Kossuth Kiadó strana 82 z 230

Magyar ?Bálint 2001-ben Magyar polip – a szervezett felvilág címmel írt cikket az egész pályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért. Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a szervezett felvilág, a maffiamódszereket alkalmazó állam és a politikai családtagok voltak. 2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza. A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet. A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

Jelen könyv a magyar filoszemitizmus gazdag témá­járól szól, a magyar nép és a magyar zsidóság hosszú együttéléséről, sok sikeres együttműködéséről, sok-sok baráti viszonyáról, melyek eddig, talán túl szeré­nyen, több­nyire a háttérben maradtak. Kon­cepciónk lényege, hogy az antiszemitizmussal nem­csak frontálisan lehet szembeszállni, hanem úgy is, hogy újra felfedezzük, erősítjük és a közbeszéd tár­gyává tesszük annak ellenpólusát és alternatíváját, a filoszemitizmust, a jó együttélést, az együttműködést, a barátságot.

Mamiko, ?a nyugdíjas óvónő, úgy kövér, hogy mindene kerek, az arca, a szeme, a párnás, puha kezei, a hasa, a térde kalácsa és a mosolya. Mamiko nem sokat beszél, viszont jól tud hallgatni. Aki ölelésre vágyik, azt magához öleli, aki hangtalanul sír a sötétben, annak felszárítja a könnyeit, aki elveszetten bolyong ijesztő, ismeretlen, kopár tájakon, annak segít hazatalálni, s közben finoman megigazítja a lecsúszott takarót. Mamiko hivatásos alvó, profi virrasztó, fizetett társ az éjszakában. Minden este pontban tíz órakor becsönget egy magánytól szomorú lakásba, ahol valaki egy vetett ággyal már várja őt. Átöltözik hálóingbe, befekszik az ágyba az idegen mellé, lekapcsolják a villanyt, és elkezdődik az éjszaka. Mamiko nem csinál mást, mint az óvodában annak idején, meghallgatja a sötétben elsuttogott titkokat, és álomba ringatja a szorongó, kétségbeesett, szomorú felnőtteket. Ők lesznek Mamiko társai az éjszakákban, melyek megtelnek suttogásokkal és történetekkel. Történetekkel, melyek a divatos romkocsmák, underground szórakozóhelyek és sötét bérházak mélyén, a mágikus budapesti éjszaka leple alatt valahogy mind összekapcsolódnak.

Közép-Európában ?- és különösen Magyarországon – évszázados a vágy az Európához való felzárkózásra, ami voltaképpen egy ezeréves és mégis aktuális történet, amit a társadalomtudományok a legutóbbi évtizedekben a fél-perifériáról a centrumba való átmenetként énekeltek meg a társadalmi élet valamennyi területén. Az Európai Unió manapság már a legfontosabb meghatározó tényező az európai tagországok társadalmi-gazdasági és politikai rendszerének kialakulásában, működtetésében és továbbfejlesztésében, közvetve és közvetlenül egyaránt, ezért vált az Európaizálás szinte mágikus kifejezéssé Európa fejletlenebb felében. Az ezeréves történet során Európa sokat változott, sőt maga az Európai Unió is rohamosan átalakul, így meg kell ismerkednünk mozgalmas-izgalmas, manapság is forrongó történetével. Az EU olyan, mint egy sebes sodrású folyam, maga alakítja a medrét és partvidékét. Az Unió egy mozgásban lévő szervezet, amely az „egyre növekvő integráció” fogalmával azonosítja magát. Az EU mindenkori definíciója ezért egy jövőre irányuló definíció, az uniós mozgócélpont meghatározása. A Unióba belépő országok el kell fogadják az egyre növekvő integráció elvét, azt, hogy nem egy „végleges”, hanem egy átalakuló szervezetbe lépnek be, vagyis eleve el kell fogadniuk az állandó változások sodrását.

