Jelenkor Kiadó strana 11 z 19

A Kafka fia egy befejezetlenül maradt Borbély Szilárd-regény. A szerző hagyatékából származó szöveg, mely kelet-európai apákról és fiúkról szól, mindeddig csak német kiadásban látott napvilágot. A történetek egyik szálán a világhírű író apja, Hermann Kafka nyomába eredünk, egy másik szálon Franz életének "nappali" világa és az írás iránti szenvedély természete tárul fel, a háttérben az apa fenyegető árnyékával, míg egy harmadik narrátor - úgy is mint a könyv szerzője, vagy éppen mint "Kafka fia" - az írásban és Kafka rokon alakjában lel rá a kétségbeesés otthonosságára. Elődök és utódok bonyolult viszonya nem csupán a két Kafka kapcsolatának fiktív és valóságos elemeket vegyítő ábrázolásában mutatkozik meg. Borbély Szilárd epizodikus töredékekből összeszőtt regénye a szerzőtől megszokott sűrített, kifinomult nyelven, erős vonásokkal idézi a kafkai szemléletmód végletes vonásait, az életmű emblematikus motívumait, de az irodalmi származástan és a személyes történet szerteágazó kérdéseit sem kerüli meg. "Miután otthontalansága egy váratlan, ám annál törvényszerűbb tragédia nyomán véglegessé vált, ennek a regénynek a lapjain azért kelt útra, hogy megértse azokat, akikhez éppúgy nincs köze, mint saját elkerülhetetlen jövőjéhez."

A tragikusan fiatalon elhunyt Simon Balázs "szellemi indulósebessége, egész életének irányt szabó intellektusa mágikus erejű volt" - írja Jánossy Lajos a kötet utószavában. Csillapíthatatlan izzása a költő korai munkáiban nagyszabású, burjánzó szövegkompozíciókban ölt testet, később a versek figyelme fokozatosan a mindennapi élet banális megfigyelései, történései felé fordul egy új, töredezett nyelvpoétika eszközeivel. Soha nem szakad el azonban a klasszikus műveltség és a filozófiai megalapozottság igényétől. Ebben a nagy téteket mozgató lírában vagonreteszként csikordul a tél, a lichthófban galambtetemek gyűlnek, Nimród, a halottkém pedig jegyzőkönyvbe írja a kihűlt testeket. Simon Balázs végzetesnek bizonyuló betegségének nem tulajdonított metaforikus jelentőséget, a halál árnyéka mégis egész életművére rávetül. Az 1990-es évek egyik meghatározó alkotójának verseit most halálának huszadik évfordulóján gyűjteményes kötetben veheti kezébe az olvasó. "Dölyf volna mondani, hiába volt a rossztól Óvó ezer délután, a sátánt míg elűzte Anyám rézasztalán az arab írás varázsrajza, Kínálkozott, a lopva terjedő sötéttől hogy Megóvna. És akkor is, hiába volt."

Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.

Öltöztetés, büfizetetés, pelenkázás, fürdetés. Előbújó fogak és taknyos, pisze orrok. A világ felfedezése, testrészeink megismerése vagy a hónapok tanulása. Minden fontos élethelyzetre, bánatos és örömteli pillanatra akad kisbabáknak szóló mondókája Varró Dánielnek, aki maga is gyakorló háromgyerekes apuka. Egy kötetben olvasható minden korszerű vers, amit annak idején az Akinek a lába hatos és az Akinek a foga kijött könyvből megismerhettünk. Ebben a javított kiadásban több mint 50 mondókából válogathatunk a magunk és kisbabáink kedvére, ünnep- és hétköznapokra.

