LHarmattan Kiadó strana 9 z 12

Az élet növekedése csendben, sötétben történik. Nem akkor, amikor mindent átlátsz. Nem akkor, amikor tudod, hova tartasz. Tanulj bizalommal várni, kivárni! Időre van szükséged ahhoz, hogy a lelked, az életed kibontakozhasson. Isten hat és működik benned, körülötted, még akkor is, ha nem érzed a jelenlétét. Ezt a ráhagyatkozást az imában gyakorlod. A belső ima érdeklődő, figyelmes jelenlét, amely a bizalmat erősíti. Nem kímél meg attól, ami fáj. Új szemmel nézhetsz arra, ami van. Megbékélhetsz vele.

Jézus a lelkivezetés igazi mestere, aki újabb és újabb utakra hív minket. Nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró, hanem egymást követő utakra. Mindegyik út új kihívásokkal szembesít, de végigjárva egyre mélyebben ismerjük meg Jézust, és a korábban megtalált utak is egészen különleges módon tökéletesednek. Ez a könyv elsősorban a lelkivezetőknek szeretne segítséget nyújtani, akik - akárcsak Jézus - azon fáradoznak, hogy elkísérjék az embereket Istenhez vezető útjukon. Ugyanakkor szól mindannyiunkhoz, akik úton vagyunk Jézus és az Atyaisten felé.

Szeretne találkozni igazi "királylányokkal"? Olyanokkal, akikért a mesei hős életét is kockára téve elindul, hogy akár csak egyetlen pillantást vethessen rájuk? Esetleg "tündérekkel", akik játszi könnyedséggel teljesítik a vágyakat, de hatalmuk tudatában ugyanilyen könnyedséggel veszejtenek is el, ha óvatlanok vagy tiszteletlenek vagyunk velük? Netán "boszorkányokkal", aki olyan titkok tudói, amelyekkel nemcsak élni, de egyben ölni is lehet? Akkor nézzen mélyen a saját lelkébe, mert ott megtalálja mindhármat! A kötet a mesék bölcsességének segítségével a női lét három alapvető szakaszán vezeti végig az olvasót, feltételezvén, hogy a mai világban semmivel sem nehezebb királylánynak, tündérnek vagy boszorkánynak lenni bármely nő számára, mint hajdanán... Ezek ugyanis olyan női minőségek, amelyeket nagyon jól ismerünk, élünk benne vagy vele, csak éppen nem kapcsoljuk össze az éppen aktuális életkorunkkal, élethelyzetünkkel. Hajdani őseink az életről, a női élet ciklusairól szóló minden tudásukat "elmesélték" - "bele-mesélték" a következő generációk tudatába. "Rólad szól a mese, csak a név más" - mondja Horatius, ahhoz azonban, hogy megtaláljuk/felismerjük benne magunkat, nem mindig vagyunk készen. Bár a mese a mai napig úgy működik, mint Ariadné fonala, mert a megrekedt, válságba került ember ebbe kapaszkodva újra megtalálhatja a helyét a számára elidegendett világban, mégis egyre nehezebben tudjuk megragadni ezt a segítséget. A kötet fő célja, hogy a választott népmesék felfejtésével ráébressze a meséről (és egyben a képi gondolkodásról) leszokott mai olvasót, mesehallgatót, hogy mekkora erő és tudás az, amit a sarokba állítottunk...

Az 1990 előtti állambiztonsági ügynökhálózat tagjainak tevékenysége, a "besúgás" az államszocialista diktatúrával való kollaboráció egyik sajátos formájának tekinthető. A kötet a még aktív hálózati személyek által a Kádár-korszakban írt -megbízójuk, a titkosrendőrség által íratott- visszaemlékezések segítségével vizsgálja a rendszerbefoglaltságnak, a kollaborációnak a fokozatait, formáit, minőségi eltéréseit. Az ügynökök által elbeszélt saját történetek lehetőséget teremtenek annak a tanulmányozására, hogy a hosszabb ideje dolgozó hálózati emberek miként reflektáltak saját hálózati működésükre - nem utólag, hanem "menet közben", ügynöki munkájuk sűrűjében. A szövegek alapján képet alkothatunk az ügynök, mint kollaboráns identitásáról. Végső soron a visszaemlékezések révén első kézből szerezhetünk információkat arról, hogy a besúgók miként vélekedtek magáról a besúgásról

