LHarmattan Kiadó strana 8 z 12

Amikor a tizennyolcadik század második felétől Londonban és Párizsban az új műalkotásokat nyilvános kiállításokon kezdték közszemlére tenni, a művész új típusa jelent meg - a "kiállító művész". Ez a könyv a modern művészek történetét vizsgálja, akik új kapcsolatokat alakítottak ki az intézményes keretek között kiállított művészettel, és ezzel alapvető átalakulásokat indítottak el a művészet definíciójának, a művész önképének, problémáinak és társadalmi státusának vonatkozásában. Oskar Batschmann bemutatja, hogyan született meg a modern művész alakja John Singleton Copley és Benjamin West kezdeményezései nyomán, és vált a huszadik század művészcsillagainak, Joseph Beuysnek és Andy Warholnak az esetében maga is teljes jogú kiállítási tárggyá. A művészeti világ valóságos forradalma zajlott le, amikor a kiállítások résztvevői átvették a művészet feletti kritikának és a művészet definiálásának jogát azoktól, akik korábban birtokolták ezt - a bíróságoktól és az egyháztól. Batschmann feltárja, hogy a kiállító művészek pionírjai miként vontak magukhoz új és új művészeti feladatokat: hogyan határozták meg magukat a versenytársaikkal szemben, hogyan váltak városszerte beszédtémává, szórakoztatták a közönséget, és hogyan váltak anyagi értelemben is önfenntartóvá. Az új feladatok azonban új problémákat is magukkal hoztak, a művészet szabadságának és társadalmi kötelezettségeinek kérdésétől önazonosságának és társadalmi szerepének problémájáig. Könyvében, mely mintegy 250 év művészettörténetét tekinti át, a szerző kölcsönös összefüggéseket tár fel a művészeti termelés és a represszió, a kiállítások és az agresszív módon rajongó közönség, valamint a művészet felé áradó szeretet és gyűlölet vonatkozásában.

Az Ahol egykor jártunk a Háború és béke irodalmi hagyományait követő széles sodrású nagyregény, amely néhány Helsinkiben élő család egymásba fonódó sorsán keresztül teszi átélhetővé Finnország XX. század eleji történelmét. A gazdagon szövődő cselekmé nyben birtokosok, nagypolgárok, kispolgárok és proletárok életét és sorsát látjuk kibontakozni, majd a nagy gazdasági világválságban szétporladni. A függetlenségét elnyerő ország dinamikusan fejlődő fővárosa egyszerre otthona szegénynek és gazdagnak, akik gyűlölnek és szeretnek, rajonganak a fényképészetért és a dzsesszért, szorítanak sportolóikért a párizsi olimpián, és a XX. század izmusaival kacérkodnak. Az események gyújtópontjában a finn polgárháború és a kettészakadt társadalom tragédiája áll. A háborúé, amely a forradalmak dúlta Oroszország peremén született új és törékeny államot a pusztulás szélére sodorja. Lehetséges az együttélés vérontások és megtorlások után? Hány évtizednek kell eltelnie, hogy a sebek begyógyuljanak? És hányfé leképpen lehet megélni, ha a világ, ahol egykor jártunk, lassan semmivé lesz? Ez a regény közös álmainkról mesél, amelyek olykor valóra válnak, és sokszor összetörnek.

Szent Ágoston kegyelem-, illetve predestinációtanának megértéséhez alapvető fontosságúak a jelen kötetben található késői tanulmányok. A De correptione et gratia, a De natura et gratia és a De praedestinatione sanctorum címen ismert szövegek azonban nem pusztán önmagukban érdekesek, hiszen nemcsak a hippói püspök kegyelemtanába engednek bepillantást, hanem feltárják antropológiai álláspontjának alapvető vonásait is, és segítségükkel nemcsak Ágoston, hanem késői ellenfele, Pelagius, illetve egyes korabeli szerzetei közösségek gondolkodását is megismerhetjük. A szövegek így páratlanul értékes forrásul szolgálank az Ágoston-korabeli nyugati egyház teológiai vitáit illetően. Mindezek mellett az értekezésekben tárgyalt problémák és kérdések ágostoni feltárása és rájuk adott válaszai több évszázadon át hatottak és hatnak ma.

