HVG Könyvek strana 15 z 33

Miért ?alkalmatlan az agyunk a kiválóság elérésére, ha folyton e-mailekre kell válaszolnunk? Hogyan egyszerűsíthetjük a munkaszervezéssel kapcsolatos kommunikációt? Miért kell túllépnünk az e-mailek és csetüzenetek jelentette állandó összekapcsoltságon? Ma tudásmunkásként napjainkat a folyamatos kommunikáció és a bejövő üzenetek áradata határozza meg. A szüntelen eszmecseréből senki sem tud kilépni, pedig az emberi agy nem az állandó digitális interakcióra van optimalizálva. Emiatt nem használjuk ki a kognitív sávszélességünket az érdemi munka elvégzéséhez. A „hiperaktív csoporttudatra” épülő munkafolyamat bizonyítottan katasztrofális hatással van a hatékonyságra és a nyereségességre – ráadásul megkeseríti az életünket. Cal Newport, az informatikatudomány docense és hatékonyságszakértő, oknyomozó riportjai és kutatásai alapján azt állítja, hogy jelenlegi munkamódszerünk hibás. Merész, esettanulmányokat bemutató könyvében alapelveket fogalmaz meg, és konkrét iránymutatást ad, miként hozhat drasztikus javulást a projektmenedzsment-szemlélettel működő munkahely, ahol egyértelmű, optimalizált folyamatok – nem pedig a véletlenszerű üzenetek – határozzák meg, hogyan értelmezzük, adjuk ki és tekintjük át a tennivalóinkat. Kimerült beosztottként, a hatékonyság növekedését célul kitűző vállalkozóként, de akár versenyelőnyt kereső vezetőként is kulcsfontosságú e szemléletváltás mellett elköteleződnünk: a kérdés ugyanis nem az, eljön-e az e-mailezés nélküli világ, hanem az, ki jár majd élen ebben a változásban.

„A ?birkenaui munkatáborból írok neked, ahol jelenleg tartózkodom. Egészséges vagyok, dolgozom, és várom a híreidet.” A II. világháború alatt a haláltáborok foglyai a Briefaktion propagandaprogram szigorú előírásait követve leveleket küldhettek haza. Az 1942 és 1945 között született több ezer üzenetre a címzettek szintén szabályozott módon válaszolhattak. Karen Taieb történész huszonkét fogoly történetét eleveníti fel, bemutatva a háború előtti életüket, családjukat, elfogásuk körülményeit. A cenzúrán átcsúszott levelek alapján képet ad arról, hogyan élték meg a deportáltak a mindennapos kínzásokat, a nélkülözést, és miként merítettek erőt abból, hogy a számukra fontos személyek minden valószínűség szerint biztonságban vannak. A felszabaduláskor született sorokból pedig testközelből értesülhetünk a túlélők feldolgozhatatlan fájdalmáról, a szeretteik elvesztése nyomán érzett mérhetetlen bűntudatáról és a nácik ellen fellángoló dühéről. E levélváltások egy kegyetlen, embertelen korban születtek, mégis az emberi kapcsolatok különleges, szívszorító lenyomatai.

Stanley Tucci magával ragadó memoárjában minden történet a konyhából indul, vagy ott ér véget. A Golden Globe- és Emmy díjas színész-rendező, akit olyan filmekben láthattunk, mint Az ördög Pradát visel és a Komfortos mennyország, egy olasz bevándorlócsalád gyermekeként gyakran töltötte az estéit a konyhaasztalnál New York állambeli otthonukban. Az édesanyja finomabbnál finomabb vacsoráin keresztül a család gasztrokulturális hagyományait és az egyes fogások elkészítésének művészetét is magába szívta. Kedvenc receptjeivel fűszerezett, humoros vagy olykor épp megható visszaemlékezésében képet kapunk élete gazdag érzelem- és ízvilágáról. Mesél a családjáról, felnőtté válásáról, házasságairól, példaképeiről, betegségéről és gyógyulásáról, felejthetetlen filmes utazásairól, kulisszatitkokról, az Olasz módra vagy a Julie & Julia – Két nő, egy recept forgatásáról, és persze az ételekhez fűződő töretlen rajongásáról.

