Jelenkor Kiadó strana 3 z 45

„Azt hiszem tudom hogy merre halad a világ. A saját pénzünkön vesznek meg bennünket.” 1980. Llewellyn Moss az amerikai–mexikói határvidéken vadászat közben egy vérfürdővel végződő drogügylet helyszínén találja magát, hullák és fegyverek között, herointéglák és egy több millió dollárt tartalmazó táska mellett. Amikor magához veszi a pénzt, még nem tudja, hogy ezzel miféle láncreakciót indít el. Miközben Moss a halál elől menekül, Ed Tom Bellnek, a helyi seriffnek esélye sincs, hogy segítsen rajta: a pusztítás nyomában járva képtelen lépést tartani a megváltozott világ hajthatatlan gonoszságával. A Nem vénnek való vidék kegyetlen western thriller, vérre menő macska-egér játék, ugyanakkor egy letűnt világ gyászbeszéde is. A regény alapján 2007-ben készült film – melyet a Coen testvérek rendeztek – négy Oscar-díjat nyert.

A vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már - annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez. Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújukba - mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik - keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh - úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. Hogy sikerül-e túlélnie? McCarthynak mindenképp sikerül sokkoló erővel ábrázolni ezt a roncs világot és ,,hőseinek" sajátosan durva nyelvét.

Tulajdonképpen két közérzet krónikáját adja könyvében Mé¬szöly Miklós. Az egyik a rekor¬der Őze Bálinté, a másik pedig Hildié, Őze és saját, mozaik¬kockákból összeálló élettörténe¬tének mesélőjéé, aki a szerető kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg a másikról is tudomá¬sa volt. Mindkettőjüket a bizonytalanság, a magány kínozta és hozta egymáshoz közel, es¬ténként pedig rövid időre eltá¬volította őket. Azt hisszük, Hil¬di Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdon¬képpen az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amiről azt hit¬te, hogy végre birtokolja ? a szerelmet, a boldogságot, a nyu¬galmat. Hilda vallomásait Mészöly hi¬deg tárgyiassággal mondatja el. Kettős célt kíván ezzel elérni, a lelki-térkép realizmusát, a köz¬érzet krónikája elemzésének valós voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezedő ma¬gány, közöny, hidegség illuszt¬rálását." - Gerold László „Az atléta halála nem sportregény - írta művéről a szerző. - Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra.

Röhrig Géza semmike-dalai szíven ütnek, széttrancsíroznak, létező és nem-létező, valóságos és még annál is súlyosabb helyekre hordják el pillanatainkat. Minden pillanat egy világ. Egy dzsuva, egy mélyzöld monokli, egy megsemmisítőtábor nyomának "téglalap-tócsája". Nem múlik az idő, még akkor sem, ha a dalok sorából egy élet rajzolódik ki. Mint az angyalvakond-versekben az aszfaltba ragadt, eldobott rágókból a Göncöl-szekér: semmike élete.Néhány dal ebben a kötetben arról szól, hogy semmike találkozik az anyjával, egy életnyi idő alatt csak háromszor-négyszer, de ez semmi ahhoz képest, ahogy az a kétségtelenül elesett, kisebesedett, brutális anya megtagadja fiát, és otthagyja állami törődésre a leszerelt idegenlégiós zsül bácsi kezeiben. semmike se marad adós, anyák napi köszöntője sűrű kínkívánság, és persze az anya se rest, fájdalmas átkokat szór reá, süt belőlük a tapasztalat.Ha a csillagok közé vonalat, a versek közé életet képzelünk, az valami titkos jóság sugárzása miatt lehetséges, amelyben a niagara autómosó és a fagyottan kettétört vízesés ugyanannak a jelenségnek a színe és visszája.Selyem Zsuzsahiába tettélakármi borzalmatIsten még így isátlátszik terajtadRöhrig Géza 1967-ben született.

Damien Lazard, az ismeretlenségből feltörő sakkozó egyre közelebb kerül a világbajnoki címmeccshez. Maga sem érti, minek köszönheti váratlanul jött eredményeit, ahogyan abban sem biztos, vágyik-e egyáltalán a sikerre. Miközben egyik verseny követi a másikat, egy belső utazáson is részt vesz, amely során a franciaországi gyerekkor képei éppúgy megelevenednek, mint Hannibál és Napóleon hadjáratai. Damien egy rejtélyes applikációnak is dolgozik, de mintha nemcsak a kliensei, hanem mindenki más is akarna tőle valamit - kivéve egyvalakit, aki a legfontosabb számára.

