Jelenkor Kiadó strana 2 z 45

Saját történetünk a legvalóságosabb, mégis a legnehezebb elmesélnünk. A Búbánat-völgyön át megjárt út kivezeti a főhőst az átélt eseményekből, hogy maga mögé tekintve pontosan és szikáran mondhassa el, amire húsz éven át emlékezni sem lehetett. Amiről húsz éven át gondolkodni sem lehetett. A pszichológia lefagyásnak nevezi ezt az erőszakra adott emberi reakciót.Pion István sűrű szövésű kisregényének főszereplője már kamaszként szembesül azzal, hogy a biztonságosnak hitt világ egy csapásra a megalázás és a bántalmazás fenyegető terepévé válhat. Hogy a menekülés – faluról városba, városi kollégiumból egyházi kollégiumba – csak fuldoklás a kölcsönös zaklatás és az erőszak örvényében.Hogy végül ki lehet-e fordulni egy szobából, ki lehet-e lépni az ördögi körből, arról nehéz többet mondani, mint amennyit ez a könyv elbeszélhet.Pion István (1984) költő. Ez az első prózakötete.

Különös könyv, olvasható regényként és olvasható versek gyűjteményeként, amelyből történetek bontakoznak ki. Hat szereplő lírai monológjai, halljuk és látni véljük őket, oratórium a színpadon. Az üres tér magánya, mindegyikük maga elé beszél, csak az arcok világítanak, mint pontszerű fények a sötétben. Verssorokba tört mondatok, fájdalomszilánkok: a Délvidék tragikus történései 1920-tól 2020-ig, száz év, szétfutnak és egymásba érnek. Változó országhatárok és örök hontalanság, idegenné vált saját és sajáttá vált idegen. Kegyetlenség és kiszolgáltatottság, szépség és szomorúság, erőszak és szerelem. Történeti olvasókönyv, melyből a kisebbségi lét fájdalma szól, annak az embernek a hangján, akinek saját országában sem adatik meg, hogy otthon érezze magát. Szajbély Mihály Terék Anna, költő, pszichológus. 1984-ben született Topolyán, Vajdaságban, Jugoszláviában. 2003 óta Budapesten él és dolgozik. 2019-ben Sziveri-díjjal, 2020-ban Füst Milán-díjjal tüntették ki.  

"Miquel a nagy múltú Gensana família utolsó leszármazottja. Amikor a család egykori birtokán kolléganőjével ebédel, Júlia a fájdalmasan ismerős helyszínen arra kéri, meséljen nemrég elhunyt barátjáról. Miquelből csak úgy dőlnek a történetek – feltárul a Gensanák tiltott szerelmekkel, nemzedékeken át féltve őrzött titkokkal teli múltja. Főszereplőnk gunyorosan emlékszik vissza arra, mikor barátjával, Bolósszal a Franco-diktatúrával leszámolni kívánó aktivistákhoz csatlakoztak, miközben önmagukat és az igaz szerelmet is kétségbeesve keresték. Alkotni vágyott, de tudta, őt nem művésznek szánta a sors. Most magányos, gyermektelen kritikusként egy eunuchhoz hasonlítja magát. Jaume Cabré 1996-os műve, Az eunuch árnyéka hömpölygő, szellemes, mégis megrendítő történet elérhetetlen álmokról, egy család hanyatlásáról, valamint a politikai rezsimek és társadalmi elvárások elnyomó hatásáról. A regényt emellett áthatja a zene szeretete – olyannyira, hogy szerkezetében Alban Berg Hegedűversenyét tükrözi. A kéziratot előkészítette: Ruttkay Helga JAUME CABRÉ 1947-ben született Barcelonában; az egyik legjelentősebb kortárs katalán író. Katalán filológia szakon végzett a Barcelonai Egyetemen, majd gimnáziumban és egyetemen is tanított. Regényeken kívül novellákat, esszéket, színdarabokat és forgatókönyveket írt, műveit több mint egy tucat nyelvre lefordították."

