Lazi könyvkiadó strana 24 z 31

A modern regény forradalmának Proust mellett Virginia Woolf a legnagyobb alakja. Fő műve, az Orlando immár klasszikus, túlemelkedett vitákon, irányok harcain, s bevonult a remekművek örökkévalóságába. A különleges atmoszférájú regény főhőse Orlando, a költői lelkületű nemesifjú, akinek nem olyan sors jut, mint a többi embernek - Orlando felett megáll az idő, s míg a történelem halad mellette, ő ugyanaz marad. Vagy mégsem? Hagy-e nyomokat az emberi lélekben az, ha valaki majdnem négyszáz évet él le egyhuzamban, először férfiként, aztán nőként, érzékeny líraisággal és jellegzetes angol iróniával figyelve a mellette elrohanó időt? Az írónő csodálatos lélektani kalandra hívja az olvasót, és egyben mesebeli utazásra I. Erzsébet korától, egzotikus keleti kalandokon és barokk románcokon keresztül egészen a 20. század első feléig. Csodálatos könyv, gyönyörű és felejthetetlen, tündöklő, játékos, magával ragadó tiszta költészet.

E válogatás a rodostói remete teljes életművéből készült. A kötet közel háromszáz szövegrészben fogja át Mikes gondolatait sorsról és vallásról, természetről és társadalomról, férfiról és nőről, hűségről és hazaszeretetről.

Miért is szeretjük annyira a karácsonyt? Ennek a kérdésnek jár utána e kötet egyik elbeszélésében az ördög, és a következőt állapítja meg: azért, mert az emberek "olyanok lesznek tőle, mint az angyalok!" A karácsony ünnepi varázsa mindenkit megérint, nincs olyan ember, aki ki tudná vonni magát a hatása alól. Karácsonykor minden más: "az év siralomvölgy... a karácsony a mennyország" - írja Kosztolányi. Ilyenkor, egyszer egy évben minden ember angyallá, minden fa karácsonyfává és minden erdő karácsonyfaerdővé változik. A válogatáskötet ezt a pillanatot igyekszik megragadni a karácsonyhoz kapcsolódó tizennyolc elbeszéléssel. A kötet impozáns írói névsorát olyan nevek gazdagítják, mint Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Ady Endre, Móra Ferenc, Dallos Sándor, Thurzó Gábor, Kosztolányi Dezső vagy Mikszáth Kálmán.

Hargitay József papnövendék már a regény első lapjain megrázó vallomást tesz, miszerint nem a várható anyagi előnyökért akar papa lenni, "hanem értük, a mezítlábasokért, rongyosokért, a föld barmaiért, akik reménységükben minden karácsonykor szájuk leheletével melengetik Jézuska lábait, és elalszanak a templomban, mert végre egy kis pihenéshez jutottak." Azontúl, hogy a kedves Olvasóban mindjárt felmerül, hogy aki ilyen gyönyörű sorokat tud papírra vetni, miért akar pap lenni, további igen nagy kérdés, hogy vajon a korabeli egyháznak ilyen papokra volt-e szüksége? Az is súlyos kétségek forrása, hogy milyen jövő várhat egy ilyen daliás termetű, életerőtől duzzadó, ámde a cölibátus korlátai közé szorított fiatalemberre a felszentelés után? Képes lesz-e saját elvei és hitvallása szerint élni, vagy sokra hivatott, de utat tévesztett, amolyan erdélyi "Amaro atyaként" merül el a rá leselkedő kísértések hínárjában, aki mögött a hívek sokatmondóan és álszent sajnálkozással néznek össze? Nyirő József önéletrajzi ihletésű regénye igen érdekfeszítő olvasmány, és az izgalmakról nemcsak a saját lelkiismeretével vívott „belső háborúja”, hanem a történelmi Magyarországot térdre kényszerítő első világégés eseményei is gondoskodnak. Azt mindenesetre elárulhatjuk, hogy e küzdelem eredményeként a magyar irodalom gazdagabb lett egy kiváló íróval és egy nagyszerű regénnyel...

