Lazi könyvkiadó strana 5 z 31

Vannak karácsonytalan karácsonyok, amikor ezüstkönnyes a karácsonyfa, és vannak olyan karácsonyok, amikor boldog, karácsonyhangulatos a lélek, és a fa sötétzöldje az ősi, igéző illatfelhőben mozdulatlanul várja, hogy az égi békesség a szívekbe költözzön. Akárhogy is, nekünk angyalok kellenek, "s almavirágszínű hópelyhek tündéri csillogásban". Legnagyobb ünnepünk tiszta és soha ki nem alvó fényét sokféleképpen tükrözik vissza az emberi sorsok, ahogyan e válogatáskötet elbeszélései is, amelyek mindegyike magyar alkotók tollából született. Többek között Déry Tibor, Domonkos László, Füst Milán, Gál Vilmos, Sütő András, Szilasi László és Szirmay Károly írásaival ünnepelhetjük a "szívet táró, csillagos időt". A kortárs és klasszikus írók friss vagy épp nosztalgikus sorai nemcsak karácsonyi hangulatba ringatnak, de a szívünket is melegséggel töltik el. Olvasás közben "mintha egy kis időre elengednék e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit", és mintha kigyúlnának újra régi csillagaink, amelyeket úgy megcsodáltunk valamikor...

Gretchen két gyermekével egy társasházba költözik, hogy közelebb lehessen édesanyjához, Miriamhez. Új szomszédjuk egy magának való, titokzatos fiatal nő, Melissa. Egy nap a háztulajdonos Melissát keresi, és Gretchen ajtaján kopogtat, hogy útbaigazítást kérjen. Melissa édesanyja ugyanis meghalt, és Melissának ki kellene ürítenie a lakását. Gretchen átmegy Melissához, és felajánlja neki a segítségét, az anya lakása azonban elszomorító állapotban van. Az óriási rendetlenségből kevés dolgot lehet megmenteni, kivéve néhány fényképet, meg egy levelet, ami befejezetlen ugyan, de hihetetlen családi titkot sejtet. Melissa Gretchennel együtt kezd nyomozásba, és ez a két teljesen eltérő jellemű nő közös erővel végül eléri, hogy a karácsony meghittségében végre esély nyíljon a jóvátételre, a megbocsátásra és a reményre.

N. Nozdroviczky Lajos (1862-1943) életét már gyermekkorától kezdve meghatározta a természet és a vadászat szeretete. Diana, a vadászat istennője már akkor "betakarta varázsfátyolával, hogy azután soha többé ne meneküljön ihletétől". Tízéves volt, amikor az első őzbakját lőtte. Felnőttként a közigazgatásban dolgozott, ám minden szabadidejét a természetben töltötte. Nemcsak vadászott, hanem tudományos megfigyeléseket is folytatott. Elsősorban az erdei szalonka életmódját tanulmányozta, olyan alapossággal, hogy nála többet talán máig sem tud senki erről a madárról. Tapasztalatait könyv formájában is közreadta Az erdei szalonka élete és vadászata címmel, emellett rendszeresen publikált a korabeli vadászlapokban és vadászatairól naplót is vezetett. Vadászemlékeim című kötetének történeteihez volt miből merítenie, hiszen Nagy-Magyarország harminchét vármegyéjében vadászott - és nem csak szalonkára. Könyvében többek között medve, farkas, vaddisznó, szarvas, nyúl, fajd és őz elejtéséről is megemlékezik.

Murray McBride, az egykori kiváló baseballjátékos százéves korára szinte mindenkit túlélt, akit valaha is szeretett. Már éppen véget akar vetni az életének, amikor egy véletlennek köszönhetően találkozik Jason Cashmannel, a halálos betegségben szenvedő tízesztendős fiúval, aki gyökeresen felforgatja a még hátralévő napjaikat. Ők ketten együtt versenyt futnak az idővel, amikor minden maradék erejüket összeszedve igyekeznek valóra váltani a fiú öt kívánságát. Közös kalandjaik során Murray visszaemlékezik, milyen érzés volt fiatalnak lenni, és talán az élet értelmének megtalálásáról is tanul valami újat, Jason pedig a lehetőségért küzd, hogy valamilyen csoda folytán ő is megöregedhessen. Útjuk során azonban szörnyű tragédia éri őket, amely mindent megváltoztat: az utána érkező váratlan ajándéknak köszönhetően teljesülhet ugyanis Jason utolsó kívánsága. Fájdalmasan gyönyörű regény az élet értelméről, az igazi szeretetről és a valódi csodákról.

