LHarmattan Kiadó

Elmerülve a vallomások intim világában, a legmélyebb részünk rezonál a mesélővel. Átéljük az egység élményét, amit oly ritkán sikerül az életben. Én magam vagyok, akit komoly tragédia ért, aki fáj, szenved, de én vagyok az is, aki feláll, elindul, hősiesen küzd és aki növekszik lélekben. Az inspiráló életutak arra késztetnek, hogy halogatott, félelmetes dolgainknak nekiveselkedjünk, és bátran lendületbe hozzuk saját életünket. Singer Magdolna író, gyásztanácsadó Ez a könyv elmeséli, hogy minden embernek van vesztesége, és ebből fakadó fájdalmas gyásza. Ez a könyv azt is megmutatja, hogy a veszteségeink sokszínűek, és azok megküzdése, feldolgozása is egyedi, éppen ezért nagyon felszabadító olvasni, mert az olvasó azt érzi, hogy nincs egyedül a fájdalmával. Azonban egyvalami minden történetben közös, mégpedig az, hogy a gyász feldolgozása során fejlődünk, és sokkal mélyebben értjük meg önmagunkat. Pont olyan, mint amikor megmászunk egy magas hegyet, és bebizonyítjuk önmagunknak, hogy erre is képesek vagyunk, és ez felszabadító élményként hat ránk. Ez a könyv bebizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül, még akkor sem, amikor életünk legnehezebb időszakát éljük át. Abban segít, hogy elhiggyük, van remény, van kiút, van fény, amiben önmagunk új minőségét tapasztaljuk meg. Ha ide elérkezünk, akkor mindennap boldogan ébredünk majd fel. Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológiai szakpszichológus Különleges könyvet tart a kezében az olvasó: Nagy Zsolt a rá jellemző együttérzéssel és szeretettel a veszteség, a gyász megannyi arcát hozza közel interjúalanyai őszintén megírt személyes történeteivel. Mi, szakemberek és segítő barátok a legnagyobb odaadással sem tudunk valamit, amit a sorstársak képesek adni: a MI érzését, a megélt veszteségből való felépülés, a remény, az új lehetőségek hiteles átadását, a reziliencia példáit, amiből rengeteget meríthet mindenki. Igen, a társas támogatás nélkül nehéz a gyógyulás - ahogyan a költő is mondta: "Látom, hányféle a kereszt és mint hordják sokan..." Ez a könyv kézen fog, felemel, szívet melegít, és erősíti a hitet abban, hogy lehet jelentésteli az élet a veszteség után is. Nemcsak érintetteknek, mindenkinek szívből ajánlom. Dr. Moretti Magdolna pszichiáter, családpszichoterapeuta, EMDR practitioner Életünk során számos veszteséggel találkozunk - válás, szakítás, magzat elvesztése, meddőség, rítusaink vagy szabadságunk elvesztése, egészségünk romlása, egy társállat halála, munkahelyi veszteségek, költözés, bizalomvesztés vagy akár anyagi veszteség -, és ezek ugyanúgy gyászfolyamatot indítanak el bennünk, mint egy haláleseti veszteség. Minden veszteség tükröt tart elénk, halandóságunkkal szembesít, és lehetőséget ad a belső növekedésre, életünk értelmének és értékeinek újragondolására is. A könyvben szereplő 25 különböző veszteségtörténeten keresztül bemutatom, hogy az egyes veszteségek milyen egyéni növekedést indítottak el beszélgetőtársaim életében. Az egyik történet főszereplője egy olyan fiatal férfi, aki fél karját elveszítve profi kosárlabdaedző lett. Egy másik történet több évtizedes drogfüggőségből felépülő fiatalemberről szól, aki ma már szermentesen segítő. Megismerünk egy nőt, aki meddőségéről és gyermekei örökbefogadásáról mesél, és egy extrém sportolót is, aki az expedíciói során megélt idő múlásáról és az élet törékenységéről mesél. Megismerünk egy olyan nőt is a könyvből, akinek a daganatos betegségből való felgyógyulása mélyrehatóan átformálta személyiségét és életfelfogását. Egy férfi a történetében a klinikai halál során átélt élményeiről mesél, egy háromgyermekes édesanya arról, hogy a válását követően hogyan építette újra az életét, egy fiatal nő pedig arról, hogy a nagymamája halála hogyan indította el őt a segítő pályán. A kötet a társállatok elvesztése, az idősödés bemutatása mellett arról is szól, hogy hogyan lehet teljes életet élni látássérültként vagy mozgássérültként, és hogyan lehet felállni a padlóról akkor, amikor valaki a gyermekét, magzatát veszti el, vagy éppen a munkahelyét vagy munkatársait. A könyvben szereplő történetek közös üzenete, hogy a veszteségen túl is létezik élet, és sokszor éppen azon keresztül válik mélyebbé, értékesebbé és tudatosabbá. Nagy Zsolt pszichológus, mentálhigiénés szakember, Haladó Gyászfeldolgozás Módszer Specialista, relaxációs gyakorlatvezető és közgazdász. Több éve foglalkozik gyászolók segítésével egyénileg és csoportosan. 2019 óta vezet gyászcsoportokat és tart egyéni gyászkísérést - eddig több mint 300 gyászolóval dolgozott együtt, és 30-nál több gyászcsoportot vezetett. Az Országos Szakmaközi Gyászkonferencia megálmodója és főszervezője. Oktatja és kutatja a gyászlélektant, és hivatásának tekinti a témával való foglalkozást. Munkája során megtapasztalta, hogy a csoportok sorstársi ereje rendkívül fontos: a résztvevők számára erős kapaszkodó, hogy nincsenek egyedül a fájdalmukkal. A könyv megírásával az volt a célja, hogy elindítsa a nyílt, őszinte, tabuk nélküli kommunikációt a veszteségekről, és megmutassa ezek sokszínűségét.

