Kráter Műhely Egyesület strana 3 z 8

Kosáryné Réz Lola 1938-ban megírt könyve semmit sem vesztett lelki realizmusából és sajnálatos társadalmi aktualitásából sem. A könyv részvétteljes szembesítés és könyörtelen vádirat az alkoholizmus, szenvedélybetegség, az akaratgyengeség ellen: "Azz al kezdődik, hogy megkezdenek a korcsmárosék egy új hordó bort, s azzal végződik, hogy ez a hordó is kiürült, megint újat kell csapra ütni. Közben nem történik semmi különös, csak éppen hogy a könyv írója mindenkit elkísér egy darabig élete útján, ak i abból a hordóból iszik. Borzalmak labirintusa ez az egynéhány életút..." - írja e könyvről első méltatói között a korszak kiváló teológusa, Karácsony Sándor. Mégis, mitől szép, értékes és letehetetlen végül is ez a könyv? Mert az újra felfedezésre érdemesített írónő -igazi Mater Dolorosaként- a megtévedtek, a bűnbeesettek iránti részvéttel írja meg a súlyos emberi eltévelyedések e korhű krónikáját.

A klasszikus felépítésű, de akár posztmodernnek is mondható keretbe foglalt kalandregény a mű megírásának jelenéből repít vissza minket a honfoglalás korába. Figyelemmel kísérhetjük egy rendhagyó életút néhány érdekes, sorsfordító eseményét, míg eljutunk az ezeréves történet meglepő végkifejletéhez... 20. századunk első felének nagy mesélője -némi narratív ravaszsággal- saját személyét ironikusan beállítva elmondja, hogyan talált rá egy régi kéziratra, amely a X. század idején kalandozó magyarok egyik bajorországi hadjárata idejéből mesél el egy különös szépségű történetet Aduáról, a hajdani várúr árván maradt leányáról. A természet gyermekeként élő Adua először megtapasztalja az emberi kapzsiság és gonoszság életét veszélyeztető megnyilvánulásait, majd egy váratlan szerelem révén ráébred: a rettegett magyarok ereje a halált megvető bátorságban és önfeláldozó hűségben rejlik. A történet végén elgondolkodhatunk: a korabeli magyarság európai beágyazódásának hosszú folyamatában milyen érdekes és drámákkal teljes epizódok játszódhattak le, amíg Szent István végérvényesen le nem horgonyozta nemzetünket a kontinens közepén, jól védett és barátságos Kárpát-medencénkben.

"Csodálatos, drága napsugár! Íme, mind köszöntötték, lekapva fejükről a sapkát - kopaszodó vagy őszülő kemény fejükről, amit olyan nehezen hajtottak meg valaki előtt. De a reggeli napsugarat úgy üdvözölték, mint valami szépséges asszonyt, mint örökké visszatérő ifjúkori szerelmüket, aki halhatatlan és örökifjú szépségével még mindig el-elkacérkodik velük, öreg lovagjaival s meg-megcsókolja deres bajuszukat, végigsimogatja a fejüket csodatévő ujjaival... ...Ötven-hatvan esztendő? Gond? Családi bajok? Iskola? Léha fiatalság? Szakkönyvek? Kényelem? Micsoda? Semmi sincs! Örök ifjúság van, örök hegy, örök erdő és drága, drága, drága napfény, dal, barátság és bohó, érzelmes szívek a meleg mellény alatt." Részlet a felejthetetlen regényből, amely az írónő szülővárosáról, Selmecbányáról, annak tájairól, a felvidéki aranyifjúság szépséges legendájáról, szerelmes történetek játszi sugallatairól éppúgy szól, mint az elmúló "zsentri és nem zsentri világ" nem titkolt konfliktusairól, s hovatovább a magány elégiáját járó főhős, Garabonciás életútjáról.

