Kossuth Kiadó strana 89 z 231

A Legendás tizenkettő, Gavin Mortimer újságíró legújabb könyve a második világháborúban küzdő 12 legendás hírű különleges műveleti parancsnok haditetteit eleveníti föl, akiknek taktikai tehetsége, látnoki képessége a háborúk megvívásának a módját egyszer s mindenkorra megváltoztatta. A második világháború kitörését megelőzően ugyanis a „különleges műveleti erők” fogalma egyszerűen nem létezett. E történeti munka 12 hőse nemcsak a hadművészet elméleti részét formálta át, hanem személyesen vezették alakulataikat az Észak-Afrikában, vagy a D-nap után Normandiában zajló harcok sűrűjében, mélyen az ellenség vonalai mögött hajtva végre a rájuk bízott feladatot. E parancsnokok mindegyike – akiket katonáik tűzön-vízen át, hűségesen követtek – az igazi vezér képességeinek és bátorságának a megtestesítője volt, valami olyasminek, amit Winston Churchill „a legfőbb emberi tulajdonságoknak” nevezett. A könyv lapjain a világháborúban egymással szemben álló két fél legnevesebb parancsnokai közül kelnek tizenketten életre, közöttük David Stirling, Ralph Bagnold, Orde Wingate, Friedrich von der Heydte, Junio Valerio Borghese herceg és Adrian von Fölkersam báró. Mortimer elemzi parancsnoki tevékenységük jellemző sajátosságait, és bemutatja, hogyan befolyásolták a saját maguk, illetve az alakulataik által véghezvitt haditettek a háború végső kimenetelét, és mennyiben voltak hatással a különleges műveleti erőknek korunk hadseregeiben való széles körű elterjedésére.

Cristina ?Esquivel gerontológust holtan találják madridi lakásában. Mivel a nyomozás nem vezet eredményre, az áldozat szülei felfogadják Arturo Zarco magándetektívet. Titkon azt remélik, hogy terhelő bizonyítékokat talál, amelyek Cristina marokkói férjére, a kőműves Yalalra terelik a gyanúst.Zarco nem nevezhető szokványos nyomozónak. A negyvenes éveiben jár, meleg, mégis szorosan kötődik Paulához, volt feleségéhez. Nemcsak a nyomozás viszontagságairól számol be neki – mindig telefonon –, hanem erotikus képzelgéseiről is. Kettőjük tusakodását a meggyilkolt Cristina szomszédasszonyának, Luznak a naplója szakítja félbe, amelyben folyamatosan szállítja a látomás és a való határán egyensúlyozó alapanyagot: részletesen elbeszéli, hogyan tette el láb alól néhány szomszédját, beszámol káros szenvedélyeiről, az igazságok hazugságairól és a hazugságok igazságairól. A naplót pszichiáterének, Bartoldi doktornak címezi. Ragyogó, de borzongató regény tehát a Blac, black, black – rémtörténet és éles társadalomkritika egyben, melyben Marta Sanz lerántja a leplet a velejéig erőszakos és széteső társadalmi rendszerről.

A könyv egyszerre család-, város- és nemzettörténet, egyéni sorsokon, kalandokon keresztül mutatja be a hajózás körül (a hajózás által és a hajózásért) zajló élet számtalan aspektusát. A történet a 19. század közepén kezdődik, és egy évszázadot fog át; kiindulópontjánál Marstal városka egy családja áll, innen indulva az olvasó a fél világot bejárja a tengerész hősökkel. Laurids Medsen, aki a németekkel folytatott 1848-as háború idején eltűnik, és fia, Albert, jóval később a keresésére indul – apró anekdoták, mesék, történetek halmazát olvashatjuk, amelyek végül amolyan mozaikként mégis a kisváros és lakóinak évszázados históriáját tárják elénk.