A könyv címében szereplő idézet – „Az idő ósága…” – a jeles manierista költő, Rimay János versének kezdősorából származik, s a Kalendárium és az Idő összefüggésére utal. A könyv öt nagyobb egységből épül fel: művelődéstörténet, irodalomtörténet és nyelv, történelem, a késmárki polihisztor, Frölich Dávid kalendáriumai – tudománytörténeti megközelítésben és végül a kalendáriumkutatás nemzetközi távlatai. A szerző komplex, szintetikus látásmódból igyekszik ezt a változatos, időben és térben nagy távolságokat átfogó műfajt, illetve ennek kora újkori, főképpen Közép-Európára jellemző változatait megragadni, s átfogó képet adni a kalendáriumok jelentőségéről a XVI. század második felétől a XVIII. század elejéig tartó korszakban. A könyvben egyebek közt helyet kapnak izgalmas irodalmi kapcsolatok, mint például a Franciaországban ismert, középkori Lázár-vízió kalendáriumi változatának magyar vonatkozásai, a Carmina Burana és a kalendáriumi rigmusok tipológiai hasonlóságai, a kalendáriumok történelmi, etnográfiai, asztrológiai mellékletei, viták a csillaghitről és a szabad akaratról, valamint az illusztrációk elemzése (képek, jelképek, dekorációk). A műfaj természetéből következően kuriózumokról, fantasztikus lényekről, egzotikus földrajzi helyekről és népekről, továbbá a régebbi és az egykorú történelem eseményeiről is hírt adnak a kalendáriumok, a tanítás és a szórakoztatás elvét követve. A középkortól kezdve lassan fölhalmozódó „kulturális javak” európai áramlásának útjairól, módjairól, közvetítő eszközeiről az érdeklődő olvasó sok új ismerethez, vagy a meglévő tudásanyag árnyaltabb, mélyebb megértéséhez juthat el a könyv segítségével. Dukkon Ágnes irodalomtörténész, szlavista, az ELTE BTK professor emeritusa. Tudományos munkássága két fő kutatási területre összpontosul: a régi magyar irodalomra, azon belül a kora újkori kalendáriumok kutatására, valamint a XIX. századi orosz irodalomra. Ez utóbbi területen elsősorban Gogol és Dosztojevszkij életműve, továbbá a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok tanulmányozása áll érdeklődése középpontjában. Számos publikációja jelent meg a két témakörből hazai és külföldi tudományos fórumokban. Fő munkái: Orosz írók magyar szemmel III. Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai 1920-tól 1944-ig. (Bp., 1989); Arcok és álarcok. Dosztojevszkij és Belinszkij (Bp., 1992); Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben (Bp., 2003); Az Aranykortól az Ezüstkorig. Fejezetek az orosz kritika és irodalomtudomány történetéből (Bp., 2014); A veszélyes szépség útjain. Eszmék, témák, kapcsolatok a klasszikus orosz irodalom világában (Bp. 2021).

