Kossuth Kiadó strana 89 z 230

Keleti Dávid a múlt század hetvenes éveiben gondtalan diákéveit éli. Mint Julien Sorelnek, a szerelem és a karrier a legfontosabb az életében. A filmművészet és a zene bűvöletében él, tudományos ambíciók fűtik, de mivel csonka családban nőtt fel, nem talál elfogadható és követhető magatartási mintákat. Öncélúan hajkurássza a nőket, míg nem találkozik az igazinak látszó szerelemmel. Később kiderül, annak a kapcsolatnak sincs jövője. Belép a pártba, de ugyanakkor aláír egy ellenzéki tiltakozást. Semmi sem egyértelmű, csak az, hogy elveszíti édesanyját, akitől a halálos ágyán tudja meg, hogy nem az apja az, akinek a nevét viseli. Végképp saját kezébe kell vennie élete irányítását.

Ez a novella művészi erejével világirodalmi szinten is számottevő alkotás. Móricz egy tragikus, halállal végzőgő konfliktust dolgoz fel. A mű három részre, mintegy három felvonásra tagolódik. Az első felvonás „a veres juhász” és Bodri juhász kettős gyilkossággal végződő összetűzése, a második Bodri juhász feleségének kutatása eltűnt férje után, a harmadik veres juhász leleplezése a bíróság előtt.Az elbeszélés a „rideg pásztorok” kemény, majdnem embertelen világát mutatja be, hiszen például veres juhász és kísérője nyugodtan és jóízűen megvacsoráznak áldozatuk friss sírgödre felett. Látszólag igazságos tehát a vizsgálóbíró novellazáró megjegyzése: „Barbárok”.Ez az egyetlen szó azonban lényeges társadalmi mondanivalót rejt magában: vádat emel egy olyan világ ellen, amely a szegénységet ebbe a nyomorúságba süllyeszti, és amelynek hatalmon lévő osztálya ilyen értetlenül áll szemben a szegényemberek világával.

„Mintha ma írta volna!” Egy Móricz-regény, amelyet 1932-es megjelenése óta mindenki ezzel a meglepődéssel,  csodálattal és indulattal olvas. Rendszerek jöttek és múltak, a huszadik századi magyar világ – a magánéletet is fojtogató közéletével – ismerős  maradt. Az író egyik „leggazdagabb” műve a Rokonok, nagy panamák és nagy tragédiák, fűtött szenvedélyek és  torzuló jellemek megannyi izgalmas rajzával.

A magyar jazz történetét átfogóan feldolgozó első olyan könyv, amely nem feltétlen a szűk szakmának, hanem a szélesebb nagyközönségnek szól, szakszerű, de közérthető, olvasmányos stílusban. Olyan muzsikusnagyságokról, mint Martiny Lajos, Kovács Gyula, Pege Aladár, Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla, Dés László, Szabados György, Dresch Mihály, Tóth Viktor vagy Oláh Kálmán, s olyan korszakos formációkról, mint a Benkó Dixieland Band, a Syrius, a Kis Rákfogó, az Interbrass, a Trio Stendhal, a Trio Midnight vagy a Modern Art Orchestra. A magyar jazz története egyszerre kultúrtörténeti munka, szakkönyv és olvasmányos sztori, melyet nem csak a közművelődésben, az oktatásban és a médiában dolgozók használhatnak alapvető forrásként, hanem a műfaj iránt érdeklődők is.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására. Két regény a harmincas évek közepének élményei nyomán, két regény, amely Móriczot Pest krónikásának, a „városi irodalom” kiemelkedő alakjának mutatja. Az asszony beleszól és a Rab oroszlán hősei a bérházak lakói, elszegényedő polgárok, a napi gondokban egyenjogúvá lett asszonyok, vágyakozó férfiak, önmagukat áruba bocsátó fiatal emberek. A megkapaszkodás színjátékának tarka sereglete.

Magyar ?Bálint 2001-ben Magyar polip – a szervezett felvilág címmel írt cikket az egész pályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért. Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a szervezett felvilág, a maffiamódszereket alkalmazó állam és a politikai családtagok voltak. 2010-ben azonban a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza. A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet. A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.

Jelen könyv a magyar filoszemitizmus gazdag témá­járól szól, a magyar nép és a magyar zsidóság hosszú együttéléséről, sok sikeres együttműködéséről, sok-sok baráti viszonyáról, melyek eddig, talán túl szeré­nyen, több­nyire a háttérben maradtak. Kon­cepciónk lényege, hogy az antiszemitizmussal nem­csak frontálisan lehet szembeszállni, hanem úgy is, hogy újra felfedezzük, erősítjük és a közbeszéd tár­gyává tesszük annak ellenpólusát és alternatíváját, a filoszemitizmust, a jó együttélést, az együttműködést, a barátságot.

