Kráter Műhely Egyesület strana 6 z 8

Az Amerikába érkező bevándorlók kezdeti nehézségeiről, gazdasági és szellemi kibontakozásukról szól a regény: hogyan jutnak egyes családok a semmiből egyről a kettőre pusztán kezük munkájával és józan eszükkel. Eliza Erdély nemes lelkű és dolgos assz onyaira emlékeztet, szinte mindenben összehasonlítható A funtineli boszorkány Nucájával, csakhogy Elizát és családját az amerikai életkörülmények más és más próbák elé állítják.

A Re-Vízió soroztat első kötete, a szerkesztő Földváry Györgyi munkája nyomán ciklikus rendbe állítja ezt a különböző irányokban egyformán kiteljesedő költészetet. Új hangok, új borzongások a halálos súly és a katonás helytállás terhei alatt ezzel jellemezhetnénk a már-már egy évszázados csöndre ítélt verseket.

"Négy évtizeddel ezelőtt indult el szakmai útján Bakay Kornél régész, László Gyula közvetlen tanítványa, aki az őskortól (Szeghalom) a legújabb korig (Kőszeg-Szálasi-bunker) számos történelmi emléket tárt fel, mégis a legtöbbet a magyar őstörténetért és a magyar középkorért tette. Könyvei és tanulmányai beépültek a múlt iránt érdeklődők szellemi világába, alakították és alakítják gondolkodásunkat. De nemcsak az írott szöveg révén, könyvei útján szólt hozzánk, hanem közvetlenül, élőszóval is, szá mos előadása alkalmával. Akik tanítványaiként hallgathatták előbb Budapesten, majd Miskolcon, alaposabb képet kaphattak kutatási eredményeiről, ám igazán nagy létszámú hallgatósága az előadássorozatain volt. Az elmúlt másfél évtized előadásaiból válo gattuk ki jelen kötetünk tartalmát. Néhány esetben újra közöltünk egyszer már valahol napvilágot látott szöveget is, vagy azért, mert ma már szinte elérhetetlenek ezek a kiadványok, vagy azért, mert különösen fontosnak tartottuk a benne foglaltakat." ( T. P. Budapest-Pomáz, 2004) Bakay Kornél új kötete történelmi esszépanoráma. A gondolkodó kétkedéseit, felfedezéseit, sőt könyörtelennek tetsző ítéleteit is megosztja olvasóival. Az írások legtöbbje már elhangzott népszerű előadó-körútjai során: n agy öröm lesz kézbevéve nemcsak elismerni szaktudását, hanem olykor vitázni is felismeréseivel.

"Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hirlibi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekekkel leragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot, ugyanúgy, mint ahogy annak a hat gyereknek a csónakját sodorta." (Részlet a Regényből)

"Hallod a tavaszi szelet? Törvény, hogy zúgassa a fákat. Rügyeket bontson, vizeket árasszon, illatot kavarjon. Fákat is döntsön, korhadó fákat. Isten törvénye, egyetlen törvény. S ha ettől elszakad az em-ber, akkor elvéti az ösvényt s eltéved a világban…”"Ha az én szememmel látná a körülöttünk élőket, az ország felett szaporodó bajokat, a fajtám lassú sorvadását, ha mindezt az én szememmel látná, ha igazán társam, igazán asszonyom lenne, akkor segítene tisztogatni, láttatni, akkor velem szárnyalna, mint a szél, amelyik vizeket áraszt, új életeket serkent …” (Részletek a Tavaszi szélből)Wass Albert családja és rokonsága sokat tett Erdély és Kolozsvár magyar színházi életéért. Az író maga is több drámai művet írt, s ezek közül a legkülönbet – amely az erdélyi nemzetrész trianoni fájdalmait s a politikai változások haláltáncát dolgozza fel – éppen 1944 karácsonyában készült musorára tűzni a budapesti Nemzeti Színház. A nagyszerű posztumusz-mű végre a kezünkbe van, s előadóira vár.

"Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok se gíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert az csak hibátlanul szép." Az Átoksori kísértetek Amerikában született főhőse - nag yapjához megtérve - húsz évet tölt Erdélyben 1936-1956 között. Az archaikus élet ifjúkori emlékei... és megszállások, megaláztatások, börtön, forradalmi remények, félájult emigrálás... Fájdalmak, kiábrándultság, helytállás, a remény fel nem adása jel lemzi Wass Albert különböző idősíkokat felidéző regényét.

Nem volt puszta véletlen, ami azzal a bányával történt, mivel véletlenül soha nem történik semmi. Viszont, ami az Úristent illeti... hát megmondom azt is, miképpen gondolkozok én erről. Ha az Úristen csudát akarna tenni mivelünk, emberekkel, megtehette volna azt a bánya nélkül is. Már azelőtt, mikor az első katonák megérkeztek azzal a zsidó fiúval. Elpusztíthatta volna őket abban a pillanatban, amikor fölértek volt oda a hágóra, és sok emberélet megkímélődött volna, sok nyomorúságtól megmentődhetett volna ez a falu..." - Wass Albert egyetlen falu orosz katonai megszállásának történetébe sűrítette az erdélyi nép találkozását a bolseviki diktatúrával.

