LHarmattan Kiadó strana 3 z 12

Az utóbbi két évtized szinte minden évéből egy-egy hónapot Indiában töltöttem az óhindi irodalmat kutatva, és ez a könyv a 2001 és 2017 közötti, különféle formákban írott útinaplóim szerkesztett változata. Egyformán mozogtam költők, kutatók, miniszterek és diplomaták, valamint koldusok, utcagyerekek vagy velük dolgozó misszionáriusok társaságában. Nyelvismeretem lehetővé tette, hogy ugyanúgy barátomnak mondhassak törzsi származású háztartásvezetőt, autóriksa-sofőrt, egykori árvagyereket, mint helyi írókat és tudósokat. Jártam az évszázadokkal ezelőtti Indiát idéző vallási közösségekben, és adtam elő Nobel-díjas gondolkodó mellett. Igyekeztem mind jobban felfedezni az országot, és segíteni értékei megőrzésében. Nem kívülállóként vizsgáltam az indiaiakat, hanem törekedtem tanulni tőlük, és tudásukhoz hozzáadni felfedezéseimet, saját hozzáértésemet. Az értékek megőrzése egyszerre volt visszatekintés a múlt irodalmába, és jelenlét a ma Indiájában. Mindvégig szem előtt tartottam, hogy a valósághoz hűen jegyezzem le az eseményeket, illetve, hogy pontos tudásanyagot adjak át. A kötet mégsem elsősorban kutatásaim leírása, hanem Indiával való ismételt találkozásaimé, és szinte minden esemény egy-egy rácsodálkozás a világra

A női mentalitáskutatás és életmódelemzés aktualizált problematikája, hogy az emancipálódott nők miért találják nehezen önálló hangjukat, és a patriarchátus alakította rendszerbe simulva hogyan próbálnak helytállni. A Női beszély című kötetben összefoglaló olvasható egy történeti kutatássorozat következő állomásáról, amelynek visszatérő kérdésfeltevése, hogy a több évezredes lemaradásban lévő nők miképpen élnek a publicitás adta lehetőségekkel, valamint hogy megnyilvánulásaikban hasonló hatásfokot érnek-e el, mint a gyakorlottabb férfitársak. A nyilvánosság előtt megjelenés minden időben a dominanciát, és a hatalmi státus kialakításának lehetőségét jelentette, nem mindegy tehát, ilyen alkalmakkor a nemek milyen arányban érvényesíthetik nézeteiket. Mára ugyan egyre több női közbeszélő jelenik meg, de a súlyozott témákban, véleményalkotóként nőt alig hallhat/láthat a közönség. A kötetben idézett kortárs közszereplők és politikusok beszédeiben tapasztalt megfelelési stratégiák alkalmazása/nem alkalmazása alátámasztotta a hipotézist, miszerint a nemek kommunikációs aktusai hasonlóak, de a nők részéről a férfias minta követése, valamint egyfajta akkomodáció tapasztalható. A miértre keresett válaszhoz a monográfia történetkritikai fejezete nyújt segítséget, a hogyan taglalására pedig az irányadó módszerek alkalmazásának (pl. tartalmi- és kritikai diskurzuselemzés) eredményei szolgálhatnak. "Korszakos összegzés tehát mindez, számos tudományterület számára konfrontációs felület, kihívó meglátások gyűjteménye, s az előtörténet és a kortárs "utótörténet" révén nemcsak a jelenkor, hanem a belátható jövő felé megtett út egyik tudományos mérföldköve is. (A.G.A)"

1989 optimista hangulata ? néhány korábbi figyelmeztetés ellenére ? még nem látta, hogy a ?történelem végén? nem egy konszolidáció, hanem egy olyan új történelmi korszak bontakozik ki, amely az emberiség egészét, a modernitás létmódját, a jövő kilátásait a pozitív változások mellett inkább alapvető kihívásokkal és globális rendszerszintű kockázatokkal terheli. A kötet tanulmányai a formálódó új történelmi korszak makrofolyamatainak interpretációjára törekszenek, interdiszciplináris eszközökkel és filozófiai perspektívával.Először Francis Fukuyama történetfilozófiájának központi gondolata, a ?történelem vége? tézis interpretáló ereje, illetve a liberális demokrácia további jövőjével dilemmák kerülnek bemutatásra, az eltelt negyed évszázad reflexióinak, hangsúlyeltolódásainak függvényében.