"Ez a vademecum ("gyere velem") a kíváncsiak és vállalkozó kedvűek számára született. Azoknak, akik szeretnék megismerni saját lelki működésük titokzatos világát. De nem öncélúan! Szeretnének e tudás által olyan lehetőségekhez és készségekhez jutni, melyekkel elősegíthetik testi-lelki egészségük megőrzését, jó közérzetük, fizikai fittségük, lelki egyensúlyuk fenntartását. Azokhoz is szól ez a könyv, akik hajszoltak, fáradtak, kimerültek, szomorúak, kisebb-nagyobb "ideges tünetekkel" bajlódnak, esetleg valamilyen testi működészavar már előállt náluk. Mi történik velünk életünk stresszeiben? Mi zajlik ilyenkor testi-lelki működéseinkben? Milyen hasznos megküzdési lehetőségeink vannak, és melyek a veszélyes kiútkeresések? Mi tesz bennünket erőssé, szívóssá, küzdőképessé? Mi tart egészségben? A válaszokat praktikus gyakorlati útmutatóval együtt kaphatjuk meg ebben a könyvben. Aki szereti jól érezni magát a bőrében, szeret örülni az életnek, az tartson velünk: kacagjunk, kocogjunk, lazítsunk!" (a Kiadó)

E rövid összefoglaló Assisi Szent Ferenc lelki tapasztalatát műveiből kiindulva mutatja be, három fő témát véve alapul: az Úr Lelkének birtoklását, a tulajdon nélküli életet, valamint a viszonzásra törekvést. Assisi Szent Ferenc írásainak alaposabb megismerése során kiderül, hogy minden intelem, szabály, ima valamilyen módon ezzel a három fő gondolattal függ össze. Ferenc tapasztalatában ezek központi elemek, így alapvetőnek kell lenniük minden lelkiség számára, amely valóban ferencesnek vallja magát.

Mintegy két és fél évszázada, hogy a magyarigeni prédikátor, Bod Péter (1712-1769) Magyar Athenas című munkájának bevezetőjében időtlenül szól hozzánk, s a 20. század, illetve korunk írói, politikai moralistái számára egyaránt érvényes módon figyelmeztet „az írástudók felelősségére”. A jelen tanulmánykötet, mely Bod Péter születésének háromszázadik évfordulója alkalmából kerül közreadásra, minden tekintetben követi az idézett sorokban megfogalmazódó maximákat, vagyis hű tükörképét adja az egyes szerzők kutatói, írói felelősségvállalásának. Hogy milyen mértékben tudtak megfelelni az elvárásoknak, azt az olvasó értő ítéletére kell bízniuk, tudva azt, hogy ez a kiadvány „inkább JÓ IGYEKEZET MINT KÖNYV”.

A „portugál dráma” szókapcsolat hallatán mostanában elsősorban gazdasági, pénzügyi válsághírekre asszociálunk, ezúttal azonban a világ legszomorúbb népének irodalmi terméséről van szó. Pessoa-ról vagy Saramago-ról mindenki hallott. Ezen kötet fiatal szerzőiről nem feltétlenül. Pedig posztdramatikus építkezéstechnikájukkal máris figyelemreméltó erővel jelenítik meg a periférikusság problémáit. Jelentőségük egyelőre nem vetekedik az említettekével, vagy egyéb emblematikus portugál hírességével, ugyanakkor Vasco de Gama és José Mourinho vére ott lüktet bennük, a soraikban, ott a lefedett bú, a hiány, az örök elveszettség, bármennyire dolgoznak ellene és viselkedik felül ezek a sóvárgó, furcsa, világvégi lelkű, nagy szívű emberek, akár irodalmárok, akár hajósók, akár futballedzők.

Hiába a II. világháború óta eltelt hetven év, hiába a sokféle feldolgozás, könyv és tanulmány, a háború magyar fejezete amely a szovjet területek majd hároméves megszállásával kapcsolatos gyakorlatilag mindmáig ismeretlen még a legszűkebb szakmai közegben is. Az oroszországi archívumok, mindenekelőtt az Oroszországi Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) Központi Archívuma végre e tekintetben is hozzáférhetővé teszi a magyarországi megszálló csapatok háborús bűncselekményeinek dokumentumait. Jelen kötet a magyar megszálló erők szovjet területen játszott szerepéhez nyújt eddig ismeretlen, elsődleges forrásokat. Az Álgya-Pap Zoltán tábornok és társai, valamint a Somlay tábornok és társai ellen 1947-ben lefolytatott perek anyagaiból e kötetben olvashat először a magyar olvasóközönség unikális dokumentumokat. A magyar rendfenntartás a hiedelemmel ellentétben nemcsak Ukrajnára, hanem Oroszország főképpen brjanszki, kurszki, harkovi és voronyezsi területeire, valamint Belorusszia jelentős körzeteire terjedt ki, ami együttesen Magyarország területének többszöröse. 1941 őszétől a Szovjetunió területén több mint félmillió négyzetkilométeren a magyar csapatok láttak el megszálló feladatokat. Jelen könyv hiteles dokumentumai feltárják e történet megdöbbentő részleteit.

