Lazi könyvkiadó strana 8 z 31

Kleopátra története folytatódik. Egyiptom királynője immár érett asszony, Julius Caesart meggyilkolták. Róma vegyes érzelmekkel kötődik Kleopátrához, és a birodalom erős emberei jobb szeretnék őt leigázva, megszégyenítve látni. A Caesar utáni korszak vezéregyéniségei egymással is hadakoznak, indulatok és seregek feszülnek egymásnak. A Kleopátra hálószobájában Caesar helyére lépett Marcus Antonius, és a meggyilkolt imperátor utódja, Octavianus között egyre mélyül az ellentét, amelynek következményeivel Kleopátrának is számolnia kell. Tanácsnokai között is egyre több hajlandó a királynő elárulására, így a belső politikai ellenfeleivel külön harcot folytat. Az intrika és ármánykodás odáig fajul, hogy a királynő élete és vele együtt Egyiptom Rómával szembeni függetlensége is komoly veszélybe kerül… A regényből a történelmi események mellett megismerjük Kleopátra gyermekeit, a királynő magánéletét, az általa nagy becsben tartott kultúrát és a korabeli egyiptomi hitvilágot, hiedelmeket is.

Nadler Herbert a magyar vadásztársadalom megkerülhetetlen alakja. Nevéhez fűződik többek között a „Nadler-pontok” bevezetése, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói tiszte, a Természet című lap szerkesztése, és egy időben még a mezőgazdasági főtanácsosi címet is birtokolta. Nemcsak szakavatott munkája és pompás trófeái, de irodalmi munkássága is nagyban hozzájárult tekintélye öregbítéséhez, cikkeivel és könyveivel jelentősen gazdagította a vadászirodalmat. Írásainak elsődleges forrásanyagát nagyrészt naplói jelentik, amelyekben német és magyar nyelven, közel háromezer vadászattal eltöltött nap eseményeit rögzítette. E kötet az 1937-es és 1938-as éveket megörökítő naplóbejegyzéseket tartalmazza, amelyek korábban Dr. Oroszi Sándor szerkesztésében is megjelentek az Erdészettörténeti közlemények című sorozat részeként. Nadler Herbert kitartó és etikus vadász volt, a természet és a vadak jó ismerője. Feljegyzéseiben a „szép, derűs és jól rendezett” vadűzések mellett kendőzetlenül írt a középszerű vagy épp meddő vadászatokról, a mámoros sikerélmények mellett a bosszantó hibákról, továbbá az időjárás és a vadászszerencse szeszélyességéről is, ily módon a vadászélmények teljes palettáját vonultatva fel szókimondóan, lényegre törően, mégis olvasmányosan.

A „ritka és nehéz szavak tudósa” nemcsak a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb költői életművét alkotta meg, de nagy hozzáértéssel nyúlt a klasszikus magyar irodalomhoz is, és mindemellett a kortárs irodalmi életre is érzékenyen reagált. Kritikáiból, verseiből, leveleiből és naplójegyzeteiből vett sorokkal idézi meg a tragikus sorsú költő gazdag érzelem- és gondolatvilágát e kötet.

Vannak évek, amelyek csak úgy elsiklanak mellettünk, s az év elmúltával megállapítjuk: igazából nem is éltünk, csak sodródtunk. Azért, hogy ez ne történjen meg, Pater Anselm Grün, a münsterschwarzachi bencés kolostor szerzetese és számos népszerű lelki olvasmány szerzője, az év során naponta két rövid szöveggel szeretne kísérni bennünket. Ezek arra hívnak, hogy reggel és este megálljunk, és engedjük hatni magunkra a szavakat. Azáltal, hogy szünetet tartunk, egy kicsit kiszállunk az élet mókuskerekéből, belső tartásunkban olyan támaszt kapunk, amelyben megfogódzkodhatunk a mindennapok örvénylése közepette. Ha a mindennapok örvénylésében e könyv szavai érintkezésbe kerülnek lelkünkkel, akkor átéljük, hogy áldottak vagyunk, és mi is áldás lehetünk azon emberek számára, akikkel találkozunk.