Wass Albert ebben a kétkötetes remekművében saját ősi nemzetségének állít emléket, elvezetve története szálait a közelmúltbeli Mezőség jelen idejéig, visszatérve mintegy a vasas-szentgothárdi táj- és időkezdetekhez, az Istent-tudó látóemberi bölcsességhez.

"Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott kezekkel, arcuka t marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk mögött, aki segíteni tudna. Csak védtelen völgyek, falvak és városok, kiszolgáltatott asszonyok, más semmi. S mindezek mögött távol valahol egy érzéketlen nyugati világ, a maga vendéglő ivel, színházaival, vasárnapi kereszténységével, gótikus templomaival, fennhéjázó civilizációjával, közömbösségével és értéktelen jelszavaival, egy nagyképű és gőgös Nyugat,..."

A kibővített, gyűjteményes kötet hű tükre Wass Albert lírai életművének: a tehetségét felvillantó korai verseskötetek után a debreceni tanulóévek újonnan előkerült versciklusa mutatja fel az érlelődő lírikus szülőföldért és emberiségért aggódó költészetének értékeit, majd az emigrációban kiadott nagyhatású versesköteteit a föllelt publikációk és a posztumusz kéziratok egészítik ki. Az Új székely ballada, a Búcsú Európától és a Tölgyfa az idegen földön címen összeállított ciklusok egy-egy önálló fejezetei az írófejedelem életének, aki vershagyatékának tanúsága szerint soha nem akasztotta fel a "parti fűzekre" a hárfát, bár sokan örültek volna elnémulásának, elnémításának. Wass Albert egy 1955-ös írásával szólva: "Mert elhivatás és isteni parancs elől elmenekülni nem lehet, még barlangok mélyébe se, televíziók izzó lámpái elé se, vadnyugati ostobaságok gyártása mögé se. Ha igazán író az író és Isten gondolata feszíti belülről: a gondolat könyvé lesz előbb-utóbb."

"Valaki énekelt. De nem lehetett tudni, hogy hol. Közel-e, vagy messze? Valahol fönt a tisztáson? Vagy az erdők között? Vagy a fák fölött? A holdban? Nem lehetett tudni. Néha olyan volt, mintha onnan jött volna a karám mögül, egészen közelről. Máskor mintha véghetetlen messzeségből hoznák a hold sugarai, valahonnan az erdők legsötétebb mélységéből vagy a Pietrosz sárgás-kéken kirajzolt csúcsáról, vagy talán éppen a holdról. Búgott, halkan és panaszosan, mintha valaki belesúgta volna bánatát az éjtszakába, és a hold sugarai dallá szűrve csobogtatnák tovább, mint valami láthatatlan, lágy patakvizet a csönd fekete partjai között. Valaki valahol énekelt." (Részlet a Regény harmadik részéből)

"Hallod a tavaszi szelet? Törvény, hogy zúgassa a fákat. Rügyeket bontson, vizeket árasszon, illatot kavarjon. Fákat is döntsön, korhadó fákat. Isten törvénye, egyetlen törvény. S ha ettől elszakad az em-ber, akkor elvéti az ösvényt s eltéved a világban…”"Ha az én szememmel látná a körülöttünk élőket, az ország felett szaporodó bajokat, a fajtám lassú sorvadását, ha mindezt az én szememmel látná, ha igazán társam, igazán asszonyom lenne, akkor segítene tisztogatni, láttatni, akkor velem szárnyalna, mint a szél, amelyik vizeket áraszt, új életeket serkent …” (Részletek a Tavaszi szélből)Wass Albert családja és rokonsága sokat tett Erdély és Kolozsvár magyar színházi életéért. Az író maga is több drámai művet írt, s ezek közül a legkülönbet – amely az erdélyi nemzetrész trianoni fájdalmait s a politikai változások haláltáncát dolgozza fel – éppen 1944 karácsonyában készült musorára tűzni a budapesti Nemzeti Színház. A nagyszerű posztumusz-mű végre a kezünkbe van, s előadóira vár.

" ... Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus. Érted már? - Nem én - vallotta be a gyerek. Mózsi sóhajtott. - Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma se lesz annak a csillagnak." (Részlet a regényből)

"A magyar népmesében minden alkalommal a hős lelki ereje kell kiálljon bizonyos próbákat ahhoz, hogy testi ereje megnövekedhessék." "ťIsten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!Ť Mindenki tudaj ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön." (Részletek a könyvből)

"Nem is veszem észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betűk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte felfedett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tűzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága..."

"A magyar népmesében minden alkalommal a hős lelki ereje kell kiálljon bizonyos próbákat ahhoz, hogy testi ereje megnövekedhessék." "ťIsten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint!Ť Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön." (Részletek a könyvből)