Jelenkor Kiadó strana 14 z 45

A tizenhat éves Billy Parham egy új-mexikói ranchen él. A környéken vemhes farkas kószál, amelynek Billy a nyomába ered, és sikerül is elfognia. Ám ahelyett, hogy elpusztítaná, elhatározza, hogy visszaviszi Mexikóba, és szabadon engedi. A fiú emberségére a világ kegyetlenséggel válaszol: Billy arra tér haza, hogy szüleit meggyilkolták, lovaikat ellopták. Ezúttal öccsével, a tizennégy éves Boyddal akar átkelni a határon, hogy megkeressék a lovakat. Vak forradalmárral, vándor eretnekkel, repülőgépet vontató cigánybandával, koldusokkal, özvegyekkel sodorja össze őket a véletlen a küzdelmes úton, mely sorsfordítónak bizonyul a fiúk számára. A nagy sikerű Határvidék-trilógia második része a Vad lovakhoz hasonló, megrázó nevelődési regény és egy időtlennek tűnő, túlvilágian kietlen vidék és lakóinak története, akik szakadatlan küzdelmet vívnak sorsukkal.

Lucia Berlin szemügyre vette a démonait, az alkoholt, a kábítószereket, a bántalmazó és sérült anyát, a betegségeket, a magányt, aztán odalépett a szakadék szélére, és lenézett a mélységbe. De az utolsó pillanatban mégis úrrá lett a zuhanáson: megírta az elbeszéléseit. Történeteit, amelyek egyszerre ironikusak és tragikusak, drámaiak és szatirikusak, a huszadik századi Amerika mindennapjaiban rejtőző csodák és személyes tragédiák teszik felejthetetlenné. A Bejárónők kézikönyve az amerikai novellista, Lucia Berlin válogatott történeteit gyűjti egybe. Az írónő halála után tizenegy évvel jelent meg a kötet, amely több millió olvasót és hatalmas népszerűséget hozott szerzőnek, és több mint húsz nyelvre fordították le.

Plautilla kislány kora óta különös betegséggel küzd: a legváratlanabb helyzetekben álomba merül. Ez félénkké és visszahúzódóvá teszi. Napjai azzal telnek, hogy különc apja szeszélyeinek igyekszik megfelelni, aki matrackészítő létére fest, zenél, komédiákat és verseket is ír - a kritikusok kedvelt céltáblája, az udvar pedig tudomást sem vesz róla. Azt szeretné, ha legalább a lányából elismert művész válna, ezért festészetre kezdi tanítani. Azonban bármilyen keményen dolgozik is, Plautilla alacsony származású nőként nem juthat előre a barokk Róma művészvilágában, melyet Bernini és Pietro da Cortona ural. Furcsa barátja, a gátlástalan Elpidio Benedetti apát segítségével végül messzebbre jut, mint amiről apja valaha is álmodni mert: nőként a világon először megtervez és felépít egy villát Róma lankáin. A kor teljes társadalmát átfogó nagyregényben pápák és udvaroncok, művészek és műértők, mesteremberek és koldusok kavarognak Plautilla Bricci körül, akinek élete tele van lemondással és küzdelmekkel, ám nem nélkülözi a tikos élvezeteket és meglepő fordulatokat sem. Melania Mazzucco nem csupán egy eddig szinte teljes feledésbe merült, rendkívüli történelmi személyiség nagyívű portréját festi meg, de az Örök Városét is az ellentmondásoktól fűtött, egyszerre bigott és kicsapongó 17. században.

Nemes Nagy Ágnes hagyatékában fennmaradt fényképei felvillantják életének főbb szakaszait nem éppen idilli gyerekkorától tündöklő fiatalságán és küzdelmes alkotóévein át irodalmi szerepének kiteljesedéséig. Minden fényképről ugyanaz a tiszta és áthatóan okos tekintet néz vissza. A fényképeket verseiből, prózai írásaiból, interjúiból válogatott szövegek kísérik, amelyek végigkövetik Nemes Nagy Ágnes életét, bemutatják nézeteit a világról és az irodalomról, és mint egy kis breviárium, válogatást nyújtanak életművéből. Nemes Nagy Ágnes születésének századik évfordulóján nemcsak írásainak vitathatatlan értékeivel, sugárzó szellemiségével, hanem aktualitásával is folyamatosan jelen van a magyar irodalomban. A kötet ezt a jelenlétet a fényképek személyességével hozza az olvasókhoz közelebb.