A baloldali gondolkodás jórészt olyan emberek játszadozása a tűzzel, akik még sem tudják, hogy a tűz forró. A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak. A pénzimádat a vallás rangjára emelkedett. Sőt, talán ez maradt az egyetlen, igazi vallás – amit az ember átélhet. Ha betartod a kis szabályokat, megszegheted a nagyokat. Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb másoknál.

A történet a Kr. előtti első század Alexandriájába röpíti az Olvasót. A fáraók Egyiptomában Nagy Sándor halála óta a Ptolemaiosz dinasztia uralkodik. Róma ellenállhatatlanul tör Egyiptom felé, a birodalom azonban kemény diót jelent a hódítóknak. Maga Julius Caesar is belátja, okosabb velük barátságra törekedni és bölcs diplomáciával lassan Rómához kötni az ősi birodalmat. Talán könnyebb dolguk lett volna, ha nincs Kleopátra, aki jelentősen különbözött elődeitől. Ha Róma azt hitte, egy nővel könnyebb dolga lesz, hát súlyosan tévedett. Kevés olyan nő ismeretes e korból, aki ennyire értett a diplomáciai fondorlatokhoz, vagy ilyen eréllyel tudott volna egy világhatalommal szemben fellépni, mint Kleopátra. A regényből megtudhatjuk, milyen is volt Kleopátra gyermeklányként, és miben különbözött nővéreitől, fivérétől. Hogyan alakult ki sajátos személyisége, műveltsége és céltudatos gondolkodása, melyre nagy szüksége volt a politikai játszmákban, amelyekkel – akár női praktikák felvonultatása árán is – meg kellett birkóznia. A kötetből kiviláglik, hogy Kleopátra nem csupán egy vonzó nő volt, hanem erőskezű uralkodó, hadvezér és kiváló diplomata is. Rómának nem véletlenül gyűlt meg vele a baja…

Alex és az őt korábban rettegésben tartó osztálytársa, Dinu szoros barátságot kötöttek, amióta együtt eltöltöttek egy napot az ókori Londiniumban. És bár mindketten megfogadták, hogy soha többé nem mennek bele még egy hasonló kalandba - nem is tehetnék, hisz az első időutazás értelmi szerzője, a hóbortos csilliárdos Solomon Daisy rács mögé került -, az események sodrásában mégis egy időkapu túloldalán találják magukat. Ezúttal 1600 évet ugranak vissza, az ókori Athénban kell megtalálniuk a nyugati filozófia atyját, Szókratészt. Caroline Lawrence könyvsorozata, Az időutazó naplója könnyed stílusban kalauzolja el az olvasót a régmúlt helyszíneire. Alex és Dinu ezúttal athéni hírességek egész panoptikumával találkozik, és mindössze huszonnégy óra alatt felforgatja az időutazás szigorúan lefektetett szabályait, Athén hétköznapjaival egyetemben. De megismerkednek-e Szókratésszal, hogy beszámolhassanak róla a jelenben? Sikerül-e megelőzniük, hogy kitudódjon a kilétük? Ismerik-e eléggé az ókori görögök szokásait, és be tudnak-e illeszkedni? Legfőképp pedig: mi van akkor, ha semmibe veszik a három alapszabályt? Minden kiderül a lélegzetelállítóan magával ragadó regény lapjain.

