Hermit Könyvkiadó strana 17 z 21

Paracelsus (1493-1541), eredeti nevén: Aureolus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz kor legjelentősebb és legszínesebb mágusa, alkimistája és orvosa. Az okkult tudományok követői benne tisztelik a mágikus gyógyászat terápiájának megteremtőjét. Páratlanul kalandos és hányattatásokkal teli életét emelt fővel harcolta végig és vált ezáltal a reneszánsz géniuszává. A legtöbb Paracelsust ábrázoló képen feltűnik jelmondata is: „Alterius non sit qui suus esse potest” - vagyis „Ne legyen másvalaki, aki a maga ura lehet”. Cornelius Agrippa von Nettesheim-mel a középkor mágikus irodalmának leggazdagabb írásos örökségét hagyományozták az utókorra. Az okkult filozófia című művében a mágiáról, a szellemek mibenlétéről, az álmokról, a felszentelésről és a megszállottságról fejti ki nézetét.

Jelen mű a cigányok körében használt ceremóniák, és szokások gyűjteményét foglalja össze, melyek a jövendőmondással, a boszorkány gyógymódokkal, a szerelmi bájitalokkal és más boszorkányságokkal állnak kapcsolatban, olyan anekdoták és példák alapján, melyeket vagy nem ismernek igazán az olvasók, vagy személyes tapasztalatokból származnak. Ebben a néhány évben, mióta az Etnológia és az Archeológia hatalmas inspirációt kapott, és a folklóron keresztül kiszélesítette hatáskörét, minden egy olyan témához tartozik, melyet sokkal nagyobb érdeklődéssel, és még ennél is nagyobb haszonnal tanulmányoznak, mint akkor, mikor erőtlen, félig hívő, félig kételkedő szellemmel művelték, mely a valóságban inkább egy mese, mint indok volt. Határozottan azért kutatunk, hogy rátaláljunk a teljes igazságra, mely a materializmuson, a spiritualizmuson vagy azok identitásán alapszik, és csodálattal állunk azel?tt, hogy a csoda és a rejtély, valamint a költészet birodalma kapcsolatban áll azzal, amit mi bizonytalanul "mágiának” hívunk, melyet nem lehet kimagyarázni, vagy eltávolítani, és mely egyre nagyobb lesz, ahogy előre haladunk tanulmányainkban, mely nem csupán egy felhő ország, egy nagyszer? ország, hanem a valóság azon országa, ahol a tudomány embere, ki egykor csupán megvetette ezeket, a gondolatokat elhagyottá válik. A hipnotizmus sokkal nagyobb csodákat mutatott meg nekünk annál, mint amiket a régi korok varázslói, vagy a modern világ hipnotizálói valaha is megállapíthattak. A memóriát, mely Platón szerint a gondolat alapja, egykor egy meghatározott mennyiség volt, de mostanra ezt a mennyiséget napjaink pszichológiája gyakorlatilag a végtelenségre szélesítette ki (ha ez a szó nem túl merész), és tökéletes fejlődése az intellektussal azonos, és így nyíltan látjuk magunk előtt azt az erőt, hogy olyan dolgokat mutassunk be, melyeket egykor csodának tartottak. Nem kevésbé nyilvánvaló, hogy a tudósok és a praktikus feltalálók, mint például DARWIN, WALLACE, HUXLEY, TYNDALE, GALTON, JOULE, LOCKYER és EDISON mindannyian együtt dolgoztak, vagy dolgoznak a teozófusokkal, spiritualistákkal, a folkloristákkal, és még sok más személlyel, nem külön-külön, hanem mindannyian az Ismeretlen megfejtése felé haladnak.

A reinkarnációval kapcsolatosan számos hiedelem - számos tantétel - létezik, a különféle vélemények és iskolák mögött azonban ugyanaz az alapvető elv áll. Ez az alaphit ama tantétellel fejezhető ki, miszerint az emberben van egy anyagtalan (léleknek, szellemnek, belső énnek és még számos egyébnek nevezett) valami, amely nem pusztul el a test halálakor vagy elbomlásakor, hanem entitásként tovább él, és hosszabb-rövidebb pihenési időszakot követően egy új testben - egy még meg nem született csecsemőében - reinkarnálódik, születik újjá. Ebben egy új életet él múltbéli létezéseit többé-kevésbé elfeledve, de magában hordozva azok "esszenciáját", eredményeit, és ezek a tapasztalatok építik fel új jellemét, vagy személyiségét. Általában úgy tartják, hogy az újjászületést a vonzás törvénye szabályozza, ami az igazságosságot szigorúan betartva működik, amennyiben a reinkarnálódó testet az előző élet hajlamainak megfelelő testbe és körülmények közé vonzza, valamint a szülők is egy hozzájuk valamilyen múltbéli kötelékkel fűződő lelket vonzanak magukhoz. E törvény egyetemes és senkivel nem kivételezve működik. Ez a tantétel általános meghatározása, ahogyan azt támogatóinak legintelligensebbjei vallják.

