Lazi könyvkiadó strana 11 z 27

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy könyv. Ez a könyv egyszerre szól felnőtthöz és gyerekhez, egyszerre tündérmese és "nevelődési regény", eredetmítosz és filozófiai bölcselet, érzelmek iskolája és visszaemlékezés, próza és költészet. E könyv millióknak lett sűrűn idézett kedvenc olvasmánya, amit sokan szinte minden életkorban újra meg újra elővesznek. Ez a könyv - amelynek titkát cikkek, monográfiák és tanulmányok százai fürkészik, amelynek nem egy mondata ma már szállóige, és amelyről még az is tud valamit, aki történetesen sohasem olvasta - a legismertebb, legnépszerűbb és legtöbbet fordított műve a világirodalomnak. Ez a könyv: A kis herceg, mely most új fordításban kerül az olvasóközönség elé.

Egy asszonynak, aki a férjét már biztos nem tudja megszeretni, de el sem szakadhat tőle: mi reménye van a boldogságra? - teszi fel a kérdést a regény hősnője, Kárász Nelli. A válasz egy tragikus házasság történetének bemutatásán túl számtalan egyéb kérdéskört is érint, köztük a szabadság és kényszer, tisztaság és kárhozat, ártatlanság és bűn örökös ellentétét. Nelli története egy magányra teremtett, a világgal elegyedni nem tudó lélek vergődése egy szűkre szabott kalitkában, melyből csak pusztulást okozva képes kitörni. Ez az a folyamat, amelyet a regény színes társadalomrajzzal megtámogatva - az első világháború utáni Magyarországon járunk - fokozatosan és mesteri szinten bont ki, a magyar irodalom megkerülhetetlen értékévé emelve Németh László művét.

A vadászok álmai gyakran járnak a Kárpátokban, melynek őserdeiben még ma is kapitális őzbakok, medvék, vadkanok, farkasok és hiúzok csapái húzódnak. E könyv szerzője egész életében ott érezte magát igazán otthon. Medveczky György 1885-ben született Bobetiben, Bukovinában, ahol családjának évszázadok óta volt birtoka. Az iskola elvégzése után a 6. k. u. k. ulánusokhoz jelentkezett Galíciába. 1913-ban az apja felkérte a gazdaság átvételére, ám Medveczkyt éppen akkor Bécsbe, az akkori idők hírneves lovassági iskolájába vezényelték egy lovasoktató katonatiszt helyére. Különleges képessége, mellyel képes volt befolyásolni egy állat tudatát, lovasként valódi virtuózzá, vadászként nagyon sikeressé tette. Az első világháborúban a keleti fronton harcolt, majd 1919-ben leszerelt. A harcok zűrzavarában károkat szenvedett birtokát gyorsan helyreállította. Figyelemreméltó sikereket ért el a ló-, szarvasmarha- és sertéstenyésztésben. Nehéz munkája mellett azonban mindig talált időt a vadászatra. A Bobeti melletti saját vadászterületéhez 1924-ben további körülbelül 50 000 hektárt bérelt a Kárpátokban az Aranyos-Beszterce mellett. A legtöbb vadászélmény, melyeket a könyvben leír, itt történt meg. Amikor Bukovina 1940 júniusában a Németország és Szovjetunió közötti szerződés alapján orosz fennhatóság alá került, el kellett hagynia hazáját. 1941-ben visszatért, és ugyanúgy folytatta tevékenységét birtokán, mint az első világháború után tette. Az oroszok ismételt bevonulása előtt 1944 tavaszán aztán végleg elmenekült. Ausztriából 1949-ben Németországba költözött, ahol 1961 szeptemberében hunyt el. E műve által Medveczky György - akiről sok barátja és ismerőse mondta: igazi úr volt - tovább él.

