Lazi könyvkiadó strana 4 z 27

A válogatás a vadászíró csupa olyan írását tartalmazza, amelyek csak régi újságokban vagy kéziratban voltak fellelhetők és könyv alakban még nem jelentek meg. Első részében afrikai vadászélményeiről, a bennszülött törzsek világáról, a másodikban magyarországi vadászatairól, az apróvadak életéről ír, és olvashatjuk bölcs vadászintelmeit is. A kötet végén pedig a kéziratban maradt önéletrajza olvasható.

Évezredek óta minden kultúrában hordanak az emberek gyöngyöt. Gyerekek és felnőttek láncokat, karkötőket, állatmintákat fűznek színek és formák csoportosításával. Napjainkban egyre több szó esik a szabadidő értelmes, hasznos eltöltéséről. Ehhez szeretnék segítséget adni. A gyöngyfűzési minták gazdag tárházából egy morzsányit nyújtok át azoknak a gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak, akik szívesen alkotnak. Ezek a csodálatos ékszerek kicsiknek és nagyoknak egyaránt örömet szereznek akár ajándékként, akár díszként."

"A Klastrom titká"-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában. Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor "gótikus" rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán. A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak. Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

Thurn-Rumbach István kevéssé ismert alakja a magyar vadászirodalomnak, pedig kitűnő vadász és remek író is volt egyben. A két világháború között Eszterházy Lászlóval, Storcz Mátyással és Fuchs Antallal együtt sokat tett a vadászkultúra fejlődéséért. E kötetben a "kárpáti vadon" szépségeivel ismerteti meg az olvasót, az 1920-as, 30-as években itt szerzett tapasztalatait, vadászemlékeit foglalja össze. Zsákmányai között szarvas, medve, farkas, hiúz, nyírfajd, siketfajd és keselyű is szerepel. A kötetet a szerző eredeti fényképfelvételei illusztrálják, a függelékben pedig hasznos tájékoztatást kapunk "a kárpáti vadász célszerű felszereléséről" is.

A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is… de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre... Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

Nyirő József a "Székelyek"-kel egy olyan művet adott a mindenkori olvasó kezébe, amely ha önmagában nem is elegendő a székelység napjainkig ívelő sorstörténetének megértéséhez, a székely lélek megértésének mindenképp az alfája. Ha napjaink olvasójának néhol vadnak és kegyetlennek is tűnik az a világ, amely Nyirő tolla alatt életre kel, egy olyan erkölcsi világrend, világkép és létértelmezés bontakozik ki ezekből a novellákból, amelyek kétségtelenül a megmaradást, a szól legnemesebb értelmében vett életet szolgálják.

Henryk Sienkiewicz, a talán legnépszerűbb lengyel prózaíró, számos nyelvre lefordított "Quo vadis" című regénye az ókori Róma legkiszámíthatatlanabb császára, az őrült Néró uralkodása idején játszódik, Sienkiewicz érzékletesen ábrázolja a hírhedt pojáca és udvartartása perverz szórakozásait, az oktalan és eszeveszett keresztényüldözéseket, az Örök Város felgyújtását. Eközben egy csodálatos szerelem bontakozik ki. Vinicius a gazdag patrícius beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A férfi élete egy csapásra megváltozik, Lygia ugyanis keresztény vallású, és ez számtalan bonyodalomhoz vezet. Noha szeretik egymást, két különböző, sőt ellentétes világot képviselnek, ráadásul egy olyan korban, amelyben kereszténynek lenni halálos veszedelmet jelent. Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot is, amelyben élnek. Róma Néró eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bujkálnak, cirkuszok porondján halnak mártírhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.

