Lazi könyvkiadó

Hunyadi János a magyar történelem legnagyobb alakjai közé tartozik. Olyan időben élt és harcolt, amikor a legcsekélyebb hiba is országvesztéshez vezethetett. A Hunyadiak korát számos műből javarészt már ismeri a ma embere, és a történészek feltárták a sorsdöntő vereségek és győzelmek okait is. Hunyadi János ifjúkoráról azonban meglehetősen keveset tudunk - ma sincs egyetértés például olyan alapvető tényekben, mint a származása vagy születésének időpontja. A műben, amely a meglévő ismeretek logikus rendbe foglalásával próbál reális képet festeni a gyermekből vezérré érett Hunyadi Jánosról, fontos szerepet kap az Ozorai Pipo néven ismert Filippo Scolari, az alacsony sorból magyar országnaggyá emelkedett firenzei nemes, aki udvarában apródból lovaggá nevelte őt. E könyv igyekszik választ találni a korabeli történelmi és politikai folyamatok okaira is, és hitelesen bemutatni Zsigmond uralkodásának utolsó két évtizedét, amely a harci tapasztalatok széles tárházának biztosításával lehetővé tette, hogy Hunyadi korának legnagyobb hadvezérévé váljon.

Bathshebának Everdene, miután megörököl egy gazdaságot, úgy dönt, hogy maga irányítja azt. A viktoriánus korban ez merőben szokatlan, nem csoda, hogy Bathshebára sokan felfigyelnek, köztük három olyan férfi is, akiket szinte megigéz a lány elragadó szépsége és erős egyénisége. Az első közülük a gyakorlatias és szilárd jellemű Gabriel Oak gazda, aki miután elvesztette minden vagyonát, birkapásztornak szegődik Bathseba földjére. A második a szomszéd birtok tulajdonosa, a vagyonos és méltóságteljes William Boldwood. A harmadik pedig egy művelt, lovagias és fess katona, Francis Troy őrmester, aki nagy nőcsábász hírében áll.

"A legkomolyabb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." "Minden okos ember képes terveket szőni egy háború megnyerésére, amennyiben nem az ő felelőssége ezen tervek végrehajtása." "Mindig is készültem a mártíromságra, de azért szívem szerint még halogatnám ezt az állapotot." Winston Churchill legbölcsebb és legszellemesebb mondásait tartalmazza ez az inspiráló idézetgyűjtemény, amely hűen tükrözi a kiváló brit államférfi lehengerlő beszéd- és írásstílusát.

Lauren Gabriel gyermekként sok évet töltött nevelőszülőknél, és mindig azt kívánta, bárcsak az édesanyja visszajönne érte, és neki is lenne egy igazi, szerető családja. Most húszéves, de még mindig nem teljesült a vágya. Nincs egy olyan hely a világon, amelyet igazán az otthonának nevezhetne. Pénztárosként végzett munkája nem teszi boldoggá, az ünnepek közeledtével pedig szinte elviselhetetlennek érzi, hogy egész nap karácsonyi dalokat kell hallgatnia az üzletben, ahol dolgozik. Amikor egy este befejezi a műszakját, azon kapja magát, hogy céltalanul autókázik, csak hogy ne kelljen visszatérnie magányos lakásába. Ekkor szemtanúja lesz egy autóbalesetnek, és ezt követően Grandonba vezeti a sorsa, ahol nem sokkal később már önkéntesként vesz részt egy egyedülálló anyák és segítségre szoruló családok számára létrehozott központ, a Glory Háza éves adománygyűjtő rendezvényén. Lehet, hogy éppen ez a város és az ott élő emberek fogják jelenteni számára azt az otthont, amelyre mindig is vágyott?

Aranyhalakra vadászik, tolvajokat leplez le, szövetségre lép a környékbeli kutyákkal, még egy terápiás macskát is sikeresen helyettesít a kórházban. Miközben felnőtt macskává érik, Oliver élete telis-tele van kalandokkal. Hathetes korától kezdve naplóban rögzíti az embercsaládjában történt érdekfeszítő eseményeket, saját izgalmas kalandjait, és minden mást, ami jó ízt eredményez (beleértve a halakat is). Szellemes, humoros, szívmelengető írás, még ha esetenként a sorok között némi irónia is felsejlik. Csatlakozz Oliverhez, és éld át vele együtt élete első évét. Végtére is egy olyan macskáról van szó, aki „igazság szerint tökéletes… ugyanakkor határtalanul szerény is”.

