Lazi könyvkiadó strana 7 z 27

Jane Austen kevésbé ismert műve, a Lady Susan, a frissen megözvegyült, gyönyörű és ledér Lady Susan ravasz mesterkedéseit követi nyomon. A hölgy anyagilag kedvező frigyet igyekszik biztosítani önmaga számára, ugyanakkor megpróbálja vigasztalan házasságba kényszeríteni engedelmes, bátortalan és megfélemlített serdülő leányát, Fredericát. Lady Susan olykor meginog tettei során, de mindig készen áll a hazugságra és ámításra, csak hogy elérje, amit akar. A szereplőket és az események alakulását abból a levelezésből ismerhetjük meg, mely Lady Susan, annak családja, barátai és ellenségei között folyik.

A kelet-angliai gazdálkodó család gyönyörű lánya, Sylvia gondtalanul éli az ifjú leányok derűs hétköznapjait, mígnem hirtelen elveszíti édesapját. A lány gyászában titkos jegyese, Charley nyújthatna vigaszt, de ő rejtélyes körülmények között eltűnik, s a kisváros lakói úgy vélik, a tengerbe veszett. Sylvia immár kettő gyászát egyedül az érte régóta epedő boltoskereskedő, Philip képes feledtetni, akinek hosszú évek reménytelen várakozása után ki is mondja a boldogító igent. Miből is gondolhatná, hogy Philip sötét titkot rejteget, egy olyan titkot, amelyre, ha idejében fény derül, teljesen más irányt vett volna a leány élete. A kisvárost feldúló toborzókülönítményeknek ugyanis valószínűleg nem csupán az apja halálához van közük. Sylviának végül marad az elhagyottak egyetlen vigasza, a kicsi Bella, akivel - ahogy a gyermek születése előtt is - egyre a végtelen tengert bámulva várja, hogy háborgó lelke nyugalomra leljen. Szerelem, hűség, vezeklés és megbocsátás mélyen emberi drámája bontakozik ki Elizabeth Gaskell újabb remekművéből.

Válogatásunk az író halász-, vadász és madarászemlékeiből merít. Apró elbeszéléseken, történeteken keresztül ismerjük meg az erdélyi fenyvesek, havasok világának fáradhatatlan vándorát, vadászát, természetíróját. Az utazók, a szegény emberek, vadorzók, rőzseszedők és vadászok íróját, a hegyek hűséges emberét, a bérces kishon legjobb ismerőjét. Kemény János írásait jóízű humor, a természet szeretete és a vándorlásai során megismert emberek iránti baráti, emlékező hang jellemzi.

Tormay Cécile büszke volt magyarságára, és szívén viselte a magyar nép sorsát. Korának nemcsak irodalmi, de politikai szempontból is meghatározó alakja volt. E válogatáskötet huszonnégy olyan elbeszélését tartalmazza, amelyek a történelem, elsősorban a magyar történelem eseményeihez kapcsolódnak. A címadó kisregény Petneházy Dávid kuruc ezredesnek állít emléket, aki részt vett a Buda visszafoglalásáért vívott 1686-os küzdelemben.

A vadász szaktekintély Nadler Herbert méltatói szerint "a vadászat művészetének volt megszemélyesítője". A kötetben az 1920-as, 30-as évekbeli vadászélményei kaptak helyet elbeszélések és naplójegyzetek formájában, melyeket a szerző eredeti fényképfelvételei egészítenek ki.

Végzetes szerelem bontakozik ki Tormay Cécile első regényében, amely az igazi írói áttörést hozta meg számára. A főhősök, Jella és András között feloldhatatlan ellenét feszül: a nő a hegyvidék zabolátlan ösztönvilágát képviseli, szép és bűnös, "szemében a hegyek vad vihara" tombol, a férfi pedig az Alföld fia, akinek "ajkán a puszták nagy, mérhetetlen nyugalma hallgat". Titokzatos erők vonzásában és taszításában éli meg a szenvedélyt, a szédítő magasságok és sötét mélységek világa ez, "fájó gyönyörűség, gyönyörű fájdalom". A történet szívszorító, a végkifejlet drámai, hiszen "nincs nagyobb út a világon, mint amely az embertől az emberig vezet. Olykor átlátni felette, át is hallani a kimondott szót, de az utat megjárni sohasem lehet."