Mitikus séta a nagyvárosi tájban. Istenekkel feleselő női kórus. Lírai kószálók drámai megfigyelései.A trolin, a Szövetség utcában, a Lövölde téren, a Keletinél. A körfolyosón.Leszálltak Budapestre a görög istenek - de ennél is fontosabb, ahogyan ez a különleges verseskötet megküzd és szembenéz velük: feljegyzi és elrendeziőket. Kétezer-hétszáz éves köszönet érte.Tamás Ábel ókorkutatóSeres Lili Hanna a költészet egyik legnemesebb feladatát vállalja magára: méltóságot ad. Nagy adagot mér, mert tudja, hogy szereplőinek szükségük van rá. Görög istenekké emeli őket, mert a puszta humanizálás ide már kevés. Nimfák és faunok, istenek és félistenek tévelyegnek Budapesten. Jelenlétük felkavaró, de csak annyira kell tőlük félni, mint a halandóktól. A költő maga is istennő, akinek szívébe van oltva egyenlőnek látni a kerület minden lényét.Márton Joci aktivistaSERES LILI HANNA (1993) költő, irodalmár. Első verseskötete Várunk címmel jelent meg a Fiatal Írók Szövetsége kiadásában 2019-ben. Doktori fokozatát a kortárs magyar deprivációs irodalomról szóló disszertációjával 2026-ban szerezte meg az ELTE BTK-n. A Szépírók Társasága és a FISZ tagja. A Közélet Iskolája munkatársa.

Mintha háborús jelenetet néznénk, aztán meghallgatnánk egy szép előadást az irodalomról - ilyen az Összegyűjtött bélyegek. Békés Pál bélyegei pihekönnyű és véresen komoly, keserű és felemelő olvasmányok, alig fél- vagy egyoldalasak, egypercesek, valahogy mintha mégis a végtelent pásztáznák.Markáns próza - méreg és orvosság. A szerző egy-egy szóban, felkiáltásban, sóhajban kibogoz szövevényes történelmi és szívbéli gubancokat: miért kísért mélabús óriásplakátról a fiatalkori szerelem; hogyan halt meg a legbaloldalibb osztálytárs a vietnámi háborúban; mi a baj a városligeti panorámával Közép-Kelet-Európa cseppet sem néma ágyúi között.Bármilyen nevetséges, ahogy birodalmak hullanak szét, megannyi sorsot térítenek el, rántanak magukkal. Békés Pál szemünk elé tárja az emberi gyarlóságot, hadd sírjunk, hadd nevessünk rajta. Az élet úgyis visszatér a rendes kerékvágásba: háborút nézünk, aztán hallgatunk egy szép előadást az irodalomról. "A legfontosabb történetek végül is elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán.""Ez az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. Ám a körülmények változása, a terjedelmes művek iránti egyre csökkenő érdeklődés (az enyémet is beleértve), valamint időm szűkössége megváltoztatta elképzeléseimet.Egyetlen nekirugaszkodással mondtam le nagyratörő terveimről egy szürke, szivacsos délutánon. Nehezemre esett - megkönnyebbültem mégis. Meglehetősen fárasztó ennyikötet terhét cipelni. Ma már úgy látom, kb. 100 × kb. 100 szó is elég. Sőt. A legfontosabb történetek végül is elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán. Regényfolyam helyett bélyeggyűjtemény.Persze ha mégis akadna valaki, aki regényt kívánna írni egyik-másik bélyegemből, úgy legyen; én nem ellenzem.A szó az utolsó igazi köztulajdon.Parancsoljatok."

