Napkút Kiadó strana 12 z 18

Maszaoka Sikit nem véletlenül emlegetik a modern haikuköltészet atyjaként. A tragikusan rövid életű költő verseinek új és friss stílusával elérte, hogy a lassan feledésbe merülő haiku ismét népszerűvé váljon a 19. század végén. De vajon miben rejlik sikerének titka, amelynek következtében a haiku népszerűsége azóta is töretlen, és mára nemcsak Japánban, hanem az egész világon ismerik és szeretik? A fordító a kötetben százhúsz verset gondosan összeválogatva kíván ízelítőt nyújtani a költő sajátos stílusából, remélve, hogy az olvasó megtalálja a választ a sorok között. A versek japán nyelven, kiejtés szerinti magyar átírásban és magyar fordításban olvashatók.

Petőcz András regénytrilógiájának végleges formáját tartja kezében az olvasó. A három egybefüggő történet, az Idegenek, a Másnap, az Aysa mostani kiadásunkkal lett teljes. "Hazudni anyám tanított", mondja a Trilógia első részének elején az elbeszélő, egy nyolcéves kislány. Majd így folytatja: "azért azt el kell mondanom, hogy ez a történet nem a hazugságról szól. Az anyám megtanított hazudni, hogy életben maradjak. Ennyi. Nem tudom, minek kellett életben maradnom. (...) Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. (...) Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek." Mint Orwell 1984 című műve, Petőcz regénye is a képzelet világában játszódik. A történet maga egy lehetséges háború előzménye, folyamata és vége. Különleges könyv. Úgy beszél a valóságról, hogy olvasás közben tudjuk, mindez nem a valóság. És úgy beszél el kitalált történetet, hogy olvasás közben érezzük: mindez nem kitalált történet. A Trilógia első része több nyelven megjelent. A lengyelországi kiadás kapcsán írta Krzysztof Varga, a Gazeta Wyborcza ismert kritikusa: "Ez a könyv Európa bizonytalan, félelmet keltő jövőjéről szól. Olyan történet, amelynek valójában minden hozzánk közel álló ország részesévé válhat." Az elbeszélés ideje majdnem száz év. Ezt jelzi az alcím: "egy évszázad története". Hogy pontosan mikor játszódik a regény? És helyileg hol? Nem tudjuk. A Trilógia egy lehetséges világot mutat meg nekünk, amely világ, reméljük, nem létezik.

Tavasz, nyár, ősz, tél – négy évszak gyermekverseit tartja kezében a kedves Olvasó. A Pettyes katicám című kötetet elsősorban óvodás és kisiskolás korú gyermekek könyvespolcára ajánljuk. A kötet ritmusos versei alkalmazkodva a korosztály életkori sajátosságaihoz rendkívül könnyen tanulhatók, a nagyobb betűméret pedig megkönnyíti és örömtelivé varázsolja a hat és hét éves gyerekek számára az olvasást. A facebookos szerzői oldalán Rímtündérként ismert költőnő verseit óvónők és tanítónők százai tanítják, olvasók ezrei követik határainkon innen és túl. A Pettyes katicám kötet versei egyszerre játékosak és líraian szépek, Virágtündér, Meseváros, Tökhintó, Télbefőtt és Hapci király mind-mind a mesék birodalmába varázsolják kis olvasóikat.

A 20. század első felének hazai szobrászatában jelentős szerepet játszott Lux Elek (1883-1941), akinek a nevét 1945 után ritkán említették. "A hagyományos szépség szobrásza volt" - írta róla Ybl Ervin 1941-ben. Sokrétű és termékeny életműve megérdemli a figyelmet. A művész pályája során nagyszámú kisplasztikát, kerámia- és porcelán-tervet, kiváló portrékat, számos köztéri alkotást, síremléket és hősi emlékművet, valamint egyházművészeti alkotást készített, de még az éremművészet terén is volt figyelemre méltó alkotása. A könyv bemutatja Lux Elek életművének legfontosabb állomásait és műveit. Fő műve a székesfehérvári Wathay-szobor, a pesterzsébeti első világháborús emlék főalakja és a hányatott sorsú budapesti Luther-­emlékmű. A művész hagyatékát a történelem vihara alaposan megtépázta, de a szerző több éves kutatómunkája eredményeként sikerült rekonstruálni a pályafutás legfontosabb állomásait. A könyvet számos archív fénykép illusztrálja, kiegészítve a jelenleg meglévő legfontosabb műalkotások színes fotóival. A gazdag jegyzetanyaggal kísért könyv alapvetően a Lux Elek alkotta műtárgyak ismertetését tartalmazza, emellett igyekszik szólni stílusukról, esetleges további sorsukról, más érdekességekről. Ha a szerzőnek volt a művekkel kapcsolatos személyes benyomása, nem hallgatta el, ugyanakkor nem kívánta az olvasóra erőltetni véleményét: igyekezett lehetőleg pártatlan, pontos képet adni az egyes alkotásokról. A kötet könnyebb használatát tárgymutató, helymutató, művészek névmutatója és a Lux Elek köztéri alkotásait tartalmazó függelék segíti.