Nem véletlenül nevezi Hankiss János "Nagy-görögország magyar poétájának" Tormay Cécile-t. Ez a válogatás is bizonyítja, hogy az írónő szívesen és biztos kézzel nyúlt az antik témákhoz, és csodálatos, szívszorító történeteket szőtt belőlük. Ahhoz, hogy ilyen jellegű és szépségű művek születhessenek, az ide vonatkozó műveltség és felkészültség mellett a női megközelítés, a női látásmód is rendkívül fontos. Történetiségüket tekintve e romantikus mesék az antik görögök mitikus világában játszódnak, majd átvezetnek abba a korba, amikor az új hit legyőzte a régit. Ami közös és leginkább hangsúlyos ezekben az elbeszélésekben, és ami biztosítja a folytonosságot régi és új világ között, az a nő, a nőiség meghatározó jelenléte. Aphrodité és a Boldogasszony egy, "öröktől fogva egy, aki a fiatal földnek szépséget és szerelmet adott, és az elaggott világnak reménységet...". Az örök nő egyszerre ártatlan szent szűz, ragyogó, érett, szerelmes, asszony, bölcs és boldog anya. Mert az örök nő története e könyv, a rabszolga és az istennő, a táncosnők és a naiád, a hetéra és a szűz története... - és persze az örök szerelemé.

Az Öreg utakon írásai 1934 és 1938 között készültek. Elbeszélésmódjukat alapvetően az első személyű történetmondás jellemzi, és az anekdotikus hagyománynak megfelelően, többnyire a visszaemlékezés áll a középpontban. A múlt panoptikumából különös alakok: ismerős vadőrök, barátok és rokonok elevenednek meg. Központi témájuk a vadászat, mégis csak elvétve szólnak kapitális vadak elejtéséről. Elbeszélőjük hazai környezetben is küzdhetne vaddisznóval, farkassal, esetleg medvével, de Fekete István nem a romantikus élethalálharcot kívánta ábrázolni. Mindenekelőtt azért, mert vadászíróként nem érdekelte a kitalált történetek valóságosnak tetsző előadása. Vadászni ugyanis nem a küzdelem, hanem a kikapcsolódás és megtisztulás reményével járt.

Vitathatatlan, hogy Oscar Wilde (1854-1900) igazi zseni volt, hiszen csak egy zseni tudja oly szélsőségesen megosztani a közvéleményt, mint ahogy tette ezt ő. A tragikus sorsú nagy deviáns bizarr, megrendítő, rejtelmes pályájú könyvével jelentkezik a kiadó, egy megdöbbentő művel forró erotikáról, szerelemről és megszállottságról. Pompás, szórakoztató, ugyanakkor igen szomorú szenvedélytörténet ez a homoerotikusnak is nevezhető regény, mely a már-már beteges rögződés és a nagyon is emberi hűtlenség drámája, s bizony olyan könyv is a Teleny, melyet a világirodalmi köztudat még pár évtizeddel ezelőtt is szégyellt és figyelmen kívül hagyott. A történet elsősorban a Teleny és Camille Des Grieux között kibontakozó szerelmi kapcsolatról szól. Köntörfalazás nélkül, nyíltan mond ki a szerző olyan dolgokat, amivel megbotránkoztatja az olvasót. Érzékletesen ábrázolja a francia bordélyok duhaj mindennapjait, a különféle szeretkezések legintimebb pillanatait. Ám nem csupán ebből áll a mű, hiszen az író egyúttal lerántja a leplet kora társadalmáról is, görbe tükröt állítva a viktoriánus kor erkölcsi normái elé. A fiatal Camille és Teleny mindent elsöprő szerelme meghiúsul, a társadalom bűnösnek tartja az ifjú szerelmeseket, az a társadalom, amely a valóságban sokkal nagyobb fertőben van, sokkal mocskosabb bűnök terhelik, az a társadalom, amely Wilde-ot is kivetette magából, s csak később ébredt rá, hogy egy kivételes művésszel, a 19. századi irodalom legnagyobb alakjával művelte ezt.