A dunántúli Fekete Istvánt családi szálak kötötték Erdélyhez: édesapja egyik testvére a szilágysági Zsibón lett patikus. Szenvedélyesen vadászott, és e kedvtelésében ragaszkodó társra talált előbb ajkai gazdatiszt, majd fővárosi hivatalnok unokaöccsében. Fekete István 1925 és 1944 között legalább tíz alkalommal utazott Erdélybe. Mindenekelőtt vadászni járt Szamosudvarhely mellé, nagybátyja szarkaréti bérelt birtokára, szinte úgy, mintha a sajátja lenne. A budapesti középosztály ünnepelt alakjaként a negyvenes évek elején már-már főúri vadásznak érezhette magát Erdélyben, aki (ha szerencséje van) medvét, farkast és akár még hiúzt is lőhet, de kapitális agancsú szarvasokat és őzeket majdnem biztosan. Vagyis a rokonlátogatás, a pihenés és a nyugodt alkotás elsősorban ürügyek voltak, amelyekkel e néha hetekig tartó kirándulásokat otthon megindokolta. Utazásai során a vadregényes Erdély rajongójává vált. Szabadságát eltölteni, vagyis pihenni indult oda, ám nemcsak a vadásznaplóiban, de a szemléletmódjában is kitörölhetetlen nyomokat hagytak e látogatások. A korábban sohasem politizáló fiatalembert ugyanis mélyen megérintette mindaz, amit Erdélyben tapasztalt. Szabadságfelfogása fokozatosan átalakult, ahogyan egyre inkább a kisebbségi sorsban élők felé fordult a figyelme. Reményeik beteljesedését látta a határmódosításokban, különösen Észak-Erdély visszacsatolásában, ami a rokonsága révén egészen közelről érintette. Kisprózáinak újabb kötetét ezúttal is az első megjelenések alapján rendeztük sajtó alá. A tartalmat érintő néhány változtatás a szerzői javításokkal fennmaradt csekély számú lapkivágat alapján történt. Az írásokban erdélyi vadászatok, ünnep- és hétköznapok emlékei elevenednek meg, köztük olyanok is, amelyek több mint hat évtized múltán most látnak újra napvilágot.

Az élet halhatatlanságára utaló faluregény a munka, a családiasság, az összetartás eposza. A regény a székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani jókedvű, mó kás, furfangos, tréfacsináló kolontos, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi k enyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel. Nyirő az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. A mű középpontjában - címének megfelelően - a halhatatlan életáll, a szület és és halál körforgása, amely örök és elpusztíthatatlan. A regény amolyan könnyű, szórakoztató olvasmány, a szereplők állandóan tréfálják egymást, a konfliktusok vígjátékba illően megoldódnak, csupán az utolsó oldalakon komorul el a történet, amikor kitör a háború és Danit behívják katonának. A tragikumot sejtető vég ellenére az író mégis azt mondja, hogy az egyes ember elpusztulhat, a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan. Nyirő írói eszköztárának egész gazdagsága felvonul: remek je lenetező képessége és dramaturgiai hajlama, panteista életimádata, mélyen átélt istenhite, a székely népi misztika ismerete, természetet megszemélyesítő hajlama, pazar élőnyelv-imitációja, finom lélektani megfigyeléseinek árnyaltsága, nyelvi jellemáb rázoló tehetsége, természetfestő ereje, melyek kifogyhatatlan mesélőkedvvel és népszeretettel párosulnak.

1844 januárjának egy borongós napján Londonból Leeds felé tart a vonat. A hideg vasúti fülkében a hosszú úton megismerkedik két útitárs. Az egyik Charlotte Brontë kisasszony, aki friss csalódással a szívében tér haza Brüsszelből. A másik Lockwood úr akivel legutóbb mint az Üvöltő szelek egyik elbeszélőjével találkoztunk. Úti olvasmányuk pedig egy hosszú levél, amelyet évtizedekkel azelőtt írt valaki aki már nem él, valakinek, aki már szintén a sír lakója. A levél írója nem más, mint a rejtélyes és sötét Heathcliff, az Üvöltő szelek eszelős bosszúvágytól hevített hőse, aki a sírig és a síron túl is reménytelen, keserű szerelemmel szerette Catherine Earnshaw-t, aki viszont szinte kettétépte magát két szerelmese az angyali Edgar Linton és az ördögi Heathcliff között. Annak az időszaknak a történetét tudjuk meg Heathcliff leveléből, ami az Üvöltő szelekből kimaradt: mi történt vele attól kezdve, hogy sebzett szívű béreslegényként elszökik az Earnshaw-birtokról, és évek múltán gazdag és művelt, nagyvilági férfiként tér vissza, hogy magának követelje Catherine-t, aki azonban már Edgar Linton jegyese. Lin Haire-Sargeant amerikai írónő, irodalomtörténész, a Brontë nővérek világának tudós ismerője mesteri kézzel szövi történetébe nemcsak az Üvöltő szelek, de a Jane Eyre szereplőinek és szerzőinek életét is, és nagy beleérzéssel tölti ki a történet hézagait. Könyve méltó kísérője az Üvöltő szeleknek, de önmagában is érdekfeszítő, romantikus regény.

