Napkút Kiadó strana 14 z 18

A könyv a maga nemében unikum. Az énekművész-riporter, aki korábban a néprajzban is jeleskedett (Ünnepeink, 1999), nem csupán faggatta az írókat különféle témákban, hanem meg is tisztelte őket a szívükhöz legközelebbi népdal eléneklésével. Tehát egy-egy, a szülőföldélményről, a hagyományról, az indulás nehézségeiről és a gyermekkor örömeiről, a kétnyelvűségről, a Trianon utáni történelmi helyzetről stb. tanúskodó beszélgetésesszé után fölhangzott az énekhang is, mintegy bezárva azt az érzéskört, amit a töprengő írói vallomás oly szépen megfogalmazott.

A könyv a maga nemében unikum. Az énekművész-riporter, aki korábban a néprajzban is jeleskedett (Ünnepeink, 1999), nem csupán faggatta az írókat különféle témákban, hanem meg is tisztelte őket a szívükhöz legközelebbi népdal eléneklésével. Tehát egy-egy, a szülőföldélményről, a hagyományról, az indulás nehézségeiről és a gyermekkor örömeiről, a kétnyelvűségről, a Trianon utáni történelmi helyzetről stb. tanúskodó beszélgetésesszé után fölhangzott az énekhang is, mintegy bezárva azt az érzéskört, amit a töprengő írói vallomás oly szépen megfogalmazott.

A kilenc mese szürrealizmusba hajló világa mesei elemeket és a mese szabadságát használja fel a valóság ábrázolására, s így azt a hétköznapoktól elemelten, egy más dimenzióban képes láttatni. Alapvetően két téma köré csoportosulnak az írások. Az els ő négy történet a hatalom, a kapzsiság, a gátlástalan gonoszság, s mindezek által az élő természet kifosztásának problematikájával foglalkozik. A másik négy írás a női sorskérdéseket veti fel, költői hangulatú és erősen meseszerű környezetben. Ez a varázslatos keret teszi izgalmassá a végletes szenvedélyek, áldozatok fájdalmas vállalásának megfogalmazását, ahol döntően a hűség-hűtlenség kérdése áll a középpontban. Női szemszögből írt történetek, ahol a nőt áldozata, szerelme minden tévedés és szenvedés fölé emeli. Az utolsó mese vizet pici borral ivó szamara derűs bölcsességet és szeretetet ad az olvasónak búcsúzóul. Csilléry Orsolya remekbeszabott míves illusztrációi gazdagítják a kötetet.

A különféle csavargóhősök köré szerveződő pikareszk történetekben eleve bővelkedik a magyar irodalom, de van egy olyan, jobbára rejtekutakon vándorló csavargója is a magyar múltnak, akinek az alaposabb megértésére eddig még várnunk kellett. Toót-Holló Tamás néhol esszébe hajló értekezései ezen a helyzeten változtatnak, s a folklórhagyomány emlékeit és a modern magyar irodalom remekeit egyaránt segítségül hívják ahhoz, hogy tanulmányokat közöljenek az eddig leginkább rejtve rejtező magyar spirituális hagyományról, a garabonciások által őrzött ősi tudásról. A tanulmányok meggyőzően bizonyítják, hogy a garabonciásoknak legalább annyi közük van a táltoshithez, mint az ősi magyar csillagvalláshoz, valamint az alkimista tradíció hermetikus tanításaihoz. Nem csoda hát, hogy ez a sárkányokat lovagló, viharfelhőket az égre parancsoló, bűvös könyvéből pedig fantasztikus varázslatokat kiolvasó alak a népi mesemondók fantáziáját legalább annyira megmozgatta, mint a modern írókét és a költőkét. A néphagyományban a Mátyás-mondákat csakúgy áthatja a garabonciás motívuma, mint a magyar Faust, Hatvani István legendakörét. A magyar folklórtudomány már Ipolyi Arnold óta kutatja ennek a rejtélyes alaknak a rokonságát, a magyar nyelvészek egyszerre többféle szószármaztatással is felfedezni vélik a garabonciás szó eredeti jelentését, a magyar regényirodalomban pedig Krúdy Gyula és Weöres Sándor, a költészetben pedig szintén Weöres Sándor, Pásztor Béla és Nagy László nevéhez fűződnek a garabonciások mítoszát a legbravúrosabban megörökítő alkotások. Toót-Holló Tamás mindezeket a néprajzi és irodalmi emléknyomokat követve arra jut, hogy a garabonciás körül kialakult hiedelemköröket tekintve vitathatatlanul a garabonciások könyve az a varázslatos tárgy, amelyik a mai szemlélő figyelmét a leginkább felkeltheti. Hiszen tudjuk, mire jó a garabonciáson a hosszú út porából vett sötét köpeny, mit keres a garabonciás kezében a szelek és a felhők járását eligazító nyírfaág, s miképp zabolá zza meg a garabonciás a vele fellegeket hasítani képes sárkányt. De ha mindezt tudjuk, akkor még mindig épp csak kapiskálni kezdhetjük azt, mit olvashat ki a garabonciás abból a bűvös, fekete könyvből, amelyik az egyik leginkább féltve őrzött kincse, s amelynek bűvös igéiről, ráolvasásairól csak kósza megjegyzések formájában szokás említést tenni. Mintha azt a titkot még máig is érdemes lenne megőrizni, hogy az igéző hatású könyvből kiolvasott események hogyan válhatnak rendre valósággá. Toót-Holló Tamás tanulmányai megtörik a hallgatást erről az őshagyományról, s nemcsak a garabonciások könyvéből kiolvasható bűvös igékről, hanem a garabonciások megváltást hozó szerelméről is számos újdonságként ható megállapítással szolgálnak.