Kivételes betekintés az alkotóművészet kulisszái mögé, történetek a modern világról - Olga Tokarczuk elsőként megjelent könyve az irodalmi Nobel-díj átvétele után. Készülőben lévő szövegek, könyvek, szereplők laboratóriuma. A kísérletezés fárasztó, de elbűvölő folyamata. A képzelet explóziói. A megszülető történet logikájának és a szereplők belső világának nyomában - a motivációk és a világnézetek feltárásával. Lenyűgöző történetek, olvasmányélmények és személyes tapasztalatok elmesélése. Kitartó törekvés a világ végtelen sokféleségének és bonyolultságának a megértésére és átadására. A tizenkét legfontosabbnak ítélt, válogatott esszé és előadás, amelyek segítségével pillantást vethetünk Olga Tokarczuk alkotóművészetének kulisszái mögé. Kulcsfontosságú és először megjelenő szövegek. Köztük a már sokszor kommentált Nobel-díjátvételi beszéd.

"Szükséges azt megérteni, hogy az emberek jó része nem áll készen a felismerésre... és talán soha nem is fog. Rejtély, hogy ki képes elviselni a valóság súlyát, és ki menekül előle úgy, mintha az élete múlna azon, hogy nem vesz róla tudomást. És valóban, az élete múlhat rajta." (Catherine Ingram) 2018-ban megjelent és nagy vihart kavart tanulmányában Jem Bendell professzor rámutatott arra, hogy a világ tudományos közösségének többsége azon az állásponton van, hogy jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai rendszereink kellően rugalmasak ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a hatalmas kihívásokhoz, és így változatlanul fennmaradjanak. Jem Bendell megalkotta a "mélyalkalmazkodás" fogalmát, annak a gondolatkörnek a leírására, amely a fentiekkel ellentétben elfogadja, hogy természeti és humán rendszereink összeomlása egy valós lehetőség, már a mi életünk folyamán. A magyar nyelven is elérhető tanulmány azokat a személyes és közösségi vonásokat tárja fel, amelyek segítenek az esetleges társadalmi zavarokra és összeomlásra való felkészülésben, és a folyamattal való együttélésben. Ennek a tanulmánynak a folytatása és kiteljesedése ez a Jem Bendell és Rupert Read által szerkesztett könyv, amely megismerteti az olvasót a mélyalkalmazkodás filozófiájával. Ez az út egy lehetséges módja annak, hogy megértsük a minket körülvevő világ rendkívül összetett helyzetét, valamint segíthet abban, hogy az emberek újraértékeljék és megtalálják, ami valóban fontos az életükben, miközben az őket körülvevő társadalom szétesik saját katasztrófáinak súlya alatt. A fordító: STUMPF-BIRÓ BALÁZS, az éghajlatváltozás hatásait azonosító és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője, és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast alkotója, aki a Pannon Egyetem Környezettudományi Doktori Iskolájában a globális polikrízis jelenségének kibontakozását kutatja. A szerkesztők: JEM BENDELL, a University of Cumbria professzora és a Deep Adaptation Forum (deepadaptation.info) alapítója. Kutatóként, oktatóként és tanácsadóként az éghajlati káoszhoz való mélyreható alkalmazkodás vezetésére, kommunikációjára, facilitációjára és innovációjára specializálódott. Ő a szerzője a Deep Adaptation című, vírusszerűen terjedő tanulmánynak, amelyet már több mint egymilliószor töltöttek le. RUPERT READ, a University of East Anglia filozófiaprofesszora. Tizenegy könyv szerzője, köztük a This Civilisation is Finished (2019) és az A Film-Philosophy of Ecology and Enlightenment (2018). A Green House agytröszt korábbi elnöke, valamint a Zöld Párt egykori angliai és walesi tanácsadója, szóvivője, képviselőjelöltje. Írt a Guardian, az Independent, az Ecologist és számos más újság és weboldal számára.