Nem is olyan régen még a tiltott könyvek listáján szerepelt a 20. századi magyar nagyepika e jelentős alkotása, amely a két világháború közötti hazai és kisebbségi magyar szellemi élet talán legnagyobb hatású alakítója volt a szépirodalmi művek közül. Kevesen ismerik, többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot, és az írói mondanivalót. A mű arról beszél, hogy az ősi állapotában nyugalmas és harmonikus falusi világot miként rendíti meg a kiegyezés után bekövetkezett felemás polgárosodás, és sodorja el mindenestől a háború. A regény cselekménye három helyszínen játszódik: a havasok alján levő székely faluban, a nagyvárossá fejlődött és háborús hisztériában vergődő Budapesten és a galíciai harctéren, illetve a frontvonal mögött, Ungváron. A szerző egy falu földbirtokos (Böjthéék) és papi (Farcádyék) családjának alakjait megrajzolva bizonygatja: a magyar falut, a magyar népet, a magyar fajt urai kiszolgáltatták az idegen kizsákmányolásnak, s a fővárosi értelmiség is csak ezt szolgálja. A négy regényhős együttese - Farkas Miklós, az Ady-maszkot viselő író, a budapesti új irodalmi élet hangadója, Böjthe János, aki egyetemi tanulmányait befejezve tér haza Európából, s szülei meglepetésére úgy dönt, hogy földet fog művelni, Farcády Judit a szépséges paplány, aki színészi pályáról álmodik a falusi parókia sötét szobájában, és Barabás Mária, a parasztság ősi életerejének képviselője - szabályos rendszert alkot: Miklós és Judit a tradicionális nemesi réteg kiégettsége, életképtelensége miatt a pusztuló, János és Mária az újjászülető magyarságot testesíti meg. Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Szabó Dezső, akire már mindenféle jelzőt aggattak, valójában mindenekelőttinek tekintette népét, országát, faját. Magyarsága annak a hazájához végsőkig hű embernek a hitvallása, aki érzi a közeledő véget, tudja és ismeri a válság, illetve elmaradottság okait, és ezeket le is meri írni. Szenvedélyesen ostoroz, írása kíméletlen, szívbemarkoló igazságok sora, melyeken ma is érdemes elgondolkozni - hisz a viharfelhők fejünk felől nemhogy eltűntek volna, hanem csak sokasodtak.

Karácsony! Mennyi kedvességet hordoz ez a szó! Jelenti az embereknek vágyuk beteljesedését annyi reménység után, hiszen megváltást nyert a világ. De felidézi a családi öröm, a felragyogó gyermekarcok évente visszatérő napját is. Csillog a karácsonyfa az ablakok mögött, megkondulnak a harangok a néma éjszakában, hogy hirdessék Jézus születését. Száll az angyali köszöntés templomról templomra, szájról szájra. Szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben. Gyermekkoromra gondolok, s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis, mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket... A kötetben a karácsonyhoz kötődő versek, novellák találhatók.

Ez a könyv azért íródott, hogy útmutatásul szolgáljon mindazon emberek számára, akik még nem találták meg a helyes irányt a valódi boldogsághoz. A kötet szociológiai, pszichológiai és filozófiai gondolatmeneteken keresztül próbálja bemutatni világunk átláthatatlannak tűnő összefüggéseit. A könyv célja ezzel nem más, mint megvilágítani azokat az ismeretlen dimenziókat, amelyek a a többség előtt mind ez ideig rejtve maradtak.

"A nagy mesemondó", Benedek Elek generációkon át öröklődő meséiből készült válogatás összesen harminchat mesét tartalmaz, mely híven tükrözi a nép ügyességét, jó kedélyét, s mindezt Benedek Elek a maga eleven és tréfás elbeszélő modorában közvetíti a gyermekolvasók számára.

1462: A rózsák háborúja kettéosztja az országot, mialatt a York és a Lancaster ház élet-halál küzdelembe bocsátkozik Anglia trónjáért... A vér és árulás eme időszakában Anne Neville, Warwick nagy hatalmú earljének lánya beleszeret Richardba, Gloucester becsvágyó, büszke hercegébe, IV. Edward király testvéröccsébe. A York-dinasztia uralkodóját a "királycsináló" Warwick segítette a trónra. Hálából eljegyezheti lányát Richarddal, s ez a politikai-hatalmi szövetség valamennyi érintett fél érdekébe szolgálja. A király változékony kegye és az earl féktelen hatalomvágya azonban fordít a család sorsán, hamarosan földönfutó árulóként francia földre menekülnek. Az apa Lajos király udvarában koncként veti oda a lányt saját érdekeinek, így Anne új jegyese immár Lancasteri Edward. Anyósjelöltje Anjou Margit, aki vérfertőző viszonyt folytat a kamaszkorból alig kinőtt, éretlen lelkű, szadista fiával, s féltékenységében agyongyötri a lányt. Így marad előbb szűzen, majd miután a vérontás ismét angol földön tombol, és Edward herceg odavész egy csatában, özvegyen. A talpraesett Anne ezt követően újabb játszmák középpontjába kerül... Olyan kor ez, amikor semmi sem szent, amikor mindent az érdek mozgat... Van-e esélye szép és öntudatos hősnőknek egy ilyen világban a boldogságra?...

