Hermit Könyvkiadó strana 20 z 21

"E tanulmány, valamennyi mágikus könyv leghíresebbike, avagy hírhedtebbike hatással volt az európai mágikus eljárások alapjaira. A szellemek, melyeket a Salamon Kulcsai segítségével akarunk megidézni és még ha csak látszatra is, de uralkodni akarunk felettük, a varázsló és a pokol lakói számára teljesen lényegtelenné válnak. A modern mágusok közül valószínűleg sokan a felszín alá látnak, és azonosítani szeretnék a rituáléban Istent, miként magukat is nagyobb erővel ruháznák fel, és a démonokat, vagy ahogy a Salamon Kulcsai nevezi őket, a "Sötétség állatai"-t erővel akarják távol tartani a varázslástól, hogy a pokol mélységes bugyraiban maradjanak." (Richard Cavendish)

"Elméletek értékét alkalmazhatóságuk szabja meg. Ha ez igaz, akkor Freud pszichoanalitikus felfogásának az értékessége kétségen felül emelkedett. Minden téren, ahol az emberi lélek teljesítményeivel csak dolgunk van, új és meglepő eredményekhez juttatott a lélekelemző kutatásmód az ő sajátos módszerével. Az etnológia eddig inkább csak tények és adatok többé-kevésbé önkényesen csoportosított halmaza volt. Olyan színvonalán állt a megismerésnek, mint a pszichiátria Freud fellépése előtt. "Totem és tabu" példát mutat az etnológusoknak, arra, mennyivel értelemdúsabbá és tudományosabbá válik az óriási szorgalommal egybehordott néplélektani és néprajzi adathalmaz, ha a tudattalan lelki élettel is számoló pszichoanalízis kategóriáit alkalmazzák reá, és mennyivel közelebb visz ez a módszer a komplikált és érthetetlen néplélektani jelenségek mögött rejlő egyszerű igazságok megértéséhez." (Ferenczi Sándor)

Az úgynevezett pszichoanalitikus álomelmélet azt tanítja, hogy az álom nem egyéb, mint az éber állapotban elnyomott vágyainknak, kívánságainknak levezetését, kielégülését szolgáló eszköze. A pszichoanalitikus álomfejtő módszer segítségével minden álmot, még a legösszefüggéstelenebbnek és legzavarosabbnak látszót is meg lehet oldani, ami azért nagy fontosságú tény, mert ezáltal végtelenül sok olyan úgynevezett lelki gátlást, lelki betegséget, sőt lelki betegségből származó szervi bajt gyógyíthatunk meg, s nemritkán gyökeresen, melyek eddig életünk keserűségének, boldogtalanságának voltak az okozói. Azt hittük, hogy bajunkra nincsen orvosság, s azt számtalanszor, mint egy keresztet viseltük egész életünkön át, ahelyett, hogy a pszichoanalízis tanításait használtuk volna fel a magunk javára. Hányan kergetik délibáb módjára az oly forrón áhított boldogságot - hiába. Kapkodnak ide-oda, nem tudják, hol keressék azt, s a helyes útról mind jobban letérnek, a kívánt céltól mind jobban eltávolodnak. Az álom az a terület, melyből - helyesen következtetve - a legbiztosabban találhatjuk meg a boldogsághoz s a boldoguláshoz vezető utat.

Az úgynevezett pszichoanalitikus álomelmélet azt tanítja, hogy az álom nem egyéb, mint az éber állapotban elnyomott vágyainknak, kívánságainknak levezetését, kielégülését szolgáló eszköze. A pszichoanalitikus álomfejtő módszer segítségével minden álmot, még a legösszefüggéstelenebbnek és legzavarosabbnak látszót is meg lehet oldani, ami azért nagy fontosságú tény, mert ezáltal végtelenül sok olyan úgynevezett lelki gátlást, lelki betegséget, sőt lelki betegségből származó szervi bajt gyógyíthatunk meg, s nemritkán gyökeresen, melyek eddig életünk keserűségének, boldogtalanságának voltak az okozói. Azt hittük, hogy bajunkra nincsen orvosság, s azt számtalanszor, mint egy keresztet viseltük egész életünkön át, ahelyett, hogy a pszichoanalízis tanításait használtuk volna fel a magunk javára. Hányan kergetik délibáb módjára az oly forrón áhított boldogságot - hiába. Kapkodnak ide-oda, nem tudják, hol keressék azt, s a helyes útról mind jobban letérnek, a kívánt céltól mind jobban eltávolodnak. Az álom az a terület, melyből - helyesen következtetve - a legbiztosabban találhatjuk meg a boldogsághoz s a boldoguláshoz vezető utat.

