Libri Könyvkiadó strana 14 z 126

"Legdrágább, egyetlen Szerelmem! Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak úgy léphetünk tovább, ha egyikünk nagy merészségre szánja el magát." A nő gyönyörű, gazdag, kifinomult, aki éli a gondtalan feleségek életét. A férfi szabad, szenvedélyes, sebzett lelkű, zabolázhatatlan. Semmi sem indokolja, hogy ők ketten egymásba szeressenek, a sors mégis szenvedélyes köteléket fon közéjük... Negyven évvel később a fiatal, ambiciózus újságírónő titokzatos szerelmes levélre bukkan a könyvtárban. Az érzelmektől átitatott üzenet meglepően nagy hatással van rá: mindenképpen ki akarja nyomozni az ismeretlen férfi és nő történetét. Ha kiderülne, hogy a szerelmük beteljesedett, talán arra is van remény, hogy az ő összekuszálódott élete is jó irányt vegyen... Az utolsó szerelmes levél csodálatos romantikus történet szerelemről, kitartásról és összetartozásról, az egyik legnagyobb kortárs brit mesélő, Jojo Moyes tollából. A regényből 2021-ben készült filmes változat Shailene Woodley, Felicity Jones és Callum Turner főszereplésével.

A legközérthetőbb, leglátványosabb könyv a pénzről Mindig is kíváncsi voltál arra, hogyan működteti a pénz a világot? Ebben a könyvben minden kérdésedre választ kapsz. Hogyan jött létre a pénz? Mi a különbség a bevétel és a nyereség között? Hogyan szabályozza a nemzeti bank a forgalomban lévő készpénz mennyiségét? Mikor jó ötlet hitelt felvenni? Mibe fektessük a pénzünket? Hogyan gondoskodhatunk a nyugdíjunkról? A Mindent a pénzről átlátható, megvilágító erejű ábrákkal és világos, ugyanakkor élvezetes nyelven magyarázza el, amit a modern pénzügyi rendszerről, a vállalkozások, az állam és az egyén pénzügyeiről mindenkinek tudnia kell.

„És ha egy nap valami hatalmas, lapos pusztaságban vándorolva elfogja a kétségbeesés, majd megáll egy helyben, lehunyja a szemét, és a sólyomtollra gondol, amit Pari a sivatagban talált. Elképzeli, ahogy kihullik a madár tollazatából fent, a felhők között, majd’ egy kilo-méterrel a világ felett; pörög, forog az örvénylő levegőben, a rohanó szelek sok-sok kilométeren át kergetik a sivatag, a hegyek fölött, és végül leér a földre – bármilyen valószínűtlen is, pontosan annak a kőtömbnek az aljában, ahol a húga megtalálja. És akkor majd elcsodálkozik, és feléled benne a remény is, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. És bár ennél több esze van, ettől majd megerősödik a szíve, kinyitja a szemét, és továbbmegy.” Khaled Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók – amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelem-gazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel. KHALED HOSSEINI afgán származású, Amerikában élő író 1965-ben született. Orvosnak tanult. Előző két regénye, a Papírsárkányok (2003) és az Ezeregy tündöklő nap (2007) 80 országban, összesen 40 millió példányban kelt el. 2018-ban megjelent művével, az Ima a tengerennel Hosseini a menekült-válság áldozatainak állít emléket, és a könyv összes bevételével a menekülteket segítő szervezeteket támogatja.

„Látnom kellett, ahogy pénzért árvákat raboltak ki, éheztettek halálra és égettek el. Rég elhatároztam, hogy… egyetlen polgár sem törődik azzal, ha egy árvát kirabolnak, éheztetnek vagy megölnek – egy halott tulajdonát még egyszerűbb birtokba venni, mint egy élőét.” Kate Barnard, a jótékonysági és javítóintézmények oklahomai állami biztosa, 1907–1915 Oklahoma, 1909 A tizenegy éves Olive tudja, hogy a mostohaapja nagyon nem helyénvalóan viselkedik a csaktó indián törzshöz tartozó gyámleányaival. Amikor az idősebb lány eltűnik, Ollie attól félve, hogy a kisebbik lányra, sőt őrá is ez a sors vár, kézen fogja a hatéves Nessát, és az erdőbe menekülnek. A messzi Winding Stair-hegységbe tartanak, ahol azonban törvényen kívüliek, kincsvadászok és mindenre elszánt, veszélyes csavargók tanyáznak, akiktől semmi jót nem várhatnak… Oklahoma, 1990 Valerie Boren-Odell vadőr új munkahelyére, a Horsethief Trail Nemzeti Parkba érkezik. Egyedülálló anyaként úgy gondolja, ez a szép, nyugalmas vidék jót tesz majd a kislányának is. Ám alighogy szolgálatra jelentkezik, máris szembesülnie kell a park megnyitása körüli helyi vitákkal. Ráadásul eltűnt egy tizenéves túrázó, egy barlangból pedig gyerekek maradványai kerültek elő. Val megpróbálja kideríteni az igazságot, és az indián rendőrség egyik tagjának személyében szövetségese is akad. Együtt talán fény tudnak deríteni a régi titkokra, és a térség feledésbe merült, tragikus történetére. A vadon árvái a hatalomra és a fekete aranyra, azaz az olajra éhes kíméletlen földbárók korába vezeti az olvasót. Lisa Wingate valós történelmi tényeken alapuló regényében Kate Barnardnak állít emléket, aki a 20. század elején elszántan igyekezett leleplezni, hogy az oklahomai földbirtokosok miként húznak hasznot az elárvult, és rájuk bízott indián gyerekekből. A 20. század elején a földjogokkal kapcsolatos visszaélések zavartalanul virágoztak Oklahomában az őslakos indián törzsek elárvult gyermekeinek kárára. A hivatal által kinevezett fehér gyámok sokszor csak azért vették magukhoz ezeket a gyerekeket, hogy minden módon kihasználják őket. A kapzsiság és korrupció nemcsak a gyámokat fűzte egymáshoz, de lényegében mindenkit, a helybéli kereskedőktől az ügyvédeken át a hagyatéki bírókig. Gyerekek milliói váltak rabszolgává és a felnőttek meggazdagodásának eszközévé, a rendszer pedig, melynek védelmeznie kellett volna őket, részvétlenül nézte szenvedésüket. Lisa Wingate regénye annak a Kate Barnardnak állít emléket, aki mint a jótékonysági és nevelőintézetek újonnan megválasztott állami biztosa megpróbált gátat vetni a lelketlen visszaéléseknek.

1946-ban, tizenegy hónappal azután, hogy túlélte a holokausztot, Viktor E. Frankl pszichiáter Bécsben bemutatta később világhírűvé vált terápiás módszerét, a logoterápiát, amelynek középpontjában az élet alapvető értékei állnak. Frankl megfigyelte, hogy azok a foglyok találták meg legnagyobb valószínűséggel a túléléshez szükséges erőt, akik még láttak valamilyen értelmet az életükben. De vajon mi az élet értelme? Az élet különféle helyzetekbe sodor bennünket, de saját döntésünk, hogy ezekre miként reagálunk. Frankl logoterápiájának célja ennek a döntési szabadságnak a megélése, mert ha ezzel tisztában vagyunk, megérthetjük saját, személyes célunkat is. A világ alakulása időről időre bizonyítja, hogy Frankl gondolatai minden körülmények között aktuálisak.

"Akár trauma-túlélőnek tartod magad, akár nem, ez a könyv képes visszaadni az életed úgy, ahogy nem is gondolnád, hogy lehetséges." - Dr. Jon Kabat-Zinn A lelki sérüléssel vagy traumával kapcsolatban két veszélyes tévhit is él a köztudatban: az egyik szerint igazi trauma csak háborúk, természeti katasztrófák esetén érhet bennünket, vagy amikor fizikai erőszakot élünk át. A másik tévhit, hogy tehetetlenek vagyunk a trauma káros hatásaival szemben. Az igazság azonban az, hogy az életben mindannyian találkozunk traumával: egy életveszélyes betegség vagy a krónikus fájdalom is traumatikus esemény, ahogy traumatizál a szegénység, a rasszizmus és a nemi alapú diszkrimináció is. Az emberi kapcsolatok elvesztése súlyos megrázkódtatást jelenthet, de hasonló hatású lehet a munkánk elvesztése is. A jó hír azonban az, hogy léteznek olyan öngondoskodási módszerek, amelyek segítenek meggyógyítani a traumáinkat, és amelyek révén visszafordíthatjuk testünkre és elménkre gyakorolt hatásait. Az önismeret és a saját magunkkal való törődés eszközei mindannyiunk rendelkezésére állnak, így van esélyünk rá, hogy a trauma feldolgozása után egészségesebbek legyünk, mint valaha. Dr. James S. Gordon világszerte több ezer szenvedőt támogatott a szíriai menekültektől kezdve a szeptember 11-i terrortámadás túlélőin át, az érzelmi vagy fizikai betegséggel küzdő hétköznapi emberekig. Módszerének lényege, hogy a traumát erőforrássá változtatja rég elfeledett élmények, eltemetett érzések rétegről rétegre, lépésről lépésre való feltárásával.

1942-t írunk, a dél-olaszországi Torában mozdulatlanságba dermedt az idő: a helyi parasztok számára ez a világvégi kis falu mindennek a kezdete és a vége. Az itt élők mindent tudnak a földművelésről és az állatokról, de szinte semmit sem az emberekről... A tizenöt éves disznópásztor, Davide látszólag nem különbözik tőlük, mégis kívülálló: meg akar tanulni írni-olvasni. A fiú egyetlen szövetségese a faluban Teresa, a kötélverő lánya, aki művelt, eltökélt és merész: mindenképpen maga mögött akarja tudni a vidéki kilátástalanságot. Folyton azt hajtogatja, hogy egy nap elhagyja Torát, és Davide pontosan tudja, hogy így is lesz. A helyiek szűkös élete váratlanul felbolydul, amikor a fasiszta hatóságok Nápolyból harminchat zsidót rendelnek ki munkaszolgálatra, hogy segítsenek a mezőgazdaságban. Közöttük van a törékeny Nicolas és az apja, aki titokban iskolát szervez a szállásukon. Davide, Teresa és Nicolas a háborúnak köszönhetik, hogy találkoznak, ám ugyanez a háború örökre megpecsételi a sorsukat, és teljesen átrendezi a világukat is. A füzettolvaj a maga egyszerű, mégis a szív legmélyéig hatoló elbeszélésmódjával a legjobb kortárs olasz regényekhez hasonlítható. Akik szeretik Elena Ferrante vagy Donatella Di Pietrantonio prózáját, Gianni Solla regényében sem fognak csalódni.

"A legmakacsabb emlékkép a múltból, amely érintetlenül megmarad majd Samuel Adler emlékezetében, ez az utolsó kétségbeesett ölelkezés, és a könnyben úszó édesanyja lesz, akinek az öreg Volker ezredes fogta erősen a karját, és zsebkendővel integettek, miközben a vonat távolodott. Aznap lezárult a gyermekkora." 1938, Bécs. A hatéves Samuel Adler édesanyját hátrahagyva, egyetlen váltás ruhával és legnagyobb kincsével, a hegedűjével száll fel az utolsó Kindertransport vonatra, amely a nácik által megszállt Ausztriából az Egyesült Királyságba menekíti sok száz kisgyerekkel együtt. 2019. Arizona. A hétéves vak kislány, Anita Diaz édesanyjával menekül a fenyegető veszély elől Salvadorból, hogy az Egyesült Államokban találjanak menedéket. Érkezésük azonban egybeesik az új bevándorlási politika életbe lépésével, így a kislány hamar egyedül találja magát a menekülttáborban. A két történetet nyolc évtized választja el, ám szereplőik mégis egyfelé tartanak, hogy a találkozásuk gyógyírt hozzon sebzett lelkükre. A szél tudja a nevem mély és megindító regény a múlt és jelen összefonódásáról, a háború és bevándorlás továbbhullámzó hatásairól és az anyai szeretet és odaadás végtelenségéről.

Mi mindenre lehetünk képesek, miközben alszunk? Anna Ogilvy, az ígéretes fiatal írónő egy éjszaka álmában, minden előzmény vagy indíték nélkül halálra késel két embert, és azóta nem ébred fel. A bulvárlapokban Csipkerózsikaként emlegetett Annánál egy ritka pszichoszomatikus rendellenességet, "rezignációs szindrómát" diagnosztizálnak a neurológusok. Dr. Benedict Prince igazságügyi pszichológus az alvászavarral összefüggő gyilkosságok szakértője. Az ő módszerei jelentik az utolsó reményt, hogy megoldják a hírhedt "Anna O.-ügyet", és felébresszék a nőt, hogy bíróság elé állhasson. Miközben Anna az ébredés első jeleit mutatja, a férfinak meg kell állapítania, mi történt valójában, és hogy Annát felelősségre lehet-e vonni. Ahogy elkezdi Anna O. kezelését - tanulmányozza páciense álmait, átfésüli az emlékeit, felkeresi a gyilkosságok helyszínét -, sötét rejtély nyomaira bukkan. Anna felébresztése nem a történet vége, éppen ellenkezőleg: csak a kezdet.