Carl Honoré könyvét mindazoknak ajánljuk, akik sebességfüggősségben és időhiányban szenvednek, akik túlhajszoltnak, vagy kontroll nélkülinek érzik az életüket. Kihagyhatatlan olvasmány azoknak, akik érdeklődnek a slow mozgalom és filozófia iránt, és el szeretnék valahol kezdeni az ismerkedést a témával, miközben a saját életükön is lassítanának. Egy remek "első" slow könyv, ami rögtön részleteiben teszi átláthatóvá a mozgalom 80-as évek végi elindulását és értékeit, és az azóta tartó három évtizedes fejlődését. Mindezt úgy, hogy a tények nem fárasztják le az olvasót: az újságíróként dolgozó Carl Honoré ugyanis a hitelesség megtartása mellett kitűnően ért a történetmeséléshez. Egy újságírói precizitással megírt könyv, ami példáival az amúgy a slow témájától idegenkedő férfiaknak is egyértelművé teszi, hogy a lassítás filozófiájának helye van mindannyiunk életében. A fejezeteket bevezető, az elmúlt évszázadok gondolkodóitól kölcsönvett idézetek rámutatnak a téma örökérvényűségére: bármilyen korról is legyen szó, a gyors és lassú kérdése mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Ám az ipari forradalom óta tartó, gépekhez igazított léptékű fejlődés hatására eljutottunk mára oda, hogy mindennél időszerűbb a kérdés: az innovációk hatására felszabadult időnkkel mihez kezdünk? Tovább gyorsítunk az életünkön, és mi szolgáljuk ki a rendszert, vagy bizonyos esetekben ragaszkodva az emberi tempóhoz megpróbálunk kiegyensúlyozottan, és ami még fontosabb, fenntarthatóan létezni? A könyvben olvasható történetek inspirációt és segítséget adnak mindehhez.

"Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam. Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének is anyai ágon öröklődhettek, hiszen anyai nagyapám és az ő nagyapja is hordozta e szenvedély ódiumát. Vadásznaplóm könyvvé formálásának célja, hogy betekintést engedjen a hetvenes-kilencvenes évek vadászati viszonyaiba, a világom közepébe, Ivánbattyán környékére. Írásaimban reményeim szerint tetten érhető a természet egésze iránti feltétlen szeretetem és a vadak, vadászat iránti mérhetetlen rajongásom, de visszaköszön belőle hivatásom, a szakácsmesterség is. Noha a könyvben hullik vad is szép számmal, talán nem marasztalnak el érte. Mentségemül szolgáljon, az erdőt ugyan mindig nyitott szemmel és szívvel, vadászként, és nem mint turista jártam, s járom ma is, de úgy érzem, amíg a szív dobog, a vadász csak vadászszemmel tudja nézni, látni, láttatni a környezetét. Az egyes vadászatokat mindig különös élményként éltem meg. Ez adja a vadászat szépségét. Ha mindent racionálisan kiszámolva, a megtervezett módon kaphatnánk meg tőle, úgy elveszítené azt a varázsát, amit a számtalan véletlen fon össze felejthetetlen élménnyé, mert most már tudom, hogy majd később ebből kell gazdálkodni, és a még mindig bennünk lakozó, a lelkünket elhagyni nem bíró vadászt táplálni! Ma már többnyire a nappali faláról rám néző trófeáim között vadászok, de újra fiatalnak érzem magam, visszaidézve egy-egy trófea megszerzésének történéseit." (a Szerző)

"A költőóriás Arany János fia, a Petőfi által csak Arany Lacinak hívott szerző mindössze tizennyolc éves, mikor nővérével együtt népmesekutató körútra indul Székelyföldre. A gyűjtés a magyar folklór kiváló alkotásait szedi csokorba: népmeséket állatokról, együgyű és furfangos emberekről, táltosokról és királyokról, egy olyan csodálatos világról, amely évszázadok, évezredek óta ott él népünk emlékezetében. E történetek nem hiányozhatnak egyetlen kisgyermek meseélményei közül ma sem. A könyv Arany gyűjtéséből ad közre egy tucatnyi mesét, melyeken már generációk nőttek fel. A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A kismalac és a farkasok vagy éppen Babszem Jankó: megannyi jó ismerőse felnőttnek, gyereknek. Ebben a kötetben ismét találkozik velük, de talál néhány olyan szép mesét is, amelyet mostanában sehol sem olvashatott. A népmesék olyanok, mint a kövek, melyeket az idő végtelen folyama egyre csak görget magával, miközben értékes kinccsé csiszolja azokat. Ez a kincs: közkincs; merítsünk belőle ezzel a kötettel is a gyermeki - és felnőtt - lélek gazdagítására. "