Egyesek már a találkozás első pillanatában keresik az arcon át az embert, ösztönösen érezve, hogy az egyszeri meglátás több, mint száz más egyéb. Mások az ember belső kisugárzásából mintegy megérzik, azaz érzésben veszik át az illető egyéniségét. Mindkét ösztönösség évezredes bennünk, amit a régiek is ismertek, de ezen ismeret nagy általánosságban soha nem lett közkincs, mert egyrészt a nagy többség - amelyre nem előnyösek e tan tételei - tagadja azt, másrészt mi hasznát se veszik a - haszonlesők… E könyv célja az emberek, illetve önmagunk megismerése. Amíg nem ismerjük önmagunkat és ama végső ideált, amely felé alakulni és fejlődni kell, addig nem is lehetünk önmagunk irányítói, hanem csak a sors, illetve a körülmények és tömegszokások kormánynélküli sajkái. Minden ember önmaga átka vagy áldása, vezérelvei szerint s ezért burjánzik egyik lelkében - mint dudva - a bánat s békétlenség, másikéban - mint ápolásra szorult nemes növény - az öröm, béke és vidámság… E könyv csak az általános nézőpontokat, a kulcsot nyújtja, mert nem a tételek tömege, hanem a törvények ama kulcsa a fontos - ha nem magoltatni, de gondolkoztatni is akarunk -, amelynek alapján a tételeket hozták. Az arc-és alaktan soha nem csal, soha nem téved,… Aki megtanult nézni, az fog tudni látni is. A nézni tudás a bölcsesség nyitja, a látás annak teljessége; fokozatai: a fogalom, ítélet, következtetés és az ihletett megérzés.

Minden nagy ókori kultúrnép közül az egyiptomi rendelkezett a legplasztikusabb, legtisztább és legtudományosabb elképzeléssel a halál utáni életről. Ez a legváltozatosabb formákban került át a zsidó, a görög, a római és a keresztény vallási nézetek közé. Hérodotosz mesél az ókori egyiptomiak jámborságáról, és Platón, Püthagorasz, Tálész és Plutarkhosz azok, akik beavatást nyertek e misztériumokba és dicsőítik az egyiptomi nézetek tisztaságát, erkölcsi szilárdságát és mélységét. A mai egyiptológia e misztériumok pszichológiai problémáit még a legkevésbé sem tudta megfejteni, még mindig sok a tennivaló velük. Mégsem tagadhatja senki az egyiptomiak vallás nézeteinek hatalmas kulturális jelentőségét az ókori fejlődésben. Természetesen az egyiptomiak lelkialkatának egyedisége és visszafogott szigorúsága, gondolkodásuk már-már merev és formális zártsága több lelkes úttörőt is zavarba ejtett és visszafordulásra késztetett. Így az egyiptomi szellemi élet kutatásainak eredménye ma még csekély, és többek között pszichológiai és ezoterikus előismereteket is feltételez. Az indiai ezotéria tanulmányozása így szükségszerűen megelőzte az egyiptomi kozmológia és a titkos tanítások kutatását. Nagyon kevés dolog nyilvánvaló az első pillantásra az ilyen tanításoknál. A szakrális szövegeknek a pusztán racionális értelmezése hiábavaló. Akár az írásuk, a gondolkodásuk is tömör, sokrétű és rejtvényekkel teli. Ez a kevés forma olyan átfogó és mély, hogy ezoterikus tudás nélkül megfejthetetlen. Az evilági élet a beavatott egyiptomiak számára szinte teljesen a túlvilági élet keretei közé volt szorítva. A papok, a templom őrei, az éjszaka őrzői, akiket úgy is neveztek, hogy "azok, akik ismerik az ég titkait", és azt tették, amit feltámadottként, Ozirisz fiaiként és reinkarnációiként tenniük kellett. Közben a kultuszukat átjárta egy különös, az őskeresztény nézetekkel rokon elképzelés. Oziriszként haltak meg, Szeth keze által, aki az anyag zsenije volt, és az alacsonyabb rendű anyagi intellektusé. Még korunkban is titkos, de hatalmas erővel bíró nyelven szól hozzánk az Egyiptomi Halottaskönyv, melyben az ember valódi "én"-je érintetlenül áll minden egyes felismerésén túl.