Templombelső, sportpálya, recepcióspult és "vállalkozózöld" kanapék. Ahogy az ember a hangulatok zegzugaiban létezik. Závada Péter új kötetében különös sétát tehetünk az urbánus közegekből és a tág bioszférából felépített költői világban, ahol kafkai szimbólumok elevenednek meg újra, és a történelem romjai, mint fenyegető allegóriák, magasodnak. Elénk kerülnek a hatalom emlékei, a bástyák és az erődök, de az olvasó részt vehet a nyárzáró banketten is. A természeti, építészeti és technikai objektumok furcsa sokfélesége rendre a "hol vagyunk" kérdését teszi fel; mitől vonzóbb itt, mint ott, mit jelent az "őszintébb pazarlás" eleganciája. Sajátos optikai utazást teszünk Grönlandon, vagy csak sodródunk a folyón a vidrákkal. Olykor pedig jó megállnunk bárhol, mert a fogalmak széttöredezve várakoznak.- Kerber Balázs "Zajtapadás, hártyafény. A hiszékeny tájat kirabolja a tekintet. A szemek önző rezervátuma, mikor zsákmányul ejti azt, ami még az erdőből, az elvágyódásból itt maradt."

Amerikát romba döntötte a gazdasági válság. A munkanélküliektől és hajléktalanoktól hemzsegő rozsdaövezetekben bandák, vandálok és elmebetegek fosztogatnak. A fiatal házaspár, Stan és Charmaine azért van még életben, mert csodával határos módon megmaradt autójukban laknak, ám nemritkán így is másodperceken múlik a sorsuk. Egy nap megváltásként érkezik a hír: önkénteseket keresnek Consilience városába, a Pozitron Projektbe. A Projekt résztvevőinek rendes munka és kényelmes, tiszta otthon jár - minden második hónapban. A köztes időszakokat viszont a város és a projekt szívét jelentő Pozitron börtönben, fegyencként kell tölteniük, házukat pedig frissen szabadult váltótársaik foglalják el, akikkel szigorúan tilos érintkezniük - erről a Megfigyelés gondoskodik. Elsőre nem tűnik túl nagy áldozatnak egy rendezett életért cserébe, ám amikor Charmaine a szabályokat áthágva szenvedélyes viszonyba kezd váltótársával, nyugtalanító események láncolata veszi kezdetét, s előbb-utóbb kénytelenek feltenni a kérdést, mi zajlik valójában Consilience és a börtön falai mögött. Margaret Atwood 2015-ben írt disztópiájában a társadalmi felelősség és a közös túlélés problémái mellett előtérbe kerülnek az egyéni lét, legfőképpen a szenvedély kérdései: meddig mehet el az a másik birtoklásában anélkül, hogy elveszítené önmagát? "Ők maguk, a jövendő Pozitron-tervezők - igazi hősök! Úgy döntöttek, vállalják a kockázatot, az emberi természet jobbik felére apellálnak, a psziché ismeretlen területeit tárják fel. Olyanok ők, mint a régi pionírok, utat törnek, helyet csinálnak a jövőnek: a jövőnek, amely biztosabb, gazdagabb és általában véve jobb miattuk. Az utókor áhítatos tisztelettel emlékezik majd rájuk. Ez a duma. Stan még életében nem hallott ennyi marhaságot. Másfelől viszont valahogy hinni akar benne."

"Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla" - írja Szerb Antal, ez a könyv pedig épp egy ilyen szerelemről szól, de még inkább azokról a történetekről, amelyeket a szerelemről mesélünk egymásnak és saját magunknak. Egy fékezhetetlen intellektusú, gördeszkás bölcsész és egy rejtélyes, véletlenül idevetődött francia lány a 2010-es évek vibráló, zsúfolt Budapestjén váratlanul egymásba szeret - de hogy közös történetük tündérmese vagy bűnregény lesz-e végül, azt már nem ők döntik el, hanem a város és a folyó szeszélyes istenei. Dunajcsik Mátyás első regénye egyszerre urbanisztikai love story, rendhagyó családtörténet és szédítő utazás a mai, egykor volt és sohasem létezett Budapesten, amelynek épp annyi arca van, mint a rajta keresztül hömpölygő, történelmi és mitikus hordalékokat görgető Dunának. "Még a hidak is csak annyi terhet képesek egyszerre elviselni, mint a történet, ami létrehozta őket."