A regény középpontjában Mátyás király nápolyi felesége, Beatrix áll. Ki volt ő? Surányi Miklós műve egy lehetséges válasz a kérdésre - ami egy asszonyi mesterkedésekkel, udvari intrikákkal és hatalmi harcokkal megtűzdelt mozgalmas korregény is egyben. Aragóniai Beatrix rendkívüli egyéniség: intelligens, ambiciózus, szépsége teljében lévő szerelmes asszony, uralkodásra termett és mindenáron uralomra törő, odaadó feleség és kacér hódító, szerelmi kalandokat kereső nő egy személyben. Társuralkodó Mátyás mellett: a királyi gondok részese, az udvar életének irányítója. Fényt, pompát, élvezeteket és művészeteket kedvelő reneszánsz ember, a humanista udvari élet szervezője Mátyással együtt, hívására sorra jönnek a királyi udvarba az olasz építészek, tudósok, művészek és főurak, de befogadja, sőt kedveli a szép és fiatal léhűtőket is. Ám hiába a hatalom, a siker és az élvezetek: élete mégis tragikus, nincs gyermeke, nem tud trónörököst szülni Mátyásnak. A királlyal való kapcsolatát e magtalanság és Corvin Jánosra, a király törvénytelen gyermekére való féltékenység, az ellene indított eszeveszett harc árnyékolja be, ez teszi gyűlölködővé és néha gonosszá is, udvari cselszövések, intrikák kitervelőjévé és részesévé. Beatrix élettörténetén keresztül megismerheti az olvasó Mátyás udvarának pezsgő, színes életét, az udvari bálokat és fogadásokat, a humanista művészeket és tudósokat, szerelmi történetekről és gáláns kalandokról értesül, de bepillantást nyerhet a történelmi eseményekbe is.

Kr. u. a 940-es éveket írjuk. Egyre markánsabban érezhető a változás a Kárpát-medencében élő magyarság életében. Az Árpád fejedelem halálát követő, és a hatalom birtoklását célzó belső politikai torzsalkodások elmélyülnek, változások formálják át a törzsek életét, vészes politikai és gazdasági megosztottság veszélyezteti a rendet. Jelentős különbségek mutatkoznak a nyugati hadjáratok előnyeit leginkább élvező dunántúli, és a jóval kedvezőtlenebb körülmények között élő keleti törzsek, törzsmaradványok és nemzetségek között. A gazdagság és szegénység, a lehetőség vagy annak elmaradása antagonisztikus ellentéteket szül. Zolta halálát riválisa, a szintúgy Árpád-házi Fajsz megpróbálja a maga javára fordítani. Új szövetségek köttetnek, és színre lép a fiatal Taksony, korát meghazudtoló bölcsességgel és határozottsággal. Ennek ellenére mégis fellángol a belháború. Vajon képes lesz-e valaki megfékezni a vérgőzös testvérharcot? Mindeközben a magyarok főbírája, Bulcsú főhorka okos diplomáciával Bizánc felé törekszik, s immár megkeresztelkedve saját politikáját igyekszik érvényre juttatni. Fenyegető közelségbe kerül egy sorsfordító csata, amely végleg megváltoztatja majd a kárpát-medencei magyarság életét.

Rideg Sándor regénye ma már klasszikus, és mint ilyen, kortalan is, hisz sok nemzedék felejthetetlenül mulatságos élménye. Regős Bendegúz, tíz év körüli tehénpásztor-gyerek története a magyar kópéregények sorába tarozik, s közvetlen rokonságban áll Lúdas Matyival, Ábellel, Uz Bencével és Kakuk Marcival. Ez a szókimondó, csavaros eszű, afféle népmesei suttyólegény is mindenki eszén túljárva szerzi meg az elégtételt a rajta esett apróbb-nagyobb igazságtalanságokért. Bendegúzt az anyja szolgálni adja egy "világvégi" bakterházba, valahol Monor és Vecsés között. A fiú lassan ismeri ki az idegen világ csalárdságait, de természetes eszére támaszkodva öntudatlanul is fölébe kerekedik környezetének. Nincs benne szándékos rosszindulat, de gazdáit, különösen az úrhatnám ténsasszonyt olyan parádésan, szívet-lelket gyönyörködtetően teszi csúffá, hogy az olvasóban mélyről, lelket felszabadítóan tör fel az elementáris nevetés. A kultuszregényből kultuszfilm is készült, és a színház is felfedezte magának.

