LHarmattan Kiadó strana 5 z 11

Takács György kötetében mintegy négyszáz ráolvasást közöl, amelyeket 1995 februárja és 2008 novembere között gyűjtött a csíki, gyergyói és kászoni székelyek, valamint a gyimesi, hárompataki és Úz menti csángók körében, jórészt tehát a hajdani Csíkszék, a későbbi Csík vármegye területén. A modern gyűjtési technikákkal rögzített hanganyag a nyelvjárási sajátságokat tükröző lejegyzésben, a szövegek elhangzásának körülményeivel, a kísérő gesztusok, cselekmények pontos leírásával kerül bemutatásra. A könyvben olvashatók az adatközlők beszámolói is a ráolvasás körülményeiről, céljáról, a szövegek átörökítéséről, tanulásáról, írott forrásairól. A közreadó tematikus csoportokba sorolta adatait; a legterjedelmesebb fejezeteket az igézet gyógyítására, valamint a zivatar elűzésére mondott szövegek képezik. A kötetet egy hosszú bevezető, az egyes szövegcsoportokat pedig egy-egy rövidebb tanulmány indítja illetve zárja le. Ezekben a szerző utal a nem teljes hosszukban közölt, kismértékben eltérő szövegvariánsokra, egy-egy szövegtípus elterjedtségére, párhuzamaira, és sok esetben a ráolvasások szövegéből és használatuk hátteréből megfejthető hiedelmek kulcsmotívumaira, azok értelmezésére is. Az olvasó e köteten keresztül egy töredékeiben még ma is élő, valamikori gazdag hiedelemvilág dokumentumaiba nyerhet bepillantást, amikor ezeknek a "hasznos" szövegeknek még komoly szerepük volt a mindennapi élet szükséghelyzeteiben. Ezen túl egy költői szépségekben is bővelkedő szövegvilág is elénk tárul a könyvből, amelynek példáit a "huszonnegyedik órában" sikerült rögzítenie Takács Györgynek. Takács György (sz. 1965) folklórkutató polgári foglalkozása mellett az 1980-as évek második felétől kezdve rendszeresen és nagy intenzitással végzett néprajzi gyűjtést Székelyföldön és Gyimesben, valamint Székelyföld és Moldva határvidékén, a hiedelemmondák, imádságok, ráolvasások témáiban. Számos, szakfolyóiratokban is megjelenő folklorisztikai tanulmánya mellett több kötetben tette közzé gyűjteményének egy-egy tematikus csoportját (a legfontosabbak: Aranykertbe' aranyfa. Gyimesi, hárompataki, Úz-völgyi csángó imák és ráolvasók, 2001; Kantéros, lüdérc, rekegő. Hárompataki csángó hiedelemmondák, 2004). Utóbbi kötet 2005-ben a Magyar Írószövetség "Év Könyve" díjában részesült.

A könyv Európában és az Egyesült Államokban is zajos sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. És valóban kivételes, hogy egyszerre szól a fenyegetettség árnyékában és a theresienstadti lágerben megélt gyermekkorról, arról, hogy mit jelentett nőnek lenni a holocaust idején, és hogy mit jelent túlélőnek lenni. Vajon kivel, mikor, hogyan és milyen áron lehet megosztani ezt a traumát? A mélyen megindító és magával ragadóan intelligens művet méltán helyezi az európai recepció Primo Levi és Elie Wiesel könyvei mellé. Ruth Klüger (Bécs, 1931) osztrák írónő, 1947 óta az Egyesült Államokban él, ma a Kaliforniai Egyetem professzor emeritája, aki szerzőként öt nagysikerű kötet, kritikusként pedig az Osztrák Nemzeti Irodalmi Díj birtokosa. Memoárját, mely magyar nyelven most jelenik meg először, Európa-szerte nyolc irodalmi díjjal ismerték el. Műve egyszerre regény és esszé, filozófia és önéletírás.