Miért ?lassul a gazdasági növekedés? Megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem? Miért népszerűek a bevándorlásellenes politikusok? Elkerülhető-e a klímakatasztrófa? Milyen hatással lesz a robotizáció a munkaerőpiacra és a jólétre? Fokozza-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a nemzetközi kereskedelem? Lustává teszi-e az embereket a pénzbeli támogatás? Hogyan kezeljük a migrációt? A világ legégetőbb kérdéseire és kihívásaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzésben válaszolni. A közgazdászok megosztottak, a politikusok többsége pedig az orrunknál fogva vezeti a szavazóikat. Egyre kevesebb időnk van a közös beszélgetésekre, értelmes vitákra, hogy valódi válaszokat keressünk az emberiség jövőjének legnagyobb kihívásaira. Mindez csak gerjeszti elégedetlenségünket és a bizalmatlanságunkat – úgy tűnik, szinte lehetetlen kitörni ebből az ördögi körből. Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo – közgazdasági Nobel-emlékdíjas szerzőpáros − szerint minden szükséges tényező a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk az emberiség előtt álló kihívásokat. Az erőforrások átgondolt elosztásához és felhasználásához azonban hiányzik egy jó közgazdaságtan. Rengeteg empirikus vizsgálatra építve meggyőzően érvelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemléletváltásra van szükség a közgazdaságtanban, amely az emberek viselkedését, érzelmi és lelki reakcióit is figyelembe veszi. Meglátásuk szerint csakis az egymás kölcsönös tiszteletére épülő közös gondolkodással hidalhatjuk át a véleménykülönbséget, számolhatjuk fel a bizalmatlanságot, és bonthatjuk le a közénk emelt falakat. A tét elég nagy: ha sikerül, az utókor majd hálával gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsülhetetlen veszteségekkel járhat.

Hétköznapi ?emberek, köztünk élnek, és sokszor nem is sejtjük, hogy a gyógyítás csodájaként egy beültetett szív, tüdő, máj, vese segítségével kaptak esélyt az életre. Hogyan derült fény legtöbbször örökletes és gyógyíthatatlan betegségükre? Milyen kezeléseket küzdöttek végig, mire felkerültek a transzplantációs várólistára? Mire gondoltak a műtőasztalon? Milyen érzés sok év fulladás után először venni mély lélegzetet egy új tüdővel? Micsoda boldogság több év dialízis után egy kiadós pisilés? Megismerjük a másik oldalt is: egy élő vesedonor önzetlen segítő szándékát, valamint a tragikus halálával három ember életét megmentő donor történetét a hozzátartozók gyászán és elfogadásán keresztül. A felemelő, megható és csodálatos történetek mellett megszólal érdekvédelmi szakember, pszichológus, szociológus is. Ez a tabukat nem ismerő kötet számtalan félreértést, tévhitet oszlat el a szervátültetéssel kapcsolatban, miközben sokat tanulhatunk a transzplantáción átesett emberektől arról, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.

„Amikor belenézek a másik arcába, akkor válok emberré. Amikor belenézek a másik ember arcába, akkor születik meg a szeretet. Aki szeret, az vigyáz a másikra.” Feldmár András