I. (Nagy) Lajos magyar király Szent László sírjánál esküt tett arra, hogy az elődei által vérrel és fegyverrel szerzett területeket - amelyekre Velence és mások rátették a kezüket - bármi áron visszaszerzi. Ám a győztes velencei hadjáratot követő békeszerződést a dózse folytonosan kijátszotta, ráadásul ismételten megjelent a politika színterén Johanna nápolyi királynő is, aki szintén számos módon igyekezett gátolni Lajos itáliai hatalmi törekvéseit. Lajos királynak a német-római császár folyvást ingadozó politikájával és a török balkáni előretörésével is számolnia kellett, aminek megállításához a pápák vajmi kevés segítséget adtak. Ennek ellenére a Murád oszmán-török szultán és Lajos közt lezajlott első összecsapás a magyarok diadalával végződött, és ez a Vidini bánság létrehozását eredményezte. S miközben Lajos királyt egyre jobban sürgette az utódlás kérdése, újabb kihívásként nagybátyja, Kázmér király halálát követően át kellett vennie a lengyel trónt is. Vajon milyen újabb feladatokat ró ez a kötelezettség a magyar uralkodóra? Merre halad közben a politika, és meg tud-e felelni a király az új kihívásoknak? Ezekre és még sok más kérdésre is választ ad a Nagy Lajos király életét feldolgozó regénysorozat utolsó előtti kötete.

Frederic Morton számos könyvet írt, utóbbiak közül kétségkívül A Rothschildok a legismertebb, amely a legendás gazdagsággal és befolyással bíró bankárcsalád századokon átívelő, lebilincselően izgalmas históriáját mutatja be. Ez a nem mindennapi történet a 18. században vette kezdetét a frankfurti gettó egy aprócska boltjával, ahol Mayer Amschel Rothschild ritka érmék, ékszerek és antik áruk értékesítése során befolyásos gyűjtőkkel ismerkedett meg, így az áruforgalmazás mellett komoly kapcsolati hálót is kiépített, majd idővel bankárként kezdett el tevékenykedni. Öt fia közül az ifjabbik Mayer Amschel Rothschild apja üzletét vitte tovább Frankfurtban, míg Salomon Bécsben, Nathan Londonban, Kalmann (Carl) Nápolyban, Jakob (James) pedig Párizsban folytatta a megkezdett munkát. A Rothschildok keze mindenhová elért; királyoknak és császároknak is hiteleztek, akik aztán komplett hadjáratokat finanszíroztak a tőlük kapott kölcsönökből, majd busás kamatokat fizettek. Az évszázadokon keresztül mindmáig fennmaradó és egyre gyarapodó család nevéhez számtalan legenda kapcsolódik, miközben az idők folyamán a Rothschild név fogalommá lett: a mesés vagyon, a pazar luxus és a korlátlan hatalom szinonimája is egyben.

"Tartsátok észben: a düh nem ér semmit, és a pillanatnyi hév sem; inkább folyamatos türelemre van szükség, vagyis állhatatosságra, kitartásra és erőfeszítésre." "A hit és az ima a mi fegyverünk, a mi támaszunk." "Isten nem hagy el senkit. Aki bűntől megtisztított lélekkel és jól végzett imával fordul hozzá, elnyeri, amire szüksége van." "Ne feledd, hogy egy angyal a társad, az őrződ és a barátod. Ha Jézus és Mária kedvében akarsz járni, engedelmeskedj őrangyalod sugallatainak." "Hívjátok segítségül a Segítő Szűz Máriát, és higgyetek benne, hogy amit az orvosok nem tudnak megtenni, arra Ő képes lesz." A könyv 365 történetet gyűjt össze a szalézi rend karizmatikus alapítójáról, akit XI. Piusz pápa avatott szentté 1934-ben. Az év minden napjára jut tehát egy-egy elbeszélés, amelyek különböző témákat érintenek - mint például türelem, hit, isteni gondviselés, őrangyalok vagy csodás gyógyulások -, és amelyek mindegyikéhez tartozik egy-egy bevezető gondolat is, magától Don Boscótól idézve. Az egyes inspiráló fejezetek elolvasása után garantáltan jól indul majd a nap!