Hogyan képzelhetjük el egy házasságon kívül született, „törvénytelen" lány sorsát, akinek az édesanyja történetesen Lev Tolsztoj tragikus sorsú főhősnője?Anna Karenina költött alak, másfél százada mégis velünk él tovább, sokmillió olvasó ember közös ismerőse. Most ismerősünkké lehet Annie is, aki szüleit vesztett árvaként a becsületes Karenin házában mindent megkaphat, ami egy felső körökben nevelkedő gyerek osztályrésze, ám átokként ül rajta anyja titka és emléke. A megváltásra – Lévai Katalin magával ragadó képzelete szerint – idegenben, egy közép-európai városban, a millenniumi Budapesten talál rá. Anyaként – és a női egyenjogúság bontakozó mozgalmának híveként.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására. Móricz szenvedélyes kapcsolata és nyugvópontra soha nem jutható házassága az ünnepelt színésznővel, Simonyi Máriával az írót kényes kérdéseinek legnyíltabb megvallására késztette. A Míg új a szerelem című regény a test, a szexus hatalmáról, férfi és nő kényszerű szerepeiről, magánélet és alkotómunka szövevényeiről mesél.

A társadalmon kívüli ember szabadságát megíró Móricz a legnagyobb betyár, Rózsa Sándor alakjával búcsúzik a  pályájától, saját sorsának és övéinek gúzsbakötöttségétől. Sajátos önarckép, öregkori remek, immár minden  köteléken túl.

Könyvünk a patkós-teszéri Zámory családról szól, melyet II. Mátyás helyezett a nemesi rendbe. Az 1613-ban kezdődött és azóta is tartó történet ezernyi szálon kötődik a mindenki számára közös magyar történelemhez és művelődéshez, nem általánosan mutatja be azt, hanem egyetlen család, pontosabban annak anyai ága perspektívájából nézve közelíti.

Can love survive the cruelty of God, the Holocaust, and the wholesale slaughter on the Russian front? This is the question posed by the God's justice, a historical romance, taking place during the dying months of the Second World War. In the last few months of the WWII, a German officer, Paul Huber saves Esther, a young Jewish woman from deportation. They fall in love, but the storm of war tears them apart. Paul fights for his country, and Esther tries to survive. He is decorated and wounded; his feelings for Esther remain intact despite of having reluctant affairs with other women. In order to get safe passage to join her mother and eventually Paul in the post-war turmoil, Esther becomes the lover of a Russian general. In the end... Az igazi szerelmet a második világháború könyörtelen harcai és a holokauszt borzalmai sem képesek legyőzni.  Paul Huber, egy német katonatiszt, megmenti Esther Weinert, egy fiatal magyar zsidó lányt a kitelepítéstől. Egymásba szeretnek, de a háború viharai elszakítják őket egymástól. Paul a fronton harcol, Esther pedig egy katolikus parókián talál menedéket. Paul megsebesül, többször kitüntetik, és két nővel is kapcsolatba kerül. Esther egy orosz tábornok szeretője lesz. Így szerez papírokat ahhoz, hogy Pault Ausztriában megtalálhassa. A könyv minden epizódja megtörtént valahol, valakivel a háború utolsó hónapjaiban...

„Gábor Áron rézágyúja…”Ki volt az a legendás székely hős, akinek nevét a halhatatlan népdal őrzi? Hogyan lett az öccséből az amerikai függetlenségi háború egyik híres parancsnoka?A Gábor testvérekről – Áronról és Imréről – méltatlanul keveset tudunk. Ez az első regény, amelyből fiatal és felnőtt olvasóink megismerhetik hőstetteiket, szerelmeiket és nagyszerű pályafutásukat.Illés György csodálatos gazdagsággal áradó írásművészettel mutatja be a hősi kort, nagyon olvasmányosan, lebilincselően izgalmasan ábrázolja a testvérpár küzdelmét a magyar és az amerikai nép szabadságáért. Lelkesítő, szép, hiánypótló alkotás, magas színvonalú irodalom és élvezetes órákat nyújtó élmény.

