Hermit Könyvkiadó strana 5 z 21

Jorio álmoskönyve címen ez az írás egyszerűen összefoglalja és feldolgozza mindazt a tudásnak nevezhető anyagot, amit évezredek óta gyűjtöttek az álommal foglalkozó - korukban tudósoknak tartott - gondolkodók. Lehet, hogy mindez a kételkedők szemében játék, vagy talán erősebb szóval megjelölt valami, a hívők számára pedig bölcs és hasznos vezető az élet olyan szövevényes útjain. Ezt a vitát a legmagasabb rendű tudomány sem fogja eldönteni, de nem nehéz az álomfejtés, álomjelentőség-magyarázat és az álomban való hit problémájára alkalmazni az asztrológiáról megállapított tételt: Játéknak tudomány; tudománynak játék. Aki soha sem álmodott, vagy ha álmodott, soha senkinek sem mondta el, hogy mit álmodott, aki még sohasem riadt föl álmából, mert valami kellemetlen nyomasztó, fantasztikus történet szereplője, szenvedője volt alvás közben, az ne vegye kezébe ezt a könyvet, ne olvassa el, s még titokban se nézzen bele reggel, mikor felébredt, hogy kielégítse kíváncsiságát, megtudni: mit mond az álmoskönyv a fehérkutyás álomról?

Emlékszünk még Dióbél királykisasszony történetére? Vagy emlékszünk Csiribiri Birikére vagy a pillangók királyára? Ha nem, itt az idő, hogy felelevenítsük Móra csodás meséit, és adjuk tovább gyerekeinknek is ezt az örökséget. Az én Panka lányom nagyvárosban született és sehogy se tudta megérteni, milyen volt az a kisváros, ahol én születtem. Egyszer aztán vasútra ültettem és haza vittem abba a kis városba. Apám, anyám még most is ott élnek, őket látogattuk meg. Ahogy kiszálltunk a vonatból, a Panka fülét megütötte a nagy csend. Nini, itten nem csöngetnek a villamosok? Nem ám, mert itt nem szaladgál az utcán villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon. Aztán meg nem is volna neki kit vinni. Ki hova igyekszik, gyalog is mindjárt odaér itten. Közel a város egyik széle a másikhoz. Mikor az alvégen elkurjantja magát a drótostót, a felvégen is lekívánkoznak a polcról a repedt fazekak kezdi Panka történeteit Móra Ferenc

Ebben a szellemi naptárban az év minden napjára vannak sugalmazó gondolatok, hogy vezessenek bennünket. Ha alkalmazod ezeket mindennapi törekvésidre, anyagiban vagy szellemiben, cselekedetid töltődnek isteni erővel. Gondolj igazat, gondolj jót, gondolj Istenre. Ha elméd az Ő fényével van töltve, számodra nem lesz sötétség.

Hogy honnan jött és mit tett Horthy Miklós a háború nehéz küzdelmei között a magyar haza védelmezésében, a nemzeti hadsereg megszervezésében, a belső rend és biztonság helyreállításában és fenntartásában, valamint, hogy milyen elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a pusztulás és végenyészet szélére jutott ország megmentésében, - arról ebben a könyvben kívánunk most számot adni. Pilch Jenő hadtörténész könyve 1930-ban jelent meg és a Horthy-korszak első tíz évét mutatja be az Olvasók számára. Jelen kiadás az 1930-ban megjelent könyv új kiadása.

Mi is az a babona? A babona olyan hiedelem és hitrendszer, mely a néphagyománytól a mesevilágig és vallásos elképzelésig terjed és jelen van életünkben a maga sajátos formájával. Legyen az ártó szándék, a gonosz elhárítása, a betegségek mágikus meggyógyítása, vagy éppen a szerencse megragadása, bizonyos szavak, jelek, formulák alkalmazása stb. ezek alól nem vonhatjuk ki magunkat, mert a kultúránk részei. Így a babona nem más, mint a természetfeletti világban való hit, azaz egy magasabb irányító elv elfogadása, mely jól-rosszul, de beleszól életünkbe és uralja a sorsunkat.

Tenyérjóslás Papus Hermit Könyvkiadó Könyv > Ezotéria > Jóslás, álomfejtés Elérhető nálunk: 2 125 Ft (Eredeti ár: 2 500 Ft) Megtakarítás: 15 % Szállítás: 1 munkanap Milyen lekicsinylő mosollyal utasítják is el a "komoly emberek" egy "másik kor" elképzeléseit, melyek a szellemnek a testre gyakorolt hatására és arra a lehetőségre vonatkoznak, hogy egy ember testrészeinek alakjából következtetni lehet a jellemére! Az okkultizmust a tenyérjóslás elméletére alkalmazva teljesen új megvilágításban fogom bemutatni ezen tudományt és olyan ismereteket teszek közzé, amelyeket hiába keresnénk a kérdést tárgyaló modern kézikönyvekben. Feleslegesnek tűnik számomra, hogy válaszoljak arra az ellenvetésre, mely szerint a kéz vonalai csupán az egyénre jellemző foglalkozás eredményei, vagy a bőr természetes redői lennének. PL. a bal kézen, amellyel kevesebbet dolgozunk, sokkal több vonal található, mint a jobb kézen, az újszülöttek pedig, akik tudomásom szerint még nem választottak semmilyen konkrét foglalkozást, szintén számos kézvonallal rendelkeznek. A bőr természetes redőivel kapcsolatban a tenyérjóslás szempontjai alapján végzett megfigyelések jobban megvilágítják valódi szerepüket, mint bármilyen anatómiai kézikönyv. Minden egyes ujj egy-egy jellegzetes impulzust szimbolizál, melyeket hamarosan részletesen át fogunk tekinteni. Kellemes olvasást kívánok hozzá: Papus

