LHarmattan Kiadó strana 9 z 11

A kötet a Magyarországon 2010 és 2020 között épült református templomok tizenöt szép példáját mutatja be. A válogatást főképpen az a szándék határozta meg, hogy rávilágítson a magyar református templomépítészetben érvényesülő kortárs építészeti tendenciákra, és arra, hogyan illeszkednek ezek az alkotások az általánosan jellemző magyar építészeti megoldásokhoz. A kötetbe válogatott templomokról írt tanulmányokat gazdag képanyag illusztrálja. Az építészeti szempontból készült tanulmányok a Károli Gáspár Református Egyetem művészettörténet szakos hallgatóinak és oktatójuk, Ordasi Zsuzsanna művészettörténész, egyetemi docens munkái, a 2019/2020-as tanév tavaszi félévében tartott "Kortárs tendenciák a magyar építészetben" című szeminárium keretében folyt kutatómunka gyümölcsei. A közös feldolgozás lehetőséget teremtett az önálló kutatási folyamatok elsajátítására és szervesen illeszkedett a hallgatók művészettörténeti tanulmányaiba is.

Ez az első monográfia, mely Jubáltól, aki Mózes első könyve szerint "atyja minden lantosnak és fuvolásnak", a nagy zeneköltő Dávid királyon át a Templom ceremóniáiig és a zsinagógákig követi a bibliai idők egyházi örökségét, nemcsak a zsidó, de a keresztény egyházakban is. Külön figyelmet szentel az askenázi és a szefárd diaszpóra eltérő és sokszínű zenei hagyományának. Olyan történetet tár a szemünk elé, melynek drámai eseményei (a keresztes hadjáratok, a Spanyolországból való kiűzetés) messze visszhangzó zenei következményekkel bírnak, és amelyben voltak boldog kiteljesedést hozó oázisszerű pillanatok is (Córdobában vagy Firenzében). Ez a kötet egyszerre kultúrtörténet és zenetörténet, és a világon elsőként háromezer évre visszatekintve tárja elénk a zsidó vallás, a zene és a tág értelemben vett zsidó kultúra szövedékét. A történeti fejezeteket a 30 legjelentősebb zsidó zeneszerző életrajza egészíti ki.

Király Levente a párhuzamos világok utazója. Novellái váratlan ponton nyitnak, hirtelen érnek véget, és miközben az olvasó még folytatná az előző történetet, meg szeretné érteni, még forgatni szeretné mondatait, az író már egy új történetbe fog. A szellemes, frivol és szürreális írások egy-egy távoli világ rejtjeles üzeneteit sűrítik magukba, úgy, hogy gyakran a kód is elveszett, vagy nehezen rekonstruálható, hiszen az univerzális nyelven érkező üzenetet olyan lények fordították magyarra, mint például egy focirajongó pápa, beavatott baromfiak csoportja, vagy egy naiv holdutazó. Ezeket az üzeneteket megkapni egyáltalán nem veszélytelen, hordozóik, azaz a mesélők gyakran kerülnek fájdalmas határhelyzetekbe, amikor is rájönnek: el kell számolniuk egész eddigi életükkel, mert a háttérben, igaz, láthatatlanul, de állandóan felbukkan a küszöb megvesztegethetetlen őre. „Tégedet hívnak hogy?”, kérdezi, közben finoman végigsimít a hátamon. Megmondom neki a nevem. „Jól van, Dianna, te lenni szép, bőröd lenni barsóny. Most én elkezd massázs, te nem félni, csak ellazít magad mindenhonnan.” Úgy érzem, ellazultam, mindjárt lefolyok az ágyról. „Nem jó, kiccsillag, te lenni mindenhol vas. Mi baj veled történni?” Nagy levegőt veszek, és elkezdem mondani.

Luther éppen 500 évvel ezelőtti wormsi parrhesiájának (bátor kiállásának) hamleti tétje volt: "lenni vagy nem lenni". Lehetséges-e a lelkiismeretnek engedve kiáltani a felismert igazság ügyében, ha a világ ostobának tartja ezt a magatartást? Luther a különféle maszkokban rejtőző, ám paradox módon önmagát így kinyilatkoztató Isten bohócának nevezte magát. Létbátorság és szenvedélyes Istenszerelem kellett ahhoz, hogy vállalja annak kockázatát, hogy az evangélium áttöri-e a reá rakódott emberi hagyomány kőkemény talaját. Luther fellépése korszakváltást eredményezett, s Európa szellemi térképét viharsebesen átrajzolta. Merész, plebejus (olykor blaszfém) képei, sziporkázó paradoxonjai ötszáz év után is találóak, képesek megmozgatni a 21. század emberének hitét és gondolkodását. A könyv tizenöt fejezetben tekinti át az életmű egy-egy szeletét, amelyekhez - formabontó módon - tizenöt exkurzus társul: a nem lelkész szerző igehirdetései. Luther teológus volt, aki minden embert jó vagy rossz teológusnak tekintett. A teológia az egyház tudománya, de az egyház ma sem lehet szubkultúra; a világ felé van küldetése. A lutheri teológia fényében született prédikációk a "világnak is üzenő" egyházi kontextusba kívánták visszahelyezni az életművet. Amikor a szerző 2004-ben Princetonban az amerikai Luther-kutatást tanulmányozva "Isten maszkjaival" kezdett foglalkozni, senki sem sejthette, mily aktualitást nyer a téma alig másfél évtizeden belül.