"Egy humanista természettudós írásai művészi alkotásokról és tudományos felfedezésekről. Örömmel ajánlom..." (Hudecz Ferenc, akadémikus) A könyv stúdiumszintű ismeretterjesztő írások, folyóiratcikkek kaleidoszkópszerű gyűjteménye. Az első rész a természettudományok és a társadalom kapcsolatáról szól. A második rész korszakalkotó tudósok portréján keresztül mutatja be a modern kémia születését; az idegingerület átvitelének kémiai természetét; a gyógyszerkutatás receptorelméletét; az első receptorszerkezetért kapott kémiai Nobel-díjat; félreértett korszakos kísérletek helyes értelmezését. Szemlélteti a tudományágak kölcsönhatásának fejlődéstörténetét. A harmadik, élettani rész összefüggésbe hozza az alkohol hatását receptoraival; a molekuláris ökológiát a feromonok és jelfogóik közti kémiai kommunikációval jellemzi; a szimmetriát szemlélteti a tudomány és művészet területein; bemutatja, hogy szimmetrikus alegységszerkezetű jelátviteli fehérjék aktivációja átmeneti szimmetriasértéssel jár együtt. És végül, mi az idő? MAKSAY GÁBOR az ELTE vegyésze, a biológiai tudomány doktora, aki a sztereokémia, bioorganikus kémia, enzimológia, farmakokinetika, neurobiokémia, receptortudomány, molekuláris farmakológia, elektrofiziológia és nanobiológia területén kutatott, mindvégig az MTA Kémiai (átszervezve az ELKH) Természettudományi Kutatóközpontjában. Érdeklődési területei: filmművészet, tenisz, szimmetria, ismeretterjesztés, mininovellák, tudománytörténet, interdiszciplinaritás, ismeretelmélet, filozófia.

A mesterséges intelligencia hasznos eszköz, vagy végzetes veszélyforrás? Elősegíti önmegvalósításunkat, vagy emberi mivoltunkat fenyegeti? Hol kell meghúzni a határokat, hogy az információtechnológia a humánumot szolgálja? Az új korszak szempontjából deficites számítógépek vagyunk, vagy továbbra is kivételes lények maradunk, akik értelmet, szépséget és érzelmet visznek az Univerzumba? - Ezek korunk és az elkövetkező évtizedek legfontosabb kérdései, a klímaváltozás mellett. A kötet 10 szerző 22 tanulmányát tartalmazza. Az első három fejezet a múltról és a jelenről szól. Egy sajátos dimenzió, az individualizáció mentén áttekintjük a történelmet a letelepedéstől, a mezőgazdaság kezdeteitől a klasszikus nyugati polgár kialakulásáig. Az individualizációban a legfontosabb szerepet a kereszténység játszotta; ez és a racionális gondolkodás, valamint a szekularizáció tette a nyugati kultúrát naggyá, a világ urává. Ezután azt vizsgáljuk, hogy mi vár az így kialakult személyiségre a digitális korban, milyen veszélyeket jelent számára a mesterséges intelligencia, és milyen előnyökkel járhat. Összeolvadunk a mesterséges intelligenciával, vagy csupán egy fantasztikusan hatékony eszköz marad a kezünkben, mint annak idején a tűz volt, majd később az elektromosság? Hogyan értelmezzük emberi mivoltunkat? Változatlanul biológiai és társadalmi létünk kettősségében, vagy ki kell szélesíteni e dimenziót, és most már az általunk létrehozott technológia is emberi létünk lényegét képezi? A tanulmányok többnyire filozófiai és társadalomtudományi jellegűek.

