Lazi könyvkiadó strana 2 z 27

"Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát." "A házak és az emberek elmúlnak, de az őszi mezők egyformák maradnak, akárhogy öröklik, mérik, művelik is őket az emberek. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy nem az emberek bírják a földet, hanem a föld szolgái az emberek."

Fekete István valamennyi regénye közül a Végtelen út keletkezési körülményeiről tudható a legkevesebb. Születése idején készült naplófeljegyzéseit a szerző elégette, fennmaradt levelezése pedig csupán elvétve említi a címét, ezért legfeljebb sejtéseink lehetnek az inspirációiról. Az író 1947 késő őszén vállalta el az Új Idők felkérésére, hogy a reformkort betetőző forradalom centenáriumának esztendejében újabb alkotással jelentkezzen a folyóirat hasábjain. Ekkoriban sem a szerkesztőség, sem pedig Fekete István nem tudhatta, hogy az 1948-as szökőév is fordulópont lesz a magyar történelemben. A hamarosan bekövetkező politikai változások azonban nemcsak a nehezen készülő regény cselekményét, de a további sorsát is alapvetően meghatározták.A Végtelen út nemzedékregény. Egy francia fiatalember és családjának története a francia forradalomtól egészen a magyar szabadságharc kezdetéig. Első részét a pikareszkek jellegzetességei színesítik: izgalmas menekülés, fordulatos kalandsorozat, szerelmek, melyek révén a főszereplő, Pierre de Bartay életre szóló tapasztalatokat szerez. A második rész inkább a családregényeket idézi, hiszen ebben már az idős Bartay Péter emlékezik vissza arra, hogy miként telepedett le Magyarországon, és búcsúzik el az eszméiért harcolni induló unokájától.Mindezt akkor vetette papírra a francia ősöket is számon tartó Fekete István, amikor a szabadság kérdését minden másnál időszerűbbé tették a politikai változások. Ezek a Végtelen út elgondolkodtató befejezését éppen úgy befolyásolták, ahogyan abban is szerepük lehetett, hogy a sorozatközlést nem követte kötetkiadás.Erre egészen 1990-ig kellett várni, ám akkori megjelentetője jelentős módosításokkal publikálta a szöveget, figyelmen kívül hagyva, hogy a forrásként használt gépirat: csonka. Mindebből következően a hiteles Végtelen út könyv alakban most vehető először kézbe. Természetesen az Új Időkben közölt - vagyis a szerző által jóváhagyott - előszó és a huszonöt folytatás alapján rendeztük sajtó alá Fekete István hányatott sorsú nemzedékregényét.

"Már több mint egy éve érlelődik bennem a gondolat, hogy olyan érdekes trémát találjak könyvemnek, amely sokak érdeklődését fel fogja kelteni. Állatfiguráink között szerepel a rák és a skorpió. Sokan keresték a többi, horoszkópot jelentő mintát is. Így aztán eldöntöttem, hogy horoszkópok és jelképek fognak szerepelni könyvünkben. Mi sem egyszerűbb - gondolhatják -, hiszen annyi helyen és annyiféle módon foglalkoznak mindennapjainkban ezzel a témával, hogy csak válogatni kell a talált minták közül. De ekkor jött a neheze. Olyan módot találni, mely elég egyszerű, elkészíthető, viselhető, ajándékozható, tetszetős. Sok kutatás, gyűjtögetés, rajzolás, próbálgatás után végre megszületett a könyv."