A Nemeskéri-Kiss famíliában a vadászat tradíciója régi időkre nyúlik vissza. Sándor már tizennégy évesen megkapta első komoly puskáját. Később nemcsak szenvedélyes vadász, de kiváló katona, elismert hazafi és sikeres sportember is vált belőle, emellett komoly diplomáciai karriert is befutott. Több nyelven beszélt és irodalmi, szakirodalmi, fordítói munkái is igen színvonalasak. Könyvei mellett cikkei is jelentek meg, ezek közül legtöbb a Nimród Vadászújságban. Előfordult, hogy írásait saját fotókkal vagy rajzokkal is gazdagította. Mindezek mellett a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegyletnek az alapítója is volt. Egész életében kiemelt helyet foglalt el a vadászat, azon belül is a nagyvadak elejtése. Nálam a nagyvad képviseli a tokaji aszút. Nekem az az igazi ünnepem. Az tette reám a legmélyebb benyomásokat, az hagyta bennem a legszebb emlékeket. Ezen emlékek közül válogat a szerző Egyszer volt című könyvének megírásakor. Ekkor már közel negyvenévnyi tapasztalattal rendelkezik a vadászat terén. Megkapó őszinteségével, lebilincselően olvasmányos stílusával és nem utolsósorban fontos meglátásaival nemcsak szórakoztat, hanem értékes tudnivalókkal is szolgál. A könyv legnagyobbrészt a nagyvadak királyáról, a szarvasról szól, de többek közt medve-, róka-, vaddisznó-, siketfajd-, jávorszarvas- és fókavadászatról is olvashatunk benne, amennyiben megfogadjuk a szerző tanácsát, miszerint telepedjünk le a lobogó kandalló mellé, nyújtózzunk el jó karosszékünkben, gyújtsunk rá pipánkra, vessünk egy tekintetet a falakon függő sok-sok gyönyörű trófeára és kezdjük el: Egyszer volt...

Gondoskodni a szegényekről és a szükséget szenvedőkről nemcsak az állam felelőssége, hanem mindenkié. A benned lévő fájdalom önmagában nézve nem ér semmit, de ha Krisztus szenvedéséhez csatolod, értékes ajándékká válik. A szeretet olyan gyümölcs, aminek mindig szezonja van. Úgy kell cselekedni, mintha minden rajtunk múlna. A többit pedig Istenre kell bízni. E könyv Teréz anya alakjának hiteles bemutatását tűzi ki céljául. Nem arról van szó, hogy eddig ne ismertük volna, hiszen gyakran megjelent a nyilvánosság előtt, de olvasni a napi gondolatait, s ezáltal abba a lelki állapotba kerülni, amely a föld szegényeinek legszegényebbjei között vitte őt előre missziójában, egészen mélyreható élmény. Teréz anya egy Szent, olyan, amilyenek mi is lenni szeretnénk, azaz példát mutat és vezet minket, hogyan érjük el az életszentséget a hétköznapokban, a szomszéddal való kapcsolatban, mielőtt még távoli földekre mennénk misszióba

Salamon tanácsnokaiban lassan felmerül a hercegek elleni merénylet, valamint a végső leszámolást célzó agresszív katonai fellépés gondolata. A Tiszánál, az akkoriban Kemejnek hívott területen kerül sor az első ütközetre, majd elkövetkezik 1074 márciusának közepe, a véres leszámolás. Vajon béke köszönt-e a mogyoródi ütközet után Magyarországra? Képesek-e a néhai I. Béla királyunk fiai egymást támogatva úgy igazgatni az ország sorsát, hogy ne vezessen újabb testvérháborúhoz? A cselekményekben és történelmi információkban bővelkedő regényben az Olvasó tovább követheti László életútját, ahogy eszményi lovagból, hadvezérből eltökélt uralkodóvá érik. Megtudhatjuk, miként veszi át I. Géza halála után a koronát, s hogyan veti bele magát a sok ponton még mindig forrongó, békétlenkedő ország ügyeinek intézésébe. Megérthetjük kirívóan szigorú törvényeinek okát és céljait.

