Kráter Műhely Egyesület strana 2 z 8

"Valaki énekelt. De nem lehetett tudni, hogy hol. Közel-e, vagy messze? Valahol fönt a tisztáson? Vagy az erdők között? Vagy a fák fölött? A holdban? Nem lehetett tudni. Néha olyan volt, mintha onnan jött volna a karám mögül, egészen közelről. Máskor mintha véghetetlen messzeségből hoznák a hold sugarai, valahonnan az erdők legsötétebb mélységéből vagy a Pietrosz sárgás-kéken kirajzolt csúcsáról, vagy talán éppen a holdról. Búgott, halkan és panaszosan, mintha valaki belesúgta volna bánatát az éjtszakába, és a hold sugarai dallá szűrve csobogtatnák tovább, mint valami láthatatlan, lágy patakvizet a csönd fekete partjai között. Valaki valahol énekelt." (Részlet a Regény harmadik részéből)

"A magyar népmesében minden alkalommal a hős lelki ereje kell kiálljon bizonyos próbákat ahhoz, hogy testi ereje megnövekedhessék." "ťIsten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!Ť Mindenki tudaj ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön." (Részletek a könyvből)

"Árpád-házi László, magyarok királya nemcsak testi erejével, szálfa termetével tűnt ki kortársai közül, de tudásával, művészi érzékével és lelki jóságával is. Isten kegyeltje volt. Nevéhez csodák fűződnek és mondák végtelen sora."

"Nagyapám, aki még a béke embere volt, így indított el egy pünkösdi napon, eredj s keresd meg az igaz utat a világban s az emberek között. Tréfás legény voltam még akkor s azidőig is olyan arculatú, hogy fölnéztem Nagyapámra s megkérdeztem: - S útravalóul mit vigyek? Nagyapám rám nézett, gondolkozott egy kicsit, aztán annyit mondott mindössze: - Jóindulatot az emberek iránt s megértést a világ dolgaival szemben." "Éjszakánként havasi pásztortüzek mellett, lassú beszédű székelyek szót ejtenek néha egymás között az öreg táltosról, aki ott él valahol a Villámkő barlangjában immár több mint nyolcszáz esztendeje s őrzi a régi nagy titkok tudását. Melyek elűzik a rontást, meggyógyítják a testet meg a lelket minden nyavalyától, távol tartanak veszedelmet, pusztulást s az igazságot győzelemre viszik. A régi nagy titkok tudása ott van ma is, mondják, a Villámkő barlangjában valahol, s csak arra vár, hogy megérjen az idő s visszatérjen Urához, Istenéhez a magyar." (Részlet a két regényből)

"Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hirlibi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekekkel leragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot, ugyanúgy, mint ahogy annak a hat gyereknek a csónakját sodorta." (Részlet a Regényből)

"A magyar népmesében minden alkalommal a hős lelki ereje kell kiálljon bizonyos próbákat ahhoz, hogy testi ereje megnövekedhessék." "ťIsten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!Ť Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön." (Részletek a könyvből)

"- Ide figyeljetek - mondotta -, én, az ember, aki szomorú voltam, és most már nem vagyok szomorú, ígéretet teszek nektek (tavi állatoknak) a magam és minden utánam következő igaz ember nevében, hogy nem bántalak és nem zavarlak benneteket semmiféle játékaitokban. Ha ti ezzel szemben megígéritek, hogy valahányszor szomorú leszek, vagy bármelyik utánam következő ember szomorú lesz, megvigasztaljátok, mint ahogyan most tettétek velem. Szólottam és az én szavam szerződés." (Részlet a Tavak könyvéből) "Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet." (Részlet az Erdők könyvéből)

"A világ szép és különös. Csak sok benne a nagyon beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot." (Részlet a könyvből)

Wass Albert ebben a kétkötetes remekművében saját ősi nemzetségének állít emléket, elvezetve története szálait a közelmúltbeli Mezőség jelen idejéig, visszatérve mintegy a vasas-szentgothárdi táj- és időkezdetekhez, az Istent-tudó látóemberi bölcsességhez.

