Jelenkor Kiadó

Tompa Andrea új regényéből kiderül, hogy a poklot a kíváncsiak számára csinálták. A hatalom kíváncsi - olyasmit akar tudni, ami nem tartozik rá. Hogy ki kit szeret, kivel szexel. Mindez létrehozza a kíváncsiak társadalmát, akik tudni akarnak vagy tudni vélnek. A közösség pedig hol megbomlik, hol összekapaszkodik és áthatolhatatlanná válik. Senki és semmi nem lehet a hatalmon kívül. "Az ingujj egészen felcsúszik, a vékony, izmos kar kilátszik, rajta hosszú karmolás. A karján néhány selymes, világos, vékony szőrszál látszik az ellenfényben. Nincs szebb a teremtésben a táncoló fiúnál."

Aki a borító nádszékéből hiányzik, mindenhol ott van e könyvben - csak itt nincs, hogy a hajdani Kalligram-kiadás hátlapszövegét jegyző Esterházy Pétert parafrazeáljam. 1998 márciusában Palicson, Tolnai Ottó és Jutka házában, a legendás Homokvárban készült a rádiófelvétel, amiből a könyv, előbb a leirat, majd a szerző átirata megszületett. E második kiadásban nem nyúltam érdemben a kérdéseimhez, hisz a válaszok, pontosabban válasz-esszék szövege is lényegében megegyezik a hajdanival. A Költő disznózsírból generális áriapróza, egy globálokalista nagy magyar és európai író esszéregénye, aminek létrejöttében segédkezhettem. 28 év után különös érzés volt betűről betűre újraolvasni, ugyan sokszor ütöttem fel időközben, keresve ezt-azt, de utánanézni és olvasni egészen más. Belefeledkezni. A rizomatikája, ami megint elbűvölt, a villódzása, hogy minden magasságban újabb ablak nyílt, és még egy és még egy, s már-már eltűnt a beszélő az égben, de angyali profizmussal mindig visszatalált. S itt van most is, halála után egy évvel is, eleven és utánozhatatlan jelenlétének emlékműve lett ez a kötet, változatlan, mégsem ugyanaz.Parti Nagy Lajos,,egyszer csak, alig múlik egy-két hónap, hallani fogom szuszogásom, furcsán megbicsakló áriáim a Kossuth Rádióban, istenem, hogyan kerültem én oda, bele a rádió dobozába, megkapom hamarosan a legépelt változatot is, nézem, megdöbbenve látom, hirtelen semmivé hűlt az egész, elkezdem javítgatni a félrehallásokat, az egészet félrehallották, mert csak félre lehetett hallani, elkezdem átírni, interjú-idegen anyagokkal zsúfolni, elkezdem regényfejezetekre bontani"Tolnai Ottó (1940-2025) Kossuth-díjas költő, író. Magyarkanizsán született, Palicson hunyt el.Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas költő, író, 1953-ban született Szekszárdon, Budapesten él.

„Tompa Andrea regényei határhelyzetekben játszódnak, határokat lépnek át. Ezek a határok egyfelől sokfélék, hiszen tér- és időbeli, történelmi, etnikai, nyelvi, kulturális dimenziókat is felnyitnak, másfelől, ha a művek kérdésfeltevéseit, dilemmáit, a regényvilágok lokációját, múltszemléletét, történelemhez való viszonyát és eseményeit vizsgáljuk, hamar juthatunk arra a következtetésre, hogy ezek a határhelyzetek, határvillongások, kettősségek és átmenetek nagyon is összefüggenek és egységesen vizsgálhatók.” Tompa Andrea a jelenkori magyar irodalom egyik legizgalmasabb prózaírója, aki regényeiben a 20. századi magyar és erdélyi történelem egy-egy sorsfordító időszakát ábrázolja hőseinek szubjektív nézőpontjából, megrajzolva egyúttal a múlt kitakart vagy elhallgatott eseményeinek gazdagon árnyalt társadalmi és történelmi hátterét is. Visy Beatrix a szerző eddig megjelent öt regényének (A hóhér háza; Fejtől s lábtól; Omerta; Haza; Sokszor nem halunk meg) sokrétű elemzésével arra vállalkozott, hogy monográfiájában bemutassa, Tompa Andrea regényei milyen változatos módokon kapcsolódnak össze az életműben, mindemellett hogyan illeszkednek a kortárs próza jellegadó irányzataihoz. Elemzéseinek fókuszában többek között az identitás, az idegenség, a hiány, a kollektív traumák, a kevertnyelvűség fogalmaival leírható viszonyrendszerek állnak, melyek a szuverén prózavilágokat teremtő Tompa-oeuvre hívószavai is egyben. Visy Beatrix (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, esztéta. Főbb kutatási területei: a Nyugat kora, elsősorban Babits Mihály életműve; a fénykép narratív esztétikája a 20. századi magyar prózában. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.