„Regényes és színpadias, petárdáktól hangos kor, amely a forradalom és a szabadságharc után következett, s jórészt a bukott forradalom nimbuszára alapozódott; őszies pompájú, melankolikus századvég, a boldog békeidők végjátékával. Vagy inkább tavasziasan pezsgő, szikrázó századelő? A korabeli sajtót lapozgatva valami különös zamat érződik: valami enyhén sós, jódos mellékíz. (…) Mi ez: önbecsülés, biztonságérzet, harsányság, honszeretet vagy túlfejlett nemzeti érzület? Vajon a kor igazi lelke hol lakik? Az épülő európai nagyváros tágasságában, a király lelkiismeretes gondoskodásában vagy inkább a monarchiabeli hétköznapok közjogi taposómalmában, az adott szó becsületében, a liberális eszmékben, netán az eszlári zsidók ellen indított középkorias, balkáni ízű perben?”   Ezekre a kérdésekre is választ keres a szerző, amikor a magyar történelem ismétlődő, körkörös csapdáit a forradalom és szabadságharc bukása utáni időszaktól kezdi el vizsgálni. „Persze, kezdhettem volna korábban is – írja. – A nemzeti érzés torzulásai már ott sejlenek a II. József germanizációs, abszolutista törekvései ellen támadt mozgalomban, amely az 1790. évi budai országgyűlésen kapott először hangot, amikor többen is kifogásolták "a nemzeti érzület nyilvánulásának módját". [...] Kölcsey pedig, évtizedek múlva, a maga szókimondó módján, egyszerűen "sujtásos nemzetnek" mondta a magyart.” – Lipp Tamás

A magyarországi települések némi önállósággal rendelkező részei voltak a tizedek, utcák, járások és fertályok, amelyek élén a tizedesek, utcakapitányok, kapitányok, fertálymesterek álltak. A 19. század közepéig hivatali jogkörrel rendelkeztek városrészükben, amit választással nyertek. Ők tájékoztatták a lakosságot, beszedték az adókat, szervezték a közmunkákat, vigyáztak a közrendre és a tűzvédelemre. A 19. század közepén a polgári közigazgatás megszüntette ezeket a népi önkormányzati tisztségeket. A mai Magyarország területén a fertálymesterség egyedül Egerben élte meg a 20. századot, amikor tisztes társadalmi tevékenységként negyedeik szószólói voltak, segítették a szegényeket, és gondot viseltek a helyi értékekre. A szocializmus kényszerű szünete után 1996-ban újraélesztett intézmény az egri indentitás részévé vált. A könyv áttekintést nyújt a fertálymesterség országos elterjedtségéről, majd a 20. század elsõ felében született publikációk eredményeire is építve a levéltári és új típusú források (fertálymesteri naplók, tárgyak, sajtótermékek) felhasználásával tárja fel a tisztség helyi jellemzőit. Bemutatja az egri fertálymesterség korszakait, funkcióváltozásait, szervezeti kereteit, jelképeinek, társadalmi kapcsolatrendszerének változatos formáit, valamint a hagyományőrző tevékenységben megnyilvánuló tradicionális elemeket és a 20. századtól napjainkig jellemző újításokat.

A harmincas évek novelláinak közegében emlékezetes alakok kerülnek elénk: a felkínálkozó gépírólány, a papné, akinek „a szépsége nem fér el abban is kis faluban”; a vénségére sorsa ellen lázadó öregember; büszke és házsártos asszonyok, gyáva és tehetetlen férfiak; a gyilkossá lett Kis János, akinek „a legrövidebb a neve és a leghosszabb a szegénysége”…

1848 Magyarországa – ahogyan sehol másutt, mint Rózsa Sándor krónikájában, nem láthatjuk! Miért éppen egy betyár sorsa foglalkoztatta Móricz Zsigmondot annyira, hogy három könyvet is szentelt volna neki? A Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) és a Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét (1942) után a harmadik kötet megírását Móricz halála hiúsította meg. Az író a közönségét szerette volna egyszerre több módon is megszólítani: egy historikus krimivel izgalmas olvasmányt adni, a betyár képében önnön lázongó, meg nem alkuvó énjét megmutatni s nem utolsó sorban a történelmet alulnézetből, a nincstelenek felől láttatni. E többszólam a mai olvasót is elbűvölheti.

