Lazi könyvkiadó strana 16 z 31

Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy New-England-i kisvárosban élnek. Míg a férfiak, apák és fivérek a polgárháború frontjain harcolnak, a lányok és asszonyok otthon állnak helyt. Négy hősnőnk édesapja is tábori lelkészként teljesít szolgálatot, miközben az ő "kisasszonyai" odahaza, édesanyjuk mellett veszik ki részüket a munkából. Meg, a legidősebb, hiú szépség, a divat kedvelője, és igazi hölgy szeretne lenni, a fiús és könyvmoly Jo - az írónő fiatalkori önmagának megtestesítője - leginkább olvasni szeret, az érzékeny, szelíd és félénk Beth a muzsikához vonzódik, a bájos kis Amy pedig a festészet mellett egyelőre még leginkább önmagával foglalkozik. Személyiségük folyamatosan érik, érzelmesség, de nem érzelgősség, az apró dolgokban megbúvó boldogság fellelése, szeretet és szerelem hatják át mindennapjaikat. Otthoni igyekezetük, amellyel a család jövedelmét próbálják növelni, barátságuk a szomszéd Laurence családdal és későbbi szerelmeik ma is lebilincselik üdeségükkel, fordulatos és izgalmas történetükkel az olvasót. Alcott regénye egy olyan világba visz el, ahol az ártatlanság, a báj, a tisztaság, a hűség és az önzetlenség olyan természetes, akár a szomjat oltó, hűs víz. Mindazoknak, akik mai, felgyorsult, elgépiesedett világunkban erre szomjaznak, valódi felüdülést fog jelenteni ez a könyv.

"Nem hinném, hogy bármiféle különleges képességeim lennének. Semmit sem várok el a munkámért cserébe. Ez az Ő munkája. Én csupán egy aprócska ceruza vagyok a kezében. Ő gondolkodik. Ő ír. Ez nem a ceruza érdeme. A ceruza mindössze rendelkezésre áll, hogy használhassák." "Sokkal többet kapunk a szegényektől, mint amennyit mi adunk nekik. Rendkívül erős emberek, akik nap nap után étel nélkül élnek, de mégsem átkozódnak, vagy panaszkodnak. Nem kell szánnunk és sajnálnunk őket. Oly sok mindent tanulhatnánk tőlük." "Fel kell tennünk a kérdést: "Valóban megtapasztaltam már a szeretet örömét?" Az igazi szeretet fáj és éget, de mégis örömmel tölt el. Épp ezért kell imáinkban fohászkodnunk, hogy legyen merszünk szeretni." "Ha újrakezdhetném az egészet, mindent ugyanígy tennék. Számtalan emberi gyengeséggel és gyarlósággal találkoztam, s mind a mai napig egyre újabbakkal találkozom. De hasznot kell kovácsolnunk belőlük. Alázatos szívvel, Krisztusért kell munkálkodnunk, Krisztus alázatosságával. Átjár minket, hogy mi legyünk az Ő szeretete és irgalmassága, az összes hibánk és gyarlóságunk ellenére." (részletek a könyvből)

Erdődi gróf Pálffy Pál vadászati hagyományokkal rendelkező grófi családban született, és már gyermekkorában komoly érdeklődést mutatott a természet és a benne élő vadak iránt. Felnövekedvén a vadászat és vadvédelem elismert szaktekintélyévé vált, emellett diplomáciai tisztségeket is betöltött. Az I. világháború őt is a frontokon találja, majd 1945-ben, sokakhoz hasonlóan emigrációba kényszerül, elveszíti otthonát s vele nívós könyvtárát és kedves erdeit is. A vadászattal ezután sem szakad meg a kapcsolata, többek között a belga királyi család vadászati tanácsadójaként is működik. Irodalmi munkássága szintén gyümölcsöző ezekben az években. Már korábban is jelentek meg írásai, hiszen a két világháború között állandó szakírója volt a szlovák Vadászlapnak, de 1945 után összesen nyolc élménybeszámolója került kiadásra, melyek közül nem egyet a vadászati irodalom remekeként tartanak nyilván. A Vadásztörténetek a kandallónál című kötet eredetileg német nyelven jelent meg. A szerző meghatározó vadászélményeit eleveníti fel benne, melyek nagyrészt a Kárpátokban estek meg. Visszatekint gyermekkorára, az első vadászatokra, majd az azt követő cserkelésekre és zsákmányokra, a sok-sok fogoly, szalonka, fácán, réce, nyúl, őz, szarvas, zerge, muflon, vaddisznó és farkas elejtésére. A könyvben található fényképfelvételek és illusztrációk további betekintést engednek egy mára már letűnt világba, a főúri vadászatok hajdani miliőjébe.