„Azt ?szokták mondani, hogy nem kellenek a receptek. Nem működnek. És tényleg nem kellenek. Ebben a könyvben "receptek” is vannak – mikor mit csinálj, és főleg mit ne csinálj –, és működnek! Igazolom. De azért, ami a legfontosabb: attól még, hogy szülő vagy, maradj önmagad! Légy kongruens, hiteles. Éld a saját életedet (is). Olvasd el ezt a könyvet: sok mindent megtudsz – és jól fogsz szórakozni! (Ettől a gyerekeddel is kedvesebb leszel.)" (Vekerdy Tamás) Szél Dávid család- és párkapcsolati problémákkal foglalkozó szakpszichológus. És iskolapszichológus. De mindenekelőtt apa. Két éve írja Apapara című blogját, amelyben egyszerre van jelen szülőként, férfiként és szakemberként. No meg gondolkodó emberként, aki nem hagyja szó nélkül a társadalom álszentségeit vagy épp a szülőséggel kapcsolatos elvárások némelyikének veszélyes idiotizmusát sem. Írásai szellemesek, elgondolkodtatóak és, ami nem kevésbé fontos, frenetikusan férfiasak. Szél Dávid ugyanis olyan nézőpontból – az apa (vagy az apaság felelősségével küzdő csetlő-botló férfi nézőpontjából) – járja körbe a gyereknevelés számos örömét, nyűgét-nyavalyáját, amellyel viszonylag ritkán találkozunk. Legalábbis gyereknevelési könyvben. "A fiam erősnek, bátornak, magasnak, vékonynak, ügyesnek, okosnak, viccesnek gondol. Azt hiszi, rengeteg hajam van, biztos benne, hogy bárhonnan egy pillanat alatt odaérek hozzá, és persze bármilyen távolságból hallom is, amit mond. Meg van győződve arról, hogy remek kézügyességgel vagyok megáldva, s ennek köszönhetően nemcsak szépen és kreatívan rajzolok, hanem bármit össze is szerelek, meg is építek. A fiam szemében Superman vagyok… De mi van, ha kiderül az igazság? Mi van, ha rájön, hogy gyenge, gyáva, alacsony, nem kövér, de azért vékony se, viszont csomó mindenben ügyetlen, nem is kifejezetten okos, és nem is mindig vicces vagyok? Hajam is egyre kevesebb, lassabb vagyok, mint a fény, de még a hangot sem érem utol gyalog. Mi van, ha észreveszi, hogy egyáltalán nem tudok sem rajzolni, sem pedig szerelni? Akkor oda az apakép?"

Hozzuk ?ki a legtöbbet a coachingból a rajzolás segítségével! A vizualizációnak egyre jelentősebb szerepe van az élet szinte minden területén – így a gondolkodásban és a tanulásban is. Járdán Tamás, a coaching by drawingTM módszer megalkotója, és szerzőtársa, Pataki Anna szerint a rajzzal támogatott coaching segítségével hatékonyabban indíthatunk el mélyrehatóbb változást a coachingjellegű beszélgetések során. Könnyen áttekinthető, ötletes és praktikus könyvükben 33 egyszerű, a legkülönfélébb helyzetekben is jól használható rajzos coachingeszközt mutatnak be. Akár hivatásos coachként, akár a coachingszemléletű vezetés híveként, tanárként, edzőként vagy egyéb segítő szakma képviselőjeként támogatunk másokat a változásban, vagy ha saját magunkat fejlesztjük, a módszerük komoly segítségünkre lehet. Ehhez nem szükséges rajztudás, csak egy toll és egy papír. A szerzők végigvezetnek a rajzolás lépésein, a folyamat során feltehető kérdéseken, miközben hasznos tippekkel és mindennapi helyzetekből vett példákkal is megismertetnek.

Mit tanulhatunk vezetőként a NASA űrhajósaitól az együttműködésről? Odüsszeuszra vagy John Wayne-re tekintsünk inkább példaképként? Milyen tanulságokkal szolgál Paul, a jóspolip a döntéshozatalra nézve? Legyen szó a megtakarításainkról vagy éppen egy milliárdos üzletről, döntéshelyzetekben mindannyian könnyen hibázunk. Méghozzá nem is akárhogyan: szisztematikus, kiszámítható hibákat követünk el. A kognitív torzítások, más néven gondolkodási vagy logikai hibák még akkor is tévútra vihetnek, ha tisztában vagyunk a létezésükkel és a veszélyeikkel. Olivier Sibony stratégiaoktató és vezetői tanácsadó könyve a viselkedéstudomány és a kognitív pszichológia legújabb eredményein alapul. A lebilincselő esettanulmányokon keresztül olyan módszerek és folyamatok rendszerét ismerhetjük meg, amelyek a kollektív intelligenciát kiaknázva segítenek a legjobb döntések meghozatalában az üzleti és a magánéletben egyaránt.

