LHarmattan Kiadó strana 6 z 12

Az 1980-as évektől kezdődően a kognitív és viselkedésterápiában olyan új módszerek kezdtek megjelenni, amelyek alapvetően más viszonyulással fordultak a problémák felé, legyen az fizikai vagy mentális betegség, párkapcsolati vagy életvezetési probléma. Bár elméleti és módszertani szempontból ezek a terápiás módszerek nagy változatosságot mutatnak, közös bennük az, hogy a terápiás fókusz arra helyeződött át, hogy megváltoztassák a kliens saját tüneteihez, problémáihoz való viszonyulását. Ennek eléréséhez a legfőbb eszközök az elfogadás, a tudatos jelenlét és a mások, illetve önmagunk iránt mutatott együttérzés kialakítása. A jelen tanulmánykötetben bemutatott terápiák között szerepelnek specifikus problémák kezelésére irányuló módszerek (pl. a borderline személyiségzavarra irányuló dialektikus viselkedésterápia, a stresszhelyzetek hatékony kezelését célzó MBCT, a traumafeldolgozásra irányuló brainspotting módszere) és más, a célcsoport tekintetében változatosabb képet mutató eljárások (pl. sématerápia, MBSR, együttérzés fókuszú terápiák, elfogadás- és elköteleződésterápia), illetve kitérünk egy párterápiában hatékonyan használható módszerre, az integratív viselkedéses párterápiára is. Az egyes fejezetek az elméleti háttér bemutatása mellett terápiás módszertani áttekintést is nyújtanak. A mellékletben összefoglaló cikkek találhatók az egyes módszerekhez kapcsolódó hatásvizsgálatok eredményeiről. A kötetet ajánljuk minden olyan szakembernek, aki szeretne átfogó képet kapni a kognitív viselkedésterápiák új hullámához kapcsolódó terápiás módszerekről. A kötet a Benda Kálmán Szakkollégium Pszichológiai Műhelyének együttműködésével valósult meg.

Milyen lehetett az információáramlás a római köztársaság végén? Miről levelezhetett kortársaival Marcus Tullius Cicero, a híres római szónok és politikus? A kötetünkben szereplő levelek Kr. e. 45 márciusa és Kr. e. 44 augusztusa között keletkeztek. A történelemkönyvekből ismert szereplők közül Julius Caesar, Brutus, Antonius és Octavianus tetteiről és a velük kapcsolatos belpolitikai vitákról tudósítanak. A Kr. e. 45-ből származó levelek fordítója Havas László, a Debreceni Egyetem Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszékének professor emeritusa, nemzetközileg elismert kutató, akinek számos könyve, tanulmánya jelent meg a római köztársaság ezen időszakáról. Halála előtt utolsó nagyobb szabású munkája e levelek fordítása volt. A Kr. e. 44-ből származó levelek Óbis Hajnalka fordításai, és a római történelem egyik legizgalmasabb korszakának napi krónikáját adják, a Julius Caesar meggyilkolását megelőző és közvetlenül követő eseményeket mutatják be. Cicero optikáját követve az események megítélésében kirajzolódik, hogy elvesztette hitét a politikai szabadság visszaszerzésére és a szenátusi arisztokrácia vezető szerepére vonatkozóan, de bizonyos etikai és filozófiai értékekhez hű maradt. Ezek a levelek hozzájárulnak a Cicero-kép árnyalásához, segítik az események megértését, kiderül belőlük, hogy a szereplők bizonytalanságai, habozásai, kivárásai, olykor koncepciótlansága, múlt- és jövőképe milyen fontos szerepet játszhatnak a történelmi események menetében és értelmezésében. A kötetet az antikvitás történelme és irodalma iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánljuk.

A kötet a Magyarországon 2010 és 2020 között épült református templomok tizenöt szép példáját mutatja be. A válogatást főképpen az a szándék határozta meg, hogy rávilágítson a magyar református templomépítészetben érvényesülő kortárs építészeti tendenciákra, és arra, hogyan illeszkednek ezek az alkotások az általánosan jellemző magyar építészeti megoldásokhoz. A kötetbe válogatott templomokról írt tanulmányokat gazdag képanyag illusztrálja. Az építészeti szempontból készült tanulmányok a Károli Gáspár Református Egyetem művészettörténet szakos hallgatóinak és oktatójuk, Ordasi Zsuzsanna művészettörténész, egyetemi docens munkái, a 2019/2020-as tanév tavaszi félévében tartott "Kortárs tendenciák a magyar építészetben" című szeminárium keretében folyt kutatómunka gyümölcsei. A közös feldolgozás lehetőséget teremtett az önálló kutatási folyamatok elsajátítására és szervesen illeszkedett a hallgatók művészettörténeti tanulmányaiba is.