Szepes Mária édesanyjának méltatlanul elfeledett, mindössze egy kiadást megélt és ma már szinte fellelhetetlen okkult-ezoterikus regényét tartja kezében a tisztelt Olvasó. Ez a regény évszázadokon átívelő inkarnációs úton vezet végig, ebben hasonlít a Vörös Oroszlán című okkult regényre. Itt érthetjük meg, hogy hogyan kapcsolódunk egymás életébe és mi az az ősi szál, ami mentén haladunk? Milyen spirituális fejlődési utat kell bejárnunk? Milyen új képességeket szerzünk a megismerés során? Hogyan szövi a karma törvénye az életünket? Mit és hogyan kell megtanulnunk, megvalósítanunk a sors által reánk ruházott feladatokból? Ezekre a kérdésekre válaszol a lebilincselően érdekes, ezoterikus-okkult tanításokkal átszőtt történet.

A Kundalini, azaz a kígyóerő az emberi test legnagyobb energiaforrása, de ne próbáljuk azt a fizikai testben megtalálni, mert székhelye az energiatestben van, ott ahonnan a csakrák is kivirágoznak. Gyakran ábrázolják alvó kígyóként, látens, mozdulatl an lehetőségként mindaddig, amíg életre nem kel bennünk, és mint spirituális képesség fel nem száll a gyökércsakrától a koronacsakráig. Amikor felébred és felemelkedik, megnő érzékenységünk, intuitív képességeink fokozódnak, sok esetben a "harmadik s zem" is aktivizálódik és képesek leszünk a múlt és a jövő rejtett világát meglátni.

A természet csodálatos folyamatai között nagyon sok bizonyítékot találunk arra az alapelvre, miszerint vannak tettek és válaszlépések; olyan ez, mint az inga előre- és hátralengése. Az ok okozattá változik, az okozat okká, és ennek a sornak soha nincs vége. Ezt az alapelvet működés közben vizsgálhatjuk a színek és a mentális állapotok közötti pszichikai viszony kapcsán. Ahogyan bizonyos mentális és emocionális állapotok rezgés formájában öltenek testet, ami adott asztrális auraszíneket eredményez, úgy azt is érzékelhetjük, hogy a fizikai síkon egyes színek jelenléte meghatározott pszichikai hatást gyakorol az emberek mentális és érzelmi állapotára. Amint arra az elmélkedő, megfontolt tanítványok számíthatnak is, egyes mentális és emocionális állapotok hatására az aura által megtestesített asztrális színek pontosan megegyeznek azokkal a fizikai színekkel, amik az adott mentális és emocionális állapotot kiváltják belőlük. Például a piros folyamatos jelenléte alkalmas arra, hogy az ember

A kereszt, mint szimbólum egyidős az emberrel. Átível korszakokon, népeken, vallásokon és többféle ezoterikus jelentést is hordoz. Mást jelent Egyiptomban ankh, vagy füles keresztként, mást a zsidóságnak, mást a dél-amerikai indiánoknak, de a különböző vallások is más-más értelmet adnak neki. A következő oldalakon az olvasók részletesen megismerkedhetnek a kereszt előfordulásával és alkalmazásával az egyes kultúrák történetében, továbbá annak fejlődésével, átalakulásával, különféle alakjaival és eltérő jelentésével. Tehát minek is a szimbóluma a kereszt? Erre a kérdésre igyekszik választ adni e tanulmány.

A kereszt, mint szimbólum egyidős az emberrel. Átível korszakokon, népeken, vallásokon és többféle ezoterikus jelentést is hordoz. Mást jelent Egyiptomban ankh, vagy füles keresztként, mást a zsidóságnak, mást a dél-amerikai indiánoknak, de a különböző vallások is más-más értelmet adnak neki. A következő oldalakon az olvasók részletesen megismerkedhetnek a kereszt előfordulásával és alkalmazásával az egyes kultúrák történetében, továbbá annak fejlődésével, átalakulásával, különféle alakjaival és eltérő jelentésével. Tehát minek is a szimbóluma a kereszt? Erre a kérdésre igyekszik választ adni e tanulmány.

Most megajándékozzuk az elmés olvasót a hírneves Paracelsus Műveinek egy részével, melyben az Alkímia titkairól, az Okkult filozófiáról és az Égitesteknek a betegségek gyógyításában tapasztalt csodálatos hatásairól szól, mely utóbbi hatásokat ezen ég itestek a megfelelően megválasztott nap- és évszakban készített és alkalmazott talizmánokkal és fémbe vésett jelekkel (karakterekkel) gyakorolják, megfelelő konstellációk alatt, ahogyan az a szerző utasításaiban is szerepel. Paracelsus (1493-1541), e redeti nevén: Aureolus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz kor legjelentősebb és legszínesebb mágusa, alkímistája és orvosa. Az okkult tudományok követői benne tisztelik a mágikus gyógyászat terápiájának megteremtőjét. Páratla nul kalandos és hányattatásokkal teli életét emelt fővel harcolta végig és vált ezáltal a reneszánsz géniuszává. A legtöbb Paracelsust ábrázoló képen feltűnik jelmondata is: "Alterius non sit qui suus esse potest" vagyis "Ne legyen másvalaki, aki a m aga ura lehet".

