Lazi könyvkiadó strana 18 z 27

Szabó Dezsőről leginkább a vaskos, korszakot átfogó regények, a mindenre kiterjedő, alapos társadalmi elemzések jutnak eszünkbe, pedig az író a miniatúrának is nagymestere volt. Ennek bizonyítéka a kiadó vállalkozása: több kötetben közzétenni novelláinak káprázatos világát. ... Folytatás ›› Az első kötet elbeszéléseinek tematikailag a gyökerek, azaz Erdély a közös nevezője, hiszen "egész életem, egész művészetem Erdély meglényegülése". Ám a kötet egyúttal keresztmetszetét adja szerzője teljes írói és emberi világának is, hiszen a novellák alapvetően azon négy megkerülhetetlen tragédia szülöttei, melyek Szabó Dezsőt kínzóan foglalkoztatták. Az I. világháború: akkoriban a következetesen háborúellenes Szabó Dezső a front közeli Ungváron tanárkodott. A sebesülteket, halottakat hazaszállító katonai vonatok, a gimnázium épületében rögtönzött hadikórház rettenete élete végéig elkísérte. E témakörben alapvetően egyvalamit boncolgat: lehetséges-e hűségesnek maradni az emberséghez? Trianon bekövetkezése: noha sorsszerűnek és a magyar politikai mulasztások miatt elkerülhetetlennek találja, mégis azt keresi, hogy a magyar, akin átlépett a határ, maradhat-e hűséges a nemzethez? A szenvedés egyetemessége: a korszak szörnyű társadalmi viharaiban a másik embert "szenvedésében társának" tekinti, és mindennél jobban érdekli e másikhoz való hűség fontossága. Öregedés: az agglegényként élő, gyermektelen író egyre kínzóbban ütközik bele az elkerülhetetlen vég, a rá váró nyitott sír víziójába, mely azzal szembesíti, hogy hűséges tudott-e maradni eredeti, kolozsvári önmagához mozgalmas élete elmúlt évtizedeiben? A kötet valamennyi elbeszéléséből tehát Szabó Dezső legközpontibb etikai problémája bontakozik ki: a hűség. A(z) Éjszaka Erdélyben (Könyv) szerzője Szabó Dezső.

Nyirő József ismeretlen vagy alig ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent elbeszéléseinek foglalata ez a könyv. A novella Nyirő számára több mint irodalmi műfaj: alkotói módszer, hisz regényeinek szerkezetét is ezekből építette fel. A kötet valamennyi ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írása önéletrajzi ihletésű. Nyirő József 1889. július 28-án a történelmi Magyarországon, Erdélyben Székelyzsomborban látta meg a napvilágot. Legkorábbi elbeszélései a női Mária Kongregációk folyóiratában, a győri Nagyasszonyunk 1909-1910-es évfolyamában jelentek meg. Beöltözéskor című első elbeszélését is a győri könyvtárosok segítségével sikerült kötetbe illeszteni. A gyulafehérvári papneveldébe való beiratkozástól az egyházi rendből való kiválásig, a nősüléstől a I. világháborút lezáró trianoni békediktátumig, a kisebbségi lét megtapasztalásig, az erdélyi irodalmi élet sűrűjébe való bekerüléstől a hontalan bujdosók emigrációs létéig követik nyomon az írások Nyirő József életútját, a halálos ágyán tollba mondott utolsó imáig. A túlvilág küszöbén elmormolt végső fohászában az író nem magáért aggódik, hanem feleségéért, családjáért, magyar nemzetéért: írása végső vallomás a szülőföld szeretetéről, magyarságáról. A kötet minden egyes írása arról tanúskodik, hogy Nyirő József a Trianon utáni erdélyi irodalom legkiválóbb szerzőinek egyike, a nemzeti emigráció köztiszteletben álló nagy alakja volt, de elsősorban hű magyar és emberséges ember. Úgy illő, hogy neve fennmaradjon, amíg magyarok élnek e földön.

Minden korok minden prófétájának a dolga roppant egyszerű, hiszen elrendelt életet él: azt mondja, amit mondania kell, amiért küldetett. Az üzenetet - az egyetlen valóságos és üdvözítő igazságot -, amit felismert, csak hirdetni áll módjában, megváltoztatni nem. Így aztán, ha a közönyös tömegben rétori buzgólkodása ellenére sem talál hívekre - azaz hazára -, akkor a felelősség nem az övé, viszont a kudarc égető szégyene annál inkább. A Jézus szavai nyomán született közmondás - senki sem lehet próféta a maga hazájában - Szabó Dezső kortársi megítélésére is jellemző volt. Csak aki el tudja képzelni az elutasított, kinevezett majd elszigetelt próféta életérzését, az tudja megérteni az író novelláinak világát: "Ó, szegény magyar Don Kisott, görények és patkányok közé vágtattál eposzt csinálni!" E sokszor önéletrajzi ihletésű elbeszélések autentikus bepillantást nyújtanak Szabó Dezső szellemiségének alapvetéseibe, például a gyakorta visszaköszönő determináció-érzésbe, a "mi az író dolga a világban?"- motívumába, a magány és a búcsúzás témájába, de a temető-kultusz és a másokért élés elv is megjelenik elbeszéléseiben. Szomorú sajátsága világának az öngyilkosság gondolatának fel-felbukkanása, míg a Szabó Dezső-i prófécia legalapvetőbb tanítása, a keresztényi szánalom tragikus hiánya is megszólal az egyik kis remekműben. Szabó Dezső a magyar sors legmélyebb mélységeit kifejező próféta, aki egy nemzedék figyelmét fordította e kérdések felé. Hazátlan prófétaként halt meg, de emlékműve 1990 óta a Gellért-hegyről figyel a fővárosra, mint ahogyan meg is jósolta egyik írásában: "Ott fogok állni majd őrhegyed ormán, a vén Gellért keleti peremén: örök vigyázásban, örök szerelemmel, örök pásztorként, úgy nézlek én." Sokunkban szerencsére már hazára talált.