A tizenéves Jane Victoria Stuart édesanyjával és rideg, szigorú nagymamájával Torontóban él, egy nagy, előkelő, ám komor ház falai között. Az édesapjáról csak annyit tud, hogy már nincs az élők sorában. Egy napon azonban értesül róla, hogy az édesapja nagyon is él, méghozzá a Prince Edward-szigeten, mi több, találkozni szeretne vele. Vonakodva fogadja el a meghívását, de aztán egy boldog, felszabadult és eseménydús nyarat tölt vele a festői szépségű szigeten. Nemcsak új élményekkel, de rengeteg hasznos ismerettel is gazdagodik, felelősséget, önállóságot tanul, és sok új barátot, kedves ismerőst is szerez. Miután az is a tudomására jut, hogy a szülei kapcsolata elsősorban a nagymamája miatt ment tönkre, majd szakadt meg teljesen, megpróbálja kibékíteni őket, és újra egyesíteni a családot. De vajon nincs már túl késő ehhez? Lucy Maud Montgomery ebben a könyvében is a hétköznapok regényességét és az egyszerű dolgok szépségét méltatja, miközben arra mutat rá, hogy a valódi értékek mértékegysége a vagyon és a pénz nem lehet soha.

Az izgalmas történelmi kalandregény az 1241-42-es tatárjárás korába repíti vissza az olvasót, mely az ismert események bemutatása mellett igyekszik feltárni azokat az okokat is, amelyek a tragikus végkifejlethez, a Magyar Királyság - szerencsére csak átmeneti - pusztulásához vezettek. Névtelen és ismert hősök próbálják, akár saját életük árán is, megállítani a "fekete áradatot", a mongol inváziót, megmenteni - sajnos nem mindig sikerrel - a kisebb-nagyobb közösségeket. Közéjük tartozik a regény főhőse, a harcok során szegény falusi gyerekből királyi vitézzé emelkedő Nána, valamint legfőbb segítője, a mordvin származású Moksa, akinek népét a tatárok szolgasorba kényszerítették. Egy efféle vészhelyzetben természetesen összefogásra lenne szükség. De vajon mindenki a hazáját, a népét és az uralkodót védelmezi, vagy vannak, akik együttműködnek a megszállókkal? Akik kihasználva honfitársaik szorult helyzetét, saját vagyonukat és hatalmukat akarják növelni? Mindezekre a kérdésekre éppúgy választ kapunk a regényből, mint arra, hogy van-e köze a címben szereplő ritka madár megjelenésének a szörnyű eseményekhez... "Vannak jók, és vannak rosszak, de a legtöbben csak sodródnak az árral vagy a tömeggel - és sokszor csupán a véletlenen múlik, ki melyik oldalra kerül.Az azonban bizonyos, hogy a sötét erőket csak összetartással, barátsággal és szeretettel lehet legyőzni."

A regénysorozat második részében az egykori bájos és cserfes, vörös (barátai szerint gesztenyebarna) hajú kislány, Anne (e-vel a végén), immár tizenhat éves ifjú hölgy, aki tanítónőként helyezkedik el Avonlea iskolájában, ahol - még nem is olyan régen - maga is a padokat koptatta. Miközben kis tanítványait terelgeti a tudás útján, a Faluszépítők Társaságának oszlopos tagjaként Avonlea megszépítésén is fáradhatatlanul munkálkodik. Mindeközben új barátokat is szerez, akik között valódi rokonlelkekre lel a gazdag képzelőerővel megáldott kisfiú, Paul Irving és az elbűvölő Miss Lavendar személyében. Mivel Anne szeretetre méltó egyénisége mellett szerencsére megőrizte azt a szokását is, hogy bármikor képes új kalamajkába keveredni, így bonyodalmakban ezúttal sem lesz hiány. Anne Shirley magával ragadó egyénisége és sorsának története milliók szívét ejtette rabul, és számtalan alkotást, köztük több filmet is megihletett.

„Ahhoz, hogy a lélek kiállja a kemény megpróbáltatásokat, türelemre van szüksége, erre az erényre, amely képessé tesz minket arra, hogy minden megpróbáltatást elviseljünk anélkül, hogy feladnánk.” „Uram, bocsásd meg, hogy túlságosan a saját erőmre hagyatkoztam. Segíts, hogy mindig Beléd vessem a bizalmamat, és engedd, hogy Te legyél az erősségem!” „Tudd, hogy minél kedvesebb egy lélek Istennek, annál több megpróbáltatáson kell keresztülmennie. Ezért hát bátorság, és csak előre, mindig tovább!” „Semmitől sem kell félnie annak a léleknek, aki bízik az ő Urában, és minden reményét belé veti.” A mű 150 elmélkedést gyűjt össze, amelyek az emberi élet legalapvetőbb kérdéseire próbálnak választ adni. A bölcs gondolatok mindegyikét egy vonatkozó igehely és egy záróima foglalja keretbe. Pio atya reményt adó szavai és megfontolandó tanácsai segítenek szembenézni a nehézségekkel, türelmet, erőt és bátorságot meríthetünk belőlünk. Ha az ő példáját követjük, nem lesz helye a kételyeknek – a tökéletesedés útján fogunk járni.

