Jelenkor Kiadó strana 4 z 45

Keresztesi József verseskötete könnyed, mégis nyomasztó - mert cinizmus nélkül, sötéten ragyogó humorral és nyelvi játékok özönével ragadja meg, milyen is az élet 2025-ben a Földön, Európában, Magyarországon. Egyúttal pályatársai előtti visszafogott tisztelgésével rámutat arra is, mi az, ami valóban megérdemli a figyelmünket.Apollinaire azt írja, "Milyen lassú az élet / S milyen erőszakosak a remények", Rilke azt tanácsolja, "Változtasd meg élted!". Keresztesi József pedig hozzátehetné: "nem kell több, csupán egy nüansznyi jel / a holdfényben felragyog Békásmegyer"."Mert a privát képzelőerő eltűnt belőle, nem találja,pedig mindig számíthatott rá, ez volt eddig a legbelsőbb sajátja.Eddig számíthatott rá, most fogalma sincs, hogy mi az, ami számít,kommunális vagy szelektív, léphet-e bármit."KERESZTESI JÓZSEF (1970) író, kritikus, színpadi szerző, Pécsett él.Verseskötetei:A Karácsondi út. A Szőranya és az Új Párduc zenekarok dalszövegeiből (2009)Mit eszik a micsoda? (gyerekversek, 2015)Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza (verses meseregény, 2018)Inverz Ophélia (2019)

Képzeletbeli drónunkkal emelkedjünk minél magasabbra, cikázzunk a Drakulában gazdag édes Erdély vagy éppen Budapest fölött, aztán ereszkedjünk, mondjuk, a Duna fölé, és ne legyünk meglepve, ha elszabadult drónunk egyszer csak Manhattan szűk égi folyosói fölött köröz tovább. Mindeközben közelebbről végigkövethetjük, ahogy Selyem Zsuzsa új regényének elbeszélői kicsi kozmoszaikkal igyekeznek összekapcsolódni.Botladozó földi lelkek ők, Szél Icu (akinek "amigdalájára rá volt tetoválva, hogy #énvagyokahibás #engemnemlehetszeretni"); édesanyja, Osztrovszki Lili (aki mindig is színészi & énekesi karrierre vágyott); Portik Simon alias Don (Icu férje és gyermekeinek apja, mellékállásban az élet császára); vagy Bari Vera, alter, roma filmrendező (aki éppen Kicsi kozmosz című filmjét készül megrendezni), de fültanúi lehetünk az esőben fecsegő kutyák pletykálkodásának és az imposztor madarak gondtalan fütyörészésének is.Selyem Zsuzsa regénye érzékenyen és ironikusan, empatikusan és provokatívan, könyörtelenül és vigasztalóan szabadítja meg szereplőit abból a káoszból, amit nem csak ők maguk teremtettek."Lehet, hogy a történések csak egyetlen ponton érnek össze, mint a japánkertekben a hidak, de összeérnek."Selyem Zsuzsa 1967-ben született Marosvásárhelyen.A Jelenkor Kiadónál megjelent kötetei:Moszkvában esik (2016)Az első világvége, amit együtt töltöttünk (2020)

Polcz Alaine pszichológus, író születésének 100. évfordulója alkalmából jelenik meg ez a kötet, amely a szerző életútját, szerteágazó szakmai és írói munkásságát mutatja be, megidézve ennek a különös női sorsnak a jelentősebb fordulópontjait.  Az emlékkönyvben Polcz Alaine írásaiból, interjúiból és levelezéséből vett idézetek segítségével rajzolódik ki pályájának íve, a fiatalkor nélkülözésekkel és megpróbáltatásokkal terhelt időszakától az elismert tanatológus és népszerű író utolsó éveiig. A kötet kronologikus szerkezete feltárja egy sokféle irányban, tudatosan építkező intellektus szellemi és személyes történetének alakulását.  A Magam világa számos fényképet, dokumentumot, korabeli cikket is közöl, valamint a hagyatékból újonnan előkerült, Mészöly Miklóshoz írt leveleket.  "Az, hogy elhurcoltak, megerőszakoltak, kemény iskola volt. A szexualitás nekem két iszonyatos ütéssel kezdődött. Az első szerelmem, a férjem, aki életemben először megcsókolt, már a nászút alatt megcsalt, és megfertőzött. Utána meg az oroszok. Hát értheti ezt, el tudja viselni ezt egy fiatal nő? Tudja. A nyitja nagyon egyszerű: még nagyobb szörnyűségek vettek körül."  