Mamiko, ?a nyugdíjas óvónő, úgy kövér, hogy mindene kerek, az arca, a szeme, a párnás, puha kezei, a hasa, a térde kalácsa és a mosolya. Mamiko nem sokat beszél, viszont jól tud hallgatni. Aki ölelésre vágyik, azt magához öleli, aki hangtalanul sír a sötétben, annak felszárítja a könnyeit, aki elveszetten bolyong ijesztő, ismeretlen, kopár tájakon, annak segít hazatalálni, s közben finoman megigazítja a lecsúszott takarót. Mamiko hivatásos alvó, profi virrasztó, fizetett társ az éjszakában. Minden este pontban tíz órakor becsönget egy magánytól szomorú lakásba, ahol valaki egy vetett ággyal már várja őt. Átöltözik hálóingbe, befekszik az ágyba az idegen mellé, lekapcsolják a villanyt, és elkezdődik az éjszaka. Mamiko nem csinál mást, mint az óvodában annak idején, meghallgatja a sötétben elsuttogott titkokat, és álomba ringatja a szorongó, kétségbeesett, szomorú felnőtteket. Ők lesznek Mamiko társai az éjszakákban, melyek megtelnek suttogásokkal és történetekkel. Történetekkel, melyek a divatos romkocsmák, underground szórakozóhelyek és sötét bérházak mélyén, a mágikus budapesti éjszaka leple alatt valahogy mind összekapcsolódnak.

Közép-Európában ?- és különösen Magyarországon – évszázados a vágy az Európához való felzárkózásra, ami voltaképpen egy ezeréves és mégis aktuális történet, amit a társadalomtudományok a legutóbbi évtizedekben a fél-perifériáról a centrumba való átmenetként énekeltek meg a társadalmi élet valamennyi területén. Az Európai Unió manapság már a legfontosabb meghatározó tényező az európai tagországok társadalmi-gazdasági és politikai rendszerének kialakulásában, működtetésében és továbbfejlesztésében, közvetve és közvetlenül egyaránt, ezért vált az Európaizálás szinte mágikus kifejezéssé Európa fejletlenebb felében. Az ezeréves történet során Európa sokat változott, sőt maga az Európai Unió is rohamosan átalakul, így meg kell ismerkednünk mozgalmas-izgalmas, manapság is forrongó történetével. Az EU olyan, mint egy sebes sodrású folyam, maga alakítja a medrét és partvidékét. Az Unió egy mozgásban lévő szervezet, amely az „egyre növekvő integráció” fogalmával azonosítja magát. Az EU mindenkori definíciója ezért egy jövőre irányuló definíció, az uniós mozgócélpont meghatározása. A Unióba belépő országok el kell fogadják az egyre növekvő integráció elvét, azt, hogy nem egy „végleges”, hanem egy átalakuló szervezetbe lépnek be, vagyis eleve el kell fogadniuk az állandó változások sodrását.

„Regényes és színpadias, petárdáktól hangos kor, amely a forradalom és a szabadságharc után következett, s jórészt a bukott forradalom nimbuszára alapozódott; őszies pompájú, melankolikus századvég, a boldog békeidők végjátékával. Vagy inkább tavasziasan pezsgő, szikrázó századelő? A korabeli sajtót lapozgatva valami különös zamat érződik: valami enyhén sós, jódos mellékíz. (…) Mi ez: önbecsülés, biztonságérzet, harsányság, honszeretet vagy túlfejlett nemzeti érzület? Vajon a kor igazi lelke hol lakik? Az épülő európai nagyváros tágasságában, a király lelkiismeretes gondoskodásában vagy inkább a monarchiabeli hétköznapok közjogi taposómalmában, az adott szó becsületében, a liberális eszmékben, netán az eszlári zsidók ellen indított középkorias, balkáni ízű perben?”   Ezekre a kérdésekre is választ keres a szerző, amikor a magyar történelem ismétlődő, körkörös csapdáit a forradalom és szabadságharc bukása utáni időszaktól kezdi el vizsgálni. „Persze, kezdhettem volna korábban is – írja. – A nemzeti érzés torzulásai már ott sejlenek a II. József germanizációs, abszolutista törekvései ellen támadt mozgalomban, amely az 1790. évi budai országgyűlésen kapott először hangot, amikor többen is kifogásolták "a nemzeti érzület nyilvánulásának módját". [...] Kölcsey pedig, évtizedek múlva, a maga szókimondó módján, egyszerűen "sujtásos nemzetnek" mondta a magyart.” – Lipp Tamás