"Azt hiszem, tizennégy éves lehettem, amikor anyám óvatosan elkezdte megpendíteni, mit csinált apám a háborúban: az SS-t, a Gestapót, ami elég nagy megrázkódtatást jelentett, igaz, hamar túljutottam rajta; részleteket anyám nem mondott el. Ha valaki megkérdi tőled, mit csinált az apád, mondd azt, hogy kormánytanácsos volt, tanított a nagyanyám. Ennél sokkal többet nem tudtam meg tőle. De erről nem csak ő tehetett, hiszen én is kérdezősködhettem volna. De nem kérdezősködtem. Nálunk senki sem tett fel kérdéseket, ez volt a probléma." (Martin Pollack) Martin Pollack regénye tipikus közép-európai családtörténetből táplálkozik. Kirajzolódik belőle, hogyan lesz a szlovéniai nyelvhatáron élő német iparos leszármazottaiból egyre harcosabb nemzetiségvédő, hogyan csatlakoznak a huszadik század első felében az egymást követő generációk a mind militánsabb politikai csoportokhoz, hogyan növik ki magukat a helyi nemzetiségi villongások ádáz ellenségeskedésekké, majd háborúkká, hogyan váltja az állami politika gyilkos tettekre a gyűlölet dühödten sulykolt szavait. Mindez egyszersmind a szerző legszemélyesebb magántörténetét is jelenti. Szülei titkos szerelme, az apa gestapós és einsatzkommandós karrierje, tömeggyilkosságokban való részvétele, az anya válása, a szerző házasságon kívüli születése a háború vége felé, a menekülés, az apa bujkálása és erőszakos halála, az anya újbóli hozzámenése korábbi férjéhez - ez így együtt bizony nem könnyű útravaló az életben, hát még az előtörténetre az elhallgatás sűrű fátyla borul. Martin Pollack írói érdeme, hogy mélyére néz annak a családi fészeknek, amely kiröptette; méltányos távolságból, de semmit sem szépítve mutatja meg felmenői szerepét a szörnyű végkifejletben. A könyv feszültségét a személyes hitel adja; Pollack nem elítéli apját, nagyapját, hanem életútjuk minden egyes elágazásánál, amikor a rosszat (és néha a jót) választják, útjelzőnek kiteszi a maga írói kérdőjeleit. A Halott a bunkerban azon ritka művek közé tartozik, melyekben a szerző nem az áldozatok, hanem a felelősök oldaláról nézi a történelmet.

1499 őszén a fiatal könyvnyomtató-segédet, Zosimo Aleppót Van Graan mester elindítja Velencéből, hogy megszerezze azokat a pergameneket, amelyeket egy mindenki által Vörösbegyként emlegetett titokzatos diák a tarisznyájában hord. Sokféle szóbeszéd övezi ezeket az írásokat: talán próféciák, kinyilatkoztatások vagy titkos emlékiratok... Zosimo úti célja Milánó, de későn érkezik, a diák már továbbállt a városból. Elindul hát a nyomában Mantovába, onnan Franciaországba, majd vissza, Nápolyba és végül a basilicatai Atellába is eljut: városokat, vidékeket jár be, ködben, hóban vándorol, beleszeret egy borostyánszín bőrű, macskaszemű lányba, akinek neve Nuevomundo, azaz Újvilág; kereskedőkkel, lovagokkal, fogadósokkal, kémekkel, egyházi személyekkel és kétes alakokkal kerül kapcsolatba, festőnek, költőnek, zsoldoskatonának adja ki magát, csak hogy a vágyott kézirat nyomára bukkanhasson. "Lupo nagy elődje az olasz irodalomban Ariosto; a XX. századi világirodalomból pedig leginkább García Márquezzel rokonítható, nála a Buendía-törzs helyett Leonardo da Vinci, Pico della Mirandola, Isabella d'Este és Gutenberg első követői alkotják a nagy családot... A könyv különleges értéke a korabeli Itáliára jellemző sokszínű nyelvi kultúra felvonultatása" - írja ajánlásában Sebastiano Vassalli. A Felhőutazók nyomozás egy könyv után, hiszen a könyvek sorsunk és a történelem mozgatói. Képzeletbeli térképek rajzolódnak elénk ebben a történetben, mely egyszerre útirajz, pikareszk, fejlődési regény: egy álombeli utazás. Zosimo küldetése során újra megtalálja saját eredetének régmúlt, elfeledett idejét, megleli identitását. GIUSEPPE LUPO 1963-ban született a dél-olaszországi Basilicata tartomány Atella nevű városában. Jelenleg Lombardiában él, XX. századi és kortárs olasz irodalmat tanít a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen. Számos irodalomtörténeti tanulmány szerzője és az ?Avvenire? című lap valamint a ?Sole-24Ore? kulturális rovatának állandó munkatársa. 2011-ben Az utolsó palmirai menyasszony című regényével elnyerte a ?Selezione Campiello? díjat. A velencei Marsilio Kiadónál 2013-ban megjelent Felhőutazók az ötödik regénye, mely 2014-ben Sebastiano Vassallinak, a kortárs olasz fantáziairodalom nemrég elhunyt mesterének ajánlásával a Strega-díj jelöltje volt.

