Kráter Műhely Egyesület strana 3 z 8

Regénybe illő történet az írónő nagyapjának életéről: a szegénységben eltelt diákkorától kezdve bányagrófi kinevezéséig (1840-1870). A reális életelemek ellenére inkább a meseszövés dominál a cselekményben, olyan életet mutat, amely csak Virginia Wol f cselekményszövéséhez és pszichés igazságkereső szellemiségéhez hasonlítható. Az írónő érezteti a hitbeli és nemzetiségi béke miliőjét is, mely annyira jellemezte a kiegyezés utáni Selmecet, ahol magyar, szlovák és sváb felváltva, egymás nyelvét ismerve élték közösnek tekinthető társasági életüket.

Az ókor hajnalától a modern ipari forradalomig, több mint 4500 éven át szinte minden ország, korszak vagy civilizáció mezőgazdasági jellegű: a termelés zömét az állattenyésztés és földművelés adja, a társadalom legnagyobb része a földből él. Ugyanakkor kb. Kr.e. 1800 után megjelent egy új ország-típus is. Olyan államok, melyek nem a földből vagy a legelőkből, hanem a tengerből éltek. Ezek a rendre kis területű és népességű államok - melyeket a kötetben tengergazdaságnak, tengeri hatalomnak, illetve kikötő típusú államnak nevez a szerző - jólétüket a tengeri kereskedelemre alapozták. Emellett jelentős szerepet játszott életükben a tengeri sólepárlás, a halászat, valamint a tengeri hadviselés, illetve gyakran a kalózkodás. A kikötő típusú állam első esete talán Kréta, mely a Kr.e. II. évezred középső harmadában élte virágkorát. Bizonyosan ennek a modellnek a klasszikus megtestesítője Fönícia. A görög világban sok ilyen állam volt. Közülük az archaikus korból Samos, a klasszikus korból Athén, a hellenisztikus korból Rhodos szerepét hangsúlyozza a szerző. A tengeri hatalom többékevésbé tipikus megtestesítője Karthago. A középkorban a Hanza szövetségben vezető szerepet játszó Lübeck és a levantei Velence példáján ismerhető fel a kikötő típusú állam továbbélése, de a könyv történész szerzője sok utalást tesz Genova, több Hanza város és Portugália szerepére is. Az ismeretterjesztő jelleg mutatkozik meg a könyv olvasmányos stílusában, illetve a mítoszok beépítésében. Hasonló jellegű munka Magyarországon még nem jelent meg. Ujlaky István jelen munkája a korábbi Nemzettankönyv című kötete után Közép-Európánál távolabbra veti tekintetét, s ebben az európai geopolitikai térben is bizonyítja elmélyült ismereteit, történetírói képességét és pontos tájékozottságát.

Az írónő Tiszaföldvári naplójának folytatása ez a könyv. Bemutatja, hogy a hajdani kitelepítettek további életútját hogyan alakította az a két és féléves száműzetés. Nemcsak az érvényesülésért, megbecsülésért folytatott küzdelemről szól, hanem amit mindenki önmagában vívott meg, hogy jobb legyen, hogy tudja szeretni az embereket, hogy tudjon megbocsátani, hogy ne gyűlöljön, hogy megpróbáljon boldog lenni, hogy bizonyítsa: ő is értékes ember.

"Cifra beszéd kéne azt elősorolni, A vörös nadrágban mit érezett Jancsi, Mit érezett, mikor a mentét fölkapta, S villogó kardját a napnak megmutatta. Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája. De ő keményen ült rajta, mint a cövek, A földindulás sem rázhatta volna meg. Bámulói lettek katonapajtási, Nem győzték szépségét, erejét csodálni, És amerre mentek, s beszállásozának, Induláskor gyakran sírtak a leányok." A könyv Borsódy Eszter grafikáinak felhasználásával készült.

