Lazi könyvkiadó strana 19 z 31

Egy asszonynak, aki a férjét már biztos nem tudja megszeretni, de el sem szakadhat tőle: mi reménye van a boldogságra? - teszi fel a kérdést a regény hősnője, Kárász Nelli. A válasz egy tragikus házasság történetének bemutatásán túl számtalan egyéb kérdéskört is érint, köztük a szabadság és kényszer, tisztaság és kárhozat, ártatlanság és bűn örökös ellentétét. Nelli története egy magányra teremtett, a világgal elegyedni nem tudó lélek vergődése egy szűkre szabott kalitkában, melyből csak pusztulást okozva képes kitörni. Ez az a folyamat, amelyet a regény színes társadalomrajzzal megtámogatva - az első világháború utáni Magyarországon járunk - fokozatosan és mesteri szinten bont ki, a magyar irodalom megkerülhetetlen értékévé emelve Németh László művét.

A háború véget ért. A harcmezőkön legalábbis. Az értelmetlen öldöklés évei után Christopher Tietjens és Valentine Wannop végre viszontlátják egymást. Jóllehet a férfi még nem szabadulhat a borzalmas világégés kínzó emlékképeitől, annyi ereje már van, hogy - miután a régi viktoriánus rend és hagyományok odavesztek - kivonja magát a felesége által indított magánháború frontvonalából, és immár képes elkötelezni magát a Valentine iránt érzett szerelme mellett, ami azelőtt, a társadalmi konvenciók szorításában elképzelhetetlen lett volna. A háború szörnyűségei után az új irányokat kereső kaotikus jelen a szerelmeseket új kezdet esélyével ajándékozza meg... Ford Madox Ford lenyűgöző tetralógiájának harmadik kötete amellett, hogy megrendítő erővel tárja elénk az egykori angol társadalom végnapjait, mesterien ábrázolja a történelmi események utóhatását az emberi lélek legapróbb rezdüléseiben is.

Dr. Zsindely Ferenc (1891-1963) jogász, író, miniszter, a háború előtti korszak meghatározó vadászati személyisége volt. Feleségével Tüdős Klárával a második világháború alatti náciellenes tevékenységének eredményeképpen sok menekültet bújtatott Istenhegyi úti villájában. Ennek ellenére a kommunista rezsim a Horthy-rendszerben tanúsított szerepvállalásukért az 1950-es években megfosztotta vagyonuktól, és kitelepítette őket. Zsindely Ferenc jelentékeny munkásságot fejtett ki a pénzügyi szakirodalomban és a szépirodalomban is, versekkel, novellákkal és főleg a vadászat körébe tartozó elbeszélésekkel. Rendszeresen jelentek meg írásai, cikkei a korabeli Nimród Vadászújságban. Jó barátságban állt Kittenberger Kálmánnal, Fekete Istvánnal és Láng Rudolffal. Írásaiban méltó módon képviselte a Bársony István-i szellemi örökséget. Dunárul fúj a szél... című kötetéből "a természet ezernyi apró jelenségét meglátó, okát kutató és felismerő, a dolgok végére járó vadász tekint ránk. Minden írása lelkiségének tükörképe, mert a vadászat érzésekben és gondolatokban oly gazdaggá tette őt, hogy képes volt a növények, halak, madarak és vadak életmódjáról és szokásairól szépirodalmi, mi több, lírai köntösben pontos természettudományi ismeretet mondani. Nem csupán vadászati könyv, hanem az egymással összefüggő elbeszélések, életképek és természeti leírások tarka sorából alakult regény, mely az író vadászterületén, a Dunántúl északi részében, valamint az "Öreg-Duna" és szigetei körül játszódik. Az ottani csodás, volt világnak a hőskölteménye a mű." A kötet tartalmát hűen illusztrálják fivére, Zsindely Endre művészi felvételei.