A kötet a regionális és nagyhatalmak geostratégiai érdekeit vizsgálja az évtizedek óta megoldatlan ciprusi konfliktus kontextusában. A könyv a konfliktus nemzetközi hátterének rövid ismertetése után áttekinti a geostratégia elméleti összefüggéseit, annak módszertani iránymutatásai alapján pedig sorra veszi Ciprus azon adottságait, amelyek a szigetre vonzották a külső szereplőket, illetve életre hívták és elmélyítették az ott kialakult komplex nemzetközi konfliktust. A tanulságok levonására az utolsó fejezet vállalkozik, amely szerint a konfliktus csak abban az esetben rendezhető megnyugtatóan, ha a békefolyamat a helyi szereplőkön kívül a nemzetközi tényezők érdekellentéteit is feloldja. KACZIBA PÉTER a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének egyetemi adjunktusa. 2017-ben a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának Politikatudományi Programjában politikatudományból doktorált. 2014-2015 között az MTA Regionális Kutatások Intézetének tudományos segédmunkatársa, 2015-2017 között a PTE BTK tanársegéde, majd 2018-tól egyetemi adjunktusa. Oktatási és kutatási területei: nemzetközi viszonyok és konfliktusok elméletei, digitális és nyilvános diplomácia, nemzetközi kapcsolatok a Kelet-Mediterráneumban.

"Brazília és Portugália testvérországok - nyilatkozta a portugál államelnök 1922-es brazíliai látogatása alkalmával, majd így folytatta -, bár már külön élnek, történetük száz év előtt még közös volt, jövőjük sok ponton különbözik, de éppen olyan sokban azonos is. A brazilok saját hazájuknak érzik Portugáliát. A portugálok széles munkástömegei pedig Brazíliát olyannak tartják, mint a hazai földet." Ez az Atlantisz-álom lényege. A két ország ideálisan harmonikus, testvéri viszonya, a luzo-brazil kötődésű elit vágya. Ennek tükrében mutatkozik meg kötetünkben a modernizáció és a nacionalizmus történelmi időszaka a boldog békeidőktől az 1930-as évtized kezdetéig. SZILÁGYI ÁGNES JUDIT (1966), történész, latin-amerikanista Budapesten született. Felsőfokú tanulmányait az ELTE-n végezte történelem-portugál szakon. A szegedi egyetem bölcsészkarán szerzett PhD-fokozatot. Jelenleg az ELTE oktatója, az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék habilitált docense, a tanszék és a doktori program vezetője. Az 1990-es évek eleje óta publikál a portugál és a spanyol nyelvű világ történetével kapcsolatos tanulmányokat, könyveket. Az "Atlantisz-álomról" szóló kötetének témáján a Wissenschaftskolleg zu Berlin keretében, A. W. Mellon ösztöndíjasaként kezdett dolgozni, több mint egy évtizede.