2024 irodalmi Nobel-díjasa, Han Kang Man Booker-díjjal elismert regénye. Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. És az életükből eltűnik az íz. A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton... az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon. A nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet. „Sohasem látott még testet, amely ennyire sokat tudna mesélni, mégsem több önmagánál.” Han Kang 1970-ben született Dél-Koreában, a Jonsze Egyetemen tanult koreai irodalmat. A Növényevőért 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjat kapott. Művei a Jelenkor Kiadónál: Nemes teremtmények (2018) Görög leckék (2025) 

Ezer alakot ölt a lélek, ezer alakot ölt nő és férfi, ezer alakban lélegzik, szenved, gyászol, túlél. Mintha ezek a finom fonállal szőtt szavak összekötnék az ember lelkét állattal, növénnyel – indák növik be a verseket, állatok szuszognak a sorok között, és együtt rajzolják ki az életet, adnak hangot a megszólaltathatatlannak. Általuk válik elmesélhetővé, kihordhatóvá mindaz, ami nehéz, ami fájdalmas.És ott lüktet minden vers mélyén gyengéd szavakba burkolva a magára hagyott, elfeledett gyermek, és a nő, akivé vált. A nő, aki cipel, a nő, aki kihord, a nő, aki keres, aki emlékszik, aki továbblép. A nő, aki meg akarja érteni, el akarja mesélni mindazt, amit az élet az ölébe csöppentett. Rendet rak, helyet teremt. A nő ezer színét látjuk meg, a nő ezer mozdulata válik mondattá Szabó Imola Julianna érzékenyen megírt verseiben.Terék AnnaBorítóterv és illusztráció: Szabó Imola JuliannaSZABÓ IMOLA JULIANNA (1984) író és grafikus. Eddig nyolc saját könyve jelent meg. Különféle hazai és nemzetközi művészeti díjakat nyert: Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (2014), 50 Fiatal Tehetség Program (2015), Szép Magyar Könyv Díj (2015, 2016), Írók Boltja Irodalmi Ösztöndíj (2016), Molnár István-fődíj (2016, 2018), WFA/Lengyelország Ösztöndíj (2020), Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíj (2022), Évfordulós Illusztrációs Fesztivál (2023), Jean-Jacques Rousseau Fellowship (2025).

2012-t írunk, New Yorkban mindenki a fenyegető Sandy hurrikánról beszél. Miközben az újságíró Marissa mindennapi köreit rója a Central Parkban és a manhattani utcákon, a közelgő katasztrófa előszele visszarepíti a gyermekkorába. Miután hatévesen elvesztette édesanyját, tengerbiológus apjával Thaiföldre költöztek, ahol megannyi új tapasztalatra és egy különleges barátnőre tett szert. Arielle-lel egész napokat töltött a homokos parton fekve, a korallzátonyoknál búvárkodva, vagy épp a fenséges rájákat lesve. Egy nap azonban a kincsekkel teli óceán pusztító haragra gerjedt - Arielle a 2004-es cunami áldozata lett. Főhősünkben csak a hurrikán nyomasztó hírére tudatosul, hogy máig nem dolgozta fel barátnője halálát.Tara Menon különös hangulatú regénye olyan, akár a tenger: varázslatos elmerülni benne, ugyanakkor veszélyes mélységeket rejteget. A Víz alatt megindító történet gyászról, barátságról, lelki gyógyulásról, valamint arról, hogy a természet hatalmasabb az embernél."A gyász titok. A gyásznak súlyavan. A gyász láthatatlan, de mindenholott van. A gyász kiszorítjabelőled a levegőt."TARA MENON egyetemi adjunktus a Harvard Angol Tanszékén. Írásai jelentek meg többek között a New York Times Book Review és a Paris Review hasábjain. A Public Books szépirodalmi rovatának társszerkesztője. Indiában született, Szingapúrban nőtt fel, majd tíz évet töltött New Yorkban. Jelenleg Cambridge-ben (Massachusetts) él.A Víz alatt az első regénye, mely idén tavasszal látott napvilágot, s a magyar kiadással egyidejűleg több mint húsz országban jelenik meg.