Jane Austen irodalmi hagyatékában jó néhány, a későbbi zsenialitást megcsillantó gyöngyszem maradt. E mulatságos, rövid írások is híven tükrözik, hogy írójuk élénken érdeklődött a regény műfaja iránt: kifigurázta a cselekményt, a szokványos jellemeket, a stílust és a nyelvezetet. A szereplők könnyedek, jókedvűek, szemtelenek és odaadóan rajonganak tulajdon személyükért. A címadó Catharine, avagy a lugas Jane Austen íróvá érésének meghatározó mérföldköve, és igényes kísérlet a komoly nagyregény megírására. A Frederic és Elfrida igazából a hagyományos regényműfaj és a bonyolult illemszabályok „gyorstalpaló” tanfolyama. A Jack és Alice egy iszákos, az Evelyn egy falánk hősnőt mutat be, a Henry és Eliza pedig a feje tetejére állítja a megszokott regényhős történetét. A szépséges Cassandra a szentimentális regény paródiája, míg az Amelia Webster című levélregény huncut karikatúrája a leánytestvérek közötti versengésnek. Austen ezeken a történeteken, és még további rövid, gyakran befejezetlen műveken keresztül mutatja be, miként vélekedik a nevetségességről az életben és a regényekben – s mindezt rendkívül szórakoztatóan teszi.

A 9. század második feléről egyre többet tudunk, bár ez ma még nem jelenik meg a tankönyvekben. Bizánci császárok írásaiból, óorosz krónikákból, keresztény szerzetesek feljegyzéseiből áll össze a színes tabló. A regény idején a magyarság keresi a korosodó Álmos örökösét, a nemzetség legrátermettebb tagját. Árpád győztes csaták során bizonyítja, hogy ő a nagyfejedelem méltó utóda, végül Álmos fejedelemtársaként irányítja a szövetséget. Megismerhetjük a kor titokzatos alakját, Kurszánt is, aki egy névtelen ágyas gyermekéből, nagyúrrá, majd gyulává emelkedik. Az ő vezetésével indul 882-ben, egy kisebb sereg a Kárpát-medencébe, a frank hűbér ellen harcoló Szvatopluk, morva fejedelem megsegítésére. Bonyolult, véres, kegyetlen kort ismerhetünk meg Urbánszki Lászó regényéből. A besenyő törzseket a magyarok felé szorítják az úz nomádok, a kereszténnyé vált Bulgária egyre erősebb, terjeszkedik a Kijevi Rusz. Mindenkinek útjában van az erős, magyar szövetség, égető szükségességé válik elhagyni Etelközt. Hosszas szervezés után elkezdődik a magyar nép áttelepülése a Kárpát-medencébe, a régi-új hazába. Legelőször a Dnyeper keleti partján élő nemzetségek állatait és a védtelen asszonyokat, gyerekeket kell átvinni az óriásfolyam gázlóin. Az átkeléseket azonban szinte lehetetlenné teszik a hatalmas nyájak látványától nekivaduló besenyők támadásai. Árpád fejedelemnek újra meg újra meg kell mutatnia, milyen hadvezér... és a Kárpátokig még hátra van négy óriásfolyó.

A nagy uralkodó egyetlen, törvénytelen fiával sokáig mostohán bánt a történelmi emlékezet. Mivel Beatrix királynétól nem született örököse, Mátyás őt jelölte a trónra. Igyekezett törvényes utódjának elismertetni, de hirtelen bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Apja halála után Corvin János hercegre kemény idők vártak. Örökségéből az egyházi és a világi nagyurak - akik nem fogadták el Mátyás döntéseit, és kizárólag a saját érdekeiket tartották szem előtt - ilyen-olyan címeken részt követeltek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák trónra lépését. Ugyanakkor Mátyás özvegye, Beatrix is ellene dolgozott, hiszen mindenképpen királyné akart maradni, ha már királynő nem lehetett. Ilyen körülmények között a hercegnek villámgyorsan fel kellett nőnie, hogy érdekeit eredményesen képviselhesse. Zömmel politikai ellenfelei és ellenségei tollából maradtak az utókorra azok az írásos anyagok, amelyek azt sugallják, hogy Corvin János felkészültség, műveltség, politikai érzék és tettrekészség tekintetében meg sem közelítette apját. Részben ennek alapján ítéltetett meg, hamis képet festve személyiségéről, hiszen későbbi tevékenysége és a török ellen folytatott eredményes délvidéki harcai ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. Politikai cselszövés, ármánykodás, intrika és besúgás kísérte Corvin János rövidre szabott életét, nem kímélve magánszféráját sem. Vajon hogyan alakult volna az ifjú élete, ha azok a főurak, akik apja előtt felesküdtek a hűségére, nem pártolnak el tőle? Mennyiben változott volna a történelmünk, ha az uralkodásra több szempontból is alkalmatlan Jagelló Ulászló - vagy ahogy azóta is emlegetjük: Dobzse László - helyett Hunyadi Mátyás fia kerül az ország trónjára? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a szerző háromkötetes alkotása, amely plasztikusan és izgalmasan mutatja be a korabeli bel- és külpolitikai viszonyokat és történéseket.