Hogy megértsük Ferenc pápa gondolatvilágát, kiválogattunk néhány idézetet írásaiból, melyek együttesen betekintést nyújtanak arra vonatkozólag, hogy mit várhatunk tőle, mint pápától. Kiválasztott mondásait naptár formájába rendeztük a napi imádsághoz és elmélkedéshez, majd tanítói célzattal rendszereztük, hogy bevilágítsák napjainkat, és összekapcsolódjanak hitünk titkának élő rózsafüzérével. Mindennap fogadjanak el belőle egy adagot, és ne sajnálják az időt arra, hogy megízleljenek minden szót. Minden napnak megvan a maga íze, a maga ritmusa. Talán olyan bölcsességkincseket fedeznek fel Ferenc pápa szavaiban, melyek megerősítik hitüket, fokozzák a reményt, és közelebb kerülnek általuk Istenhez és embertársaikhoz "nyílt elmével és hűséges szívvel". Ferenc pápa gondolatainak ezen apró "gyöngyszemeit" azonban a nem hívő ember számára is éppúgy ajánljuk, hiszen számukra is szellemi és erkölcsi útmutatást nyújthatnak mindennapi életükhöz.

Erdély költői közül egy sem hódított meg annyi szívet, mint Reményik Sándor. Vívódó, magányos költő, a magyar impresszionizmus lírájának, a transzszilván szellemnek kiemelkedő képviselője volt. A kisebbségi lét súlyos feltételei között is az erdélyi hagyományokhoz: nyelvhez, kultúrához, történelemhez "tíz körömmel" való ragaszkodásra tanított. Ebben a kötetben Reményik természeti líráját ismerheti meg az olvasó. A költő a természetben is a maga lelkének tükröződését látja, a természet egyszerűen hangra kelti a benne élő érzelmeket. A természet fenségének, erejének, hatalmának és a költő lelke nyugalmának magával ragadó egyszerűsége a lírai költészetnek olyan új szépségét alkotja meg, amely Reményik nevét magában is maradandó irodalomtörténeti értékké teszi.

A karácsony a legszemélyesebb keresztény ünnep: mást üzen annak, aki szerettei gyűrűjében él, és mást a magányosnak. Szabó Dezső még gimnazista korában elköltözött a szülői házból, majd az érettségit követően Kolozsvárról is. Önkéntes száműzetése haláláig tartott, mert felismerte: "Ahhoz, hogy én lássak igazi látással: megfogamzón és megmaradón: egyedül kell lennem." Sajnos magánya túl tökéletesre sikerült, sosem talált társra az életben. Érthető, hogy számára a karácsony a csendes szenvedés, az egyedüllét szomorúsága volt. De azért karácsonyfát mindig állított magának. Mivel igazi karácsonyokról csak gyermekkori emlékei lehetek, idevágó írásaiban az önéletrajz eredetű motívumok gyakorta megjelennek. Novelláiban a karácsony valamiféle amplifikáló erővel bír: mindenkiből kihozza, felnagyítja, megerősíti a benne rejtőzködő szépet és jót. Szabó Dezső karácsonyi elbeszéléséi egyként igazolják: a végzetes magánnyal való fájdalmas szembenézés és a nagy morális összefoglalások kiváltói voltak életében a karácsony esték.

A karácsony a legszemélyesebb keresztény ünnep: mást üzen annak, aki szerettei gyűrűjében él, és mást a magányosnak. Szabó Dezső még gimnazista korában elköltözött a szülői házból, majd az érettségit követően Kolozsvárról is. Önkéntes száműzetése haláláig tartott, mert felismerte: "Ahhoz, hogy én lássak igazi látással: megfogamzón és megmaradón: egyedül kell lennem." Sajnos magánya túl tökéletesre sikerült, sosem talált társra az életben. Érthető, hogy számára a karácsony a csendes szenvedés, az egyedüllét szomorúsága volt. De azért karácsonyfát mindig állított magának. Mivel igazi karácsonyokról csak gyermekkori emlékei lehetek, idevágó írásaiban az önéletrajz eredetű motívumok gyakorta megjelennek. Novelláiban a karácsony valamiféle amplifikáló erővel bír: mindenkiből kihozza, felnagyítja, megerősíti a benne rejtőzködő szépet és jót. Szabó Dezső karácsonyi elbeszéléséi egyként igazolják: a végzetes magánnyal való fájdalmas szembenézés és a nagy morális összefoglalások kiváltói voltak életében a karácsony esték.