Ez a könyv időben folytatása a szerző 2016-ban megjelent Magyar népismeret a 19. században ?Előfutárok és klasszikusok című kötetének. Paládi-Kovács Attila írta a hazai etnográfiáról a Magyar néprajz című sorozat 2011-ben megjelent I. 2. kötetének tudománytörténeti áttekintését is. Ott elsősorban a szellemi áramlatokra és a tudomány elméleti, módszertani irányzataira helyezte a hangsúlyt. A történeti folyamat bemutatása során előtérbe állította a néprajzi kutatások intézményeinek, fórumainak, korszakos teljesítményeinek történetét.Ezúttal a kötet túlnyomó része a néprajzi kutatásnak a szerzőhöz közel álló 20. századi tudósai munkásságát ismerteti. A kötet első nagyobb tömbje a század első felében tevékenykedő és A magyarság néprajza címen megjelent szintézist létrehozó nagy triász, Bátky, Györffy és Viski munkásságát mutatja be. A népköltészet, a folklórműveltség jeles tudósai közül Braun Soma, Ortutay, Vargyas Lajos és Manga János tudományos életművét emeli ki.

Egy sziléziai falu lakója rejtélyes körülmények között meghal. Szomszédja, Janina Duszejko egy nyomra bukkan, amelyet elárul a rendőröknek. De senki sem akar hinni az elméletében. A nyugdíjas tanítónőt és állatvédőt jó szándékú, de zavaros fejű vénasszonynak gondolják, aki túl sokat foglalkozott asztrológiával. Egy újabb haláleset után azonban egyre többen veszik fontolóra a szavait... A friss Nobel-díjas Olga Tokarczuk lebilincselő "ökológiai-morális thrilleréből" Agneszka Holland készített filmet, angol fordítása pedig felkerült az idei Nemzetközi Booker-díj rövid listájára. OLGA TOKARCZUK (1962) az egyik legolvasottabb lengyel író, könyvei 34 nyelven jelentek meg. Végzettsége szerint pszichológus. Egyetemi tanulmányai idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami hatással volt írásaira is. Első regényéért (Az Őskönyv nyomában, 1993; magyarul: 2000) rögtön elnyerte a Kocielski Alapítvány díját. Az igazi áttörést azonban Őskor és más idők (1996; magyarul: 2011) és Nappali ház, éjjeli ház (1998; magyarul: 2014) című regényei hozták meg számára. Két könyvét is (Begunok, 2007; Jakub könyvei, 2014) a legrangosabbnak számító lengyel irodalmi díjjal (NIKE) jutalmazták; előbbi regénye 2018-ban a Nemzetközi Booker-díjat is elnyerte. Olga Tokarczuk életművéért idén megkapta az egy év késéssel kiosztott, 2018-as irodalmi Nobel-díjat. KÖRNER GÁBOR (1969) fordító, lengyel és ukrán szakon végzett az ELTE-n. 1996-1998 között a JAK Világirodalmi Sorozatot szerkesztette. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjasa, 2006-ban Babits Mihály-ösztöndíjas volt. 2005-ben a Lengyel Köztársaság kulturális minisztere a Lengyel Kultúráért Érdeméremmel tüntette ki. 2011-ben József Attila-díjat kapott.

Merce Rodoreda (1908–1983) a modern katalán irodalom legtöbbet fordított klasszikusa. Bár a Spanyol Polgárháború végétől negyvenhárom éven keresztül száműzetésben élt, és a kötetünkben szereplő két regény Genfben íródott, mindkettőben Barcelona ikonikus helyszínein zajlik a cselekmény: A Diamant tér főhősének tágabb értelemben vett otthona a város talán legkatalánabb negyede, Gracia, A Kaméliás utca Cecíliája pedig a híres sétálóutcára, a Ramblára jár ismerkedni, és nagy álma eljutni a Ramblán található operaházba, a Liceuba. Két nagyon különböző, sodródásában mégis hasonló női sorsot ismerhet meg az olvasó a két regényen keresztül: míg Natalia a házasságot választja, Cecília, a talált gyerek, első, önzetlen szerelmei után férfiak kitartottjaként próbálja megőrizni szabadságát. Választásaik, a kiszolgáltatottság elleni küzdelmük szempontjából örök érvényű történetekről van szó. Amit Kulin Katalin írt A Diamant tér első magyar kiadásának évében a regény főszereplő-elbeszélőjéről, igaz A Kaméliás utca Cecíliájára is: „Öntudatra ébredésének folyamatában egy, a történelem peremére szorult réteg küzdelmét, egy egész népnek a kultúrája visszahódításáért folytatott harcát is kell látnunk. Végső soron mindazok sorsát, akik elhagyatottak, akiknek Lázárként kell megelégedniük a hatalmasok lakomája után maradó morzsákkal.” (Filológiai Közlöny, 1978)