Julia Barrett, az Austen-regények folytatója, az Önteltség és önámítás és A harmadik nővér szerzője irodalmi kinccsel rukkolt elő. E regény Jane Austen utolsó, befejezetlen műve és annak Barrett általi kiegészítése, melynek az író maga eredetileg A fivérek, családja pedig a Sanditon címet adta. A történet új Austen-hősnőt kelt életre – aki méltó helyet foglalhat el Elizabeth, Emma és Anne mellett –, megismerkedhetünk Charlotte Heywooddal. A történet Sanditonban, egy fejlődés-nek induló tengerparti településen játszódik. A fiatal leány vidékről érkezik, s szembe találja magát a pezsgő városi élet kifinomultságával és közönyösségével. Az ártatlan, de éles elméjű Charlotte-ot minden igyekezete ellenére mégis rabul ejtik a bámulatos Parker família különcségei, az álmodozók és semmittevők előkelő családja; a békétlen Denham testvérek; a betegeskedő, ám rendkívül tevékeny Parker nővérek, és a mindent kényszeresen megfigyelő Emmeline Turner. Charlotte hamar felismeri, mi is a feladata. Azonban még e bájos ifjú hölgy legnagyobb erőfeszítései sem tűnnek elegendőnek ahhoz, hogy megmentsék a fürdőhelyet...

IV. (Kun) László király, miután részben győzedelmeskedett belpolitikai ellenfelei felett, hozzálátott az ország és a trón stabilizálásához. Anyját, Erzsébetet ügyesen eltávolította a hatalomból, s hozzá hűséges családtagjait maga mellett tartva megpróbált minél nagyobb erőt felmutatni. Ám katonai és politikai győzelmeinek dacára tovább folytatták ellene az intrikát. Ez annak ellenére sem szűnt meg, hogy László két ízben is fegyveres konfliktusba keveredett a kunokkal, s mindkét alkalommal győzelmet aratott felettük. A király ellenzéke ugyanakkor a Szentszéknél is támogatókra talált, ennek hatására a pápa Magyarországra küldte követét, akinek feladatul szabta, hogy Lászlót térítse az igaz keresztény királyok útjára: szorítsa rá a kunok végleges megtérítésére és az eretnekek kiirtására országában. A király azonban nem tűrt meg maga felett semmilyen földi hatalmat, és szembeszállt a legátussal, ami kiátkozást vont maga után. Amikor a Kárpátoktól keletre, az Arany Orda területén szállásoló mongolok ismét betörtek az országba, a magyar csapatoknak sikerült megállítaniuk őket. Ám a király elkövette azt a hibát, hogy testőrségébe mongol harcosokat fogadott, s ezzel véglegesen magára haragította országa előkelőit és az egyházat… IV. László országlását általában negatívan ítélik meg. Ám a kép ennél árnyaltabb: számos körülmény együttes hatása vezetett az ország gyengüléséhez. Ezért pedig nem csupán Kun László tehető felelőssé, akiből akár jelentős uralkodó is válhatott volna – ha hagyják.