Mennyi a valószínűsége annak, hogy Teréz néni egyetlen mozdulattal csatatérré változtatja a piacot? Van bármi esélye Dorkának furulyaszóval kibékíteni az ősi ellenségeket? És segítségükre tud-e lenni Minorka Vidor, a bölcsészettudomány nagyobb megbecsülésre érdemes doktora? Vagy csak finom húsleves fő majd belőle? És vajon hová tűnt a tizenegyedik fejezet?A hentesek és kofák harcának története ugyanakkor nemcsak könnyed mese, de görbe tükör is. Mert bár a könyv első megjelenése, 1985 óta sok minden megváltozott, a felnőttek továbbra is gyarlók, és úgy általában nehéz esetek – ezzel talán még egy bölcsészdoktor tyúk is egyetértene.Békés Pál (1956–2010) író, drámaíró, műfordító.

Legújabb novelláskötetében Margaret Atwood az elrohanó emberi élet örömeire és fájdalmaira, a mindennapok abszurditására mutat rá. Az én gonosz anyám című elbeszélés a fantasztikum elemeit sem nélkülözve ábrázol egy különleges anya-lánya kapcsolatot; a Metempszichózis, avagy a lélek utazása egy éticsigává átlényegült nő meghökkentő története; A halott interjújában pedig nem mással beszélget a Margaret Atwood nevű kérdező, mint a disztópia nagymesterével, George Orwellel. Az elbeszélésgyűjtemény központjában mégis az a hét történet áll, amelyek a Rendbomlás című kötetből már ismert házaspár életét követik tovább. A megözvegyült Nell mindennapjairól szóló novellák a szeretett társ hiányával és az időskori kiszolgáltatottsággal való küzdelem mégsem egészen reményvesztett történetei.Miközben Atwood fanyar utalásokat tesz világunk jelentős társadalmi és politikai ügyeire, érzelmek széles skáláját váltja ki belőlünk. Meghatódva, fel-felnevetve vagy épp elkeseredve figyeljük, ahogy szereplői a veszteségek és az emlékezés rengetegében tévelyegnek."Nem fogadjuk el a gondolatot, hogy csupán maréknyi por marad belőlünk, ezért szeretnénk inkább szavakká átváltozni. Lélegzetté mások szájában."

„Nem fogadjuk el a gondolatot, hogy csupán maréknyi por marad belőlünk, ezért szeretnénk inkább szavakká átváltozni. Lélegzetté mások szájában.” Legújabb novelláskötetében Margaret Atwood az elrohanó emberi élet örömeire és fájdalmaira, a mindennapok abszurditására mutat rá. Az én gonosz anyám című elbeszélés a fantasztikum elemeit sem nélkülözve ábrázol egy különleges anya-lánya kapcsolatot; a Metempszichózis, avagy a lélek utazása egy éticsigává átlényegült nő meghökkentő története; A halott interjújában pedig nem mással beszélget a Margaret Atwood nevű kérdező, mint a disztópia nagymesterével, George Orwellel. Az elbeszélésgyűjtemény központjában mégis az a hét történet áll, amelyek a Rendbomlás című kötetből már ismert házaspár életét követik tovább. A megözvegyült Nell mindennapjairól szóló novellák a szeretett társ hiányával és az időskori kiszolgáltatottsággal való küzdelem mégsem egészen reményvesztett történetei. Miközben Atwood fanyar utalásokat tesz világunk jelentős társadalmi és politikai ügyeire, érzelmek széles skáláját váltja ki belőlünk. Meghatódva, fel-felnevetve vagy épp elkeseredve figyeljük, ahogy szereplői a veszteségek és az emlékezés rengetegében tévelyegnek.

"Én vagyok az Éngép" - e szavakkal kezdődik Závada Péter legújabb verseskönyve. Závada létrehozza az Éngépet, aki (amely?) létrehozza Závada verseit. A tárgyiasakat, a montázsverseket, az esszéverseket - amely formák ismerősek lehetnek a szerző korábbi köteteiből is. De az Éngép nem az ismerősségre törekszik. Nem parodizál, nem másol, nem újraalkot. Alkot. Életrajzot, mondatokat, szabadságot és börtönt, személyeset és személytelent. Fellázad, leleplez. Játszik, de nem tét nélkül. Hol komolyan, hol frivolan. Egyszerűen és körmönfontan. Okosan vagy hibázva. Hibáztatva. Závada írja az én Éngépét, az Éngép őt, és mindkettejüket az olvasó. "Az Éngép az mindig valaki más": élmény kideríteni, hogy kicsoda. Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Verset és drámát ír, olykor fordít. Az ELTE Esztétika szakának adjunktusa. Színpadi szövegeit az Örkény István Színház, a Katona József Színház és a Stúdió K is játssza.