"Ha én fele ilyen technikás lettem volna, mint ő - magyar válogatottságig viszem" Moldova György, 1978 körül Igaza van Kukorelly Endrének, aki szerint mindazok, akik öt/hat/hétévesen megfertőződtek a futballal, mindhalálig nem szabadulnak tőle. Életelemük, létformájuk lesz, egyfajta "szent dolog"... S ezek az immár hajlott korú férfiak persze a játékot is képtelenek abbahagyni, kiscsapatokban, baráti körökben addig rúgták és rúgják a labdát, amíg egészségi állapotuk s az orvos megengedi, akár hatvan/hetven éves korukig is, s még tovább. S ez a megrögzött szokás egy fura, egyezményes rituálé formájában még akkor is megmarad, ha már csak beszélnek, 'dumálnak' róla: amikor sörözés és bográcsozás közben rákezdenek az "emlékszel" kezdetű végeérhetetlen történetekbe, amelyeket mindenki kívülről fúj már, mégis mondja, csak mondja és a többi átszellemülten hallgatja. Merthogy ez volt az ifjúsága, az élete... legalább is az, ami igazán szép volt benne... BORSI-KÁLMÁN BÉLA (1948, történész/műfordító/diplomata, az MTA doktora) Az ELTE történelem-román szakán, Eötvös collegistaként szerzett diplomát 1973-ban. Ezt követően volt könyvtári szakozó, szabadúszó tolmács és műfordító, rövid ideig az Európa Kiadó lektoraként dolgozott. 1976. január 1. és 2018. március 22. között az ELTE oktatója volt, tanársegédtől professzorig. Mind a négy tudományos fokozatot megszerezte: egyetemi (kis)doktor, kandidátus, habilitált doktor és az akadémia doktora. 1990 és 2015 között három diplomáciai missziót vállalt (Bukarest és kétszer Párizs). Szakterülete: magyar-francia-román viszony a XVIII-XX. században, nemzettudati- és tipológiai kérdések. "Profi" futballpályafutásának két csúcspontja a Csepel Ifjúsági első csapata (1966), illetve a Ferencváros tartalék együttese (1968-70). (Hajdani játékostársai közül heten jutottak el a nagy válogatottságig.) "Amatőrként" Moldova György Sajtó SK és Esterházy Péter Galambom SC névű alakulataiban játszott, 1985 júniusa óta napjainkig az Újságíró Válogatott edzéseit látogatja.

Családi vitákról nem szokás beszélni. Lehet-e a reformáció emlékévében a protestantizmus családján belül lezajlott vitáról szólni? Talán csak az adhat erre felhatalmazást, ha ez által közelebb kerülünk felekezeti identitásunk mélyebb megismeréséhez. A mű középpontjában álló, 1536 és 1560 között lezajlott konfliktus fő kérdése az volt, hogy ki gyakorolhatja az úrvacsorától való eltiltás és a gyülekezetből való kiközösítés jogát. A berni tanács ezt a jogot Zwingli teológiai öröksége alapján magának tartotta fenn. A berni hatalom alatt élő Lausanne környéki, francia nyelvű lelkipásztorok viszont Kálvin tanításait követve ezt a jogot az egyházi és világi tisztségviselőkből közösen alkotott konzisztóriumnak, modern presbitériumaink előképének, tulajdonították. A vita nem csak teológiai eszközökkel folyt. Megfélemlítés, bebörtönzés és száműzés egyaránt szerepelt az előjogát féltő államhatalom eszköztárában. A velük szembenállók között pedig a történelemben először forrt ki olyan identitás, amelynek alapja a Kálvin Szentírás-magyarázatához való ragaszkodás volt. Ezt az új identitást, amely a francia nyelvű lelkészeket összekötötte és arra is késszé tette, hogy felvállalásáért hátratételt szenvedjenek, méltán nevezhetjük kálvinizmusnak, őket pedig, bár biztosan tiltakoztak volna ez ellen a megnevezés ellen, az első kálvinistáknak. Ezáltal pedig ezt az új, közös identitást előhívó konfliktust a kálvinizmus nyitányának.