1960, Magyarország. Egy tízéves fiú az öccsével váratlanul – és számára érthetetlen okból – intézetbe kerül. (Apja börtönben ül a forradalomban való részvétele miatt, anyja elvesztette az állását, ideiglenes munkája mellett nem tudja ellátni a fiait.)A gyerek a brutális erőszak-szabályok szerint élő közösségbe kerülve megpróbálja feldolgozni a történteket és mindazt, ami vele az intézetben megesik. Kitűnő tanuló – ez több mint szálka a gyerektársak szemében.Egyetlen barátra lel, aki a maga kezdetleges, gyermeki módján istenhitre tanítja. Hősünk ettől kezdve rendszeresen levelez a megismert, mégis ismeretlen Úrral – bár nem igazán hisz abban, hogy Isten megszabadítja félelmeitől és szenvedéseitől. Másik szál a forradalom szegedi eseményeinek peranyagokból összeállított története, amelynek egyik meghatározó szereplője az intézetbe került fiú édesapja.Isten mindent lát, de nincs hozzáfűznivalója.

HÁROM FÉRFI Tarquinius, az etruszk harcos és jövendőmondó. Brennus, a gall, Róma egyik rettegett gladiátora. Romulus, a rabszolgafiú, akit eladtak a gladiátoriskolának, s most arról álmodik, hogy bosszút áll önmagáért és ikerhúgáért, Fabioláért. EGY NŐ Fabiola, akit tizenhárom évesen eladtak prostituáltnak, s a Római Köztársaság második leghatalmasabb férfijának a szeretője lesz. Gyűlöli ismeretlen apját, aki anyját megerőszakolta. RÓMA RABSZOLGÁI Sorsuk összefonódik abban az odisszeában, amelyet a politika, a korrupció és az erőszak hajt, és amely az akkor ismert világ végéig vezet. Ott az egykor győzhetetlen római hadsereg maradéka – az Elfeledett légió – szinte esélytelenül száll harcba, és a három férfi találkozik a maga végzetével.

Reminiscent of the classic movie, Bhowani Junction the story takes the reader back to the twilight of the British Colonial Empire. Shady politics, rebellion, emergence of racism, and all the ills of newly independent colonies are highlighted in this authentic novel, alas about an imaginary country. In the 1930's a young Hungarian lieutenant, Adam Halder kills a brother officer in a duel, and forced to resign his commission. The Governor of Santome, a mineral rich island off the West African coast, which recently acquired independence signs him as a mercenary, to train its army. Rebels, wishing to oust the white settlers attack their farms. Adam flying with a lady pilot of mixed blood, Mimi locates the rebel's camp, and leading his raw troops defeats the enemy. Two years later, on home leave in Europe, Adam has a sad love affair. Returning Santome, he falls for Ildiko, a Hungarian missionary. WW II breaks out, the governor cancels the elections, and rebellion flares up again. Adam's troops foil a German attempt to snatch the gold from the mining company's vaults. Rebels raid the Mission and rape Ildiko. Adam helps her to, leave the island... John Masters Bhowani Junction című regényének nagysikerű filmváltozatához (főszerepben Rock Hudson és Ava Gardner) hasonlóan a Strategic Decisions a felszabadult gyarmatok problémáit tárja az olvasó elé. A harmincas évek közepe táján Adam Halder, egy fiatal magyar katonatiszt párbajban megöli tiszttársát. A botrány elkerülésére tartalékállományba helyezik. Angliába utazik, ahol a család egy régi barátja segítségével leszerződik az újonnan felszabadult gyarmat,  San Tomé hadseregéhez. Ádámnak a szinte mindennapos felkelésekkel, a faji megkülönböztetés csíráival és a második világháború okozta nehézségekkel kell megbirkóznia.    

