Lazi könyvkiadó strana 12 z 31

Egy idilli kanadai kisvárosban, Avonlea-ben élő idős testvérpár tagjai, Matthew és Marilla Cuthbert arra a döntésre jutnak, hogy az otthonukba fogadnak egy gyermeket az árvaházból, aki segítségükre lesz majd a ház körüli munkákban. Csakhogy egy tévedés folytán a várt fiú helyett egy Anne nevű vézna, vörös hajú, szeplős kislány várja Matthew-t az állomáson, aki hirtelen nem is tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel, így hát hazaviszi magával a kis jövevényt a Zöldmanzárdos házba. Noha a testvérek először vissza akarják küldeni Anne-t az árvaházba, ám hamar azon kapják magukat, hogy ez az élénk képzelőerővel megáldott, tiszta szívű, bőbeszédű, hányatott sorsú kislány teljesen meglágyította a szívüket, és rövid időn belül nélkülözhetetlenné is teszi magát nemcsak számukra, de a kisváros közösségének tagjai számára is. Anne Shirley magával ragadó egyénisége és sorsának története milliók szívét ejtette rabul, és számtalan alkotást, köztük több filmet is megihletett.

Gyöngyöshalászi Takách Gyula azon nimródok közé tartozott, akik nemcsak a vadászterületeken, de az írói berkekben is biztonsággal kiismerték magukat. Az itt közzétett vadászemlékei könyv alakban 1930-ban jelentek meg első ízben. Szerzőjük a Magyar Vadászújság főszerkesztője volt, annak 1917-es megalakulásától kezdve. A Nimród méltó riválisának számító lapot a Magyar Vadászok Országos Szövetsége adta ki, és elsősorban vadászati, vadtenyésztési és vadászgazdaságpolitikiai kérdésekkel foglalkozott. „Róttam… az ország középhegységeit, havasait… Volt területem a Visegrádi-hegységben, a Börzsönyi hegyekben, Arad megyében, Máramarosban; nem ösmertem fáradtságot, távolságot, nélkülözést; megtanultam kúszni, mint a kígyó, elsajátítottam a szarvasok nyelvét…” – írja egy helyütt a szerző. A szarvascserkészetek mellett dámvad-, őz-, zerge-, vaddisznó-, császármadár- és nyírfajdvadászatokról, sőt pisztránghorgászatról is megemlékezik könyvében, önmagáról pedig olyan vadászként vall, akit „mindig égő vadászszenvedély ösztökél, biztat” melynek „ki nem alvó oltára új meg új áldozatot követel”, s akinek ugyanakkor „öröme nem az öldöklés, a szenvedésgyártás, hanem az élő vadban való gyönyörködés és a vadászmesterkedés.”

A Lazi Könyvkiadó a rendíthetetlen hazafi, frontharcos, a Kárpátok nagy vadásza, Maderspach Viktor életművének újabb darabjával, a Páreng-Retyezát – Vadászataim a Déli-Kárpátokban című munkájával örvendezteti meg mindazon olvasóit, akiket érdekelnek ennek a rendkívüli embernek az írásai. Könyve a vadászati irodalom egyik gyöngyszeme, amely nem csak a magyar vadászok és természetbarátok számára, hanem mindenkinek maradandó élményt nyújt. Maderspach Viktor, az egykori medvevadászatok hőse apróbb vadakra is szívesen vadászott. Családja erdélyi birtokai Nagymagyarország, de talán Európa legpompásabb és legérdekesebb hegyvadonjai a Kárpátokban terültek el, így már gyermekkorában hatalmába kerítette a vadászat szenvedélye. Írásaiban igen olvasmányosan és szenvedélyesen idézi fel egy-egy nyúl, őz, szarvas, vaddisznó, farkas és nem utolsósorban medve elejtésének kalandját. Elbeszéléseiből kitűnik, hogy rendíthetetlen vadászszenvedélyét mindig össze tudta egyeztetni a természet és az állatok szeretetével, védelmével. Izgalmas, olvasmányos történetei következetes és követendő vadászetikát sugallnak. Nem véletlen, hogy ezen kötetéhez jó barátja, Kittenberger Kálmán írt előszót. A vadászatokat megörökítő írások az eredeti fotók kíséretében jelennek meg.