Az auschwitz-birkenaui táborkomplexum egy különleges részlegéről szól ez a visszaemlékezés, a cseh családi táborról, azon belül is a gyermekek barakkjáról. Ebbe a táborba a terezíni gettóból érkeztek foglyok, akik a többi rabhoz képest látszólag kiváltságosnak számítottak, mivel a németek nem tartottak közöttük szelekciókat, a gyerekeknek pedig még "iskolát" is létesítettek. Ez azonban csupán egy kirakatintézmény volt, ráadásul hat hónap után egy következő terezíni csoport vette át az előzőek helyét, akiket egytől-egyig halálra ítéltek. A második csoporttal érkező, a gyerekek felügyeletére kijelölt felnőtteknek abban a tudatban kellett megszervezniük és a körülményekhez képest tartalmassá tenniük a mindennapokat, hogy látták elődeik sorsát, és tudták, rájuk is ez a sors vár. Mégis minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a gyerekeket távol tartsák a tábor borzalmaitól, és napjaikat ne a félelem vagy az apátia, hanem az értelmes tevékenységek határozzák meg, mint a tanulás, a játék vagy a különböző kreatív foglalatosságok. Otto B. Kraus későbbi feleségével, Ditával együtt a gyermekblokkban kapott feladatot. Míg Dita - titokban - a könyvekért, addig Ota a gyerekek egy csoportjáért felelt. Bár a könyvében szereplők többségét nem a valós nevükön szerepelteti, saját tapasztalatai, amiből az írása kétségtelenül táplálkozik, hitelessé és igazán megrendítővé teszik a művét.

Anne és Gilbert romantikus avonlea-i esküvőjük után Glen St. Mary közelében telepednek le, hogy megkezdjék közös életüket. Ebben a bájos tengerparti városkában praktizál dr. David Blythe, akitől Gilbert átveszi a körzetét. Kicsi, ám otthonos, fákkal körülvett, patakkal határolt "álomházuk" csak kevés szomszéddal büszkélkedhet, de az ifjú házasok élete csöppet sem unalmas, egymást érik a boldog és szomorú események az életükben. Sok új kedves ismeretséget kötnek, és szívbéli jó barátokat is szereznek. Köztük van a világítótorony őre, az öreg Jim kapitány, aki valamikor tengerész volt, és soha ki nem fogy az érdekes történetekből; a lehengerlő egyéniségű Miss Cornelia, akinek nagy szíve, de csípős nyelve van, amit előszeretettel köszörül a férfiakon; és a gyönyörű, "aranyhajú" Leslie, akinek életét tragikus események sora árnyékolja be. Anne férjes asszonyként sem hazudtolja meg gyermekkori önmagát, különleges személyiségének varázsa az életéről szóló regénysorozat ötödik részét is ugyanúgy áthatja, mint az elsőt.

Anne és Gilbert kis álomotthonukat hátrahagyva Glen St. Mary egy tágas házába költöznek, Zugolyba, ahol hajnaltól napestig gyermekeik kacagásától hangos a kert és a közeli völgy. Anne odaadó családanya, akire gyermekei minden körülmények között számíthatnak. A gyerekek - három fiú és három lány - egytől-egyig örökölték Anne páratlanul gazdag képzelőtehetségét és azt, hogy mágnesként vonzzák a bajt, így aztán az unalom ismeretlen fogalom Zugolyban. Anne boldog úrnője e kis birodalomnak, csupán az elkerülhetetlen változás gondolata aggasztja, az, hogy "hamarosan - ó, miért is oly sebesen? - Zugoly aprónépe maga mögött hagyja a gyermekkort." Szerencsére azonban "most még az övéi, hogy megtöltsék az életét csodával és örömmel, hogy szeresse, dicsérje és megfeddje őket... egy icipicit". Az ő kezében futnak össze Zugoly életének szálai, hogy "belőle szője tovább a szépség ezerszínű szőnyegét".