Saját történetünk a legvalóságosabb, mégis a legnehezebb elmesélnünk. A Búbánat-völgyön át megjárt út kivezeti a főhőst az átélt eseményekből, hogy maga mögé tekintve pontosan és szikáran mondhassa el, amire húsz éven át emlékezni sem lehetett. Amiről húsz éven át gondolkodni sem lehetett. A pszichológia lefagyásnak nevezi ezt az erőszakra adott emberi reakciót. Pion István sűrű szövésű kisregényének főszereplője már kamaszként szembesül azzal, hogy a biztonságosnak hitt világ egy csapásra a megalázás és a bántalmazás fenyegető terepévé válhat. Hogy a menekülés - faluról városba, városi kollégiumból egyházi kollégiumba - csak fuldoklás a kölcsönös zaklatás és az erőszak örvényében. Hogy végül ki lehet-e fordulni egy szobából, ki lehet-e lépni az ördögi körből, arról nehéz többet mondani, mint amennyit ez a könyv elbeszélhet. "Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám, hogy utolsó gyónásom óta, ami nagyjából két éve volt, ezeket a bűnöket követtem el: káromkodtam, tiszteletlen voltam a szüleimmel, verekedtem, paráználkodtam, és elmulasztottam egy csomó vasárnapi szentmisét. Más bűnömre nem emlékszem. Legközelebb a szobámba gyere gyónni, ezekkel a kis stiklikkel ne vedd el itt az időt a valódi bűnösök elől. Penitenciaként mondj el két Miatyánkot és két Üdvözlégyet. Most bánd meg bűneidet!" Pion István (1984) költő. Ez az első prózakötete.

Új emberek friss, puha testekkel, még csak most lépnek ki a kamaszkorból. Fiatal felnőttek, görcsösek és szerelemre éhesek, összegabalyodnak, de idegenek maradnak. Egy lány, a harminc körüli Mirjam, akinek minden rezdülését, már-már az ízét is érezzük, egyfolytában latolgat, sodródik, megtorpan, de valami előrelöki, s máris húzódna vissza a csigaházába, ha lenne ház, ahová vissza lehet még húzódni. A múlt nem elmúlt, hanem kiszáradva hever a parton, mint egy döglött medúza. A felnőttvilág semmi használhatót nem adott ennek a nemzedéknek, család, vallás, egyetem nullát - mindent neked kell kitalálnod, legfeljebb baráti tekintet kísér. Egyedül kell felfedezned a tested, azt is, hogy ki legyél vagy ne legyél, szolgálj valami cégnél, vagy művészkedj, mindezt egy olyan városban, ami tulajdonképpen otthonos, de inkább csak ismerős, és nem ajánl már otthont senkinek, mert rohadt drága. Kolozsváron vagy bárhol másutt. Adorjáni Panna első regénye az emberek közötti magányról és a kapcsolódás folyton elbukó vágyáról beszél élesen, kímélet nélkül. Úgy súg mindannyiunkról a fülünkbe, hogy önmagunkra is rálássunk. Tompa Andrea "Mindig is lenyűgözte, hogy az osztálytársai mennyi mindent tudnak, és az volt az érzése, hogy hozzájuk képest ő egy ufó, ugyanis neki semmiről nem volt fogalma, vagyis semmiről, ami az úgynevezett világi dolgokat illeti, ahogy a szülei fogalmaztak volna. Pletykák, popzene, horrorfilmek, családi csetepaték, válások, megcsalások, politika, szex! Mások élete neki olyan volt, mint valami film a tévében, amiről azonnal el kell kapcsolni." Adorjáni Panna 1990-ben született Kolozsváron, színházcsináló, zenész, író. Jelenleg Berlinben él. Ez az első regénye.