Jean Brodie kisasszony karizmatikus tanító és a tökéletes femme fatale. Élete negyvenes éveiben jár, avagy saját szófordulata szerint "fénykorában", és egyetlen hivatásának azt tekinti, Hogy a Brodie-féle csapatot, vagyis osztálya 5-6 kiválasztott diákját a krémek krémjévé formálja. Egyéni pedagógiai és életfelfogása az iskolavezetés állandó támadásainak céltáblájává teszi. Megosztó személyiség, aki nemcsak kollégái számára, de tanítványinak is örök életre szóló enigma. Az 1930-as évek egyszerre felvilágosult és képmutató Edinburghjének háttere előtt kibontakozó történetben ídősíkok csúsznak egymásra, perspektívák nyílnak meg és értelmezik egymást, és szemünk előtt kibontakozik a modern angol irodalom egyik legizgalmasabb nevelődési regénye, és Jean Brodie kisasszony tragédiája, aki tanítványa árulása nélkül sohasem szenvedett volna vereséget.

1914. július végén a négy nagyhatalom (a Német Birodalom, AusztriaMagyarország, Franciaország és Oroszország) különböző gyarló megfontolásból tudatosan vállalta az európai háborút, s azért valamennyien felelősek voltak. Létfontosságú érdekeik kölcsönösen kizárták egymást, ez vezetett az általános háborúhoz. A Monarchia úgy érezte, puszta léte forog kockán. Szentpéterváron attól tartottak, hogy Oroszország nagyhatalmi státusza válik komolytalanná, ha nem reagálnak Szerbia megtámadására. De szemet vetettek Konstantinápolyra és a török tengerszorosokra is. Németország úgy vélte, hogy a Monarchia nagyhatalmi pozíciójának megőrzése saját létkérdése is, amelyet a hármas antant veszélyeztetett. Poincaré Franciaország biztonságát hozta fel indoknak az oroszokkal való szövetségkötésre. A háborúból Nagy-Britannia sem maradhatott ki, hiszen Európa hatalmi egyensúlya, azaz saját biztonsága forgott veszélyben. A két szemben álló szövetségi rendszer (központi hatalmak és az antant) elsődleges célja nem kisebb-nagyobb területi gyarapodás, hanem az ellenfél szétzúzása volt. A tömeghadseregek katonai mozgósításának új logikája pedig a háború világméretűvé szélesedéséhez vezetett. A 20. század őskatasztrófája hallatlan áldozatot követelő, s mély változásokat kiváltó esemény volt. Megrázkódtatta és lerombolta a civilizált világ egy részét; összesen 20 millió halottat és 21 millió sebesültet és rokkantat eredményezett. A korábbi Európa politikailag, gazdaságilag és kulturálisan összeomlott. Európa s talán a világtörténelem alakulására is azonban legnagyobb hatással az első világháborúból kinövő és hatalomra jutott totális ideológiák és mozgalmaik hatottak: a bolsevizmus (1917), a fasizmus (1922) és a nemzetiszocializmus (1933), amelyek a világtörténelem legnagyobb emberáldozatával járó második világháborúba sodorták a népeket.

18 oldal színes képmelléklettel Fordította: Forgách András, Fekete Ádám JÓ LENNE megérteni valamit, abból, ami érthetetlen és egyre érthetetlenebb lesz. Miközben zsigerileg érzékelni, hogy van benne rendszer. De nincs meg a kulcs, hogy a rendszer felfejthető legyen. Csak kósza és általános gondolatok vannak, hogy mit és hogyan kellene csinálni, csinálnunk, hogy a rendszer felfogható legyen és változtatni tudjunk rajta. ... Nehéz elhinni, hogy amit az elkeseredettségünk diktál, az nem biztos, hogy a jó lépés. De vajon mi a jó lépés... Vajon van-e jó lépés... Menthető-e az, ami omlik össze... Meg kell-e a tenni a visszavonhatatlant? Ez a darab a jövőről szól. Arról, hogy legyen jövőnk. És nem mindegy, hogy milyen. És hogyan születik. ALFÖLDI RÓBERT HÁLÁS vagyok Alföldi Róbertnak, a Vígszínháznak, és végül, de nem utolsósorban Vörös Róbertnak, hogy egyrészt a Danton halála esetében, amikor három tanítványommal, Bíró Bencével, Ivanyos Ambrussal és Thury Gáborral dolgozhattam, másrészt most, amikor Fekete Ádámmal estünk neki Shakespeare-nek, lehetővé tették, hogy a gyakorlatban mutassam meg tanítványaimnak, mit jelent klasszikus műveket magyarra átültetni. Egyszeri lehetőség ez egy tanárnak. Mert ha egyedül fordítom akármelyik művet, egészen biztosan jó és használható szövegek születnek, de nem lenne ilyen friss a nyelvezetük, a tanítványaimtól kapott impulzusok a szöveg izgalmas, nyitott, intenzív szemléletét teremtették meg, a szövegekre való közös rácsodálkozásunk jegyében. FORGÁCH ANDRÁS

