Hermit Könyvkiadó strana 3 z 21

Az asztrológusok legfontosabb segédeszköze.

Az első hieroglifák a késői dinasztiákat megelőző időszakban rövid jeligeszerű szövegekben jelentek meg a kőtöredékeken és a cserépdarabokon, melyek különböző lelőhelyekről származnak és amelyeket időben valószínűleg az i. e. 3100-3000 korszakba lehet helyezni, miközben az utolsó keltezett példákra a templomi feliratokon akadhatunk rá Filé szigetén, melyeket 394-ben véstek, tehát három és fél évezreddel később. Ez az írásmód eredetileg a legkülönfélébb anyagokra írt különböző fajtájú szövegírásra szolgált, tehát hieratikus írásra, minek folytán a hieroglifák fokozatosan a vallási és monumentális kontextusokra kezdtek el korlátozódni, leggyakrabban kőbe vésett domborművek formájában.

A Rúnák mágikus jelek, melyeknek jelentésük van. Kezdetben, isteni és mágikus eredetük miatt, a szent misztériumok beavatási rituáléin használták, legitim szándékkal és mélyen vallásos indítékkal. Felfedezését Odin-Wotan az ősi tudás mestereinek suttogta, akiket rúnikus berakásokkal díszített kőris vagy mogyorófa botjuk különböztetett meg. A Rúnák tanulmányozása szent feladatnak tekinthető. A Rúnáknak, mint a hermetikus, magasrendű tudás teljes tárházának, titkos, ismeretlen eredete van.

Jelen mű a cigányok körében használt ceremóniák, és szokások gyűjteményét foglalja össze, melyek a jövendőmondással, a boszorkány gyógymódokkal, a szerelmi bájitalokkal és más boszorkányságokkal állnak kapcsolatban, olyan anekdoták és példák alapján, melyeket vagy nem ismernek igazán az olvasók, vagy személyes tapasztalatokból származnak. Ebben a néhány évben, mióta az Etnológia és az Archeológia hatalmas inspirációt kapott, és a folklóron keresztül kiszélesítette hatáskörét, minden egy olyan témához tartozik, melyet sokkal nagyobb érdeklődéssel, és még ennél is nagyobb haszonnal tanulmányoznak, mint akkor, mikor erőtlen, félig hívő, félig kételkedő szellemmel művelték, mely a valóságban inkább egy mese, mint indok volt. Határozottan azért kutatunk, hogy rátaláljunk a teljes igazságra, mely a materializmuson, a spiritualizmuson vagy azok identitásán alapszik, és csodálattal állunk azel?tt, hogy a csoda és a rejtély, valamint a költészet birodalma kapcsolatban áll azzal, amit mi bizonytalanul "mágiának” hívunk, melyet nem lehet kimagyarázni, vagy eltávolítani, és mely egyre nagyobb lesz, ahogy előre haladunk tanulmányainkban, mely nem csupán egy felhő ország, egy nagyszer? ország, hanem a valóság azon országa, ahol a tudomány embere, ki egykor csupán megvetette ezeket, a gondolatokat elhagyottá válik. A hipnotizmus sokkal nagyobb csodákat mutatott meg nekünk annál, mint amiket a régi korok varázslói, vagy a modern világ hipnotizálói valaha is megállapíthattak. A memóriát, mely Platón szerint a gondolat alapja, egykor egy meghatározott mennyiség volt, de mostanra ezt a mennyiséget napjaink pszichológiája gyakorlatilag a végtelenségre szélesítette ki (ha ez a szó nem túl merész), és tökéletes fejlődése az intellektussal azonos, és így nyíltan látjuk magunk előtt azt az erőt, hogy olyan dolgokat mutassunk be, melyeket egykor csodának tartottak. Nem kevésbé nyilvánvaló, hogy a tudósok és a praktikus feltalálók, mint például DARWIN, WALLACE, HUXLEY, TYNDALE, GALTON, JOULE, LOCKYER és EDISON mindannyian együtt dolgoztak, vagy dolgoznak a teozófusokkal, spiritualistákkal, a folkloristákkal, és még sok más személlyel, nem külön-külön, hanem mindannyian az Ismeretlen megfejtése felé haladnak.