,,- Kelj fel! Kelj már végre fel, te szar. Az ébresztő a nagyobb nyomaték kedvéért egy-két rúgással egészült ki. - Kelj már fel, na mi lesz! A fiú nehezen ébredt. Szemét hunyorogva résnyire nyitotta. A földön feküdt a szárítóhelyiségben, takarója nem volt, párnája se. Ahogyan a fölé magasodó erőteljes férfialakot nézte, hát a jobb időkre se volt sok kilátása." Szotyi, a kisstílű díler utolsó saját ,,bulija" az orosz drogkeresztapától lenyúlt újfajta szerrel balul üt ki: két fiatal meghal. A harmadik, aki kómába esik, történetesen egy fontos ember rokona, ezért hamarosan megjelenik a fővárosi ügyészség egyik vezetője az egykori ügyész, Konrád András ,,kricsmijében". A cég vissza nem utasítható szívességet kér egykori munkatársától. Természetesen nem sejtik, hogy András ezt az ügyet sem az ő terveik szerint, hanem a maga különutas módján fogja megoldani. A negyvenes, kissé fásult, ám humorérzékét nyomokban megőrzött, magányos egykori ügyész egy észak-magyarországi kisvárosban nyitott bárt (azaz kricsmit, ahogy ő mondja). A hatalmi és pénzes játszmák nyomán kiábrándult az igazságszolgáltatás ,,hatékony" gépezetéből, és immár tíz éve éli a bártulajdonosok ,,békés" életét. Legjobb vendége ő maga. Bizonyos vonásaiban Raymond Chandler főhősére emlékeztet - egy afféle kisvárosi, magyar Philip Marlowe. Igaz, fel nem bérelhető. Az élet azonban a kisvárosban sem zavartalan. Időről időre történik valami, ami a rendőrségre tartozna, és hogy, hogy nem, az ,,ügyek" egy része rendszerint András közvetlen szomszédságában történik, felborítva nyugalmas életét. Látszólag szenvtelen, ám kíváncsi főhősünk ilyenkor elindul, és nem nyugszik, amíg fel nem deríti az ,,ügyet", s találékonysága révén egy kissé igazságot is szolgáltat - akár a hivatalos közeg szándéka ellenére is. Ezeket az eseteket mesélik el A torony című krimit követő novellák.

Alonso ?Calarvo, az ASE Firenze középpályása, akarata ellenére Finnországba kerül cserejátékosként. Esze ágában sincs egy kis, isten háta mögötti, ismeretlen finn focicsapatban tölteni legjobb éveit, annak ellenére sem, hogy ez a csapat most kezdi menetelését a BL-ben. Éppen ezért eléggé hányaveti módon áll hozzá a dolgokhoz, s természetesen ezt a hozzáállást viszonozzák csapattársai, és látszólag edzője is. Egyetlen kivétel akad, mindenki jó barátja, Kimi, aki nem csak hogy megérti az olaszt, de amikor a helyzet úgy alakul, hogy Alonso végképp Finnországban ragad, megpróbál segíteni is rajta… A történet nem elsősorban a fociról szól. Sokkal inkább az emberi kapcsolatokról. Barátságról, szeretetről, gyűlöletről, szerelemről. Arról, hogy mitől lesz csapat egy csapat, hogyan kell azzá válni és annak maradni akkor is, amikor látszólag az egyéni érdekek mást diktálnak. Az igazi mondanivaló szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, hogy az Espoo FK milyen messzire jut a BL-ben. Sokkal lényegesebb az, hogy mire eljutnak odáig megtanulják: ők egy csapat, győzelemben és verségben egyaránt. Nem éppen a világ legtökéletesebb csapata, de ettől lesz szép a történet.

