Hermit Könyvkiadó strana 10 z 21

A Necronomicon története és sorsa szinte mesébe illő, valamint az az út, melyet az idő labirintusában végigfut, hogy eljuthasson korunkig. Keletkezéséről annyi sejthető, hogy Abdul Alhazred (az őrült arab) jegyezte le az eredeti változatot Kr. u. 730 körül Kitab Al Azif címen. A Kitab Al Azif nem halott rituálék gyűjteménye, ahogyan ezt H. P. Lovecraft meg is jegyzi. "Valószínűleg soha nem volt olyan idő, amikor valamilyen csoportok vagy kultuszközösségek ne őrizték volna a titkos tudást. A Necronomiconban utalások találhatóak egy ilyen kultusz létezéséről az emberek között - egy közösségben, amely idáig egy szellemnek, amely évmilliókon át a Nagy faj idejéből jött, segítséget nyújt." Egy elfeledett ősi világ rituáléi, istenei és lényei újra életre kelnek a Necronomicon lapjain.

A turulmondának az Árpád-dinasztiával való kizárólagos kapcsolata kétségtelenné teszik, hogy a mondában egy igen ősi típusú, totemisztikus, koncepciós monda maradt reánk. Azonban a "totemisztikus" jelző még egyáltalában nem meríti ki mindazt, amit néplélektani szempontból a kérdésről elmondhatunk. A madár szereplését a lélekkel való kapcsolata determinálja, így tovább menve azt mondhatjuk, hogy az emberi lélek = madár, akkor az emberek királyának alteregója a madarak királya. Ezért válik a turul az uralkodó nemzetség totemállatává, hiszen mindenekfelett fontos, hogy az Árpádok háza el nem tűnjék, és ezért ejti teherbe a turul Emesét, hogy megszülhesse a kor hősét. Ez által a monda az a történet, amit a nép az eredetéről igaznak tart. Így formálva hősöket és csodás eseményeket. Elsősorban nem a szórakoztatás a cél, hanem a rejtett lelki, erkölcsi tulajdonságokon keresztüli tanítás morális tisztességről, emberségről, eredetről, ősökről. A monda nem hazudik, de az elbeszélés sodró formáját sokszor csodás elemekbe öltözteti.

Először is szeretném leszögezni, hogy a mágia sem nem fekete, sem nem fehér. A mágia az, ami. A boszorkány az, aki a színét megadja. És ez a fekete és a fehér mellett minden másfajta szín is lehet. Ennek ellenére széles körben fekete mágiáról beszélnek, ha a negatív energiák hatására van szükség egy gonosz terv megvalósításához. A fehér mágia ezen logika szerint az a mágia, amely pozitív ingadozásokat okoz, hogy jó hatású legyen. A "mágia" és a "boszorkányság" fogalmát néhány kisebb eltéréssel felettébb hasonlóan lehet definiálni, de a mágusokat és a boszorkányokat nagyon eltérően szemlélték. Az elsőt közülük a legismertebb Merlin lehetett csodálták; a boszorkányokat máglyán megégették. Történelmi alapja volt, ami különösen világossá válik, ha a mágiára "vallásként" gondolunk. Sok keresztény, illetve katolikus ezt a látásmódot talán elutasítja, mert a vallás nekik valami minden profántól elemelt. De nekünk nem kell így látnunk. Egyszer erről egy barátságos pappal beszélgettem. Ahelyett, ahogy az általam várt volt, hogy támadta volna a pogány praktikákat, megismertetett engem a téma iránti modern felfogással. Mindenekelőtt megmagyarázta nekem, hogy egy mágiát, mely a katolikus egyház alaptétele sem veti el, se nem támadja, és nem vezet bálványimádáshoz, nem szükségesen áll ellentétben a vallásos tannal.

Fischer Károly Antal volt az első olyan tudós, aki a rovásírás emlékeit először összegyűjtötte. Könyve először 1889-ben látott napvilágot és már a megjelenésével is komoly vihart kavart az őstörténettel és az ősnyelvvel foglalkozó tudósok körében, de komoly támadás érte a régi hagyomány követői részéről is. A mai modern tudomány "A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei"-t ma is időszerűnek tekinti és további kutatásra méltónak ítéli. Tudóstársa, Sebestyén Gyula is komoly érveket sorol fel az írásjelek megőrzése és alkalmazása mellett.