Polcz Alaine a Hospice Alapítvány létrehozója, író és pszichológus volt, aki a gyermekpszichológia és tanatológia területén is kiemelkedőt alkotott, és akit a halál és a gyász témaköre kiemelten foglalkoztatott. Ebben a könyvében a különböző történelmi korok és civilizációk halál- és gyászrítusának bemutatása mellett a mai modern ember tanácstalanságára is kitér, aki a régi hagyományok kiveszésével egy időben gyakorlatilag eszköztelenné vált, ezért keresi az utat, hogyan tudná elfogadni és feldolgozni a halál elkerülhetetlenségének és végérvényességének tényét, továbbá megadni a méltóságát és az emberségét a haldoklásnak, és tulajdonképpen magának a halálélménynek. A könyv ebben az útkeresésben és a halálhoz való viszonyuláshoz, a haldoklóval, a gyászolóval való kommunikációhoz, valamint a gyász folyamatához kíván hathatós segítséget, releváns kapaszkodót nyújtani.

Lassan eljár az idő I. Lajos, a nagy lovagkirály felett. A magyar és a lengyel trón együttesen túl nagy terhet jelent számára, s életét mindjobban megnehezítik korábbi sebesülései. Ismeretlen betegség is kínozza, amit egyes orvosok leprának vélnek. Lengyelországba az anyját küldi, hogy helyettesítse őt a krakkói trónon, de e lépése csak újabb bonyodalmakat okoz. Mivel fiúörököse nincs, kénytelen leányaira - Máriára és Hedvigre - hagynia országait. Az udvarában nevelkedett, közkedvelt Durazzói Károly herceg, aki a Velence elleni háborúban hadvezérként kiválóan megállja a helyét, megszerzi Nápoly trónját, s a még mindig ármánykodó Johannát eléri végzete. Lajos király azonban csak hónapokkal éli túl nagy ellenségét, és halálával az országban megindul a belső erjedés. Szinte semmi nem úgy alakul, ahogy testamentumában kikötötte. A kiskorú Máriát ugyan megkoronázzák, de ellenfelei szinte rögtön támadni kezdik a helyette régensként az államot irányító Erzsébet özvegy királynét. A magyarok nagy része nem kíván nőt látni a trónon, ezért az országba hívják Károlyt. Ez a lépés nem várt, borzalmas fejleményekkel jár. Gyilkos politikai merényletek követik egymást, s közben a Délvidéket lángba borítja a kívülről támogatott rebellió. A Nagy Lajos király élettörténetét részletesen bemutató ötrészes regénysorozat záró kötete továbbra sem nélkülözi a kül- és belpolitikai események, összefüggések feltárását, ám elsődleges célja, hogy bemutassa Mária királynő szerencsétlenül rövid, tragikus eseményekben bővelkedő életét.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt Budapesten érte az 1944. március 19-i német megszállás. Ekkor kezdődik a történelmi tényeken alapuló regény cselekménye, amely Sztehlo embermentő tevékenységét követi nyomon. Friedrich Born segítségével harminckét otthont hoztak létre a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, ahol kétezer, többségében zsidó magyart mentettek meg, akik közül mintegy ezerötszázan még kiskorúak voltak. Sztehlo abban a tudatban szervezte és irányította a menekítést, hogy lelepleződés esetén nem csupán önmaga, hanem felesége és gyermekei életét is veszélyezteti. Igazi hős volt, akit semmi sem rettenthetett el attól, hogy egyedül Isten igéjét követve élje életét, ugyanakkor esendő ember, aki kérlelhetetlen makacssággal járta a saját útját. A regény létünk legnagyobb és legnehezebb kérdéseit veti fel. Ha nem is tud mindenre választ adni, abban határozottan állást foglal, hogy az egyetlen helyes út csakis az lehet, amelyen járva emberi mivoltunk megőrizhető.