"- Maradjatok a földhöz nőve s folytassátok békével a munkát, amit mi húsz esztendővel ezelőtt elkezdettünk. S a szerencse, a vagyon, ami ebből a munkából kinőtt, ne legyen számotokra lépcső, melyen keresztül fölemelkedni vágyjatok a bécsi Burgból áradó, idegen fényesség szemfényvesztő köreibe. Kulcs legyen csupán a szerencse és vagyon, egyszerű kulcs a kezetekben, magatok és népetek számára, az élet virágoskertjének kapujához..." (Wass Albert) A Habsburg elnyomás XIX. századi világában Wass Albert egyszerre tart családi és nemzeti önvizsgálatot Erdélyben és fájdalmasan felkészítő történelmi memoritert a mai magyar utódnemzedékek számára.

"Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok se gíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert az csak hibátlanul szép." Az Átoksori kísértetek Amerikában született főhőse - nag yapjához megtérve - húsz évet tölt Erdélyben 1936-1956 között. Az archaikus élet ifjúkori emlékei... és megszállások, megaláztatások, börtön, forradalmi remények, félájult emigrálás... Fájdalmak, kiábrándultság, helytállás, a remény fel nem adása jel lemzi Wass Albert különböző idősíkokat felidéző regényét.

"Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott kezekkel, arcuka t marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk mögött, aki segíteni tudna. Csak védtelen völgyek, falvak és városok, kiszolgáltatott asszonyok, más semmi. S mindezek mögött távol valahol egy érzéketlen nyugati világ, a maga vendéglő ivel, színházaival, vasárnapi kereszténységével, gótikus templomaival, fennhéjázó civilizációjával, közömbösségével és értéktelen jelszavaival, egy nagyképű és gőgös Nyugat,..."

"Négy évtizeddel ezelőtt indult el szakmai útján Bakay Kornél régész, László Gyula közvetlen tanítványa, aki az őskortól (Szeghalom) a legújabb korig (Kőszeg-Szálasi-bunker) számos történelmi emléket tárt fel, mégis a legtöbbet a magyar őstörténetért és a magyar középkorért tette. Könyvei és tanulmányai beépültek a múlt iránt érdeklődők szellemi világába, alakították és alakítják gondolkodásunkat. De nemcsak az írott szöveg révén, könyvei útján szólt hozzánk, hanem közvetlenül, élőszóval is, szá mos előadása alkalmával. Akik tanítványaiként hallgathatták előbb Budapesten, majd Miskolcon, alaposabb képet kaphattak kutatási eredményeiről, ám igazán nagy létszámú hallgatósága az előadássorozatain volt. Az elmúlt másfél évtized előadásaiból válo gattuk ki jelen kötetünk tartalmát. Néhány esetben újra közöltünk egyszer már valahol napvilágot látott szöveget is, vagy azért, mert ma már szinte elérhetetlenek ezek a kiadványok, vagy azért, mert különösen fontosnak tartottuk a benne foglaltakat." ( T. P. Budapest-Pomáz, 2004) Bakay Kornél új kötete történelmi esszépanoráma. A gondolkodó kétkedéseit, felfedezéseit, sőt könyörtelennek tetsző ítéleteit is megosztja olvasóival. Az írások legtöbbje már elhangzott népszerű előadó-körútjai során: n agy öröm lesz kézbevéve nemcsak elismerni szaktudását, hanem olykor vitázni is felismeréseivel.

Az 1932-ben keletkezett regény egy író, hányattatásainak krónikája, mely mögött nem lehet nem észrevenni az önéletrajzi motívumokat. A koldustörténet persze írói fikció, s miközben az alaptörténet egy árva kislány megmentéséről szól, mindvégig érezzü k: a főhős próbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve. Szabó Dezső ironikus, pamfletbe hajló írás- és szemléletmódja hajdanán valósággal meglepte az író- és olvasótársadalmat!

"Az éjszaka leple alatt megérkeztek a római légiók is. Felsorakoztak a hunokkal szemben, ember ember mellett, pajzs pajzs mellett, így várták a támadást. De a hunok táborában síri csend honolt. Csupán a szél susogását lehetett hallani a catalaunumi m ező felett. "

A Tavak könyve sorozat friss darabja a tóvidék újabb kalandjait tárja föl, ezúttal egy konok kis béka tanulságos sorsán keresztül ismerkedhetnek meg a gyerekek az állatvilág szabályaival. Persze, amikor nem tudnak dönteni, akkor mindig ott van a bölc s és tiszteletre méltó teknősbéka, aki segít mindenben eligazodni.