A vörös, a jó, a szép és a fekete. Megannyi ragadványnév, számos karizmatikus gróf. Egyikük Szent Mártonhoz igyekezve a hátán vitt át egy leprást a folyón, a másik félelmetes normann és német lovagokat győzött le álruhában, volt, aki rafinált csellel verte át az őröket Krisztus sírja előtt, és akadt, aki egy erdő mélyén, egy ismeretlen szénégetőtől tudta meg, hogy kiktől óvakodjon igazán. Páratlan sikereik dacára utódaik mégis sokak szemében elátkozottak lettek, a düh fiai, akik apjukra, majd egymásra támadtak, mert családjuknál előbbre tartották a becsvágyukat. Hiába építettek egy hatalmas birodalmat, az végül rájuk omlott. Beteljesült Merlin jóslata? Franciaország és a középkori Európa egyik legsikeresebb grófságának, Anjounak az első három és fél évszázadát kíséri végig a kötet. A grófság a francia királyok nagyhűbére volt három jelentős hercegség, Normandia, Bretagne és Aquitánia közé ékelődve. Kötetünkben arra keresünk válaszokat, hogy a normann támadásokat követő hűbéri időszakban miként forrt egybe évszázadokra ez a terület a Loire-vidéken. Kik voltak a grófjai, mit adott nekik a folyó, mit jelentett Angers és harangjai, mire építették hatalmukat, mik voltak azok a változó politikai és társadalmi tényezők, amelyek évszázadokon keresztül a francia és az európai politika élvonalában tartották őket? Kötetünk végén először olvasható magyarul az anjoui grófok 12. században írt legendás krónikája.

Danielnek tervei voltak, melyeket - mint egy jövőidőben írott naplót - egy noteszben foglalt össze. Bár olykor egy-két apróságot ki kellett igazítania a naplóban, de összességében az élet - és a boldogság - egyszerű volt és problémamentes. Hirtelen azonban minden megváltozott: Portugália összeomlott, Daniel munka nélkül maradt, felesége és gyermekei elköltöztek, és hitelét sem tudja tovább fizetni. Az a két ember pedig, akiket legközelebbi barátainak tartott, eltűntek életéből. Az egyikük, Xavier immár tizenkét éve a lakásába zárkózva kizárólag statisztikáival foglalkozik, és mélydepresszióba süllyedt amiatt, hogy a honlap, amellyel az egymásnak segíteni vágyó embereket akarták összehozni, teljes kudarcnak bizonyult. A másikukat, Almodôvart pedig letartóztatták, amikor szorultságában kétségbeesett lépésre szánta el magát. Daniel a saját gyermekeire és Almodôvar fiára gondolva megpróbálja elképzelni, hogy az övéket követő generációk számára vajon milyen remény marad. És úgy dönt, hogy nem adja fel. Ha az élete romba dől is, a dolgok megjavításába vetett hite rendíthetetlen - mert jövő nélkül a jelennek sincsen értelme. A Boldogságmutató csodálatra méltó és rendkívül aktuális regény egy örök optimistáról, aki mindhalálig küzd a saját és a szerettei életéért. Drámai és realisztikus, tele kacagtató jelenetekkel, olyan regény, mely David Machadót generációja legjobb regényírói közé emeli. DAVID MACHADO (Lisszabon, 1978) portugál író. Mielőtt az irodalom felé fordult, a Lisszaboni Egyetemen közgazdaságtant hallgatott. Írói hírnevét díjnyertes gyermekkönyvekkel alapozta meg, majd sorra jelentek meg felnőtteknek írott regényei és novellái is. 2015-ben a Boldogságmutató (Indice Medio de Felicidade) című regényével elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Ez a kötet tizenhét epizódot mutat be egy magyarországi pszichiátriai osztály mindennapi életéből. Az egyes epizódok szövegei a szociális munkás szemszögét, a rajzok a páciensét mutatják be. A könyv segítségével beléphetünk egy szigorúan zárt világba: nem csupán a kórtermekbe, irodákba, ágytálmosó helyiségbe, de még a zárt osztályra is. De mégis mi történik errefelé? Valaki fejeket rak egy ablakba, másvalakinek időnként összemegy a feje. Egyesek mérgezésről suttognak, megint mások egy ősparkról, ahonnan még senki nem tért vissza. A szappanról mindenkinek magának kell gondoskodnia, a halottakat pedig értesítik, ha elfoglalhatják férőhelyüket. Krízishelyzet: na az nincs errefelé. A hivatal szerint legalábbis. És valóban: amit itt megtapasztalhatunk, abban nincsen semmi különös. Amit látunk, az egy pszichiátria normális működése. Ezekről a mindennapokról szól ez a könyv.

