Kráter Műhely Egyesület strana 7 z 8

"A feladatok ma még nagyobbak, mint azelőtt. Először is nemzetté kell emeljük újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája. Népnek mindössze otthona van. A Haza: lelki, szellemi, politikai és gazdasági egység. Az otthon mindössze födelet nyújt, védelmet nem. Feladatunk tehát, ha még van ilyen, kettős! Föl kell szabadítsuk Magyarország 'fölszabadult' népét attól a félelmetes lehetőségtől, hogy a jelen idők irányzatát követve a nemzetközi tőke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán. Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat s az igazság feltárása által vissza kell szereznünk szétszakított népünk önrendelkezési jogát." (Wass Albert, 1992)

"Nagyapám, aki még a béke embere volt, így indított el egy pünkösdi napon, eredj s keresd meg az igaz utat a világban s az emberek között. Tréfás legény voltam még akkor s azidőig is olyan arculatú, hogy fölnéztem Nagyapámra s megkérdeztem: - S útravalóul mit vigyek? Nagyapám rám nézett, gondolkozott egy kicsit, aztán annyit mondott mindössze: - Jóindulatot az emberek iránt s megértést a világ dolgaival szemben." "Éjszakánként havasi pásztortüzek mellett, lassú beszédű székelyek szót ejtenek néha egymás között az öreg táltosról, aki ott él valahol a Villámkő barlangjában immár több mint nyolcszáz esztendeje s őrzi a régi nagy titkok tudását. Melyek elűzik a rontást, meggyógyítják a testet meg a lelket minden nyavalyától, távol tartanak veszedelmet, pusztulást s az igazságot győzelemre viszik. A régi nagy titkok tudása ott van ma is, mondják, a Villámkő barlangjában valahol, s csak arra vár, hogy megérjen az idő s visszatérjen Urához, Istenéhez a magyar." (Részlet a két regényből)

"- Ide figyeljetek - mondotta -, én, az ember, aki szomorú voltam, és most már nem vagyok szomorú, ígéretet teszek nektek (tavi állatoknak) a magam és minden utánam következő igaz ember nevében, hogy nem bántalak és nem zavarlak benneteket semmiféle játékaitokban. Ha ti ezzel szemben megígéritek, hogy valahányszor szomorú leszek, vagy bármelyik utánam következő ember szomorú lesz, megvigasztaljátok, mint ahogyan most tettétek velem. Szólottam és az én szavam szerződés." (Részlet a Tavak könyvéből) "Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet." (Részlet az Erdők könyvéből)

"- Maradjatok a földhöz nőve s folytassátok békével a munkát, amit mi húsz esztendővel ezelőtt elkezdettünk. S a szerencse, a vagyon, ami ebből a munkából kinőtt, ne legyen számotokra lépcső, melyen keresztül fölemelkedni vágyjatok a bécsi Burgból áradó, idegen fényesség szemfényvesztő köreibe. Kulcs legyen csupán a szerencse és vagyon, egyszerű kulcs a kezetekben, magatok és népetek számára, az élet virágoskertjének kapujához..." (Wass Albert) A Habsburg elnyomás XIX. századi világában Wass Albert egyszerre tart családi és nemzeti önvizsgálatot Erdélyben és fájdalmasan felkészítő történelmi memoritert a mai magyar utódnemzedékek számára.

" ... Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus. Érted már? - Nem én - vallotta be a gyerek. Mózsi sóhajtott. - Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma se lesz annak a csillagnak." (Részlet a regényből)

"A világ szép és különös. Csak sok benne a nagyon beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot." (Részlet a könyvből)

"Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hirlibi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekekkel leragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot..."

Az 1941-ben mindössze egyszer megjelent regényt méltatlanul feledte el az utókor. A szegény családból származó, karrierről álmodó ifjú lányok ábrándjai rendszerint fennakadtak a kor küszöbén, a kérdés csak az, hogy valóban így van-e ez minden esetben. A kérdés örök: van-e kiút ... Folytatás ›› e kelepcéből, lehet-e kitörni a társadalmi ranglétra béklyójából egy ifjú hölgynek, aki tizenévesen elszegődik cselédnek? A kiválóan megírt, humoros regény fókuszában álló leányhős kálváriája egyben szatirikus társadalomrajz a 30-as évek Magyarországáról. Az életműsorozat második darabja ismét a tudatosan hangsúlyozott női nézőpont vállalása által válik maradandó és értékálló alkotássá. Éppen ez teszi mai nőtársadalmunk számára is felrázóvá, aktuálissá. S no persze, az érdeklődő férfiak is kedvtelve olvashatják a sorsmeghatározó élményekkel teli regényt. A(z) Különös ismertetőjele: nincs (Könyv) szerzője Kosáryné Réz Lola.

Az eddigi legteljesebb Wass Albert monográfia első kötete! Regény és esszé egy kötetben, mely nemcsak a rejtelmes életút története, hanem életmű és életrajz kettősségében kirajzolódó 20. századi erdélyi és magyar sorstörténet.

"Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott kezekkel, arcukat marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk mögött, aki segíteni tudna. Csak védtelen völgyek, falvak és városok, kiszolgáltatott asszonyok, más semmi. S mindezek mögött távol valahol egy érzéketlen nyugati világ, a maga vendéglőivel, színházaival, vasárnapi kereszténységével, gótikus templomaival, fennhéjázó civilizációjával, közömbösségével és értéktelen jelszavaival, egy nagyképű és gőgös Nyugat,..."