A reinkarnációval kapcsolatosan számos hiedelem - számos tantétel - létezik, a különféle vélemények és iskolák mögött azonban ugyanaz az alapvető elv áll. Ez az alaphit ama tantétellel fejezhető ki, miszerint az emberben van egy anyagtalan (léleknek, szellemnek, belső énnek és még számos egyébnek nevezett) valami, amely nem pusztul el a test halálakor vagy elbomlásakor, hanem entitásként tovább él, és hosszabb-rövidebb pihenési időszakot követően egy új testben - egy még meg nem született csecsemőében - reinkarnálódik, születik újjá. Ebben egy új életet él múltbéli létezéseit többé-kevésbé elfeledve, de magában hordozva azok "esszenciáját", eredményeit, és ezek a tapasztalatok építik fel új jellemét, vagy személyiségét. Általában úgy tartják, hogy az újjászületést a vonzás törvénye szabályozza, ami az igazságosságot szigorúan betartva működik, amennyiben a reinkarnálódó testet az előző élet hajlamainak megfelelő testbe és körülmények közé vonzza, valamint a szülők is egy hozzájuk valamilyen múltbéli kötelékkel fűződő lelket vonzanak magukhoz. E törvény egyetemes és senkivel nem kivételezve működik. Ez a tantétel általános meghatározása, ahogyan azt támogatóinak legintelligensebbjei vallják.

Paracelsus (1493-1541), eredeti nevén: Aureolus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim a reneszánsz kor legjelentősebb és legszínesebb mágusa, alkimistája és orvosa. Az okkult tudományok követői benne tisztelik a mágikus gyógyászat terápiájának megteremtőjét. Páratlanul kalandos és hányattatásokkal teli életét emelt fővel harcolta végig és vált ezáltal a reneszánsz géniuszává. A legtöbb Paracelsust ábrázoló képen feltűnik jelmondata is: „Alterius non sit qui suus esse potest” - vagyis „Ne legyen másvalaki, aki a maga ura lehet”. Cornelius Agrippa von Nettesheim-mel a középkor mágikus irodalmának leggazdagabb írásos örökségét hagyományozták az utókorra. Az okkult filozófia című művében a mágiáról, a szellemek mibenlétéről, az álmokról, a felszentelésről és a megszállottságról fejti ki nézetét.

Majthényi György tudományos alapossággal vezeti olvasóit a kéz alakjának, jeleinek, vonalainak labirintusán át. Megmutatja, mi az egyes vonalak jelentése és értelme, hogyan változik az emberi kéz az élet haladásának és eseményeinek, az ember jellemének megfelelően, hogyan viseli magán elmúlt idők sorsfordulatainak emlékét és mit lehet nem megjósolni, de következtetni, vagy előre tudni a kézvonásokba beleírott történetről. És mindezt a hivatott író könnyedségével, biztonságával érthetően és élvezetesen adja elő Majthényi György, amit pedig mond, azt mindenki nyomon követheti, ellenőrizheti a saját kezén a maga életén és jellemén át. Hűséges és megbízható képet ad az olvasónak arról: mit mond a kéz, mit tudhatunk meg valóban annak vonalaiból, jeleiből.