A színpadra állított alkotások és a társadalmi interakciók már nem értelmezhetők hagyományos esztétikai, dramaturgiai, műfajelméleti, illetve szociológiai, pszichológiai, antropológiai fogalmakkal. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a létrehozandó előadás kisebb vagy nagyobb emlékezetközösségnek szól, s nem ragadható meg sem a klasszikus reprezentációelméletek, sem az avantgárd, neoavantgárd, sem a posztmodern művészetelméletek modelljeivel. Az 1960-as évek közepétől megjelent a "szakrális színház" fogalma, ami - Hankovszky Tamás szerint - "hidat ver a múlt megszentelt pillanatai és a jelen között" és a "rituális színház", amely - P. Müller Péter szavaival - a szentmise jegyeivel idézi fel a történetet. Prontvai Vera könyvtanulmányában Pilinszky színházeszményének továbbélését és folyamatos újrateremtését realizálja. Vidnyánszky Attila rendezéseiből a Krisztus-ábrázolásokat értelmezi, Visky András színpadi játékaiban pedig az azok révén megvalósuló központi metafora térbeállítását és ennek liturgikus működését vizsgálja. Mindketten kísérletet tesznek a poétikus és rituális vonásokat hordozó színház jellemzőinek elmélyítésére. (Sipos Lajos)

Rózsa Péter fordításában és tanulmányával A Londonban 1797-ben, Párizsban 1798-ban és a Hágában 1800-ban kiadott könyvek Tokaj-Hegyalja fejezeteinek hasonmása. ROBERT TOWNSON (1762-1827) magyarországi utazására akkor került sor (1793) amikor a humán és a természettudományos műveltség összefonódása - a szerző által is ünnepelt Felvilágosodás eredményeként - egy újhumanista szellemi korszakot teremtett. Ő maga - ma talán így mondanánk - természetbúvár volt. Érdekelte az ország történelme, de komoly megfigyeléseket tett ritka növényekről, foglalkozott ásványtannal, barometriai magassági méréseit pedig a Magyar Királyság történetében az elsők közt tartják számon. Tokaj-Hegyalja talajtani bemutatása, a szőlők és borok leírása nem egyszerűen a nemzetközi figyelmet irányította a borvidékre, hanem a terület tudományos bemutatását célzó törekvéseket is fellendítette.

"Mert hiszen minek nekem az olyan szerelem, amibe beleszédülök, ami a magasba repít, aztán meg ott hagy azok kénye-kedvére, akik azt hiszik, hogy ezek a szavak az övéik, csak mert ők használják a leggyakrabban, ők kiabálják a leghangosabban." A történet elbeszélője, Anna (létező személy) naivan tiszta lélekkel figyeli a körülötte zajló történéseket. A környezete által szellemileg visszamaradottnak tartott Anička a Bánovce nevű kisváros lelkipásztora, Jozef Tiso (az ország leendő elnöke) gyorsírója lesz, és sajátos prizmáján át meséli el a körülötte zajló, sorsfordító eseményeket. A történelmi tényanyagra, szemtanúk beszámolóira és művészi fikcióra támaszkodó, emberi sorsokat, szerelmeket nyomon követő regény a történelem sötét korszakába, és azon belül az 1939-45-ös szlovák bábállamba vezeti el olvasóját.

"Mert hiszen minek nekem az olyan szerelem, amibe beleszédülök, ami a magasba repít, aztán meg ott hagy azok kénye-kedvére, akik azt hiszik, hogy ezek a szavak az övéik, csak mert ők használják a leggyakrabban, ők kiabálják a leghangosabban." A történet elbeszélője, Anna (létező személy) naivan tiszta lélekkel figyeli a körülötte zajló történéseket. A környezete által szellemileg visszamaradottnak tartott Anička a Bánovce nevű kisváros lelkipásztora, Jozef Tiso (az ország leendő elnöke) gyorsírója lesz, és sajátos prizmáján át meséli el a körülötte zajló, sorsfordító eseményeket. A történelmi tényanyagra, szemtanúk beszámolóira és művészi fikcióra támaszkodó, emberi sorsokat, szerelmeket nyomon követő regény a történelem sötét korszakába, és azon belül az 1939-45-ös szlovák bábállamba vezeti el olvasóját.