A program az Ön számára lehetővé teszi, hogy száz százalékban természetes módon megváltoztassa az életét. A "ciklusok" segítségével a szerző feltárja Ön előtt, hogyan programozható át az elméje, hogy képes legyen ellenőrizni vagy kiküszöbölni a nemkívánatos szokásokat, minekutána létrejön egy új és pozitív elképzelés önmagáról és kifejlődnek látens tehetségei, képességei. E három könnyű lépés segítségével megtanulja létrehozni saját tulajdon magnószalagjait az összes speciális szükséglettel összhangban. A könyv harmincegy "ciklust" vagy programot tartalmaz. Minden program egyaránt felhasználja jobb és bal hemiszféráját. Részletes információkat közöl arról, hogy mit kell mondania és elképzelnie ahhoz, hogy maximális eredményeket érhessen el.

Dicsőséges felemelkedés az osztályrésze azoknak a nemzeteknek, melyek az ősök tengernyi véráldozatával megszentelt tanulságok szerint élnek. Átkozottak azok az unokák, akik az ősapák áldozatos életével nyújtott tanulságokat nem igyekeznek a legmesszebb menően hasznosítani nemzetük életében, hanem az ősök könnyével és vérével megírt útmutatásokat semmibe véve, vak önzésük szerint élnek és ismételten elősegítik, vagy lehetővé teszik azt, hogy a nemzet életében megismétlődjenek ugyanazok a hibák és nyavalyák, amelyek már egy ízben súlyos zavarokat idéztek elő, vagy romlásba döntötték a nemzetet.

Télfy János - eredeti nevén Zima Iván, született: Nagyszombat, 1816. június 18. - elhunyt: Budapest, 1898. augusztus 2. Könyve eredeti görög források alapján íródott és nagyban hozzájárul a magyar őstörténet megismeréséhez. A szerző az alábbi módon ajánlja írását a nagyközönség számára: "De miután őstörténetünk fontossága megkívánja, hogy a reá vonatkozó adatok ismerete minél inkább elterjedjen; eltökéltem magamat több irodalombarát tanácsára e forrásokat önálló könyvben közrebocsátani; már azért is, mivel ilyen alakban könnyebben használható s könyvtárakban is az illető szakmunkák közé sorozható."

Tibet sok nyugati ember előtt a titokzatosság levegőjébe van burkolva. A "Hó országa" a nyugati ember előtt az ismeretlenség, furcsaság es lehetetlenség országa. Micsoda emberfeletti erőket nem tulajdonítanak még a különféle láma, mágus, varázsló és szellemidézőknek, a rejtett dolgok gyakorlóinak, akik ennek a magas fennsíknak a lakói és akiknek úgy a természete, mint saját szándékos célkitűzése oly nagyszerű elzárkózás a világ többi részétől? Milyen könnyen fogadják el róla a legfurcsább legendákat éppúgy, - mint vitathatatlan igazakat! Ebben az országban a növények, az állatok es az emberek is nagyon eltérőeknek látszanak a nyugati emberek elképzeléseitől, a fizika, a vegytan, az élettan legjobban megalapozott történeteitől, es úgyszintén megszabott felfogásaitól is. Ennélfogva természetes, hogy a tudósok, - akik a kísérleti módszer pontos szabályaihoz vannak szokva - ezeknek a történeteknek csupán - leereszkedve és szórakozva - mint tündérmeséknek szentelnek figyelmet.

Nem hoz a könyv semmi újat. Nem is ez a szándék, hisz a tárgy a "minél régibb, annál jobb" alapján választódik ki...Nagy elődök eredményeit sűrítem "gondozásom" során TORMA ZSÓFIA több ezer "rovásbetűjéből CSALLÁNY DEZSŐ "ligatúrájáig"ahol az írástörténet, a betűformálás művészete az ékírástól a rovásírásig fejlődik az emberi gondolát hordozója a puha anyagba nyomott, kemény sziklára vésett, vékony pálcákra rótt betű. Tervem eredetileg csupán egyetlen kötet gondozása volt. Azt hittem, hogy egy ilyen keretbe beletömöríthetem a hosszú évek alatt összegyűjtött anyagot. Amint azonban híre ment szándékomnak, egyre-másra jelentkeztek a sokszor ismeretlen munkatársak, csatlakozva a régiekhez számomra eddig elérhetetlen adatokkal, gyűjtésekkel. Fehérné Walter Anna

