Magvető Kiadó strana 17 z 97

Ljudmila Ulickaja 2019 végén kezdte írni személyes, mégsem csupán privát naplójegyzeteit: rövid költői szövegekben idézi fel élete néhány fontos szereplőjét, helyszínét, eseményét. A nagyszülők, a szerelmek és a barátok alakja éppúgy megelevenedik előttünk, mint a számos lakás, ahol eddig élt, vagy éppen a sérülések, amelyek nyomát a teste őrzi. A könyv egyik írása pedig azt ragadja meg, hogyan vált egy zsidó nő kereszténnyé. Apró megfigyelések, pici történetek, amelyek sokáig az olvasóval maradnak - ez Ulickaja védjegye. Az önéletrajzi írásokat két rövid novellaciklus zárja: Az angyalok könyve és a Hatszor hét. A kötet a szerző nyolcvanadik születésnapjára készült.

Karl Ove Knausgard először jelentkezik fikcióval a nagysikerű Harcom sorozat óta. Egy hatalmas, ragyogó csillag tűnik fel az égen, és senki nem tudja, miért van ott. A Hajnalcsillagban kilenc szereplő mesél a saját életéről, és azokról a furcsaságokról, amelyeket az égitest megjelenése óta tapasztalt. Akad közöttük egyetemi oktató bipoláris feleséggel, megkeseredett kulturális újságíró, aki egy rituálisan meggyilkolt death metal együttes után nyomoz, lelkésznő, aki nem biztos a házasságában, és egy ápolónő is, aki szemtanúja lesz, hogy egy halott politikus életre kel a műtőasztalon, amint a transzplantációs sebész elkezdi felnyitni a férfi testét. Knausgard regénye a bennünk és a világban lakozó sötétség könyve, amelyben összeütközik az élők és a holtak világa, és azonnal más fénytörésbe kerül a hétköznapi élet.

A friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő - Ernaux édesapja és édesanyja - életét. A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el - miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát. Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről - szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról -, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.

Segíthet-e Csipkerózsikának Csizmás Kandúr? És Hamupipőkének a táltos paripa? Miért nem a tündérkeresztanya jelenik meg a sárkányviadalra készülő hős előtt? Ki segít az állatvőlegényeknek és állatmenyasszonyoknak, hogy visszanyerjék valódi önmagukat? Boldizsár Ildikó mesekutató, a meseterápia meghonosítója új könyvében a mesék segítő alakjait veszi szemügyre abból a szempontból, hogy kit, miben és hogyan támogatnak. A mesekutatás módszertanát felhasználva és megújítva hatvan segítőből és tizenhat segítő kapcsolatból alkotta meg azt a hálózatot, amely lenyűgöző módon mutatja be a segítségnyújtás ősi formáit. A "Hogyan segítsek én terajtad" e kapcsolatok feltárásán túl történeti áttekintést nyújt a mehamorphoses-meseterápia kidolgozásáról és működéséről, bemutatja a mai magyar meseterápiás irányzatokat is. Boldizsár Ildikó könyve nemcsak a meseterápia iránt érdeklődő olvasók és szakemberek, hanem a néprajzosok és antropológusok számára is számos meglepetést tartogat, bizonyságot téve arról, hogy napjaink módszereit a mesék évszázadok óta ismerik.

A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek. A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza. A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét.

A Númenor bukása egyetlen kötetben gyűjti össze a J. R. R. Tolkien halála után kiadott, Középfölde másodkoráról szóló válogatott szövegeket. Elmeséli Númenor földrajzát és természetrajzát, megalapításának történetét és a númenoriak életét, s részleteket tartalmaz a Befejezetlen regék Númenorral kapcsolatos fejezeteiből is. A númenori történelemmel párhuzamosan Középföldén zajló eseményeket A szilmarilok, a Befejezetlen regék és a Nature of Middle-earth című posztumusz Tolkien-kiadvány alapján ismerteti. A kötet Tolkien leveleiből is válogat, s a másodkorra vonatkozó, alapvető szövegrészek is olvashatók itt A Gyűrűk Urából. A könyv végén jegyzeteket találunk, amelyek nagy részét Christopher Tolkien szerkesztői munkája inspirálta. Szerkesztette Brian Sibley.

