Lazi könyvkiadó strana 22 z 31

Vitéz Somogyváry Gyula az 1920-30-as évek hazai közéletének ismert személyisége. Változatos, drámai életsorsának nyitányát az első világháború jelentette. Érettségi vizsgája után önként jelentkezett katonának, harcolt az olasz és az orosz fronton egyaránt. Töretlen akaratereje és izzó hazaszeretete átsegítette a nehézségeken. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, ezt követően részt vett a vörös hatalom elleni szervezkedésben. Érdemeiért 1921-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Költői tehetsége már fiatalon megnyilvánult, a háborús élmények hatására pedig megkezdte regényírói munkásságát is. Legnépszerűbb művei közé tartozik ismert regénytrilógiája - Virágzik a mandula..., Ne sárgulj, fűzfa!, És Mihály harcolt... -egy szociográfiai megfigyelésekben gazdag élményregény-folyam, amely az első világháború kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásáig mutatja be a magyar történelem viharos és tragikus korszakát. A nyitó darab, a Virágzik a mandula... főhőse, Fűzfa - aki maga az író, és aki szintén hazafias érzésektől vezérelve önként jelentkezett a frontra - hűen festi le a katonaélet szépségeit, de a gyilkos olasz front és a híres Bruszilov-offenzíva miatt a keleti front nem kevésbé rettenetes harcait is. Somogyvári Gyula élete valódi magyar sors. Tartották irredentának, ellenforradalmárnak, németellenesnek, antifasisztának, kommunistaellenesnek, nacionalistának. Ő azonban csak magyar módon gondolkodott és cselekedett egy nem magyar korban. Ötvennyolc éven át e nemzet érdekében, az iránta táplált magas hőfokú szeretet birtokában munkálkodott. Írásai és tettei harmonikus egységet teremtettek: a humanitás, a mély istenhit és a hazaszeretet nemes érzülete dobogott benne élete utolsó pillanatig.

Nehéz idők nehéz sorsú embereiről szól ez az először 1943-ban megjelent kötet. Már debütálásakor világossá vált, hogy Nyirő legfőbb írói erénye a tragikum sajátosan nyirői - módszereiben tömör, lényegre törő, hatásában katartikus - ábrázolása. E megállapítást "Az elszántak" teljes mértékben alátámasztja. "Az ember" című novellában a halott kislányát a koporsóban ruházat híján papírral lefedő anya - hogy az "ősi szokásoknak" eleget tegyen - másik hat gyerekének darabokra tépi egyetlen, titkon őrzött, leánykori selyemkendőjét, s színes zászlócskák gyanánt a kezükbe nyomja a temetés idejére. "Majd a temetés után újra elszedi tőlük, és megőrzi. Hátha majd valamelyiknek kelleni fog" - veti papírra Nyirő e már-már minimalista, töménységében felülmúlhatatlan sorokat. Ilyen és ehhez hasonló nyomorúságos sorsokról ad hírt a szerző újabb elbeszéléskötetében. A maga nemében szinte mindegyik novella egy-egy sötét felkiáltójel az emberi létezés amúgy is szürkébe hajló boltozatán. Éppen ezért üdítően hat az időnként azért meg-megjelenő székely furfang, mint a végképp bealkonyulás hatékony ellenszere. "Az Egykori hősökből elszántak lettek" - állapítja meg az egyik korabeli kritikus. De mire? - merülhet fel jogosan a kérdés. A mindenkori túlélésre - üzenik a kötet darabjai. És hát ki is érthetne ehhez jobban, mint a székelyek?