"Én vagyok az Éngép" - e szavakkal kezdődik Závada Péter legújabb verseskönyve. Závada létrehozza az Éngépet, aki (amely?) létrehozza Závada verseit. A tárgyiasakat, a montázsverseket, az esszéverseket - amely formák ismerősek lehetnek a szerző korábbi köteteiből is. De az Éngép nem az ismerősségre törekszik. Nem parodizál, nem másol, nem újraalkot. Alkot. Életrajzot, mondatokat, szabadságot és börtönt, személyeset és személytelent. Fellázad, leleplez.Játszik, de nem tét nélkül. Hol komolyan, hol frivolan. Egyszerűen és körmönfontan. Okosan vagy hibázva. Hibáztatva. Závada írja az én Éngépét, az Éngép őt, és mindkettejüket az olvasó. "Az Éngép az mindig valaki más": élmény kideríteni, hogy kicsoda.Závada Péter 1982-ben született Budapesten.Verset és drámát ír, olykor fordít. Az ELTE Esztétika szakának adjunktusa. Színpadi szövegeit az Örkény István Színház, a Katona József Színház és a Stúdió K is játssza.

Egyedüllét van- akár különírjuk, akár egybe.Az egyedüllét önmagunkkal való összezártság. Az egyedüllétet meg lehet úszni - az eltakarás vagy rejtőzködés, azaz a szellem, a test, a vágy, a szorongás, a bennünk növekvő hiány elrejtésére tett állandó kísérlettel. Az Én rejtőzködése ez önmaga elől? És ehhez az elrejtéshez keresünk mindannyian nyelvet, olyat, amely mindeközben elhiteti velünk, hogy szembenézünk, feltárulunk, megnyílunk?Ez a kötetnyi vers bátrabb nálunk: nyelvet ad annak az Énnek, amelyik leleplezi napi gyakorlatunkat. Szerepet keres, ahonnan beszélni tud: Jusztícia, Lilith, Júlia, a kislány, a magányos nő, az ügyetlen feminista szerepeit, hogy magát kimondani képessé váljon: ha ez vagy te, hát ez te vagy. Tehetetlen bálványai vagyunk a magunk életének.Egyedül lét van - akár különírjuk, akár egybe.Beck ZoltánKUSTOS JÚLIA (Szombathely, 1996) Füst Milán-díjas költő. 2022-ben a V4 Literary Residency pozsonyi ösztöndíjasa.

A Nyolc hegy szerzőjének új könyve.A Balma fivérek születésekor apjuk egy-egy fát ültetett a ház elé. A törékeny, de erős vörösfenyőt az első fiúnak szánta. Luigi még soha nem hagyta el Valsesiát, erdészként dolgozik, kedvesével a Sesia partján találkozott először. A várandós Betta a könyveket bújja és olvasókört szervez, esténként aggódva várja haza a párját. Az árnyékot kedvelő jegenyefenyő Alfredo fája. A kisebbik Balma folyton keresi a bajt - talán mert a boldogságot nem találja. Valami megmagyarázhatatlan erő hajtja egészen Kaliforniáig, de apjuk halála után kénytelen visszatérni a völgybe. Lemond az örökségéről Luigi javára, mert meg akar szabadulni mindentől, ami szülőföldjéhez és családjához köti. Legújabb regényében Paolo Cognetti leereszkedik a Monte Rosa gleccsereiről, hogy a völgy szépségéről és kegyetlenségéről meséljen. Míg a Balma fiúk szenvedélyesen harcolnak önmagukkal és egymással Valsesia egyik félhomályos kocsmájában, odakint a fák és az állatok némán viselik az élet fájdalmát"Egy éjszakát töltöttem a terepjáróban, a hálózsákomból bámultam az eget, és soha nem voltam benne ennyire biztos: ebben a világban mi tényleg nem számítunk. Én aztán biztos nem."PAOLO COGNETTI 1978-ban született Milánóban. Az egyetemen matematikát tanult, majd dokumentumfilmeket forgatott. 2003 óta jelennek meg ifjúsági művei és novelláskötetei.Első regénye, a Nyolc hegy 2017-ben elnyerte a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Stregát, valamint a Prix Médicis étranger-t. Közel negyven nyelvre fordították le, 2022- ben pedig a belőle készített filmet a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Zsűrijének díjával tüntették ki.Művei a Jelenkor Kiadónál:Nyolc hegy (2018)A magányos farkas boldogsága (2023)