„Ott voltak mellettem, amikor kiborultam, […] szenvedtem, harcoltam, bömböltem, és agyonnyomtam az üléseket a saját bajaimmal.” Christie Tate ambiciózus jogászhallgató, évfolyamelső az egyetemen, és igyekszik mindig mindenkinek megfelelni. Látszólag rendezett családi háttere ellenére végtelenül magányos, testképzavarral küzd, érzelmileg instabil és öngyilkossági gondolatai vannak. Csatlakozik egy terápiás csoporthoz, hogy megismerje a valódi kapcsolódás élményét, megtanuljon bízni másokban a közösség támogatásával és asszertíven tudja kifejezni az érzéseit. Önismereti útján terapeutája és csoporttársai segítségével felfedezi saját testi és lelki vágyait, egyre inkább megtapasztalja az intimitást, a szerelem különféle arcait, és rájön arra is, hogy milyen társat szeretne. Izgalmas, humorral átszőtt önéletrajzi könyvéből megismerhetjük a csoportterápia módszerét, amelyben az emberi fejlődés törvényszerű részei a konfliktusok, viták felvállalása, az önelfogadás és önérvényesítés, csakúgy, mint az összekapcsolódás, a bizalom és az empátia. A REESE WITHERSPOON KÖNYVKLUB AJÁNLÁSÁVAL „Az első sorból figyelhetjük Christie Tate átalakulását, és azt, ahogyan megtalálja a kiutat a magányból.” REESE WITHERSPOON

Maria Konnikova, a Columbia Egyetemen doktorált pszichológus miközben az emberi viselkedést kutatta, a pókerben talált rá arra a területre, amely képes megvilágítani tudatos döntéshozatali folyamatainkat. A világ legnépszerűbb kártyajátékában a tervezés és a véletlen, a szerencse és a tudás, a fókusz és a kontroll között vékony határ húzódik. Felkereste Erik Seidelt, a világ egyik legjobb pókeresét, akinek a tanítványaként később Las Vegas-tól Monte- Carlón át Makaóig több komoly pénzdíjas versenyt is megnyert. Fokozatosan hírnevet szerzett magának a férfiak dominálta póker világában, sőt bejutott a kártyajáték világbajnokságának számító World Series of Pokerre is. Konnikovától nem tanulunk meg pókerezni. Ám megtanít bennünket a legnagyobb blöffre, amelyet a hétköznapi életünkben is remekül hasznosíthatunk. Rossz kártyákat bármikor oszthatnak nekünk, de ha arra összpontosítunk, hogyan játsszunk velük, az átsegít bennünket a nehéz időszakon, amíg ismét mellénk szegődik a szerencse. „Ritkaság az ilyen lebilincselő visszaemlékezés és az ilyen elgondolkodtató viselkedéspszichológia. Igazi csemege, hogy mindez egyetlen könyvön belül egyesül – egy pszichológus tollából, aki mesteri szinten kitanulta a világ egyik legversengőbb játékát.” Adam Grant, az Eredetik, az Adni és kapni és a Gondold újra! című sikerkönyvek szerzője „A legnagyobb blöff totál menő, igazi klasszikus. Rendkívül szórakoztató történet egy esélytelennek tűnő hősnővel, Yoda-szerű mentorával és egy csomó őrült alakkal. Elmésen mutatja be a készségek és a véletlen szerepét és egymáshoz fűződő viszonyát. Megtudhatjuk belőle, hogyan figyelhetünk oda tudatosan, gondolkodhatunk objektíven és hozhatunk jobb döntéseket. Verhetetlen flösst kap a kezébe, aki elolvassa. El sem hiszi majd, mekkora szerencse érte – és hosszú-hosszú ideig emlékezni fog rá.” Daniel H. Pink, a Motiváció 3.0, az Eladni emberi dolog és a Mikor szerzője

