Jelenkor Kiadó strana 13 z 19

„Az év legvarázslatosabb olvasmányélménye volt ez a háromkötetes, ezeregyszáz oldalas, szinte disztópikus történet, ami az olvasás, a nyelv, az irodalom szerepéről úgy mesél, hogy a cselekménybe is beépíti.” – írta a Könyves Magazin, mikor 2019-ben az év könyvének választotta Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol-trilógiáját. Valahol Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy olyan küldetésért, ami könnyen lehet, hogy az életébe kerül? Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése három köteten át meséli el a hóviharokkal birkózó, élők és holtak világa között imbolygó fiú történetét. Olvasás közben feltárulnak előttünk az 1900-as évek elejének mindennapjai a gleccserek árnyékában, ahol a mindenható kereskedők, sorsüldözte hajóskapitányok és zaklatott lelkű tiszteletesek mellett a szegények és a nők csak mellékszereplői lehettek a sziget nagy történetének; Stefánsson azonban épp az ő hangjukon, az ő szemszögükből mutatja be ezt a távoli, kíméletlen és mégis lélegzetelállító szépségű vidéket. Az 1963-ban Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, egyik könyvét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Regényeit számos európai nyelvre lefordították. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven, Egyed Veronika fordításában.

"Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember időben némiképp eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy - Isten ne adja! - bármilyen esemény, név helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben - ha más tekintetben nem is - kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani." (Nádas Péter) "A bekezdések az Emlékiratok könyvében olyanok, mintha "és"-sel kapcsolódnának egymáshoz, mintha mellérendelések volnának. Egy mondat legtöbbször olyan észrevétlenül kapcsolódik az azt megelőzőhöz, hogy az átmenet eltűnésével mintha egyetlen folyamatos, törések nélküli szöveget olvasnánk. És mégis, ahogy (...) a második bekezdés úgy kezdődik, mintha az első töretlen folytatása lenne, valójában bensejében egy fordulatot, egy szövegeseményt hordoz, amit a mondat törésnélküli felütése az előzőekhez fűz, mégis gyökeresen mássá válik (...) a törés elválasztaná a kettőt, és izolálná őket egymással szemben. Így azonban bensőséges kapcsolatuk fennmarad, egymásba folynak, de megjelenik bennük egy vetemedés vagy gyűrődés, amely a folytonosságban a megszakítottságot képviseli." (Bagi Zsolt)

„Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag és dűh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését." „A Fejtől s lábtól egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg a múlt századfordulón. Történetük tudásra és hasznos működésre szomjas két lélek szenvedélyes találkozása Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. Egy szinte ismeretlen nyelven megszólaló regényt olvasunk, amelynek szerzője nem az almáriumban kutatja a családi múltat, hanem korabeli hírlapokban, színlapokon, sebészek esetleírásaiban, fürdőorvosok tervezeteiben. Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. A regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teatralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira." Reményi József Tamás

Mit kiabál át a fiú az apjának a folyó túlpartjára? Mivel próbál meggyőzni minket olthatatlan szerelméről egy teljesen ismeretlen nő? Mi a legnagyobb gonoszság, amit egy lány mondhat az apjának? És mi történik azzal, aki végül megtorpan, útban a jégbarlang felé? Petr Hruska (1964) cseh költő, forgatókönyvíró, a rendszerváltás utáni cseh irodalom egyik meghatározó alakja. Mondom neked című, díjnyertes könyve radikális és bátor ugrás az ismeretlenbe, ahol a versek az esztétikai élményen túl egy másfajta megközelítést, a körülöttünk zajló dolgok mélyebb megértését kínálják. A pontos megfigyeléseknek köszönhetően láthatóvá válik a hétköznapok rendkívüli pillanatainak rejtett varázsa. A szerző felvállalja az érzelmesség kockázatát, de közben egyáltalán nem válik érzelgőssé. Ha megismerjük a kötet szereplőinek nyelvét, és a köztük zajló érdekes, mélyen felkavaró párbeszédet, egy kicsit magunkhoz is közelebb jutunk.