A könyvben négy család történetén keresztül megismerhetők a polgári életforma különböző modelljei. Az egyes életpályák ugyanakkor önmagukban is figyelemreméltó művelődéstörténeti ismereteket hordoznak, ilyen például a szabadságharcban is fontos szerepet vállaló Rombauer Tivadaré, vagy a mikológia történetében jelentős Hazslinszky Frigyesé. A könyv a selmecbányai Kachelmann-család, a késmárki Hazslinszky-család, a lőcsei Romauer-család, valamint a kassai Sziklay-család életén keresztül mutatja be a XIX-XX. századi felvidéki magyar polgári világ átalakulásait és hányatott történelmét a reformkortól Trianonig.

"A kötet tizenegy történetében a kamasz lélek hiányai, küzdelmei, fájdalmai és örömei jelennek meg: zavart személyiségek, elvált szülők, drogok és alkohol, magány, barátság és szerelem. A kötet egyik darabja - a Mámor - megjelent a Műút portálon, a Budapest Pride novellapályázatának nyertes pályaműveként 2015 nyarán." (Kaló Zsuzsa) "Tavaly télen kezdtem el írni, amikor anya meghalt. Akkor vettük nem sokkal előtte ezt a kabátot. A temetőben voltam, aztán elkezdtem fázni, és asszem, sírtam is, és akkor még nem akartam hazamenni, úgyhogy elkezdtem nyargalászni a temető utcáján. Aztán megláttam a földön ezt a kupakot, és csodák csodája, a bokorban ott volt hozzá a toll is. Golden brown, ez volt ráírva. És akkor leírtam ezt a három betűt ott a kukára, és azóta ez az én tagem. Ezt írom azóta is. Akkor este egészen meghibbantam, felmentem sötétedéskor a kilátóra, oda is odatettem a kézjegyem, és aztán lefelé is a villanyoszlopokra, mert amúgy meg futottam, nagyon sötét volt, és rohantam villanyoszloptól villanyoszlopig, és akkor mindet meg is tageltem, ha már ott vagyok." ( részlet a könyvből)

Ez a könyvet az ovisok imádni fogják. Játszós-rajzolós, eljátszós-újrarajzolós varázskönyv 4-7 éveseknek. A Varázsrajzkönyv egyedülálló foglalkoztató, mely hatalmas teret enged gyermeked fantáziájának. Mindennapi életünk végtelen játéklehetőséggel szolgál, amit a kötetben található papírfigurákkal gyermeked megeleveníthet, újra átélhet. A játék még élvezetesebb lesz, ha a filctollal kiegészítitek és matricákkal díszítitek a képeskönyv lapjait, vagy ha további figurákat készítetek. A könyvben ezeket találod: - letörölhető és újrarajzolható lapok - sok kihajtható fül - filctoll, a végén szivaccsal - papírfigurák - többször használható matricák