A történelmi témájú, romantikus hangvételű "Örökké" a népszerű amerikai írónő, Kathleen E. Woodiwiss utolsó regénye, méltó lezárása "A láng és a liliom" által megkezdett sornak. Az események színtere a 12. századi, belviszályokkal sújtott Anglia. I. Henrik halála után harc indul a megüresedett trónért, az országban polgárháború dúl. Mindeközben Lady Abrielle of Harrington - miután jegyese váratlanul meghal, családja pedig nehéz anyagi helyzetbe kerül-, végzetes döntést hoz: kezét ígéri erőszakos és visszataszító, ám ugyanakkor hatalmas vagyonnal rendelkező kérőjének, Lord Desmond de Marlé-nak. Ahogyan az esküvő napja közeleg, Abrielle egyre jobban kétségbeesik. Itt már csak a csoda siethet a lány segítségére... vagy egy délceg skót lovag, a kit teljesen elbűvöl Abrielle sugárzó szépség... Lord Raven Seabern, a skót király követe bármit megtenne szíve hölgyéért, csakhogy az ő élete is veszélyben forog...

II. József császár és idősebb Wesselényi első pillantásra ismerősök amint kilépnek a história ködéből a művészet verőfényébe. Két egymástól teljesen idegen világ csap össze személyükben, s mindegyik önmagában hordozza tragikumát.

"Egyetlen asszonyt szeretni egy életen át majdnem annyit jelent, mint nem ismerni az asszonyokat" - írja Mikszáth. Márpedig ő -jelenlegi ismereteink szerint- csak egy nőt szeretett, azt a bizonyos Mauks Ilonkát, akit kétszer is feleségül vett. S be i s bizonyosodik, hogy minden axióma sántít valahol, mert ennek a szellemes kijelentésnek sincs igaza Mikszáthra vonatkozóan. Ha valaki ismerte az asszonyokat, az éppen ő maga volt. Ennek ékes bizonyítéka ez a kötet, amit az olvasó most a kezében tart. Mikszáth asszonyokat idéz meg, ha kell a históriai időkből, de még inkább a saját korából. Olyan ez a kötet, mint egy kis enciklopédia a nőkről. Az asszony, aki megcsal, és akit megcsalnak. A férj, aki mindig utoljára tudja meg. Hiúság, amely az ass zonyok között a legveszedelmesebb. Házasság, amely nem indul jól és rosszul végződik. Egy romantikus szerelem, amely talán még jól is végződhet. Viszonzatlan szerelem és szerelmi háromszög. A nő, akit elcsábítanak, de az író igazságot szolgáltat... E z a könyv a legvégzetesebb emberi szenvedélyről, a szerelemről szól. A nőkről, s persze a férfiakról is. Hiszen a szerelemhez mindig ketten kellenek.

1462: A rózsák háborúja kettéosztja az országot, mialatt a York és a Lancaster ház élet-halál küzdelembe bocsátkozik Anglia trónjáért... A vér és árulás eme időszakában Anne Neville, Warwick nagy hatalmú earljének lánya beleszeret Richardba, Gloucester becsvágyó, büszke hercegébe, IV. Edward király testvéröccsébe. A York-dinasztia uralkodóját a "királycsináló" Warwick segítette a trónra. Hálából eljegyezheti lányát Richarddal, s ez a politikai-hatalmi szövetség valamennyi érintett fél érdekébe szolgálja. A király változékony kegye és az earl féktelen hatalomvágya azonban fordít a család sorsán, hamarosan földönfutó árulóként francia földre menekülnek. Az apa Lajos király udvarában koncként veti oda a lányt saját érdekeinek, így Anne új jegyese immár Lancasteri Edward. Anyósjelöltje Anjou Margit, aki vérfertőző viszonyt folytat a kamaszkorból alig kinőtt, éretlen lelkű, szadista fiával, s féltékenységében agyongyötri a lányt. Így marad előbb szűzen, majd miután a vérontás ismét angol földön tombol, és Edward herceg odavész egy csatában, özvegyen. A talpraesett Anne ezt követően újabb játszmák középpontjába kerül... Olyan kor ez, amikor semmi sem szent, amikor mindent az érdek mozgat... Van-e esélye szép és öntudatos hősnőknek egy ilyen világban a boldogságra?...

Karácsony! Mennyi kedvességet hordoz ez a szó! Jelenti az embereknek vágyuk beteljesedését annyi reménység után, hiszen megváltást nyert a világ. De felidézi a családi öröm, a felragyogó gyermekarcok évente visszatérő napját is. Csillog a karácsonyfa az ablakok mögött, megkondulnak a harangok a néma éjszakában, hogy hirdessék Jézus születését. Száll az angyali köszöntés templomról templomra, szájról szájra. Szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben. Gyermekkoromra gondolok, s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis, mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket... A kötetben a karácsonyhoz kötődő versek, novellák találhatók.