„Gólya, gólya, gyere haza, tavasz van, nem is tudnám elmondani szavakban, milyen érzés sétálni a szabadban.” Bujáki Lívia gyermekeknek írt verseit tartalmazza e kötet. A család tagjai, az évszakok, a játékok, az állatok, macskazene, kutyakedvencek, az ősz tündérei, Télapó és a karácsony, és persze maguk a kisgyermekek a főszereplői e gyengéd hangú, megható és felvidító, együtt skandálható verseknek. Pille A vers ritmus, s mint a pille, úgy repül be agyba, szívbe, és szívedben és eszedben ott cikázik egyre szebben, és körülfon egyre jobban, már szíved is arra dobban, és nem is megy messze tőled, és bejártok hegyet-völgyet, bárhová mész, mindig ott van, a szívedben, a nyomodban, és ha elhagy, visszatérhet, a vers ritmus, dallam, élet.

Jan Karski (1914–2000) a varsói gettó és a haláltáborok hírnöke. Karskira méltán lehetnek büszkék a lengyelek, mert nemcsak hazafiságból, de emberségből is példát mutatott korának. Nem véletlen, hogy az idei, 2014-es esztendő – amellett, hogy a holokauszt 70. évfordulója – az ő személyének szentelt emlékév Lengyelországban. A náci uralom alá került Európában páratlan lengyel földalatti ellenállás ambiciózus diplomáciai futáraként kezdte pályáját. Üzeneteket vitt a megszállt Varsó és az emigráns lengyel kormány váltakozó székhelyei – előbb Párizs, majd Angers, végül London – között. Ezek a küldetések egyáltalán nem voltak veszélytelenek, az egyik ilyen útja során letartóztatta a Gestapo, de sikerült megszöknie. Mivel Karski nemcsak jó megfigyelő és kitűnő elemző volt, hanem egészen kiemelkedő kommunikációs képességekkel is rendelkezett, egyre komolyabb feladatokkal bízták meg. A londoni emigráns kormány az Egyesült Államokba küldte, hogy beszámoljon Roosevelt elnöknek a lengyel földalatti mozgalomról és a szovjet partizántevékenységről. De nem tartozott hivatalos közlendőinek körébe az, amit saját elhatározásából – mintegy „magánszorgalomból” – a segítség reményében mégis megosztott az elnökkel, hogy a lengyelországi zsidókat a nácik tömegesen semmisítik meg. Karski ehhez az információhoz a lengyelországi zsidó földalatti ellenállás tagjai révén jutott, akiknek segítségével – élete kockáztatása árán – többször is látogatást tett a varsói gettóban és a bełżeci (egyes történészi vélemények szerint izbicai) haláltáborban. Hiába próbálta azonban felnyitni a szövetségesek szemét, csak a közönnyel találkozott. Amerikában A titkos állam története című óriási sikerű könyve tette elismert szerzővé, de Claude Lanzmann Soá című filmje révén világszerte is ismertté vált. Jan Karskit a Georgetowni Egyetem díszdoktorává avatta, a Virtuti Militari és a Világ Igaza kitüntetések birtokosa lett.

Norman ?Manea az egyik legismertebb kortárs román író. 1936-ban született, gyerekként került a transzinisztriai koncentrációs táborba, ahonnan 1945-ben szabadult. Hidrotechnikai mérnökként dolgozik, azonban 1974 után csak az írásnak él. Hazájában, disszidálása előtt, tíz könyve jelent meg, a Securitate állandó zaklatása miatt disszidál, 1986 óta az Egyesült Államokban él. Az 1989-es fordulat után szinte végleg hazaköltözik, de hazáját ezt követően, a demokrácia éveiben is, több alkalommal kénytelen „véglegesen elhagyni". Többszörös disszidens. Könyveit, szinte valamennyi művét, többek között angol, francia, svéd, spanyol, olasz nyelvre fordították le, az Odú című regény a harmadik magyar nyelven megjelenő könyve. Fontosabb munkáit Bruno Schulz és Musil műveinek világához hasonlítják, kritikusai állítják, hogy egyik-másik regénye Kafka abszurd világának korszerű értelmezése, egyben az abszurd új és modern közvetítője. Norman Manea 1993 és 2011 között számos nemzetközi díjat és kitüntetést kapott A regény cselekménye Amerikában, a modern Bábelben játszódik; mindenféle nemzetiségű száműzöttek keresik itt az identitásukat, és harcolnak az idővel, amely sehogy sem akar múlttá válni, még kevésbé jövővé. A szubjektív és folyton kizökkenő idő a fájdalmas emlékezés, az új benyomások és állapotok feldolgozásának az ideje. A szereplők élete ugyanolyan labirintus, mint körülöttük a tágabb környezet, amelyben saját identitásukat és a boldogságukat próbálják megtalálni, miközben nemcsak szenvedés és csalódás leselkedik rájuk, hanem a halál is. Hiszen egyszer csak 2001. szeptember 11-ét írunk, amikor egyik hősünk a World Trade Center felé tart, és egyáltalán nem biztos, hogy ott tűnik el. Két Amerikában elkövetett és felderítetlen merénylet között jelölhető ki a regény bonyolult útvonala, amelyet főszereplője új hazájában az odúként szolgáló saját könyvtárában bejár. 1991. május 21-én Ioan Petru Culianu román származású vallástörténészt, írót, a Chicagói Egyetem negyvenegy éves tanárát, Mircea Eliade volt tanítványát és közeli munkatársát az egyetemi menza vécéjében brutálisan meggyilkolták. Bukarestben óriási sajtóbotrányt váltott ki a Culianu-gyilkosság híre, elszabadultak az indulatok, a merényletet sokan a román titkosszolgálat amerikai befolyásának tulajdonították, a nyugtalanságot csak fokozta, hogy a nyomozás eredménytelenül zárult.