A romantikus történelmi regények nagy divatja idején Jane Austen új műfajt teremtett: az 1814-ben megjelent mű modern társadalmi-lélekrajzi regény, melyben az írónő egy vidéki úri család hétköznapjait, a köznapi családi élet bonyodalmait ábrázolja. A jó nevű, ám szegény családba született Fanny Price-t anyja a Mansfield Parkban lakó gazdag rokonaihoz küldi. A mansfieldi kastély Sir Thomas Bertram otthona, Itt él feleségével és négy gyermekével. A család befogadja ugyan a lányt, de sohasem kezeli egyenrangúként. Fanny Price tízéves, amikor Mansfield Park befogadja, tizennyolc, amikor az olvasó búcsúzik tőle. E nyolc év története kel életre a regény lapjain, attól a naptól kezdve, amikor a félénk és zárkózott kislány új otthonába érkezik. Fanny életében mély törést jelent a szülői házból való kiszakadás, és helyzetét - különösen kezdeti időkben nem túlzottan könnyíti meg a két elkényeztetett Bertram lány sem. De a fiúk közül az egyikben, Edmundban hamarosan megértő társra talál, s barátságuk idővel szerelemmé érik. A nyolc év során nemcsak Fanny járja ki a érzelmek iskoláját, hanem négy fiatal rokona és a sorsukban oly jelentős szerepet játszó szép Crawford testvérpár is, akik megnyerő modorukkal és külsejükkel alaposan felforgatják a család mindennapjait és összezilálják a konzervatív értékrendet. A fiatalok közül csak Edmund és Fanny érnek révbe, s boldogságuk záloga a lány hűsége és szerelme. A művet, melynek fő- és mellékszereplői egyaránt emlékezetes, árnyaltan megrajzolt figurák, a jellegzetes austeni irónia teszi még élvezetesebb olvasmánnyá.

Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet - csak Anne Elliot nem. A "Meggyőző érvek" nem pusztán az utolsó, hanem a legérettebb és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott Austen-regény.

Neves írónk "A Damokosok" című regényének témáját Erdély történelméből merítette, a II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követő időkből. E balsikerű hadművelet következményeként az erdélyi sereg színe-java tatár fogságba került, köztük Damokos Tamás csíki főkapitány, valamint Czirjék Boldizsár a furfangos székely ezermester is. Az ő szökésével indul meg a cselekmény, mely aztán Damokos Tamás kiszabadítására irányul, és a továbbiakban számtalan izgalmas fordulatot vesz. Jókai szerette Erdélyt, többször is járt ott, jól ismerte földjét és történelmét is. Személyes tapasztalatait és saját jegyzeteit is beleszőtte elbeszélésének fonalába, emellett történeti forrásokból is sokat merített. Mindezek hiteles alapját jelentik regényének, melyet az író szárnyaló fantáziája színesít meg sok kalanddal, cselszövéssel, humorral és persze romantikával. A valós és kitalált elemek varázslatos elegye letehetetlen olvasmánnyá teszik ezt a Jókai-regényt, melyek fő motívumai a becsület, a hűség és a hazaszeretet.

A természethez gyermekkorától vonzódó Fekete Istvánt különösen érdekelte a madárvilág. Már szülőfalujában, Göllén megismerte és tanulmányozta a madarakat, télen etette őket, de kalitkában is tartott belőlük. Mindez folytatódott, és szinte életformává vált Kaposváron. Később, a gazdatiszti munkája idején már dokumentálta megfigyeléseit és rendszeresen olvasta a magyar nyelvű ornitológiai szakirodalmat. A harmincas évektől elkötelezetten népszerűsítette a hazai madár megfigyelést országosan szervező Magyar Madártani Intézetet és kiadványait a Nimródban, ahol időről időre táplálkozási és vonulási adatokat is közölt. Néhány neves fővárosi madarásszal pedig rendszeresen tartotta a kapcsolatot.