„Csalóka mű Madách Tragédiája, mert a felszínen a cselekmény jól követhető: Lucifer pimaszsága, a rabszolga halála, Keplerné hűtlensége, az Eszkimó félelme. Az alapkérdés, a mélység is érthető: ha nem tudjuk, miért létezünk, akkor legalább küszködjünk derekasan. De a kettőt összefűző gondolatszövet már nehezen érthető, könnyen elsiklik fölötte olvasó is, rendező is. Mit mond pontosan az ironikus Lucifer, a hímsoviniszta Ádám, és végül az Úr, aki mellébeszél? Ezt kívánjuk kibogozni, az eddigi kiadásoknál jóval alaposabban. E célból Madách eredeti szövegével párhuzamosan, a szemközti könyvoldalon prózai fordítást adunk mai magyar nyelven.” Nádasdy Ádám

„Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.” - ezzel a csodálatos, mára kultikus mondattal indul A test angyala, ez a minden ízében és elemében romantikus történet, amely műfaja szerint habszódia.Első megjelenésekor szerzőként Sárbogárdi Jolán neve volt feltüntetve a borítón, mára a regény a Parti Nagy Lajos-életmű szerves része, emblematikus darabja. A mai olvasó tehát tudja, hogy mit illetve kit olvas, mégis, akkor jár a legjobban, ha ezt a tudását úgy elfelejti, ahogy Sárbogárdi Jolán a mondaton belüli egyeztetést és hagyja, hogy elmerüljön szügyig a rendszerváltás idején nagy népszerűségnek örvendő Júlia- és Romana-füzetek stílusában, valamint Margittay Edina és Balajthy Dénes fiatal tévérendező szerelmi históriájában, az édes parfék és a keserű tonikok életvilágában.Mára ugyanis Parti Nagy Lajos remeklése nem csupán stílusbravúr, hanem az akkori álmodozásoknak és vágyakozásoknak a katalógusa, egy hirtelen jött új világ szövegemléke. A test angyala ez a regény és regényparódia immáron a korabeli magyar kisvilág nagybetűs életének jellegzetes pillanatfelvétele is.

A friss Nobel-díjas Annie Ernaux két kisregénye olvasható ebben a kötetben. A két írás a szerzőtől megszokott szikár, pontos és kíméletlenül őszinte mondatokban beszéli el egy férfi és egy nő - Ernaux édesapja és édesanyja - életét. A hely, amellyel az írónő első nagy irodalmi sikerét aratta, az apáról szól, aki nincstelen, iskolázatlan családból származott, de hihetetlen fegyelemmel és szorgalommal egy szatócsüzlet-kávézó tulajdonosává küzdötte fel magát a normandiai kisvárosban. A viszonylagos anyagi biztonság megszerzése mellett azonban nem marad idő a műveltség elsajátítására, ami folyamatos szégyenérzettel tölti el - miközben a középiskolai tanárrá, majd párizsi íróvá váló lánya árulónak érzi magát. Az Egy asszony Ernaux édesanyjának életét beszéli el, nem sokkal azután, hogy Alzheimer-kórban, emlékezetét és szellemi-fizikai képességeit fokozatosan elveszítve meghalt. Ernaux két kisregénye a család felemelkedéséért küzdő szülők életén kívül a szülő-gyermek kapcsolat összetettségéről - szeretetről, gyűlöletről, összetartozásról, bűntudatról -, a szülők halála utáni talajvesztésről és a társadalmi felemelkedés megaláztatásairól is szól.

Csáth Gézának élete során mindössze öt vékony novelláskönyve jelent meg, napi- és hetilapokban, folyóiratokban publikált szépirodalmi írásainak ezek is csak egy részét tartalmazzák. Összegyűjtött novellái először 1994-ben váltak elérhetővé Mesék, amelyek rosszul végződnek címmel. A kötet most pontosított jegyzetapparátussal, javított és bővített formában jut el az olvasókhoz. Lapjain a már ismert elbeszéléseken túl, az időközben hozzáférhetővé vált kéziratos hagyaték feldolgozásának köszönhetően, helyet kap egy bővebb válogatás Csáth töredékben maradt novelláiból.A szöveggondozás Arany Zsuzsanna, Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály munkája.