Az alcím szerint M. Tóth Tivadar utazóknak szánja haikuit. Mintha az indulás és a célba érés köztesének, a hordalék időnek a kihasználására biztatna, amikor nem szívesen mélyedünk bonyolult gondolatokba, inkább csak nyomkodjuk a telefonunkat. Innen nézve az egyetlen pillantással áttekinthető haiku az érintőképernyő alternatívájává válik. Könnyű műfaj, vasúti olvasmány? Igen, és mégsem. Ha ráérzünk a versek tömör kerekdedséggel álcázott töredékességére, lezáratlan lezártságára, a füzéres szerkezet játékos komolyságára, az útvonal újra tervezésének önként vállalt kényszerére, akkor rájöhetünk, hogy a kötetnek vannak olvasófotelt kívánó megértési szintjei is. Meg hogy az utazó fogalma sem szűkíthető csupán a közlekedési eszközök köztes idejű vendégére. Szajbély Mihály

Sólyom Erika 11 napot töltött Dakarban, ott született meg a Szenegálom. A könyv egy speciális úti jegyzet, személyes dakari élmények, benyomások gyöngyfüzére, zenével, helyi ízekkel és kulináris kalandokkal kiegészítve. A könyvön átívelő történet mindegyik fejezetben Cheikh Lő nyugat-afrikai énekes körül mozog és/vagy hozzá tér vissza. Cheikh Lő először 2011 augusztusában látogatott Magyarországra, a Sziget Fesztivál fellépőjeként láthatta a közönség. A művész 2015 októberében Budapesten átvette a WOMEX világzenei expo művészeti különdíját. A könyv fejezeteinek során az olvasók betekintést nyernek a szenegáli mindennapokba rövid személyes történeteken keresztül, finom humorral fűszerezve, megismerve azt zenei stílust, illetve a helyi szúfi iszlám mozgalmat, a Baye Fall tradíciót, mely Cheikh Lő zenéjének és filozófiájának is szerves része.

Sólyom Erika 11 napot töltött Dakarban, ott született meg a Szenegálom. A könyv egy speciális úti jegyzet, személyes dakari élmények, benyomások gyöngyfüzére, zenével, helyi ízekkel és kulináris kalandokkal kiegészítve. A könyvön átívelő történet mindegyik fejezetben Cheikh Lő nyugat-afrikai énekes körül mozog és/vagy hozzá tér vissza. Cheikh Lő először 2011 augusztusában látogatott Magyarországra, a Sziget Fesztivál fellépőjeként láthatta a közönség. A művész 2015 októberében Budapesten átvette a WOMEX világzenei expo művészeti különdíját. A könyv fejezeteinek során az olvasók betekintést nyernek a szenegáli mindennapokba rövid személyes történeteken keresztül, finom humorral fűszerezve, megismerve azt zenei stílust, illetve a helyi szúfi iszlám mozgalmat, a Baye Fall tradíciót, mely Cheikh Lő zenéjének és filozófiájának is szerves része.

Ennek a szép, varázsát a fordításban is megőrző könyvnek az olvasásához egy francia író, Charles Nodier szavaival szeretném ösztönözni az olvasókat: „Siessünk, hallgassuk a nép történeteit, mielőtt az elfeledi őket, mielőtt pirulni kezd majd miattuk, és mielőtt szű­zies, tiszta költészete, szégyellve mezítelenségét, elfedi magát, mint a Paradicsomból kiűzött Éva.” Mickiewicz és Heine, Petőfi és Arany is odaírhatná nevét ez alá az idézet alá. Jerzy Snopek