Elizabeth Gaskell az utóbbi években reneszánszát éli. Ehhez minden bizonnyal hozzájárultak a műveiből készített igényes BBC-filmsorozatok is, és az a friss, modern, a ma emberét is megszólító hang, amivel az emberi érzelmek, indulatok és szenvedélyek világát képes megeleveníteni írásaiban, így egyik legjobb regényében, az "Észak és Dél"-ben is. Észak- és Dél-Anglia világa között aligha tátongott akkora szakadék, mint a 19. században. A dél-angliai vidék háborítatlan békéjében a puritán helstone-i lelkészlak ember és természet mesevilága volt. Itt cseperedett hölggyé Margaret Hale, a hajdan csillogó életről álmodott egykor szépséges és a szerény, lelkiismeretes, ám gyámoltalan lelkész leányaként. Mások gondozására, s így közmegbecsülésre épülő életük egy csapásra semmivé lesz, amikor az apa lelkiismereti okokból föladja hivatalát. Költözni kényszerülnek, s a lombzúgásos, madárfüttyös vidéki életből meg sem állnak a füstös-kormos, arctalan munkástömegekben hullámzó északi iparvárosig, Miltonig. Észak-Anglia az ipar és a technikai forradalom zajos világa, amelyen a tőke és munka játssza a főszerepet. De hogyan boldogul ebben az embertelen világban a szépreményű, idealista lelkészleány? Hogyan tanulja meg levetkőzni előítéleteit, s elfogadni az északi élet farkastörvényeit, a munka parancsát, és nem utolsósorban a halál szigorát. Meglátja-e a kíméletlen iparváros rejtett szépségeit, és megtalálja-e az utat, amelyen a különös, idegen, de mégis figyelemre méltó textilgyárosig, John Thorntonig eljuthat? Az egyetlen átjárót Észak és Dél között: a szerelem hídját?

Néhány év telik el a 907-es győztes háború után, amit a mai Pozsony térségében, a Duna két oldalán vívott meg a magyar törzsszövetség a frank Gyermek Lajos király és bajor szövetségese ellenében. A vesztes bármennyire is igyekszik elhallgatni a gyászos véget, s azt, hogy százezres hadukat az alig harmincötezer fős magyar könnyűlovasság megsemmisítette, a magyarok váratlan haditettének híre futótűzként terjed a Frank Birodalomtól Bizáncig. Megnyílik a Duna menti folyosó nyugatnak, a törzsszövetség határa a bajorok felé tolódik. Az ellenség egy része immáron belátja, hogy a magyarokkal jobb szerződni, mint ellenükre tenni. Ki hitte volna évekkel előtte, hogy a pozsonyi csata értelmi szerzőjének, Luitpold hercegnek a fia, a bajor Arnulf a magyarok földjén talál menedékre családjával? Ki gondolta volna, hogy a fiatal Arnulf herceg közeledése egyszer majd dinasztikus kapcsolatokhoz vezet a magyarok és a bajorok között, ami hosszú időkre meghatározza a korabeli politika formálódását? Árpád nagyfejedelem és fiainak halálát követően változások mennek végbe a magyar törzsszövetségben, átrendeződnek a hatalmi viszonyok, de a tévesen „kalandozások kora”-ként említett évtizedek tovább folytatódnak. A magyarokat katonapolitikai szerződések kötik Berengár lombard uralkodóhoz és Arnulfhoz, miközben a Kárpát-medencében elfoglalt pozíció megerősítésén ténykednek. A magyar fegyver továbbra is kelendő nyugaton, és nincs olyan esztendő, amikor ne indulna kisebb-nagyobb kontingens csatába, portyákra vagy felderítésre. A magyar könnyűlovasok immáron az Atlanti-óceánig jutnak, s a törzsszövetség belebonyolódik a nyugati császárok és királyok közötti torzsalkodásokba. A regény valós eseményekre, hiteles adatokra alapozva Táltosfia felnőtt gyermekein keresztül mutatja be, mi történhetett a pozsonyi csatát követő tizenöt esztendőben a magyar törzsszövetségben és a nemzetközi politikában.

Vérbeli székely népmesékből állt össze ez a csokornyi válogatás, meséket termő, elmúlt időkből merítve. Ízes, szép nyelvezetüknek, már-már elfeledett, kincses szavaiknak köszönhetően olvasásuk nagy örömére szolgál kicsiknek és nagyoknak. Mesét mesélnek a székelyek, vagy az életükről mesélnek? A székely népmesék népereklyék: romolhatatlan kincsként, el nem hervadó vadrózsaként ránk maradt, valósággal ötvözött, de álomba röpítő, szívet-lelket melengető múltdarabok. A történetekben természetesen fel-felvillan a csavaros székely észjárás éppúgy, ahogy Erdély különös hangulata, és felbukkannak a szívünknek kedves hősök ugyanúgy, ahogy az utálnivaló gonoszak is. Velük járjuk be a csodálatos vagy éppenséggel hétköznapi történések színhelyeit, ahol végül, így-vagy úgy, a jók mindig elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig az őket megillető büntetésüket, ahogyan az rendjén is van.

II. János Pál pápa Szent Péter 264-ik utódaként több mint huszonöt éven át állt a katolikus egyház élén. Befolyásolni tudott keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt - sőt még ateistákat is. A világ minden pontján államelnökök és földművesek kerültek hatása alá. Az Egyház történetének messze a legtöbbet utazó pápája volt, aki saját anyanyelvén szólította meg beszédeiben és szentbeszédeiben közönségét, bárhol is járt a világon. E kötet lényegi részleteket tartalmaz Őszentsége enciklikáiból, leveleiből, beszédeiből és más, a pápasága idején keletkezett megnyilatkozásokból vagy egyéb, nem hivatalos dokumentumokból. Ezek a hit és a lelkiismeret problémáit taglalják, a mai lelkiség és erkölcsiségtől a modern világ fejlődésén keresztül az emberi jogokig, az alapvető kérdések széles skáláját fedve le. Közös jellemzőjük, hogy mindet áthatja egy olyan ember mélységes bölcsessége és megértése, aki egész életét Istennek és az Ő népének szentelte.

István király története mindig is szimbolikus erővel bírt: a semmiből országot építő erőskezű uralkodót vagy a szent királyt, a keresztény hit elkötelezett meghonosítóját egyaránt beleláthatta alakjába az utókor. Kós Károly István király tragédiáját láttatja elsősorban, ahogyan szent küldetése, a magyar állam megteremtése, a nemzet egységesítése érdekében e kötelesség áldozatává vált. A fiatal férfi apja és főként anyja akarata által vezetve, nevelve, természetes vágyait, ösztöneit legyűrve vállalja a keresztény királyságot, az erős kézzel való uralkodást. Megtagadja érzelmeit és a boldogtalan politikai házasságot választja; megtagadja családi, vérségi kötöttségeit, s a német lovagokra támaszkodik; megtagadja szelíd természetét, s könyörtelenül leszámol az ellene lázadó rokonaival, régi barátaival. Az uralkodás erkölcsét kényszerül viselni, ezért nem léphet le a maga választotta, maga építette útról. Kós Károly prózája magába olvasztva a székely népballadák stílusvilágát, a magyar irodalomban páratlan módon, sűrített, szaggatott mondatokban, képszerűen idézi fel a pogányságból a kereszténységbe átlépő Magyarország érdességét, forrongó hangulatát. István király beváltotta apja álmát, s életét tette föl a magyarság jövőjére. Eszménnyé nőtt, be nem érhető legendává. Csak a sóhajtás fejezheti ki egy ezredév után: "Hol vagy, István király?"

Azt már mindannyian tudjuk, hogy a sárga és a vörös csillaggal fémjelzett korszakok igencsak vészterhes időket hoztak az emberiségre. Hogy a zöld csillag e tekintetben különbözik-e társaitól, s ha igen, miben, az Nyirő Józsefnek az emigrációban és a nyugati emigránsokról írt, fordulatos regényéből derül majd ki a kedves Olvasó számára... A regény cselekménye azokban az irodalmilag kevéssé feldolgozott időkben (a múlt század negyvenes éveinek a végén) játszódik, amikor - bár a második világháború viharai már néhány éve elcsitultak - a szövetségesek által a legyőzött Németország területén felállított fogoly- és menekülttáborokban még mindig emberek milliói várják - egyre fogyatkozó reménnyel - sorsuk jobbra fordulását. Első pillantásra talán furcsának tűnik, hogy egy ilyen közegbe vezérfonálként egy szerelmi történetet helyez a szerző. De hamar ráébredhetünk, hogy akkor és ott az általános, de terméketlen kesergéssel szemben az egyetlen jövőbe mutató érzés a szerelem. A szerelem, amely mindig magában hordozza egy új világ premisszáját és perspektíváját. Nem függetlenül a szerző szándékaitól, a két fiatalnak a családalapításért folytatott küzdelme túlmutat önmagán, s a kátyúba jutott emberi sorson való felülemelkedés szimbólumává nemesedik, így a történet igazi tétje már nem csupán a házasság, hanem a válaszkeresés arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a magyarság számára a lehető legmostohább külső körülmények és a belülről jövő összeesküvések dacára az önerőből való újjászületés, a túlélés, a jövő biztosítása. Olyan kérdések ezek, amelyekről napjainkban sem kell letörölnünk a port...

A Segítség!, noha a magyar irodalom legjelentősebb regényeinek egyike, soha nem volt tananyag és nem lett kötelező olvasmány. A vele szemben folytatott ellenpropaganda megelőzte a megjelenését, és máig tart. Talán mert radikális társadalmi analízis, mélymerülés a magyar sors- és fajproblémák ijesztő és sötét óceánjába, panorámáját adva a két háború közötti magyar társadalom szellemi, emberi, morális és politikai milyenségének, tiltakozás a magyar értékek, tehetségek, a magyar sorsok megállíthatatlan pusztulása ellen. Az író a regényben három, távolról induló, később összeszövődő életpályában láttatja a magyar géniusz sorsszerű pusztulását. Az egyik főszereplő Boór Bálint, a sümegi származású nemes, a zseniális szobrász és kiváló politikus, a magyar szellemi értékek megtestesítője; a másik az Erdélyből Pestre került fiatal költőzseni, Baczó Mózes, a nemzeti irodalom nagy ígérete. Már a könyv első megjelenésekor nyilvánvaló volt, s maga az író sem igen tagadta, hogy mindkét figurában önmagát mintázta meg: Boór Bálint a meglett korú, Baczó Mózes a fiatal Szabó Dezső. Mindkettejük életének fontos szereplője a fiatal tanárnő, Katica, aki előbb Baczó menyasszonya, utóbb Boór Bálint szerelmese. A további alakokat tekintve a mű kulcsregénynek tekinthető: a két háború között mindenki tudta, hogy melyik szereplőnek ki felel meg a közéletben. Mint minden műve, a Segítség! is tükrözi az író sajátos, barokkosan gazdag expresszionizmusát, sodró nyelvi lendületét, epikai áradását. Figurái életteliek, eredetiek, s a pamflet jellegű, fel-feltörő humor szinte kompenzáló feltétele a regény folyamatos befogadásának. A könyv a magyar megmaradás fontos dokumentuma lehetne, ha elnyerné végre megérdemelt helyét a közgondolkodásban. Tucatszám idézhetők belőle döbbenetes erejű mondatok, ám álljon itt csak egy, képet adva arról, hogy milyen is volt az a bizonyos - folyamatosan félremagyarázott - Szabó Dezső-i fajvédelem: "Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar."

Jane Austen korai műveinek e kötete vidám és nélkülözhetetlen olvasmány, amely nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akik szeretik a halhatatlan írónőt és írásait. Ezek az írások többnyire zabolátlanok, gyakran túláradóan vidámak, s tréfát űznek az általánosan elfogadott irodalmi és társadalmi szabályokból. A gyűjtemény egyesíti magában a túláradó ifjonti életerőt, valamint a szerző kései műveinek éleselméjűségét és lesújtó társadalomkritikáját, ezáltal nem csupán az érett írói látásmód csodálatos bizonyítéka, hanem az emberi ostobaság egyik legszellemesebb karikatúrája is az angol nyelvű irodalomban. A címadó Szerelem és barátság az érzelmes regény vidám paródiája, melyet az egyre-másra előforduló tréfás, túlzó kijelentések tesznek szórakoztatóvá, A Lesley kastély című rendkívül mulattató, rövid írásban két-három regényre is elegendő bonyodalom akad, az Anglia történetében az írónő csúfot űz az iskolai történelemkönyvekből, míg A három nővér, a széptevés és haszonlesés e csúfondáros története akár a Büszkeség és balítélet mulatságos előfutára is lehet.