Esztergom a magyar államiság bölcsője, az Árpádkori Magyarország, politikai, kormányzati, gazdasági, kulturális, szellemi, egyházi központja. A magyar Sion. A szerző felmenői, három évszázada a város polgárai, belvárosi háza 177 éve, családja tulajdona. A polgárházával szomszédos telken 4 szer végeztek alapos régészeti ásatást. A régészeti leletek bemutatják a telek lakóit Kr. e 3500-tól a XVIII. század végéig. Az írott forrásokból pedig név szerint ismerjük a terület lakót 1777-től napjainkig. A kötet sajátos formájú, igazi helytörténet, hiszen az 1400 nm históriáján keresztül kinyílik az időkapu és megismerhetjük az itt lakókat, a polgárváros történetét, amit félkaréjként vett körbe ekkor a Kis-Duna és egyik ága. Valamint tágabb helyi, országos, nemzeti és nemzetközi összefüggéseket állít fel. A rendkívül alaposan, gazdag soknyelvű bibliográfiával, eredeti oklevelekkel alátámasztott munkában, olvasmányos formában számos rejtélyes történelmi kérdésre kaphatunk választ, például: hogy kik alapították a várost, hogyan nézett ki a kelta kori Esztergom, milyen volt az Árpádkori magyar főváros, hogy zajlott a tatár betörés, hogyan alakult ki a középkorban a kereskedő és iparos polgárság, kik a latinusok, mi köze Velencének és a velencei kalmároknak, vagy VIII. Kelemen pápának Esztergomhoz, honnan indult Juliánusz barát, hol lehet IV. Béla király sírja, hogyan épült fel újra többször Esztergom és a Bazilika. A mű mivel olyan terület históriáját mutatja be, ahol egy kapavágás után visszaköszön a magyar történelem, érdekes lehet mindenkinek, akit érdekel a múlt. Stílusa ismeretterjesztő, forrásai tudományos igényűek, így sokak érdekes olvasmánya lehet. A könyv külön aktualitása, hogy Esztergomot 2022 májusában a Bazilikában megyei jogú várossá avatták, és nemsokára feltárhatják IV. Béla második honalapító király és családja, Esztergomi síremlékét.

FEHÉR M. ISTVÁN - filozófiatörténész "A konzervativizmus nem elsősorban egy elmélet, hanem egy attitűd. Ez egyfajta életforma, vagy életmód, vagy életfelfogás. Csak akkor alvad elméletté, amikor valami kihívás éri. A konzervativizmus egy reakció, nem egy akció." "A konzervatív ember alázattal viseltetik, tud arról, hogy mennyi mindenről nem tudunk. Ez a tudó nemtudás. Docta ignorancia." MELOCCO MIKLÓS - szobrászművész "A területem csendes. Nincs jelszavam. Hacsak az nem, hogy a minőség esztétikai érték." SZIDIROPULOSZ ARCHIMÉDESZ - tanár, szociológus "Hűség a nemzethez, hűség a barátokhoz, hűség a családhoz, hűség az elvekhez. Mindenekelőtt egy ilyen nemzeti elkötelezettségre gondolok, amikor a hűség szót kiemelem, mint konzervatív értéket." SOMOGYI GYŐZŐ - festőművész "Ahová az ember letűzi a botját, elkötelezi magát, ahhoz a helyhez, ott fogja a boldogságot megtalálni." BÉRES JÓZSEF - vegyész "A gondolat legyen jó és igaz. A természettel harmóniában tégy az ember érdekében. Gyógyíts anélkül, hogy ártanál, nemzeti és társadalmi felelősségtudattal, szorgalommal bizonyítsd igazad, munkád erkölcsi és anyagi hasznosságát!" LENTNER CSABA - közgazdász "Kötődjünk a hitünkhöz, kötődjünk a nemzetünkhöz, kötődjünk a hazánkhoz! Hogyha ezek az alapfeltételek megvannak, ha ezek meglennének, akkor jó úton haladunk és versenyképesek leszünk és megmaradunk." FEHÉR ZSOMBOR - zenész, zeneszerző "A nyelvünk annyira fantasztikusan le tudja írni a világot, és a zenénk is. Azt gondolom, hogyha anyanyelvi szinten működik, akkor az működik mindenhol." SZVORÁK KATALIN - népdalénekes "Próbálom átmenekíteni mindazt a tapasztalatot, ami bevált. A régi szokásokból is csak annyit, amennyit, amit én jónak látok és ami működik."