"Egy napon, váratlanul, találkoztam az Egészen Kicsi Kis Létezővel. Erről írok ebben a könyvben. Erről a találkozásról. „Szóval, néztem a hajót, meg a vizet. Aztán egyszerre csak ott állt mellettem. Az angyal. Kicsi volt, olyan, mint egy négyéves kislány. (…) December volt, hideg. –?Nézem a sárkányokat – mondja. –?A sárkányokat? – kérdezem. –?Igen, a sárkányokat. Ott vannak a hajó alatt, látom őket. Megisszák a vizet, ezért lesz kicsi a víz itt, a két kapu között. Amikor meg azt akarják, hogy megint sok legyen a víz, akkor kiköpik, amit korábban megittak. A négyévesforma kislány egyedül volt, nem láttam a közelben senki felnőttet. Azért is neveztem magamban angyalnak, mert olyan volt, mint aki a semmiből jött (…). –?Honnan tudod ezeket? Honnan tudod, hogy a vízben sárkányok vannak, és ha vannak is, hogy mit is csinálnak ezek a sárkányok? – kérdeztem. –?Ó, már régóta ismerem őket. A sárkányokat. Mind a barátaim. Van olyan, hogy velük úszkálok a hajók körül. Olyankor ők is feljönnek a víz felszínére, nagyokat csapdosnak az uszonyukkal. Örülnek, hogy velük vagyok. Most nem úszkálok velük, mert hideg van. De nyáron! Nyáron sokat szoktunk lubickolni. Persze, amikor erre járok (…). Lehet, hogy csak álmodtam ezt a találkozást. Néha már-már azt gondolom, nem is láttam az angyalt soha, soha életemben, és nem beszélgettem vele ott, a Deule partján, a zsilipelő hajókat figyelve.”"

Hazájában az egyik legünnepeltebb szerzőnek számító Ilber Ortayli török történész sziporkázó színekkel kelti életre a közelmúlt és az oszmán kori Isztambul mindennapjait, ünnepeit és küzdelmeit, bepillantást nyújtva az 1700 éves metropolisz izgalmas kultúrájának különböző fejezeteibe. Ortayli Isztambul-könyve rendhagyó várostörténeti kalauz is egyben, olvasóját szinte kézenfogva vezeti végig a hosszú, kanyargós isztambuli utcák leporolt történelmén, a város elfeledett zugaiban rejtőző, évszázadok viharait kiállt káprázatos paloták, omladozó faházak, templomok és mecsetek, nyüzsgő piacok és bazárok, kávézók és könyvtárak kavargóan sokszínű világán és titkain. Hatalmas ismeretanyagát lebilincselő könnyedséggel kezelve szellemes, olvasmányos stílusban adja közre művelődéstörténeti, közéleti tűnődéseit az ezerarcú Isztambul teljesen soha meg nem fejthető misztériumáról. A Törökországban számos kiadást megért könyv először jelenik meg magyarul.

A japán irodalom egyik legnagyobb alakjának, Nacume Szószekinek a verseiből összeállított kötetet tart kezében az olvasó. A modern realista regényeiről világszinten ismert íróról csak kevesen tudják, hogy a haikuköltészet terén is jelentőset alkotott. A fordító elsőként vállalkozik arra, hogy magyar nyelven ismertesse meg a közönséggel Szószeki verseit. Százhúsz költeményét gondosan összeválogatva, öt évszak szerint tagolva mutatja be eredeti, időnként meghökkentő és humoros, hagyományos és modern elemekben is bővelkedő stílusát. A versek japán nyelven, kiejtés szerinti magyar átírásban és magyar fordításban olvashatók.

Egy boldogtalan szerelemről és az attól való menekvésről, egy lány és nagyapja kivételes kapcsolatáról, kivándorlásról és a londoni bevándorlók megpróbáltatásairól, a minduntalan kísértő emlékekről és a felejtésről szól ez a regény, miközben a törökországi örmény és kurd nép emlékezete által éltetett régi történeteknek állít emléket. Az Elsodort életek olvasóját is magával sodorja, térben és időben egyaránt: az első világháború előtti törökországi Van utcáiról, a Fedett Bazár aranyműveseinek pezsgő műhelyein keresztül, egészen London bevándorlók által lakott negyedeibe. Mindeközben különféle életek, értékek, remények és szorongások tárulnak az olvasó elé. Különböző kultúrák jelennek meg, hol békés egymásmellettiségben, hol történeti traumák, az örmény nép huszadik századi nagy tragédiájának árnyékában. A népi, mitikus emlékezet kincsesháza és a személyes történetmesélés közvetlen csodája azonban a legnehezebb pillanatokban is menedékül szolgál, támpontot adva egy idegen városban újjáépíteni kívánt élethez.