Jane Austen korai műveinek e kötete vidám és nélkülözhetetlen olvasmány, amely nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akik szeretik a halhatatlan írónőt és írásait. Ezek az írások többnyire zabolátlanok, gyakran túláradóan vidámak, s tréfát űznek az általánosan elfogadott irodalmi és társadalmi szabályokból. A gyűjtemény egyesíti magában a túláradó ifjonti életerőt, valamint a szerző kései műveinek éleselméjűségét és lesújtó társadalomkritikáját, ezáltal nem csupán az érett írói látásmód csodálatos bizonyítéka, hanem az emberi ostobaság egyik legszellemesebb karikatúrája is az angol nyelvű irodalomban. A címadó Szerelem és barátság az érzelmes regény vidám paródiája, melyet az egyre-másra előforduló tréfás, túlzó kijelentések tesznek szórakoztatóvá, A Lesley kastély című rendkívül mulattató, rövid írásban két-három regényre is elegendő bonyodalom akad, az Anglia történetében az írónő csúfot űz az iskolai történelemkönyvekből, míg A három nővér, a széptevés és haszonlesés e csúfondáros története akár a Büszkeség és balítélet mulatságos előfutára is lehet.

"Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte." E sorokkal kezdődik a jellegzetes Austen-hősnők közé méltán felsorakozó Emma regénye; s az említett számos jó tulajdonság, kedvező adottság ellenére bizony vele is végigjáratja az írónő a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik a maguk derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életét, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük.

"Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!" 2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és az elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak. Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé - és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.

Benedek Elek saját gyűjtésű meséiből és mondáiból válogat e kötet, melyek Székelyföldhöz kötődnek. Nevezetes helyek, régmúlt személyek és csodás lények történeti elevenednek meg a lapokon, a jó és a rossz örök harcának tükrében. A nagy mesemondó egyedi előadásmódja hős királyfik, világszép királykisasszonyok, gonosz és jó tündérek, ördög szántotta vidékek, hatalmas várak és sziklák, titokzatos folyók és tavak, mesebeli üveghegyek és selyemrétek csodálatos világát vetíti elénk. A felejthetetlen történeteket Sárkics György hangulatos illusztrációi kísérik.

"A halál szép, egyetlen valóságos cél, amiért ember, állat él" - hangzik el a Havasok könyvében. Könnyen belátható - nem széplelkeknek való világ ez. Sőt, embernek is alig. Nyirő József novelláiban a halál a havasi életnek olyan folytonosan jelenlévő valósága, mely alól a havasi élőlények egyike sem vonhatja ki magát. Medvék, farkasok, hiúzok, madarak élik a székely havason egyhangúnak nehezen mondható életüket, egymásnak és a zord időjárás szeszélyeinek kiszolgáltatva, mégis harmóniában. Ha ez nem így van, annak csak egy oka lehet: az, hogy megjelent közöttük az ember: "Ember van az erdőben. Tudja minden, mert megfertőzött mindent." De nincs mit tenni, együtt kell élni (vagy halni) vele. S furamód, az állattörténetek is akkor a legszebbek, ha hőseik emberi tulajdonságokkal bírnak, emberi eszményekért harcolnak és ember módjára buknak el. Az eltiport kölykeiért élete árán is bosszút álló farkas, vagy beteg bocsáért az erdőtűzbe rohanó anyamedve az önfeláldozásra is képes szülői szeretet megrázó példái. A haldokló farkasnak az elmúlás küszöbén megfogalmazott dilemmája pedig - "Mindössze ennyi az élet. Ezért bizony nem érdemes élni. Mégis szép volt!..." - emberibb már nem is lehetne... A székely havas izgalmas, drámai pillanatokban bővelkedő mindennapjait megörökítő kötet világirodalmi mércével mérve sem marad el Jack London vagy Kipling hasonló művei mögött. Megfigyeléseinek pontossága, fantáziájának eredetisége, gondolatainak férfiassága és kiemelkedő elbeszélő tehetsége - íme, azok az erények, amelyek Nyirő e művében is jól kimutathatók.

Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve, egy sűrű lombú fa alatt húzta volna meg magát, ez azonban odaszólt neki: "Állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak." Ezzel utasította el féltében a többi fa is. Az Úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."