"A Kanadában fogant magyar irodalom virágkorát élte a múlt század második felében. Több száz verses, szépprózai és drámai gyűjtemény jelent meg, hogy a közírói, életrajzi, bibliográfiai és irodalomelméleti munkák sokaságáról ne is szóljunk. Voltak közöttük kevésbé sikeres próbálkozások, de többségében az egyetemes irodalomban rangos helyet elfoglaló magyar és angol nyelvű alkotások születtek. Miska János megítélése szerint ez a páratlan termékenység elsősorban az írók magukkal hozott, évszázados irodalmi hagyományainak tulajdonítható. Másodsorban pedig annak a páratlan ténynek, hogy az elbocsátó magyar haza és az új iránt mindig is megkülönböztetett figyelmet tanúsító, új hont adó Kanada magáénak vallotta mind a magyar, mind az angol nyelven megjelenő munkákat, mert gazdagabbak lettek általuk. A jelen monográfia újszerűsége abban áll, hogy egyenlő szeretettel gondozza a kanadai magyar és angol nyelvű irodalmi megnyilvánulásokat is. Megérdemli, hogy odafigyeljünk próféciáira." (a Kiadó)

"Valahányszor kimégy az erdőre, s halkan, lábujjhegyen haladsz a szálason át, láthatod a mókusokat, ahogy mogyorót, makkot rágcsálnak, vagy fejjel lefelé veszekednek egymással a fatörzseken. Ezek mókuspapa és mókusmama többi gyermekei, akik szorgalmasan végzik a maguk dolgát, ahogy illik."

"...eridj, s keresd meg a Jóistent... bizonyára megtalálod valahol, mert őt mindig meg lehet találni... és mondd meg neki... bocsásson meg mindenkinek. Mert a világ... olyan csúnya így... És a Jóisten mosolygásától abban a percben olvadni kezdett a hó a mezőkön. Tavaszodott"

"A szerző évtizedeken keresztül kutatta a 48-as szabadságharc emlékhelyeit. Autóstoppal vagy lovas kocsin, de többnyire gyalogosan járta faluról falura a Kárpát-medence tájait Székelyföldtől Burgenlandig. Idővel a kutatás tovább bővült a Trianon után határainkon túl elpusztított emlékműveinkkel. Ezekről szerzőtársával, Balogh Lászlóval ötrészes filmsorozatot készített, amit 2011-ben kiegészítettek a Budapest szobrainak háború utáni sorsát bemutató alkotással. A sorozatot először a Duna Televízió, majd több adó is sugározta. Csallóközi Zoltán nyomába eredt a megsemmisítésre ítélt szobrok egyéni történetének. E kötetben kiváló munkát állított össze, fölhasználva korabeli képeslapokat, újságkivágásokat és magánalbumok lapjain fennmaradt fényképfelvételeket. Kiadványunk mintegy imakönyvként (méretében is ahhoz hasonlóan) kívánja érzékeltetni nemzetünk megőrzött tiszteletét a történelmünk jeles alakjaira és eseményeire emlékeztető alkotások elpusztítása után is!" (a Kiadó)

A két világháború közti időszak 1945 után tiltó listára helyezett társadalmi regénye, melynek fókuszában egy fiatal értelmiségi kálváriája szerepel. A főhőst berlini tanulmányútja nagy reményekkel kecsegteti, de a történelmi valósággal való szigorú szembenézést nem kerülheti el. Bukása nemcsak az övé, egy korszaké, egy világpolgári nemzedéké is. Az 1925-ben először megjelentetett regény színhelye egy kis erdélyi falu, nem sokkal az első világháború után, a román uralom alatt. A konfliktus azonban nem a románok és magyarok közt van. A viharok, ellentétek, drámák és tragédiák a falun belül, a magyarok közt dúlnak. Vérbő társadalomrajz, máig érvényes személyiségtípusokkal.