A különféle csavargóhősök köré szerveződő pikareszk történetekben eleve bővelkedik a magyar irodalom, de van egy olyan, jobbára rejtekutakon vándorló csavargója is a magyar múltnak, akinek az alaposabb megértésére eddig még várnunk kellett. Toót-Holló Tamás néhol esszébe hajló értekezései ezen a helyzeten változtatnak, s a folklórhagyomány emlékeit és a modern magyar irodalom remekeit egyaránt segítségül hívják ahhoz, hogy tanulmányokat közöljenek az eddig leginkább rejtve rejtező magyar spirituális hagyományról, a garabonciások által őrzött ősi tudásról. A tanulmányok meggyőzően bizonyítják, hogy a garabonciásoknak legalább annyi közük van a táltoshithez, mint az ősi magyar csillagvalláshoz, valamint az alkimista tradíció hermetikus tanításaihoz. Nem csoda hát, hogy ez a sárkányokat lovagló, viharfelhőket az égre parancsoló, bűvös könyvéből pedig fantasztikus varázslatokat kiolvasó alak a népi mesemondók fantáziáját legalább annyira megmozgatta, mint a modern írókét és a költőkét. A néphagyományban a Mátyás-mondákat csakúgy áthatja a garabonciás motívuma, mint a magyar Faust, Hatvani István legendakörét. A magyar folklórtudomány már Ipolyi Arnold óta kutatja ennek a rejtélyes alaknak a rokonságát, a magyar nyelvészek egyszerre többféle szószármaztatással is felfedezni vélik a garabonciás szó eredeti jelentését, a magyar regényirodalomban pedig Krúdy Gyula és Weöres Sándor, a költészetben pedig szintén Weöres Sándor, Pásztor Béla és Nagy László nevéhez fűződnek a garabonciások mítoszát a legbravúrosabban megörökítő alkotások. Toót-Holló Tamás mindezeket a néprajzi és irodalmi emléknyomokat követve arra jut, hogy a garabonciás körül kialakult hiedelemköröket tekintve vitathatatlanul a garabonciások könyve az a varázslatos tárgy, amelyik a mai szemlélő figyelmét a leginkább felkeltheti. Hiszen tudjuk, mire jó a garabonciáson a hosszú út porából vett sötét köpeny, mit keres a garabonciás kezében a szelek és a felhők járását eligazító nyírfaág, s miképp zabolá zza meg a garabonciás a vele fellegeket hasítani képes sárkányt. De ha mindezt tudjuk, akkor még mindig épp csak kapiskálni kezdhetjük azt, mit olvashat ki a garabonciás abból a bűvös, fekete könyvből, amelyik az egyik leginkább féltve őrzött kincse, s amelynek bűvös igéiről, ráolvasásairól csak kósza megjegyzések formájában szokás említést tenni. Mintha azt a titkot még máig is érdemes lenne megőrizni, hogy az igéző hatású könyvből kiolvasott események hogyan válhatnak rendre valósággá. Toót-Holló Tamás tanulmányai megtörik a hallgatást erről az őshagyományról, s nemcsak a garabonciások könyvéből kiolvasható bűvös igékről, hanem a garabonciások megváltást hozó szerelméről is számos újdonságként ható megállapítással szolgálnak.