A holokauszt egyedül a német történelemből nem megmagyarázható. Az 1880-as éveket követően – az előretörő nacionalizmus és társadalmi válságok hatására – egész Európában ugrásszerűen felerősödött az antiszemitizmus. Anélkül, hogy a német tettesek bűnét kisebbítené, Götz Aly történész kimutatja, hogy a sok helyütt megmutatkozó rivalizálás és irigység, diszkrimináció és pogromok hogyan ágyazták meg a talajt a későbbi deportálásokhoz és gyilkosságokhoz. A zsidók legyilkolását a németek irányították. Ők egyedül felelősek azért, hogy kitört a világháború, amely a legfontosabb feltétele volt annak, hogy kiiktatódjon jog és morál. De az Európában élő zsidókon és más kisebbségeken végrehajtott tömeggyilkosságokat a német kezdeményezők képtelenek voltak egymaguk végrehajtani, mindenütt szükségük volt a helyi politikusok, szervek és lakosság munkamegosztásos alapú együttműködésére. Götz Aly könyvében leírja, hogyan és milyen érvekre támaszkodva kelt életre 1880 után a modern antiszemitizmus Európa szinte minden országában, miként erősödött egyre, és mi módon váltak a demokratikus pártok is felvevőképessé irányába. Vizsgálat alá veszi a gazdasági, társadalmi és lélektani okokat, a nacionalizmus, demokrácia és zsidóellenesség között mutatkozó összefüggéséket, leírja többek között az orosz, ukrán, román és lengyel pogromokat, a „sajátos magyarországi esetet”, az állítólag rosszul jártak irigységét a művelődni és feltörekedni vágyó zsidókkal szemben, a kelet-európai bevándorlók elleni félelmet Franciaországban. Ily módon a szerző felvázolja a modern antiszemitizmus panorámáját, és elsőnek vet átfogó pillantást arra az európai előtörténetre, amely lehetővé tette a holokausztot. A könyv 2018-ban megkapta az igen jelenős németországi Geschwister Scholl-díjat, amelyet minden évben olyan könyvnek adnak, amely „szellemi függetlenségről tanúskodik, és serkentőleg hat a polgári szabadságra, erkölcsi, intellektuális és esztétikai bátorságra, valamit ösztönzést ad jelenbéli felelősségtudatunknak.”

Az első világháború és az azt követő forradalmak kimerítették Magyarország tartalékait. A Vöröskereszt és más humanitárius szervezetek először segélyszállítmányok formájában támogatták az elszegényedett országot. Ezt követte egy második nemzetközi akció: 1920 és 1930 között több mint 60 000 magyar gyermeket vittek külföldi nevelőszülőkhöz néhány hónapra, hogy testileg és lelkileg megerősödjenek az átélt megpróbáltatások után. A gyermekvonatok elsősorban Hollandiába és Belgiumba, kisebb mértékben Svájcba, Svédországba és Nagy-Britanniába szállították a gyermekeket. A külföldön töltött hónapok nagy hatással voltak a gyermekek és családjuk életére. Voltak, akik végleg a nevelőszülőknél maradtak, mások gyakran életük végéig tartották a kapcsolatot a külföldi befogadó családdal. A gyermekvonatoknak köszönhetően a két világháború között nem csak személyes, de gazdag kulturális, tudományos és gazdasági kapcsolatok is kialakultak egyrészről Magyarország, másrészről Belgium és Hollandia között. A második világháború után a gyermekmentő akció ismét beindult, de sokkal rövidebb ideig tartott. Ez a gazdagon illusztrált kötet, amelynek holland kiadása a Uitgeverij Verlorennél jelenik meg, különböző megközelítésekből vizsgálja a gyermekvonatok történetét.

A könyv fő témája a két 17. századi nagyhatalom, Franciaország és a Habsburg Monarchia közötti hatalmi rivalizáció, majd hatalmi egyensúly kialakulásának elemzése. Mindehhez hátteret a kora újkori újságok egyik legjelentősebbike, a Theatrum Europaeum szolgáltat. A Theatrum Europaeum a legnagyobb részletességgel, közérthető és érdekes stílusban számol be a párizsi és bécsi udvar reprezentációs és ceremoniális eseményeiről, hétköznapjairól, de akár az adott év egyéb kuriózumairól is. Ennek köszönhetően elvezeti olvasóit a szárazabb történelmi események "kulisszái" mögé, mintegy azok részesévé, szemlélőjévé téve őt. A háborúk, csaták, békekötések ismertetésén túlmenően a diplomáciatörténeti és művészettörténeti vonatkozásokban is bővelkedő kötetből képet kapunk többek között a fényűző koronázási és esküvői ceremóniákról, a hozzájuk kapcsolódó tűzijátékjokról, balett-és operaelőadásokról, a két uralkodó hétköznapjairól, vagy akár a káprázatos versailles-i rezidencia kialakításáról. Olvasmányos stílusának köszönhetően a könyv nemcsak a történészek, hanem az átlagolvasó érdeklődésére is számot tarthat. Kovács Zsolt

A kötet a Dél-Etiópiában élő murszik külvilággal való kapcsolatáról szól. A murszik egy félnomád közösség, akiket az utóbbi két évtizedben egyre több külföldi turista látogat meg, főleg azzal a céllal, hogy ajaktányéros murszi asszonyokat fényképezzenek. A turisták megjelenése teljesen új helyzet elé állította ezt az addig aránylag hagyományos életmódot folytató közösséget. Hirtelen olyan tárgyak és eszmék jelentek meg közöttük, amik addig csak nagyon csekély mértékben voltak jelen a murszi mindennapokban. A készpénz, az alkohol, a bérmunka, a fotográ?a, az idegen nyelv különböző módokon hatottak az emberek gondolkodására. A kötet ezekre a folyamatokra, mindenekelőtt a murszi társadalomra koncentrál, a turizmus csak belépőpontul szolgál gondolkodásuk megértéséhez. Olyan tágabb kérdések megválaszolására szolgál, mint a globalizáció, vagy éppen az afrikai kontinensen végbemenő modernizáció. A szerző közel húsz éve kezdte meg kutatásait a murszik között, és hazai viszonylatban az egyetlen afrikanista, aki ilyen hosszú terepmunka révén kísérte végig egy afrikai nép történetét és társadalmi változásait. A kötet hasznos tanulságokkal szolgál az antropológusok, néprajzkutatók, a turizmussal, a globalizációval és a fotográ?ával foglalkozók számára egyaránt. RÉGI TAMÁS (sz. 1975) kulturális antropológus, a Kodolányi János Egyetem főiskolai docense. Fő kutatási területe a kelet-afrikai nomadizmus és az általános turizmuselméletek.

"Törekedj belépni a benned lévő kincseskamrába, s akkor meglátod majd azt is, amelyik a mennyben van" - tanácsolja Szír Szent Izsák. Hogyan léphetünk be ebbe a kincseskamrába, ami bennünk van? Hogyan tudatosíthatjuk, hogy belső lelki élet nélkül nem őrizhetjük meg a hitünket? Olyan kérdések ezek, amelyekre sürgősen válaszolnunk kell, ha hívő emberekként életünknek stabilitást és mélységet szeretnénk. S ha valódi válaszokat várunk ezekre a kérdésekre, akkor igazi lelki mesterekre van szükségünk: olyan vezetőkre, akikre bátran hagyatkozhatunk, amikor "a szív kincseskamrájába" próbálunk leereszkedni. A keresztény hagyomány számtalan lelki mestere közül mi a sivatagi atyákat választottuk vezetőül: "az Isten embereit", akik az egyiptomi sivatag magányában éltek, s annak szentelték az életüket, hogy meghallják a Szentlélek és saját emberségük hangját. Segítségünkre lehetnek abban, hogy párbeszédet kezdjünk az Istennel, abban, hogy valódi, belső imádság születhessen bennünk. ADALBERTO PIOVANO (1954-) olasz bencés szerzetes, a dumenzai Szentháromság monostor nyugalmazott perjele. A korai szerzetesség és az orosz szerzetesség szakértője, számos tanulmány és könyv szerzője, az ökumenikus párbeszéd előmozdítója az orosz ortodox egyházzal.