Carmen ?Posadas (Carmen de Posadas Mané) 1953-ban született az uruguayi Montevideóban. Diplomata édesapjával tizenkét éves korában költöztek Argentínába, Spanyolországba, Angliába, majd a Szovjetunióba. 1972. december 10-én Moszkvában a Lenin-hegyen álló templomban kötött házasságot Rafael Ruiz del Cuetóval, a mennyasszonyi csokrot pedig moszkvai szokásokhoz híven a Lenin-mauzóleumnál helyezte el. Férjétől 1983-ban vált el. 1985-ben vette fel az uruguayi mellé a spanyol állampolgárságot. Irodalmi munkásságát az 1980-es évek elején film- és televíziós forgatókönyvek, valamint gyermek- és ifjúsági regények írásával kezdte. Az Öt kék légy című bűnügyi regénye 1995-ben jelent meg, amely a nemzetközi hírnevet is meghozta számára. 1998-ban a Pequenas infamias (Apró disznóságok) című krimijével elnyerte a rangos Planeta irodalmi díjat. 2002-ben a Newsweek kritikusa Carmen Posadast nemzedékének egyik legkiemelkedőbb latin-amerikai írónőjének nevezte. A Meghívás gyilkosságra című bűnügyi regénye 2010-ben jelent meg, és számos művéhez hasonlóan 21 nyelvre fordították le és 40 országban adták ki. Olivia Uriartét egy fiatalabb nőért hagyta el a gazdag férje. A sikert habzsoló nő egyik pillanatról a másikra ott marad pénz, fényűzés nélkül. Egyetlen megoldást talál: precízen megtervezi a saját meggyilkolását, és korábbi életviteléhez méltó helyszínt is választ hozzá: a Gyöngyöző cián nevet viselő luxus yachtot. Már csak megfelelő személy kell a kivitelezéshez: meghívja hát valamennyi ellenségét egy Földközi-tengeri hajókázásra… A húga, Ágata idézi fel Olivia utolsó napjainak valós és vélhető eseményeit, és igyekszik fényt deríteni rá, kinek milyen indítéka lehetett Olivia meggyilkolására.

Ez a kötet, melyet kezében tart a Kedves Olvasó, elsőként összegzi a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom történetét. Kitűnő segítséget nyújt mindazoknak, aki a gazdag gyermek- és ifjúsági irodalmunkban kívánnak eligazodni, tájékozódni, felfedezni, újra felfedezni. Tanácsokat ad a szülőknek: milyen könyveket adjanak a gyerekeik kezébe. Emellett kiemelten ajánljuk, a pedagógusok, könyvtárosok és művelődési szakemberek, s az olvasni szerető fiatalok figyelmébe és szeretetébe.

Mi lenne, ha írnék egy beszámolót arról, hogy a foci csodálatos gazdag világa miképp bővül egy új elemmel? A stadionokon kívüli meccsnézés őrületéről van szó. Gyakran többen nézik a mérkőzéseket fan zónákban, mint bent a stadionokban – fűzi gondolatait Zimányi Róbert G.  Németországban – ahol a fiatal szerző gyakornokként dolgozhatott egy nagy multinál - megismerte az új sport-buli helyszíneket. A felvetésből valóság lett. Végül elkészült egy könyv, címe: Góóól-öröm. Sikerlistás írás lett. Hogyan készült a könyv, az első kötetes szerző milyen nehézségekkel találkozott az írás és a kiadás kapcsán? Kitől kapott segítséget? Milyen csalódások, és egyben pozitív meglepetések érték? Erről számol be ez a rövid összefoglaló: személyes átéléssel, a tanácsnyújtás szándékával, az őszinte segíteniakarás hitével. Részlet a bevezetőből: „Bízzunk benne, hogy minél több emberhez eljut művünk (ennek érdekében tennünk is kell); a várható olvasók elgondolkodnak írásainkon és talán valamelyest mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy világunk jobb legyen, és több értékkel rendelkezzen a ma élő és a jövő emberei számára egyaránt!”