Nadler Herbert elsősorban vadászíróként, vadászati szaktekintélyként ismert, de emellett közel húsz éven keresztül nagy hozzáértéssel vezette a Fővárosi Állat- és Növénykertet is. Az általa szerkesztett Természet című lapban az állatkertet népszerűsítő és a korabeli természettudományos eredményekről szóló publikációk mellett például állat- és növénytani érdekességekről vagy vadászati kiállításokról is tudósított a lap, melyben maga Nadler is sok önálló cikket közölt. Cikkeinek és könyv alakban megjelent írásainak forrását nagyrészt vadásznaplói jelentik, melyeket körülbelül harminc éven keresztül vezetett a kortársai szerint rá annyira jellemző gondossággal és alapossággal. Kötetünk anyagát az Oroszi Sándor által szerkesztett Erdészettörténeti közleményekben korábban már publikált 1935-ös és 36-os éveket dokumentáló naplók képezik, melyekben Nadler akkurátus pontossággal sorolja fel a vadászatai során elejtett állatokat és a felmerült költségeket. Az eseménydús napok mellett, melyeken "a sikernek minden feltétele megvan", a sikertelen napok is feljegyzésre kerültek, amelyekkel a szerző "az ördögnek tartozik", és amelyekből adott esetben szintúgy sok tapasztalatot lehet szerezni. Ezek az eredetileg részben magyar, részben német nyelven papírra vetett naplóbejegyzések nemcsak jelentős vadásztörténeti dokumentumok, de Nadler erős jellemének, nagy tudásának, tiszta természetszeretetének és megingathatatlan vadászetikájának is pontos mutatói.

A címben szereplő fejedelmi ékszer, nem más, mint korának legdrágább nyakéke, egy páratlan kincs, amely tulajdonképpen soha nem is volt a királyné tulajdona. Hogy kerül mégis összefüggésbe a nevével? Egy világraszóló szélhámosság révén, ami önmagában is egy izgalmas történet, de csak még izgalmasabb lesz, amikor az író tágabb kontextusba helyezi: a francia forradalom előszelét megsejtetve benne. A nagy forradalom előtti évtizedekben két párizsi ékszerész, Charles August Boehmer és Paul Bassenge évek hosszú és csendes munkájával összevásárolták Európa legszebb gyémántjait, majd elkészítették az akkori világ legdrágább ékszerét. Eredetileg Madame Du Barrynak szánták, vagyis XV. Lajos királlyal akarták kifizettetni. Miután azonban XV. Lajos hirtelen meghalt, új vevő után kellett nézni. Idővel arra jutottak, hogy „csak egy valaki van a világon, akit nyilván a sors is arra szemelt ki, hogy ennek a kincsnek birtokába jusson: ez Marie Antoinette, Franciaország ifjú királynéja”. Csakhogy a számításba egy kis hiba csúszik: a királyné nem óhajtja az ékszert… Noha Szerb Antalnak ez a műve bevallottan nem regény, és nem is történelmi tanulmány, az író páratlan irodalmi stílusa, – melynek egyaránt része közvetlen előadásmódja és imponálóan széles műveltségének elegáns megcsillogtatása – nemcsak elgondolkodtató, de rendkívül szellemes és élvezetes olvasmánnyá teszi első sorától az utolsóig.

Az igazi írói áttörést hozta meg e mű Tormay Cécile számára. Végzetes szerelem bontakozik ki a regény lapjain, a főhősök, Jella és András között azonban feloldhatatlan ellentét feszül: a nő a hegyvidék zabolátlan ösztönvilágát képviseli, a férfi pedig az Alföld nyugodt fia. A történet szívszorító, a végkifejlet drámai, hiszen a tűz a vízzel nem elegyedhet.

A Kr. u. 5-6. században élt Hórapollón: Az egyiptomi írás magyarázata c. műve az egyiptomi képírásról szóló egyetlen fennmaradt teljes ókori értekezés, amely évszázadokon át közvetítette az ókori szent bölcselet jelképeit az érdeklődő európaiak számára. A mű először jelenik meg magyar nyelven. A kiadás az eredeti görög szöveget is tartalmazza, valamint számos, a megértést segítő jegyzetet, és az értelmezését segítő tanulmányokat.