Több mint 20 év telt el a kötet első megjelenése óta, de a neves francia szociológus Paul Ariés leleplező műve aktuálisabb mint valaha. Időközben feldühödött francia parasztok, a mozgalmár Jose Bové vezetésével, leromboltak egy McDonald's étteremet, de a McDonaldizálódás folyamatát nem tudták lelassítani. A szerző 2000-re 20.000 McDonald'sot jósolt, 2018-ban már közel 40.000 üzlet működik, napi 50 millió vásárlóval. A felnövő nemzedékek globális kommunikációs és gasztronómiai kultúrájában a McDonald's jelenség mára megkerülhetetlenné vált. A "szép új világ" elképzelhetetlen nélküle! A könyv, amit az olvasó kezében tart a McDonaldizálódott ember fiziológiai és pszichológiai metamorfózisát, egyéniségének feloldódását mutatja be a globalizáció terében. A McDonald's nem egyszerűen az étkezési kultúra egy változata, hanem a globalizáció korának táplálkozási laboratóriuma. Félreértés ne essék: a McDo sokkal távolabb áll nagyanyáink főztjétől, mint az elképzelhető legegzotikusabb étel, a globalizáció emberének azonban ez már fel sem tűnik.

A mai morálteológia szeretne megújulni, s ehhez merítenie kell az eredeti források frissességéből. Így az erkölcsteológia szisztematikus felépítésében hangsúlyosabban előkerül a Biblia, s főleg a hegyi beszéd. Itt olyan tiszta forrásra, gyújtószikrára találunk, amely a történelem végéig hatni fog. Elbűvölve olvassa minden kor minden kereszténye. Valóban azt tapasztaljuk: Isten szólt. Elképesztően izgalmas újra hallani az isteni élő hangot, és megpróbálni a szisztematikus tudományok segítségével lefordítani a cselekvés szintjére a mai keresztények számára. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2017. március 18-án megtartott Sapientia-nap kiváló lehetőséget adott arra, hogy a különböző tudományok szakembereit meghallgassuk a hegyi beszéd mai értelmezéséről. Jó szívvel ajánljuk e kötetet minden kedves olvasónak, hogy a tanulmányokon keresztül megsejtsék a hegyi beszéd sodrását s mögötte az élő Krisztus elbűvölő erejét.

DOBOS ÉVA fordításában, POTOZKY LÁSZLÓ utószavával Juan Marsé, a nagy spanyol író, már nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Legutóbbi regénye, Az álmok kalligráfiája mintegy összegzése és betetőzése a szerző sok, már ismerős motívummal átszőtt életművének. Ez a regény is a Franco-korszak első éveinek Barcelonájában játszódik, a Güell park környékén élő kisemberek, andalúziai bevándorlók, rongylabdát rugdosó utcakölykök, a kínai negyed prostituáltjai, cigányok és kenetteljes papok világában, ahol még elevenen él a köztársaság tiltott emléke. Ringo, az érzékeny kamasz fiú szemével látjuk a negyed lakóit, a kocsma vendégeit, apját, a Patkányölőt, a megkeseredett egykori ellenállót, aki most már csak "a kék patkányokon" töltheti ki dühét, és a szerelemre éhes, öregedő Mir asszony románcát Alonso úrral, a volt futballistával. A vereség, a félelem és a tehetetlenség érzése telepszik rá mindenre, és még az érzékeit rabul ejtő Violeta iránti kamaszszerelem is furcsa, felemás történetté válik. Ringo megpróbálja helyrehozni a hibát, amikor egy részeg éjszakán beleejtett egy fontos levelet a csatornába. Csakhogy ebben a hazugsággal átszőtt világban semmi sem az, aminek látszik, és visszamenőleg lesz mocskos még az az egyetlen dolog is, ami szépnek és tisztának tűnt, és annyi szívfájdalmat okozott a kamasz fiúnak. Ez Juan Marsé leginkább önéletrajzi regénye; az egykori ékszerésztanonc kamaszt itt már nem bújtatja álruhába, mint más regényeiben, és itt vall először örökbefogadása történetéről. JUAN MARSÉ a kortárs spanyol irodalom egyik legnagyobb alakja, 1933-ban született Barcelonában. Magyarul megjelent regényei: Gyíkfarkak (2005, Magvető), Szerelmi dalok a Lolita Klubban (2006, Magvető), Utolsó délutánok Teresával (2008, Magvető).

Ez az első monográfia, mely Jubáltól, aki Mózes első könyve szerint "atyja minden lantosnak és fuvolásnak", a nagy zeneköltő Dávid királyon át a Templom ceremóniáiig és a zsinagógákig követi a bibliai idők egyházi örökségét, nemcsak a zsidó, de a keresztény egyházakban is. Külön figyelmet szentel az askenázi és a szefárd diaszpóra eltérő és sokszínű zenei hagyományának. Olyan történetet tár a szemünk elé, melynek drámai eseményei (a keresztes hadjáratok, a Spanyolországból való kiűzetés) messze visszhangzó zenei következményekkel bírnak, és amelyben voltak boldog kiteljesedést hozó oázisszerű pillanatok is (Córdobában vagy Firenzében). Ez a kötet egyszerre kultúrtörténet és zenetörténet, és a világon elsőként háromezer évre visszatekintve tárja elénk a zsidó vallás, a zene és a tág értelemben vett zsidó kultúra szövedékét. A történeti fejezeteket a 30 legjelentősebb zsidó zeneszerző életrajza egészíti ki.

Hasznosról Sánta Lászlóné 1947-ben elindul az erdőbe, és Fallóskútnál ismeretlen forrást talál, amiből csodák és tragédiák sorozata, s a könyvben - a szerző számára is - több bonyodalom adódik... Miért üldözte Klára asszonyt a kommunista hatalom, és miért nem támogatta a katolikus egyház? Miért fogták és hurcolták el? Hogyan állt ellen a kínzásoknak? Ki volt az, aki megfigyelte, és jelentett róla? Megismerhető és elmesélhető-e ma az ő története? Majtényi György műve lebilincselő olvasmány, mely apró emlékmozaikokból alkotja meg ismét a csodák elfelejtett történelmét. MAJTÉNYI GYÖRGY 1974-ben született. Írásai, esszéi, tanulmányai rendszeresen olvashatók irodalmi és történelmi folyóiratokban. Több könyvet írt Magyarország közelmúltjáról.

„A tett halála a vekengés” – forradalmi korok híres felforgatóinak jelmondata lehetne ez, s ennek a regénynek a hősei sem sokat tanakodnak: ölnek, rabolnak, harácsolnak a nép szolgálata ürügyén. A regény szereplői részben kitalált hegyi rablók, részben pedig a bolgár nemzeti felvilágosodás valós történelmi alakjai, illetve maga a nép, melyet ezek a romantikus hajlandóságú nagyokosok épp kitalálni igyekeznek. A bolgár nemzeti újjászületés belső történetét Gicso, egy törekvő helyi mihaszna meséli el, az elbeszélés címzettje „ecsém”, aki alighanem nem más, mint maga az úristen, s ez a Gicso a normatív, vagyis a nyelv előtti nyelven fogalmazza meg minimum ironikus, de néha cinizmussal kísértő nézeteit a világról. Mérvadó álláspontok szerint az Európai irodalmi díjas Felmagasztosulás minden idők legjobb bolgár regénye. Mégis ez az első külföldi megjelenése. Ennek egyfelől nyelvi okai vannak: máshol aligha kínálja magát ennyire markánsan a fordítás nyelveként a műszékely; másfelől pedig vajon melyik másik kulturális közeg lehetne fogékonyabb a következő meghatározásra: „Bolgárnak lenni kész veredelem. Olyan ez, mintha nem egy népnév vóna, hanem valami kórság. A bolgár az, aki feszt elbukik.” Röviden: ez a 19. századi kvázi-pikareszk regény legalább annyira szól közös közép- és kelet-európai kérdéseinkről – nemzetről és népről, szabadságról és szolidaritásról, lázadásról és számításról, hősökről és ámokfutókról –, mint a bolgár történelemről, melyet, voltaképp, miért is ártana megismerni? Különösen akkor, ha ennyire szórakoztató formában kínálja magát. MILEN RUSZKOV (1966) bolgár író és fordító, Szófiában él. 1995-ben diplomázott bolgár irodalomból a Szófiai Egyetemen, majd a Bolgár Tudományos Akadémián dolgozott PhD disszertációján. Felmagasztosulás című regénye 2011-ben jelent meg, és rögtön megkapta érte a Bolgár Kulturális Minisztérium Arany Évszázad-díját, a Nemzeti Hristo G. Danov-díjat, valamint az Elias Canetti-díjat. Regénye 2014-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját is. Előző regénye Nyakig a természetben címen jelent meg magyarul 2016-ban.