Ludwig Smit nem ismerte a vér szerinti apját, és nagyon is jól megvolt nélküle. Anyja ne-velte fel második férjével, az életvidám, zenebolond Otmarral egy holland kisvárosban. Amikor Ludwig évtizedekkel később, immár a Shell vállalat alkalmazottjaként felkeresi Szahalin szigetén Johan Trompot, a mindenható területi igazgatót, hogy védelmükre keljen az Ohotszki-tenger veszélyeztetett szürke bálnáinak, feltámad benne a gyanú, hogy sohasem látott apjával áll szemben. Trompot ugyanekkor valaki más is meglátogatja: Isabelle Orthel újságírónő, aki régóta igyekszik leleplezni a befolyásos üzletember képmutató játszmáit és visszaéléseit. Ludwigot villámcsapásként éri a találkozás egykori egyetemi évfolyamtársnőjével, akibe annak idején reménytelenül szerelmes volt, ráadásul egy hóvihar miatt ugyanabba a hotelszobába szorul-nak. Peter Buwalda mesterien ötvözi az oknyomozó újságíró és a cselekményt ördögi ügyesség-gel bonyolító, szereplőit biztos kézzel megrajzoló szépíró kvalitásait. A regény egyszerre járja körül a multinacionális vállalatok ökológiai és társadalmi felelősségének kérdését, és mutatja be egy apát kereső fiú, majd egy apjával versengő férfi történetét. Az Otmar fiai egy készülőben lévő trilógia első darabja.

„Oly könnyű volt veled, s velem nehéz. Múltunk lakik ma minden létigében. Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.” A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

"A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik...

A Rendbomlás novellái gondosan albumba rendezett pillanatfelvételekként mesélik el a kanadai Nell sorsát az ötvenes évektől napjainkig. Nellnek már kiskamaszként meg kell birkóznia anyja veszélyeztetett terhességének nehézségeivel, majd jóval fiatalabb húga mentális gondjaival. Fiatalkori én- és útkeresése után társra talál, s egy gyökeresen új életforma felfedezése során gyökeresen új problémákkal szembesül, végül pedig idősödő szüleihez fűződő viszonyát kell átgondolnia. Nem sorsfordító események drámai elbeszélése a Rendbomlás, hanem hétköznapiságukban is sokrétű történeteké, melyekből szinte észrevétlenül áll össze egy nő képe, aki - bár világának rendje időről időre felbomlik - szüntelenül keresi az utat egy új egyensúly felé. A szerzőtől megszokottnál líraibb és személyesebb hangvételű, bensőséges humorú kötet meggyőző bizonyítéka annak, hogy Atwood nem csupán korunk meghatározó regényírója, de a novella műfajának is nagymestere. "Sosem tettem túl magam a másodikos olvasókönyvön, amelyben szerepelt egy apa, aki mindennap bejárt dolgozni, és autót vezetett, egy anya, aki kötényt hordott, és sütött, valamint két gyerek - egy fiú, egy lány -, egy kutya meg egy macska, és ők mind egy fodros függönyös, fehér házban éldegéltek. Bár egyik házban sem volt ilyen függöny, ahol laktam, az egész eleve elrendeltnek tűnt. Nem cél volt, nem olyasmi, amire törekednem kell: ez a függöny egyszer csak felbukkan majd az életemben, mert ez a sors akarata. A jövőm nem lenne teljes - nem, nem lenne normális -, ha nem szerepelne benne ilyen függöny, és minden, ami hozzá kapcsolódik."

A tizenhat éves Billy Parham egy új-mexikói ranchen él. A környéken vemhes farkas kószál, amelynek Billy a nyomába ered, és sikerül is elfognia. Ám ahelyett, hogy elpusztítaná, elhatározza, hogy visszaviszi Mexikóba, és szabadon engedi. A fiú emberségére a világ kegyetlenséggel válaszol: Billy arra tér haza, hogy szüleit meggyilkolták, lovaikat ellopták. Ezúttal öccsével, a tizennégy éves Boyddal akar átkelni a határon, hogy megkeressék a lovakat. Vak forradalmárral, vándor eretnekkel, repülőgépet vontató cigánybandával, koldusokkal, özvegyekkel sodorja össze őket a véletlen a küzdelmes úton, mely sorsfordítónak bizonyul a fiúk számára. A nagy sikerű Határvidék-trilógia második része a Vad lovakhoz hasonló, megrázó nevelődési regény és egy időtlennek tűnő, túlvilágian kietlen vidék és lakóinak története, akik szakadatlan küzdelmet vívnak sorsukkal.