A regény egy 20. század eleji québeci nagycsalád mindennapjait mutatja be. A fűtetlen házban a gyerekek úgy élik túl a kemény kanadai telet, ahogy tudják, ivásba, homoszexualitásba menekülve. Az erőszakos, analfabéta apa számára nem fontos a tanulás. „Fő, hogy (a gyerek) tudjon tehenet fejni és fát vágni”. A halál gyakori vendég a családban, csecsemők halnak meg, kamaszok lesznek öngyilkosok. A rendkívül tehetséges, ám tüdőbeteg Sovány Jean noviciátusba kerül, ami „az a különös kert, amelyben, mint másutt is, szárukat egymásba fonva nőnek a bűn és az erény bájos növényei”, és ott éri a halál. Öccse, a Hetedik, nem tudván szabadulni lopási kényszerétől, iskola helyett csavargással és üzleteléssel tölti idejét. Húga, Héloise Sovány Jean jóslatának megfelelően a zárdából a bordélyházba kerül. Az újszülött Emmanuel túlélte a telet. „…?már nem fázott. A nap ragyogóan sütött. Nyugodt melegség keringett az ereiben, miközben nagyanyja ringatta. Emmanuel kijött a sötétségből.” A regényt egy tucat nyelvre lefordították, filmre adaptálták, 1966-ban Médicis és Jean-Hamelin díjjal jutalmazták.

Egy román kisvárosban egy férfi teknősbékákat árul az utcán, két kislány állattemetőt működtet egy kertben, egy pincében pedig egyik éjszaka megfagynak az ott tárolt könyvek. A nyugalmazott biológia-tanárnőt, a Nyugdíjasok Kórusának vezetőjét az Alzheimer-kórra utaló tünetei arra késztetik, hogy a családi múlt elvarratlan szálai nyomába eredjen. A negyvenes évei elejét taposó bérlője - miután már mindenféle munkát kipróbált a csigatenyésztéstől az antikvárium-üzemeltetésig - eldönti, hogy regényírásra adja a fejét. Utóbbi azonban közel sem bizonyul egyszerű vállalkozásnak, a kezdő író az Intelligencia-kifejtő Ügynökséghez fordul segítségért első kötete megjelentetéséhez... Florin Lăzărescu regénye bővelkedik abszurdba hajló helyzetekben, különös szereplőkben, de szívszorító jelenetekben is. A regény nemcsak a közelmúlt Romániájának lehetséges látlelete, hanem mindannyiunk tapasztalataira rezonáló mű, amely olyan alapvető témákat dolgoz fel, mint a család, a betegség, az öregedés vagy a felejtés.

"Husz János, prágai egyetemi tanár szellemi mozgalma termékeny talajra talál az erdélyi parasztság körében is, annál inkább, mivel a huszitizmus nemcsak vallási, de társadalmi tekintetben is az elavult feudális rend ellen fordul. Az 1437-es erdélyi Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés, amelyben a kisnemesség is szerepet vállal, az akkori társadalmi ellentétek kiéleződését jelentette; számos, kisebb-nagyobb lázongás jelzi már odáig is az utat. Budai Nagy Antal parasztserege fegyveres harcban győzelmet arat a feudális urakkal vívott küzdelemben, de harca végül elbukik, mint minden felkelés, ha más, befolyásosabb társadalmi réteg nem áll az élére. Az 1437-es erdélyi parasztfelkelés idején már általánossá válik a pénzgazdálkodás. A főpapok a nekik járó tizedet, és a világi, feudális hatalmasságok a nekik járó kilencedet nagyrészt pénzben követelik a jobbágyságtól. Zsigmond király, hogy az udvar fényűző kiadásait egyensúlyban tudja tartani, a pénzrontás eszközéhez folyamodik az 1433-as esztendőben. Lépes György erdélyi püspök, arra számítván, hogy a pénz értéke később visszaáll, három évig megszünteti a papi tized beszedését."

E, mint Erdély Édenként közös eszmények varázsszava néprajzi bölcső nélkülem Erdély se nem jobb se nem rosszabb csak nekem fáj is - Mint friss kenyérhez szőttes konyharuhából meztelenítve lelkemet szoktam szétteregetni hogy jól hozzáférhessek és sikerüljön Erdélyt erdélyieknek visszakaparni tanult majomként kurkászva a transzilván juhbél húrokat s képzeletemben csak ülni az Ursusban jó sört nyakalva -