Szent II. János Pál pápát az elmúlt száz év legbefolyásosabb erkölcsi vezetőjeként tartják számon. Nem véletlenül. Több mint negyedszázados pápasága alatt átvezette a több mint egy milliárd hívőt számláló Katolikus Egyházat a harmadik évezredbe, és mindeközben világszerte folyamatosan felszólalt. A kötetben több száz markánsan jellemző idézetet találhatunk Szent II. János Pál pápától. A kiválasztott idézeteket homíliákból, enciklikákból, beszédeiből és könyveiből, valamint egyéb hivatalos és spontán megszólalásaiból gyűjtöttük össze. Ezekben a rövid idézetekben a pápa szenvedélyesen beszél a társadalmi igazságosság szükségességéről, a család fontosságáról, az imádság értékéről, a szenvedés értelméről, a békére vezető útról és az emberi egyenlőségről. A könyv végén pedig a világ vezetői és fontos személyiségei emlékeznek Szent II. János Pál pápára, felidézve rendkívüli és maradandó hatását, amelyet örökül hagyott a világra.

Harmincéves sem volt még Emily, a középső Brontë nővér, amikor - egy esztendővel a halála előtt - megírta ezt a regényt, a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regényét, mely romantikus meseszövése dacára talán az első modern angol regény is. A mű Anne, a fiatalabb Brontë húg Agnes Grey című kötetével egy időben, és a Charlotte tehetségét dicsérő Jane Eyre előtt alig néhány hónappal jelent meg. Szerelem, gyűlölet, bosszú. Így summázható Catherine és Heathcliff sírig - s talán azon túl is - tartó szenvedélyes kapcsolata. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére, Hindley kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Az apa idővel meghal, s noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, Catherine mégis az elegáns és udvarias Edgar Linton felesége lesz. Heathcliff így minden szeretetből kiszorul, ezért egy viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat...

„Az összes kép jelkép – éspedig kettős értelemben: egyrészt mert a legősibb alapokból sugároznak ki, és ezáltal nyernek jelentést; másrészt mert önmagukon túlmutatva a lét jelentésére – értelmére – utalnak vissza. Hogyan fedezhetnénk föl ezeket a képeket, hogy aztán újból – vagy talán most először – fölfedezzük bennük önmagunkat? Történhet ez a természet és környezet képeinek vagy éppen a teljesen hétköznapi szimbólumoknak a szemlélése által, ahogyan azt ez a könyv bemutatja." Basilius Doppelfeld könyvében öt fejezetre bontva tárgyalja a keresztény szimbólumok témakörét: a természet és anyag, ember, idő, állatok és számok vonatkozásában. Úgy véli, hogy a szimbólumértelmezés elengedhetetlen feltétele a liturgia megértéséhez és ünnepléséhez egyaránt.

"Némelyek szeretnék megkérdezni, hogy vajon lesz-e még magyar világ, de nem merik, pedig milyen szomjasak utána! A vágy és az elképzelt álom őrzi csak őket, a titokban reménykedés. A nagy közösségből kiszakítva, a hegyek közé zárva, a rettegések árnyékában valami kis hírt szeretnének hallani, valami jót, biztatót, ha nem is igaz..." A kisebbségbe szakadt létsors megannyi árnyalatát mutatja be ez a válogatáskötet, mely erdélyi születésű vagy erdélyivé lett írók elbeszéléseit tartalmazza. Megszólalnak a kövek Makkai Sándor novellájában, Magva szakad a búsulásnak Kacsó Sándor írásában, olvashatunk Erdélyi táncról Tamási Áron tolmácsolásában vagy Kiss Menyhért jóvoltából megismerhetjük a Csíksomlyói legendát. Összesen huszonöt történetet tartalmaz e kötet, melyek mindegyikének hátterét Erdély, a "tündéri vidék" adja, ahol zöldben mosolyog az erdő, és a hószakállas, magas hegyeknél az ég a földdel ölelkezik. Ez a táj örök, ahogyan az igazság is az, akár a fa, amelyet Benedek Elek hasonlatával élve hiába vágják, nyesik, égetik "gyökere megmarad a szíveknek mélyében, mivelhogy Isten plántálta oda."

Charlotte Brontë leghíresebb regénye, a Jane Eyre rengeteget elárul szerzőjéről: életrajzi elemekből építi fel Jane gyermekkorának keserves éveit, és lelke legmélyéből veszi hősnőjének törhetetlen, makacs jellemét is. A regény romantikus cselekménye és érzelmessége révén már első megjelenésekor nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, mikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is... de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre... Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

Charlotte Brontë leghíresebb regénye, a Jane Eyre rengeteget elárul szerzőjéről: életrajzi elemekből építi fel Jane gyermekkorának keserves éveit, és lelke legmélyéből veszi hősnőjének törhetetlen, makacs jellemét is. A regény romantikus cselekménye és érzelmessége révén már első megjelenésekor nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, mikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is... de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre... Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja. Húga viszont gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e? Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest arról a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott alakjai, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

Jurán Vidort már fiatalkorában magával ragadta a vadászszenvedély és a természet iránti olthatatlan rajongás. Eleinte még édesapjával vadászott, később – tanítói és iskolaigazgatói állása mellett – vadász- és természetvédő egyesületek tagja, író és lapszerkesztő is volt. Nemcsak vadászélményeiről, hanem kiállításokról és egyéb aktuális témákról is írt, fegyvertechnikai, vadászjogi és vadvédelmi kérdésekkel is foglalkozott. Szerepe volt a zerge, a barna medve és a túzok vadászatának betiltásában. Azok közé a vadászegyéniségek közé tartozott, akik a vadászkultúrát nemes módon képviselik, s jó tolluk révén népszerűsíteni is tudják. „Minden vérbeli vadász élete tulajdonképpen egy-egy vadászkrónika.” – vallotta. Az ő fél évszázados vadászmúltjának krónikáját képező kéziratok az első világháborúban – amely alatt ő maga határőrként szolgált – megsemmisültek, ám azok, amelyeket 1929 és 1945 között az általa szerkesztett felvidéki Vadászlap leközölt, megmaradtak. A szerző eredetileg ezekből válogatva állította össze a Vadászkrónika című kötetét, melynek tartalma a Motesíky Árpád által szerkesztett Szepességi vadászhistóriák elbeszéléseinek zömével együtt képezi e mostani kötet anyagát. Őzek, szarvasok, vaddisznók, fajdok, rókák a főbb szereplői a könyvnek, és persze a vadászok és kopóik „a Kárpátok életének soha meg nem álló, élő filmszalagján…”

George Orwell zseniális disztópiáját 1948-ban írta meg, de mit sem veszített aktualitásából. Az író által bevezetett fogalmak, mint például a Nagy Testvér, a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba, vagy az olyan mondatok, mint: „a szabadság az, ha szabadon kimondható, hogy kettő meg kettő az négy” a mai napig erősen hatnak. Egy olyan világ jelenik meg ebben a műben, ahol a rendszer legfőbb célja az emberek fölötti totális hatalom megszerzése legbelsőbb lényegük megtörésével, elméjük ízekre szedésével és teljes átalakításával. Ehhez minden létező eszközt bevetnek, a beszélt nyelv – és ezáltal a gondolatok – egyre erőteljesebb redukálásától kezdve az állandó megfigyelésen át (a Nagy Testvér mindent lát), az agymosáson, tudatmanipuláción, a legrafináltabb testi- és lelki kínzásokon keresztül a történelemhamisításig, míg végül: „Soha többé nem leszel képes normális emberi érzésekre. Minden meghal benned… Üres leszel. Kipréselünk belőled mindent, aztán megtöltünk önmagunkkal.” A magányos lázadó, Winston Smith történetét is magában foglaló, sokkoló és egyben gondolatébresztő kultuszregényt minden érző és gondolkodó embernek fontos megismerni. Még fontosabb ezt követően olvasmányélményét a történelmi ismereteivel és az aktuális jelenével összevetni…