A két világháború közti időszak 1945 után tiltó listára helyezett társadalmi regénye, melynek fókuszában egy fiatal értelmiségi kálváriája szerepel. A főhőst berlini tanulmányútja nagy reményekkel kecsegteti, de a történelmi valósággal való szigorú szembenézést nem kerülheti el. Bukása nemcsak az övé, egy korszaké, egy világpolgári nemzedéké is. Az 1925-ben először megjelentetett regény színhelye egy kis erdélyi falu, nem sokkal az első világháború után, a román uralom alatt. A konfliktus azonban nem a románok és magyarok közt van. A viharok, ellentétek, drámák és tragédiák a falun belül, a magyarok közt dúlnak. Vérbő társadalomrajz, máig érvényes személyiségtípusokkal.

"Az emberek gonosz dolgokat követnek el, és Isten odaföntről büntetéssel sújtja a világot. Te azonban, aranyom, légy olyan az emberek között, mint amilyen az őz volt ebben a mesében, és akkor nem kell félned semmitől."

"Eltelt a tél. Izmos fiatal bak lett belőle. Szürke ruháját levedlette, agancsa is kinőtt. Aztán egy szép, harmatos nyári hajnalon így szólt társához, a karcsú kis őzsutához: - Most indulok. Várj reám, mert visszajövök érted, és elviszlek magammal azokba a szép kék egekbe, ahol örök a csönd, és a nyugalom, nincsen szél és nincs veszedelem, és nem hull le a lomb soha."

Wass Albert mesél a Szeretetről, a Jóságról, a Békességről, e három mennyei kincsről, melyet Isten küld le az Angyalok Tisztására az emberi szíveknek. A kiadvány melléklete a gyermekek számára izgalmas fejtörőket tartalmaz.

A korábban két kötetben kiadott "Nagy remények kora" (1990) című visszaemlékezések folytatása ez a kötet. Az Erdélyből idős korában Magyarországra települt szerző szubjektíven, ám megkérdőjelezhetetlen igazságokkal ír a nagy romániai átalakulások évtizedeiről. Szemtanúként, csöndes koronatanúként. Az erdélyi magyarság sorsa a XX. században, s különösen a Ceausescu-éra idején még ma is csak felszínesen ismert a magyarországi közvélemény előtt. Szinte érthetetlen, hogyan váltak színmagyar városok, alig félévszázad alatt, román többségű városokká, míg több mint félévezredes korszakunkban, nemcsak megőrizték magyar jellegüket, hanem a teljes magyarságra kiterjedő kultúrateremtő műhelyek voltak. E kötetből - magánemberi gyengeségeket és diktatórikus túlkapásokat egyként fölelevenítve - kiderülnek a ködösítések fedte valóság összeilleszthető darabjai!

Turcsány Péter tanulmányainak, beszédeinek és naplószerű vallomásainak hangja, stílusa és életszemlélete egységes. Összehasonlíthatatlanul dinamikus, igazságkereső és láttató ez a nyelv, amely ragadozó madárkánt kapja fel szellemi portyájának tárgyait, hogy az olvasó "kezére szállva" a nyugodt elemző tekintet is megtalálhassa az általa vizsgált világ értelmét és szépségeit. A közismert író és előadó a 2002-től 2012 tavaszáig egybegyűjtött és elrendezett írásainak könyvében az újraegyesítő nemzeti akarat és a magyar kulturális tradíciók újrafelfedezésének apostolaként elemez, perel és lázít. Minden írásában érezhető a költő, a költői megfogalmazás ereje, de ott van a közösségért, a polisz-ért felelős politikai gondolat is. A különböző műfajú megszólalásokban végig vonul a Wass Albert életművével történt elmélyült foglalkozás fölszabadító, reveláló hatása.

"Zsávolya Zoltán új kötete szorosan illeszkedik a szerző korábbi munkáinak hatástörténetébe: nemcsak azért, mert bennük az életről már eddig is sokszor kiderült, hogy művi és/vagy művészi, s a művészetről, hogy élni kell és/vagy lehet, hanem olyképpen is, hogy az írások botrányosat és szentet, anyagit és absztraktan szellemit egyképpen helyeznek egymás mellé, vagy még inkább egymásra. A most közölt "novellahármasság" így túl is mutat, ki is tör a szám jelezte keretek közül - a maga jószerével személyes sokrétűségével. (...)" ( Bengi László)