L'Harmattan Kiadó - ELTE PPK közös kiadás Magyarországon az "alkoholista" és a "drogos" súlyosan megbélyegző szavak. Ez a stigmatizáció rontja a segítségkérés esélyeit, végső soron a gyógyulás lehetőségét. Ezért fontos megismernünk minden olyan lehetőséget, ami javítja a szenvedélybetegek életminőségét. A felépülési szemlélet a gyógyítás és gyógyulás, a beteg-betegség fogalmak újraértelmezését jelenti. Nagy Zsolt a felépülési mozgalmakban résztvevők élettörténeti elbeszéléseit, "tanulságos történeteit" tárja elénk. A könyv olvasása során megértjük, milyen tényezők hatására dönt valaki, hogy az "aktív függőségből a józanodás világába" lépjen. Segítenek-e ebben a felépülési narratívák és mi a szerepe a felépülők közösségének? A szerző bemutatja a józanságmunka szerepét a felépülésben és ehhez kapcsolódóan a józanodók értékrendjét. A holisztikus kiindulás és a biopszichoszociális szemlélet fontos elemévé válik a felépülés, a keresztmetszeti állapot helyett az élettörténeti megközelítés. A könyv mind az addiktológiai praxis, mind pedig a függőségekkel kapcsolatos közpolitikák szempontjából lényeges.

David Engels szerint korunk olyan hatalmas és halaszthatatlan kérdései láttán, mint a népesség csökkenése és elöregedése, a csökkenő ipari termelés, a munkanélküliség, a bevándorlás, a demokrácia hanyatlása, a politikából való kiábrándultság, az állami eladósodás, a növekvő bűnözés és a szociális juttatások robbanásszerű megnövekedése, alig kételkedhetünk abban, hogy a következő évek politikai döntései meghatározók lesznek az európai földrész hosszútávú túlélése szempontjából. De hasonló problémák valójában nem először merülnek fel kontinensünkön. Már a Római Köztársaság kései történelmében, a Kr.e. I. században hasonló nehézségekkel nézett szembe Európa: munkanélküliség, az értékrend hanyatlása, tömeges bevándorlás, a népesség csökkenése, globalizáció, technokrácia, termeléskiszervezés, aszimmetrikus háborúk, gazdasági oligarchia, a bevett vallások és kultuszok hanyatlása, társadalmi polarizálódás, széthulló családok és materializmus. David Engels lenyűgöző történeti-filológiai felkészültséggel mutatja be, hogy kétezer évvel ezelőtt milyen válaszok születtek a maihoz hasonló történelmi helyzetben. Úgy látja, hogy Európa újra arra pontra jutott, ahol a kérdés végül ismét az: átlépi-e valaki a Rubicont. Diagnózisa szerint, ha az egyre fenyegetőbbnek tűnő válság az Európai Unió polgáraiban fel tudná ébreszteni az összetartozásnak azt a szellemét, mely minden állam és kultúra nagyságának egyetlen letéteményese, remélhetnénk, hogy Európa a jövőben minden újabb politikai és gazdasági veszélynek ellen tud majd állni. Anyagi szempontból kétség kívül szegényedhet ezek hatására, erkölcsileg és politikailag azonban végül megerősödne. A szerző a Brüsszeli Szabadegyetem ókortörténész professzora

Kevés olyan eszme van, amelyről annyit írtak és vitatkoztak az utóbbi időben, mint a nemzet: létrejöttének körülményei, továbbélési lehetőségei, illetve megszűnésének eshetőségei az európai integráció során. Pierre Manent 2006-ban egy rövid, de annál gondolatgazdagabb, irodalmi igényességgel megfogalmazott művet szentel a kérdés tanulmányozásának. "A jelenség, amiről beszélek - írja -, ama politikai forma elhalványulása, talán felszámolódása, mely annyi évszázad óta nyújtott védelmet az európai ember fejlődésének: tudniillik a nemzeté. Egy politikai forma - a nemzet, a politikai közösség (cité) - nem egy könnyű öltözék, amit felölthetünk, és tetszés szerint levethetünk magunkról, miközben azok maradunk, akik vagyunk, hanem az az Egész, amelyben életünk minden eleme összegyűlik, és értelmet nyer". Mert a nemzet Manent számára a demokrácia feltétele és működésének kerete, eltűnése pedig magának a demokrácia kötőszöveteinek, összetartó erőinek meggyengülését vonhatja maga után. A szerző Tocqueville-től kiindulva vizsgálja a politika, a demokrácia, vallás és a nemzet kapcsolatát, nyomon követve ez utóbbi meggyengüléséhez vezető okokat. Célja pedig megtalálni azokat a példákat és erőket, amelyekből Európa energiát meríthet és értékeit újra felfedezve visszanyerheti vitalitását. PIERRE MANENT politikai filozófus, Raymond Aron tanítványa, az École des Hautes Études en Sciences Sociales emeritus témavezető professzora. Már több munkája is megjelent magyarul.