Mintha átaludnánk közös történelmünket, hogy aztán felriadva a különös álmok keltette rémületből, memóriánkra, fantáziánkra s nemegyszer előítéleteinkre támaszkodva kíséreljük meg az éjszaka látottak felidézését. De ne feledd: a te álmod csakis a tiéd. Nincs kollektív álom, még ha az álmok számtalan vissza-visszatérő elemet hordoznak is. A te álmodról csakis te rendelkezel, s annak elbeszélése kizárólag téged illet. Álmodat megoszthatod másokkal, de az álom és a narratíva sosem cserél gazdát. Ócska zsarnokok szokták felfuvalkodott dölyfükben azt gondolni, hogy beteges történelmi vízióikat kollektív vágyálmokká képesek dirigálni, mintha csak valamennyien szinoptikusok módjára látnánk és gondolnánk ugyanazt. Súlyosan tévednek, még akkor is, ha kezükből evő szolgáik önfeledten hitetik el magukkal, hogy uruk álma voltaképpen az övék is. A Múzsák ezen csak derülnek, s lejtik tovább a táncukat. A tánc persze nem örök, csak annak tűnik. Ők maguk, vagyis a létezésük örök. S még ha olykor rejtőzködnek is előlünk, akkor sem adhatjuk fel létezésükbe vetett bizonyosságunkat. Hiszen nem ők szűnnének meg, sokkal inkább mi magunk. Pedig az Örökkévaló nyújtotta történelem, amely értelmet ad bolyongásainknak, szabadságot és felelősséget választásainknak, kifogyhatatlan muníciót múltunk minden pillanatából és minden valaha volt gondolatunkból, s célt láttat a mindig te-ként és sosem az-ként érzékelt másik emberben, zsidónak és kereszténynek közös út. Érdemes volna vigyázni erre az útra, amíg véglegesen be nem takarja áthatolhatatlan köd és elbutító homály. Gábor György (1954) filozófus, vallástörténész, egyetemi tanár (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet; Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem)

Hasznosról Sánta Lászlóné 1947-ben elindul az erdőbe, és Fallóskútnál ismeretlen forrást talál, amiből csodák és tragédiák sorozata, s a könyvben - a szerző számára is - több bonyodalom adódik... Miért üldözte Klára asszonyt a kommunista hatalom, és miért nem támogatta a katolikus egyház? Miért fogták és hurcolták el? Hogyan állt ellen a kínzásoknak? Ki volt az, aki megfigyelte, és jelentett róla? Megismerhető és elmesélhető-e ma az ő története? Majtényi György műve lebilincselő olvasmány, mely apró emlékmozaikokból alkotja meg ismét a csodák elfelejtett történelmét. MAJTÉNYI GYÖRGY 1974-ben született. Írásai, esszéi, tanulmányai rendszeresen olvashatók irodalmi és történelmi folyóiratokban. Több könyvet írt Magyarország közelmúltjáról.

DOBOS ÉVA fordításában, POTOZKY LÁSZLÓ utószavával Juan Marsé, a nagy spanyol író, már nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Legutóbbi regénye, Az álmok kalligráfiája mintegy összegzése és betetőzése a szerző sok, már ismerős motívummal átszőtt életművének. Ez a regény is a Franco-korszak első éveinek Barcelonájában játszódik, a Güell park környékén élő kisemberek, andalúziai bevándorlók, rongylabdát rugdosó utcakölykök, a kínai negyed prostituáltjai, cigányok és kenetteljes papok világában, ahol még elevenen él a köztársaság tiltott emléke. Ringo, az érzékeny kamasz fiú szemével látjuk a negyed lakóit, a kocsma vendégeit, apját, a Patkányölőt, a megkeseredett egykori ellenállót, aki most már csak "a kék patkányokon" töltheti ki dühét, és a szerelemre éhes, öregedő Mir asszony románcát Alonso úrral, a volt futballistával. A vereség, a félelem és a tehetetlenség érzése telepszik rá mindenre, és még az érzékeit rabul ejtő Violeta iránti kamaszszerelem is furcsa, felemás történetté válik. Ringo megpróbálja helyrehozni a hibát, amikor egy részeg éjszakán beleejtett egy fontos levelet a csatornába. Csakhogy ebben a hazugsággal átszőtt világban semmi sem az, aminek látszik, és visszamenőleg lesz mocskos még az az egyetlen dolog is, ami szépnek és tisztának tűnt, és annyi szívfájdalmat okozott a kamasz fiúnak. Ez Juan Marsé leginkább önéletrajzi regénye; az egykori ékszerésztanonc kamaszt itt már nem bújtatja álruhába, mint más regényeiben, és itt vall először örökbefogadása történetéről. JUAN MARSÉ a kortárs spanyol irodalom egyik legnagyobb alakja, 1933-ban született Barcelonában. Magyarul megjelent regényei: Gyíkfarkak (2005, Magvető), Szerelmi dalok a Lolita Klubban (2006, Magvető), Utolsó délutánok Teresával (2008, Magvető).