Lazi könyvkiadó strana 10 z 31

"Üdv neked, te mámor anyja, bor!" "Mindenkiben két ember lakik, az a másik néha napokig áll elrejtőzve, mint valami árnyék vagy kísértet a padlás kéményéhez lapulva, de nyomban lejön a padlásról az első pohár bor után." "A jó bor halkan és tisztán szól, akár egy gregorián ének, mely feledhetetlenül simogatja a pincék templomi csendjét." "A bor palackozott költészet." "Ahol olyan bor terem, mint a tokaji, milyen lehet ott a lélek?" "A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor." "A borban bölcsesség van, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok." "Három pohár bor elűzi a szellemeket, de a negyedikkel visszatérnek." (részletek a könyvből)

Hunyadi Mátyásról rengeteg legenda, anekdota, monda és mese született, talán nincs is olyan magyar felnőtt vagy gyermek, aki ne hallott volna a nevéről. Alakja az idők folyamán eggyé vált az igazságosság fogalmával, a vitéz és bölcs uralkodó mintaképe lett. Számtalan mesés történet létezik az álruhában népe között járó, jutalmazó és büntető, tréfát kedvelő királyról, nemcsak a néphagyományban, hanem neves íróink munkái között is - e kötet ezekből mutat be jó néhányat. Csala Károly grafikusművész mesteri rajzai szervesen egészítik ki a meséket, velük valósággal elevenné varázsolódnak az egyes történetek és a benne szereplő alakok.

Egy kisvárosban, Grandonban öt nagyon különböző ember együtt fedezi fel a karácsony igazi jelentését. Jennifer és Ryan, akik mindketten egyedülálló szülők, saját veszteségeikkel és fájdalmaikkal küszködnek. Miközben próbálnak előrelépni a jelenben, még mindig a múlt emlékei, örömei és bánatai kötik gúzsba őket. A tizenhat éves Kaylee olyan döntést kénytelen hozni, amelynek következményei az egész családjára kihatnak. Stephen és Lily boldog házasok, akik családalapítást terveznek, ám váratlan akadályba ütköznek. Mindannyian saját harcaikat vívják, miközben életük útja egy merőben szokatlan templomi pásztorjáték során közös csomópontba fut. A próbák során nemcsak karácsonyi dalokat tanulnak, hanem megtanulják, hogy mindig van remény, ha elég erősek, bátrak, és képesek szeretni... A New York Times sikerlistás írónője szívmelengető, tanulságos történetet mesél el nekünk a szeretet és a hit erejéről, hogy megmutassa, a lehetőségek ott rejtőznek körülöttünk, csak rájuk kell találnunk.

Mécs László premontrei szerzetes, költő és lapszerkesztő a két világháború közötti vallásos líra meghatározó egyénisége, a kisebbségi magyarság egyik szószólója. Versei közül sok kapcsolódik a karácsonyhoz és az ünnep lelkiségéhez. E kötet oly módon válogat belőlük és fűzi össze őket, hogy olvasásukkal szinte észrevétlenül vonódunk bele a téli hangulatba: a tar ágak szaggatta ég, a gyémánt-homokként csillogó hó és a fagyos, jégvirágos fehérség burkába, mely már magában hordozza a karácsony ígéretét. Az istenváró adventben aztán a gyermekkacagás karácsonyi csengettyűk hangján szól, zengenek az emlékek és zeng a szív is, míg végül ez a szív Betlehem lesz: megszületik benne a jóság. Jóság, hit, remény és szeretet testet öltenek újra és újra karácsony ünnepén, s ahhoz, hogy minél tovább őrizni tudjuk szívünkben e tünékeny kincseket, Mécs László ihletett szavaiból meríthetünk erőt.

A török időket megelevenítő regénytrilógiájában Jankovich Ferenc több mint száz év eseményeit dolgozta fel: az 1550-es évek végétől 1664-ig.A történelmi hitelességre törekvő, izgalmas, romantikus fordulatokban bővelkedő regényekben nemcsak a kor kiemelkedő hadvezéreinek, legendás ,,törökverőinek" harcai elevenednek meg, hanem megismerheti az olvasó a végvári katonák, a falvakban nyomorgó, töröknek, német zsoldosnak, haramiáknak kiszolgáltatott egyszerű nép életét is.A korszak mindmegannyi jellegzetessége helyet kap a történetekben: a végvári vitézek hétköznapjai, hadiportyák, cselvetések izgalmas megjelenítése, az akkori kémek, a pribékek ,,munkálkodása", a hadi kótyavetyék, a vásárok leírása, de a végvárakban élő főúri családok élete sem marad ki a cselekményből. A szerelmi történeteket - főúri családok és szegény emberek magánéletét egyaránt - élénk színekkel festi a szerző. A regényeknek igazi korabeli levegője van, az író a jellemző adatok és tények, a szokások, a tárgyi világ hitelt adó gazdagságát vonultatja fel.

?Az ember egészen boldog sohasem lehet.? "Mit csinálnak Magyar honban? Esznek, isznak, hadakoznak, Szörnyűség! - No nem kell félni, Csak szavakkal kardlapoznak." "Fölmerül a külfaj árja, A meleg vért általjárja És a nemzet áll fagyottan Tompa, zsibbadt fájdalomban." "Karod között megolvadt bánatom." "A leány hű nem lehet - Férficsontból vétetett." "Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért." Vörösmarty Mihályt nem véletlenül nevezik a "nemzet ébresztőjé"-nek - nagy ívű pályája során meghatározó művekkel gazdagította a magyar irodalmat és neki köszönhetjük "második himnuszunkat", a Szózatot is. Életműve egyetemes bölcsességek tárháza.