Pisti szerencsés gyerek, osztálytársaival ellentétben a háború alatt nem vitte el a vonat, igaz, abban a szecessziós múltjába belefeledkező zalai kisvárosban, ahol felnő, arról sem beszélnek, hová tűntek a többiek. Mivel osztályidegenként nem tanulhat tovább, Budapestet próbálja meg bevenni, de egy szerelmi csalódás után visszatér kispolgári világába. Megnősül és gyerekei születnek, ők azonban mit sem tudnak az Egyesült Izzó beszerzőjeként mániákusan intézkedő apjukról. Csupán azt, hogy rajong a detektívregényekért és hosszú ballonkabátjáért. A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel. "Apám, aki egy soha el nem mondott történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs hova hazamenned."

A Nyolc hegy szerzőjének új könyve. A Balma fivérek születésekor apjuk egy-egy fát ültetett a ház elé. A törékeny, de erős vörösfenyőt az első fiúnak szánta. Luigi még soha nem hagyta el Valsesiát, erdészként dolgozik, kedvesével a Sesia partján találkozott először. A várandós Betta a könyveket bújja és olvasókört szervez, esténként aggódva várja haza a párját. Az árnyékot kedvelő jegenyefenyő Alfredo fája. A kisebbik Balma folyton keresi a bajt - talán mert a boldogságot nem találja. Valami megmagyarázhatatlan erő hajtja egészen Kaliforniáig, de apjuk halála után kénytelen visszatérni a völgybe. Lemond az örökségéről Luigi javára, mert meg akar szabadulni mindentől, ami szülőföldjéhez és családjához köti. Legújabb regényében Paolo Cognetti leereszkedik a Monte Rosa gleccsereiről, hogy a völgy szépségéről és kegyetlenségéről meséljen. Míg a Balma fiúk szenvedélyesen harcolnak önmagukkal és egymással Valsesia egyik félhomályos kocsmájában, odakint a fák és az állatok némán viselik az élet fájdalmát "Egy éjszakát töltöttem a terepjáróban, a hálózsákomból bámultam az eget, és soha nem voltam benne ennyire biztos: ebben a világban mi tényleg nem számítunk. Én aztán biztos nem."

Mezei Gábor költészete, akár az elszabadult futónövény - hol az aszfalt repedése, hol az ég felé kapaszkodik. Benövi a lét omladozó falait, indáival kilazítja a falak tégláit, míg be nem leshetünk a kiürült szobákba. A szobák azonban az emberek nélkül sem üresek: kitölti őket a bogarak percegése, a párna gyűrődésének mintáját magára öltő beton vagy a tiszta víz.Vagy épp a beszélő nélkül maradt, mégsem némuló nyelv. A vers burjánzását követő olvasó vajon szemtanúja, tettestársa vagy áldozata a halál banális katasztrófájának, legyen az munkahelyi baleset, pillanatok alatt bekövetkező karambol, lassan érkező, elkerülhetetlen fulladás?Az állomány felszámolása nem kegyelmez. Állandó figyelme mindenre kiterjed. A tekintet elfordíthatatlan.Mezei Gábor (1982) költő, az ELTE oktatója.

Egyedüllét van - akár különírjuk, akár egybe. Az egyedüllét önmagunkkal való összezártság. Az egyedüllétet meg lehet úszni - az eltakarás vagy rejtőzködés, azaz a szellem, a test, a vágy, a szorongás, a bennünk növekvő hiány elrejtésére tett állandó kísérlettel. Az Én rejtőzködése ez önmaga elől? És ehhez az elrejtéshez keresünk mindannyian nyelvet, olyat, amely mindeközben elhiteti velünk, hogy szembenézünk, feltárulunk, megnyílunk? Ez a kötetnyi vers bátrabb nálunk: nyelvet ad annak az Énnek, amelyik leleplezi napi gyakorlatunkat. Szerepet keres, ahonnan beszélni tud: Jusztícia, Lilith, Júlia, a kislány, a magányos nő, az ügyetlen feminista szerepeit, hogy magát kimondani képessé váljon: ha ez vagy te, hát ez te vagy. Tehetetlen bálványai vagyunk a magunk életének. Egyedül lét van - akár különírjuk, akár egybe. Beck Zoltán