Tompa Andrea új regényéből kiderül, hogy a poklot a kíváncsiak számára csinálták. A hatalom kíváncsi – olyasmit akar tudni, ami nem tartozik rá. Hogy ki kit szeret, kivel szexel. Mindez létrehozza a kíváncsiak társadalmát, akik tudni akarnak vagy tudni vélnek. A közösség pedig hol megbomlik, hol összekapaszkodik és áthatolhatatlanná válik. Senki és semmi nem lehet a hatalmon kívül.Tompa Andrea (1971) Kolozsváron született. Budapesten él.

"Ez itt egy rózsaszín elefánt hátulja. Igen, Ön épp ezt a feneket bámulja. Igen, egy könyvön, mely elolvasható. Csupa rím, csupa rajz, csupa hatalmas popó... Ja nem, dehogy, hát ez egy halálos sertés. Csupa rím, csupa rajz, csupa találós kérdés!" A szülők és gyerekek Varró Dániel Nem, nem, hanem című könyvéből megtanulhatták, hogy butáskodni, viccből hibázni rém jó móka. De vajon ugyanilyen öröm kijavítani a sok igaz állítás között azt, amelyik téves? Pedig olyan jól rímel! Az Igen, igen, ja nem - ahogy a szerzőtől már megszokhattuk - sziporkázó játék nyelvvel és képzelőerővel óvodásoknak és örök gyerekeknek.

A szülők és gyerekek Varró Dániel Nem, nem, hanem című könyvéből megtanulhatták, hogy butáskodni, viccből hibázni rém jó móka. De vajon ugyanilyen öröm kijavítani a sok igaz állítás között azt, amelyik téves? Pedig olyan jól rímel!Az Igen, igen, ja nem – ahogy a szerzőtől már megszokhattuk – sziporkázó játék nyelvvel és képzelőerővel óvodásoknak és örök gyerekeknek.„Ez itt egy rózsaszín elefánt hátulja.Igen, Ön épp ezt a feneket bámulja.Igen, egy könyvön, mely elolvasható.Csupa rím, csupa rajz, csupa hatalmas popó…Ja nem, dehogy, hát ez egy halálos sertés.Csupa rím, csupa rajz, csupa találós kérdés!”

Tompa Andrea a jelenkori magyar irodalom egyik legizgalmasabb prózaírója, aki regényeiben a 20. századi magyar és erdélyi történelem egy-egy sorsfordító időszakát ábrázolja hőseinek szubjektív nézőpontjából, megrajzolva egyúttal a múlt kitakart vagy elhallgatott eseményeinek gazdagon árnyalt társadalmi és történelmi hátterét is.Visy Beatrix a szerző eddig megjelent öt regényének ( A hóhér háza; Fejtől s lábtól; Omerta; Haza; Sokszor nem halunk meg) sokrétű elemzésével arra vállalkozott, hogy monográfiájában bemutassa, Tompa Andrea regényei milyen változatos módokon kapcsolódnak össze az életműben, mindemellett hogyan illeszkednek a kortárs próza jellegadó irányzataihoz. Elemzéseinek fókuszában többek között az identitás, az idegenség, a hiány, a kollektív traumák, a kevertnyelvűség fogalmaival leírható viszonyrendszerek állnak, melyek a szuverén prózavilágokat teremtő Tompa-oeuvre hívószavai is egyben.Visy Beatrix (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, esztéta. Főbb kutatási területei: a Nyugat kora, elsősorban Babits Mihály életműve; a fénykép narratív esztétikája a 20. századi magyar prózában. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.