„Dél után pár órával jelentkeztek a szorongás első kis lökései, amelyek aztán viharrá erősödtek. Eszükbe jutottak a vasárnap zárva tartó szupermarketek, a hívások, amelyeket hétfőn kell lebonyolítani az ügyfelekkel, a héten lejáró határidők. Úgy köszöntek el egymástól, hogy nem beszéltek meg újabb találkozót. Az U-Bahnnal elindultak növényekkel és parkettával teli, két- vagy háromszobás lakásaik felé, már előre érezték a szerotoninszint csökkenését, és meleg fürdőre vágytak. Elküldtek néhány semmitmondó üzenetet, hogy enyhítsék a bűntudatot, amely néhány rossz mondatra, kínos helyzetre visszagondolva támadt fel bennük. Többnyire nem kaptak választ. Lefekvés előtt bevettek két aszpirint, és hétfő reggelre minden elmúlt, vagy majdnem minden, vagy majdnem.” Az olasz pár, Anna és Tom a húszas éveikben járnak, és látszólag irigylésre méltó életet élnek Berlinben. Mindketten a kreatíviparban dolgoznak, és minden napjuk olyan, mint egy gondosan megszerkesztett Instagram-fotó. Ám ahogy telnek az évek, a csillogó felszín mögül egyre inkább átsejlik az unalom, a sehová-sem-tartás és valamilyen megfoghatatlan hiány. A tökéletesség szociografikus pontossággal megírt regény a globalizációról, a közösségi médiából áradó idill hajszolásáról, az emigránslét gyökértelenségéről és egy generációról, amely mindig vár valamire, ami sosem jön el.

A Serge egy magyar származású francia zsidó család története, három testvéré, akik elvesztették idős édesanyjukat. Amikor egyikük lánya felveti, hogy utazzanak el Auschwitzba, a megkeseredett Serge, a középső gyerekek minden diplomáciai készségével megáldott Jean és húguk, Nana kénytelen szembenézni a családi múlttal, amiről soha egyikük sem kérdezte az anyjukat. Az út során kiderül, hogy Nana fia máshogy képzeli a jövőjét, mint ahogy Serge bácsi elrendezte neki, és kitör a testvérviszály. Yasmina Reza tragikomédiája hatalmas empátiával, pontos megfigyelésekkel és fekete humorral ábrázolja a testvéri kapcsolatok dinamikáját, az emlékezés természetét és az életközépi válság magányát, és teszi fel az örök kérdést: mi is a család.

Nádasdy Ádám legújabb könyvében a határok, országok, kultúrák közötti életről mesél. Visszaemlékezéseiben feltárul egy határokon átívelő, szerteágazó családtörténet, és az, hogy milyen volt felnőni egy soknyelvű, többkultúrájú családban a szürke ötvenes években. Hogyan lehetett utazni a Kádár-kor konszolidációja előtt és után, miként nyílt ki a világ a rendszerváltással. Nádasdy Ádám a tőle megszokott élvezetes stílusban mindig egy-egy személyes történettől jut el a közös élmények megértetéséig.

Milbacher Róbert új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. Miközben nyomon követjük a falu 19. századi alapítását és elnéptelenedését, az asszonyt a halálos ágyától gyerekkorának mágikus világáig kísérhetjük vissza az időben. Korokon és tereken át lépkedve oda-vissza párhuzamos emberi történetekkel találkozunk: a jobb életre vágyó kisközösség mindennapjai mellett egy otthontalanságból a hazátlanságba vándorló sváb-magyar család kálváriájával szembesülünk. A mesteri elbeszélői erényeket felmutató írót a részvétlen idővel küszködő ember egyéni és kollektív megküzdési stratégiái érdeklik. Orvosi jelentésekből, levéltári forrásokból, családi anekdotákból, szemérmesen őrzött titkokból és szájról szájra terjedő hiedelmekből épül a könyv világa, s az olvasó ráébred, hogy semmi más nem köthet össze egy elgyötört testet és egy mostoha körülmények között boldogulni próbáló közösséget, csak az emlékezés és a történetmesélés vágya. A Keserű víz a szerző eddigi legszemélyesebb és legkatartikusabb könyve.

Kötetünk az elmúlt fél évszázad hazai és nemzetközi roma emancipációs törekvéseinek egyik legjelentősebb személyiségét, Daróczi Ágnest mutatja be Kóczé Angéla interjúsorozatára támaszkodva, fényképekkel és a korszak néhány markáns, ritkán látott szöveges dokumentumával illusztrálva. Daróczi Ágnes személyes története összefonódik a roma politikai követelések mozgalmával. Versmondó, népművelő, kultúraszervező, aktivista, újságíró-szerkesztő, kisebbségkutató és legfőképpen emberjogi harcos, aki gyengeségeivel és tévedéseivel együtt a különböző ideológiai rezsimeken keresztül következetesen küzdött a romák "nemzetiségi elnyomása" ellen. Életműve, politikai hagyatéka megkerülhetetlen azok számára, akik meg akarják érteni a rendszerváltó roma értelmiség évtizedes ellenállását és megpróbáltatásait, önéletrajza pedig újabb adalék és reflexió a rendszerváltás roma szempontú társadalomtörténetének megértéséhez. 

A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek.A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza.A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét.