Lazi könyvkiadó strana 21 z 31

A magyar honfoglalásról szóló, három kötetet magába foglaló, hiteles történelmi tényekre alapozott, ám lebilincselően izgalmas regényfolyam első része az olvasót a IX. század közepére repíti vissza, a magyarok levédiai és etelközi őshazájába. A lendületes és nagy ívű cselekménye több szálon futva egy családregény-triógai alapjait teremti meg. Beke, a fiatal "mogyeri" vitéz élete szerencsétlen fordulatot vesz, mikor egy véletlen baleset során halálosan megsebesíti legjobb barátját. A családi vérbosszú elől menekülve más magyar törzsben keresi a boldogulást, s hogy zsákmányt és ennek révén feleséget szerezzen, részt vesz a Kazár Birodalom oldalán segédhadként fellépő magyar sereg harcaiban. Az itt szerzett csaknem végzetes sebesüléséből a sors szeszélye folytán éppen az ellenséges besenyők gyógyítják fel, és a vitéz rádöbben: a magyar törzsek elsőszámú ellensége nem ez a hozzájuk nagyon is hasonló és másoknak kiszolgáltatott pusztai nép, hanem a kazár alávetettség. A magyarok nagyfejedelme és a törzsfők hasonlóan gondolkodnak, ezért diplomáciai és katona fondorlatok útján megkezdődik a lassú, de tervszerű elszakadás a kazár kaganátustól, ám ez idő tájt a magyar törzsszövetség előtt még számtan kemény küzdelem és véres csata áll. A regényt végigkíséri Beke és Virág szívszorító szerelmi története, amely kiteljesedésének minduntalan gátat szab a népek vándorlásából fakadó történelmi kényszer. Levédia földje lassan már a múlté, és az új szállásterület, Etelköz megtartása a kazároktól való függetlenedést követően is komoly bonyodalmakba ütközik. Az ősi magyarság életének és történetének e rendkívül fontos szelete Beke és bajtársai, a magyar törzsi vezetők döntései és cselekedetei, valamint Virág és titokban megszületett fia, Gecse, a solymász személyes sorsán keresztül tárul elénk. A történet tovább folytatódik az Idegen tüzek című kötetben, és A megszerzett föld honfoglalásunkat bemutató sorai által válik teljessé.

A magyar honfoglalást és az azt megelőző időszakot bemutató nagyszabású trilógia második kötetében Gecse, a magyar solymász - elszakadva törzsétől, véreitől és etelközi otthonától - Pannóniában él. Beilleszkedik az ottani szlávok és frankok társadalmába, felesége és családja van, mégis ízig-vérig magyar marad. Békétlen ez a vidék, sorra lobbannak a tüzek, egymást öli morva, bolgár, szláv és frank, a Fekete-tenger partvonaláig húzódó ligetes sztyeppén pedig Álmos, a magyarok nagyfejedelme megszilárdítani igyekszik a kazárok ellenében kivívott függetlenséget. Gecse egy veszélyes helyzet miatt bujdosásra kényszerül, s csak arra képes gondolni, hogy hazatérjen az etelközi szállásterületre. Fiát, Majkot jólelkű avarok veszik pártfogásukba. Bár ő is az ősi földre igyekezne vissza, ám fogságba jutván kényszerű kitérőt tesz akkor még Új Rómának nevezett Konstantinápoly felé. A császár körül intrikáló talpnyalók belviszályt szítanak, aminek Majk gazdája a háznépével együtt áldozatul esik. Hol jut otthonhoz, befogadja-e az ifjúvá cseperedett gyermeket bárki is az idegen földön? És miféle erők mozgatják a szálakat, hogy nagyapja, Beke sorsát követve de maga is besenyők között folytassa életét, miközben hazájában árulónak bélyegzik? Etelközben pedig folyik a készülődés: Álmos és Árpád erősítik a törzsszövetséget, és okos diplomáciával, győztes csatákkal hírnevet és tiszteletet vívna ki. Új Róma és Kazária egyaránt féli a magyart, nem különben az általuk sarcolt szláv népek. Keleten forrong a sztyeppe. A szállásaikról elűzött népek helyet követlenek maguknak, és magasra csapnak a kétségbeesés lángjai. A gyenge menthetetlenül elpusztul, vagy beolvad más népekbe. A nagy folyókon túli keleti gyepű mögött pedig idegen hadak gyülekeznek...

A Honfoglalás-trilógia befejező kötetében a vérzivataros IX. század végén járunk. A magyarság etelközi szállásvidékénél, a törzsszövetség erős. A kazároktól történt elszakadás véráldozatát kiheverve, más nemzetségekkel, régi kazár alattvalókkal gyarapodott a magyar, és segédhadként, busás zsákmány fejében ismét hajlandó idegen érdekek mellett harcba szállni. Gecse második fia, Kisbeke szinte gyermekként találja magát a bolgár cár és a bizánci császár között kirobbant háborúban. A magyarok Árpád legidősebb fia, Levente vezetésével szállnak harcba Bizánc oldalán. A fiú, aki apja tudta nélkül vonul hadba, és a maga bőrén tapasztalja meg a csata minden kínját, a harcokban férfivá érve közvetlen tanúja a Kárpád-medence meghódításra irányuló katonai kezdeményezéseknek. A keleti gyepűt őrző magyar törzsek egyre többet hadakoznak az úz nép által kiszorított besenyőkkel, akik kénytelenek elhagyni korábbi szállásaikat, és át-átcsapnak a határfolyókon. A besenyő nemzetségek egyikében ott él és harcol Makj, a fiatal vitéz, Gecse elveszettnek hitt fia. Képes vajon magyar vérei ellen fordulni? Egyesül-e végre a régi szétszakadt család, vagy mást akar Tengri, a sztyeppei népek istene? A magyar törzsek szeme előtt egyre inkább ott lebeg a megismert, Kárpátokon túli, zöldellő medence. A törzsszövetség vezérei tudják, hogy diplomáciával és fegyverrel lehet azt megszerezni pillanatnyi uraitól, a bolgároktól, a morváktól, a szlávoktól és a frankoktól. Most érik be a bölcs gondolkodás gyümölcse, amely már évtizedekkel korábban lehetséges lakóhelyként jelölte ki a nagy múltú elődök révén századok óta ismert földet, és soha nem hagyta eltűnni a nagyfejedelmi figyelem középpontjából. A regény hősei átélik az Etelközből történt szervezett elvonulást, és részesei lehetnek annak a régóta gonddal, előrelátóan előkészített végleges földszerzésnek, amit honfoglalásként tart emlékezetében a magyar nép.

A magyar honfoglalást és az azt megelőző időszakot bemutató nagyszabású trilógia második kötetében Gecse, a magyar solymász - elszakadva törzsétől, véreitől és etelközi otthonától - Pannóniában él. Beilleszkedik az ottani szlávok és frankok társadalmába, felesége és családja van, mégis ízig-vérig magyar marad. Békétlen ez a vidék, sorra lobbannak a tüzek, egymást öli morva, bolgár, szláv és frank, a Fekete-tenger partvonaláig húzódó ligetes sztyeppén pedig Álmos, a magyarok nagyfejedelme megszilárdítani igyekszik a kazárok ellenében kivívott függetlenséget. Gecse egy veszélyes helyzet miatt bujdosásra kényszerül, s csak arra képes gondolni, hogy hazatérjen az etelközi szállásterületre. Fiát, Majkot jólelkű avarok veszik pártfogásukba. Bár ő is az ősi földre igyekezne vissza, ám fogságba jutván kényszerű kitérőt tesz akkor még Új Rómának nevezett Konstantinápoly felé. A császár körül intrikáló talpnyalók belviszályt szítanak, aminek Majk gazdája a háznépével együtt áldozatul esik. Hol jut otthonhoz, befogadja-e az ifjúvá cseperedett gyermeket bárki is az idegen földön? És miféle erők mozgatják a szálakat, hogy nagyapja, Beke sorsát követve de maga is besenyők között folytassa életét, miközben hazájában árulónak bélyegzik? Etelközben pedig folyik a készülődés: Álmos és Árpád erősítik a törzsszövetséget, és okos diplomáciával, győztes csatákkal hírnevet és tiszteletet vívna ki. Új Róma és Kazária egyaránt féli a magyart, nem különben az általuk sarcolt szláv népek. Keleten forrong a sztyeppe. A szállásaikról elűzött népek helyet követlenek maguknak, és magasra csapnak a kétségbeesés lángjai. A gyenge menthetetlenül elpusztul, vagy beolvad más népekbe. A nagy folyókon túli keleti gyepű mögött pedig idegen hadak gyülekeznek...

Anglia az első világháború küszöbén. Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei. Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem... Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció - akár egy impresszionista festmény - egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát. A hazánkban is nagy sikerrel vetített filmsorozat (Az utolsó angol úriember) után most a magyar olvasóközönség is megismerkedhet az eleddig méltatlanul mellőzött írózseni művével.

Anglia az első világháború küszöbén. Christopher Tietjens, a tökéletes angol úriember páratlan önuralommal viseli felesége, Sylvia megnyilvánulásait, aki minden alkalmat megragad, hogy hitvesét mások előtt megalázza és nevetségessé tegye. A bájos asszonyt leginkább az a távolságtartó emelkedettség bosszantja, amelynek segítségével a kiváló képességű fiatalember igyekszik kapaszkodót találni a darabjaira hulló, korrupt társadalom útvesztőiben, ahol a szerelem, a barátság és a lojalitás a legjobb esetben is már csak a megszürkült hétköznapok elhervadt díszei. Tietjens ebből a világból inkább a frontra menekül, mert vannak, akik dalolva rombolják le a régi értékeket, s könnyed flegmasággal rugdossák szét egy hanyatló világrend maradványait, de vannak, akik nem... Ford Madox Ford a huszadik század azon írói közé tartozik, akik a huszonegyedik század emberét is képesek megszólítani. Grandiózus regényciklusának első részében a tökéletesen kidolgozott jellemek és a modern narráció - akár egy impresszionista festmény - egyszerűen, mégis megdöbbentő mélységgel tárja elénk a sok évszázados brit birodalom széthullásának időszakát. A hazánkban is nagy sikerrel vetített filmsorozat (Az utolsó angol úriember) után most a magyar olvasóközönség is megismerkedhet az eleddig méltatlanul mellőzött írózseni művével.

A Nyirő József karácsonyi elbeszéléseiből feltáruló székely világban az Ünnep egyszerű, tiszta, sallangoktól mentes és páratlanul gazdag a maga nyerseségében is. Aminthogy az emberek is ilyesfélék. Végtelenül egyszerűek az örömeik, ám megingathatatlan a ragaszkodásuk a Karácsonyhoz, néha még pokolra is mennek, hogy a kitartás végül mégis ünnepet teremtsen. Akkor is, ha éppen rászabadul a havasra a pusztító hóvihar, tajtékos, tomboló, fehér lovaival, és akkor is, ha látszólag a lelküket kell eladniuk érte. Hálásak lehetünk a székely apostolnak a mai fül számára kedves, soha nem hallott ősi szavakért, s mindazért, ami a székelység szívének a legmélyéről fakad szentestekor már évszázadok óta, az összetartozást erősítő szokásokért, a soha, sehol le nem írt, a megmaradást szolgáló, maguk szabta törvényekért. Olvassuk nyitott szívvel az írásokat, amelyekkel bennünket ajándékoz meg a szerző, hogy ne feledjük: volt idő, amikor Karácsonykor a sokkal kevesebb több volt, ahogy manapság a több mérhetetlenül kevesebb...

A költő pályáját a versek mellett végigkísérte értekező prózája is. Mindezekből ad reprezentatív válogatást a kötet, amelyben Pilinszky aforisztikus tömörségű gondolataival szembesülhetünk élet és halál, kétkedés és hit, tragikum és boldogság, szerelem és szenvedés tárgyköreiben. Szikrázó meglátásai sorra elvezetnek a tények mögötti valóság kitapintásához.

"Legyen magyar, legyen erdélyi, legyen egyetemes!"- így fogalmazta meg elvárásait az erdélyi magyar íróközösség felé a múlt század harmincas éveiben az erdélyi magyar színjátszás feltámasztására létrrejött kolozsvári Thália Rt. Valljuk meg: nagy kihívás ez egy drámaíró számára! A tehetségekben nem szűkölködő helikoni írónemzedék azonban fényesen kiállta a próbát: Tamási Áron, Hunyady Sándor, Bánffy Miklós, Kós Károly és más, jeles erdélyi szerzők művei sorra sikert arattak mind az erdélyi, mind az anyaországi színpadokon. E sorba illeszkednek Nyírő József ekkortájt született színművei. Életében bemutatott mindhárom drámája - Júlia szép leány, Jézusfaragó ember és Az új haza - zajos sikert ért el, utóbbi kettő a Nemzeti Színház színpadán is. Nyírő drámái az életmű szerves részét képezik, hiszen ugyanannak a hagyománynak a "kivirágzásai", amely remek prózai műveinek is fundamentumát képezik. E fundamentumot pedig a székely népélet, a székely mentalitás, a hagyományok és mítoszok alkotják. Drámaíróként azonban - s bizomyára nem véletlenül - szenvedésekkel teli emigrációs éveiben jutott a csúcsra A Megfeszített és A Próféta megírásával. Ezek bemutatása mindmáig a magyar színházi szakma törlesztésre váró adóssága... Bár színművek leginkább a színpadon "élnek", bátran ajánljuk e kötetet olvasásra is, hiszen Nyirő Józsefből a drámáiban is minduntalan előjön a vérbeli elbeszélő, így olvasmányként ugyanúgy teljes értékű élvezetet nyújtanak.

E kötetben Szabó Dezső hatalmas írói örökségének hat autentikus gyöngyszemét kapja kézbe az olvasó. A kisregények teljes keresztmetszetét adják az életmű ideológiai egységének és esztétikai sokszínűségének. Az Ócskay László kettős idősíkja árulás és hűség viszonyát, valódi és álhazafiság mibenlétét járja körül. A megrázó erejű Patkó István halála azon művek egyike, ahol a transzcendens elem nyomatékosan jelenik meg, és a magyar nyomorúságot egyetemes emberi nyomorúsággá tágítja. A Miért? hosszabb regénynek készült, az író ugyanis sohasem mondott le Az elsodort falu további folytatásáról. Figyelemre méltó társadalmi elemzés, kulcsregény, jól felismerhető benne gróf Károlyi Mihály és Jászi Oszkár alakja. A Feltámadás Makucskán a magyar irodalom legkáprázatosabb politikai pamfletje. Egy baranyai faluban húsvétvasárnapján beteljesül az írás; feltámadnak, majd hazasétálnak a temető halottjai, és folytatni akarják életüket. Egészen a Parlamentig hullámot verő, beláthatatlan társadalmi és jogi kalamajka keletkezik. A kormány és az egyház mindent elkövet, hogy a feltámadottakat visszaterelje a temetőbe, még "feltámadás-elhárítási kormányfőtanácsost" is kineveznek. A Bölcsők Makucskánban ismét világcsoda történik: egy misztikus, agresszíven terjeszkedő fa nő ki néhány nap alatt, és mindent elpusztít. Csakhogy a nemzet Istentől kapott sajátsága, hogy a csapások növelik az életakaratot, így a vereség megacélosítja a falut. A megfojtott kakas az író utolsó - méltatlanul mellőzött- jelentős alkotása. A történet a keresztényi könyörületességre épül, és a terjedő társadalmi erőszak ellen emel szót. Szabó Dezső mindezt egy olyan korban merte közzétenni, amikor idehaza küszöbön állt a nyilas hatalomátvétel, keleten Sztálin, nyugaton pedig Hitler regnált Európában.

Gárdonyi Géza nemcsak a felnőtt olvasók számára alkotta meg ma már klasszikusnak számító remekműveit, de a magyar gyermekirodalmat is megajándékozta néhány gyöngyszemmel. Meséi egyaránt nyújtanak önfeledt szórakozást kicsiknek és nagyoknak, történetei olyanok, mint a magyar népmesék, ám egy nyúlfarknyit gazdagabbak azoknál. A mesék varázsát a 19. századi falusi élet valóságával hihetővé változtató kedves, mókás, furfangos történetek példát mutatnak emberségből, becsületből, emellett kedves humorral kacagtatók, csavaros talánnyal, izgalmas, színes ötletekkel szórakoztatók, újra és újra elolvashatók. A legszebb meséket csokorba gyűjtő, a szerző születésének 150. évfordulójára megjelenő kötet is hozzájárul, hogy Gárdonyi Géza meseíróként is ismertté váljon a magyar olvasóközönség előtt.

Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor magyar királyi honvédtiszt, honvédelmi miniszter, vezérezredes. 1914-ben az általa vezetett honvéd hadtest az Uzsoki-hágónál megállította az orosz betörést. Tisza István kormányában honvédelmi miniszter volt. Az őszirózsás forradalom után letartóztatták, majd kiszabadult, s a Horthy-rendszer konszolidációja után végleg visszavonult az aktív szolgálattól. Budapesten élt, több fontos hadászati és hadtörténeti művet írt. "Vadászemlékek, horgászélmények" című könyvében 50 éves vadászmúltjából szemezget. Emellett, mivel gyermekkora óta hódolt a horgászat szenvedélyének, megismerteti az olvasót ennek igazi mivoltával, a horgász lelkivilágával és a horgászás közben kínálkozó sok-sok gyönyörűséggel is, remélve ezáltal a horgászat iránti érdeklődés szélesebb körben való felkeltését.

Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor magyar királyi honvédtiszt, honvédelmi miniszter, vezérezredes. 1914-ben az általa vezetett honvéd hadtest az Uzsoki-hágónál megállította az orosz betörést. Tisza István kormányában honvédelmi miniszter volt. Az őszirózsás forradalom után letartóztatták, majd kiszabadult, s a Horthy-rendszer konszolidációja után végleg visszavonult az aktív szolgálattól. Budapesten élt, több fontos hadászati és hadtörténeti művet írt. "Vadászemlékek, horgászélmények" című könyvében 50 éves vadászmúltjából szemezget. Emellett, mivel gyermekkora óta hódolt a horgászat szenvedélyének, megismerteti az olvasót ennek igazi mivoltával, a horgász lelkivilágával és a horgászás közben kínálkozó sok-sok gyönyörűséggel is, remélve ezáltal a horgászat iránti érdeklődés szélesebb körben való felkeltését.

"Íme, az ember!" - mondja Pilátus János evangéliumában, felkínálván a megkínzott Jézust az embereknek, hogy azok megtartsák a földi életnek, és ekkor még bízik a szerencsés fordulatban. "Íme, az emberek!" - mutat rá Nyirő kortársaira, s gesztusában nyomasztóan több a reménytelenség, a lemondás és a keserűség, mint Pilátuséban. Ő már nem bízik a szerencsés fordulatban. Talán mert jobb emberismerő. A negyvenes évek világháború sújtotta Európájában ez egyébként több mint természetes. Ezzel napjaink olvasója is tisztában van. Azzal viszont már kevésbé, hogy a háború befejezése sokak számára nem a Gonosz fölötti győzelem örömmámoros, zászlólengetős, pezsgőpukkantós, kalapot-sapkát levegőbe dobálós, katonaölelgetős ünnepnapjait hozta el, hanem a pokoljárás egy újabb nyitányát. Mert a fegyverek ugyan már nem dörögnek, de a háború nyomán kialakult katonai-politikai helyzetben továbbra is sok millió hazáján kívül rekedt vagy rekesztett embernek kell üres kézzel szembenéznie a létbizonytalanság, gyökértelenség, reményvesztettség és jövőtlenség lélekölő támadásával, sőt a halállal is: vagy a foglyokkal való embertelen bánásmód, vagy a hazatoloncolás következtében. Nyirő regénye egy maroknyi magyar menekült háború utáni kálváriájának állít emléket.