A magyarországi települések némi önállósággal rendelkező részei voltak a tizedek, utcák, járások és fertályok, amelyek élén a tizedesek, utcakapitányok, kapitányok, fertálymesterek álltak. A 19. század közepéig hivatali jogkörrel rendelkeztek városrészükben, amit választással nyertek. Ők tájékoztatták a lakosságot, beszedték az adókat, szervezték a közmunkákat, vigyáztak a közrendre és a tűzvédelemre. A 19. század közepén a polgári közigazgatás megszüntette ezeket a népi önkormányzati tisztségeket. A mai Magyarország területén a fertálymesterség egyedül Egerben élte meg a 20. századot, amikor tisztes társadalmi tevékenységként negyedeik szószólói voltak, segítették a szegényeket, és gondot viseltek a helyi értékekre. A szocializmus kényszerű szünete után 1996-ban újraélesztett intézmény az egri indentitás részévé vált. A könyv áttekintést nyújt a fertálymesterség országos elterjedtségéről, majd a 20. század elsõ felében született publikációk eredményeire is építve a levéltári és új típusú források (fertálymesteri naplók, tárgyak, sajtótermékek) felhasználásával tárja fel a tisztség helyi jellemzőit. Bemutatja az egri fertálymesterség korszakait, funkcióváltozásait, szervezeti kereteit, jelképeinek, társadalmi kapcsolatrendszerének változatos formáit, valamint a hagyományőrző tevékenységben megnyilvánuló tradicionális elemeket és a 20. századtól napjainkig jellemző újításokat.

A harmincas évek novelláinak közegében emlékezetes alakok kerülnek elénk: a felkínálkozó gépírólány, a papné, akinek „a szépsége nem fér el abban is kis faluban”; a vénségére sorsa ellen lázadó öregember; büszke és házsártos asszonyok, gyáva és tehetetlen férfiak; a gyilkossá lett Kis János, akinek „a legrövidebb a neve és a leghosszabb a szegénysége”…

A fák és a cserjék a növényvilág legnagyobb és leghosszabb életidejű képviselői. Léteznek olyanok, melyek kora meghaladja az ezer évet, mint például a hatalmas mamutfenyő. Mások különlegességük, szépségük vagy gyógyhatásaik miatt érdemelték ki helyüket ebben a gyűjteményben. A kötet válogatást kínál a cserje- és fafajokból, szemet gyönyörködtető és részletgazdag illusztrációkkal. A leírások tartalmazzák a fajok tudományos és köznapi nevét, a rendszertani családot, eredeti és jelenlegi élőhelyüket, jellegzetességeiket, érdekességeiket és különleges tulajdonságaikat.

"Ennek a kivételesen szép illusztrációkkal kísért állathatározónak az alapgondolata az volt, hogy átfogó képet adjon az állatok sokszínű birodalmáról. A könyvben szereplő állatfajokat két világosan elkülönülő részre osztottuk: gerinctelenekre és gerincesekre. Ebből kiindulva a közös jellemvonások alapján csoportosítottuk őket. Minden egyes fajnál leírtuk a tudományos és köznapi nevüket, állatrendszertani besorolásukat, élőhelyüket az elterjedési területük megjelölésével, külső jellemzőiket és a fajra vonatkozó érdekességeket. A leírásokat kézzel festett, művészi igényű illusztrációk szemléltetik." (a Kiadó)

"Nagyon nagy szerencse, hogy ilyen mesék születnek a mai világban, ahonnan lassan kezd kiveszni az igazi emberi érzés és gondolat. Az is tetszik, hogy eljársz óvodákba mesélni a gyerekeknek, akik általad megérthetik, hogy az embereken kívül más, érző és a maguk módján gondolkodó lények is élnek a Földön, akiknek szintén joguk van az élethez." (Laár András) A CD-n elhangzó mesék: 1. Mese vagy valóság (Bodrogi Gyula) 2. Csabi, a legkisebb csigabigba (Pécsi Ildikó) 3. Kajsza (Esztergályos Cecília) 4. Bolyhos és Kajla (Bencze Ilona) 5. Pilács, a kis szentjánosbogár (Pécsi Ildikó) 6. Gyémánt és Iszap (Laár András) 7. Szurok és Pihe (Esztergályos Cecília) 8. Kurta (Laár András) 9. Csabi és Csilla (Pécsi Ildikó) Teljes idő: 76 perc.

Megkeresztelheti-e egy olasz falucska plébánosa a párttitkár fiát? Nyerheti-e a kisded a szent keresztségben a Lenin nevet? Való-e egy plébánosnak a kommunisták három elemijén gúnyolódni? Egyebekről nem is beszélve... Giovannino Guareschi (1908-1968) újságíró-humorista fő műve, a Don Camillo-történetfüzér a háború utáni olasz szórakoztató irodalom máig legsikeresebb produkciója. Nemcsak olvasmányként lett olasz nemzeti, sőt világsiker, hanem filmen is, hála a boldog emlékezetű Fernandelnek. Tartalom: 1. korong: 1. A keresztelő - 2. A hirdetmény - 3. Az üldözés - 4. Esti iskola - 5. A bomba - 6. A vereség 2. korong: 1. A bosszúálló - 2. A kormenet - 3. Az ünnep - 4. Ősz Teljes idő: 138 perc