Az Erdély-trilógia izgalmakban bővelkedő második része a nagy fejedelmet, Bethlen Gábort, Erdély talán legnagyobb formátumú uralkodóját állítja az események középpontjába, akinek köszönhetően "Tündérkert" gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben egyaránt aranykorát élhette. Felesége, Károlyi Zsuzsanna, a klasszikus fejedelemasszony első mintaképe, férjének bizalmasa, segítőtársa, gyakran helyettese is volt. Szigorú erkölcsösségét, vallásosságát, gyenge egészségét a regényben a káprázatos szépségű, szenvedélyes és életerős Báthory Anna ellensúlyozza, aki az előző, meggyilkolt fejedelem húga, és aki meghódítja Bethlen szívét - súlyos dilemma elé állítva ezzel a megfontoltságáról híres férfit. Bethlen hatalomra jutásának kezdeti időszakáról olvasva szembesülhetünk vele, milyen döntéseket kellett meghoznia a fejedelemnek mind erkölcsi, mind politikai szempontból egy olyan korban és közegben, ahol a forrongó intrikák és gyilkos indulatok nem ismertek semmilyen határt.

A szerző az első világháború idején három évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagyként szerelt le, később, 1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Az És mégis élünk című regénye az 1920-as trianoni békeszerződés utáni forrongó időszakot dolgozza fel, amikor több határkorrekció is történt. Különösen heves ellenállást váltott ki a magyarok körében az, hogy Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni a háborúban ugyancsak a vesztes oldalon álló Ausztriához. Az országrész megmaradásáért fegyvert fogó emberekből, köztük katonaviselt férfiakból és fegyveres tapasztalatokkal nem rendelkező civilekből alakult meg a Rongyos Gárda, amelynek soraiban nemcsak magyarok, de németek, szerbek, horvátok, bosnyákok és albánok is harcoltak. Küzdelmük egyik fontos eredménye volt a soproni népszavazás, amelyen a város polgárai a Magyar Királysághoz tartozásuk mellett döntöttek. Ezt követően nyerte el a város a „Civitas fidelissima” (Leghűségesebb város) címet. A valós történelmi tényeken alapuló regény egy válságos, ugyanakkor rendkívül mozgalmas korszaknak állít emléket, miközben a honszeretet és a hazafiság tettre váltását méltatja.

Egy idilli kanadai kisvárosban, Avonlea-ben élő idős testvérpár tagjai, Matthew és Marilla Cuthbert arra a döntésre jutnak, hogy az otthonukba fogadnak egy gyermeket az árvaházból, aki segítségükre lesz majd a ház körüli munkákban. Csakhogy egy tévedés folytán a várt fiú helyett egy Anne nevű vézna, vörös hajú, szeplős kislány várja Matthew-t az állomáson, aki hirtelen nem is tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel, így hát hazaviszi magával a kis jövevényt a Zöldmanzárdos házba. Noha a testvérek először vissza akarják küldeni Anne-t az árvaházba, ám hamar azon kapják magukat, hogy ez az élénk képzelőerővel megáldott, tiszta szívű, bőbeszédű, hányatott sorsú kislány teljesen meglágyította a szívüket, és rövid időn belül nélkülözhetetlenné is teszi magát nemcsak számukra, de a kisváros közösségének tagjai számára is. Anne Shirley magával ragadó egyénisége és sorsának története milliók szívét ejtette rabul, és számtalan alkotást, köztük több filmet is megihletett.

Vannak karácsonytalan karácsonyok, amikor ezüstkönnyes a karácsonyfa, és vannak olyan karácsonyok, amikor boldog, karácsonyhangulatos a lélek, és a fa sötétzöldje az ősi, igéző illatfelhőben mozdulatlanul várja, hogy az égi békesség a szívekbe költözzön. Akárhogy is, nekünk angyalok kellenek, "s almavirágszínű hópelyhek tündéri csillogásban". Legnagyobb ünnepünk tiszta és soha ki nem alvó fényét sokféleképpen tükrözik vissza az emberi sorsok, ahogyan e válogatáskötet elbeszélései is, amelyek mindegyike magyar alkotók tollából született. Többek között Déry Tibor, Domonkos László, Füst Milán, Gál Vilmos, Sütő András, Szilasi László és Szirmay Károly írásaival ünnepelhetjük a "szívet táró, csillagos időt". A kortárs és klasszikus írók friss vagy épp nosztalgikus sorai nemcsak karácsonyi hangulatba ringatnak, de a szívünket is melegséggel töltik el. Olvasás közben "mintha egy kis időre elengednék e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit", és mintha kigyúlnának újra régi csillagaink, amelyeket úgy megcsodáltunk valamikor...