A Rúnák mágikus jelek, melyeknek jelentésük van. Kezdetben, isteni és mágikus eredetük miatt, a szent misztériumok beavatási rituáléin használták, legitim szándékkal és mélyen vallásos indítékkal. Felfedezését Odin-Wotan az ősi tudás mestereinek suttogta, akiket rúnikus berakásokkal díszített kőris vagy mogyorófa botjuk különböztetett meg. A Rúnák tanulmányozása szent feladatnak tekinthető. A Rúnáknak, mint a hermetikus, magasrendű tudás teljes tárházának, titkos, ismeretlen eredete van.

Az első hieroglifák a késői dinasztiákat megelőző időszakban rövid jeligeszerű szövegekben jelentek meg a kőtöredékeken és a cserépdarabokon, melyek különböző lelőhelyekről származnak és amelyeket időben valószínűleg az i. e. 3100-3000 korszakba lehet helyezni, miközben az utolsó keltezett példákra a templomi feliratokon akadhatunk rá Filé szigetén, melyeket 394-ben véstek, tehát három és fél évezreddel később. Ez az írásmód eredetileg a legkülönfélébb anyagokra írt különböző fajtájú szövegírásra szolgált, tehát hieratikus írásra, minek folytán a hieroglifák fokozatosan a vallási és monumentális kontextusokra kezdtek el korlátozódni, leggyakrabban kőbe vésett domborművek formájában.

Sámánként két különböző világban mozgunk. A „világ” kifejezés helyett használhatnánk azt a kifejezést is, hogy „valóság” vagy „tudatsík”. Mint ismeretes mindegyik kifejezés csak a valóság megközelítése. Az egyik világot TONAL-nak nevezzük vagy MINDENNAPOS VALÓSÁG. A másikat NAGUAL-nak vagy NEM MINDENNAPI VALÓSÁGNAK. A Tonal világához mindaz tartozik, amit gondolunk, érzünk, látunk, szagolunk, ízlelünk, hallunk stb. Minden, amit ismerünk és meg tudunk nevezni a Tonalhoz tartozik. Minden más, amit nem ismerünk, és nem tudunk megnevezni a Nagualhoz tartozik. Ezek a leírások, mint ahogy már szó volt róla, csak megközelítések. Majdnem az egész életünket a Tonal világban éljük le. Minden tapasztalat, ami a Naguallal hozhatna kapcsolatba azt vizsgálattal, ésszerű magyarázatokkal, gondolkodással stb. a Tonal világába helyezzük át. Viszont a Nagualt nem lehet a Tonal eszközeivel megérteni, de még megmagyarázni sem. Minden kísérletnek, ami megpróbál magyarázatot találni a Nagual létezésére és működésére, kudarcot kell vallania. A Naguallal való találkozás ezen formája nem vezet semmire – vagy ahogy az én tanárom mondta: „Nem az a fontos, hogy érted a dolgokat. Az a fontos, hogy kész vagy-e őket befogadni.”

Soha sem volt szándékom, hogy agitátornak csapjak fel. Óhajtásom nem egyéb, mint hogy mindannak, a mit általában, abban a körben, melyhez tartozom, babonának tekintenek, lehetőleg tárgyilagos, tudományos magyarázatát adhassam. Magyar olvasóimat tehát tisztelettel arra kérem, ne tévesszék szem elől, hogy e könyv messze országban íródott. Így azután a helyett, hogy megütköznének rajta, mint adalékot a jelenkor művelődéstörténetéhez nyugodtan fogják olvashatni. írja könyvéről dr. Alfred Lehmann. Jelen mű az 1900-ban megjelent magyar nyelvű kiadás hasonmása. A tisztelt Olvasó egy olyan kultúrtörténeti kuriózumot tart a kezében, mely több évezred babonás-mágikus világképét és csodáját mutatja be tudományos igényességgel.

Az úgynevezett pszichoanalitikus álomelmélet azt tanítja, hogy az álom nem egyéb, mint az éber állapotban elnyomott vágyainknak, kívánságainknak levezetését, kielégülését szolgáló eszköze. A pszichoanalitikus álomfejtő módszer segítségével minden álmot, még a legösszefüggéstelenebbnek és legzavarosabbnak látszót is meg lehet oldani, ami azért nagy fontosságú tény, mert ezáltal végtelenül sok olyan úgynevezett lelki gátlást, lelki betegséget, sőt lelki betegségből származó szervi bajt gyógyíthatunk meg, s nemritkán gyökeresen, melyek eddig életünk keserűségének, boldogtalanságának voltak az okozói. Azt hittük, hogy bajunkra nincsen orvosság, s azt számtalanszor, mint egy keresztet viseltük egész életünkön át, ahelyett, hogy a pszichoanalízis tanításait használtuk volna fel a magunk javára. Hányan kergetik délibáb módjára az oly forrón áhított boldogságot - hiába. Kapkodnak ide-oda, nem tudják, hol keressék azt, s a helyes útról mind jobban letérnek, a kívánt céltól mind jobban eltávolodnak. Az álom az a terület, melyből – helyesen következtetve – a legbiztosabban találhatjuk meg a boldogsághoz s a boldoguláshoz vezető utat.