Szépirodalmi műveiben a két világháború közti időszak középosztályának életét, a kor atmoszféráját ábrázoló író vadásztörténetei igazi kikapcsolódást jelentenek a vadászat és a vadászirodalom szerelmeseinek. Kemény és férfias erőpróbák, ízes, vidám és izgalmas kalandok elevenednek meg mesteri tolla nyomán, miközben elmeséli, mi történik akkor, "ha a vadász ír, az író meg vadászik". A kedélyes történetek, a kacagtató baklövések vagy a nagy trófeák begyűjtése valójában csak álca. Az író igazi célja az, hogy megízleltesse velünk a természet titkait, megossza velünk a vadászszenvedély izgató élményét, és hogy bensőséges vallomást tegyen a természet szeretetéről. Az állatok, a fák, a patakok, az erdő ugyanúgy hősei ezeknek a történeteknek, mint az ember: a vadász. "A vadász mind természetjáró" - írja bevezetőjében. "Megtanul olvasni és gyönyörködni a Természet nagy könyvében, és ezzel megismeri a maga kicsiségét és az Alkotó nagyságát. Az igazi vadászok, akiket nem a testi ügyességük, hanem a lelki berendezkedésük tesz azzá, mind istenfélő és jó emberek." Csathó Kálmán vadászelbeszélései épp olyan szórakozást és művészi élvezetet jelentenek annak is, akinek sohasem volt puska a kezében, mint a legvérbelibb vadászoknak, mert színes, szuggesztív erejű előadásuk szinte belevonja az olvasót az erdő ősi szépségű élményeibe és kalandjaiba.

A kötet Móra Ferenc meséinek varázslatos világába nyűjt betekintést. Móra Ferenc talán a legnagyobb mesemondó íróink közül. Szívesen mesél a gyerekeknek, s meséiben jól érti a nyelvüket, legyen szó a saját gyermekkorát idéző történetekről, állattörténetekről vagy már ismert magyar népmesék feldolgozásáról. Írásait kitűnő mesélőkészség, hajlékony, tiszta és kifejező stílus jellemzi. A történetekben a kalandos meseszövés a társadalmi igazságtalanságok és visszásságok bírálatával párosul. Olykor bőbeszédű, mégsem unalmas, a humora kedves kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Írásai talán emiatt is megunhatatlanok, amit jól bizonyít a jelen kötet, mely Móra Ferenc már-már klasszikusnak nevezhető meséi közül a legszebbeket kötötte csokorba.

A kötet K(isrédei) Rhédey Zoltán (1905, Gyöngyös - 1964, Ausztrália), az 1930-40-es évek Nimródjában rendszeresen publikáló író sajnos egyetlen könyve, mely 1943-ban jelent meg. A szerző a kezdetektől meséli el vadásszá válásának történetét. Az igazi vadász-élmények bevezetéseként megismerhetjük gyermekkori kalandjait, első "zsákmányától", egy verébtől kezdve a kispuskával elejtett nyulakig. Aki végigolvassa ezt a ma már igazi klasszikusnak számító könyvet, a szerzővel együtt szinte észrevétlenül is átéli saját vadászatait. A kötet további részében külön fejezetekben olvashatunk az apró- és nagyvadak űzésének, elejtésének történeteiről, végigtekintve a kilőtt vadlibák, szalonkák, darvak, túzokok, vidrák, rókák, őzek, vadkanok, szarvasok és egyéb jobb sorsra érdemes állatok során. A történetek azonban nem elsősorban a végzetes puskalövésről szólnak, általuk betekintést nyerhetünk az egykori vadászatok hangulatába, e sajátos életforma rejtelmeibe is. Az író tehetsége és láttató ereje teszi írásait nem mindennapi élménnyé. Nem pusztán vadászni akar, hanem felolvadni a természet szépségében, megismerni annak ezernyi titkát. Egyszóval igazi vadász, aki a szórakoztatás mellett észrevétlenül tanít is. Könyvéről a Nimród lapjain a kitűnő tollú publicista Sólyom (Láng Rudolf) írt kritikát: Akinek van látó szeme, tanulhat ebből a könyvből, mert sok megszívlelendő van benne. Megtaláljuk csaknem minden hazai vadunk vadászatát, ahogy a Szerző átélte, sikerekkel és kudarcokkal együtt... A könyvet csak ajánlani tudom.