Nemzeti hőseink egyike, Maderspach Viktor a trianoni tragédia után is hű marad szülőföldjéhez, és kényszerűen román állampolgárrá válva próbál élni birtokán. Nem hagyják. Világháborús szereplése, a Székely Hadosztályban véghezvitt tettei miatt ugyanis nagy vad a román titkosrendőrség számára. A sorozatos zaklatások és provokációk rövidesen cselekvésre kényszerítik: 1921 májusában a szó szoros értelmében kénytelen kitörni a családi fészekből, s birtokáról fegyveres harc után megszökve, a havasokon át az őt üldöző zászlóaljnyi katona elől Csonka-Magyarország felé veszi az irányt... Kalandos és hihetetlenül izgalmas eseményekben gazdag útjáról szól a "Menekülésem Erdélyből" című írása. Magyarországra érkezése után azonnal bekapcsolódik a fegyveres küzdelembe Nyugat-Magyarországért. Egykori különítményeseinek maradékával és új társakkal ismét harcba száll. 1921 augusztusában már ott van a Sopron környéki felszabadító harcokban, szeptemberben részese az osztrák csendőrséget megfutamító Rongyos Gárda győzelemének. Szeptember végéig a Nagymartoni V. Felkelő "hadsereg" parancsnoka, majd Sopronban az Ostenburg-zászlóalj tisztje... Élményeiről, tapasztalatairól szól "Élményeim a nyugat magyarországi szabadságharcból" című, korábban napilapban, sorozatban megjelent írása.

Vitéz Somogyváry Gyula az 1920-30-as évek hazai közéletének ismert személyisége. Változatos, drámai életsorsának nyitányát az első világháború jelentette. Érettségi vizsgája után önként jelentkezett katonának, harcolt az olasz és az orosz fronton egyaránt. Töretlen akaratereje és izzó hazaszeretete átsegítette a nehézségeken. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, ezt követően részt vett a vörös hatalom elleni szervezkedésben. Érdemeiért 1921-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Költői tehetsége már fiatalon megnyilvánult, a háborús élmények hatására pedig megkezdte regényírói munkásságát is. Legnépszerűbb művei közé tartozik ismert regénytrilógiája - Virágzik a mandula..., Ne sárgulj, fűzfa!, És Mihály harcolt... -egy szociográfiai megfigyelésekben gazdag élményregény-folyam, amely az első világháború kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásáig mutatja be a magyar történelem viharos és tragikus korszakát. A nyitó darab, a Virágzik a mandula... főhőse, Fűzfa - aki maga az író, és aki szintén hazafias érzésektől vezérelve önként jelentkezett a frontra - hűen festi le a katonaélet szépségeit, de a gyilkos olasz front és a híres Bruszilov-offenzíva miatt a keleti front nem kevésbé rettenetes harcait is. Somogyvári Gyula élete valódi magyar sors. Tartották irredentának, ellenforradalmárnak, németellenesnek, antifasisztának, kommunistaellenesnek, nacionalistának. Ő azonban csak magyar módon gondolkodott és cselekedett egy nem magyar korban. Ötvennyolc éven át e nemzet érdekében, az iránta táplált magas hőfokú szeretet birtokában munkálkodott. Írásai és tettei harmonikus egységet teremtettek: a humanitás, a mély istenhit és a hazaszeretet nemes érzülete dobogott benne élete utolsó pillanatig.