Urbánszki László IV. Béla uralkodásának második, a tatárjárás utáni küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regényében. II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg 1241-ben kizsarolta a mongolok elől menekülő királyunktól három határszéli megyénket, 1242 tavaszán pedig kihasználva a kivérzett ország gyengeségét, lerohanta Pozsony vármegyét. IV. Béla ekkor még Dalmáciában tartózkodott, a megye nem számíthatott külső segítségre. A reménytelen helyzetben lévő Hont-Pázmány Ehellős megyésispán, a hatalmát és övéit féltő nagyúr minden lehetőséget kénytelen kihasználni védekezés közben. Nemtelen, sőt aljas dolgokat is el kell követnie, sok szenvedést bocsátva arra a népre, amelyet meg akar óvni, hogy reménye legyen a győzelemre. Hajnalig imádkozva bánja bűneit, melyeket újra meg újra elkövet, hogy népét megvédje. A regény másik helyszíne Bene falu élet-halál harca. A mongol kivonulást követő hónapokban a falu veteránjai boldogulásukat keresve a Felvidékre mennek, ahol újra harcba kényszerülnek. Ezúttal láncpáncélos, majdnem sebezhetetlen óriásokkal kell viaskodniuk, bár ők csak élni akarnak. Látszólag védtelen embereket is harcba kényszerít szeretteik halála, és újra bebizonyosodik, hogy a "veszett farkasként küzdő parasztok, halászok, pásztorok tettei olykor a csataterek hősi eseményeit is felülmúlják".

A holland Etty Hillesum huszonkilenc éves volt, amikor 1943-ban őt és egész családját elpusztították az auschwitzi koncentrációs táborban. Huszonhét évesen kezdte írni naplóját, feltehetően Julius Spier pszichokirológus ösztönzésére, akinek kezdetben a páciense volt, majd idővel a szeretője lett. Az eredetileg az önismeret elmélyítésének céljából megkezdett naplóban a megszálló német hadsereg által bevezetett, egyre szigorúbb zsidóellenes intézkedésekről, és Etty deportált zsidó társainak sorsával kapcsolatos, fokozódó aggodalmáról is képet kaphatunk. Az elnyomásról és a bizonytalanságról szóló feljegyzések mellett a napló ugyanakkor Etty lelki fejlődését és Istenbe vetett hitének elmélyülését is megörökíti, ahogyan gyöngéd, szívhez szóló, közvetlen hangját is, ami akkor is megmaradt, amikor már tudta: közeledik az elkerülhetetlen vég. Etty Hillesum írása Anna Frank naplójához hasonlóan megrendítő, őszinte és irodalmi értékű olvasmány, amely a szélsőséges körülmények ismertetése mellett a világ elpusztíthatatlan szépségének bizonyosságát is magában hordozza.

1526 augusztusát írják a kalendáriumok. Dél felől hatalmas sereg tart Magyarhon felé. Olyan ellenség, akinek az eljövetelét sokan rettegve félik hosszú évek óta: I. Szulejmán oszmán-török hadserege. Ez a sereg a magyarok végzetét hordozza; vér, halál és rabszolgaság ígéretét. A hely neve, ahol II. Lajos magyar király meg akarja állítani a végveszélyt: Mohács... A túlélő magyar és szövetséges vitézek együtt mentik az életüket és bosszúra készülnek; gyászuk és haragjuk tüzeli őket. A szultán csapataival a nyomukban vereségek és győzelmek kísérik őket. Szulejmán Buda felé veszi útját, lenyűgözi a város szépsége és kincsei, egyelőre csak a kifosztását tervezi... A törökök útját mészárlás, felperzselt falvak, holttestek szegélyezik. Az életben maradt férfiak, nők, gyerekek és öregek csatlakoznak a hátráló csapatokhoz. A menekülők létszáma nőttön-nő, több tízezres áradattá duzzad. Az oszmán sereg kegyetlen csatákban csap össze a mind sikeresebbé váló menekülőkkel, a szégyenletes kudarcok miatt végleg le akarnak számolni a gyaurokkal. A harcok viharában egy hősies nemesúr, Dobozi Mihály és hitvese, Farmos Ilona próbálja túlélni a túlélhetetlent. Szerelmük és bátorságuk sok viszontagságot kiáll, de hátravan a végső próbatétel, mert a döntő összecsapást egyik fél sem akarja elkerülni.A csatahely neve: Marót...