A Varázsjátékok az óvodás-, és iskoláskorúakat, a gyermek lelkületüket gyakorló szülőket, e korosztállyal foglalkozó szakembereket, pedagógusokat, pszichológusokat szólítják meg. A Varázsjátékok - egy nyolckötetes sorozat - Klaus W. Vopel ötlete alapján született meg, akinek képzeletjátékait dr. Gőbel Orsolya gondozta át és gazdagította tovább. A kötetben található fantáziajátékok örömteli perceket jelenthetnek a családi környezetben, az egyéni, és kiscsoportos terápiás foglalkozások keretében és az óvodai valamint iskolai csoportokban egyaránt. A Szív érintése című kötetben található fantáziajátékok a tiszta, egyértelmű, gyengéd érintés személyiséget formáló hatását erősíti meg. Az érintésben megszületik a Másik megértése, értékelése és ezzel együtt az értékessége is. Számos kutatás kimutatja, hogy a többet érintett gyermekek, akiket szeretettel vesznek körül, gyorsabban, egyenletesebben fejlődnek, a világot megismerő, befogadó kapacitásuk megsokszorozódik, információ-feldolgozó stratégiáik fejlettebbek, mint azoké, akik nélkülözik az érintést. Érzelmi intelligenciájuk szociális magabiztonságot ad számukra, megalapozza és elősegíti értelmi fejlődésüket.

A Varázsjátékok az óvodás-, és iskoláskorúakat, a gyermek lelkületüket gyakorló szülőket, e korosztállyal foglalkozó szakembereket, pedagógusokat, pszichológusokat szólítják meg. A Varázsjátékok - egy nyolckötetes sorozat - Klaus W. Vopel ötlete alapján született meg, akinek ... Folytatás ›› képzeletjátékait dr. Gőbel Orsolya gondozta át és gazdagította tovább. A kötetben található fantáziajátékok örömteli perceket jelenthetnek a családi környezetben, az egyéni, és kiscsoportos terápiás foglalkozások keretében és az óvodai valamint iskolai csoportokban egyaránt. Az Önmagunkban elmélyülten című kötetben található fantáziajátékok nyelvezete a mesék világát idézik, a csendes képzeleti munkának adnak teret. A játékok szimbólumaiból a gyerekek gazdag belső képi világot alakíthatnak ki, melyben önmaguk felé fordulhatnak, hogy megélhessék szerethetőségüket, elfogadhatóságukat, és mások számára is örömmé válhassanak. A(z) Önmagunkban elmélyülten (Könyv) szerzője Gőbel Orsolya.

A Varázsjátékok az óvodás-, és iskoláskorúakat, a gyermek lelkületüket gyakorló szülőket, e korosztállyal foglalkozó szakembereket, pedagógusokat, pszichológusokat szólítják meg. A Varázsjátékok - egy nyolckötetes sorozat - Klaus W. Vopel ötlete alapján született meg, akinek ... Folytatás ›› képzeletjátékait dr. Gőbel Orsolya gondozta át és gazdagította tovább. A kötetben található fantáziajátékok örömteli perceket jelenthetnek a családi környezetben, az egyéni, és kiscsoportos terápiás foglalkozások keretében és az óvodai valamint iskolai csoportokban egyaránt. Az Égig emelő légzés című kötetben található fantáziajátékok megmozgatják a gyermekek belső erőit, "repítik" őket önmaguk megismerése, elfogadása, pozitív értékelése felé, harmonikusabb, nyugodtabb kapcsolatot segítenek kialakítani az őket körülvevőkkel. A kötet játékai az érzelmi és a szociális intelligenciát formálják, gazdagítják, energiabázist teremtenek az értelmi fejlődéshez. A(z) Égig emelő légzés (Könyv) szerzője Gőbel Orsolya.

Magyarországon a 2014-es esztendőt az "Építészek évének" nyilvánították Ybl Miklós kétszáz éves születésnapja alkalmából. Emellett fontos kiemelni azt is, hogy idén száz éve, az első világháború kezdetével ért véget a magyar építészet egyik legragyogóbb és leggazdagabb időszaka. Ami azonban véget ért, az nem múlt el: az ebben a időszakban létrehozott művészetből sokat merítettek a következő generációk. Ez a könyv tisztelgés az elmúlt háromszáz év jól vagy kevésbé ismert nagy építészei előtt, akik maradandó alkotásaikkal gyarapították a magyar kultúrát. Ugyanakkor olyan összegzés is kíván lenni, amely amellett, hogy bemutatja a közelmúlt három évszázadának jelentős alkotóit és műveiket, bevezeti az olvasót az építészet világába is: megmutatja a lehetséges épületelemzési szempontokat és értelmezési módokat, felhasználja és megmagyarázza azokat a szakkifejezéseket, amelyek az építészeti mű leírásánál használatosak - bízva abban, hogy ezek segítségével még közelebb kerül az olvasóhoz az építészet sokszínű világa.