Kevés olyan eszme van, amelyről annyit írtak és vitatkoztak az utóbbi időben, mint a nemzet: létrejöttének körülményei, továbbélési lehetőségei, illetve megszűnésének eshetőségei az európai integráció során. Pierre Manent 2006-ban egy rövid, de annál gondolatgazdagabb, irodalmi igényességgel megfogalmazott művet szentel a kérdés tanulmányozásának. "A jelenség, amiről beszélek - írja -, ama politikai forma elhalványulása, talán felszámolódása, mely annyi évszázad óta nyújtott védelmet az európai ember fejlődésének: tudniillik a nemzeté. Egy politikai forma - a nemzet, a politikai közösség (cité) - nem egy könnyű öltözék, amit felölthetünk, és tetszés szerint levethetünk magunkról, miközben azok maradunk, akik vagyunk, hanem az az Egész, amelyben életünk minden eleme összegyűlik, és értelmet nyer". Mert a nemzet Manent számára a demokrácia feltétele és működésének kerete, eltűnése pedig magának a demokrácia kötőszöveteinek, összetartó erőinek meggyengülését vonhatja maga után. A szerző Tocqueville-től kiindulva vizsgálja a politika, a demokrácia, vallás és a nemzet kapcsolatát, nyomon követve ez utóbbi meggyengüléséhez vezető okokat. Célja pedig megtalálni azokat a példákat és erőket, amelyekből Európa energiát meríthet és értékeit újra felfedezve visszanyerheti vitalitását. PIERRE MANENT politikai filozófus, Raymond Aron tanítványa, az École des Hautes Études en Sciences Sociales emeritus témavezető professzora. Már több munkája is megjelent magyarul.

A könyv a betegség, a fájdalom és a fogyatékosság tapasztalatát a pszichológia és a fenomenológia módszereivel vizsgálja. Az utóbbi évtizedekben a fenomenológiai, interpretatív irányzatok egyre inkább teret hódítanak az egészségpszichológiai kutatásokban. A könyv középpontjában, Arthur W. Frank kifejezésével, a "mélyen" beteg ember tapasztalata áll, akinek a betegsége krónikus vagy kritikus, befolyásolja döntéseit, átírja élettörténetét, kihat az identitására. Egy súlyos betegség megélése olyan traumatikus struktúrájú határtapasztalat, amely jelentősen alakítja az egyén saját testéhez, identitásához és világhoz való viszonyát. Utánajárunk, hogyan adunk jelentést betegségünknek, és hogyan fejeződnek ki ebben individuálisélettörténeti-transzgenerációs, illetve kulturális-társadalmi mítoszok, sztereotípiák. Megvizsgáljuk a betegséggel együtt járó veszteségtapasztalatot a gyászmunka tükrében is: mit jelent elgyászolni az egészséges ént, hogyan válhat ez a munka egy új identitás alapjává. Olyan betegségtörténet típusokat is górcső alá veszünk, mint a keresés-, káosz- és helyreállító történetek. Foglalkozunk a megküzdés terápiás lehetőségeivel, ilyenek a kifejező írás, az egzisztenciális pszichoterápia, illetve a kognitív viselkedésterápiás és a tudatos jelenléten alapuló módszerek. A könyv egyaránt hasznos olvasmány a segítő szakmák és a betegséggel küzdők számára is. PINTÉR JUDIT NÓRA PhD, tanácsadó szakpszichológus, egyetemi oktató Könyvei: A nem múló jelen: Trauma és nosztalgia Azőrület perspektívái - Írások pszichológia és film határvidékén