Egy fagyos téli délutánon Michael is, Caitlin is elmenekül boldogtalan házasságából, hogy titokban találkozzanak. Az elmúlt huszonöt évben havonta egyszer Coney Island volt a menedékük. Csupán ezek az értékes, lopott órák éltetik őket. De most a süvöltő hóviharban, a bezárt, holtszezoni fürdőhelyen úgy érzik, a világ végén vannak, életük pedig hirtelen a változás küszöbére került - egyfelől Michael feleségének súlyos betegsége, másfelől amiatt, hogy Caitlinéknek a Középnyugatra kell költözniük. Ezért egy fél életnyi titkos viszony után szembe kell nézniük a szőnyeg alá söpört dolgokkal, fel kell mérniük a következményeket, meg kell hozniuk a döntéseket, és - talán - végre vállalniuk kell a kockázatokat is. A kései meghittség e csöndes, szenvedélyes drámájában az Szerelmem, Coney Island egyetlen napba sűríti azokat a történeteket, tájakat, tragédiákat és csodás pillanatokat, amelyek két, egymástól távol született, de egymás mellé sodródott ember életét alkotják. O'Callaghan döbbenetesen erőteljes regényt írt két feledhetetlen alakról és döntéseikről. Nagyon szomorú könyvet, amelyből ugyanakkor árad a szépség, a sóvárgás és a lázas vágy is. "A vég nem ilyen lesz... Nem is látjuk majd, ha elérkezik. Itt leszünk, aztán a másodperc egymilliomod része múlva nem leszünk. Por se marad utánunk."

Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég. Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a szekrények sarkaiból csillagködök szivárognak elő, a hűtőben kristályosra fagy az idő, és a kávé fekete tükréből egy riadt állat arca néz vissza ránk. Ismerős helyzet mindenkinek, aki a járvány sújtotta Föld bolygón vészelte át az utóbbi két évet. Simon Márton új verseinek optikáján keresztül mindez mégis valami más lesz: intim, mint egy sugárfertőzés, zavarba ejtő, mint a szerelem, és otthonos, mint egy hétfői apokalipszis. - Dunajcsik Mátyás "A megszégyenítő késztetést, hogy beszéljek, föloldottam abban, hogy minden szavam lecseréltem egy ugyanolyanra. Föloldottam, pezsgőtablettát: szerelmes versnek megírtam, mennyire utálok mindenki mást. Én nem ígértem semmit."

A Pulitzer-díjas szerző új regénye Simon Márton fordításában A gazdasági válság alatt a tizenkét éves Anna elkíséri apját a nagy hatalmú üzletemberhez, Dexter Styleshoz. A kislányt megbabonázza a ház előtt hullámzó tenger és a két felnőtt között vibráló feszültség - bár nem érti, érzi, hogy a férfi kulcsszerepet játszhat apja és a családjuk jövőjének alakulásában. Sok évvel később újra összehozza vele a sors - ekkorra az ország háborúban áll, Anna apjának pedig nyoma veszett, így anyjával ketten gondoskodnak sérült és magatehetetlen kishúgáról. Hogy biztosítsa családja megélhetését, a haditengerészet gyártelepén dolgozik, ahol a tengerentúlon szolgálatot teljesítők helyett már nők is végezhetnek férfimunkát. Anna azonban a lehető legveszélyesebb feladatra vágyik: az az álma, hogy ő legyen az első női búvár. Az elszúrt idő nyomában szerzőjének történelmi regénye egy fiatal lány nővé érésének történetén keresztül, mesterien adagolt feszültséggel tár fel egy sorsfordító korszakot, amikor gyökeresen átalakul a férfi és női szerepekről, Amerikáról és a világról alkotott kép. "Én a felemelkedésünket látom magam előtt, ennek az országnak a felemelkedését olyan magasságokba, ahová előttünk senki sem ért még fel - mondta egészen halkan. - Sem a rómaiak. Sem a Karolingok. Se Dzsingisz kán vagy a tatárok vagy a napóleoni Franciaország. Na szép! Csak ennyit mondok, de mindannyian úgy néztek rám máris, mintha a bolondok házából kiabálnék ki az ablakon! Hogy lenne mindez lehetséges?, kérdezitek magatokban. Úgy, hogy a mi uralmunk nem az emberek leigázására épül majd. Ebből a háborúból győzedelmesen és sértetlenül fogunk kikerülni, hogy azután a világ bankáraivá váljunk. Exportálni fogjuk az álmainkat, a nyelvünket, a kultúránkat, mindazt, ahogy mi élünk. És ez ellenállhatatlan lesz."