Évek munkájának egy töredékét adom át e könyvben az olvasónak: az ezerből négyszáz esztendő történetét. Elbeszélem a magyar nép előrobogását a Fekete-tenger mellől, a honfoglalást,a magyar keresztény egyház és állam fölépítését és a magyar nemzet átalakulását a nyugati műveltség hatása alatt. Elbeszélésemben csak a legszükségesebb történeti anyagra szorítkozom: arra, amit hazája történetéből minden művelt magyarnak tudnia kell. Kerülöm mindazt, a mi kétes és vitás s elbeszélésem nyugodt folyását nem zavarom meg a történetirodalom és tudomány poros kérdéseinek fejtegetésével. Nem idézem tanúságtételre az egykorú írásokat és a későbbi korok íróit. Beérem történettudományunknak minden kétségen felül álló eredményeivel; a tudós műhelyébe nem vezetem be az olvasót. Nem én érzem, nem is én mondom ki először, hogy a történettudomány nálunk nincs azzal a mélyenjáró hatással a közszellemre és közérzületre, mint a művelt nyugati népeknél. E tény annál sajnálatosabb, mivel történettudományunk az utóbbi negyed század alatt rendkívüli mértékben terjedt, emelkedett és gazdagodott. A Magyar Tudományos Akadémia, a Történeti Társaság, a vidéki szakegyesületek, a törvényhatóságok, egyháznagyok, főúri családok és egyének a történetianyagnak roppant mennyiségét tették közzé.

Arany János fiának, Arany Lászlónak e klasszikus értékű magyar népmese gyűjteménye, mely 1862-ben jelent meg először, változatos témájú, ízes nyelven elbeszélt meséket tartalmaz. Székelyföldön gyűjtött történeteiben nem csak megőrizte a magyarság gazdag nyelvezetét, de remekül visszaadta annak hangulatát. Meséi között eredeti formájában megtaláljuk: - A vak király - Fehérlófia - Babszem Jankó - Panczimanczi - A kis gömböcz - Csali-mesék - Gagyi gazda - Az őzike

E könyv fejezetei eredetileg mind különálló tanulmányok, „Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez?” összefoglaló címen láttak napvilágot. Most itt könyv alakban jelennek meg. Munkám azzal a fejlődéssel foglalkozik, amelyen az embernek keresztül kell mennie, hogy a magasabb világokat megismerhesse. A benne foglalt ismertetések különböző szükségleteket akarnak kielégíteni. Elsősorban azoknak nyújtanak valamit, akik érdeklődnek a szellemi kutatás eredményei iránt s ezért bizonyára felvetik a kérdést: „Vajon honnan szerezték tudásukat azok, akik saját állításuk szerint az élet nagy és rejtélyes kérdéseiről tudnak valamit?” A válasz erre a kérdésre így hangzik: „a szellemtudomány fedte fel előttük ezeket a rejtélyeket”. Aki azonban szellemi kutatást akar végezni, vagyis magukat a tényeket akarja megfigyelni, amelyeket a szellemtudomány közlései leírnak és feltárnak, az kell, hogy maga is felemelkedjék az érzékfeletti megismeréshez, azaz saját maga járja be a megismerésnek azt az útját, amelynek leírását itt megkíséreltem. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a szellemtudomány közlései értéktelenek annak számára, aki hajlam, vagy lehetőség hiányában a magasabb megismerés útját nem járhatja meg. A tények kikutatására csak az képes ugyan, aki be tud hatolni az érzékfeletti világokba, de a kikutatott tények igaz voltáról az is meggyőződhet, aki maga nem észlelte őket.

Hazánknak a hegyek és vizek rendszere által páratlan földrajzi egységgé alakított, de a mellett csodálatosan változatos felszínű területe mindenha kedves tanyázó helye volt a népeknek. Kedvező fekvése Európa törzsének keleti felében, mely az áthaladó kereskedésnek nyit utakat a négy világtáj felé, buja legelői, kövér termőföldje és természeti kincsekben való gazdasága egyaránt csábították ide a telepeseket. A régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ún. bronzkorban virágzó művelődés fejlődött itt ki, mely Európában akkoriban számot tevő volt; hogy már a föníciaiak aranyat bányásztak és mostak Erdélyben, s ma is fennálló műutak, feliratos kőemlékek és különféle építmények tanúskodnak arról, hogy a rómaiak nem is említve az előttük itt lakott népeket a Dunántúlt, az egész Duna vonalát és Erdély jó részét megszállták.