„Hitler és Németország sohasem volt egy és ugyanaz.” Amikor a kegyetlen elnyomó rezsim 1933 után átvette a hatalmat, a németek azon része, akik közül a többség – nagyjából 20 millióan, a lakosság kétharmada – soha nem szavazott a nemzetiszocialistákra, igyekezett meglapulni és óvni a családját. Vidékre költöztek vagy színleg támogatták a rendszert, miközben a náci propaganda és az álhírek közepette próbálták kitalálni, mi zajlik valójában a Harmadik Birodalomban. Az állandó fenyegetettség és létbizonytalanság ellenére sok hétköznapi ember mégis erőt merített az ellenállás valamilyen formájához, bár tudta, hogy ezzel akár az életét is kockáztatja. Többen voltak a bátor ellenállók, mint amennyiről a hivatalos statisztikák szólnak: tanárok, ügyvédek, gyári munkások, háztartásbeliek, boltosok, egyházi emberek, szakszervezeti tagok, katonatisztek, arisztokraták. Míg a korabeli ellenállási mozgalmaknak komoly szakirodalmuk van, Catrine Clay most hat páratlan életúton keresztül elsőként mutatja be a német ellenállás egyéni formáit is. Korabeli emlékiratokon, feljegyzéseken, fényképeken és visszaemlékezéseken alapuló, szépirodalmi igényességgel megírt könyvében végigkövethetjük azoknak a jó németeknek a sorsát, akik megszenvedték a nemzetiszocialista diktatúra, majd a nácik által kirobbantott háború éveit, és végül a bűntudattal és vádaskodással terhelt időszakot a háború után.

Mit tegyünk, ha a gyermekünk hazudott nekünk? Melyik szülő maradjon otthon a gyerekkel, és meddig? Miként készíthetjük fel a gyerekünket a kiszámíthatatlan jövőre? Mennyi képernyőidő jusson egy napra? Lehet-e a szülőnek elege? A nagy sikerű Apapara című kötet gyakorló pszichológus szerzője ezúttal megosztó témákról, kőbe vésett hiedelmekről, féltve őrzött titkokról és tudattalan tabukról ír. A gyerek születésétől a kiskamaszkor kezdetéig az életkori sajátosságokhoz kapcsolódó dilemmák mellett olyan kényes, ám megkerülhetetlen témákkal is foglalkozik, mint a halál, a pénz, a klímakatasztrófa vagy a társadalmi egyenlőtlenségek. A friss kutatási eredményekkel és szemléletes példákkal illusztrált szülőnevelési könyvből fogódzót kaphatunk izzasztó helyzetekhez és kényelmetlen kérdésekhez. A szellemes, tabudöntögető és hiánypótló kötet arra is rámutat, hogy olykor azt is mondhatjuk: fogalmam sincs. Ettől nem leszünk kevésbé hiteles, tudatos szülők. „Minden gondolatában jelen idejű, emberbarát, 21. századi olvasmány. Nem ítélkezik, elfogadó, nyitott, empatikus gyerekkel, szülővel egyaránt. Úgy mutat irányt, hogy rávilágít, rengeteg lehetséges irány van. Mindenkinek szól, aki gyereket nevel vagy nevelni fog, nemtől, identitástól, társadalmi pozíciótól függetlenül.” Jordán Adél, színésznő „A tabutémák kulcskérdések a nevelésben, ez a könyv pedig még az elalvás, evés, testvérféltékenység mindennapos problémáit sem a megszokott tanácsokkal kezeli, hanem újragondoltatja a helyzeteket. A feltétlen elfogadás adta nyitottság, a szakmai tudás és a valóság összehangolása nagy bravúr, és Szél Dávidnak ez olyan könnyen megy, mint valami ujjgyakorlat. Friss szemléletével segít utakat találni változó, sokszínű értékeket hordozó világunkban egy olyan területen, amely nemcsak mindenkinek a jelenéről, hanem szó szerint a jövőnkről szól. Szülőknek és leendő szülőknek, sőt a gyermekekkel foglalkozóknak és az ő képzésük számára is alapkönyv.” Prof. Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus

Mennyiben tükrözi egy napunk azt, ahogy éppen élni szeretnénk? Mennyire tudunk a hétköznapjainkban önazonosak lenni? Tényleg szánunk-e elég figyelmet azokra, akiket és amiket szeretünk, fontosnak tartunk? Sokan érezzük úgy, hogy az életünk kötött pályán halad, és a mindennapi mókuskerékből nincs kiszállás. Kenyeres András mentáltréner-tanácsadó, a Győztes gondolkodás szerzője azt javasolja: szánjunk időt arra, hogy egy pillanatra elgondolkodjunk az életünkön, és figyelmünket azokra a dolgokra irányítsuk, amelyek lényegesek, fontosak számunkra. Világos struktúrákban, a tudás, a tervek és a tettek mentén végigkalauzol bennünket azon a folyamaton, amelyben kizárhatjuk a külső zavaró tényezőket, fókuszálhatunk a belső motivációinkból származó céljainkra. Könyvében nem kizárólagos válaszokat kínál, hanem a segítségével feltehetjük önmagunknak a megfelelő kérdéseket, legyünk épp útkeresésben, esetleg úgy éreznénk, letértünk a megfelelő útról. „Könyvem alapvető célja, hogy segítsem azokat, akik változtatni, finomhangolni akarnak életükön; akik érzik, hogy valami nem klappol, és tenni szeretnének ellene, viszont nem tudják, hol kezdjék, és milyen módszerek segíthetik abban, hogy figyelmüket arra a területre irányítsák, ami nekik valóban fontos. Ez egy rögös út, senki sem vitatja. Célokkal rendelkezni egy dolog, azokat végrehajtani egy másik.”

„Ha a tudás hatalom, akkor tudni, hogy mit nem tudunk, maga a bölcsesség.” Miért olyan nehéz elszakadni az elképzeléseinktől és előítéleteinktől még akkor is, ha látjuk, hogy nem visznek előre?Az intelligenciát hagyományosan a gondolkodásra és tanulásra való képességnek tartjuk. Gyorsan változó környezetben, eddig nem tapasztalt kihívások esetén azonban ennél is többet számít, hogy képesek vagyunk-e megkérdőjelezni, amit eddig biztosra vettünk, és elfelejteni, amit korábban már megtanultunk, majd új szempontok alapján újrarendszerezni az információkat – vagyis az igazságot kereső tudós módjára gondolkodni. Adam Grant szervezetpszichológus arra keresi a választ, hogyan sajátíthatjuk el az újragondolás művészetét, és miként tehetjük az iskoláinkat, munkahelyeinket és egyéb közösségeinket az élethosszig tartó tanulás színhelyévé. Izgalmas történeteket, merész felvetéseket és meggyőző kutatási eredményeket ismertető könyvéből megtudhatjuk, hogyan maradjunk rugalmasak és nyitottak, és miként vehetjük rá erre a körülöttünk lévőket is. Ha el tudjuk engedni azokat a nézeteinket, amelyek már nem szolgálnak minket, közelebb juthatunk a kiválósághoz a munkánkban, és bölcsebb döntéseket hozhatunk az élet minden területén.

"Amikor belenézek a másik arcába, akkor válok emberré. Amikor belenézek a másik ember arcába, akkor születik meg a szeretet. Aki szeret, az vigyáz a másikra."