Új emberek friss, puha testekkel, még csak most lépnek ki a kamaszkorból. Fiatal felnőttek, görcsösek és szerelemre éhesek, összegabalyodnak, de idegenek maradnak. Egy lány, a harminc körüli Mirjam, akinek minden rezdülését, már-már az ízét is érezzük, egyfolytában latolgat, sodródik, megtorpan, de valami előrelöki, s máris húzódna vissza a csigaházába, ha lenne ház, ahová vissza lehet még húzódni. A múlt nem elmúlt, hanem kiszáradva hever a parton, mint egy döglött medúza. A felnőttvilág semmi használhatót nem adott ennek a nemzedéknek, család, vallás, egyetem nullát – mindent neked kell kitalálnod, legfeljebb baráti tekintet kísér. Egyedül kell felfedezned a tested, azt is, hogy ki legyél vagy ne legyél, szolgálj valami cégnél, vagy művészkedj, mindezt egy olyan városban, ami tulajdonképpen otthonos, de inkább csak ismerős, és nem ajánl már otthont senkinek, mert rohadt drága. Kolozsváron vagy bárhol másutt.Adorjáni Panna első regénye az emberek közötti magányról és a kapcsolódás folyton elbukó vágyáról beszél élesen, kímélet nélkül. Úgy súg mindannyiunkról a fülünkbe, hogy önmagunkra is rálássunk. Tompa AndreaAdorjáni Panna 1990-ben született Kolozsváron, színházcsináló, zenész, író. Jelenleg Berlinben él. Ez az első regénye.

2012-t írunk, New Yorkban mindenki a fenyegető Sandy hurrikánról beszél. Miközben az újságíró Marissa mindennapi köreit rója a Central Parkban és a manhattani utcákon, a közelgő katasztrófa előszele visszarepíti a gyermekkorába. Miután hatévesen elvesztette édesanyját, tengerbiológus apjával Thaiföldre költöztek, ahol megannyi új tapasztalatra és egy különleges barátnőre tett szert. Arielle-lel egész napokat töltött a homokos parton fekve, a korallzátonyoknál búvárkodva, vagy épp a fenséges rájákat lesve. Egy nap azonban a kincsekkel teli óceán pusztító haragra gerjedt – Arielle a 2004-es cunami áldozata lett. Főhősünkben csak a hurrikán nyomasztó hírére tudatosul, hogy máig nem dolgozta fel barátnője halálát. Tara Menon különös hangulatú regénye olyan, akár a tenger: varázslatos elmerülni benne, ugyanakkor veszélyes mélységeket rejteget. A Víz alatt megindító történet gyászról, barátságról, lelki gyógyulásról, valamint arról, hogy a természet hatalmasabb az embernél.

,,Beletesznek a háborúba, a grabancunknál fogva beemelnek a harcba, és kérik: ne legyen arcunk, jég legyen a szívünk, egy kézzé olvadjon mindannyiunk keze." Különös könyv, olvasható regényként és olvasható versek gyűjteményeként, amelyből történetek bontakoznak ki. Hat szereplő lírai monológjai, halljuk és látni véljük őket, oratórium a színpadon. Az üres tér magánya, mindegyikük maga elé beszél, csak az arcok világítanak, mint pontszerű fények a sötétben. Verssorokba tört mondatok, fájdalomszilánkok: a Délvidék tragikus történései 1920-tól 2020-ig, száz év, szétfutnak és egymásba érnek. Változó országhatárok és örök hontalanság, idegenné vált saját és sajáttá vált idegen. Kegyetlenség és kiszolgáltatottság, szépség és szomorúság, erőszak és szerelem. Történeti olvasókönyv, melyből a kisebbségi lét fájdalma szól, annak az embernek a hangján, akinek saját országában sem adatik meg, hogy otthon érezze magát.

Mitikus séta a nagyvárosi tájban. Istenekkel feleselő női kórus. Lírai kószálók drámai megfigyelései. A trolin, a Szövetség utcában, a Lövölde téren, a Keletinél. A körfolyosón. Leszálltak Budapestre a görög istenek - de ennél is fontosabb, ahogyan ez a különleges verseskötet megküzd és szembenéz velük: feljegyzi és elrendeziőket. Kétezer-hétszáz éves köszönet érte. Tamás Ábel ókorkutató Seres Lili Hanna a költészet egyik legnemesebb feladatát vállalja magára: méltóságot ad. Nagy adagot mér, mert tudja, hogy szereplőinek szükségük van rá. Görög istenekké emeli őket, mert a puszta humanizálás ide már kevés. Nimfák és faunok, istenek és félistenek tévelyegnek Budapesten. Jelenlétük felkavaró, de csak annyira kell tőlük félni, mint a halandóktól. A költő maga is istennő, akinek szívébe van oltva egyenlőnek látni a kerület minden lényét. Márton Joci aktivista