"- Ó, Istenem! - mondta Franville, mikor Augustine bezárta a szeparé ajtaját, és rögtön magához is ölelte őt - nagy ég, mit akar ön? Kettesben önnel, uram, egy ilyen félreeső helyen... hagyjon, hagyjon, könyörgöm, vagy azonnal segítségért kiáltok! - Megfosztalak a lehetőségétől, égi angyal! - mondta Augustine, és Franville ajkára tapasztotta szép száját. - Most kiálts, ha tudsz, kiáltozzál, és rózsaillatú leheleted még hamarabb lángra lobbantja szívemet! Franville meglehetősen lanyhán védekezett; nehéz komolyan haragudni, ha az ember az első gyengéd csókot váltja az imádott lénnyel. A vérszemet kapott Augustine fokozta az ostrom erejét azzal a hévvel, amelyre csak ennek a szenvedélynek az elragadó papnői képesek. A kezek hamarosan felbátorodtak, a megadó asszonyt alakító Franville ugyancsak nem tartotta vissza a magáét. A ruhák lehullottak, két kéz csaknem egyszerre csapott le oda, ahol azt vélte megtalálni, amire szüksége van... és Franville azonnal szerepet változtatott: - Ó, nagy ég! - kiáltotta. - Hiszen maga csak egy asszony! - Szörnyeteg teremtés! - kiáltotta Augustine, mikor olyasmi akadt a kezébe, aminek állapota kizárt mindennemű önáltatást. - Ennyit fáradozok, és akkor egy hitvány férfit találok..." Sade márki új arcával mutatkozik be, a szalonképes boccacciói történetek életrajziak, korfestők és mindenekelőtt erkölcsösek: a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetését, a szerelmesek pedig egymásra találnak.

A bőrékszerek évszázadok óta nagyon kedveltek, napjainkban is igen sokan viselik. A bőrből készült ékszerek változatosak lehetnek mind formájukat, mintájukat, mind pedig színüket tekintve. Ékszereinket magunk is elkészíthetjük, sőt készíthetünk egyed i darabokat is saját ötleteink alapján. Használhatunk többféle minőségű és színű bőrt, bőrfűzőket és kiegészítőként gyöngyöket is. A kiadvány a különböző ékszerek elkészítésében nyújt segítséget.

Örök férjnek nevezi Dosztojevszkij azt az embert, aki csupán férj, kizárólagosan férj, semmi egyéb, mint férj, s ezért nem is kerülheti el a házasságban az agancsokat. Az ilyen emberek arra születtek, hogy feleségük legyen, aki azután megcsalja őket, mert homlokuk arra a bizonyos díszre van teremtve. Az örök férj lehet egészen okos, tehetséges ember, de az mind nem lényeges, ő semmi egyéb, mint feleségének a férje, minden kényelmet megszerez az asszonynak, engedelmes rabszolgája, de felesége soha egy pillanatig sem szereti viszont, megcsalja minden lelkiismeret-furdalás nélkül, mert ez az örök férj sorsa... A történet hőse Truszockij, a megcsalt férj, mazochista kéjjel keresi felszarvazója társaságát, s pimaszul, erőszakosan tart igényt barátságára, hogy aztán hirtelen fordulattal, elemi gyűlölettel támadjon rá. Végül persze ismét elhatalmasodik rajta a nevetségesség átka...

Charlotte Brontë itt közreadott két kisregénye, a Julia és a Caroline Vernon cselekménye egy képzeletbeli királyságban - a korabeli Angliára erősen emlékeztető Angriában - játszódik. A Julia címszereplője a korabeli divatos társasági hölgyek típusát testesíti meg, aki egyúttal ideálja is annak a bájosan naiv gyermeknek, Caroline Vernonnak, aki ebben az előkelő környezetben tűnik fel először, majd a másik kisregény központi figurájává lép elő. A teatralitástól és melodramatikus hajlamaitól szabadulni képtelen operaénekesnő-édesanya és Northangerland gróf szerelmének törvénytelen gyümölcse ekkor már bakfissá serdült. A még ártatlan gyermekként megismert szereplő hamarosan a női csábítás teljes fegyvertárával felszerelkezve éli meg élete első nagy szerelmét.

Kosztolányi gondolatainak első önálló gyűjteménye és tematikus válogatása a teljes életműből készült. E kiragadott gondolatok talán sokakat újraolvasásra csábítanak majd, és új olvasókat is szereznek műveinek.