"A kalauz azonban felriasztja. - Jegyeket kérek! - Most válik el! - gondolja rémülten a halottvivő, és odanyújtja két jegyét. - Az enyém s a feleségemé! - A kalauz a halott arcába világít lámpájával és megremeg. Alszik! - válaszol a sötétben egy vésztjósló, komor hang. A kalauz tétováz, de egyszerre elszánja magát és a jegycsípővas beleharap a halott jegyébe is." Íme, a magyar novellairodalom egyik legszebb, legmegrázóbb, katartikus jelenete Nyirő József tollából. Elárulhatjuk: a Kopjafák nem szűkölködik ehhez hasonló jelentekben. Nyirő ebben az életművében is kiemelkedő jelentőségű, olvasmányként pedig lebilincselő kötetben ugyan a székely temető kopjafáit faggatja letűnt korok hajdani embereinek sorsáról, de valójában nagyon is az élők számára keresi a zűrzavaros idők buja növényzetében a jövendőbe vezető utat. Sokat elmond jelenünkről, hogy e kutakodás - az egyébként időtálló esztétikai hozadékán túl - még ma sem érdektelen számunkra.

"Egyetlen asszonyt szeretni egy életen át majdnem annyit jelent, mint nem ismerni az asszonyokat" - írja Mikszáth. Márpedig ő -jelenlegi ismereteink szerint- csak egy nőt szeretett, azt a bizonyos Mauks Ilonkát, akit kétszer is feleségül vett. S be i s bizonyosodik, hogy minden axióma sántít valahol, mert ennek a szellemes kijelentésnek sincs igaza Mikszáthra vonatkozóan. Ha valaki ismerte az asszonyokat, az éppen ő maga volt. Ennek ékes bizonyítéka ez a kötet, amit az olvasó most a kezében tart. Mikszáth asszonyokat idéz meg, ha kell a históriai időkből, de még inkább a saját korából. Olyan ez a kötet, mint egy kis enciklopédia a nőkről. Az asszony, aki megcsal, és akit megcsalnak. A férj, aki mindig utoljára tudja meg. Hiúság, amely az ass zonyok között a legveszedelmesebb. Házasság, amely nem indul jól és rosszul végződik. Egy romantikus szerelem, amely talán még jól is végződhet. Viszonzatlan szerelem és szerelmi háromszög. A nő, akit elcsábítanak, de az író igazságot szolgáltat... E z a könyv a legvégzetesebb emberi szenvedélyről, a szerelemről szól. A nőkről, s persze a férfiakról is. Hiszen a szerelemhez mindig ketten kellenek.

A történelmi témájú, romantikus hangvételű "Örökké" a népszerű amerikai írónő, Kathleen E. Woodiwiss utolsó regénye, méltó lezárása "A láng és a liliom" által megkezdett sornak. Az események színtere a 12. századi, belviszályokkal sújtott Anglia. I. Henrik halála után harc indul a megüresedett trónért, az országban polgárháború dúl. Mindeközben Lady Abrielle of Harrington - miután jegyese váratlanul meghal, családja pedig nehéz anyagi helyzetbe kerül-, végzetes döntést hoz: kezét ígéri erőszakos és visszataszító, ám ugyanakkor hatalmas vagyonnal rendelkező kérőjének, Lord Desmond de Marlé-nak. Ahogyan az esküvő napja közeleg, Abrielle egyre jobban kétségbeesik. Itt már csak a csoda siethet a lány segítségére... vagy egy délceg skót lovag, a kit teljesen elbűvöl Abrielle sugárzó szépség... Lord Raven Seabern, a skót király követe bármit megtenne szíve hölgyéért, csakhogy az ő élete is veszélyben forog...