„Szívszorító történet arról, hogyan jutunk el a traumáktól önmagunk megismerésén át addig, hogy szeretni tudjuk magunkat.” Samantha Young, a The New York Times és a USA Today bestsellerszerzője Ginny, aki éppen csak ismerkedik a felnőttléttel, New Yorkba utazik, hogy újra találkozzon egyetemi barátaival, köztük Finch-csel, a fiúval, aki elsőévesként dobta őt. Ginnyt annyira megviselte a szakítás, hogy anorexia alakult ki nála, amiről persze egyik barátja sem tud semmit… Nem is baj, hiszen Ginny amúgy is elhatározza, hogy New Yorkba költözésével új életet kezd: élvezni fogja a kalóriákat, amelyeket egykor megtagadott a testétől, és végre talál valakit, aki valóban szereti őt. Bár nem minden úgy alakul, ahogy Ginny eltervezte, Adriannel, a társaság egyik fiú tagjával egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám Adriannek is megvan a maga sötét múltja, ami megakadályozza, hogy viszonozza Ginny érzéseit, és Ginny számára is nagy a tét. Ha közel engedi magához Adriant, akkor lelepleződik féltve őrzött titka, hogy evészavarban szenved. Bár nem vágyik rá, hogy megmentsék, talán ő és Adrian segíthetnek egymáson, hacsak nem ejtenek a másikon még nagyobb sebeket… Emma Noyes, aki maga is a húszas éveiben jár, elképesztő empátiával és hitelesen mutatja meg a fiatal felnőttek szorongásait, és azt, ahogy az önmarcangolás, a gyermekkori traumák szinte lehetetlenné teszik, hogy őszintén kapcsolódni tudjanak egymáshoz. Ahogy Sally Rooney a Normális emberekben, úgy Emma Noyes is átütő erővel ragadja meg egy generáció életérzését.

Egy asszony, akinek választania kell férje, a király és a trónra törő testvére között... A vörös és a fehér rózsa között. Amikor Tudor Henrik felemeli az angol koronát a bosworthi csatatér sarából, már tudja, hogy feleségül kell vennie az ellenséges York-ház hercegnőjét, Elizabethet, hogy ily módon egyesítsék a csaknem húsz éve folyó háború által megosztott országot. Csakhogy a menyasszony még mindig Henrik meggyilkolt ellenségébe, III. Richardba szerelmes, az anyja pedig - akárcsak fél Anglia - az eltűnt York-örökösről ábrándozik, akit annak idején biztos helyre menekített a fehér királyné. Az új király átveszi ugyan a hatalmat, de a nép szívéhez nem tud közel férkőzni. Titkon sokan azon mesterkednek, hogy előkészítsék a York-ház diadalmas visszatérését. Henrik attól retteg a leginkább, hogy valahol egy herceg rejtőzködik, aki előbb-utóbb ellene tör, és magának követeli a trónt. Amikor pedig csakugyan előkerül egy ifjú, aki serege élén a király ellen támad, Elizabethnek választania kell: férje mellé áll-e, akit lassanként már kezdett megszeretni, vagy a fiú mellé, aki azt állítja magáról, hogy ő Elizabeth hőn szeretett, eltűnt öccse, York rózsája, aki végre hazatért.

