Magvető Kiadó strana 16 z 41

Tamás Zsuzsa versei új, mégis ismerős, tiszta hangon szólalnak meg. A gyerekirodalmi könyvek alkotójaként már méltán ismert szerző első "felnőtt" verseskötete lenyűgöző költészeti debütálás. A személyes fájdalom megosztásának lehetőségével vet számot a kötet: van-e esély a vigasz megtalálására? Tamás Zsuzsa versei méltóságteljes hangon szólaltatják meg a mindannyiunk számára ismerős helyzeteket: a veszteség feldolgozása, az anyává válás és a mindenkori gyerek-lét dinamikája állnak a versek középpontjában, amelyek egy letisztult, mégis összetett költői világban válnak belakhatóvá.

"Nem beszélek; de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó." Esterházy Péter talán legszemélyesebb és legegyetemesebb könyve A szív segédigéi. A gyász könyve, ekképpen a halálé, ekképpen pedig az életé. Hogy a múló időben mi marad. Mi marad meg, mi marad ránk? A fekete kereteken belüli lapokon előbb egy anya elvesztésének történetét olvashatjuk a fiú szemszögéből: az utolsó napoktól a temetésig; majd jön a visszája: az édesanya siratja meghalt gyermekét. Így lesz ez a zárt szerkezet, a fekete keretek és a fehér lapok kontrasztja, létezésünk legnyitottabb kérdésének nyelvi emlékműve.

"Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős." A Fuharosok Esterházy Péter egyik legsejtelmesebb regénye. Első megjelenése óta rengetegen próbálták megfejteni a fuharosok, a Lovag és az elbeszélő, Zsófika történetét. Egy beavatás vagy egy erőszak története, az igazság és az erő, a szellem és a hatalom, a szó és a tett összecsapása? "Drágáim, az istenért, de hát mi történt?" - kérdi Zsófika, az olvasó pedig keresse meg a választ.

"Pubi, te, hát te ilyen rafinált vagy, Hogy így dobog a te kicsinke szíved?" "A librettó iker-szerencsecsillag alatt született", így kezdődik Esterházy Péter Daisy című "operalibrettója", mely minden olvasói igényt kielégít: van benne egy főhősnő, aki "valójában" férfi, egy "igazi" főhős, akiből pedig rögtön kettő van, és van benne ármány, szerelem, barokk nagyúr és egy Esz-dúr akkord. A Daisy tartalma (szerelem, halál) ma sem vesztett aktualitásából, stílusa (nem találunk szavakat) frissességéből: ez a kis remekmű több mint harminc év után most olvasható először újra önálló könyv formájában.

"szíve nehéz volt, mint a Gaffiot-lexikon" Két történetet tart kezében az olvasó. A Daisy frenetikus és megállíthatatlan kavalkádja az indulatoknak, a nemeknek, a riposztoknak és a mondatoknak. Mintha egy operalibrettó rendezői változatát, vagy inkább műhelynaplóját forgatnánk. Az Ágnes pedig egy lektorijelentésíró szerelmi (?) drámája (?), melyet csak még bonyolultabbá tesz egy lektorálandó kelet francia könyv, egy igazi anya igazi anya-mondatokkal valamint egy mindent választékosan kommentáló koravén kislány. A Ki szavatol a lady biztonságáért? is jól mutatja, miért tekintünk Esterházy Péterre mint a magyar prózairodalom egyik megújítójára. Az ikerregény több mint harminc év után most olvasható először újra önálló könyv formájában.

"...fogjuk meg egymás kezét, és mondjuk kórusban egymásnak, hogy nincs semmi baj, nincs semmi baj, nincs semmi baj..." A Függő három fiú és egy lány szerelmi története - kamaszkoruk legszebb nyara -, és egy házasságé. Valamint egy kordnadrágé, egy úgynevezett nyaralónadrágé, míg beköszönt az ősz. Regény, és a Bevezetés a szépirodalomba első darabja. 1981-ben jelent meg először, és most újra önálló életre kel.

"A Trabant útfekvése kitűnő és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson." A cím nem az olvasók megtévesztésére szolgál. A könyv valóban kicsi, pornográf és mindenekelőtt magyar: kicsinységében és pornográfiájában is; minden sorát a magyar közel- és távolabbi múlt hatja át, az anekdotákat ugyanúgy ez a valóság teremtette, ahogy a nekünk szegeződő, véget érni nem akaró kérdéseket, az első fejezet "hibás magyarsággal, remegve írt" jelen-történetkéit éppúgy, mint a tükörfejezetben "a lélek mérnökének" kalandjait. A Kis Magyar Pornográfia első megjelenése óta kultuszkönyv. Szófordulatai, poénjai beépültek a nyelvbe. Ha ma elolvassuk, rácsodálkozhatunk, mennyi mindent "loptunk" Esterházytól.

Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat. "Meg tudom mondani, melyik volt az a pillanat, amikor belém nyilallott, hogy ennek a viharverésnek a legsúlyosabb villámcsapása miránk fog lesújtani. Hogy innentől fogva nem óv meg semmitől, ha szörnyülködve befogom a szemem. Hogy hazafuthatok ugyan, s befúrhatom a párnák közé a fejem, mert iszonyodom attól, amit ezek művelnek - ám ezzel sem megyek semmire. Mert már nemcsak másokat fenyeget ez a roham a szemünk láttára, hanem hogy az ostromoló kedvnek éppen mi leszünk a kiszemelt célpontjai, ez világosodott meg előttem abban a percben."(részlet a könyvből)

A Világadapter megjelenése ünnep. Tóth Krisztina, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb és legolvasottabb alkotója a Pixel, az Akvárium és a Pillanatragasztó történetei után adja közre az utóbbi években született verseit. Városok, tárgyak, emberek, bosszantó vagy épp mulatságos történetek indítják el a verseket, hogy aztán a költőt követve járhassuk végig az utat a hétköznapi, mégis alapvetően fontos dolgok megértéséig. A Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal az idő múlásáról, a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél.

"Pedig attól tartok, baj van, és most meg fogom tudni, hogy mekkora." "Rák, ez a jó kezdőszó" - vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az "ontológiai derűvel", amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

Bécs, 1728. Egy Taligás nevű ember járja Európa országútjait, és éppen a Gnómok házához érkezik. Nem lehet tudni, honnan jött, merre tart, csak azt, hogy úton van: szavakkal és könyvekkel kereskedik, szaval és fél. Bécsben Wolzbein titkos tanácsostól rejtélyes küldetést kap: egy süketnémának tűnő fiút kell magával vinnie Szeged feszültségekkel terhes városába. A hosszú úton elkíséri őt Barbara Strozzi, az üvegbe zárt gnóm is. Taligás maga sem tudja küldetése célját. Szegeden régi ismerősök várják őket: egy sánta gyertyaöntő, az ő mindig táncos lánya, valamint Róth, a kiismerhetetlen püspöki titkár, aki nagyszabású tervet igyekszik megvalósítani, miközben a város is készülődik. Vajon láthatja-e még Taligás bécsi szerelmét, Paulinát? Darvasi László legújabb regénye A könnymutatványosok legendája és a Virágzabálók testvérdarabja. A Taligás krimibe illő nyomozás a szegedi boszorkányperekről, ugyanakkor mágikus realista utazás az emberi lélek kiismerhetetlen tájain. Megrázó és megejtő látomás a szorongásról és a szenvedélyről. "És akkor azt tettem, hogy kivettem a taligából egy könyvet, aztán még egyet, a tűznek adtam őket. Könyvekkel gyújtottam be. Nem akartam meghalni. Élni akartam. Ennyi volt. Tudtam, mit égetek el, miféle szavakat és mondatokat adok a tűznek, magamnak. De nem bánom." (részlet a könyvből) Darvasi László 1962-ben született Törökszentmiklóson. Számos műve franciául, németül, csehül, törökül, horvátul, románul lengyelül, szlovénul és hollandul is megjelent.

Az Ondrok gödre Oravecz Imre regényfolyamának, A rög gyermekeinek az első kötete, a nagy családregény nyitánya. Az Oravecz költészetében mitikussá lett Szajlán játszódó történetben az Árvai család polgárosodását követhetjük nyomon. Oravecz bámulatos részletgazdagsággal ábrázolja a természet és a civilizáció összefüggéseit, a paraszti lét teljességét: hétköznapokat és ünnepeket, születést és halált, szerelmet és magányt, közte pedig a sors ismétlődéseit, az élet lehetőségeit - a helyben maradás és a kivándorlás dilemmáját.

A Sátántangóban megérkezett Irimiás és a Háború és háború előzményeként megjött Ézsaiás, most újabb Krasznahorkai-hős tűnik fel a lát- és országhatáron. Báró Wenckheim, a messziről jött ember, egyenesen Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei vidékére, a Viharsarokba. Azt mond, amit akar vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő, ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit?A kisvárost egyszer csak ellepik az olajszállító kamionok. Közel vagyunk a tűzhöz. Krasznahorkai László új regénye egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról. Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.