Magyarországon a 2014-es esztendőt az "Építészek évének" nyilvánították Ybl Miklós kétszáz éves születésnapja alkalmából. Emellett fontos kiemelni azt is, hogy idén száz éve, az első világháború kezdetével ért véget a magyar építészet egyik legragyogóbb és leggazdagabb időszaka. Ami azonban véget ért, az nem múlt el: az ebben a időszakban létrehozott művészetből sokat merítettek a következő generációk. Ez a könyv tisztelgés az elmúlt háromszáz év jól vagy kevésbé ismert nagy építészei előtt, akik maradandó alkotásaikkal gyarapították a magyar kultúrát. Ugyanakkor olyan összegzés is kíván lenni, amely amellett, hogy bemutatja a közelmúlt három évszázadának jelentős alkotóit és műveiket, bevezeti az olvasót az építészet világába is: megmutatja a lehetséges épületelemzési szempontokat és értelmezési módokat, felhasználja és megmagyarázza azokat a szakkifejezéseket, amelyek az építészeti mű leírásánál használatosak - bízva abban, hogy ezek segítségével még közelebb kerül az olvasóhoz az építészet sokszínű világa.

Giorgio Vasta különös sodrású regényének cselekménye mintha időn és téren kívüli helyzetben haladna előre, holott tudjuk, hogy Palermóban járunk, mégpedig 1978-ban. A háttérben egész Olaszország a tragikus Aldo Moro-üggyel foglalkozik, míg az előtérben néhány kiskamasz az élet olykor fényes, többnyire azonban inkább sötét és nyirkos sikátoraiba tesz felfedezőutakat. A Vörös Brigádok mintájára titkos erőszaksejtet alapítanak és eleinte ártalmatlannak tűnő agresszió-kísérleteiket a brutalitásig, a legridegebb, legmegdöbbentőbb kegyetlenségig radikalizálják. Egyfajta kései, dél-olasz Witman fiúk kerekedik ki a három bajtárs történetéből, és habár már az elején tudjuk, hogy sírás lesz a vége, mégis, Vasta sajátos költői nyelve, a lélek metamorfózisára, és nem csak intellektuális, de nagyon is fizikai kríziseire figyelő elbeszélői attitűdje akkor is képes meglepni az olvasót, ha az úgy gondolja, mindent látott már. „Nem mondom el, hogy Morót megettem, majdnem megettem, hogy éreztem, ahogy mikroszkopikus méretben, görbén és magától értetődően zuhant bele a testembe és a világba. S aztán mindennek vége lett, kezdődött elölről, könnyebb lett a lélegzet. Még ha itt, Palermóban nincs is annyi fájdalom: márciusban valami lanyhult, valami kisiklott, ezt érezni lehet a vacsora közben folytatott beszélgetésekből – más testekkel eszünk együtt, nemcsak a mieinkkel, az asztanál ott ülnek a brigádtagok is, velük, az ő kiéhezett kísérteteikkel fogyasztjuk az ételt –, mégis, a feszültség felerősödik abban a pillanatban, a tévéhíradó alatt és utána még egy óra hosszáig; aztán a kísértetek eltűnnek: egy másodlagos, periférikus feszültség marad utánuk.

Alice Zeniter fiatal francia regényíró, drámaíró és dramaturg első magyarul megjelent regényét tartja kezében az olvasó. Alice Zenite magyar témájú, Magyarországon, 2010-2011-ben írott Sombre Dimanche (Szomorú vasárnap) c. regénye elnyerte a tehetséges fiatal írónőknek járó Closerie des Lilas-díj, a Nevers város díja és a Prix du livre Inter - a francia közszolgálati rádió díja - után az Express című folyóirat olvasóinak díját. A Seress Rezső világhírű dalával azonos című melankolikus családregény annyiban "magyar regény", hogy Budapesten játszódik, és több generáció életét mutatja be a második világháborútól, az 1956-os forradalmon és a kádárizmuson át napjainkig. A Mándy család a "város peremén" él (igaz, a Nyugati pályaudvarnál, a sínek mellett), a társadalom peremén, s - a regény elején legalábbis úgy tűnik - történelmi változások sem érintik. A regény mégis olyan történetet mesél el, amelyben bebizonyosodik a történelem hatóereje: a családi titok a posztkommunista ország történelmének titkaival elegyednek. Alice Zeniter az Ecole Normale Supérieure hallgatójaként a 2008-209-es tanévben az Eötvös Collegium francia lektora volt. Oktat a Paris III Egyetemen, és dramaturgként dolgozik.