A tesztek is megerősítették a gyógyszerészek optimizmusát. Egy depressziós, „folyamatosan ingerült és könnyen dühbe guruló cselédlányt”, akit „világvége-gondolatok és üldözési tévképzetek” gyötörtek, „3 LSD-kezelés után” haza lehetett engedni. Egy „későparanoid” állapottal diagnosztizált kocsmárost úgyszintén. Összesen hat páciens kapott gyógyszert különféle mennyiségekben, a mikrodózisú 10 és az erős 130 mikrogramm között. Arthur Stoll elvárásai a radikális pszichoterápiás szerről fiának munkája nyomán még magasabbak lettek. Megerősödött az a hite, hogy olyan hatalmas változásokat hozó szert tart a kezében, amilyen csak ritkán adatik meg. „Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek a súlyos endogén lelki betegségek nagy pszichiátria terébe tartoztak.” Immár az öregkori agyi teljesítménycsökkenésre gyakorolt hatásait is vizsgálni kellett. Arthur Stoll üzleti ösztöne azt súgta, hogy a Sandoz az emberiség történetének egyik legtöbbet ígérő gyógyszerfejlesztése előtt áll. Úgy látszott, hogy az anyarozsból készült termékkel sok lelki betegséget, pszichózist, neurózist, depressziót gyógyíthatóvá tesznek. Ám a cég vezetője ekkor elkövetett egy sorsdöntő hibát. A tudatmódosító szerek évezredek óta jelen vannak az emberiség történetében. De csak pár évtizede vannak betiltva. 1943-ban, egy szép áprilisi napon a Sandoz gyógyszergyártó cég laboratóriumának munkatársa a szabályok ellenére önkísérletet hajt végre magán, és kipróbálja a később LSD-ként elhíresült vegyületet, az ötvenes években pedig a mexikói varázsgombákban egy hasonló hatású anyagra bukkan. Kutatásai közben nem is sejti, milyen mértékben változtatja meg a 20. század történelmét. Habár az LSD-ből és a pszilocibinből nem lett gyógyszer, pszichedelikus hatásuk miatt jelentős érdeklődés jelentkezett irántuk. Magánembereken kívül kutatók, orvosok, sőt a CIA vezetői is láttak bennük fantáziát: kábítószerként, gyógyszerként és fegyverként is felhasználták ezeket a pszichedelikus drogokat. Miért nem készítettek belőlük soha gyógyszert? Vajon tényleg képesek lennének gyógyítani a depressziót vagy az Alzheimer-kórt? Hogyan és miért tiltották be a használatukat? Mire akarta felhasználni a CIA ezeket a szereket, és milyen titkos kísérleteket folytattak velük - a kísérleti alanyok tudta nélkül? Hasonló kérdésekre keresi a választ könyvében Norman Ohler, aki európai és egyesült államokbeli levéltárakban végzett alapos, ugyanakkor izgalmas kutatómunka és szakértőkkel folytatott beszélgetések eredményeit tárja az olvasók elé, és egy olyan tripre hívja őket, amelyet soha nem fognak elfelejteni.

"Soha életemben nem voltam még semmiben annyira biztos, mint most abban, hogy ezt akarom. És ha esélyt adsz nekem, egész életemben azon leszek, hogy bebizonyítsam, helyesen döntöttél! Szeretlek, Barbara. Kijelentő módban. Nemcsak azért, amilyen vagy, hanem amilyenné válhatok melletted." Vajon hány alkalommal kapunk esélyt az élettől az újrakezdésre? Hol van az emberi tűrőképesség határa? Mennyi szenvedést vagyunk képesek elviselni, hányszor tudunk újra meg újra talpra állni? Barbara Sobol túléli a világháborút, ám családja megtizedelődik, súlyos tragédiák árnyékolják be az életét. A következő évtizedek sem hoznak megkönnyebbülést, bujkálás, internálás, méltatlan munka vár rá, míg imádott kislánya, Krisztina tőle távol, a nagyszülőkkel nevelkedik. A szeretet és az élni akarás azonban kimeríthetetlen erőforrás, és az élet mindig igent mond a folytatásra... Náray Tamás lenyűgöző, korszakokon és országokon átívelő családregénye a záróakkordjaihoz ér, a több szálon és idősíkon futó történet magával ragadó panorámaképpé áll össze, amely minden részletében azt tükrözi, hogy a holnap reménye és az újrakezdés csodája mindörökké megmaradnak.

"Van választásom. Lehetek Louisa Clark New Yorkból vagy Louisa Clark Stortfoldból. Vagy egy egészen másféle Louisa, akivel még nem is találkoztam. A lényeg az, hogy ne azok döntsék el, ki vagy, akik körülötted vannak, ne zárjanak be egy dobozba, mint egy pillangót. A lényeg az, hogy tudd: mindig kitalálhatsz valamit, amivel újraalkothatod önmagadat." Amikor Lou New Yorkba repül, biztos benne, hogy a sok ezer kilométeres távolság ellenére, amely elválasztja Samtől, új barátjától, teljes mértékben élvezni fogja a kalandot. Lelkesen veti bele magát az új munkájába a felső tízezerhez tartozó Gopnik családnál és lubickol a New York-i élet örömeiben. Amikor azonban a véletlen az útjába sodorja Joshuát, a férfi váratlanul rég eltemetett emlékeket ébreszt fel benne. A találkozástól megzavarodott Lou minden igyekezetével igyekszik az óceán által kettéválasztott szívét összeforrasztani. Ám a benne kavargó nehéz titkok azzal fenyegetik, hogy felborul az ingatag lelki egyensúlya. Talán eljött az idő, hogy feltegye magának a kérdést, ki is ő valójában...