Elizabeth Gaskell első regényével nyomban beírta magát a viktoriánus regényírók aranykönyvébe. Az elismerést ugyancsak megszolgálta: Szerelem és gyötrelem című nagy ívű regénye egy szövevényes szerelmi história apropóján megannyi emberi sorsot mutat be megrázó erővel, mindezt a tömegtermelő Anglia leleplező korrajzával árnyalva. Mary Barton az ifjan félárvaságra jutott munkáslány az előnyös házasságban látja a kitörési lehetőséget a mind nagyobb nyomorból, amelybe apjával süllyed. Ragyogó szépségének nem is tud ellenállni a gyártulajdonos Mr. Carson élete ékessége, az ifjú Henry, akit sokkal inkább a csábítás, mint a lánykérés ösztönöz arra, hogy Mary körül legyeskedjen. A tapasztalatlan lányt elkápráztatja a fényes jövő ábrándja, ezért visszautasítja a tehetséges és szorgalmas munkásfiú, Jem udvarlását. Mindeközben a sztrájkkal fenyegető elszegényedő munkásság forrong, s egyre kétségbeesettebb tettekre ragadtatja magát; akár az erőszaktól sem riad vissza, hogy tisztességes munkabért erőszakoljon ki a gyárosokból. Mary apja e mozgalom egyik vezéralakjává válik, és elkeseredésében rettenetes tettre biztatja társait. A történet hirtelen tragikus fordulatot vesz: a szépreményű Henry úrfi gyilkosság áldozata lesz. A megrázó események nyitják rá Mary szemét arra, hogy lelke mélyén Jemet szereti, akit azután minden erejével igyekszik megmenteni a bitófától, hiszen bizonyos a fiú ártatlanságában. De ha Jem vétlen szerelmi vetélytársa elpusztításában, vajon kire oszthatta a sors a kegyetlen gyilkos szerepét? Mary Barton életregénye egy szerelem, egy embernyomorító korszak és egy bűnügy megrázó históriája, amelyben lassan elmosódnak a különbségek gazdag és szegény, munkás és gyáros, apa és leány, élet és halál között. S ami a megmérettetés után marad, nem egyéb, mint a nemes jellem, a megváltó halál és a továbbélés katarzisa.

Fekete Istvánt elsősorban regényíróként tartjuk számon, míg az elbeszélőt lényegesen ritkábban emlegetjük. Ennek talán az a legfőbb magyarázata, hogy nehéz tájékozódni elbeszéléseinek mindeddig feltérképezetlen rengetegében. Az időközben megjelent bibliográfia segítségével azonban az életmű immáron áttekinthetővé vált, lehetővé téve olyan tematikus kiadványok sajtó alá rendezését, amelyek meghatározott szempontok - figurák, tárgykörök és elbeszélésmódok - szerint mutatják be az író gazdag kisepikáját. Mostani kötetünk huszonöt olyan Fekete István-írás gyűjteménye, amelyekben a Paczolay, Herlicska és Matula nevű közismert hős szerepel. Az alakjukhoz köthető elbeszélések zöme eredendően tárcaként látott napvilágot, így a kötött terjedelem alapvetően meghatározta az ábrázolás- és elbeszélésmódot. A hangulat és a rajz mind nagyobb jelentőséget kap, és szinte magától értetődő a visszatérő figurák szerepeltetése. Ezeket nem kellett újra és újra bemutatni, a folytonosságot kedvelő olvasók pedig ismerősként köszönthették őket. Személyiségük és élettörténetük elbeszélésről elbeszélésre színesedett, és ez a helyszűke ellenére lehetővé tette a kalandok részletezését. A Paczolay Géza nevű barátot idézőket éppen úgy, mint a kezdetben Herlicskának, később pedig Matulának hívott idős "tanítómesterrel" együtt átélteket. Ha ciklusaikat időrendben vizsgáljuk, világosan nyomon követhető, hogyan mélyül el a kezdeti vadászanekdota. A fegyverhasználat egyre inkább csupán ürügye annak, hogy az író a veszteségről, erről a megrázó közösségi és magánéleti élményről beszélhessen. Az elbeszélések összeolvashatósága ugyanakkor Fekete István figurateremtését is hatásosan szemlélteti, egyúttal azt is bemutatva, hogy miként formálódott ez a sajátos írói szövegvilág egészen a Tüskevárig és a Téli berekig.

A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is… de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre... Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

Thurn-Rumbach István kevéssé ismert alakja a magyar vadászirodalomnak, pedig kitűnő vadász és remek író is volt egyben. A két világháború között Eszterházy Lászlóval, Storcz Mátyással és Fuchs Antallal együtt sokat tett a vadászkultúra fejlődéséért. E kötetben a "kárpáti vadon" szépségeivel ismerteti meg az olvasót, az 1920-as, 30-as években itt szerzett tapasztalatait, vadászemlékeit foglalja össze. Zsákmányai között szarvas, medve, farkas, hiúz, nyírfajd, siketfajd és keselyű is szerepel. A kötetet a szerző eredeti fényképfelvételei illusztrálják, a függelékben pedig hasznos tájékoztatást kapunk "a kárpáti vadász célszerű felszereléséről" is.