Az okkultizmus gyökerei a homályos ókorba nyúlnak vissza. Az okkultizmus féltve őrzött titkait az egyiptomi főpapok és az indiai brahminok vigyázták, és részben szóban, részben írásos formában a beavatottakon keresztül az utókorra hagyományozták. Az okkultizmus ránk maradt írásos emlékei szimbólumokban, vagy hieroglifákban íródtak, ezért csak a beavatottak érthették. Mivel ebben a műben a magas mágiát szeretnénk az olvasónak bemutatni, ezért előtte szükségesnek tartjuk, hogy bevezessük őt az okkultizmus elméletébe és az ezzel összefüggésben álló okkult tudományokba, amelyekhez a mágia is tartozik. Az okkultizmus következetes filozófiai rendszerrel rendelkezik, melynek lényege az ismeretek szintézisében áll. Ezen ismeretek segítségével írja le azokat a törvényeket, amelyek a látható, de főleg az érzékeken túli világ jelenségeit szabályozzák. Az okkultizmus olyan speciális tudományokat és ismereteket is magába foglal, melyek a láthatatlan világot és annak az érzékelhető világban megmutatkozó jelenségeit kutatja. Az okkultizmus fő célja az élet, a halál és a világegyetem rejtett titkainak megfejtése. A könyv a következő témákat tárgyalja: A mágikus tevékenységek alapvető feltételei – Az okkult tudományok ismereteinek kulcsa – Az angyalok, a géniuszok, a szellemek és a démonok sokasága – A korreláció törvénye – Rituálék, mágikus ceremóniák és imádságok – Pecsétek, talizmánok, mágikus gyűrűk ... és még sok mást!

Alphonse Louis Constant Abbé, akit a mágia világa Eliphas Lévi Zahed néven ismer 1810-1875-ig Párizsban élt. A XIX. század talán legjelentősebb személyisége, aki elindította a mágia új reneszánszát. Művei számtalan nyelven megjelentek és szinte mindenki, aki a mágia iránt érdeklődik, az találkozik Lévi nevével. Jelen műve is komoly felkészültségről árulkodik, hiszen a beavatás-beavatottság lényegét és látásmódját tükrözi. A beavatás-önbeavatás a szellemi nagykorúvá válást jelenti, rítusokban és szóbeli tanításokban adódik át, mely jelentősen megváltoztatja az ember életét. Eliphas Lévi, mint beavatott, erkölcsi-etikai-morális tanítással vezeti be az olvasót az ezotéria gondolatvilágába és lényegébe. Először párbeszédes módon, majd aforizmák formájában.

Fónagy Iván könyve egy igazi kultúrcsemege, mely a titkok világáról értekezik és bemutatja azok történetét. Elvezet a titkos társaságokon keresztül a jelentős okkult tudományokig, értve ez alatt az asztrológiát, az alkímiát, a kabbalát, a mágiát stb. Ma, amikor le kell tennünk örökre arról, hogy a mágia tanításait szó szerint igaznak ismerhessük el, amikor a tudomány a halhatatlanság (vallásos és mágikus) értelmezését is elveti és tagadólag áll a titkos tudományok minden ágával szemben, egyaránt elutasítja a spiritizmust, alkímiát, asztrológiát és démonológiát, kellemes és vigasztaló arra gondolnunk, hogy a mágia, bár képletesen, alig érthető titkos nyelven, olyan ősi igazságokat mesél talán, melyekhez másképpen sohasem férhetnénk hozzá ...

Joseph Paul Oswald Wirth (1860-1943) svájci okkultista, festőművész és író. Stanislas de Guaitánál tanulmányozta az ezoterikus hagyományt és a különböző kultúrák szimbólumait, majd 1889-ben de Guaita instrukciói alapján megfestette a Tarot nagy arkánumának huszonkét képét. Ezek az ábrák segítik az olvasót a könyv lapjai között rejlő titkok felfedésében. Ez a huszonkét kép a beavatás igazi útmutatója és szinte minden ezoterikus-hermetikus rendszer nagy súlyt helyez az arkánumok megismertetésére. A képek eredetét homály fedi, de ennek ellenére a kabbalától, a mágiáig, a szabadkőműves rítusokig szinte mindenütt beazonosítható a titkos tudás próbáiként. Talán az egyetlen olyan rendszer, ami még a modern pszichológia bástyáit is áttörte, hiszen Carl Gustav Jung is behatóan foglalkozott a témával.