Ménes Attila regényének főhőse válása óta igyekszik minden kötöttségtől megszabadulni, ám eközben egyre lejjebb csúszik: munkára, sőt szinte már önellátásra is képtelenül bolyong a városban és saját gondolatai dzsungelében. Rendellenes viselkedésű, a társadalom perifériáján vegetáló személy, röviden szólva - bolond. De azok közé a bolondok közé tartozik, akik sokszor okosabbak az épelméjűeknél, az egyéni kényszerképzetek helyett közös kényszerképzetekben szenvedőknél. Ménes mélyen ismeri a nagyvárosok lepusztult helyszíneit, ahol céltalan életek egy-egy pillanatra olykor egymásba gabalyodnak. Hőse is ilyen helyeken időzik legszívesebben: a MÁV gazos, elhagyatott szabadterületén; egy csekély forgalmú aluljáróban Oszama mobilszervize előtt, ahol a Csíkból idekeveredett, bamba Bódoggal beszélget; vagy Skarufával, a szeméttárolóban megtűrt hajléktalannal üldögél. Ezek a terek egyszerre végtelenül tágasak és nyomasztóan szűkösek, ahogy a regény világa is: a korlátlan, ám értelmetlen szabadság ára az önmagunkba zártság klausztrofóbiája. "A történetben több a homályos pont és a vakfolt, mint a konkrétum és a tények. Amúgy is homályos pontokból és vakfoltokból áll össze minden történet. Az egész mondvacsinált élet, gondolom."

A fiatal és pénztelen írót, Kif Kehlmannt az éjszaka közepén felhívja a hírhedt szélhámos, Siegfried Heidl, akinek hamarosan bíróság elé kell állnia, mert dollármilliókkal károsította meg a bankokat. Üzletet ajánl Kehlmann-nek: kap tízezer dollárt, ha hat hét alatt szellemíróként papírra veti a visszaemlékezéseit.Kehlmannt írás közben elfogja a rettegés, hogy Heidl megnyomorítja őt. Ahogy közeleg a határidő, a fiatal szerző egyre jobban elbizonytalanodik: ő ír-e memoárt, vagy Heidl írja át őt, az életét, a jövőjét? Kicsoda Siegfried Heidl – és kicsoda Kif Kehlmann?A regény története az egyik legismertebb ausztrál szélhámos, John Friedrich életének eseményein alapul, akinek memoárját az akkor harmincéves Flanagan írta meg másfél hónap alatt.

Plautilla kislány kora óta különös betegséggel küzd: a legváratlanabb helyzetekben álomba merül. Ez félénkké és visszahúzódóvá teszi. Napjai azzal telnek, hogy különc apja szeszélyeinek igyekszik megfelelni, aki matrackészítő létére fest, zenél, komédiákat és verseket is ír – a kritikusok kedvelt céltáblája, az udvar pedig tudomást sem vesz róla. Azt szeretné, ha legalább a lányából elismert művész válna, ezért festészetre kezdi tanítani. Azonban bármilyen keményen dolgozik is, Plautilla alacsony származású nőként nem juthat előre a barokk Róma művészvilágában, melyet Bernini és Pietro da Cortona ural. Furcsa barátja, a gátlástalan Elpidio Benedetti apát segítségével végül messzebbre jut, mint amiről apja valaha is álmodni mert: nőként a világon először megtervez és felépít egy villát Róma lankáin.A kor teljes társadalmát átfogó nagyregényben pápák és udvaroncok, művészek és műértők, mesteremberek és koldusok kavarognak Plautilla Bricci körül, akinek élete tele van lemondással és küzdelmekkel, ám nem nélkülözi a tikos élvezeteket és meglepő fordulatokat sem. Melania Mazzucco nem csupán egy eddig szinte teljes feledésbe merült, rendkívüli történelmi személyiség nagyívű portréját festi meg, de az Örök Városét is az ellentmondásoktól fűtött, egyszerre bigott és kicsapongó 17. században.„Erre a képzeletre van szükségünk, hogy hús-vér figurákká lehessenek azok, akiket egyszerűen azért nem illetett meg az ábrázolás joga, mert nők voltak.” Corriere della Sera

Bánki Éva első regénye 2004-ben jelent meg, most új, átdolgozott kiadásban veheti kezébe az olvasó. A több szálon futó, izgalmasan sokrétegű történet két csallóközi parasztcsalád tagjainak sorsát mutatja be a 20. századi világháborúk, rendszerváltások és áttelepítések árnyékában. A szereplők többsége nemcsak túlélni és gyarapodni, hanem polgárosodni is akar, ám nagy kérdés, létezik-e ennek Magyarországon bármiféle autonóm, nem felülről irányított útja-módja.Ebben a nagy ívű családregényben a Tormák és Bujdosók generációkon keresztül keresik a helyüket a világban, a társadalomban és a családban. A lelkes újító Tormákat és a misztikus hagyományaikat becsben tartó Bujdosókat időről időre elsodorják egymástól saját vágyaik és a könyörtelen történelmi fordulatok, de mi egyesíthet élőket és holtakat, a határ egyik oldalán élőket és a külföldre szakadtakat? Van-e egy regény tanúságán, azaz a szépirodalmon kívül bármi, ami egy nagy családot összetarthat?„…imádkoztam azért, hogy agóniám közben ne piszkoljam be az ágyat, ez nagyon fontos, életbevágóan fontos, mondtam az Úrnak. Az életbevágóan szótól elmosolyodtam, és tudtam, néhány másodperc múlva hallom a kivándorlóhajó kürtjét, felszállnak az ablakom mellől a Csallóköz 104, 105-ösök, a bátyám repülőgépei, és indulnak Amerika felé.”