2014. december 22-én Ferenc pápa megtartja hagyományos karácsonyi beszédét a római Kúria előtt - alapvetően formális esemény. Csakhogy ezúttal meglepetéssel szolgál, keményen lecsap a Kúria bíborosaira. Ferenc pápa - akit egyes bíborosok kinevezése óta "laikus teológusnak" gúnyolnak - igazi bombát robbant azzal, hogy nevén nevezi a Kúria "betegségeit". A döbbenettől megmerevedett kardinálisokat lehordja, mert önzők és karrieristák, istentelek, bürokraták, akik elveszítették a kapcsolatot az élő Krisztussal. Önhittségről beszél, gőgösségről és kapzsiságról, sőt, "spirituális Alzheimerkórt" vet a bíborosok szemére. De vajon jogos ez a borzasztó szemrehányás? Mit tudott meg a pápa az egyház vezetőiről, ami ennyire kihozta a sodrából? Milyen titkokra jöhetett rá? Andreas Englisch, a legismertebb német Vatikán-szakértő, akinek a könyvei nem csupán Németországban váltak bestsellerré, elemzi a katolikus hatalmi központ kritikus helyzetét, és beszámol az új pápa forradalmi harcáról a berozsdásodott vatikáni viszonyok ellen - egy új egyházért. Elénk tárja a korrupció, az intrika, a hatalmi harcok és összeköttetések szövevényes világát, leírja a Vatikáni Bank ármánykodásait, az olasz nemesség és a Kúria, valamint a Cosa Nostra és az egyházi méltóságok közötti jövedelmező kapcsolatokat. Végül vázolja I. János Pál pápa a mai napig összeesküvés-elméletekre okot adó halálának titokzatos körülményeit. Karácsonyi vádbeszéde óta kétség sem fér hozzá, hogy az argentin pápa - erre ötszáz éve nem volt példa - nyíltan felveszi a harcot az egyház hatalmasaival, és oroszlánként küzd az igazáért.

Jane Austen után csupán hat teljes regény maradt és néhány töredék, ám e viszonylag kis életmű páratlan és időtálló sorokkal gazdagította az irodalmat. Legismertebb és sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet című regény. Mint Austen többi művét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá. A regény regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.

"A hitünk az érzékszerv, mely által a természetfeletti világot át tudjuk ölelni, a mely által ez a világ bennünket meg tud szólítani." ?Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit - az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke." "Biztos, hogy Isten nem ad üres vagy rossz, romlott ajándékot! Hiszem, hogy minden emberben ott van egy-egy csodaszép "szeretethimnusz", csak ki kell szeretni belőle!" "Minden gyermek értékes kincs, és a kallódók felemelése nem csupán jótékonykodás, hanem a jövőről való racionális gondoskodás is." "Ha szereted szülőföldedet, melyből vétettél, kezdd el szeretni a házad ablaka alatti kis kertedet, udvarodat, otthonod környékét, azt az utat - annak mentét -, mely testvéredhez vezet, szeresd, de ne platói légiességgel, hanem tettekkel." "Olvass, tanulj, csodálkozzál rá a környezetedre, ne vessz el a mindennapok parttalan csevegésében, önnön léted fenntartásának szolgálatában! Szeretettel biztatlak, nézz körül, mert bármerre nézel is, ismeretlen csodákhoz vezető ösvények nyílnak előtted!" "Arra születtél, hogy társa légy Teremtődnek, beléd álmodott álmát tovább álmodd, és életet adj aranyos gyermekeidnek, hegyeket mozgató erős motoroknak, bölcsességed megsokszorozó csodálatos számítógépeknek vagy szép világod csodáit hirdető művészi alkotásoknak." (Böjte Csaba)