Fazekas István A megvádolt címet adta Béres Józsefről szóló darabjának. Minden bizonnyal nem véletlenül. A kitűnő feltaláló drámai sorsában ugyanis bőven akadnak hamleti pillanatok. A szerző hitelesen, nagy erejű költői indulattal és megszállott tárgyilagossággal mutatja be az emberi méltóságért vívott küzdelmet. Úgy érzem, ez a megrendítő, ám minden kétségbeesést száműzni akaró alkotás arra hivatott, hogy a színpadról szóljon hozzánk vérlázítón a hazugság ellen." (Pozsgay Imre)

A Rejtőzködő tó című haikukötet elsőként vállalkozik arra, hogy magyar nyelven bemutassa a modern japán haikuköltészet legjelentősebb képviselőinek alkotásait. A könyvben kétszáz japán költő kétszáz harmincnégy haikuja szerepel. A kötet nemcsak Japánban jelentős, hanem angol nyelvterületen, főleg Amerikában is. Összeállítója, Kató Kóko, az egyik legismertebb élő haikuköltő. A kötetet a japán nyelvvel való ismerkedésnek is szántuk, ezért szerepelnek a haikuk és a bennük található szavak japán nyelven, majd magyaros átírásban és magyar jelentéssel. Mindenki megpróbálkozhat a haikuk olvasásával, de kísérletet tehet fordítására is. Emellett érdekes kísérletnek számít, hogy egy-egy haikunak a kötetben két különböző fordítása is van. Így az olvasó ízlése szerint válogathat bennük: aszerint, hogy inkább a férfias vagy a nőies haikuk állnak hozzá közel. Reméljük, az alkotók és a fordítók szándéka eljut az olvasókhoz és a kötetet föl-föllapozván mindig találnak majd benne valami érdekeset, valami szépet.

Csiperi, a gombakislány egy viharos éjszakán rosszat álmodik. Szerencsére barátai a segítségére sietnek. Susulykával és Galóca Vilivel útra kelnek, hogy megkeressék Csiperi rossz álmának okozóit. Kalandos útjukon sok meglepetés várja őket. Titokzatos hegyi barlangot fedeznek fel. ... Folytatás ›› Vajon kivel találkoznak itt? Ki fél kitől? És ki kinek tud segíteni? A(z) Csiperi és Susulyka - A Gombamese - Csiperi rosszat álmodik (Könyv) szerzője Hétvári Andrea.

Mi a sorsa egy lázadó pulykakakasnak? Mi jár annak a mackónak, aki elcseni a télire eltett lekvárt? Milyen veszélyes kalandokba keveredik három unatkozó hangyagyerkőc? Hogyan köt egy polip a csipeszhallal barátságot? Miként szerzett magának a sarki róka piros csizmákat? Hogyan reguláz ... Folytatás ›› meg egy kisegér két rakoncátlan elefántot? Ez a mesekönyv ilyen történeteken keresztül kalauzol el bennünket az állatok birodalmába. Kalandozásaink során - a meghatározott szempontok szerint csoportosított állatvilágban - a mesék, a humorral átszőtt versek, játékos nyelv- és fejtörők segítenek bennünket eligazodni. Aki ezt a könyvet kezébe veszi, hamar rádöbben majd arra, hogy a benne lévő mesék, versek kis hősei, szereplői nem csak állatok. Barátság, testvérféltékenység, hiúság, irigység, szeretet, kalandvágy - mind-mind olyan emberi tulajdonságok, amelyekkel már gyermekkorunkban is elég korán találkozunk. Talán éppen ez teszi a történeteket őszintévé, izgalmassá, tanulságossá; s mivel gyermekeknek íródott, humorossá is. Persze az anyukák, apukák se csodálkozzanak, ha egy-egy kis figurában saját éppen romboló-tomboló korszakát élő csemetéjükre ismernek. A(z) Van egy cicám: Tejfel (Könyv) szerzője Tóth Marianna.