Kevés olyan eseménye van a magyar történelemnek, amely oly gyökeresen változtatta volna meg hazánk történetét és nemzetünk sorsát, mint az 1920. június 4-i trianoni békediktátum. A százegy évvel ezelőtti tragikus momentumra sajátos módon emlékezik ez a kötet. A Trianoni kiskáté lapjairól ugyanis kérdés-felelet formában, rövid terjedelemben és közérthető módon, ugyanakkor szakmailag megalapozott, történetileg hiteles és minden tekintetben tárgyilagos információkat szerezhet a békediktátumról az olvasó. Valóban gróf Tisza István volt a felelőse a Nagy Háború kitörésének? Hogyan szállták meg a csehek a Felvidéket? Mi történt 1918. december 1-jén a gyulafehérvári román nemzetgyűlésen? Milyen szerepe volt Mária román királynénak Párizsban? Milyen kapcsolat volt a román békedelegáció és a francia szabadkőművesség között? Hogyan vonult be Horthy Miklós Budapestre? Milyen hatása volt Apponyi Albert párizsi beszédnek? Hogyan történt a békeszerződés aláírása? Mi lett a sorsa az Osztrák-Magyar Monarchia közös vagyonának? Meddig volt érvényben a trianoni békediktátum? Ezekre a kérdésekre is választ talál az, aki elolvassa ezt a könyvet. A Gulyás László - a Szegedi Tudományegyetem professzora, a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadója - által szerkesztett és a Trianon Kutatóintézet által kiadott kötetben fölvetett, a trianoni békediktátumhoz kapcsolódó százegy kérdésre a rövid, közérthető, de tudományos alapokon nyugvó válaszokat huszonegy, a témában járatos és elismert szakember adja meg. A történelmi Magyarország megszűnésének és a trianoni békediktátum létrejöttének 101. évfordulójára megjelent kiadvány a történészszakma, a felsőoktatás és a köznevelés színterein tanuló diákok, valamint a magyar múlt iránt érdeklődő nagyközönség számára egyaránt hasznos és hiánypótló olvasmány.

Merce Rodoreda (1908–1983) a modern katalán irodalom legtöbbet fordított klasszikusa. Bár a Spanyol Polgárháború végétől negyvenhárom éven keresztül száműzetésben élt, és a kötetünkben szereplő két regény Genfben íródott, mindkettőben Barcelona ikonikus helyszínein zajlik a cselekmény: A Diamant tér főhősének tágabb értelemben vett otthona a város talán legkatalánabb negyede, Gracia, A Kaméliás utca Cecíliája pedig a híres sétálóutcára, a Ramblára jár ismerkedni, és nagy álma eljutni a Ramblán található operaházba, a Liceuba. Két nagyon különböző, sodródásában mégis hasonló női sorsot ismerhet meg az olvasó a két regényen keresztül: míg Natalia a házasságot választja, Cecília, a talált gyerek, első, önzetlen szerelmei után férfiak kitartottjaként próbálja megőrizni szabadságát. Választásaik, a kiszolgáltatottság elleni küzdelmük szempontjából örök érvényű történetekről van szó. Amit Kulin Katalin írt A Diamant tér első magyar kiadásának évében a regény főszereplő-elbeszélőjéről, igaz A Kaméliás utca Cecíliájára is: „Öntudatra ébredésének folyamatában egy, a történelem peremére szorult réteg küzdelmét, egy egész népnek a kultúrája visszahódításáért folytatott harcát is kell látnunk. Végső soron mindazok sorsát, akik elhagyatottak, akiknek Lázárként kell megelégedniük a hatalmasok lakomája után maradó morzsákkal.” (Filológiai Közlöny, 1978)

Mindig érdemes régi nagyjaink felé fordulni. Különösen útkereső időkben. S még inkább akkor, ha tetteik és moráljuk fáklyaként mutat utat a mai kor emberének, a mai kor vezetőinek. A magyar történelemben volt három olyan nemzedék, - Szekfű Gyula kifejezésével élve - akik a modern, népképviseleti Magyarországot teremtették meg, s akiknek legnagyobb egyéniségei, politikusai egyben mind jelentős tudósai is voltak a hazának. Ők azok, akik Kölcsey jelszavát "A haza minden előtt!", nem forrófejű forradalmárként képviselték, hanem a politika és a tudomány összes jelentős grádicsát bejárva tudós politikusokként építették fel a modern magyar államot. Ők azok, akik a kiegyezés politikai arénáját megalkották, s ők azok, akik majd a Magyar Tudományos Akadémia elnökeiként egyben a kultusztárcák irányítói is voltak a trianoni tragédiáig terjedő fél évszázadban. Eötvös József, Trefort Ágoston, Lónyay Menyhért, Eötvös Lóránt és Berzeviczy Albert pályája, tudósi és politikusi működése egy kor lenyomata: a tudós politikusok koráé. E kórról, és "statusférfiairól" szól e kötet.

Szőke, göndör loknijai lebegnek, amikor lép, egy-két foga éppen hiányzik, a lépte könnyű, a szíve erős, és úgy hívják: Ine. Akivel pedig legjobban szeret együtt lenni, az Hasse, a kisöccse. A világhírű norvég író, Tore Renberg (1972, Stavanger) és szerzőtársa és egyben a kötet illusztrátora, Oyvind Torseter (1972, Oslo) ezúttal gyermekeknek szóló kötettel jelentkezik a magyar közönség előtt.