Kráter Műhely Egyesület strana 7 z 8

"- Igazad van Gertrúd, koldusok ezek a hegyek itten s a népem nem olyan okos és jámbor, mint a tied, de makrancos, vad, fékezhetetlen. S én mégsem hagyhatom el őket. Mert ha koldusok is, de az én hegyeim s ha százszorta vadabb lenne s százszorta gonoszabb: az én népem lenne akkor is, hun! És ezért drága nekem valamennyi s közöttük a legutolsót, a legocsmányabbat sem adnám oda tíz idegen bölcsért!" "Sűrűn-sűrűn álltak a csilagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. /.../ Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre." (Részletek a Kisregényekből)

Szablya Ilona a szeretet, a szabadságvágy és az életöröm apostola - Magyarország egykori tiszteletbeli amerikai konzulja. Regényes életének 2. kötete könnyet és mosolyt egyszerre fakaszt: szerelemmel és humorral átszőtt izgalmas világutazás kontinenseken át és a lélek tájain. Híradás az emigrációba kényszerített, egyre bővülő család minden megpróbáltatáson derűvel és a hit erejével felülkerekedni tudó erejéről, a honvágyat a szülőhaza szolgálatával lebíró elszántságról. Üzenet arról, hogy előítéletek helyett az embert magát nézzük - és szeressük. Üzenet arról, hogy a Jóistenre hagyatkozva, a családba kapaszkodva minden nehézség leküzdhető. A szerző egész életében angolul publikált s tartott előadásokat a vörös és a barna diktatúra pusztító hatásáról - e könyv Jeney Attila értő és érzékeny fordításának köszönhetően anyanyelvünkön is rendkívül élvezetes olvasmány.

"Jézus szerette az eget, a termést, a virágokat, a vizeket, mindent, ami élt és tiszta volt." És mintha ez a gondolat kézen fogta volna a Boldogasszonyt, kilépett az előcsarnok oszlopai alól. A magas légből kerengve, rejtélyes galambok seregei közeledtek a földhöz. Kitárt szárnnyal egy pillanatra mintegy megálltak az aureolás szent fő felett, aztán kivált a fehér csapatból a legfehérebb és a Boldogasszony vállára ereszkedett, mialatt ő lassan haladt le a templom lépcsőzetén. Ösvényén suttogva távolodtak egymástól a cyprusok, hogy utat engedjenek neki; a hyácintusok lába alá sereglettek; körülötte, mint légies virágok, koszorúban ringtak a pillangók. És a Boldogasszony elindult a régi Árkádia mezőin. De a mozdulattól homlokán lobogó lángot vetett a nehéz aureola; sűrű fátyola alatt fullasztó lett a lég. Lankadtan, ingadozva állt meg újból. Mintegy álomban, leemelte fejéről a szentséges koronát és gyöngéden az érintetlen fű közé helyezte. Gyorsabb lett a lépte, szabadabb a lélekzete és, mintha még mindíg álmodnék, mentében egy vad liliom virágára függesztette szomorú fátyolát. Sötét haja fékevesztetten áradt szét a vállán és a viharos hullámokban a nap tüze hirtelen vörös tündöklést gyújtott. Isteni bájjal emelte kezét a homlokához, szintúgy, mintha el akarná törülni a súlyos aureola nyomát; és e mozdulat árnyékából szeme szomjasan itta föl egy végtelen pillantásban az örök ifjúságot, mely a mezőkön, az erdőkön, a forrásokon, az egész mindenségen végiglüktetett... Mely messze időkben ismerte ő ezt a tájat? Mikor volt az, hogy jöttére kivirágzottak itt a myrthusok?

A szerelem Isten ajándéka - írja Czirok Ferenc a Pitypang és csillag­ablak című kötetében. Ez a könyv pedig Lisztóczky László ajándéka, aki Isten ajándékkosarából kiválogatta a legszebb gyöngyszemeket, a magyar költészet legszebb szerelmes verseit, hogy örömöt szerezzen ezzel olvasóinak.