Jelenkor Kiadó strana 8 z 45

"Szabadságot akartam, és nem tudtam, hogy a szabadság boldogsággal vagy boldogtalansággal jár-e. Az ember mindig a szabadságot választja, nem?" Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Főszereplője megszenvedi az elveszett illúziókat, és végigjárja az érzelmek iskoláját. Sehol sincs igazán otthon, de sehol nem teljesen idegen, legyen épp közösségjobbító vidéki egyetemista, London könyvtáraiban és éjszakáiban elmerülő színházkutató vagy a jóléti társadalomra közép-európai tekintettel rácsodálkozó oslói raktáros. A Várni a 29-esre lendületes és töprengő, erotikus és intellektuális, költői és dokumentarista, sziporkázóan humoros és metszően fájdalmas, spontán és szisztematikus könyv, amelyről egyszerre juthat eszünkbe Knausgard, Nádas és az amerikai minimalizmus. Sodró erejű szöveg sodródásról és önalakításról, arról, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek-e, és vajon mennyi elég a boldogsághoz. A 2010-es években eszmélkedő kritikus értelmiségi nemzedék közérzetrajza, ám elsősorban mégis egy kiváló fiatal férfi felszabadult és felszabadító regénye, amelynek minden mondatát áthatja az autonóm létezés vágya. Görföl Balázs

Egy osztrák-magyar család a román gulágon. Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját - hét gyermekükkel együtt - kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe. Az olvasó egy szovjet mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a sok nemzetiségű foglyok furcsa történeteit ismeri meg, a legkisebb gyermek nézőpontjából. A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzdő fiatal osztrák nő. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia, ebből az egyetlen könyvből az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek adják az elbeszélés keretét. A regény azonban nem fejeződik be a szabadulással, a szülőket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartja. Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és a bizalomból merít megtartó erőt újra meg újra. "semmi ok elkapkodni ezt a szabadulás dolgot, nekünk aztán van időnk"

Zehu: "ez van, kislányom, ezen már nem változtathatunk" - írja egy anya a lányának Tel-Avivból Budapestre. Ebben a nagy lélegzetű levélregényben harminc éven át követhetjük nyomon egy Palesztinában letelepedett, majd a történelem viharai által kettészakított család drámai történetét, miközben árnyalatokban gazdag tónusokkal feslik fel előttünk a 20. századi világtörténelem. Forgách András a regényíró szabadságával, bravúros elbeszélői módszerrel jeleníti meg egy hatalmas családi tabló szereplőinek szövevényes viszonyrendszerét és kalandos életanyagát. Elvek és tapasztalatok ütköznek, szélsőséges érzelmek örvénylenek az egymástól kétezer kilométerre élő Apfelbaumok és Rozsdák között, akik egymás sorsát tükrözve egymás hazájába menekültek, új otthonukban örökre idegenek maradtak, és már soha nem tudnak visszatérni oda, ahol születtek.Az eredetileg Zehuze címmel 2007-ben megjelent regényét a szerző az Élő kötet nem marad 2015-ös megjelenése után gyökeresen átdolgozta, és már készül a trilógia harmadik darabja is.Megjött képeslapod, amiben beszámolsz Robi javuló állapotáról.Miért hazudsz?Ma nagy tüntetés volt a meggidói erdőben, én persze itthon csücsültem.Nálunk irtó ronda nyár van.

Az elárvult Avdo tereken és piacokon énekelve próbál boldogulni Mardin városában, míg egy jóságos sírkőfaragó a szárnya alá nem veszi. Kitanulja a mesterséget, és megérti, hogy művészetével a halottakról gondoskodik, és egykori életükről tanúskodik. Beleszeret a gyönyörű Elifbe, aki azonban már jegyben jár, ezért a szerelmesek szökni próbálnak, de lelepleződnek, és történetük tragikus véget ér. Évtizedekkel később, immár sírkőfaragó mesterként, Avdo magányos élete ismét felfordul, amikor menedéket nyújt a rendőrök elől menekülő Reyhannak - akihez szorosabb szálak kötik, mint gondolná...Burhan Sönmez regénye magával ragadó, eposzi történet életről, halálról, szerelemről és erőszakról. A sírkőfaragó történetén keresztül érzékletes képet nyújt Törökország múltjáról, jelenéről és bonyolult összetételű társadalmáról.Egész életében járta a világot, hátha valahol otthonra talál benne, s csak most értette meg, hogy igazából azt a helyet kereste, ahol meghalhat."