"Erdélyben történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind hitvallónak is kell lennie. Dsida Jenő rövid életét végigkísérte a megváltás hite és drámája, az a bizonyosság, hogy zaklató kérdéseire a létnek egy magasabb rendjében kaphat majd választ. A keresztény költő igazi hangja azokban a vallásos verseiben szólal meg, amelyek a megváltást keresik, a megváltás művében kívánnak személyes részt vállalni. Dsida az "imitatio Christi" drámaiságát ismeri fel, azt a szenvedést és megaláztatást, amely végül a megváltáshoz vezet. Ő maga is át akarja élni ezt a drámát, meg akar vele küzdeni. Számos versében ezért a krisztusi szenvedéstörténet személyes értelmezést kap, a költő sokszor a magára maradt, szenvedő Krisztus helyébe képzeli magát, a krisztusi áldozattal azonosul. Saját áldozatvállalásának, küldetésének végső értelmét a krisztusi áldozat természetfeletti rendjében találja meg, s ezáltal osztozik a megváltás drámai misztériumában."

A századelő és a huszadik század első négy évtizedének neves orvos vadászírója, nemzetgyűlési képviselője, egyben a Keresztény Nemzeti Párt alapítója volt Dr. Avarffy Elek. Több vadászati témájú élménybeszámolója is megjelent annak idején (Vadászutakon, Vadászképek, Hej, vadászok!). E kötetében negyvenkét éves vadászmúltjának legérdekesebb történeteit osztja meg az olvasóval, amelyeket a történelmi Magyarország több vármegyéjében, falvak vagy városok erdei, mezei, tavi, holtági határaiban élt meg. Az írásokban emléket állít egykori vadásztársainak, vadőröknek, hajtóknak éppúgy, mint hű vadászebeinek is, miközben megismerjük az egyes szarvasok, őzek, vaddisznók, rókák, nyulak, foglyok, szalonkák, récék, vadludak, túzokok elejtésének történetét. Természetesen a szerző élvezetes módon a látott tájak szépségét is leírja, hiszen a vadászat lelkünket, gondolatvilágunkat szépíti, gazdagítja, természettudományi ismereteinket bővíti, az állat- és növényvilág szeretetét fejleszti.

Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve, egy sűrű lombú fa alatt húzta volna meg magát, ez azonban odaszólt neki: "Állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak." Ezzel utasította el féltében a többi fa is. Az Úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

Maderspach Viktor Erdély szülöttje volt, valamikor hatalmas birtokok ura, hiszen a Zsil völgyének vidéke, a Retyezát és a Páreng-havasok jó része is a Maderspach-birtokhoz tartozott. Ebben az elhagyatott vadon világban nőtt fel, itt szívta magába a természet iránti szeretetet, és itt tanulta meg, mit jelent a szabadság, mit jelent imádni a szülőföldet. Az első világháború kitörésekor az elsők között jelentkezett harctéri szolgálatra, a háborúban merész és rendkívüli megbízatásokat hajtott végre. Amikor 1916 augusztusának legvégén Románia megtámadta Erdélyt, Maderspach Viktor - aki éppen odahaza volt szabadságon - kieszközölte, hogy ne kelljen visszatérnie az ezredéhez, s mint a terepet kiválóan ismerő felderítő, önkéntes katonákból szervezett vadászkülönítményével részt vett a betolakodók ellen vívott harcokba. Az igazi gerilla harcmodort követő, mindenre elszánt csapatával végrehajtott sikeres akciói nagyban hozzásegítették a hadvezetést ahhoz, hogy gyorsan és csúfosan visszaszorítsák Erdélyből a hódítókat, majd Bukarest elfoglalása után a demoralizált ellenséget a Fekete-tengerig üldözzék. Maderspach Viktor könyve ennek az időszaknak a személyes történelmét beszéli el. Az olvasmányos írás értékes forrásanyaga az I. világháború történeti kutatásainak. A műből a háború "természetrajzát" a hivatalos történetírásnál jóval plasztikusabban, őszintébben ismerhetjük meg, nemcsak azokra a mozzanatokra tér ki, amelyek a borzalmakat példázzák, hanem megmutatja a világháború mindennapjainak élményeit, lehetséges pozitívumait is. Nem utolsó sorban pedig a könyv felmutatja egy kiváló képességekkel rendelkező rendkívüli ember sziklakemény jellemét, izzó hazaszeretetét, és roppant eredeti személyiségét.

Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden "naprakész" csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

Ittbent a szobában nyugalmas meleg. Ott kint hóhullás van: csöndes, álmodó, - hull, hull szép-fehéren a hórengeteg. Ma lusta a lelkem: a tűzparipa, ma bent tart a kályha, és nekem zenél, akár egy cicomás, régi muzsika. A vén kályha tiize ma oly kelle mes. - Kintvigyorgó arccal táncol a halál, s a halál, a halál oly rettenetes. Bámulom a kertet, erdőt, fát, mezőt: mindenütt komorló, fehér temető, hol nemrég dal, szépség: izmos élet nőtt.