A kötet a hazai szöveg-kép kutatások senki földjéről, az illusztrációról szól.Korunk befogadás-központú tárgymeghatározásai pedig egyre időszerűbbé teszik a kérdést: miért nem jut több figyelem az irodalmi művet megérteni segítő illusztrációnak? Miért nem tartjuk fontosnak azt, hogy a képeskönyvek és a tankönyvek ábrái igényesek vagy giccsesek-e, hogy a verseskönyvek illusztrációi autonóm módon reflektálnak-e saját eredetükre, a szövegre. A felvetés a teoretikus szempontrendszerekre, a kritikai és az oktatási gyakorlatra egyaránt vonatkozik, hiszen az egymást átfedő médiumok befogadásának folyamatát ezek az intézményi formák értelmezői stratégiák kimunkálásával, a későbbi kánonok kialakításával segíthetnék elő. A kötet nem képelemzéseket tartalmaz, az illusztrációt nem önmagában a művészettörténet vagy a művészetelmélet nézőpontrendszerét felhasználva mutatja be: a figyelmet a kép eredetére, az irodalmi műre magára is ráirányítja. Példaanyagát a leporellók, a tankönyvek, a kortárs versek és illusztrációik, valamint Az ember tragédiájának néhány grafika-sorozata képezi.

A könyv, melyet kezében tart az olvasó, ötödik kiadásban jelenik meg Magyarországon. A Füstös képek címen ismertté vált, a "cigány világot" belülről bemutató regény ma már fogalommá vált a cigányságot kutató szakemberek körében. 1975-ben, a regény első kiadásának megjelenésekor sokkolta a cigány és nem cigány olvasókat egyaránt. A művet később még 19 országban adták ki. Az író a cigány próza megteremtője, és nem riadok vissza kimondani, hogy Lakatos Menyhért regénye a magyarországi cigányság "Száz év magánya". A nyolcszáz éve Európában élő cigányság életének ábrázolása szépirodalmi teljesítmény, írói bravúr, egy eddig ismeretlen világ belső viszonyait feltáró írásmű. Egyszerre mindegyik, de leginkább korrajz. A Füstös képek a cigányok vad és mégis emberi viszonyainak, kapcsolatainak bonyolult összessége. A "magamat jöttem megmutatni, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak" kitárulás szándékával a világ felé. Emlékszem, amikor összeültünk páran tenyérnyi albérleti szobájában, hogy felolvasson készülő regényéből. Megkért, írjak mottót regénye elé, én meg nem tudtam, mi az a mottó. Elvette táskámban lapuló verseimet, és kiválasztott egyet. "Ez a mottó", mondta, és kézirata elé illesztette. Vidámak, élcelődők, hangosak, kibírhatatlanok voltunk. Később, ahogy az írás haladt előre, egyre mélyebbre hatolva a "cigány világ" bugyraiba, egyre inkább rátapintott életünk valamely szegmensére, kezdtünk önmagunkra, családtagjainkra, rokonainkra ismerni, és egyre csendesebbek lettünk. Elcsendesedtünk, mert ráismertünk múltunkra, a mi világunk rejtett dimenzióira. Szinte ma is hallom Menyhért keserű iróniáját, legtöbbször öniróniáját. Megmutatta, hogy érző, gondolkodó, hús-vér emberek vagyunk, akik idetartozunk, ez a hazánk, hisz ebből a földből nőttünk ki mi is. A barátról, az alkotótársról, a tanítómesterről, a művészről, a magyarországi cigány irodalom fundamentumáról, az első tudatossággal gondolkodó cigány emberről nehéz múlt időben beszélni. Lakatos Menyhért nekem ma is jelen van, igaz, lassan halványul a kép, de egyre közelebb kerülünk egymáshoz a transzcendens világ árokpartján, ahol együtt tépkedjük a selymes virágszirmokat, mint egykor a Virágárok utcában, ahol megszületett a Füstös képek. -(Choli Daróczi József)