Jelen mű a cigányok körében használt ceremóniák, és szokások gyûjteményét foglalja össze, melyek a jövendõmondással, a boszorkány gyógymódokkal, a szerelmi bájitalokkal és más boszorkányságokkal állnak kapcsolatban, olyan anekdoták és példák alapján, melyeket vagy nem ismernek igazán az olvasók, vagy személyes tapasztalatokból származnak. Ebben a néhány évben, mióta az Etnológia és az Archeológia hatalmas inspirációt kapott, és a folklóron keresztül kiszélesítette hatáskörét, minden egy olyan témához tartozik, melyet sokkal nagyobb érdeklődéssel, és még ennél is nagyobb haszonnal tanulmányoznak, mint akkor, mikor erőtlen, félig hívő, félig kételkedő szellemmel mûvelték, mely a valóságban inkább egy mese, mint indok volt. Határozottan azért kutatunk, hogy rátaláljunk a teljes igazságra, mely a materializmuson, a spiritualizmuson vagy azok identitásán alapszik, és csodálattal állunk azelõtt, hogy a csoda és a rejtély, valamint a költészet birodalma kapcsolatban áll azzal, amit mi bizonytalanul "mágiának” hívunk, melyet nem lehet kimagyarázni, vagy eltávolítani, és mely egyre nagyobb lesz, ahogy előre haladunk tanulmányainkban, mely nem csupán egy felhő ország, egy nagyszerû ország, hanem a valóság azon országa, ahol a tudomány embere, ki egykor csupán megvetette ezeket, a gondolatokat elhagyottá válik. A hipnotizmus sokkal nagyobb csodákat mutatott meg nekünk annál, mint amiket a régi korok varázslói, vagy a modern világ hipnotizálói valaha is megállapíthattak. A memóriát, mely Platón szerint a gondolat alapja, egykor egy meghatározott mennyiség volt, de mostanra ezt a mennyiséget napjaink pszichológiája gyakorlatilag a végtelenségre szélesítette ki (ha ez a szó nem túl merész), és tökéletes fejlõdése az intellektussal azonos, és így nyíltan látjuk magunk elõtt azt az erőt, hogy olyan dolgokat mutassunk be, melyeket egykor csodának tartottak. Nem kevésbé nyilvánvaló, hogy a tudósok és a praktikus feltalálók, mint például DARWIN, WALLACE, HUXLEY, TYNDALE, GALTON, JOULE, LOCKYER és EDISON mindannyian együtt dolgoztak, vagy dolgoznak a teozófusokkal, spiritualistákkal, a folkloristákkal, és még sok más személlyel, nem külön-külön, hanem mindannyian az Ismeretlen megfejtése felé haladnak.

"A Necronomicon nem egyetlen személy műve - Abdul Alhazred-, hanem akkád, babiloni, perzsa és izraeli mágikus anyagok kompilációja, és valószínűleg Alkindi (Ya'kub ibn Sabbah al Kindi, aki Krisztus után 850 körül halt meg) állította össze. Valószínűleg a történelem előtti mágikus hagyományokat tartalmazza. A Necronomicon emberi kultuszról számol be - egy kultuszról, amelyben időről időre szellemek szerepelnek, akik a Nagy Faj napjai óta az neonokon keresztül utaztak. Legyen e könyv egy amulett, egy védpecsét! Legyen e tinta az istenek és nem az emberek tintája! De gyorsan kell írnom, és amennyiben te ezt az írást sem olvasni, sem megérteni nem tudod, talán elég neked e jel a démonok erejéhez, melyek ez időtájt ezeken a helyeken vannak. Ez számodra biztos figyelmeztetés, légy óvatos és gondos az idézésnél, és semmilyen körülmények között ne nyisd ki a kifelé vezető kaput, mert nem tudhatod az öregek idejét, még ha évszakaikat a Földön az általam neked adott szabályokkal kiszámolni képes vagy is; mert az ő idejük kívül másképp telik és szellemünk számára idegenül, mert nem ők minden idők kiszámítói? Nem ők helyezik-e az időt a maga helyére? Nem volt elég, hogy az idősebb istenek (részesüljetek könyörületben a szolgáitokkal!) oda helyezték a vándorokét, hogy helyüket megjelöljék, mert az olyan terek, ahol léteznek, az öregek művei voltak. Nem lenne Nap, amely süt, nem született volna meg SHAMMASH, nem teltek volna-e el az évek ugyancsak gyorsan?