Azt mondják, hogy az Élet könyvét Keleten pálmalevelekre írva őrzik. Ebben a könyvben minden emberről információk lelhetőek fel, akik valaha is éltek a földön. De az Élet Könyve vagy az Akasha-krónika ugyanazt jelenti, azaz az emberiség egyetemes tudáskincsét, bölcsességét, ami saját sorsunk felismeréséhez vezet és minden ember a birtokában van, csak nem biztos, hogy ismeri az információk lehívásának a módszerét. Az Akasha-krónikában megtalálható az összes lélek története annak megfogantatásától kezdve. Ebből az őstudásból közvetít Edgar Cayce, az alvó próféta számunkra olyan hiteles információt, ami sorsunk jobbá tételéhez segít. De ebben a könyvben, krónikában nem csak bizonyos események kerültek feljegyzésre, az Akasha-krónika minden cselekedetet, szót, érzést és mindazon szándékokat tartalmazza, amely a lét ezen szintjén megtalálható volt. Ezek a feljegyzések azonban nem csupán lerakódott információk óriási befolyással bírnak mindennapjaink életére, kapcsolatainkra és állásfoglalásainkra, valamint nézeteinkre. Az Akasha-feljegyzésekről az Élet könyvéről a folklórban, a mítoszokban, az Ó- és Újszövetségben, az asszírok, föníciaiak, szemiták és zsidók történetében találunk említést. Mindezen népek hittek az ún. mennyei táblák létezésében, amelyek az emberiség történetét és szellemi jellegű információkat tartalmaznak.

Amikor az emberek spirituális víziók révén megtalálják azt az utat, ami a fizikailag, érzékszervek útján észlelhető világ mögött rejtőzik, akkor megjelenik számukra a szellem világa. Abban a világban úgy érezzük, hogy a fizikai világ képei vezetnek bennünket, ezeket a spirituális képeket látjuk magunk előtt. Az emberiséget, fejlődése során egyfolytában segítették és vezették a spirituális világból származó ösztönzések. Azok számára, akik messze elláttak, ezek a hatások a spiritualitás fényében teljesen érthetőek voltak, és megmutatták, milyen irányba kell haladniuk. Ily módon tehát, amit a spirituális világban találunk, azt össze kell vetni a fizikai világ jelzéseivel; nem azokkal, amelyek csupán mutatnak egy irányt, vagy jelölik egy helynek a nevét, hanem azokkal az erőteljes (vagy legalábbis erőteljesnek tűnő) szavakkal megjelenített jelzőtáblákkal, amelyek képesek megváltoztatni az emberi gondolkodást, érzéseket, vágyakat. A spirituális jelzésekről beszélek. A spirituális világban viszont az ilyen irányokat minden korszakban figyelemreméltó módon közlik az emberekkel: mégpedig talányos, többféleképpen értelmezhető nyelven. Annak, hogy valaki képes legyen értelmezni az efféle talányt, megvan a maga módja. Ahhoz, hogy az ilyen többértelmű jelzések valódi sugallatot adjanak az életre vonatkozóan, az illetőnek össze kell gyűjtenie szinte minden benne rejlő tudásanyagot. Így aztán napjainkban, hiszen valamit az emberiség megkapott a jelenben és a közeli jövőben, láthatjuk az általam asztrális fénynek elnevezett sugallatot, és ezek a nyílt szavak sugallatot jelentenek majd az emberiség számára.

Csillaghullajtó östve künn a tallón furuglyával ballag a bojtár... Nézöget az égi tüzekbe, szüvét áta'járja a kőtötte dal s úgy érzi, ogy beszélő szörszáma nékű élni se tudna. Igy születik nép ajakán a dal, az érzés testet ölt, mesévé lészen. Ez dajkája csillagvilágunk regeköltészetének is. Nomád népünk szabad ég alatt élvén, éjjel ébren tartva sajgószömű jószágoktól, járások kifejtette tájékozó ösméretét, mi apáról fiúra szállt. Később az idő felosztását utánuk igazította. Igy az égi testek a legrégibb korban minden szellemi élet lüktető erejévé váltak. Ez az emberiség történetével egykoros. A csillagtisztelő hajlamot fokozta ősnépünk sabaizmusa - csillagimádása - felsőbb lényekben való hívése s e hit alapján vallásos tiszteletük. Számos csillagot ösmértek névszerint, mondáztak, regöltek, javasoltak belőlök. Félkézzel, úgy suttyomba áldozgattak isteneiknek, a csillagoknak. Nemkülönben róttak égboltukra személyeket, szerszámokat, használati tárgyakat, életet oltva a csillagszemekbe, miáltal beszédessé váltak s egyet-mást mondanak nékünk régidőkről manapságig.