Mark Collins regénye, a "Hazátlanok" egy olyan történetet mesél el, néhány hétköznapi, egyszerű ember sorsán keresztül, ami nekünk, magyaroknak különösen érdekes lehet, hiszen az 1956-os forradalom utóéletének egy eddig elhallgatott, szinte elfelejtett epizódjáról rántja le a leplet. Lovas Sándor és társai a levert forradalmat követő megtorlás elől menekülnek Ausztriába, majd onnan jutnak tovább a távoli, ismeretlen és -mint hamar meglátják- szegény Írországba. A smaragd sziget ezekben az évek nem igazán ragyogott: munkanélküliség, nélkülözés és reménytelenség jellemezte, az ideérkező menekülteknek is eben kellett tehát osztozniuk. Az évekig táborba zárt Lovasék végül nem találtak más kiutat, éhségsztrájkba kezdtek. Collins körültekintően, alapos kutatómunka után megírt regénye nem pusztán remek olvasmány, de egyben a fiatal ír szerző személyességgel átitatott visszaemlékezése magyar nagyszülei történetére.

"...Ma oly kíváncsian és kétségbeesetten utazik mindenki, remélve, hogy valahol még olyan helyre bukkanhat, ami más, mint a többi; hogy találhat egy-egy fölfeslő szálat ezen a fojtón sűrűre szőtt hálón, egy hasítékot, amin át szabad levegőre juthat. Az egzotikum önmagában ehhez kevésnek bizonyul, hiszen az sem más, mint a hétköznapok világának erősen színezett és émelyítően cukros változata; akibe pedig egyszer befészkelte magát a sivárságnak ez a kényelmetlen érzése, aligha elégszik meg az ínycsiklandó különlegességekkel, hanem valami mást keres. Ez a bizonyos más valaha mindenki számára a szentként elismert és tisztelt helyeket jelentette, és semmiféle kétség nem merült fel a tekintetben, hogy ilyen helyek léteznek, és ezek lazították fel a teret és időt olyannyira, hogy az ember kényelmesen meg tudta vetni rajtuk a lábát..."

Füzesséry Éva regényes önéletrajza a háborúnak és a szovjet megszállásnak, valamint az 1956-os forradalomnak, a huszadik század politikai és társadalmi földrengéseinek emberi következményeit vizsgálja. Feloldódhatnak-e a gyermekkorban eltemetett tragédiák, amikor úgy látszott, többé semminek nincs értelme? Hogyan ne váljunk passzív áldozattá, zsinóron rángatott bábbá a sors kezében, Joyce szavaival, saját életét élhetetlen Töprengővé? A szerző magával ragadja az olvasót az útkeresésben. Azon erő forrását kutatja, amely megengedi, hogy, mint Indiana Jones, az űrre lépve hidat teremtsünk az előttünk tátongó szakadék fölött. Hogyan kerekedhet felül a belső pszichikai erő az ellenséges külső körülményeken?

Sipos János 1987 óta több mint tízezer dallamot gyűjtött török, azeri, karacsáj, kazak, kirgiz és türkmén népektől, és különböző nyelveken 14 úttörő kötete jelent meg e népek népzenéiről. Mostani könyvében a kaukázusi karacsáj-balkár nép zenéjével ismerkedhet meg az olvasó. E török nép jelentőségét növeli, hogy ősei abban a Kazár Birodalomban éltek, ahol a magyarok ősei is hosszú időt töltöttek el. Olvashatunk a kaukázusi kutatásokról, a karacsáj nép kialakulásáról és népzenéjének magyar vonatkozásairól, lapozgathatjuk a bő kottagyűjteményt és a karacsáj dalszövegeket magyar fordításukkal együtt. A DVD melléklet pedig a legszebb karacsáj népdalokat mutatja be, bőséges videó felvételekkel, kottákkal és hangzóanyaggal.

A norvég szerző második, magyar fordításban megjelent regényének középpontjában egy kis család áll: anya, apa és Jarle. Ők az Orheim-társaság. Stavangerben, Norvégia olajfővárosában élnek, egy autóbeállóval rendelkező sorházban, és az egyetlen, amit szeretnének, az, hogy minden rendben legyen. De mi történik apával? A regény elbeszélője emlékezetében a 80-as években kamasszá érő Jarle életének meghatározó epizódjai pörögnek le: a hétvégi focik apával, a nyomasztó családi kirándulások, az első csók és az első cigi, az első igazi barátság, a gyermekkor lezárását jelentő évzáró bankett. Az eseményeket pedig az elbeszélő számára különösen fontos és egyben az évtizedet is jellemző zenék festik alá. Az ifjú Jarle minden porcikájával arra vágyik, hogy a legjobbat hozza ki abból a világból, amiben él, anarchistává és feministává válik, lázad mindenféle igazságtalanság ellen. A "Mégis van apám" tulajdonképpen a "Szerettem másképp is" (L'Harmattan Kiadó, 2009) című regény előtörténetének tekinthető.