,,Felismertem, hogy az ember citadellához hasonlatos. Ledönti a falait, hogy megszerezze a szabadságot, de az csak feldúlt, s a csillagoknak nyitott erődítmény marad. Akkor fölébred a szorongás... Citadella, az ember szívében foglak felépíteni." A Citadella, egy biblikus stílusban írt óriási parabola, mely feljegyzések, gondolatok formájában született. Alapkérdése, az Isten keresése, a megtalálás lehetetlenségének tragikus tudata. A cél: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben. A lényeg: veszendő létünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad. Breviárium-szerűen, részletekben olvasva, e gondolatgyűjteményben rengeteg szépséget fogunk felfedezni, és eltörölhetetlen, megragadó költőiségű képekbe sűrítve vésődnek elménkbe a moralista író gondolatai életről, halálról, a dolgok értelméről.

Zsindely Ferenc neve elsősorban, mint politikus ismert a második világháború előtti évtizedből. Azonban, akik ismerik Kittenberger Kálmán Afrika-vadász közel harminc évig szerkesztett vadászlapját, a Nimródot, azok tudják, hogy a neves főszerkesztő sok kiváló vadászírót fedezett fel. Nemcsak Fekete István írásai jelentek meg először a színvonalas vadászlapban, hanem Zsindely Ferencé is. Nem publikált sokat, mert politikai elfoglaltsága erre kevés időt adott. Első könyve 1932-ben jelent meg, Isten szabad ege alatt címmel. A kötet alcíme: Elbeszélések vadról, vadászatról, vadászemberekről. A 29 elbeszélést tartalmazó vaskos kötetet öccse, Zsindely Endre fotói díszítik. 1938-ban megjelenik a második, egyben utolsó kötete, Dunárul fúj a szél címmel. A kötet színvonalát szintén testvéröccse képei emelik. 1947-ben egyik írásánál az a megjegyzés olvasható, hogy részlet a szerző kiadatlan, új könyvéből, de a kézirat elkallódott. Utolsó írása a vadászlapban 1948 márciusában jelent meg, mert magát a lapot is megszüntették ebben az évben. Politikai pályafutása az 1944. március 19-i Magyarország német megszállásával véget ért. Még néhány évig Pesten élhetett feleségével, Tüdős Klárával, aztán 1951-ben őket is utolérte a kitelepítés. Haláláig Balatonlellén házmesterként éltek, sokszor nélkülözve. A mostani kötet egy olyan válogatás, ahol az írások zöme könyvben még nem jelent meg, és a kötet végén a szerző vadászati bibliográfiája is megtalálható.

A török időket megelevenítő regénytrilógiájában Jankovich Ferenc több mint száz év eseményeit dolgozta fel: az 1550-es évek végétől 1664-ig. A történelmi hitelességre törekvő, izgalmas, romantikus fordulatokban bővelkedő regényekben nemcsak a kor kiemelkedő hadvezéreinek, legendás ,,törökverőinek" harcai elevenednek meg, hanem megismerheti az olvasó a végvári katonák, a falvakban nyomorgó, töröknek, német zsoldosnak, haramiáknak kiszolgáltatott egyszerű nép életét is. A korszak mindmegannyi jellegzetessége helyet kap a történetekben: a végvári vitézek hétköznapjai, hadiportyák, cselvetések izgalmas megjelenítése, az akkori kémek, a pribékek ,,munkálkodása", a hadi kótyavetyék, a vásárok leírása, de a végvárakban élő főúri családok élete sem marad ki a cselekményből. A szerelmi történeteket - főúri családok és szegény emberek magánéletét egyaránt - élénk színekkel festi a szerző. A regényeknek igazi korabeli levegője van, az író a jellemző adatok és tények, a szokások, a tárgyi világ hitelt adó gazdagságát vonultatja fel.