Pisti szerencsés gyerek, osztálytársaival ellentétben a háború alatt nem vitte el a vonat, igaz, abban a szecessziós múltjába belefeledkező zalai kisvárosban, ahol felnő, arról sem beszélnek, hová tűntek a többiek. Mivel osztályidegenként nem tanulhat tovább, Budapestet próbálja meg bevenni, de egy szerelmi csalódás után visszatér kispolgári világába. Megnősül és gyerekei születnek, ők azonban mit sem tudnak az Egyesült Izzó beszerzőjeként mániákusan intézkedő apjukról. Csupán azt, hogy rajong a detektívregényekért és hosszú ballonkabátjáért.  A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel.   Bánki Éva 1966-ban született.  Művei:   Esőváros (regény, 2004; 2022)  A tavaszidő édessége. A nyugat-európai középkori szerelmi költészet antológiája (2004)   Aranyhímzés (regény, 2005)  Udvariatlan szerelem (a trubadúrköltészet antológiája, 2006)   Magyar Dekameron (novellák, 2007)  A bűn nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről (2014)  Fordított idő (regény, 2015)  Elsodort idő (regény, 2017)  Összetört idő (regény, 2019)  Telihold Velencében (útinapló, 2020)

Az 1977-es bukaresti földrengés kaotikus napjaiban Ila kétségbeesetten kutat eltűnt férje után, míg egy váratlan levél arra nem készteti, hogy visszatérjen a közös múltjukat meghatározó Pokoltóhoz.  Tizenöt éves, amikor 1940 nyarán, néhány nappal a magyarok erdélyi bevonulása előtt édesanyja a Szilágysomlyó melletti Pokoltó-fürdőre adja. Danilovicsné, a kemény kezű tulajdonosnő mindenescselédként használja a lányt, aki egyre fogyatkozó reménnyel várja, hogy az anyja érte jöjjön. Hacsak teheti, Ila a titokzatos Magura-hegyet és áthatolhatatlan bozótosait járja, de egyre közelebb kerül a város lakóihoz is, különösen Eller Gizihez, a szabad szellemű írónőhöz, és a helyi jesivába járó fiúkhoz.  Ahogy azonban közeledik a front, az emberek eltűnnek az utcákról, a Pokoltó közelében felállítják a gettót, és Ila barátait munkaszolgálatra viszik… Szabó Róbert Csaba új regényében a huszadik századi sorstörténetek mindeddig kevéssé ismert eseményeit és helyszíneit mutatja meg, hősei a túlélés illúziójának fogságában bolyonganak fél évszázadon át a háború vagy éppen a földrengés díszletei között. 

"Habár epikus korszakban élünk, és manapság egyre szívesebben alkalmaznak filmre és színpadra jelentős nagyregényeket, Nádas Péter művei, úgy tűnik, elkerülték a rendezők figyelmét, pedig egyenesen kiáltanak a vászon és a színpad után. Én tizenöt évvel ezelőtt, az Emlékiratok könyvéből készült vizsgafilmet látva éreztem meg először, mennyire filmszerű Nádas világa. Két fiú állt egymással szemben egy füves lejtőn, és a szájukból minden megszólalásukkor kiáradó pára a másik arcának csapódott. Nádas nyitott szerkezetű, érzéki regényei tele vannak drámai figurákkal, egymásba fonódó történésekkel - és talán ez a néha végtelen faliszőnyegnek tűnő szöveg hat a rendezőkre olyan riasztóan, költségvonzatokról nem is beszélve. Éppen ezért örültem annyira, mikor váratlanul eszembe ötlött egy zárt, háromszereplős epizód színpadra írásának lehetősége. És mekkora volt a döbbenetem, amikor kiderült, hogy ami az én emlékezetemben egyetlen epizód, Erna, Gyöngyvér és a taxisofőr triója, az a regény egymástól távoli fejezeteiben búvópatakként bukkan folyton elő. Mint cseppben a tenger, az egész regény tükröződik benne. Amikor pedig megrendeztem, az is kiderült, amit persze mindig is tudtam, hogy Nádas minden egyes mondata színházi esemény." Forgách András