A megrázó erejű dokumentum-regény két időszakban játszódik. 1944-ben az Óbudai Téglagyárban kezdődik, majd 1969-ben egy háborús bűnös leleplezésével zárul. Először olvashatunk a hírhedt és rettegett Téglagyár brutális hétköznapjairól, a kínzásokról, a gyilkosságokról, az innen induló halálmenetekről és szökésekről. A főhős megjárja ezt a poklot, szörnyű, borzalmas események tanúja és túlélője. Kalandos úton megszökik, majd huszonöt év múlva újra találkozik rabtartójával a pokol csendőrével, azaz a Téglagyár parancsnokával. Izgalmas, fordulatos nyomozás után leleplezi a bujkáló háborús bűnöst.

A 16 kötetes sorozat átfogó képet ad a Földünkön hajdan virágzó, letűnt civilizációk misztikus világáról. A legfrissebb kutatási eredményeken alapuló érdekes leírások és lebilincselő színes illusztrációk segítségével feltárul Ön előtt, hogyan éltek a mai ember ősei a Föld különböző pontjain. Fedezze fel az inkák és egyiptomiak titkait, Mezopotámia rejtett kincseit, ismerje meg a varázslatos görög és kínai kultúra értékeit, az ősi Perzsia lenyűgöző világát!    

Az ?Acélzivatarban (1920) Ernst Jünger (1895-1998) egyik legismertebb, legendás műve, egyben a Nagy Háború egyik leghitelesebb frontregénye. A szerző a háború alatt végig naplót vezetett, regényében saját élményeit írja meg: egyetemi diákként, még szinte gyermekfejjel, tizenkilenc éves korában önként jelentkezett katonának, és a nyugati fronton végigharcolta a világháborút. A húszas években egyik vezető teoretikusa a „konzervatív forradalom”-nak. Ez a szellemi irányzat a weimari köztársaságot jobbról bírálta, viszont többnyire távol tartotta magát a nemzeti szocializmustól is. Hitler hatalomra jutása után Jünger fokozatosan belső emigrációba vonult. Háborús tapasztalatait – a mérhetetlen szenvedéseket, a brutális eseményeket és olykor a már-már idilli pihenőnapokat – mindenféle álromantika és érzelgősség nélkül tárja az olvasó elé. Az Acélzivatarban – Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című nagy sikerű regénye mellett – az első világháború egyik, Németországban több kiadást is megért alapműve, magyarul most jelenik meg először. „A legszebb háborús regény, amit valaha olvastam”-írta róla André Gide. Jünger munkásságát rangos kitüntetéssel ismerték el, 1982-ben Goethe-díjat kapott, 1984-ben, az első világháború kitörésének 70. évfordulóján – a német-francia megbékélés jegyében – a verduni csatatéren együtt tisztelgett Kohl kancellárral és Mitterrand elnökkel az áldozatok emléke előtt.

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.