Az emberi lélek a jelenkor természettudománya számára még mindig talányos és ismeretlen. A természettudomány nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel valami olyan szubtilis dolgot mint a lélek megismerhetne. És minél anyagiasabbá válik a tudomány, annál több hiányosság merül fel a jelenségek felszínén, melyek képtelenek keresztülhatolni a lényegen és leleplezni az okokat. Számukra az "elektromos feszültség funkciója a szinapszisokban" van jelen, az érzések a hormonális folyamatok eredményei, az ember egy állatfaj, valamiféle magasabbrendű állat, amely jelentős mértékben meg van fosztva saját ösztöneitől. Ezt a könyvet azonban nem azért állítottuk össze és nem azért adjuk ki, hogy a természettudományok révén az emberi lélek lényegéről polemizáljunk. Azt akarjuk, hogy legalább apró segítségünkre legyen, kapaszkodópont legyen azok számára, akik idegesek és depressziósak, akik kérdéseket tesznek fel eredetüket és kitörő haragjukat, lelki gyötrődésüket illetően. Hiszen ha a természettudomány semmit sem tud a lélek lényegéről, akkor a pszichiátria sem képes, melynek eredményeire a természettudomány támaszkodik, a lelket nélkülöző ember számára valós segítséget nyújtani. Képtelen meggyógyítani annak lelki betegségét; csillapító orvosságokkal (antidepresszáns) nem lehet gyógyítani.

Dr. Gardner könyvében, ahogy azt maga is írja, az első jelentése a rituáléról és a "boszorkány"-hit eredetéről és a "boszorkányságról". Miután még manapság is léteznek "boszorkányok", és ez nemcsak Angliában van így, fontosnak tűnt számomra, hogy egyszer ezeknek az embereknek az életének és gondolatainak a hátterét közelebbről megtapasztaljam... A "boszorkányság" mágikus hatóereje az ember és természet egységén nyugszik, melyet a kozmikus életerő egészen körbevesz. Ebben a lelki összefonódásban a jelenés egyidejűsége keletkezik, ami semmilyen távolsággal, semmilyen visszaverődés vagy okozatiság következtében sem hullik szét. A nagy kozmikus összefüggés minden élőt összekapcsol minden lény belső lelki térségében. Egy ilyen tükrözetlen összefonódottság, akik az egymásmellettiséget nem, hanem csak az egymással közöst ismerik, az olyan térség, melyben minden idők nagy misztériumait végzik, melyből - Dr. Gardner szerint - a "boszorkányok" rítusai és kultikus cselekedetei is erednek. Egy ilyen őstérben újul meg minden élet. Ezért van a szarvas isten hite - a halálistené vagy az "ördögé" -, a halál és a feltámadás a minduntalan újra megfiatalodó szarv jelképe. Dr. Gardnernek néhányan a szemére vetették, hogy a könyve néha túlságosan "tetszetős", ahogy azt Dr. Murray is írta. Valószínűleg a könnyed hangnem mögé akarta elrejteni az igazságot, amit nem akart leleplezni, mivel vele a boszorkányok hallgatási kötelezettségi esküt tetettek le a legmélyebb titkaikról. Az is lehetséges, hogy néhány szokásba tudatosan és szándékosan nem hatolt bele mélyebben, mint ahogy az ördög megjelenésébe se néhány szertartásnál, hogy a boszorkánykultusz kifejlődésének senki se tulajdoníthasson túlságosan nagy értéket. De egészében ez a könyv nagyon figyelemre méltó. Arra tanít minket, hogy még ma is - nemcsak a mítoszokban és a mesékben, hanem az ember tudattalan lelki rétegeiben is - az ősi vallások őstudása - Anyaistenség, áldozat, vérvarázs, szellemidézés és ehhez hasonlók - egy szerepet játszanak. Ezen felül az író meg akarja mutatni számunkra, hogy a mi tárgyias-célszerű világunkban még léteznek olyan emberek, akik titokzatos erők felett rendelkeznek, melyek egy racionális magyarázattól és akaratszerű uralástól elhúzódnak.