Dr. Orient Gyula (Nagybocskó, 1869. október 21. – Kolozsvár, 1940. október 9.) gyógyszerész, orvos, orvostörténész. Bethlen Gábor idejében, Erdélyben igazán érdekes élet zajlott. A főurak közül többen is érdeklődtek a hermetikus hagyomány iránt és bújták az alkímiával kapcsolatos irodalmat is, sőt több alkimista is megjelent a fejedelmi udvarban. Dr. Orient Gyula történeti tényként kezeli és mutatja be a korszakot és idéz több alkímiai értekezésből. Olyan nevek bukkannak fel írásában, mint Paracelsus, Raymundus Lullus, Nicholas Flamell, Basilius Valentinus stb.

A MŰKÖDIK tömör, határozott tervet kínál élete jobbá tételére azáltal, hogy nagyon egyszerű magyarázattal szolgál a tettre és szolgálatra kész belső Hatalmas Erő használatát illetően. Száműzésre került az összes tudományos, pszichológiai és teológiai magyarázat és fogalom. Könyvek százai kerültek összefoglalásra tíz percnyi érdekes tényben, valamint egy határozott tervben és a siker három rövid szabályában. Ne engedje többé, hogy a világi, objektív elméje gátat vessen jólétének és boldogságának! Tesztelje ezen egyszerű könyv hagyományt- és tapasztalatokat megdöntő erejét. Milliók próbálták már ki a tervet sikerrel. Most Önön a sor, hogy próbára tegye, és felfedezze, hogy MŰKÖDIK.

Napjaink filozófusai megszabadulva az uralkodó hierarchia béklyóitól új fényben szemlélhetik Mózes ötödik könyvének tanait. Tudván, hogy ugyanez a szimbolizmus a vallás számos időben és térben egymástól távol álló formájában gyakori, úgy gondolják, hogy a hittel kapcsolatos kérdések feltevésének veszélyét nem az idegen vallás átvétele jelenti, hanem a hit jelenlegi módszereinek elhagyása. Amikor azt látjuk, hogy ugyanazokat a gondolatokat hangoztatják isteni igazságként az ókori Gangesz partjain, mint a Földközi-tenger mai partvidékén, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy valamiképpen közös forrásból erednek, akár égi kinyilatkoztatás, akár az emberi találékonyság eredményei. Ahogy az ember manapság is talál ki új vallásokat, feltehető, hogy régen is így tett, és mivel mindannyian emberek vagyunk, hihetjük, hogy találmányainkat az emberiség erényei és hibái jellemzik. Tapasztalat útján azt is tudjuk, hogy a hasonló gondolatok hasonló tettekhez vezetnek. A vallási hiedelmek esetében ez a hasonlóság az egymásnak megfelelő szimbolizmusban jelenik meg.

A „Jóga” eredeti szanszkrit fogalmának jelentése „Istennel egyesülés” – és minden módszert gyűjtőfogalmaként gyűjt össze, melynek célja az, hogy elvezessen az úgynevezett „megvilágosodáshoz”. Egyik fontos ága a Kundalini jóga. Ebben a jógában nem annyira testi gyakorlatokról van szó, hanem sokkal inkább egy titokzatos energiaforrás felébresztéséről, mely a gerincoszlop alapzatában nyugszik, s a gyakorlatokkal a stimulálását célozzuk. Aztán a hátgerinc csigolyájáról csigolyájára (csakráról csakrára) emelkedik, hogy végül az agyba áramolhasson, és a gyakorlót Isten megtapasztalásához vezesse. Az „Isteni egyesülés” a Nath hagyomány értelmében az észlelő egyesülése az észlelttel, a tudat egyesülése a jelenségek világával.

Turiel titkos varázskönyve vagy Grimoire-ja a rituális mágia sorába tartozik. A keletkezésének időpontját nem ismerjük, de olyan művek sorába tartozik, mint a Salamon kulcsai, a Lemegeton, a Nagy varázskönyv, a Fekete jérce, Fauszt varázskönyve, stb. A könyv tartalma szerint - a különböző szellemek megidézéséről és uralmunk alá hajtásáról szól, azaz hogy milyen módon alkalmazhatjuk egy másik világ lényeinek segítségét.