Nádas Péter életműsorozatának új kötete a szerző színpadi műveit gyűjti egybe, az 1960-as években született Protokolltól a Takarítás-Találkozás-Temetés trilógián át a Szirénénekig. "Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép. A kép, de a szónak egyáltalán nem a képzőművészeti értelmében. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami a filmhez sem hasonlítható, mert nem sokszorosítható. Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet. Olyan szövegvázat igyekeztem létrehozni tehát, amely megengedi, hogy a színész teste legyen domináns a színpadon és ne a szöveg, ne a történet, ne a gondolat, ne a filozófia." NÁDAS PÉTER "nagyon sokáig tökéletes csend és mozdulatlanság uralkodik a színpadon; ennek a csendnek az időtartamát természetesen a közönség tűrőképességéhez kell igazítanunk, de úgy, hogy az a tűrési határon mindenképpen jóval túl legyen"

Képzeletbeli drónunkkal emelkedjünk minél magasabbra, cikázzunk a Drakulában gazdag édes Erdély vagy éppen Budapest fölött, aztán ereszkedjünk, mondjuk, a Duna fölé, és ne legyünk meglepve, ha elszabadult drónunk egyszer csak Manhattan szűk égi folyosói fölött köröz tovább. Mindeközben közelebbről végigkövethetjük, ahogy Selyem Zsuzsa új regényének elbeszélői kicsi kozmoszaikkal igyekeznek összekapcsolódni. Botladozó földi lelkek ők, Szél Icu (akinek „amigdalájára rá volt tetoválva, hogy #énvagyokahibás #engemnemlehetszeretni”); édesanyja, Osztrovszki Lili (aki mindig is színészi & énekesi karrierre vágyott); Portik Simon alias Don (Icu férje és gyermekeinek apja, mellékállásban az élet császára); vagy Bari Vera, alter, roma filmrendező (aki éppen Kicsi kozmosz című filmjét készül megrendezni), de fültanúi lehetünk az esőben fecsegő kutyák pletykálkodásának és az imposztor madarak gondtalan fütyörészésének is. Selyem Zsuzsa regénye érzékenyen és ironikusan, empatikusan és provokatívan, könyörtelenül és vigasztalóan szabadítja meg szereplőit abból a káoszból, amit nem csak ők maguk teremtettek.

Valahol Indiana államban, Vacca Vale egykor nyüzsgő ipari központjában áll a Nyúlketrecnek csúfolt lakópark, melynek vékony falai számtalan zűrzavaros életet kereteznek.Itt él az online gyászjelentéseket író Joan. A babáját kétségbeesve ringató anya, Hope. Reggie és Ida, az idős házaspár, akik folyton a tévé előtt elégedetlenkednek. Blandine, az éteri szépségű és félelmetesen intelligens kamasz lány, aki három vele egyidős fiúval él együtt. Todd, James és Malik kiöregedtek az állami gondozás rendszeréből, amely többszörösen cserben hagyta őket. A mindennapi bonyodalmakkal küszködő szomszédok mit sem tudnak egymásról, végül mégis összehozza őket a sors - még egy neon-fényben foszforeszkáló férfival is.Tess Gunty szellemes és provokatív műve egy forró és eseménydús júliusi hét történetét meséli el, amely egy bizarr erőszakos eseménybe torkollik. Az Isten hozott itthon nemcsak a magány és a vágyakozás, de az otthon- és szabadságkeresés regénye is."Hallgass rám: az, hogy rád néznek, még nem jelenti, hogy valóban látnak is.""Lenyűgöző mű... Úgy egyensúlyoz a banális és az eksztatikus között, akár a legjobb formáját hozó David Foster Wallace. A szerelemről szól, de nem érzelgősen, a kegyetlenség története, de nem öncélú. Gunty lebilincselően ír."Sarah Ditum - The Guardian"Végtelenül bölcs, vadul ötletes, mélyen megindító alkotás, melynek mérhetetlen gazdagsága még sokáig elkísér. Minden egyes oldala külön regény, egy egész világ."Jonathan Safran Foer - a Rém hangosan és irtó közel szerzőjeTess Gunty (1993) amerikai szerző és kreatívírás-oktató, Los Angelesben él. Többek között a The Iowa Review és a Los Angeles Review of Books folyóiratokban publikál. Első regénye, az Isten hozott itthon a New York Times bestsellerlistájára is felkerült, megjelenése óta egy tucat nyelvre lefordították, és számtalan rangos díjjal ismerték el. A The New York Times, a TIME, az NPR, az Oprah Daily, és a People 2022 legjobb könyvének választotta meg.