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

Elmehet-e a mese vakációra, és hogy néz ki a Mesetündér? Hol van a Boldogság szigete, és mitől lesz nehéz egy kétgarasos? Mi történik akkor, ha egy király puliszkát szeretne reggelizni, vagy ha egy királyfi halhatatlanságra vágyik? Móricz Zsigmond jellegzetes, játékos és ízes stílusával tolmácsolja a mulatságos, bölcs vagy éppen historizáló meséket, melyek amellett, hogy a fenti kérdésekre is felelnek, életkortól függetlenül minden olvasónak maradandó élményt, garantált kikapcsolódást nyújtanak. Móricz a mesék szókincsét, fordulatait és humorát a magyar népnyelvből meríti. Gyermekírásainak egyik fontos jellemzője, hogy nem a felnőtt, gyakran erőltetett mesterkéltségével fordul a kicsik felé, hanem a gyermek világát a maga természetes valóságában ragadja meg. A gyermek és a könyv kapcsolatáról így vall: "Nem az a cél, hogy a gyermek könyvtára minél gazdagabb legyen, hanem az, hogy csak jó könyvek legyenek jelen a gyermek körül." Gyermekeknek szánt írásai - így az itt közölt meséi is - kiválóan alkalmasak e nemes cél megvalósítására: egy jó könyvvel, méltó módon gazdagíthatják a kisgyermekek könyvtárát.

Harsányi Zsolt regényének hőse Corvin János, Mátyás király fia, aki nem követte apját a trónon. Dicsőséges uralkodás helyett a tragikus hős szerepét osztotta rá a sors. A magyarság nagy vesztesége is egyben, hogy nem tudta megvédeni Mátyás örökségét, nem tudott igazi Hunyadi lenni. Vajon mi okból történt mindez? Talán nem volt méltó felmenőihez? Esetleg törvénytelen származásából fakadó hátrányosságai akadályozták? Talán túl korán vesztette el atyját, aki egyúttal legfőbb támogatója is volt? Vagy talán túl erős ellenfelei voltak a trónutódlási harcban? Ami biztos: Mátyás halálával - mely esemény a regény kiindulópontja -, házasságon kívül született fia, Corvin János mellett mindössze néhány nemesi pártfogó maradt, miközben olyan erős trónkövetelőkkel kellett szembenéznie, mint Habsburg Miksa, Jagelló Ulászló, valamint János Albert lengyel herceg. Mostohaanyja, Aragóniai Beatrix szintén a hatalom megszerzésére törekedett, és ebből a célból Ulászlónak házasságot is ajánlott. Az 1490-es csontmezei csatával vált véglegessé János számára a korona elvesztése, melyet végül Ulászló szerzett meg, aki később Mátyás özvegyét is kisemmizte a hatalomból. Corvin János nem csak történelmi hivatását nem tölthette be, mint ember sem lehetett nagyon boldog. Élete a csontmezei ütközetet követően sem szűkölködött küzdelmekben. Váltakozó sikerű harcait - köztük a fényes jajcai diadalt -, pereskedéseit, Frangepán Beatrixszel kötött házasságát, gyermekei születését, fiatalon bekövetkezett halálát mind-mind megörökíti a regény, mely egyúttal a "hanyatló magyar reneszánsz színes, tragikus története" is egyben.

1607. A tizenöt éves háború véget ért. Bécs és Isztambul újra diplomáciai viszonyt létesít egymással. Váradi Tamás, a szerencsi helyőrség hadnagya látszólag egyszerű megbízatást kap. El kell kísérnie egy darabon néhány főrangú török rabot a királyi Magyarországról hódoltsági területre, és ott átadni őket a Dunán lefelé hajózó követeknek. A foglyokkal Törökországban raboskodó keresztényeket akarnak kiváltani. Ám minden másképpen alakul, mint ahogy azt eltervezték. Német zsoldosok árulása miatt a konvojt kifosztják, a kíséretet és a rabokat megölik. Csak ketten maradnak életben, a hadnagy és egy török fogoly. Egy katonának kötelessége, hogy a parancsot teljesítse, és Váradi nem tétovázik. Elindul a rabbal, egyenesen Isztambulba. Végig a pusztasággá vált Hódoltságon, az egykori Szerbián és Bolgárországon keresztül. Szilaj marhákat terelő hajcsárok, dezertált szpáhik, önkényeskedő janicsárok, Mekkába igyekvő zarándokok, kalózok és kerengő dervisek keresztezik útjukat. Latrok és igazak. Két ember. Egy keresztény és egy muzulmán. Egyik a kard embere, a másik a szellemé. Egyik fehér, a másik fekete. Elérik-e utazásuk célját? Megtalálják-e a kiváltani szánt magyar rabot? Vajon hol a vége az Isztambuli Hadiútnak? Lehet, hogy ez az utazás sokkal messzebbre visz, mint azt ők gondolták?