Ezer alakot ölt a lélek, ezer alakot ölt nő és férfi, ezer alakban lélegzik, szenved, gyászol, túlél. Mintha ezek a finom fonállal szőtt szavak összekötnék az ember lelkét állattal, növénnyel – indák növik be a verseket, állatok szuszognak a sorok között, és együtt rajzolják ki az életet, adnak hangot a megszólaltathatatlannak. Általuk válik elmesélhetővé, kihordhatóvá mindaz, ami nehéz, ami fájdalmas. És ott lüktet minden vers mélyén gyengéd szavakba burkolva a magára hagyott, elfeledett gyermek, és a nő, akivé vált. A nő, aki cipel, a nő, aki kihord, a nő, aki keres, aki emlékszik, aki továbblép. A nő, aki meg akarja érteni, el akarja mesélni mindazt, amit az élet az ölébe csöppentett. Rendet rak, helyet teremt. A nő ezer színét látjuk meg, a nő ezer mozdulata válik mondattá Szabó Imola Julianna érzékenyen megírt verseiben. Terék Anna Borítóterv és illusztráció: Szabó Imola Julianna

2024 irodalmi Nobel-díjasa, Han Kang Man Booker-díjjal elismert regénye. Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. És az életükből eltűnik az íz. A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton… az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon. A nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.

Manapság semmit nem kell szigorúan venni, amiről azt mondják, „valóságos”. Történetünk az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháborút követő évekig tartó időszakban játszódik, eljut a munkássztrájkoktól forrongó Coloradótól a századforduló New Yorkjáig, Londonon, Göttingenen, Velencén és Bécsen át a Balkánig és Közép-Ázsiáig, további helyszíne Szibéria a titokzatos tunguszkai esemény idején és Mexikó a forradalom közepette, valamint a háború utáni Párizs és a némafilmkorszak Hollywoodja, illetve néhány olyan terület is, amelyet hiába keresnénk a térképen. Mindössze pár év van hátra a világméretű katasztrófáig, a féktelen üzleti kapzsiság, a színlelt vallásosság, a buta gyarlóság és az aljas hatalmasok időszakában járunk. A jelenre utalni nem áll szándékunkban, ne is következtessenek rá. Tekintélyes szereplőgárdánk anarchistákból, léghajósokból, szerencsejátékosokból, iparmágnásokból, drograjongókból, ártatlanokból és dekadensekből, matematikusokból, őrült tudósokból, sámánokból, médiumokból és illuzionistákból, kémekből, nyomozókból, kalandorokból és bérgy ilkosokból áll. De feltűnik Nikola Tesla, Lugosi Béla és Groucho Marx is. Thomas Pynchon 2006-os regénye seregnyi szereplőt felvonultatva a 20. század fordulójának évtizedeiben játszódik. A posztmodern irodalom kultikus szerzője a műfaj kereteit feszegetve kalauzol minket országról országra, szárazföldről a tengerre, az űrből a Föld közepébe, miközben egész panorámáját adja a filozófiai eszméknek, politikai törekvéseknek, vallási meggyőződéseknek és tudományos elméleteknek, amelyek meghatározzák világunkat. A különböző szereplők küzdelmeiről, kalandjairól, szenvedélyeiről és rejtélyes küldetéseiről mesélve Pynchon erőteljes kritikát fogalmaz meg a kapitalizmussal szemben, valamint olyan örökké aktuális témákat jár körül nagy alapossággal, sötét humorral és zabolázhatatlan fantáziával, mint az identitás, szexualitás, társadalmi egyenlőtlenség vagy a technológiai fejlődés. Az Ellenfényben múlt és jelen, fikció és valóság, helyszínek és ideák, műfajok és történetek szórakoztató és végtelenül gazdag labirintusa, amelyben garantáltan elveszünk – de Pynchon nagyregényében eltévedni is megéri.