Visky András új regénye egyszerre folytatása és előzménye a Kitelepítésnek. A történelem észrevétlenül elszabadul, tör-zúz, mint egy őrjöngő vad, barátságokat, szerelmeket tapos el, tudatlan gyermekeket csapkod a kőfalakhoz. Vajon hogyan lehetne megállítani? Az ember fegyvertelen, gyönge és ügyetlen, s ha a ragadozó letépi róla a ruhát is, szégyenkezik, amíg él. Kivéve, ha nem bír semmivel, s meztelenül, teljesen átlátszóan áll az útjába: ez vagyok, rajtam kívül senki sincs, aki ki tudná mondani a szabadság és az emberi méltóság legtisztább mondatait. Beszélni sem kell, elég fölegyenesedni és elé állni. Az Illegalisták szereplői valamennyien valóságos személyek, de a legvalóságosabbá az elbeszélés teszi őket. Semmivel sem bírunk, csak a történetünkkel, visszhangozza a trilógia második könyve az elsőt. Ne rémüljünk meg, ha a folytatást olvasva arra a felismerésre jutunk, hogy az ötvenes évek szelleme itt van velünk. Már csak azért sem, mert az emberi méltóság megóvása mindig adott lehetőség, a szabadságnak az ember számára nincs más alternatívája. Szabad ember az, aki nem okoz másoknak szenvedést. „A legjobb védekezés a feltámadás.” Visky András (1957) költő, író, dramaturg, Kolozsváron él.

„Hugo felállt. Az ablakon kinézett a sötétzöld lombkoronákra. Ez a mi családunk, az Ademák sajátja, gondolja, hogy mélyebb bánatot érzünk a megsemmisült tárgyak, mint a halott emberek miatt. Ahogy nagyapját jobban megrázta a lebombázott hidak és gyárak látványa, őt magát jobban megérintették a Bámiján-völgy porrá zúzott Buddha-szobrai, mint 9/11 áldozatai – mindent összevetve azért elég borzasztó családi vonás.” Hugo a hatalom és a pénz bűvöletében élő családjának fekete báránya. Míg ikertestvére – szüleik megelégedésére – az üzleti életben találta meg magát, ő korán a művészet felé fordult. Már ismert festő, amikor elhagyja élete nagy szerelme – a váratlan csapás válságba sodorja Hugót, amivel a múlttal való szembenézésen keresztül próbál megküzdeni: fölkeresi gyermekkora helyszíneit, meglátogatja egykori, immár beteg nevelőnőjét, és nagyapja eltagadott náci múltját kezdi kutatni. Bár Willem Adema a családi emlékezet szerint egy ponton szembefordult a nácikkal, és a háború után elkerülte a felelősségre vonást, Hugo ennek ellentmondó dokumentumokat talál, ráadásul nagyapja elveszett háborús naplója is előkerül. De segíthetnek-e vajon emberi és művészi válságának megoldásában az ország leggazdagabb nácijának korabeli feljegyzései? Tommy Wieringa nagyszabású regénye művészet és politika, kapitalizmus és humanizmus labirintusa, amelyben a választott irány drasztikusan különböző világokhoz vezet. Csak rajtunk áll, melyik felé indulunk el. TOMMY WIERINGA Hollandiában született 1967-ben. Gyermekkorát az Antillákon töltötte. Középiskolai tanulmányait már a hollandiai Zutphenben végezte, majd Groningenben történelmet és Utrechtben újságírást tanult. Gondolkodására hatott az antropozófia és a keleti filozófia. Számos regény szerzője, első sikerét Joe Speedboot című művével aratta. A Nirvána a negyedik magyarul megjelenő regénye.

Emlékszem, ahogy az őszinte szeretet a bőröm alá hatolt. Elérte a csontvelőmet, és összeszorította a szívemet… Ekkor értettem meg. Hogy mennyire félelmetes fájdalom a szeretet.” Az írónő Kjongha lelki és szakmai problémákkal küzd, mikor régi barátnője súlyosan megsérül. Inszon a kórházban arra kéri, utazzon el csedzsui otthonába, és gondoskodjon a madaráról. A főhős azonban óriási hóviharba keveredik, és a mindent fagyba burkoló hókristályok összemossák a múltat a jelennel, a valóságot az illúzióval. Élve találja még Kjongha a madarat, mire eljut barátnője házába? Viszontláthatja Inszon a barátnőjét? A líraian lüktető mű nemcsak a lélek törékenységét, hanem a történelem igazságait is kutatja: az 1948-as csedzsui mészárlás áldozatainak állít emléket. Az Inszon szekrényében felhalmozott cikkeket böngészve Kjongha előtt feltárul a bűntudattal, reménnyel és veszteséggel teli múlt, s az áldozatok egymás mellé állított fekete fatörzsekként jelennek meg előtte. „Nem válunk szét” – ez lesz a címe legújabb művének, ha egyszer elkészül.

Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától – a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző „ellenjóslat”-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak belőle, amelynek azóta minden évada a legrangosabb díjakat söpörte be. Ugyanebben az évben Atwood egy, a jelen kiadásban is közölt előszót írt a könyvhöz. 2019-ben jelent meg a regény szintén Booker-díjra jelölt folytatása Testamentumok címmel, melyben az első rész után tizenöt évvel folytatódik Gileád és az ott élő nők története. MARGARET ATWOOD 1939-ben született Ottawában. A hatvanas évek óta jelennek meg művei, számos regény, verseskötet, gyermekkönyv, esszé- és tanulmánykötet szerzője. Jelenleg a Nemzetközi PEN Club egyik alelnöke. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, melyek között megtalálhatóak a science fiction legrangosabb elismerései csakúgy, mint kitüntetés humanitárius tevékenységéért vagy a Booker-díj, amelyet kétszer is elnyert: 2000-ben A vak bérgyilkos, 2019-ben a Testamentumok című regényéért.

Ki ne emlékezne Huckleberry Finnre? Igen, ő Tom Sawyer csavargó barátja, aki az apjától való félelmében megrendezi saját halálát, majd a Jackson-szigetre menekül. Ott váratlanul a rabszolga Jimbe botlik, aki szökéssel próbálja megakadályozni, hogy gazdája elszakítsa imádott családjától. Jim és Huck találkozásával azonban veszélyes kalandok egész sora veszi kezdetét, egy viszontagságos út a szabadság bizonytalan ígérete felé. Ismerjük a történetet - de vajon ismerjük-e egészen? Briliáns művében Percival Everett radikálisan újragondolja Mark Twain klasszikusát. Az eseményeket ezúttal a jólelkű Jim szemszögéből követve kiderül, hogy a bőrszínük révén ostobának vélt és tulajdonnak számító szolgák valójában művelt és éleselméjű emberek, akik csak a bolondját járatják a fehérekkel. A James humoros, ironikus, ugyanakkor szívszorító és mélyen emberi regény - kulturális jelentőséggel bíró irodalmi bravúr.

"Hogyan lehet, majdnem harminc év múltán, visszatérni a körülzárt Szarajevóba, fölidézni az akkori érzéseket? Hogyan lehet újra megírni a Szarajevói Marlborót, egyáltalán lehetséges-e, megtehető-e és észszerű-e, hogy az író ismét megpróbálkozzon vele? A válasz erre a kérdésre szükségszerűen tagadó, ám ha a szerző elég bátor és elég vakmerő, elég erős a képzelete, akkor mégis vállalkozik a kísérletre, és Miljenko Jergović pontosan ezt tette a Míg a háború meg nem öregszik bennünk című gyűjteményben. Ezek az új elbeszélések nem színei és fonákjai az előzőeknek, hanem olyan sorsokat elmesélő új történetek, amiket az előző könyv szereplőivel a menekülés lehetetlensége, a pusztulás borzalma és szépsége, a minden egyes egyén genetikai kódjába vésett sorstalanság köt össze az egyik utolsó olyan városban, ahol egykor még egyenjogúan és félelem nélkül három hit élt együtt. És ahogy Szaloniki eltűnt a nagy háború viharaiban, úgy tűnt el a négyéves ostromban az a Szarajevó is, amelyről Jergović ír, s amelyet sok elbeszélésében felidéz." Seid Serdarević "Én tudom a legjobban, hogy mindenkinek, aki ölt, mészárolt, gyilkolt, erőszakolt ebben a háborúban, nyugodt lesz utána az álma. Traumájuk azoknak van, akik semmit sem tettek."