Nemigen egyezik meg a mai gondolkodásmóddal, hogy a karácsonyi ünnep alatt előadássorozatot tartsunk; ez különösnek látszik, mert már megszoktuk, hogy az év nagy ünnepeit a pihenés és a vallásos gyakorlatok idejének tekintsük. A jelenlegi viszonyok mélyebb ismerete azonban félreismerhetetlenül megmutatja, hogy a mostani ünnepekhez nem illik az, ami eddig hosszú időn keresztül érvényben volt. Nehéz időket élünk s könnyelműség lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a mai helyzet súlyosságát s egyszerűen folytatni akarnánk a régi szokásokat, tekintet nélkül arra, hogy mi játszódik le éppen ma a látható és láthatatlan világokban. Ilyenkor, a nagy ünnepeken az emberek megajándékozzák egymást, a hagyományhoz híven feldíszítik a karácsonyfát és azt cselekszik, ami évszázadok óta szokás. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy észrevegyük: ez a szokás ma már szinte bűn . . .

Róheim Géza jártas volt a vallástörténetben, a folklorisztikában csakúgy, mint az etnológiában. Számtalan tanulmánya jelent meg a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában az Ethnográphiában Adalékok a magyar néphithez I. és II címen. "1925-ben tettem közzé egy összehasonlító tanulmányt a magyar népi hiedelmekről. Az első fejezet a táltosról, avagy a férfi varázslóról szól. Meg kell először is értenünk, hogy a magyar népszokások és hiedelmek zömét a mai magyarság földrajzi helyzete határozza meg. Németül, szláv nyelvekben vagy románul beszelő népektől körülvéve, a magyar folklór valószínűleg európai - azaz a magyarok átvevői ezeknek a szokásoknak éshiedelmeknek, a legtöbbjük tehát nem tőlük származik. A táltos tudománya viszont kivétel. A fent idézett könyvben kimutattam, hogy itt tulajdonképpen az európai folklórba beágyazott szibériai sámánizmussal állunk szemben. A táltosnak ezt az értelmezését Solymossy is megismételte, aki azonban nem találta szükségesnek, hogy idézze azt a könyvet, amelyet áttanulmányozott. Azóta sok új adatot közöltek erről a témáról, és jelenlegi célom az, hogy ezeket is felhasználva, mind a tisztán antropológiai,mind a pszichoanalitikus látószögből elemezzem az egész helyzetet. Ez a tanulmány kísérlet arra is, hogy felmutassam a sámánizmus más lehetséges maradványait a magyar folklórban."- írja tanulmánya bevezetőjeként maga a szerző

Ez az írás elmélkedésszerű formában ismerteti a világ és az emberiség életének ama részeit, amelyek akkor szemlélhetők, ha a szellemi megismerés átlép az érzéki világot a szellemvilágtól elválasztó határokon. Sem rendszeres leírásra, sem bármely vonatkozású teljességre nem törekszünk; csupán megkíséreljük szabad formában megrajzolni a szellemlét élményének néhány képét. Ilyen értelemben egészíti és bővíti ki ez az írásom egyéb írásaimat éppúgy, mint a múlt évben megjelent az Önmagunk megismerésére vezető út című munkám. Azért ez alkalommal is arra törekedtem, hogy értekezésem önállóan, a többi ismerete nélkül is érthető legyen. Aki csakugyan meg akarja ismerni a szellemtudomány területét, szükségét fogja érezni annak, hogy az élet szellemi birodalmát egyre újabb és újabb irányból szemlélhesse. Természetes, hogy minden egyes ilyen leírás valamennyire egyoldalúnak bizonyul. A szellemi terület ismertetése esetében ráadásul ez sokkal gyakoribb, mint az érzéki világéban. Ezért aligha foglalkozik komolyan a szellemi megismerés kérdésével az, aki e terület egyszeri leírásával is beéri. Efféle írásokkal, mint ez is, jó szolgálatot szeretnék tenni minden egyes olyan olvasómnak, aki a szellemvilág fürkészését és megismerését komolyan veszi. Ezért kísérlem meg, hogy azokat a szellemi valóságokat, amelyeket írásaimban bizonyos szempontok szerint már ismertettem, más szempontokból is újra és újra ismertessem. Az ilyen ismertetések kölcsönösen kiegészítik egymást, akárcsak azok a fényképek, amelyek más és más beállításban készültek egy-egy személyről vagy folyamatról. Minden egyes leíráskor, amely bizonyos szemszögből készül, alkalmunk nyílik olyan ismeretek közlésére, amelyek más szemszögből nem szerezhetők meg. Annak, aki maga is törekszik szellemszemléletre, ebben az írásban újabb információk kínálkoznak elmélkedése anyagául. Az olvasó észre fogja ezt venni, ha keresi ezeket, hogy a lelki életben megfelelő módon alkalmazhassa majd. München, 1913 augusztusa Rudolf Steiner