Mintha átaludnánk közös történelmünket, hogy aztán felriadva a különös álmok keltette rémületből, memóriánkra, fantáziánkra s nemegyszer előítéleteinkre támaszkodva kíséreljük meg az éjszaka látottak felidézését. De ne feledd: a te álmod csakis a tiéd. Nincs kollektív álom, még ha az álmok számtalan vissza-visszatérő elemet hordoznak is. A te álmodról csakis te rendelkezel, s annak elbeszélése kizárólag téged illet. Álmodat megoszthatod másokkal, de az álom és a narratíva sosem cserél gazdát. Ócska zsarnokok szokták felfuvalkodott dölyfükben azt gondolni, hogy beteges történelmi vízióikat kollektív vágyálmokká képesek dirigálni, mintha csak valamennyien szinoptikusok módjára látnánk és gondolnánk ugyanazt. Súlyosan tévednek, még akkor is, ha kezükből evő szolgáik önfeledten hitetik el magukkal, hogy uruk álma voltaképpen az övék is. A Múzsák ezen csak derülnek, s lejtik tovább a táncukat. A tánc persze nem örök, csak annak tűnik. Ők maguk, vagyis a létezésük örök. S még ha olykor rejtőzködnek is előlünk, akkor sem adhatjuk fel létezésükbe vetett bizonyosságunkat. Hiszen nem ők szűnnének meg, sokkal inkább mi magunk. Pedig az Örökkévaló nyújtotta történelem, amely értelmet ad bolyongásainknak, szabadságot és felelősséget választásainknak, kifogyhatatlan muníciót múltunk minden pillanatából és minden valaha volt gondolatunkból, s célt láttat a mindig te-ként és sosem az-ként érzékelt másik emberben, zsidónak és kereszténynek közös út. Érdemes volna vigyázni erre az útra, amíg véglegesen be nem takarja áthatolhatatlan köd és elbutító homály. Gábor György (1954) filozófus, vallástörténész, egyetemi tanár (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet; Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem)

"A kötet tizenegy történetében a kamasz lélek hiányai, küzdelmei, fájdalmai és örömei jelennek meg: zavart személyiségek, elvált szülők, drogok és alkohol, magány, barátság és szerelem. A kötet egyik darabja - a Mámor - megjelent a Műút portálon, a Budapest Pride novellapályázatának nyertes pályaműveként 2015 nyarán." (Kaló Zsuzsa) "Tavaly télen kezdtem el írni, amikor anya meghalt. Akkor vettük nem sokkal előtte ezt a kabátot. A temetőben voltam, aztán elkezdtem fázni, és asszem, sírtam is, és akkor még nem akartam hazamenni, úgyhogy elkezdtem nyargalászni a temető utcáján. Aztán megláttam a földön ezt a kupakot, és csodák csodája, a bokorban ott volt hozzá a toll is. Golden brown, ez volt ráírva. És akkor leírtam ezt a három betűt ott a kukára, és azóta ez az én tagem. Ezt írom azóta is. Akkor este egészen meghibbantam, felmentem sötétedéskor a kilátóra, oda is odatettem a kézjegyem, és aztán lefelé is a villanyoszlopokra, mert amúgy meg futottam, nagyon sötét volt, és rohantam villanyoszloptól villanyoszlopig, és akkor mindet meg is tageltem, ha már ott vagyok." ( részlet a könyvből)