„Ha nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém :-) Legalábbis a versei alapján. Távolról, ismeretlenül is. Rímesen, kedvesen, dadogósan túlbeszélősen, cseten, esemesben. Fontosnak érezném magam. Varró Dani kötete azt a kis csodát képes nyújtani, hogy az olvasó ezeket a szerelmetes verseket olvasva egyszerre érezheti magát felnőttnek és gondtalan kamasznak. Szeretsz, szeretlek, mily’ reménytelen, írja Nemes Nagy Ágnes megdöbbentő soraiban. Varró Dani meg mintha hozzátenné: ebben a reménytelenségben van ám valami játékosság is! És tényleg. A kötet versei bizonyítják. Az meg szinte mellékes is, olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivételes tehetséggel megírt versek sem segítenek.” Jónás Tamás

„Úgy beszéltek róla az asszonyok, úgy cifrálták, mintha tisztességes apai neve nem lenne ennek a Teréznek, a Szipirtyó Teréznek, a Banya Teréznek, amiből lassan Bánya lett. Bánya Teréz. Az ő drágalátos szülőhelyén, ahol mink is megszülettünk, vagy kinn a határban, a mezőn, az erdőn, a málnásban, a pajták között a szérűn közvetlenül a temetődomb alatt, mert az örökös nyárutói tűzveszély miatt a pajták, rosseb tudja, mióta, künn álltak a végen, és amint hordták be a szénát és a szalmát, nehogy már valaki tüzet rakjon, kárt ne tegyen, vagy a termésből ne capcaráljon magának, a pajtát mezőőr vigyázta, de másutt is, ahová csak mentünk, mindenütt, az ártéri erdőkben, ahol együtt szedték az asszonyok a csiperkét, nehogy a másiknak több jusson belőle, és az egészet magának leszedje, ők is lássák, miként szedi, mennyit talál a másik, és akkor én mért nem találom, a legelőn, a sok buzgárnál és a közeli szőlőkben a gyümölcsfák között bizony elhagyták a rendes családnevét, mikor róla vagy neki beszéltek, bizony beszélték, nevették, de úgy elhagyták ám, úgy szájaltak róla, úgy emlegették, mintha nem tudnák többé, azonos családnevet visel egy igen híres nagy családdal, s akkor azért vigyázzanak ám, hogy mit beszélnek.” Meglepetés, nem várt ajándék Nádas Péter új regénye. Meghökkentő történetszövésével, sűrűn váltakozó regiszterekben áradó nyelvén egy vízparti település hétköznapi világát tárja elénk. A Rémtörténetek hősei a falu élőképének karakterisztikus alakjai: gazdák és napszámosok, katolikus pap és a református lelkész, egy szellemileg sérült fiatal nő, aki többszörös leányanya, és apja a községi pásztor, a tanító és egy hetven éve megesett öregasszony, aki azóta sem szerezte vissza a becsületét, egy ördögtől megszállott péksegéd és egy lenyűgöző diáklány, kitelepített arisztokraták és nyaraló úriasszonyok. Micsoda figurák és jellemek, valamennyien a jóságukba és a gonoszságukba merülve. Nem beszélve a kísértő szellemekről. A néhány napot átfogó cselekményben az elesettség, kiszolgáltatottság, függőség és az erőszak újabb és újabb változatait ismerjük meg, amelyeket a szenvedők a saját egyetlen életükként érzékelnek. Céline és Móricz, Csehov és Borbély Szilárd, Csalog Zsolt és Tompa Andrea világához kapcsolódó univerzumban járunk, ahol a nyelv a beszédképtelenséggel érintkezik, ahol nemcsak a nyers önérdek és az ösztönös önzetlenség tör utat magának, hanem kaotikus és démonikus erők sodorják ismeretlen irányokba a szereplőket és az eseményeket. Az elbeszélés látszólag ráérősen, egyre újabb helyszíneket és szereplőket felvonultatva, széles ívekben kanyarog, miközben ellenállhatatlanul sodródunk a közös balvégzet felé.