Mindszenty József nem forradalomnak tartotta 1956-ot, hanem kizárólag szabadságharcnak, amely utólag metahistorikus kijelentésnek tűnik. Jelen kötet ezt alátámasztva részletesen ismertet több évtizednyi, Mindszenty 1956-os szerepével kapcsolatos szakirodalmat és forrást. Mindszenty 1956-os tevékenységét a börtönben, majd internálásban, magánfogságban eltöltött időszakának bemutatásával kezdi a szerző, aztán részletesen kitér arra a folyamatra, ahogy az idős, de meg nem tört magyar főpap kiszabadult, a szabadságharc győzelmének köszönhetően. Visszatérése után megkezdi 4-5 napig tartó szabad munkáját Budán, a romos prímási palotájában. Mindszenty 1956-os tevékenységét, illetve a vele kapcsolatos személyeket tágabb összefüggéseiben kezeli Pánczél Hegedűs János, külön fejezetben taglalja a Nagy Imrével kapcsolatos ambivalens viszonyát, tisztázza egyes személyek (Turchányi Albert Egon, Pálinkás Antal, Löwenstein herceg, Habsburg-Lotaringiai Ottó stb.) szerepét, vagy kisebb életrajzokkal világít meg másokat a gazdag lábjegyzeteiben. Külön értekezik a hercegprímással összefüggő akkori szervezetekről, személyekről, pártokról is. A szabadságharc egyik oldalán alternatív kibontakozási lehetőségként, sőt 'rejtett államfőként' számoltak Mindszentyvel (keresztény és nemzeti pártok, emigránsok, a magyar trónörökös stb.), a forradalmat támogatók között pedig sokan Mindszentyben 'ellenforradalmi' és 'reakciós' veszélyt láttak (nemzeti kommunisták, szociáldemokraták, népiek, baloldali demokraták stb.), amelyhez más éllel, de a későbbi Kádár-adminisztráció is csatlakozott, illetve hivatalos politikai narratívává fejlesztette. A kötet kitér Mindszenty akkori egyházkormányzati tevékenységére (különös tekintettel a suspensiókra, csonka püspökkari konferenciára, kinevezésekre) és olyan összetett történésekre is, mint az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalása, és mellékletében sok korabeli forrást is közöl. Pánczél Hegedűs János kötete az első olyan önálló munka, amely monografikus igénnyel vállalkozik arra, szintézist állítva, hogy bemutassa Mindszenty József 1956-os tevékenységét, ellenfeleit, támogatóit, küzdelmeit és nemzetének tragikus sorsában osztozó életét, gondolatait.

Utállak titeket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat! (...) Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség." (Pilinszky János) A közösségi média önimádó embere a közösségimédia-felületek elemzésén keresztül napjaink terjedőben lévő emberképének meghatározó vonásait rajzolja meg. A közösségi média által az önmegmutatás és az önmagunkról szóló beszéd egyre inkább individuális vonatkoztatási rendszerben zajlik, ami a közösségben való gondolkodás hanyatlásához vezethet. Ez felveti olyan elgondolások szükségességét, amelyek nemcsak elsőbbséget tulajdonítanak az embernek a technológiával szemben, de közösségelvűek is. A kötet ehhez a munkához nyújt kiindulópontot.