Simon, a fiatal amszterdami fodrász az apjától örökölt szalonban dolgozik, semmi hajlandóságot nem mutatva arra, hogy kedvesnek tűnjön, sőt, még a ZÁRVA-táblát sem fordítja meg mindennap. Egyhangú élete egy csapásra megváltozik, amikor egy csoport szellemi fogyatékos gyerek úszásóráin kezd segédkezni anyjának, majd egy nap hajvágást kér tőle egy szalmaszőke író, aki történetesen egy fodrászról tervez regényt írni. A férfi nemcsak a fodrászkellékek nevére, de Simon apjának történetére is kíváncsi, aki az akkor már várandós feleségét hátrahagyva felszállt egy Gran Canariára tartó repülőgépre, és soha nem tért vissza. Cornelis neve szerepel az 1977-es tenerifei repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak listáján - de mi van, ha mégsem halt meg? Simon megszállottként veti bele magát a kutatásba, anyját és nagyapját is bevonva próbálja kibogozni a katasztrófa részleteit és feldolgozni végre az apja hiányát, miközben egyre szenvedélyesebben vágyakozik valaki után, aki képtelen viszonozni az érzéseit. Az író mindeközben szorgalmasan alkot - még az is lehet, hogy amit olvasunk, néhol csak az ő képzeletének szüleménye. A borbély fia fordulatos regény a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Nem csupán az én- és apakeresés, de az alkotás magával ragadó története is, amely elmossa a határt jó és rossz, igaz és hamis, valóság és fikció között. „Az emberek csak úgy csinálnak dolgokat. A dolgok csak megtörténnek. És kész.” „Bakker eddigi legjobb könyve!” - J. M. Coetzee.

A brazil újságíró, Betina Anton egy nap megtudta: szeretett óvónője, Liselotte Bossert évtizedekig bújtatta Josef Mengelét. A döbbenetből felocsúdva felkutatta a nőt, aki azonban csak ködösített, és óva intette a további nyomozástól. Betina Anton mégis beleásta magát az ügybe. "A halál angyala"-ként emlegetett háborús bűnös, Josef Mengele több mint harminc évet töltött Dél-Amerikában úgy, hogy sem az izraeli titkosszolgálat, sem a nácivadászok nem találtak rá. A kegyetlen orvos borzalmasabbnál borzalmasabb emberkísérleteket végzett az auschwitzi táborokban, mégsem bűnhődött meg tetteiért, sőt: a Bossert családon kívül számos ismerős és barát, köztük egy magyar házaspár is támogatta. Hogyan történhetett meg mindez? Ezt firtatja Betina Anton interjúkra, visszaemlékezésekre, soha nem közölt dokumentumokra és korabeli híradásokra épülő oknyomozó elbeszélése. Az immár tíz nyelvre lefordított Trópusi menedék betekintést nyújt Mengele mindennapjaiba, és feltárja, miképp úszta meg büntetlenül hűséges védelmezőivel együtt. „...míg az áldozatok egész hátralévő életükben testi-lelki bántalmaktól szenvedtek, Mengele a maga trópusi menedékében, barátok között élte le utolsó éveit, naplót és leveleket írt, könyveket olvasott, sétált a kutyáival, kertészkedett, jó grillhúsokat evett, vízesésben és tengerben fürdőzött.”

Ásta. Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. „Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd" - gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnőjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent. Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástának, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz. Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló új Stefánsson-regény - mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból - egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada.

A könyvnek befejezetlennek kell maradnia - írta Albert Camus Az első ember jegyzeteiben, mit sem sejtve arról, hogy a mondat végzetes jóslatnak bizonyul: az író 1960. január 4-en autóbaleset áldozata lett. Kéziratára a szerencsétlenség helyszínén, a sárban heverő aktatáskájában bukkantak rá. Camus költői érzékenységgel ragadjameg a szegénységben eltöltött, bár boldog algériai gyerekkorának mozzanatait: a nincstelen fiúk utcai játékait, a focizást, a krumpliszirmon való osztozkodást, a munkások közti kószálást, majd a beilleszkedést a gimnáziumba, mindenekelőtt azonban a szótlan anyja és szigorú nagyanyja által meghatározott, apa nélküli életet. A háttérben pedig kirajzolódnak a súlyos traumákkal terhelt francia-arab ellentétek is."E torzóban maradt mű nélkül sohasem juthattunk volna ennyire közel Camus-hoz és az alkotási folyamatához" - írja előszavában a kötet fordítója, Vargyas Zoltán.Ilyen volt ennek a gyereknek az élete, így élt a városnegyed szegény szigetén, a csupasz szükség szorításában, fogyatékos és tudatlan családjával, forrongó fiatal vérével, habzsoló életvágyával, ádáz és mohó intelligenciájával, végig révült örömben, melyet olykor durván megszakított az ismeretlen világtól való félelem.