Az 1977-es bukaresti földrengés kaotikus napjaiban Ila kétségbeesetten kutat eltűnt férje után, míg egy váratlan levél arra nem készteti, hogy visszatérjen a közös múltjukat meghatározó Pokoltóhoz. Tizenöt éves, amikor 1940 nyarán, néhány nappal a magyarok erdélyi bevonulása előtt édesanyja a Szilágysomlyó melletti Pokoltó-fürdőre adja. Danilovicsné, a kemény kezű tulajdonosnő mindenescselédként használja a lányt, aki egyre fogyatkozó reménnyel várja, hogy az anyja érte jöjjön. Hacsak teheti, Ila a titokzatos Magura-hegyet és áthatolhatatlan bozótosait járja, de egyre közelebb kerül a város lakóihoz is, különösen Eller Gizihez, a szabad szellemű írónőhöz, és a helyi jesivába járó fiúkhoz. Ahogy azonban közeledik a front, az emberek eltűnnek az utcákról, a Pokoltó közelében felállítják a gettót, és Ila barátait munkaszolgálatra viszik… Szabó Róbert Csaba új regényében a huszadik századi sorstörténetek mindeddig kevéssé ismert eseményeit és helyszíneit mutatja meg, hősei a túlélés illúziójának fogságában bolyonganak fél évszázadon át a háború vagy éppen a földrengés díszletei között. Szabó Róbert Csaba 1981-ben született Szilágybagoson, Romániában. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Jelenleg Marosvásárhelyen él. A Jelenkor Kiadónál megjelent kötete: Alakváltók (regény, 2016)

Valahol Indiana államban, Vacca Vale egykor nyüzsgő ipari központjában áll a Nyúlketrecnek csúfolt lakópark, melynek vékony falai számtalan zűrzavaros életet kereteznek. Itt él az online gyászjelentéseket író Joan. A babáját kétségbeesve ringató anya, Hope. Reggie és Ida, az idős házaspár, akik folyton a tévé előtt elégedetlenkednek. Blandine, az éteri szépségű és félelmetesen intelligens kamasz lány, aki három vele egyidős fiúval él együtt. Todd, James és Malik kiöregedtek az állami gondozás rendszeréből, amely többszörösen cserben hagyta őket. A mindennapi bonyodalmakkal küszködő szomszédok mit sem tudnak egymásról, végül mégis összehozza őket a sors - még egy neon-fényben foszforeszkáló férfival is. Tess Gunty szellemes és provokatív műve egy forró és eseménydús júliusi hét történetét meséli el, amely egy bizarr erőszakos eseménybe torkollik. Az Isten hozott itthon nemcsak a magány és a vágyakozás, de az otthon- és szabadságkeresés regénye is. "Hallgass rám: az, hogy rád néznek, még nem jelenti, hogy valóban látnak is."

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saját haláluktól, félnek látni szeretteik elmúlását; azokat, akik gyászban vannak; azokat, akik elakadtak az úton, és félnek visszanézni; mindazokat, akik kezükbe veszik ezt a könyvet, mely az ember egész lényében élő szeretetről szól. "Véget ért a háború.Aztán egy idő múlva - véget ért az első házasságom is. Még volt egy-két próbálkozás helyreállítani. Hosszú ideig úgy éreztem, hogy három dologról nem tudok beszélni: a háborúról, az első házasságomról és Erdélyről.Miklóst megismertem. Már egy éve együtt éltünk - ami akkor tilos volt -, de nem mertem házasságot kötni vele. Féltem a házasságtól. Aki egyszer majdnem belehal, az fél. A közmondás szerint, akit egyszer megmart a kígyó, az a gyíktól is fél. Meg túlságosan szép is volt Miklós. Hódító atléta. Valaki nézte a fiatalkori képünket, amelyen védőn ölel át Miklós, és a jövőbe tekintünk: >>Milyen hihetetlen, tudom, mi mindenen estetek át, Miklós is, te is. Nyoma sincs annak, hogy mind a ketten megjártátok a poklot.  

