LHarmattan Kiadó strana 4 z 11

Szeretne találkozni igazi "királylányokkal"? Olyanokkal, akikért a mesei hős életét is kockára téve elindul, hogy akár csak egyetlen pillantást vethessen rájuk? Esetleg "tündérekkel", akik játszi könnyedséggel teljesítik a vágyakat, de hatalmuk tudatában ugyanilyen könnyedséggel veszejtenek is el, ha óvatlanok vagy tiszteletlenek vagyunk velük? Netán "boszorkányokkal", aki olyan titkok tudói, amelyekkel nemcsak élni, de egyben ölni is lehet? Akkor nézzen mélyen a saját lelkébe, mert ott megtalálja mindhármat! A kötet a mesék bölcsességének segítségével a női lét három alapvető szakaszán vezeti végig az olvasót, feltételezvén, hogy a mai világban semmivel sem nehezebb királylánynak, tündérnek vagy boszorkánynak lenni bármely nő számára, mint hajdanán... Ezek ugyanis olyan női minőségek, amelyeket nagyon jól ismerünk, élünk benne vagy vele, csak éppen nem kapcsoljuk össze az éppen aktuális életkorunkkal, élethelyzetünkkel. Hajdani őseink az életről, a női élet ciklusairól szóló minden tudásukat "elmesélték" - "bele-mesélték" a következő generációk tudatába. "Rólad szól a mese, csak a név más" - mondja Horatius, ahhoz azonban, hogy megtaláljuk/felismerjük benne magunkat, nem mindig vagyunk készen. Bár a mese a mai napig úgy működik, mint Ariadné fonala, mert a megrekedt, válságba került ember ebbe kapaszkodva újra megtalálhatja a helyét a számára elidegendett világban, mégis egyre nehezebben tudjuk megragadni ezt a segítséget. A kötet fő célja, hogy a választott népmesék felfejtésével ráébressze a meséről (és egyben a képi gondolkodásról) leszokott mai olvasót, mesehallgatót, hogy mekkora erő és tudás az, amit a sarokba állítottunk...

Jézus a lelkivezetés igazi mestere, aki újabb és újabb utakra hív minket. Nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró, hanem egymást követő utakra. Mindegyik út új kihívásokkal szembesít, de végigjárva egyre mélyebben ismerjük meg Jézust, és a korábban megtalált utak is egészen különleges módon tökéletesednek. Ez a könyv elsősorban a lelkivezetőknek szeretne segítséget nyújtani, akik - akárcsak Jézus - azon fáradoznak, hogy elkísérjék az embereket Istenhez vezető útjukon. Ugyanakkor szól mindannyiunkhoz, akik úton vagyunk Jézus és az Atyaisten felé.

Az élet növekedése csendben, sötétben történik. Nem akkor, amikor mindent átlátsz. Nem akkor, amikor tudod, hova tartasz. Tanulj bizalommal várni, kivárni! Időre van szükséged ahhoz, hogy a lelked, az életed kibontakozhasson. Isten hat és működik benned, körülötted, még akkor is, ha nem érzed a jelenlétét. Ezt a ráhagyatkozást az imában gyakorlod. A belső ima érdeklődő, figyelmes jelenlét, amely a bizalmat erősíti. Nem kímél meg attól, ami fáj. Új szemmel nézhetsz arra, ami van. Megbékélhetsz vele.

A Hotel Havanna elsősorban érettségével, az írói eszközök eredményes használatával lepi meg az olvasót. Hidas Judit jól ért annak szemléltetéséhez, hogy a szeretetfüggő emberek gyengeségük fitogtatásával hogyan kerekednek a másik ember fölé. A szerző finom iróniája és a jelenetek sok meghökkentő fordulata pedig mindezt mulatságossá is teszi. Hidas Judit vérbeli elbeszélő, és más, nemrég jelentkezett fiatal írókkal, Szvoren Edinával, Csobánka Zsuzsával, Potozki Lászlóval, Szabó Róbert Csabával együtt a magyar elbeszélés egyik megújítójának ígérkezik." (Marton László) A kötet alcíme "szelíd történeteket" ígér, de ez ne tévesszen meg senkit. A Hotel Havannában összegyűjtött írások kegyetlen szövegek. A zavarba ejtő az, hogy mindebben nincs semmi rendkívüli. A történetek a mai Magyarországon játszódnak, és minduntalan ráismerünk az alakokra, a helyzetekre. A kép aggasztó, de hiteles."

Pozsonyi Zoltán könyve egy nagykunsági redemptus família majd két évszázadon átívelő történetét eleveníti meg a család vagyoni helyzetét megalapozó, a helyi vezetőrétegbe emelkedő őstől az utódok generációin át, akik különböző módon éltek a rájuk hagyott anyagi és nem anyagi jellegű örökséggel. Bepillanthatunk a Túrkevén élő Felsővályi Vincze család tagjainak élet-, illetve karriertörténeteibe, a családi konfliktusba, egy ötven esztendőn át tartó birtokperbe, amely többször átrajzolta az egyes generációk esélyeit, társadalmi pozícióit. A gazdag forrásanyag intenzív vizsgálata, a vizsgálati lépték lekicsinyítése révén plasztikusan tárulnak fel az egyes szereplők személyközi viszonyai, egyéni életstratégiái és a mindennapok életteli világa, amely legtöbbször rejtve marad a múlt iránt érdeklődők előtt. A térben is kiszélesedő történet során izgalmas elemzéseket olvashatunk a helyi közösségek és a benne élők kapcsolatáról, valamint a polgárosodás útjára lépő késő rendi társadalomban identitásukat kereső, státuszpozíciójukat alakító emberekről. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a társadalomtörténet és a családtörténet iránt, s szívesen elmerülnek a régmúlt korok hétköznapjainak világában.

A mordvin, vagy saját nevükön, erza és moksa, a magyarral nyelvrokon finnugor nép Oroszországban, a Volga vidékén. Gazdag népköltészetük már századok óta foglalkoztatja a folkloristákat, és a szélesebb magyar olvasóközönség is megismerkedhetett már epikus énekeikkel, siratóikkal, imáikkal fordításokban. A Masztorava eposz 1994-ben jelent meg erza mordvin nyelven, s most eljött az ideje, hogy magyarul is napvilágot lásson. A fordítás több mint egy évtized munkája. Az eposz megalkotása azonban még ennél is hosszabb időt vett igénybe. Megszületésének előzményei tükrözik a mordvin szellemi élet viharait a kommunizmus ideje alatt, megjelenése pedig, még sugározza azt a jövőbe vetett hitet, amely a peresztrojka idején feltámadt nemzetiségi mozgalmat jellemezte Mordóviában. A mozgalom szervezetének neve is Masztorava volt, mint az eposzé. Masztorava, magyarul Földanya, a régi erza-moksa mitológiában a Földet védő, óvó istenanyának a neve, de jelenti ugyanakkor a Hazát is, a földet, ahol ez a nép él. A Masztorava szervezet ma már nem létezik, követelései, célkitűzései megvalósulatlan ábrándok maradtak éppúgy, mint a korábbi Mordvin Kulturális Felvilágosító Társaságé is 1917-ben. De most már él a Masztorava eposz, az erzák és moksák népi eposza, népköltészetük művészi enciklopédiája, és ezzel a magyar kiadással nemcsak új köntösben jelenik meg, hanem remélhetőleg új életre is kel egy valamivel tágabb térségben. Olvassák élvezettel és gondoljanak hőseinek ma élő utódjaira is!

Alice Zeniter fiatal francia regényíró, drámaíró és dramaturg első magyarul megjelent regényét tartja kezében az olvasó. Alice Zenite magyar témájú, Magyarországon, 2010-2011-ben írott Sombre Dimanche (Szomorú vasárnap) c. regénye elnyerte a tehetséges fiatal írónőknek járó Closerie des Lilas-díj, a Nevers város díja és a Prix du livre Inter - a francia közszolgálati rádió díja - után az Express című folyóirat olvasóinak díját. A Seress Rezső világhírű dalával azonos című melankolikus családregény annyiban "magyar regény", hogy Budapesten játszódik, és több generáció életét mutatja be a második világháborútól, az 1956-os forradalmon és a kádárizmuson át napjainkig. A Mándy család a "város peremén" él (igaz, a Nyugati pályaudvarnál, a sínek mellett), a társadalom peremén, s - a regény elején legalábbis úgy tűnik - történelmi változások sem érintik. A regény mégis olyan történetet mesél el, amelyben bebizonyosodik a történelem hatóereje: a családi titok a posztkommunista ország történelmének titkaival elegyednek. Alice Zeniter az Ecole Normale Supérieure hallgatójaként a 2008-209-es tanévben az Eötvös Collegium francia lektora volt. Oktat a Paris III Egyetemen, és dramaturgként dolgozik.

Magyarországon a 2014-es esztendőt az "Építészek évének" nyilvánították Ybl Miklós kétszáz éves születésnapja alkalmából. Emellett fontos kiemelni azt is, hogy idén száz éve, az első világháború kezdetével ért véget a magyar építészet egyik legragyogóbb és leggazdagabb időszaka. Ami azonban véget ért, az nem múlt el: az ebben a időszakban létrehozott művészetből sokat merítettek a következő generációk. Ez a könyv tisztelgés az elmúlt háromszáz év jól vagy kevésbé ismert nagy építészei előtt, akik maradandó alkotásaikkal gyarapították a magyar kultúrát. Ugyanakkor olyan összegzés is kíván lenni, amely amellett, hogy bemutatja a közelmúlt három évszázadának jelentős alkotóit és műveiket, bevezeti az olvasót az építészet világába is: megmutatja a lehetséges épületelemzési szempontokat és értelmezési módokat, felhasználja és megmagyarázza azokat a szakkifejezéseket, amelyek az építészeti mű leírásánál használatosak - bízva abban, hogy ezek segítségével még közelebb kerül az olvasóhoz az építészet sokszínű világa.

Az Ahol egykor jártunk a Háború és béke irodalmi hagyományait követő széles sodrású nagyregény, amely néhány Helsinkiben élő család egymásba fonódó sorsán keresztül teszi átélhetővé Finnország XX. század eleji történelmét. A gazdagon szövődő cselekmé nyben birtokosok, nagypolgárok, kispolgárok és proletárok életét és sorsát látjuk kibontakozni, majd a nagy gazdasági világválságban szétporladni. A függetlenségét elnyerő ország dinamikusan fejlődő fővárosa egyszerre otthona szegénynek és gazdagnak, akik gyűlölnek és szeretnek, rajonganak a fényképészetért és a dzsesszért, szorítanak sportolóikért a párizsi olimpián, és a XX. század izmusaival kacérkodnak. Az események gyújtópontjában a finn polgárháború és a kettészakadt társadalom tragédiája áll. A háborúé, amely a forradalmak dúlta Oroszország peremén született új és törékeny államot a pusztulás szélére sodorja. Lehetséges az együttélés vérontások és megtorlások után? Hány évtizednek kell eltelnie, hogy a sebek begyógyuljanak? És hányfé leképpen lehet megélni, ha a világ, ahol egykor jártunk, lassan semmivé lesz? Ez a regény közös álmainkról mesél, amelyek olykor valóra válnak, és sokszor összetörnek.