Keringünk az éjszakában, és a tűz martalékává leszünk. Akkor is, ha nem akarjuk." Ismael korán elárvult, s miután ifjúkorát nevelőotthonban töltötte, középkorú tanárként immár eseménytelen, egyhangú életet él. A véletlen azonban összesodorja egy gyermekkori barátnőjével, a sok csalódást megélt Leóval, és különös viszonyba bonyolódnak. Ismael úgy érzi, talán boldog is lehetne, mígnem egy nap egy kórházi ágyon tér magához, fogalma sincs, hogy került oda, de még nagyobb baj, hogy azt sem tudja, ki ő... A katalán irodalom legnagyobb kortárs alkotójának új regénye szürreális fordulatokban bővelkedő, enigmatikus mese, amely mesteri módon használja a klasszikus noir irodalom figuráit: ártatlan emberek, akik véletlenül szembekerülnek a törvénnyel, titokzatos, meggyötört nők, akiket végül mind magával sodor a tragikus végzet, amely szüntelenül hajszolja őket.

1980 májusában Dél-Koreában a diktatúra ellen tüntetnek a diákok. A hatalom válaszul bejelenti a szükségállapotot, kivezényli a hadsereget, és a katonák meggyilkolnak több száz fiatalt. A diákok, köztük tizennégy-tizenöt éves gimnazisták gyűjtik össze a harcokban elesett társaik holttestét, hogy azonosíthassák és eltemethessék őket. Ebből a tragédiából bomlik ki az áldozatok és a gyászoló túlélők története. Meg egy diktátor vezette rezsimé.Elmesélni az elmesélhetetlent - erre vállalkozik a Nemzetközi Man Booker-díjas Növényevő szerzője. Han Kang második magyarul megjelenő regényében hazája, Dél-Korea elfojtott traumájának, a szülővárosában történt 1980-as véres kvangdzsui mészárlásnak állít emléket.Mutass kevesebbet 

A Párizsban élő André Tavasz professzor egyedül nevelte fiát, miután a felesége nem sokkal a gyermek születése után nyomtalanul eltűnt. Amikor a tizenkét éves fiút André Budapestre küldi iskolába, apa és fia eltávolodnak egymástól, hosszú évekig mit sem tudva a másikról. Messzire kerülnek korábbi unalmas, bár komfortos életüktől, André a tanítványa révén bekapcsolódik egy franciaországi mészárlás utáni nyomozásba, Zsombor pedig a méhek társadalmának kutatásában merül el, és mézkereskedőként járja a világot. Medárdban, a világtól távoli erdélyi falucskában aztán váratlanul újra összeér a sorsuk, előtörnek elfojtott indulataik, felcsapnak a szeretetvágy és a bűntudat, a féltés és az önzés fékezhetetlen hullámai. A Bolyai szerzőjének új regényében Bolíviától az írói fantázia teremtette kis faluig követhetjük a maguk elől is menekülő szereplőket, akik a boldogság utáni vágytól és az elkerülhetetlen véletlenektől sodortatva igyekeznek megtalálni a helyüket a jóság és gonoszság meséjében.

A dackorszak alatt a szülők és gyerekek akarata mintha mindig épp ellentétes volna: hogy merészel anyu kimenni a konyhába, ha én itt vagyok? Még hogy apu vegyen ölbe! Apa, mégis te gyere! Minek adnátok rám cipőt? És hol késik már a kakaóm?Aztán a család életében új időszámítás kezdődik, új problémákkal: mi lesz a jelem az oviban? Milyen lesz az ebéd? Pfuj, brokkoli? Még, repetát! És fogat sem mosok, most a húsvéti nyuszit várom! Most a Mikulást! Jaj, délutáni alvás? Nem is vagyok álm... Nahát, már ballagok is?Varró Dániel új, óvodásoknak szóló versciklussal bővítette az Akinek a kedve dacos című könyvét: hat éven aluliak számára szigorúan ajánlott!Leigáztak sajna minketnyakig gombolt, zsarnok ingek,gaz, cipzáros kardigánok -nem vagyunk már partizánok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki egy este a hátizsákjába tömte minden gondját és baját. Kisurrant az Utolsó Esély zűrös tanulói közül, hogy a tónál végre megszabaduljon súlyos terhétől. Caplatott a sötét réten át, míg fejében szüntelen visszhangoztak a szülei, a haverjai, a pszichológus, a műsorvezető és a tanárok szavai. Shy elindította a kedvenc albumát, de a legzseniálisabb dalok sem tudták elnyomni a benne kavargó zavaros kánont. Az ingoványos út végén azonban váratlan fordulat történt...A Netflix Steve címmel hamarosan bemutatja a Shy filmadaptációját, melynek címszereplője és egyik producere Cillian Murphy.Alattomos játszmák, elmaradt szívességek és vélt sérelmek ingoványa, a szívatások és fenyegetések fortyogó törésvonalai. Nem bízhatsz meg senkiben. Ezért szereti annyira a zenét. A zene ígér, és be is teljesíti az ígéretét. Biztonságban van a hangokban."Egyszerűen imádom Max műveit... A Shy összetörte a szívemet." - Cillian Murphy"Elbűvölve, de könnyek között, élvezettel és rémülettel olvastam, nagy hatással volt rám ez az utazás. Meghatott és meglepett - ezt keresem a számomra legfontosabb művekben" - PJ Harvey

