Napkút Kiadó strana 16 z 16

A regény hátterét az 1980-as évek Törökországa, a katonai junta hatalomátvétele utáni, félelemmel terhes időszak adja. A Trabzon környéki hegyi tanyák népe keserves elszántsággal igyekszik kiigazodni az események zűrzavarában. A fekete-tengeri régió havasi fennsíkjait régmúlt időkön kesergő, fájdalmasságában is felemelő hangon öleli körbe a pásztorfurulya, az ősi kaval dallama. Alkonyatkor hallgatag, szilaj csordapásztorok néznek farkasszemet a több ezer méteres hegycsúcsok mögött lebukó nappal. Ezen a vidéken az asszonyok csókja sárga havasszépe illatú, és egy kisfiú szíve most készül megszakadni az első szerelemtől. Éjszakánként farkasüvöltés veri fel a fennsík csendjét, fütyül a szél a zsindelytetőkön, mialatt botladozva fut a hóban a cigarettát kolduló falu bolondja. Az öreg Kut bá falába kísértetiesen kopog a csöndben, ahogy lassan biceg a dzsámi előtti tér felé. Ő az egyetlen ember a faluban, aki „látta Németországot”, így nagyobb tisztelet övezi, mint amekkora a legmagasabb gyertyánfa lombja. A cifra káromkodásokkal kivarrt, babonáktól szorongatott szegénységnek búcsút intve egy fiatal élet megindul fölfelé a meredélyen, hogy mindenki és minden ellenére kikovácsolja a saját szerencséjét. A szerző ebben az autofikciós regényében drámai képekben eleveníti fel az íróvá válása útján megtett legelső lépéseit.

Doncsev Toso írásai minitörténeteket rejtő novellák, de ha más megvilágításba helyezzük őket, egyből rövid terjedelembe zárt esszéket kapunk. A töprengések nem öncélúak, a bölcseletek nem felvett szerepből érkeznek; az emberbaráti szeretet, a józan ész és az ártatlan humor vezeti őket. A három kötetből összeállított több mint 250 írás rövidformai, valamint az önazonosság jegyében felépített tartalmi szerkezete kiemelt szándékról tesz tanúbizonyosságot: a szerző nem szeretne megfelelni semmiféle trendnek. Ami a szívén, az a száján, írhatnánk. És ez így van jól – különben mit sem érnének a finomabbnál finomabb bolgár–magyar ételek, az agglegénynek szánt konyhai trükk, vagy akár a napjaink valóságát bemutató miniesszék, rövid novellák.

Láng Henrik 1827-ben született Aszódon, egy Türingiából betelepedett tímár fiaként. Tanulmányait Petőfi iskolatársaként ugyanitt folytatta. 1842-ig tanult, majd apja mellett tímárként dolgozott. A szabadságharc idején tüzérként szolgált. A bukás után a császári hadseregbe sorozás elől Bukarestbe szökött. Innen indult keleti útjára, melynek során eljutott Konstantinápolyba, Rodoszra, Jeruzsálembe, Betlehembe és az egyiptomi Alexandriába. 1853–1858 között Párizsban tartózkodott. Ezután hazatért, s úgy tűnt, hogy gyökeret ver Aszódon. A postamesterség azonban nem biztosított számára kellő megélhetést, így kivándorolt Amerikába. A polgárháború kezdetéig nagyrészt Brooklynban élt és New Yorkban dolgozott. Az Egyesült Államok jelentette számára az ideális államot, ahol a törvények valóban a nép szabadságát, boldogulását és jólétét szolgálják, s amikor ezt veszélyben forogni látta, kész volt fegyverrel is védelmére kelni. 1861-ben belépett 48. New York-i gyalogezredbe, melynek kötelékében részt vett a Pulaski erőd és Charleston ostromában, majd – már őrmesterként – az olustee-i csatában megsebesült és fogságba esett. Rabsága alatt megjárta a déliek hírhedt fogolytáborait: Andersonville-t és Millent. Szabadulása után újra csatlakozott ezredéhez, ahol századossá léptették elő. A háború után visszatért a civil életbe, s tíz éven át New York-i gyárak vezetője volt. 1875-ben jött haza Budapestre, ahol nyelvtanárként és postamesterként dolgozott 1907-ben bekövetkezett haláláig. Az itt közölt írásaikban megelevenedik a 19. század közepének színes, mozgalmas, ám éles kontrasztokat mutató világa. A szövegek olvasása által bepillantást nyerhetünk a török rabszolgapiac életébe és a rabszolgaság felszámolását is célul tűző amerikai polgárháború eseményeibe. Láthatjuk a szentföldi arabok szegényes kunyhóit és Párizs előkelő mulatóját, a konstantinápolyi kézművesek műhelyeit és a nagy New York-i gyárakat, a vallási fanatizmust keleten és a szekularizáció eredményeit nyugaton, a felszínen legalábbis békésnek mutatkozó társadalmi együttélést a Szentföldön és az ír bevándorlók által Amerikába importált felekezeti konfliktus megnyilvánulásait. Mindezt egy olyan, több nyelven beszélő, tájékozott és tapasztalt utazó lencséjén át, aki még a reménytelennek látszó helyzetekben is optimista, törekvő és előítélet-mentes.