Még hogy női séf? Képtelenség! Meggie kislány kora óta arra vágyik, hogy profi szakács legyen. Ám ez nem olyan egyszerű, mivel 1966-ot írunk, és Angliában az éttermekben férfiak vezénylik a konyhát... Egy váratlan esemény azonban nem remélt lehetőséghez juttatja Meggie-t. Édesanyja, aki egy kis szállodában dolgozik Dorsetben, kétségbe esve telefonál, hogy vészhelyzet van, felmondott a főszakács, a hotelban pedig egy nagyszabású bankettet kell lebonyolítani. Meggie imádja a kihívásokat, és azonnal vonatra száll. A megérkezése után fél órával kiderül, hogy a szálloda tulajdonosa Franciaországban van, és az ellenszenves séf kirúgta a személyzet nagy részét. Ráadásul Justin, a tulajdonos fia, aki apja távollétében a hotelt vezeti, és maga is képzett séf, nem tűrné, hogy egy nő dirigáljon a konyhában. Vajon sikerül Meggie-nek átvennie az irányítást és megmentenie a napot? És vajon Justin megenyhül iránta? Gyűlnek a viharfelhők, dörög az ég, ám egyszer csak felszikrázik a szerelem...

"Tudtam, hogy amikor Stephen azt mondta, hogy az univerzum tervezettnek tűnik, arra a rendkívüli megfigyelésre utalt, miszerint az univerzum a viharos születését követően feltűnően alkalmasnak bizonyult az élet fenntartásához - még ha ez több milliárd évig is tartott. Ez az alkalmasság, így vagy úgy, évszázadokon át nyugtalanította a gondolkodókat, mert úgy érezték, hogy ez jelentős probléma. Szinte olyan, mintha az élet és a kozmosz keletkezése összefüggne egymással, mintha a kozmosz mindvégig tudta volna, hogy egy napon otthont ad majd nekünk. Mihez kezdjünk a szándékosság eme titokzatos megjelenésével? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az emberek az univerzummal kapcsolatban feltesznek, Stephen pedig meg volt róla győződve, hogy a kozmológiai elméletnek kellene hogy legyen mondanivalója a témában. Valójában munkája nagy részét az a lehetőség - vagy remény - vezérelte, hogy képes lesz megfejteni a kozmikus tervezettség rejtélyét." Stephen Hawking utolsó gondolatai a Világegyetem létrejöttéről - Az idő rövid történetében vázolt elmélet gyökeres átdolgozása Miként alakulhattak ki az univerzumban az élet számára ennyire kedvező feltételek? Hogy megoldja ezt a rejtélyt, Stephen Hawking az ősrobbanás elméletét kezdte el tanulmányozni, ám a kérdés egyre bonyolultabbá vált, amikor a matematikai számítások arra utaltak, hogy több ősrobbanás számtalan univerzumot hozott létre, amelyek többsége alkalmatlan az életre. Hawking közeli munkatársával és jó barátjával, Thomas Hertoggal húsz éven át dolgozott a válaszon, aminek eredménye egy teljesen új elmélet lett. Legnagyobb meglepetésükre egyfajta evolúcióra bukkantak, amelyet visszafelé követve azt látták, hogy maguk a fizika törvényei változnak és egyszerűsödnek, egészen addig, amíg a részecskék, az erők, sőt maga az idő is el nem tűnik. Forradalmi gondolat támadt bennük: a fizika törvényei nincsenek kőbe vésve, hanem az általuk irányított Világegyetemmel együtt születnek és alakulnak ki. Az idő eredetéről ezt a radikálisan új elméletet elhelyezi a fizikai gondolkodás történetének kontextusában Newton törvényeitől kezdve Einsten relativitáselméletén és a kvantummechanikán keresztül egészen a húrelmélet legújabb eredményeiig, és alapjaiban változtatja meg, amit a Világegyetemben elfoglalt helyünkről gondolunk. Talán ez Stephen Hawking legnagyobb tudományos eredménye.