Az évszázados múltra visszatekintő, tradícióira és eredményeire büszke Welton Akadémia konzervatív világába egy napon új irodalomtanár érkezik, aki vibráló személyiségével, egyedi oktatási módszereivel, lelkesedésével, humorával és a diákok iránti teljes elkötelezettségével egyetlen pillanat alatt felkavarja maga körül az állóvizet. Az uniformizáltságra törekvő, teljesítménycentrikus oktatással szembeforduló tanár gondolatai fogékony lélekre találnak diákjainál. John Keating gyorsan rádöbbenti őket az élet rövidségére, a költészet szeretetére, és arra is, miképpen találhatják meg önmagukat, hogyan szabadíthatják fel saját gondolataikat, és hogyan küzdhetnek az álmaikért. Lapról lapra tépeti szét velük a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet, tudjanak önállóan gondolkodni, legyen véleményük. A felismerés egyeseknek életre szóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz, a hagyománytisztelő iskolában pedig felüti fejét a lázadás szelleme. A fiúk egy részét megragadja a költészet bűvös hatalmának felidézése, felélesztik az iskola falai között működő Holt Költők Társaságának hagyományait, és megpróbálnak kitörni a köréjük állított korlátok közül.

Petőfi Sándorról a versei és az életéről tanultak alapján szinte mindenkinek van egy elképzelése. De milyen lehetett az igazi Petőfi? Milyen körülmények formálhatták ellentmondásokkal teli, sajátos jellemét, amelyre az idők folyamán oly sok jelzőt aggattak kortársai és az utánuk jövők? Mik azok a jól dokumentált életesemények között megbújó apró történések, amelyek sorsát alakították? Minderre választ kaphatunk ebből az izgalmas regényből, amely amellett, hogy hitelesen mutatja be Petőfi életének nemegyszer hajmeresztő fordulatait, igyekszik a hús-vér embert is megláttatni a legendássá vált alak mögött. Petőfit az idők folyamán mondták már lánglelkű poétának, az istenek magyar kedvencének, a nép apostolának, de ábrándos golyhónak, félbolondnak, betyárnak és még sok egyébnek is nevezték. Egy biztos: hidegen senkit sem hagyott. Rejtélyes eltűnése pedig csak még tovább mélyítette a személye körül kialakult kultuszt. Tény, hogy Petőfi a legnagyobb magyar költő, az ő verseit fordították le a legtöbb nyelvre, itthon és világszerte is ő a legismertebb. Ez egyrészt a néplélek tökéletes ismeretének tudható be, amelyet költészetté tudott varázsolni, másrészt az 1848-as forradalomban betöltött vezető szerepe miatt. Lehet, hogy az igazi Petőfi, mint ember, különc viselkedése és szenvedélyessége miatt sokak nemtetszését váltotta ki, lehet, hogy bizonyos viselt dolgai visszatetszést kelthettek, kétségtelen azonban, hogy már életében is rendkívüli népszerűségnek örvendett, ami a mai napig tart. Ember nincsen hiba nélkül, s mi őt minden hibája ellenére is szeretjük.

Nagy Lajos, hogy igazának érvényt szerezzen, és megbosszulja öccse, András herceg meggyilkolását, hadjáratot vezetett Nápoly ellen. De hiába volt sikeres harcaiban, hiába menekült el Johanna Nápolyból, amint a magyar király távozott az országból, a helyiek szinte nyomban fellázadtak a hátrahagyott kormányzó ellen. Johanna eközben ismét legnagyobb pártfogójánál, a franciaországi Avignonban székelő pápánál keresett segítséget. A szentatya, Nápoly hűbérura természetesen nem hagyhatta veszni birtokát, s ismét kezdetét vette a parttalan és csupán az időhúzást szolgáló diplomáciai huzavona a magyar korona, Nápoly és Avignon között. A pápa ismét az eddig bevált módszerrel élt: politikai ígérgetések és manipulációk követték egymást, és csupán látszatintézkedésekre került sor. Lajos király, akit lekötöttek országa belső ügyei, egy második, reményei szerint végső nápolyi hadjáratot tervezett. Lovagként elképzelhetetlennek tartotta, hogy az igazság ne győzedelmeskedjen. Ám miközben a legtöbb gondját lovagkirályhoz méltó módon és eszközökkel próbálta megoldani, Nápoly és Avignon teljesen másféle módszerekkel élt... A magyar uralkodónak tehát ismét hadat kellett vezetnie Nápolyba. Ám kétségtelen sikerei sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra megvethesse a lábát Itáliában, és megszerezze Nápoly trónját. Közben sereggel támogatta rokonát, a pogány litvánokkal hadakozó lengyel királyt, s felajánlotta a pápának, hogy a számára kedvező, Nápolyt érintő kúriai döntés érdekében oroszlánrészt vállal a litvánok megtérítésében. Ám Avignonban még ez sem bizonyult elegendőnek...