Nádas Péter életműsorozatának új kötete a szerző színpadi műveit gyűjti egybe, az 1960-as években született Protokolltól a Takarítás-Találkozás-Temetés trilógián át a Szirénénekig."Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép. A kép, de a szónak egyáltalán nem a képzőművészeti értelmében. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami a filmhez sem hasonlítható, mert nem sokszorosítható. Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet. Olyan szövegvázat igyekeztem létrehozni tehát, amely megengedi, hogy a színész teste legyen domináns a színpadon és ne a szöveg, ne a történet, ne a gondolat, ne a filozófia."NÁDAS PÉTER"nagyon sokáig tökéletes csend és mozdulatlanság uralkodik a színpadon; ennek a csendnek az időtartamát természetesen a közönség tűrőképességéhez kell igazítanunk, de úgy, hogy az a tűrési határon mindenképpen jóval túl legyen"Nádas Péter 1942-ben született Budapesten, Gombosszegen él.

Amikor a nagybátyámat, a nagy gourmet-t megkérdezte a nagy szakács, milyen volt a vacsora, elégedetten bólintott: ehető, mondta. Így mondom én is erre a könyvre, milyen? – olvasható. Ez nem óvatos understatement, hanem szerintem egy könyv egyik legfontosabb tulajdonsága: olvasható, vagyis élvezhető. …Amúgy is könnyen ragadtatom magam e könyv kapcsán a mindig gyanús szuperlatívuszokra: mestermű. A regény nyelve és tárgya hibátlanul találkozott, csöndes ragyogása van a szövegnek. Pontos és drámai korrajz, lélekrajz, emberrajz. Mit jelent a nincsben lenni, mit jelent a nincs agresszivitásában élni? Mit jelent, amikor minden totális, kint is, bent is, a kiszolgáltatottság, a szorongás, az állam, az apa, minden totális. Mit jelent éhezni? Mit jelent, amikor semminek sem lehet lenni, jónak se? Amikor szeretni sem szabad. De azért mégis szeretünk. Elegáns és nyomasztó könyv. Bátor könyv, amely ismeri a félelmet. Mint a jó irodalom mindig, rólunk szól, éljünk bárhol is a világon. Esterházy Péter „A kórteremben, amely sokkal nagyobb volt, mint a mi otthoni szobánk, főleg azt szerettem, hogy nem kell gondolnom semmire. Eszembe jutott ugyan mindenféle, de az nem gondolás volt, inkább csak összevisszaság és kívánás. Az például nagyon lekötött, hogy milyen lenne, ha Ésapa az egyik útjáról egyszer nem jönne vissza hozzánk, úgy értve, hogy sohasem. Az szintén foglalkoztatott, hogy míg nekem kerekes kocsin tolják be a teát, illetve a többi ételt, a testvéreim nem biztos, hogy vacsorázhatnak. Néha evés közben láttam őket, sokszor csak utána, mivel nem tudtam magamnak parancsolni. Aztán ezt mindig elfelejtettem, úgy, mintha ők nem is lennének. A kórteremben ez volt a másik jó. Sokszor úgy éreztem, mintha én sem lennék. Máskor meg azt képzeltem, hogy úgy vagyok, hogy közben mintha egy másvalaki is volnék.”

Borbély Szilárd (1963-2014) regénye 2013-ban jelent meg először, azonnal a kortárs magyar irodalom alapművévé vált. A Jelenkor Kiadó Borbély Szilárd-életműsorozata a Nincstelenek új kiadásával indul, mely a szerző javításaival lát napvilágot."Borbély könyve nem arról szól, hogy milyen a falu, hanem arról: milyen (lehet) a gyermekkor; nem arról, hogyan él a falu, hanem arról: hogyan hat a (ez a) falu egy gyermekre; nem arról, hogy a falu és a szegénység kibírhatatlan, hanem arról: a falu és szegénység körében a gyermekkor kibírhatatlan." Margócsy István (2000)"Hallgatnotok kell mindig. Nem beszélhettek senkivel. Nem játszhattok senkivel. Nem szabad elmondani, hogy kik vagytok. Nem bandázhattok a többiekkel, a parasztgyerekekkel, mert mindig ti lesztek a bűnbakok. A fekete bárányok. Mindig titeket fognak okolni mindenért."