Fekete Istvánt elsősorban regényíróként tartjuk számon, míg az elbeszélőt lényegesen ritkábban emlegetjük. Ennek talán az a legfőbb magyarázata, hogy nehéz tájékozódni elbeszéléseinek mindeddig feltérképezetlen rengetegében. Az időközben megjelent bibliográfia segítségével azonban az életmű immáron áttekinthetővé vált, lehetővé téve olyan tematikus kiadványok sajtó alá rendezését, amelyek meghatározott szempontok - figurák, tárgykörök és elbeszélésmódok - szerint mutatják be az író gazdag kisepikáját. Mostani kötetünk huszonöt olyan Fekete István-írás gyűjteménye, amelyekben a Paczolay, Herlicska és Matula nevű közismert hős szerepel. Az alakjukhoz köthető elbeszélések zöme eredendően tárcaként látott napvilágot, így a kötött terjedelem alapvetően meghatározta az ábrázolás- és elbeszélésmódot. A hangulat és a rajz mind nagyobb jelentőséget kap, és szinte magától értetődő a visszatérő figurák szerepeltetése. Ezeket nem kellett újra és újra bemutatni, a folytonosságot kedvelő olvasók pedig ismerősként köszönthették őket. Személyiségük és élettörténetük elbeszélésről elbeszélésre színesedett, és ez a helyszűke ellenére lehetővé tette a kalandok részletezését. A Paczolay Géza nevű barátot idézőket éppen úgy, mint a kezdetben Herlicskának, később pedig Matulának hívott idős "tanítómesterrel" együtt átélteket. Ha ciklusaikat időrendben vizsgáljuk, világosan nyomon követhető, hogyan mélyül el a kezdeti vadászanekdota. A fegyverhasználat egyre inkább csupán ürügye annak, hogy az író a veszteségről, erről a megrázó közösségi és magánéleti élményről beszélhessen. Az elbeszélések összeolvashatósága ugyanakkor Fekete István figurateremtését is hatásosan szemlélteti, egyúttal azt is bemutatva, hogy miként formálódott ez a sajátos írói szövegvilág egészen a Tüskevárig és a Téli berekig.

Retek Jánosnak hívják az eloször 1944 karácsonyán megjelent Emberek között foszereplojét, és a vele, illetve a családjával történtek követhetok nyomon az általuk felnevelt szajkó életének elso esztendejében. A madarat tavasszal pelyhes fiókaként szed i ki fészkébol a vador unokája, a következo évben pedig mint kifejlett, ivarérett állatot engedik szabadon ugyanabban az erdoben. A párra találó és immáron saját utódokat nevelo szajkó - más néven: mátyásmadár - idonként "emberi nyelven kiáltott vala mit az erdonek". Az "erdei népek" ilyenkor megrettentek, és azt "suttogták a fiaknak", hogy "ez az a mátyás, aki sokkal többet tud, mint mi, mert bodzaéréstol somvirágzásig élt az emberek között".

Elizabeth Gaskell első regényével nyomban beírta magát a viktoriánus regényírók aranykönyvébe. Az elismerést ugyancsak megszolgálta: Szerelem és gyötrelem című nagy ívű regénye egy szövevényes szerelmi história apropóján megannyi emberi sorsot mutat be megrázó erővel, mindezt a tömegtermelő Anglia leleplező korrajzával árnyalva. Mary Barton az ifjan félárvaságra jutott munkáslány az előnyös házasságban látja a kitörési lehetőséget a mind nagyobb nyomorból, amelybe apjával süllyed. Ragyogó szépségének nem is tud ellenállni a gyártulajdonos Mr. Carson élete ékessége, az ifjú Henry, akit sokkal inkább a csábítás, mint a lánykérés ösztönöz arra, hogy Mary körül legyeskedjen. A tapasztalatlan lányt elkápráztatja a fényes jövő ábrándja, ezért visszautasítja a tehetséges és szorgalmas munkásfiú, Jem udvarlását. Mindeközben a sztrájkkal fenyegető elszegényedő munkásság forrong, s egyre kétségbeesettebb tettekre ragadtatja magát; akár az erőszaktól sem riad vissza, hogy tisztességes munkabért erőszakoljon ki a gyárosokból. Mary apja e mozgalom egyik vezéralakjává válik, és elkeseredésében rettenetes tettre biztatja társait. A történet hirtelen tragikus fordulatot vesz: a szépreményű Henry úrfi gyilkosság áldozata lesz. A megrázó események nyitják rá Mary szemét arra, hogy lelke mélyén Jemet szereti, akit azután minden erejével igyekszik megmenteni a bitófától, hiszen bizonyos a fiú ártatlanságában. De ha Jem vétlen szerelmi vetélytársa elpusztításában, vajon kire oszthatta a sors a kegyetlen gyilkos szerepét? Mary Barton életregénye egy szerelem, egy embernyomorító korszak és egy bűnügy megrázó históriája, amelyben lassan elmosódnak a különbségek gazdag és szegény, munkás és gyáros, apa és leány, élet és halál között. S ami a megmérettetés után marad, nem egyéb, mint a nemes jellem, a megváltó halál és a továbbélés katarzisa.