Torma Zsófia Csicsókeresztúr 1832. szeptember 27. - Szászváros 1899. november 14. A Kárpát-medence legértékesebb neolitleleteinek felfedezője, amit ma tordosi leletek néven ismerünk. Kutatásai során különböző töredékeket talált, amelyeknek a székely rovásírásra emlékeztető jelei a sumer-akkád és az erdélyi jelek összehasonlítására vezették. Így bizonyítva egy nyolc-kilencezer éve a Kárpát-medencében írással rendelkező népnek a létét és továbbélésének a lehetőségét. A maga korában ez értetlenséggel találkozott. A külföldi tudós társadalom többnyire nem ismerte a magyarok ősi írását, a rovásírást. Ezért Torma Zsófiának nem hitték el, hogy leletei nem a római, hanem az őskorból származnak. A szakirodalomban való tájékozottsága, nyelvismerete rendkívül széles volt, ismerte a magyar, a német, a francia, az angol, a görög, a latin szerzők műveit, az elsők között foglalkozott barlangkutatásokkal, és bizonyította, hogy az akkori Magyarország területén a jégkorszakot megelőző korban is élt ember. Hazájában nem fogadták érdeklődéssel írásait, így 1894-ben Jénában németül jelenik meg a Néprajzi összehasonlítások című műve. A sumér nyomok Erdélyben című műve is kitartó tudományos munkájának köszönhető.

A tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de sohasem olyan nagymértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyére. Megkíséreltem a tömegek nehéz problémáját kizárólag szigorúan tudományos eszközökkel, vagyis módszeresen megközelíteni, félretéve minden más véleményt, tant és elméletet. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen mód, hogy az igazságnak valamelyes részecskéjét elérhessük, mikor méghozzá az elméket olyan élénken foglalkoztató kérdésről van szó, mint ez esetben. A tudós, ki valamely jelenséget megállapítani törekszik, nem törődik a megállapítást zavaró érdekekkel. Egy kiváló gondolkodó, Goblet d'Alviela, egyik munkájában megjegyezte, hogy én, nem tartozván egyik mai iskolához sem, néha ellentétben vagyok ezeknek az összes iskoláknak bizonyos következtetéseivel. Ez az új munka, remélem, megérdemli ugyanazt az észrevételt. Valamely iskolához tartozás szükségképpen azzal jár, hogy előítéleteit és álláspontját átvegyük.

A tisztánlátás, amely a beavatás modern tudományának alapja, mindig is létezett. Az elmúlt korszakokban a tisztánlátás elemi erőként jelent meg az emberekben. A ma élő emberek lelkének szükségleteit ki kell elégítenünk, nem alapozhatunk a hatalomra, hanem a beavatási képzéssel a fejlődési szintet kell emelnünk. Rudolf Steiner jelen előadásaiban Krisztus megismerését és ezáltal az emberi én fejlődését mutatja be az antropozófia látásmódján keresztül.

Nagy nép sohasem tűnt el nyom nélkül, ez a történetbúvárra, az emberismerőre nézve megdönthetetlen igazság. Egyetlen nép az, melynek nyoma veszett éspedig azon népé, mely minket magyarokat leginkább érdekel: ez a hunok népe, amelyet az ókori görög és római, nemkülönben a bizánci és nemzeti írók ugyanazon szkítáktól származtatják, akiktől ez, utóbbi kútforrások szerint a magyar nép is származik. Mint a fényes meteor, áttörve a látkörön: úgy jelent meg Európában először a hun, másodszor az avar vagy várkun név alatt, lehullott mint a fellegek mennyköve a káosz közepébe, ő tért, hazát, dicsőséget, hírt aratott. Egész megjelenése valami csodás, csaknem meseszerű színezettel bír, s talán ez is egyik oka, hogy történelmük iránt azon érdek és kegyelettel viseltetünk, melyet az idegenek sem nem értenek, sem megfogni nem tudnak...