Amélie Lazaroni egy konvencionális francia kisvárosban nőtt fel. Egyszerű, nagyravágyó álmoktól mentes fiatalkor után férjhez ment, gyermeket szült, majd éjt s nappalt nem ismerve a családanyai teendőknek és szeretteinek szentelte az életét. Harminchárom éves, amikor hármasban a közeli Nizzába költöznek egy szebb jövő reményében, ám a sors mást tartogat a család számára. Az egyik este két rendőr állít be hozzá, és közlik vele, hogy férje és kisfia életét veszítette egy autóbalesetben. Amélie összeroppan, s nyugtatókon élve tengeti mindennapjait. Aztán egy nap úgy dönt, megpróbálja folytatni az életét. Egy jóindulatú idős hölgy segítségével éttermet bérel Monacóban, lassan-lassan sínre kerül az élete, sőt hamarosan egy férfi is feltűnik a színen. Amikor pedig Amélie már azt hiszi, hogy újra teljes emberként élhet, mindennél nagyobb csalódással kell szembesülnie... Benkő László regénye megmutatja, miként lehet és kell akár a végzetes csapás után is a padlóról újra és újra felállni. A mediterrán háttér előtt játszódó komoly és mégis könnyed történet izgalmas és lebilincselő olvasmány minden korosztály számára.

A biedermeier Pest ködös-párás Duna-parti világából rejtélyesen dereng föl a messzi földről érkezett Ulwing Kristóf építőmester hatalmas háza, ahol három generáció élete tárul elénk: a nagy gazdagságot szerző, kemény és elszánt építőmesteré, a vagyonnal és az érzelmeivel egyaránt takarékos fiú, János Hubert sorsa, valamint a tékozló unokáé, Ulwing Kristófé. A család históriája mégsem egyszerűen egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története. Titkos, ki nem mondott, meg nem élt szerelmek itatják át a regény lapjait, amelyből - amikor minden elvész - egy asszony odaadó hűsége és szeretete ad reményt a fennmaradásra. A felszínen a vagyon megszerzése, megtartása és az elszegényedés megfékezése mozgatja a szereplőket, a mélyben azonban leányok utáni be nem teljesült vágyak, vagy a mástól elvett asszonyok iránti hűség hajtja előre mindhárom generáció férfitagjait. Egy elhallgatott női név kísért az idős Kristóf és testvére, Sebestyén viszonyában is: Borbáláé, az asszonyé, aki az erősebb férfié lett. Egykori leányokról suttog a csend János Hubert körül is, aki ifjúi szerelmét áldozza föl az atyjának való megfelelés oltárán. A sors azután Zsófia képében hoz számára új vonzalmat, nem tudván, hogy eközben fia életét állítja át egy olyan pályára, amelynek óhatatlanul pusztulás a vége. Gyöngéd érzelmek hálója szövi át meg át az Ulwingok ősi házát, s e kusza szövedék -amelyen addig valamennyi családtag aláhull -, tartja életben Ulwing Annát, aki mindent és mindenkit elveszít, ám egy reményvesztett pillanatban, élete alkonyán, a legnagyobb ajándékot kapja, amelyben szerető asszonynak része lehet. Tormay Cécile regénye elnyerte az Akadémia irodalmi díját, számos nyelvre lefordították, később itthon mégis tiltották, méltatlanul hallgatták el, s veszett feledésbe. Megjelentetésével az irodalmi élet régi adósságát törlesztjük.

A könyv egy édesanya gyönyörű (és igaz) meséje arról, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermeke, Annabel miként élt túl egy veszélyes balesetet, melynek során látogatást tett a mennyországban - hogy ezzel egy újabb csodás történet vegye kezdetét. A mű legfantasztikusabb része a kilencéves kislány beszámolója az őrangyalával való találkozásról, aki végig vigyázott rá, és beszélgetése Jézussal, aki arra kérte, menjen vissza a földre, mert még feladata van számára ezen a világon. A regény, melyből nem sokkal megjelenése után nagy sikerű film készült, Annabel és családja életének inspiráló és szívmelengető történetén keresztül arra tanít bennünket, hogy sosem szabad elveszíteni a reményt, mert a csoda itt van körülöttünk, és a szeretet és a hit segítségével mindannyiunk számára bekövetkezhet. A Mennyei csodák elolvasása után másként fogjuk látni a körülöttünk lévő világot, és rájöhetünk, mivel magyarázhatók az emberi értelem számára felfoghatatlan jelenségek.