Pozsonyi Zoltán könyve egy nagykunsági redemptus família majd két évszázadon átívelő történetét eleveníti meg a család vagyoni helyzetét megalapozó, a helyi vezetőrétegbe emelkedő őstől az utódok generációin át, akik különböző módon éltek a rájuk hagyott anyagi és nem anyagi jellegű örökséggel. Bepillanthatunk a Túrkevén élő Felsővályi Vincze család tagjainak élet-, illetve karriertörténeteibe, a családi konfliktusba, egy ötven esztendőn át tartó birtokperbe, amely többször átrajzolta az egyes generációk esélyeit, társadalmi pozícióit. A gazdag forrásanyag intenzív vizsgálata, a vizsgálati lépték lekicsinyítése révén plasztikusan tárulnak fel az egyes szereplők személyközi viszonyai, egyéni életstratégiái és a mindennapok életteli világa, amely legtöbbször rejtve marad a múlt iránt érdeklődők előtt. A térben is kiszélesedő történet során izgalmas elemzéseket olvashatunk a helyi közösségek és a benne élők kapcsolatáról, valamint a polgárosodás útjára lépő késő rendi társadalomban identitásukat kereső, státuszpozíciójukat alakító emberekről. Ajánljuk a könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a társadalomtörténet és a családtörténet iránt, s szívesen elmerülnek a régmúlt korok hétköznapjainak világában.

A Hotel Havanna elsősorban érettségével, az írói eszközök eredményes használatával lepi meg az olvasót. Hidas Judit jól ért annak szemléltetéséhez, hogy a szeretetfüggő emberek gyengeségük fitogtatásával hogyan kerekednek a másik ember fölé. A szerző finom iróniája és a jelenetek sok meghökkentő fordulata pedig mindezt mulatságossá is teszi. Hidas Judit vérbeli elbeszélő, és más, nemrég jelentkezett fiatal írókkal, Szvoren Edinával, Csobánka Zsuzsával, Potozki Lászlóval, Szabó Róbert Csabával együtt a magyar elbeszélés egyik megújítójának ígérkezik." (Marton László) A kötet alcíme "szelíd történeteket" ígér, de ez ne tévesszen meg senkit. A Hotel Havannában összegyűjtött írások kegyetlen szövegek. A zavarba ejtő az, hogy mindebben nincs semmi rendkívüli. A történetek a mai Magyarországon játszódnak, és minduntalan ráismerünk az alakokra, a helyzetekre. A kép aggasztó, de hiteles."

A kötet egyedülálló érdeme, hogy a módszeresen elkövetett katyni tömeggyilkosságokat történeti hátterükbe helyezi, érvelését a legújabb nemzetközi kutatási eredményekre alapozza, s először közli e témakör legfontosabb dokumentumait. Így egyfajta sajátos történelmi narratívát kínál. Az 1918 végén függetlenné vált Lengyelország az 1930-as évek végén német-szovjet harapófogóba került. A két hatalom 1939. augusztus 23-án tíz évre szóló megnemtámadási egyezményt kötött, amelynek titkos kiegészítő jegyzékében felosztották egymás között Közép- és Kelet-Európát, összesen hat országot. Szeptember folyamán együttesen szétzúzták Lengyelországot, majd határ- és barátsági egyezményt kötöttek. Nagy-Britannia és Franciaország a Lengyelországnak adott függetlenségi garanciája nyomán hadat üzent Németországnak, s ezzel megkezdődött a második világháború. 1940. április 3. és május 19. között a szovjet titkosszolgálat, az NKVD 14 552 lengyel tisztet mészárolt le. Sztálin 1941-ben Sikorski lengyel miniszterelnöknek azt válaszolta, hogy a tisztek minden bizonnyal Mandzsúriába szöktek. A lengyelek azonban hiába kutattak utánuk. A szovjet hatóságok dezinformálták őket, sőt 1990-ig nagyrészt a nemzetközi közvéleményt is. A lengyel értelmiség szisztematikus kiirtása s vele a lengyel függetlenség esetleges visszaállításának megakadályozása a szovjet és német félnek egyaránt érdekében állt. A szovjetek által elkövetett katyni mészárlás Kelet Golgotájának szimbóluma, amely büntetlen maradt.