Szerb Antal az egyik legolvasottabb írónk és legszellemesebb irodalomtörténészünk. Sikerének titkára éppúgy rávilágít ez az életművét összesűrítő" kötet, mint arra, hogy miként gondolkodott az életről és a könyvekről (ami persze nála nagyjából ugyanaz). A világ sokkal több, mint amennyit véges érzékeinkkel felfogunk, véges szavainkkal kifejezhetünk. Tulajdonképpen a nőkkel való foglalkozást szokták életnek nevezni. A nőket differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el. A szövegre úgysem figyelnek. A női szépség elmúlik, az életkedv is elmúlik, de él a vers, a tiszta forma, és dacol a tovatűnő idővel. Egy nép egységes maradhat akkor is, ha szétszórják tagjait országhatárok. Egységes és nép maradhat a közös szellemi örökségben, a kultúrában. A történelem mindig utólag alakul ki.

"A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa." Ki ez a veszendő utas, és vajon merre van ez a titokzatos holdvilágos táj? E kérdésekre sokféle válasza van ennek a különleges, mélyen rétegzett regénynek, mely egyfelől mély szimbólumokat rejtő bölcsészettudományi kincsesbánya, másfelől a könnyed lektűr jegyeit magán viselő, finom humorú, komplex alkotás. Szerb Antal e műve első megjelenésekor már elismert írónak számított. Noha esszéi és irodalomtörténeti munkái is időtállóak, nevét mégis elsősorban regényei miatt ismeri a szélesebb közönség: ezek közül is talán az Utas és holdvilágot övezi a legnagyobb kultusz. Több nyelvre lefordították, emellett készült már belőle színdarab, film és rádiójáték is. Főszereplője, Mihály olaszországi nászútjukon magára hagyja feleségét, mert a velencei sikátorok kínzó vágyat, ellenállhatatlan nosztalgiát ébresztenek benne elveszett kamaszkora iránt. Ifjúságának legszebb, de szépségében borzongató, misztikával és tragédiával átitatott periódusához próbál meg visszakapcsolódni, melyet a regényben jelképessé vált Ulpius-házban töltött, és amit már lezártnak hitt. Útját immár egyedül folytatja emlékek, intuíciók nyomán, "véletlenek" sodrásában, és közben nem csupán az olasz táj tárul fel előtte, hanem önmaga keresésében saját sorsának tragikumára is végérvényesen rádöbben.

"Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe" - mutatkozik be Bátky János, Szerb Antal A Pendragon legenda című regényének főszereplője, és egyben az író alteregója. Mégis, mi ez a "minden", amivel Bátky János foglalkozik? Középkori angol rovarevőkkel vagy ókori olasz cséplőgépekkel? Majdnem. Szép nőkkel, természetesen. Azután meg ott vannak a rózsakeresztesek - az előbbinél ugyan kevésbé rejtelmes témakör, viszont majdnem olyan izgalmas. Különösen, ha a múlt megelevenedik, és vele talán a halottak is..., de "kezdjük a kezdetén", ahogy illik. Dr. Bátky egy szép napon meghívást kap Gwynedd earljétől, Owen Pendragontól, aki maga is élénken érdeklődik a rózsakeresztesek iránt. Várkastélyában saját laboratóriuma van, melyben különös kísérleteket folytat, impozáns könyvtára pedig maga a paradicsom a miszticizmus kutatójának. Békés olvasgatásról azonban szó sem lehet. "A szálakat szövik a párkák." Egy legenda életre kel, egy próféta színre lép, apokaliptikus lovas vágtat a zúgó kelta erdőben, és ha még mindez nem volna elég, egy elfajult vagyonosodási harc miatt orgyilkosok veszélyeztetik az earlt és örököseit... A Pendragon legenda Szerb Antal talán legnépszerűbb műve, és nem véletlenül. Ő maga filológiai detektívregénynek nevezte, de valójában nehezen behatárolható műfajú, hiszen egy páratlan stílusú intellektuális kaland misztikummal, filozófiával, szerelemmel, nyomozással, csillogó humorral. Egyszerre nyújt könnyed kikapcsolódást, ajándékoz meg mély gondolatokkal, miközben feltárja a 17. századi angol misztikusok világát: az alkímiától kezdve a fekete mágiáig. Kihagyhatatlan remekmű.