Az ausztrál író immár bestsellerré vált regénye Oskar Schindler, egykori német gyárosnak állít emléket. Schindler született üzletember és szerencsejátékos. Idejekorán belép a náci pártba, s egyetlen célja: élvezni az életet, a pénzt és a szép nőket. A második világháború elején a gyors meggazdagodás reményében költözik Krakkóba, és azonnal megérzi, milyen hatalmas üzleti lehetőségek nyílhatnak meg előtte. Baráti kapcsolatok és némi ügyeskedés révén megszerez magának egy gyárat, és nem győz elege t tenni a Hitler hadseregétől beözönlő megrendeléseknek. Mivel kitűnő viszonyban van a náci vezetéssel, vállalkozásához minden támogatást megkap, gyárába a zsidó gettóból toborozhat olcsó munkaerőt. A regény egy ellentmondásos hős története, aki bebi zonyítja, hogy egyetlen ember is képes lehet arra, hogy a körülmények ellenére megváltoztassa a dolgok menetét, és azok drámája, akik az ő segítségével élik túl az emberi történelem egyik legsötétebb fejezetét.

A regény - egy orwelli ihletésű disztópia - egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek a petefészke túlélte az atomerőművek által okozott sugárszennyezést. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság - a jövő Amerikája? - szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fred ének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegség ben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat - sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ...

Mit tegyen, aki szereti a könyveket, de éppen, mert érdeklődik irántuk, felméri, hogy minden könyvet nem lehet elolvasni, mivel az irodalom, akár a világ, végtelen? S hová forduljon az, aki megrögzött könyvmoly létére rémülten fedezi fel, hogy semmir e sem emlékszik azonkívül, hogy olvasta ezt vagy azt a művet? És hogyan győzzük le a könyvundort vizsgára készülve, a sok ezer oldalas, megemészthetetlen kötelező olvasmány-listák láttán? Pierre Bayard, aki maga is nagy felejtő és buzgó nem-olvasó, m egnyugtató válaszokat és okos tanácsokat ad ezekre a kínos dilemmákra, amelyekkel minden könyvbarátnak szembe kell néznie. Valóságos olvasási stratégiákat dolgoz ki a gyakori és különösen kényes helyzetekre, amelyeket minden könyvről társalgó jól ism er, hiszen csak az kerülheti el őket, aki egyáltalán nem szokott olvasni és nincs mit elfelejtenie, vagy aki nem szeret könyvekről beszélgetni. Az olvasás és az aktív nem-olvasás örömteli felfedezéséhez és együttes gyakorlásához olyan felismeréseken át vezet az út, amelyeket Bayard szívesen megoszt minden érdeklődővel.

A könyvben huszonöt novella és jelenet került összegyűjtésre, melyek a szerelem létélményének megannyi változatai. A színes történetek mindegyike bizonyság a XX. század sikerszerzőjének mély emberismeretére, elragadó stílusára és formaművészetére. A történetek, mint megannyi szerelemmozaik, a féltékenység, a reménytelen vágyakozás, az ifjúkor érzelmi ébredése, a csalódás, a magány, a férfiúi és női gyász, az érzelmi útkeresés és az izzó vágy őstípusait villantják föl. Novelláról novellára haladv a kijárjuk végül az érzelmek iskoláját, s akár megértjük, akár kikacagjuk e novellák loknis, cilinderes hőseit: a vágyhajhászó uraságot, a szerelmi életében társadalmilag is fölkapaszkodó banktisztviselőt, az elbocsátott szeretőt, az elvágyódó, magát halálra álmodó zenészt, az egy fiókot mindig zárva tartó lánykát, vagy az elhagyott férjhez visszatérő és vissza nem térő feleségeket - minden történetben többé-kevésbé magunkra ismerhetünk tanúságul arra, hogy az idők ugyan változnak, de a szerelem évszázadok múltán is ugyanaz marad.

