Jelenkor Kiadó strana 15 z 19

Hanya Yanagihara merész és briliáns regénye három évszázadot ölel fel, három alternatív Amerikában mesél szeretőkről, családról, veszteségről és az utópia mindig elillanó ígéretéről. 1893, New York, Szabad Államok. Az Egyesült Államokon belül létrejött, önálló Szabad Államokban a polgárok úgy és azzal élnek, akivel akarnak. Kívülről legalább is így tűnik. A város legelőkelőbb családjának sarja nem találja helyét a világban, ráadásul titokzatos betegség is gyötri. Nagyapja vagyonos kérőt szemel ki neki, ám ő leküzdhetetlen vonzalmat táplál egy zenetanár iránt. 1993, Manhattan. Az AIDS-járvány sújtotta városban egy fiatal hawaii férfi viszonyt kezd jóval idősebb és tehetősebb főnökével. De nem csak a külvilág előtt kell titkolózniuk; a királyi vérből származó David igyekszik társa előtt leplezni zaklatott gyerekkorát és apja szerencsétlen sorsát is. 2093, New York. Egy totalitárius rendszer mindennapjainak részévé válnak a természeti katasztrófák és a járványok. Az egyik nagyhatalmú tudós sérült unokája nagyapja nélkül próbál boldogulni az életben - és rájönni férje eltűnéseinek rejtélyére. Hanya Yanagihara sokarcú triptichonjának részletei lebilincselően fonódnak össze és íródnak egymásra, visszatérő szereplői, témái és motívumai szakadatlanul újraértelmezik és gazdagítják egymást. A korábban szilárdnak hitt fogalmak - betegség, gyógyulás, rassz, család, nemzet, hatalom - viszonylagossá és cseppfolyóssá válnak, s olyan örvénybe rántják az olvasót, amelyben kénytelen lesz ő maga is újragondolni világképe sarokköveit. A paradicsomba csodálatosan megírt századvégi regény, de mindenekfelett egy érzelmi géniusz munkája. Yanagihara ismeri a kényszerítő vágyat, hogy megvédjük szeretteinket - partnerünket, szeretőnket, gyermekeinket, barátainkat, családunkat, sőt polgártársainkat is -, és azt a fájdalmat is, ha mindez nem lehetséges. A paradicsomba grandiózus gondolatkísérlet, az ember lehetőségeinek és határainak szabad szellemű, ugyanakkor könyörtelen feltérképezése. "Csak azok akarnak ilyen megszállottan halhatatlanok lenni, akik eséllyel reménykednek abban, hogy halhatatlanná váljanak a történelemben. Mi, többiek túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy túléljük a következő napot."

A Frankenstein: sci-fi, gótikus horror, tragikus szerelmes regény és tanmese. Az istent játszó tudós és gyilkossá váló teremtményének története az európai kultúra alapművei közé tartozik. Szerzője, Mary Wollstonecraft Shelley alig tizennyolc évesen fejezte be, és ugyan élete végéig írással foglalkozott, ez a könyve tette halhatatlanná. Bár a regényt a maga korában ellentmondásosan fogadták, azóta szinte minden generáció újraértelmezte saját kihívásai szerint; már maga a szerző is, amikor tizenhárom évvel az első kiadás után átdolgozva jelentette meg, új hangsúlyokat adott a regénynek. Egyre drasztikusabban változó világunkban éppen ezért érdemes megint feltenni a kérdést: mit mond nekünk a Frankenstein ma, az elidegenedés, elmagányosodás idején a gondoskodásról, az empátiáról, a szeretetről és a traumáról; a nukleáris fegyverek, a klónozás, a génsebészet és a mesterséges intelligencia korában a politikusok, az írástudók felelősségéről? A kultikus regényt Péter Ágnes új fordításában adjuk közre.

A huszonnyolc éves Eva magányosan él Brüsszelben: vidéken lakó szüleivel nem beszél, testvéreivel csak néha vált semmitmondó üzeneteket. Egy nap meghívót kap a szülőfalujában tartott megemlékezésre. Úgy dönt, visszatér gyerekkora helyszínére, ahol saját démonjaikkal viaskodó szülei helyett rá maradt, hogy kényszerbetegséggel küzdő kishúgával foglalkozzon. Miközben Eva egy jégtömbbel a csomagtartójában halad célja felé, fokozatosan tárul fel az olvasó előtt egy tizennégy évvel korábbi végzetes nyár története, amikor két barátja, Laurens és Pim veszélyes játékba kezdett a falubeli lányokkal. A fiúk hamarosan elveszítették az irányítást az események fölött, és a játék elfajult... Mit kezdhet egy felnőtt nő a kamaszkori traumáival? Képes-e a sodródás helyett döntéseket hozni, és képes-e jó döntéseket hozni? Szembe tud-e nézni azokkal, akik helyrehozhatatlan károkat okoztak az életében? A Ian McEwanhez is hasonlított Lize Spit bravúrosan montírozza egymásra a múlt és a jelen síkjait, felkavaró és kegyetlen történetet bontva ki, melyben a saját gondjaikkal elfoglalt felnőttek észre sem veszik vagy csak tehetetlenül szemlélik, ahogy gyerekeik élete is kisiklik.