"én most az a sziget vagyok,amit elnyelt önmaga túláradása,és az érzelmek visszahúzódásáigkétséges a különlétezése."A költő és az olvasó (még) nem halott, de addig mi legyen, ""míg nem jön a filológus""? Önsorsrontás az életöröm tálcáján, míg a háttérben hangol az apokalipszis? Irónia és önirónia kettős Möbius-szalagján egyensúlyozzunk még egy(?) kört(?)?Peernek van ereje gyengének lenni, s nézni a partról a lehetőségek tengerét - kajánul. Szeme: költői szem; a világ kisszerűségeit eseménnyé avató szem. Kudarca: "aprócska diadal"; diadala: "gyalogkakukk a szakadék fölött."Vegyétek hát, és olvassátok: íme Peer fanyar, gondolatgazdag és bölcs bohóckodásai! A kortárs líra él, virul, lehull, majd felkel újra.Bödőcs Tibor

Kustos Júlia költői énje olykor úgy dadog, mint Démoszthenész, mégis elég, ha egyszer megszólal, és máris villámok csapkodnak, tarlók égnek, lángol a rét. Ilyenkor vállat von, és annyit mond: „Jó napot, én voltam a száj.” A szavak érintéssé lesznek, ahogy Pygmalion igyekszik szóra bírni szobrát. Közvetlenség és mítosz. Gyöngédség és pirománia. Erdők és tengerek. Keresetlen mozdulatokkal bejárt, alig felfogható távlatok. Egy hálóingként felöltött trombitavirág, őzek fájdalma. Még az is kiderülhet, hogy nemcsak nekünk kell tanulnunk a fákat, de mi is elmagyarázhatunk nekik ezt-azt. Suttoghatjuk például a kéregnek: „Azt reméltük, szép lesz.” Ilyen könnyű hát csalódni, és ilyen könnyű eljutni oda, ahová mindig is tartottunk. 

"Csak már magamat unom nagyon interjúhelyzetben" - írta Térey János egy magánlevelében, 2016-ban. Egy idő után nyűggé vált számára az interjúadás (főként az e-mail-interjú műfaja, amelyről azt tartotta, jogosan: az írók szellemi kizsákmányolásának kiváló terepe), igényességéből mégsem engedett. Ugyanolyan éleslátással és bicskanyitogató őszinteséggel, a klikkesedést kerülve fogalmazott tizedjére, huszadjára, századjára is. És még a legutolsó interjútöredékében is olyan nagyszerű parafrázisra ragadtatta magát, mint hogy "az írás a gyerekszoba folytatása más eszközökkel". A Szükséges fölösleg a maga rendhagyó módján az "önéletrajza". Azé a fiatalemberé, aki sokáig építészmérnöknek készült, de már hétéves korában egy regénytervvel bíbelődött. Aki Pestre érve - a nagyra becsült íróelődök nyomán - bevetette magát a kávéházakba, ahonnan idővel az éttermekbe szokott át. Akinek a szellemi horizontján teljes természetességgel fért meg egymás mellett Ady és Kosztolányi akkor, amikor az még nem volt szokás. Aki fiatalon a világ legfölöslegesebb, legunalmasabb dolgának tartotta az olyan irományokat, mint a fülszöveg... Nyugtalanító életútjának, kiteljesedő intellektusának nagyszabású tanúja ez az interjúkötet. Annak, hogy miként érik egy költő - mert elsősorban költő volt - szabálytalan tehetségből a legnagyobbak egyikévé. Darvasi Ferenc "Azt szoktam mondani, hogy a költészet a szükséges fölösleg: az a bizonyos kulturális kincs, ami nélkül boldogan él az emberek milliárdjainak zöme. Viszont azok a kevesek, akik szemük előtt tartják a verset, ugyanúgy boldogok vele, mint más a kártya- vagy a futballszenvedélyével, mind a mai napig. A regény erős állítás a világról, mondja Spiró. A vers pedig elsősorban erős érzelmi-érzéki benyomást ad. Közlés, ami - paradox módon - van, hogy a zenéjével hat leginkább. Kifejezetten csiszolt és formált, sűrített és tömörített, evidenciaszerű irodalom. Referencia, azaz tükrözött valóságdarab, aminek ad az ember egy formát. Ahogyan ezt a formát megképzi a szerző - például amivel díszíti, és amit elhagy belőle -, ahogyan benne van az egyénisége és a beszélt nyelve, attól vers egy vers vagy regény egy regény."