Elizabeth Gaskell, a viktoriánus regény egyik legjelentősebb képviselője több klasszikus művel is megörvendeztette a színvonalas romantikus irodalomra vágyó nagyérdeműt. Utolsó nagy regényének főhőse egy polgárleány, egy kitartó, bátor, igazi egyéniség, Molly Gibson. Az ő nővé érését követhetjük figyelemmel az 1820-as évek Hollingfordjának díszletei között, melyek bár épp annyira idilliek, mint amennyire elvárjuk, azért a fiatal leányszív fájdalmai ott és akkor is ugyanazok voltak. Szinte halljuk a nagy haragú Hamley uraság dörgedelmeit, a saját bőrünkön érezzük a díszes társaság élcelődését, és a legalább annyira káros pletykálkodást, vagy bosszankodunk a számító mostohaanya negédes modorba bújtatott cselszövésein. Mert bizony az úri társaságba való beilleszkedés csak a képzeletben leányálom, a szerelmi megpróbáltatásokról nem is beszélve, főleg, ha a rivális éppen egy igencsak szemrevaló mostohatestvér... Őszintén csodáljuk ezért Molly szelídségét, segítőkészségét és azt a romlatlanságot, amellyel a világot szemléli, és a viszonzást várja a lelkében rejtőző szerelemre. A humorral fűszerezett míves stílus és a fordulatos cselekmény a romantika kedvelői számára letehetetlenné teszi a regényt, amelyet a népszerű televíziós sorozat hozott közel a hazai közönséghez.

Az indiai származású Selvarajan Yesudian e híres művében a tökéletes egészség megszerzésének és megőrzésének módszereit ismerteti, bizonyítva a hatha jóga testet-lelket egyaránt gyógyító erejét.

Minden korok minden prófétájának a dolga roppant egyszerű, hiszen elrendelt életet él: azt mondja, amit mondania kell, amiért küldetett. Az üzenetet - az egyetlen valóságos és üdvözítő igazságot -, amit felismert, csak hirdetni áll módjában, megváltoztatni nem. Így aztán, ha a közönyös tömegben rétori buzgólkodása ellenére sem talál hívekre - azaz hazára -, akkor a felelősség nem az övé, viszont a kudarc égető szégyene annál inkább. A Jézus szavai nyomán született közmondás - senki sem lehet próféta a maga hazájában - Szabó Dezső kortársi megítélésére is jellemző volt. Csak aki el tudja képzelni az elutasított, kinevezett majd elszigetelt próféta életérzését, az tudja megérteni az író novelláinak világát: "Ó, szegény magyar Don Kisott, görények és patkányok közé vágtattál eposzt csinálni!" E sokszor önéletrajzi ihletésű elbeszélések autentikus bepillantást nyújtanak Szabó Dezső szellemiségének alapvetéseibe, például a gyakorta visszaköszönő determináció-érzésbe, a "mi az író dolga a világban?"- motívumába, a magány és a búcsúzás témájába, de a temető-kultusz és a másokért élés elv is megjelenik elbeszéléseiben. Szomorú sajátsága világának az öngyilkosság gondolatának fel-felbukkanása, míg a Szabó Dezső-i prófécia legalapvetőbb tanítása, a keresztényi szánalom tragikus hiánya is megszólal az egyik kis remekműben. Szabó Dezső a magyar sors legmélyebb mélységeit kifejező próféta, aki egy nemzedék figyelmét fordította e kérdések felé. Hazátlan prófétaként halt meg, de emlékműve 1990 óta a Gellért-hegyről figyel a fővárosra, mint ahogyan meg is jósolta egyik írásában: "Ott fogok állni majd őrhegyed ormán, a vén Gellért keleti peremén: örök vigyázásban, örök szerelemmel, örök pásztorként, úgy nézlek én." Sokunkban szerencsére már hazára talált.