"Bármi legyen is a végzet, a hegyekben lakik, a fejünk fölött." Mikor a nagyvárosi Pietro szülei hétvégi házat vesznek a pár tucat lelket számláló alpesi faluban, szenvedélyes hegymászó apja úgy dönt, ideje átadni fiának a tudását. Együtt járják a havasokat, sorra hódítják meg a több ezer méteres csúcsokat és fedezik fel a gleccsereket. Pietro egyetlen játszótársa a vadóc pásztorfiú, Bruno lesz, aki megmutatja neki a falu és az erdő elhagyatott, titkos helyeit, s akitől Pietro ellesi, hogyan élnek a hegyi emberek. Felnőttként Pietróból világjáró lesz, a kőműves Bruno azonban sosem hagyja el szülőfaluját. Útjaik sok évtizeden át újra és újra keresztezik egymást a sötét fenyvesek és az eldugott tengerszemek között, hogy ismét valami újat tanítsanak a másiknak. Az érzékeny és sűrű szövésű regényben a két fiú rendkívüli kapcsolata mellett feltárul a hegyek különleges világa is, mely kegyetlensége ellenére felfoghatatlan módon ejti rabul az embereket.

Tompa Andrea új regénye négy ember összefonódó és szétváló sorsát követi végig. Egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi szólal meg a könyvben. Miközben kénytelenek szembesülni az életüket közvetlenül befolyásoló történelmi korszakkal, egy szerelmi háromszögbe is belebonyolódnak. Az ötvenes évek Kolozsvárján a város lakói a mind fojtogatóbb diktatúra kiszámíthatatlan fordulatainak kiszolgáltatva élik hétköznapjaikat. Van, akit magas pozícióba juttat a párt, van, akit börtönbe, az átmeneti enyhülés hónapjainak pedig egy csapásra véget vet az 56-os magyar forradalom. Milyen életút választható ebben a félelemtől terhes történelmi korszakban? S mi történik a belső értékekkel, a vágyakkal? - Tompa Andrea monumentális regényének talált hősei akarva-akaratlanul megütköznek ezekkel a szorongató kérdésekkel. A Fejtől s lábtól szerzőjének elbeszélői tehetsége új könyvében is magával ragadja az olvasót.

Varró Dániel nagysikerű verses regénye 2003-ban jelent meg először. Azóta számos színházi előadás készült belőle, melyek azóta is folyamatosan műsoron vannak, több generáció nőtt fel Muhi Andris hihetetlen és humoros kalandjain. Lecsöppenő Kecsöp Benő szállóige lett, és nincs ki ne ismerné Maszat Jankát vagy Szösz nénét... Hiába telt el sok-sok év, a szöveg mégis olyan üdítően hat, mint megjelenésekor. Ám Varró Dániel közben többszörös apuka lett, és ezzel a szemmel itt-ott javította, frissítette a legendás Maszat-hegyet, amit most újra kézbe vehetünk.

Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk. Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük. Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével. Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni. Halász Rita kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri. Vegyünk egy Mély levegőt, felszabadít.

Jack Gladney egy amerikai kisváros egyetemén, az általa alapított Hitler-tudományi tanszéken tanít. Népes családjával reklámszlogenekből, pletykákból és álhírekből tájékozódva élik kényelmes életüket. Jack legfőbb gondja eltitkolni kollégái elől, hogy nem tud németül, mindaddig, míg egy nap felfedezi, hogy imádott felesége gyógyszertárban nem forgalmazható tablettákat kezdett szedni... Ráadásul egy rejtélyes toxikus gázfelhő miatt evakuálni kell a város lakosságát. Mindez rádöbbenti, hogy a tévé, a szupermarketek és a kapcsolatok biztonságosnak hitt világában is elkerülhetetlenül ott rejtőzik a halál, mellyel előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie. Don DeLillo kultikus műve 1985-ben elnyerte a Nemzetközi Könyvdíjat, és a Time a magazin indulása óta megjelent 100 legjobb könyv közé válogatta. A regényből Noah Baumbach készített filmet 2022-ben, amely a Netflixen is látható.

Egy osztrák-magyar család a román gulágon. Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját - hét gyermekükkel együtt - kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe. Az olvasó egy szovjet mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a sok nemzetiségű foglyok furcsa történeteit ismeri meg, a legkisebb gyermek nézőpontjából. A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzdő fiatal osztrák nő. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia, ebből az egyetlen könyvből az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek adják az elbeszélés keretét. A regény azonban nem fejeződik be a szabadulással, a szülőket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartja. Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és a bizalomból merít megtartó erőt újra meg újra.