Bársony István (1855-1928) író, publicista, vadászíró volt. Életében több mint negyven kötete jelent meg, és ezernél is több írása, cikke különböző újságokban, lapokban. Ő az első olyan vadászíró Magyarországon, aki irodalmi igénnyel ábrázolta a természetet, a benne élő állatokat, és nem utolsósorban egy életen át tartó vadászélményeit. Ő lett a minta, hozzá mérték később Zsindely Ferencet, Fekete Istvánt és több más neves vadászírót. Halála után könyvei nem jelentek meg újra. Írásait 1950 után is csak antológiákban olvashattuk, és csupán néhány kötetnyit a vadászelbeszéléseiből. Több mint fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy újra kiadott művei az olvasókhoz kerüljenek, s immár a nevét viselő közalapítvány gondozza életművét, szerkeszti könyvekké írásait. Vadászírásainak egy olyan válogatása került e kötetbe, amelyek könyv alakban még sohasem jelentek meg. A tárcák, elbeszélések jelentős része régi újságokban lappangott, arra várva, hogy a könyv lapjain most ismét életre keljen. A vadásztörténetek az évszakok változását követik. Vadászatok a havas erdő szívében, a tél selymes-bársonyos első havával Az új élet hatalmas, erős zsendülése tavasszal, a déli szelek szívet lankasztó, szerelmet ébresztő érintése Kínzó kánikula nyáron, amitől rezeg, délibábozik a levegő a magyar puszták fölött, hogy aztán a napisten csókjától megszülessen a lassú hervadás A zord ősz sajátos szépségei, amelyet csak az elmélyedő éles szem vesz észre, és a szeptemberi szarvasbőgés mind-mind benne van az írásokban. Aki az itt összegyűjtött írásokat fellapozza, maga is átélheti, részese lehet a természet örökké megújuló világának és a legférfiasabb nemes szórakozásnak, a vadászatnak.

Garp szerint a világ olyan, hogy emlékeznünk kell mindenre. írta Donald Whitcomb, Garp életrajzírója. De ki ez a Garp, akinek sorsa egy életrajzíró tollára kívánkozik? Ami azt illeti, nem egy hétköznapi figura. Már a fogantatása sem mindennapos történet: ápolónő anyja, Jenny sohasem kért a férfiakból, ám mivel gyermeket mégiscsak szeretett volna, ezért teherbe ejtette magát egy halálosan sebesült háborús katonával. Garp tehát így született, és anyja erős egyénisége egész további életét áthatja. Ebben az életben benne van minden, amitől egy életrajzi regény érdekes lehet: leharapott fülek és egyéb csonkítások, birkózás és könyvírás, regény a regényben, házasság és gyermekek, megcsalás és megcsalattatás, feminizmus és nemváltás, kéjvágy és erőszak, realizmus és abszurditás, drámaiság és humor, félelem és optimizmus, egyén és világ szüntelenül oda-visszaható, dinamikus kapcsolata. Nem véletlen, hogy a Kurt Vonnegut-tanítvány John Irving számára e komplex műve hozta meg az írói áttörést és a nemzetközi sikert. S talán az sem véletlen, hogy ez a hetvenes években posztmodernnek számító amerikai regény máig ható vonzerővel bír akárcsak a Robin Williams főszereplésével belőle készült kultikus film.

A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja. Húga viszont gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik de vajon megtalálják-e? Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest arról a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott alakjai, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.