Nyirő József ismeretlen vagy alig ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent elbeszéléseinek foglalata ez a könyv. A novella Nyirő számára több mint irodalmi műfaj: alkotói módszer, hisz regényeinek szerkezetét is ezekből építette fel. A kötet valamennyi ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írása önéletrajzi ihletésű. Nyirő József 1889. július 28-án a történelmi Magyarországon, Erdélyben Székelyzsomborban látta meg a napvilágot. Legkorábbi elbeszélései a női Mária Kongregációk folyóiratában, a győri Nagyasszonyunk 1909-1910-es évfolyamában jelentek meg. Beöltözéskor című első elbeszélését is a győri könyvtárosok segítségével sikerült kötetbe illeszteni. A gyulafehérvári papneveldébe való beiratkozástól az egyházi rendből való kiválásig, a nősüléstől a I. világháborút lezáró trianoni békediktátumig, a kisebbségi lét megtapasztalásig, az erdélyi irodalmi élet sűrűjébe való bekerüléstől a hontalan bujdosók emigrációs létéig követik nyomon az írások Nyirő József életútját, a halálos ágyán tollba mondott utolsó imáig. A túlvilág küszöbén elmormolt végső fohászában az író nem magáért aggódik, hanem feleségéért, családjáért, magyar nemzetéért: írása végső vallomás a szülőföld szeretetéről, magyarságáról. A kötet minden egyes írása arról tanúskodik, hogy Nyirő József a Trianon utáni erdélyi irodalom legkiválóbb szerzőinek egyike, a nemzeti emigráció köztiszteletben álló nagy alakja volt, de elsősorban hű magyar és emberséges ember. Úgy illő, hogy neve fennmaradjon, amíg magyarok élnek e földön.

A XI. század közepén forog a magyar történelem kereke. I. István király megteremtette a keresztény államot, és lerakta az új államalakulat alapjait. Halála után unokaöccse, a római keresztényként nevelt Orseolo Péter kapta a koronát, ám István - tudva, hogy egy nép vallását megváltoztatni, letéríteni őt szokásainak évezredes útjáról gigászi és roppantul veszélyes feladat -, belpolitikai lavinát indított el döntésével. Újra fellángoltak a belső forrongások, amit a krónikaírók felszínes értékítélettel egyszerűen pogánylázadásként jegyeztek fel. Kik irányították a belső lázadásokat, és mit akartak elérni? Valóban istentelen lett volna a magyarság széles rétege? A fordulatos regény felöleli a korabeli eseményeket, összefüggéseket keres az egymással ellentétben álló érdekek között. Eközben László életének alakulását is nyomon követhetjük gyermekkorától, krakkói és bihari éveitől kezdve. Együtt vágtathatunk I. András király és öccse, Béla herceg vitézeivel a belső rend helyreállításáért a nyugati seregek ellen. Tanúja lehetünk András és Béla konfliktusának és utóbbi trónra kerülésének. Majd hirtelen a gyermek Salamon király udvarában találjuk magunkat, ahol színre lépnek I. Béla király fiai, Géza, Lambert és László hercegek. Mellettük lehetünk a kerlési ütközetben, és megismerhetjük a fiatal, de máris nagyszerű és kiváló tehetségű lovagot, a majdani László királyt. Az ő szemével látjuk a forrongó világ véres eseményeit, és megkíséreljük az eligazodást az udvari intrikákban és a politikai torzsalkodásokban. A lendületes történet egyszerre lebilincselő és széleskörű ismereteket nyújtó, s ahogy az író regényeiben megszokhattuk, rendkívül tárgyilagos. A majdani szent király fiatal, tudásra szomjazó hús-vér emberként jelenik meg, erényekkel, hibákkal, de kiváló hadvezéri és uralkodói tulajdonságokkal. Életének első szakaszát tárja az Olvasó elé a regényfolyam nyitó kötete.

Rotterdami Erasmus "A nőkről és a házasságról" című válogatott fordításokat tartalmazó kötete egy olyan, fiatal kutatókból és tehetséges egyetemi hallgatókból alakult fordítóműhely első közös munkája, amely Rotterdami Erasmus (1469-1536) egyik legnagyobb hatású műve, a "Colloquia" teljes fordítását, valamint korszerű jegyzetapparátus kíséretében történő kiadását tűzte ki céljául. A munka illeszkedni próbál a nemzetközi tudományos trendekhez, hiszen olyan szövegeket tesz hozzáférhetővé magyar nyelven, amelyek a Gender Studies utóbbi évtizedekben történt felívelésének köszönhetően immáron hazánkban is egyre nagyobb számú érdeklődő olvasóra, valamint olyan kutatóra számíthatnak, akik számára ezeknek a műveknek az ismerete elengedhetetlen. A fordítások nyelvükben is igyekeznek visszaadni azt a könnyedséget, amely az eredetileg társalgási kézikönyvnek indult, ám az egyre bővülő új kiadásokban már afféle keresztény etikai kézikönyvvé alakuló Colloquia egyik legfőbb stílusbeli jellegzetessége volt.