Az 1941-ben mindössze egyszer megjelent regényt méltatlanul feledte el az utókor. A szegény családból származó, karrierről álmodó ifjú lányok ábrándjai rendszerint fennakadtak a kor küszöbén, a kérdés csak az, hogy valóban így van-e ez minden esetben. A kérdés örök: van-e kiút ... Folytatás ›› e kelepcéből, lehet-e kitörni a társadalmi ranglétra béklyójából egy ifjú hölgynek, aki tizenévesen elszegődik cselédnek? A kiválóan megírt, humoros regény fókuszában álló leányhős kálváriája egyben szatirikus társadalomrajz a 30-as évek Magyarországáról. Az életműsorozat második darabja ismét a tudatosan hangsúlyozott női nézőpont vállalása által válik maradandó és értékálló alkotássá. Éppen ez teszi mai nőtársadalmunk számára is felrázóvá, aktuálissá. S no persze, az érdeklődő férfiak is kedvtelve olvashatják a sorsmeghatározó élményekkel teli regényt. A(z) Különös ismertetőjele: nincs (Könyv) szerzője Kosáryné Réz Lola.

"Zsávolya Zoltán új kötete szorosan illeszkedik a szerző korábbi munkáinak hatástörténetébe: nemcsak azért, mert bennük az életről már eddig is sokszor kiderült, hogy művi és/vagy művészi, s a művészetről, hogy élni kell és/vagy lehet, hanem olyképpen is, hogy az írások botrányosat és szentet, anyagit és absztraktan szellemit egyképpen helyeznek egymás mellé, vagy még inkább egymásra. A most közölt "novellahármasság" így túl is mutat, ki is tör a szám jelezte keretek közül - a maga jószerével személyes sokrétűségével. (...)" ( Bengi László)

Wass Albert mesél a Szeretetről, a Jóságról, a Békességről, e három mennyei kincsről, melyet Isten küld le az Angyalok Tisztására az emberi szíveknek. A kiadvány melléklete a gyermekek számára izgalmas fejtörőket tartalmaz.

"Eltelt a tél. Izmos fiatal bak lett belőle. Szürke ruháját levedlette, agancsa is kinőtt. Aztán egy szép, harmatos nyári hajnalon így szólt társához, a karcsú kis őzsutához: - Most indulok. Várj reám, mert visszajövök érted, és elviszlek magammal azokba a szép kék egekbe, ahol örök a csönd, és a nyugalom, nincsen szél és nincs veszedelem, és nem hull le a lomb soha."

"Az emberek gonosz dolgokat követnek el, és Isten odaföntről büntetéssel sújtja a világot. Te azonban, aranyom, légy olyan az emberek között, mint amilyen az őz volt ebben a mesében, és akkor nem kell félned semmitől."

"...eridj, s keresd meg a Jóistent... bizonyára megtalálod valahol, mert őt mindig meg lehet találni... és mondd meg neki... bocsásson meg mindenkinek. Mert a világ... olyan csúnya így... És a Jóisten mosolygásától abban a percben olvadni kezdett a hó a mezőkön. Tavaszodott"

"Valahányszor kimégy az erdőre, s halkan, lábujjhegyen haladsz a szálason át, láthatod a mókusokat, ahogy mogyorót, makkot rágcsálnak, vagy fejjel lefelé veszekednek egymással a fatörzseken. Ezek mókuspapa és mókusmama többi gyermekei, akik szorgalmasan végzik a maguk dolgát, ahogy illik."

"Eltelt a tél. Izmos fiatal bak lett belől. Szürke ruháját levedlette, agancsa is kinőtt. Aztán egy szép, harmatos nyári hajnalon így szól társához, a karcsú kis őzsutához: - Most elindulok. Várj reám, mert visszajövök érted, és elviszlek magammal azokba a szép kék hegyekbe, ahol örök a csönd és a nyugalom, nincsen szél és nincs veszedelem, és nem hull le a lomb soha."

" ... Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus. Érted már? - Nem én - vallotta be a gyerek. Mózsi sóhajtott. - Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma se lesz annak a csillagnak." (Részlet a regényből)

A 20. századi magyar művelődéstörténet egyik legfontosabb kötetének újrakiadása 70 év után jut el az olvasókhoz. A kötet külön tárgyalja az alábbi fejezeteket: -Erdély népei (Dákok és rómaiak, székelyek, magyarok, szászok, románok) -Erdély földrajzi nevei -A magyar Erdély (Erdély önálló állami élete, Erdély alkotmánya, a szászok és románok jogállása, Erdély gazdasági élete) -Művészet, Irodalom, Tudomány (művészet, irodalom, könyvkultúra, felsőoktatás) -Erdély a román uralom alatt (népesedési és társadalmi viszonyok).