„Az álmon keresztül vezet az út a tudatalattiig” – a modern pszichoanalízis egyik legfontosabb tanítása ez. Különösen akkor, amikor minden intelligens nő és férfi felismeri a tudatalatti kulcsfontosságú szerepét. Mi sem természetesebb, mint hogy ennek következtében az álmok, azok jelentése és értelmezése iránt ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés. Talán sosem volt annyira helytálló a Delphoi jósda felirata, mint ma: „Ismerd meg önmagad!” Egyre többen rádöbbennek, hogy minél inkább megértik gondolataik és cselekedeteik miértjét, annál nagyobb mértékben válnak képessé testi-lelki értelemben vett kimagasló eredmények elérésére. Mindebből pedig következik, hogy életük hajóját saját és mások boldogulása érdekében tudják majd kormányozni. Álmoskönyvünk igyekszik praktikus segítséget nyújtani az álmok értelmezéséhez, megértéséhez: - Mit szimbolizál az álom? - Hogyan fejtsem azt meg, hiszen több szinten is értelmezhető? - Milyen üzenetet hordoz számomra? - Hogyan tovább?

Mióta átléptünk a harmadik évezredbe, mi, európaiak egyre csak azt kérdezzük magunktól: Kik is vagyunk mi? Kik voltunk? És kik leszünk? Erre a kérdésre Rudolf Steiner Az ima lényege című előadásában zavarba ejtő választ ad. Angelus Silesius tanításával adja meg a végső választ: „Magam leszek az örökkévalóság, mikor az időt elhagyom, És magamat Istennel és Istent magammal egybefoglalom.”

Minden egyéni szellem aláveti magát fejlődése folyamán saját egyéni élményei ciklusának és nincs két azonos vonalú szellem. Körülmények és események néha nagyon hasonlónak tűnnek két ember életében, de két szellem sohasem reagál azonosan ugyanolyan körülményekre, mert fejlődésük és felfogásuk különbözik. A szellem tapasztalatot nyer választott ösvényén és fejlődik, míg esetleg eléri azt a fejlődési fokot, ahol elnyeri a teljes megértést és összhangot minden más élményformával, és ezáltal ismét egyesül a forrással, ahonnan jött. Ilyen megértés megszerzésére nem szükséges, hogy a szellem alávesse magát minden tapasztalatformának. Ha egyesül az istenséggel, – ámbár részesül az ott létező mindentudásban- mégsem lesz ugyanaz a megközelítése, mint a környező szellemeknek akik segítik, hogy a már meglévő életciklushoz egy eltérőt hozzáadjanak, közreműködnek annak kialakításában, de így megőrzi egyéniségét. Teljes összhangban és megértésben lesz minden környező gondolattal és ebben a formában folytatja élményeit. Így az Istenség maga örökké terjedő.

A régi Egyiptom ezoterizmusa a titokzatos feltámadás küldetése, melyet az ember reményként hordoz magában valahol személyisége archaikus rétegében. Ennek a küldetésnek az egyedüli közvetlen, szimbólumok mögé rejtett dokumentuma a legendás Hermész Triszmegisztosz "a filozófia atyja" Tabula Smaragdina-ja és ami bizonyos mértékben már görög szellemmel van átitatva, a hermetikus művek gyűjteménye, Hermész művei. A hermetikus irodalom Európa felfedezésének idejétől erős ösztönzője volt a nyugati ezoterizmus és hermetizmus alakulásának, melynek metafizikáját és metapszichológiáját a smaragdtábla tézisei foglalták össze. A Tabula Smaragdina az analógiák alapelve, mint a hermetikus ismeretekhez való kulcs a szignatúrákról szóló tanításban volt kidolgozva. Ebből merített az asztrológia, az alkímia és a mágia is.

Swami Panchadasi harmadik könyvét tartja kezében az Olvasó. Az előző két könyve: Az asztrálvilág és Az aura érzékelésének tankönyve bevezetnek az ezoterikus tanokba és a rejtett világ érzékelésébe. Jelen könyve: A harmadik szemtől a tisztánlátásig a belső érzékelés tankönyve, ahol útmutatót találunk a rejtett képességeink felébresztésének módszeréhez, hiszen minden emberben látensen benne rejlik a tisztánlátás képessége. Mindenki képes felébreszteni, megnyitni a harmadik szemet, amivel beleláthat a múltba, a jövőbe, sőt képes a távolba is betekinteni.