Indiana Jones, a régészet tudományának doktora - aki a civil életben egyetemi oktató, egyébként pedig szenvedélyes ereklyevadász és kalandor - különleges és titkos megbízást kap az amerikai kormánytól: meg kell találnia a Frigyládát, a legendás bibliai tárgyat, amelyről történészek úgy gondolják, hogy a bibliai Tízparancsolat kőtábláinak maradványait rejti. Váratlan konkurenciája is akad a kutatásban a nácik személyében, akik Adolf Hitler lázálmait kergetve keresik a szent ereklyét, amelynek feltételezett csodás erejét fegyverként használhatják majd ellenségeikkel szemben... Doktor Jones dolga, hogy lehetőleg Hitler és a nácik által felbérelt archeológus - Indy régi ellenlábasa - Belloq előtt találja meg a Frigyláda rejtekhelyét. Indy egykori professzorának lányával, Marionnal, akihez valaha gyengéd szálak fűzték, elindul Kairóba, ahol régi barátja, Szallah segítségével egyre közelebb kerül a világ legszentebb tárgyához. Képes-e megelőzni a nácikat? Le tudja-e győzni a kísértést, hogy saját szemével lássa Isten erejét?

Indiana Jones a hírhedt régész-kalandor éppen Sanghajban zsebelné be a jutalmat egy ősi császár hamvaiért, de megbízója, a Lao Cse nevű gengszter és bártulajdonos át akarja verni. Indy azonban nem hagyja magát, bár végül menekülnie kell Willie Scott, egy gyönyörű, de hisztérikus bárénekesnő társaságában. Kis testőre, Picur is csatlakozik hozzájuk, ám repülőútjuk kellemetlen meglepetéseket tartogat, ki kell ugraniuk a gépből, s végül Indiában kötnek ki. Egy szegény kis indiai falu sámánja ráveszi a régészt, hogy szerezze vissza az oltárukról ellopott, varázserejű, szent köveket, mert azok nélkül elpusztulnak. Indy és csapata elhatározzák, hogy segítenek, de nem is sejtik, milyen hatalmak állnak a háttérben. Hamarosan eljutnak a pankoti palotába, amely alatt a Végzet Templomá-ban a thugok szektája emberáldozatokat mutat be. Vajon képes-e Indy, Willie és Picur ellenállni a gonosznak, és vissza tudja-e szerezni a professzor a Szankara-köveket?

A kötetben a megjelenésük alapján - vagyis a keletkezésük kronológiájával azonos sorrendbe - olvashatók az életmű 1950 előtt publikált, harmadik személyű, tehát bizonyosan elbeszélésként értelmezhető kisprózák. Némelyikük most lapozható fel először könyvben, de még ennél is fontosabb, hogy ezek az elbeszélések így együtt még sohasem jelentek meg. Egybeolvasásuk hatásosan érzékelteti, hogy kortársai miféle szerzőnek (is) láthatták azt a Fekete Istvánt, akit akkoriban még senkinek sem jutott eszébe ifjúsági írónak nevezni.

Csodálatos ünnep lehet e könyv mindazoknak, akik valaha is elmerengtek azon, hogy "csak még egy-két órát" eltölthetnének Jane Austen bájos figuráinak, Bennetéknek, Darcyéknak vagy a De Bourghoknak a társaságában. Most a Büszkeség és balítélet sziporkázó folytatásban mindannyiukkal találkozhatunk, de néhány új arc is megjelenik közöttük. Házuk idilli nyugalmában látjuk viszont Georgiana Darcyt, aki immár ifjú sógornője, Elizabeth Bennet Darcy mellett ismerkedik a világgal. A lelke legmélyéig romantikus lányban korábbi szerencsétlen afférja Wickham hadnaggyal mély nyomokat hagyott, és megfogadta, hogy soha többé nem adja férfinak a szívét. Fogadalmának azonban kemény próbákat kell kiállnia...