„Ha mindenkit csatasorba állítanak, mégis honnan jönnek majd a terroristák?” A kínai kormány még napjainkban is kegyetlenül üldözi az ujgurokat. Ez a muszlim kisebbségi csoport 2017 óta a huszadik század rémségeire emlékeztető elnyomásban él Kína csúcstechnológiás, mindent látó megfigyelőállamában, ahol az internálótáborokban feltehetőleg több mint egymillió embert tartanak fogva. Ez a realitás határozza meg Táhir Hamut Izgil életét, akinek költő barátai sorra tűntek el, és őt magát is börtönbe zárták. Miután 1996-ban megpróbált külföldi tanulmányútra menni, a rendőrség addig kínozta, míg be nem ismerte a koholt vádakat, ezt követően átnevelő munkatáborba küldték. De Táhir három év raboskodás után sem gondolta volna, hogy évtizedekkel később olyan radikálisan oldja meg az ujgurkérdést a kínai kormány, amit ma már népirtásnak tekintünk. A Ha értem jönnek éjjel Táhir Hamut Izgil szülőföldjének politikai, társadalmi és kulturális elpusztításáról szól. Mióta a tömeges internálások megkezdődtek, a vezető ujgur értelmiségiek közül egyedül neki sikerült megszöknie Kínából. Könyve kétségbeesett segélykiáltás a világnak, és tiszteletadás barátai és ujgur honfitársai előtt, akiket elhallgattattak. Ai Weiwei, a világhírű képzőművész és emberjogi aktivista, az 1000 év öröm és bánat szerzője szerint Táhir művét "nem nevezhetjük csak "jó könyvnek", mert az enyhe kifejezés lenne - ez egy rendkívül fontos olvasmány".

"Ha az ember rájönne, hogy a világmindenség is képes szeretni és szenvedni, akkor megbékélne a sorsával." "A Sziszüphosz mítoszának központi témája, hogy indokolt és szükséges arról gondolkodni, vajon van-e értelme az életnek, tehát indokolt szembenézni az öngyilkosság problémájával is. A válasz, mely fel-felsejlik az ellentmondások alól, a következő: az öngyilkosság akkor sem indokolt, ha az ember nem hisz Istenben. E könyv, melyet tizenöt éve, 1940-ben, a francia és európai katasztrófa idején írtam, azt állítja, hogy még a nihilizmus korlátain belül is fellelhetők a nihilizmus meghaladásának eszközei. Minden könyvemben, amelyet azóta írtam, ebbe az irányba próbáltam továbbhaladni. Bár a Sziszüphosz mítosza a halál kérdéseit veti fel, előttem egyértelmű meghívásként jelenik meg, hogy a sivatag kellős közepén is éljek és alkossak." (Albert Camus előszavából az 1955-ös amerikai kiadáshoz).

A kötet írásai személyes hangvételű vallomások olyan feledhetetlen barátokról, mint Nemes Nagy Ágnes, Vajda Júlia vagy Weöres Sándor, akik a rendkívül gazdag életút meghatározó szereplői voltak. Polcz Alaine pátosz nélkül szól az emberi találkozások ünnepi és színes pillanatairól egy kietlen korszak szürke hétköznapjaiban. Visszatekint izgalmas élete meg-megcsillanó történéseire, megosztja velünk tapasztalatait barátságról, ártatlan flörtről, bizakodásról, nélkülözésről, tunéziai utazásról.Ismét tanulhatunk Polcz Alaine-től. Öregedni tanít csendes, konok szeretettel. Megmutatja, hogyan válik örömtelivé az időskor, amely az életnek éppoly értékes és természetes része, mint az ifjúság. A sorsunkban való tevékeny jelenléttel érdemeljük ki az öregség szelíd bölcsességét, ami kárpótol a múltba vesző ifjúságunkért."Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez. Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála napján és óráján - míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel, hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre, de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig mondjuk, oktatjuk, tanuljuk, hogy mindenki saját halálát éli, teljes személyiségét viszi halálába. De hogy egy nagy költő ennyire tudja előre, hogy milyen gondokkal és hogyan végzi az életét - megdöbbentő élmény számomra."