Az Állatfarm George Orwell ellenállhatatlanul ötletes, szellemes és mulatságos szatírája. Látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a farmnak a tulajdonosát, ahol élnek, így felszabadítva magukat az ember zsarnoki uralma alól. Ezután maguk vezetik a gazdaságot, önkormányzatot hoznak létre, és általános egyenlőségre törekszenek. A választásokon a sertések győznek, akik azonban hamarosan kijátsszák az egyenlőség szabályait, és ugyanolyan zsarnokokká válnak, mint korábban az ember volt. A helyzet a farmon ismét ugyanaz, mint a „forradalom” előtt, csak most demagóg szövegek hirdetik: „itt minden az állatokért van!” Az Állatfarm valójában a sztálini Szovjetunió allegóriája. Orwell a történet fontos eseményeit a sztálini rendszer „vívmányaiból” kölcsönözte, és szereplői is mind a Szovjetunió történelmére utalnak. Ahogyan a mű mottója is: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”

A könyv egy édesanya gyönyörű (és igaz) meséje arról, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermeke, Annabel miként élt túl egy veszélyes balesetet, melynek során látogatást tett a mennyországban - hogy ezzel egy újabb csodás történet vegye kezdetét. A mű legfantasztikusabb része a kilencéves kislány beszámolója az őrangyalával való találkozásról, aki végig vigyázott rá, és beszélgetése Jézussal, aki arra kérte, menjen vissza a földre, mert még feladata van számára ezen a világon. A regény, melyből nem sokkal megjelenése után nagy sikerű film készült, Annabel és családja életének inspiráló és szívmelengető történetén keresztül arra tanít bennünket, hogy sosem szabad elveszíteni a reményt, mert a csoda itt van körülöttünk, és a szeretet és a hit segítségével mindannyiunk számára bekövetkezhet. A Mennyei csodák elolvasása után másként fogjuk látni a körülöttünk lévő világot, és rájöhetünk, mivel magyarázhatók az emberi értelem számára felfoghatatlan jelenségek.

Kr. u. 180. Pannónia, a Római Birodalom északi határa. A germánokat visszaszorító Marcus Aurelius halott, utóda, Commodus pedig a fővárosi luxus kedvéért feláldozza az északi fenyegetés megszüntetésének lehetőségét. A germánok ezért egy idő után ismét vérszemet kapnak Róma gazdagságától, egyre gyakoribbak a betörések a folyami határon keresztül. A csatatereket kerülő Commodus arannyal próbálja megvásárolni a határvidék békéjét. A kincset szállító katonai egységet azonban támadás éri, az aranynak lába kél. Vajon akad-e valaki, aki megfejtheti e titkot? Nyomára bukkanhat-e bárki Róma aranyának, és megtorolhatja-e a veszteségeket? Marcellus Mihály e kötetben is a tőle megszokott történeti hitelességgel festi meg az ókor Pannóniáját, a Danuvius forrongó vidékét, miközben betekintést nyújt a római legionariusok véres mindennapjaiba. Mesél katonai hűségről és becsületről, de ármányról és cselszövésről is, így méltán kínál izgalmas szórakozást a fordulatokban gazdag, antik történelmi regények kedvelőinek.

A karácsony a havason ezerféle lehet, ahogyan a hóesés is lehet ezerféle a lassú szállingózástól a szilaj viharig, mely fehér ló képében száguld végig Erdély földjén, akár a fehér halál. E sokféleséget mégis áthatja valami közös: a székelység fogalma, amit Nyirő József találóan Erdély földjével azonosít. "A föld és a székelyek ugyanaz... Soha nép igazabban és szebben meg nem testesített földet, mint ők." A válogatás erdélyi magyar írók és költők karácsonyi témájú műveiből merítve idézi fel a szeretet ünnepének hangulatát. Nyirő mellett több író és költő is megtölti soraival ezt a válogatáskötetet: olvashatunk novellát például Sinka István, R. Berde Mária, Hunyady Sándor, Tabéry Géza vagy Sziráky Judith tollából, és elmerenghetünk többek között Dsida Jenő, Reményik Sándor, Dutka Ákos vagy épp Szabolcska Mihály rímein. E sorok felfedik "Székelyföld egész pompáját... s a küzdő székelyek minden búját, baját", és általuk karácsonykor a szívek, ezek a piros pecsétek "melegétől az ünnepnek, felbomlanak virágképpen, s meleg illatokat vetnek..."