"Huszonöt éve élek Budán. Lassú folyamat volt az, ahogyan egy pesti emberből fokozatosan kialakul az a budai polgár, aki most vagyok. Máraitól megtudtuk, hogy Budán lakni világnézet, és most Pest az a hely, ahová kirándulni járok. Ott már egy kicsit úgy érzem magam, mintha külföldön ... Folytatás ›› lennék, és csodálkozva szemlélem a város nyüzsgését, furcsa, nagy épületeit, zajos utcáit. Sokáig azt hittem, hogy már ismerem Budát. Aztán találkoztam Verrasztó Gábor könyveivel, elolvastam számos fejezetet a Budai históriákból, és csodálkozva, elismeréssel állapítottam meg, hogy ez az ember Buda jó ismerője, valóságos krónikása. Ez az új könyve is ilyen. Színes, változatos és élvezetes az a kép, amely a budai titkokról kialakul az olvasóban. Hogyan tükrözik az épületek a politikai változásokat? Milyen sorsa lehet egy palotának? Még egy ház is áldozhatja az életét egy török szerzetes sírjának megóvásáért! Milyen szerelmek szövődtek, milyen álmokat álmodtak, kik éltek és haltak a budai házakban? A könyvben szereplő írások egy-egy mozaikot jelentenek. Ezekből áll össze mindaz, amit így nevezünk: Buda története. Vagy így: az életünk. Őszintén csodálom szerzőjüket: a szívével lát. És ami a leendő olvasókat illeti: ezt ők is megtanulhatják." (Tábori László) A(z) Az eltékozolt palota (Könyv) szerzője Verrasztó Gábor.

"Misima Jukio (1925-1970) neve a nagyközönség számára leginkább a hozzá fűződő botrányoktól, mítoszoktól cseng ismerősen. Jóval gyakrabban emlegetik állítólagos szélsőséges nacionalizmusát, biszexualitását, szamuráj-őrületét, azt, hogy megtámadott egy laktanyát és hogy harakirit követett el, mint műveinek kifinomult szépségét, folyondárként ágazó bizarr szóképeinek gazdagságát. Pedig Madame de Sade című darabja - az irodalmárok egybehangzó állítása szerint - a XX. század legtökéletesebb japán színpadi alkotása, mely hamar világhírűvé vált, csakúgy, mint remekbe szabott modern nő-drámái. Klasszikus japán nyelven írt kabuki-darabjaihoz még csak hasonlót se volt képes alkotni neki kortársai közül. Írt modern kjógent, kabuki-krimit, de a nyugati stílusú drámában, a singekiben is tökéletesen otthon volt. Életében három ízben terjesztették fel irodalmi Nobel-díjra, s ha nem él tragikusan rövid életet, idővel bizonyára megkapja azt. Darabjai közül a halála óta eltelt több mint negyven évben csak néhányat fordítottak le és mutattak be Magyarországon, így bátran nevezhetjük hiánypótlónak kötetünket, mely Misima minden fontos színpadi művét tartalmazza." (a Kiadó)

Michel Onfray 1996-tól napjainkig öt kötetben, majdnem kétezer oldalon, százkilencvenöt esszében adta közre hedonista naplóját. Ezek közül választottunk tizenhat esszét a magyar olvasóknak. "Hedonista" napló, tehát nem hagyományos, amely lineárisan, időrendileg szabályosan, napról napra rögzíti az eseményeket. Hedonista, mert az örömről és a bölcsességről szól, élményközpontú, időrendje az élmények intenzitása, témája, tárgya bármi lehet, olvasmányok, műélmények, tárlatlátogatások, zeneművek elemzése, álmok, lelkiállapot, képzelet, emlékek, tehát nem az alkotó "külső" élettörténete, hanem "belső" lélektörténete. Ezért rendszertelenül, "összevissza" tetszés szerinti sorrendben is "fogyasztható". Montaigne és Nietzsche méltó követője hedonista naplójának olvastán a szépírás és bölcsészet különös, különleges, varázslatos ötvözetével találja magát szemben az olvasó.

Michel Onfray 1996-tól napjainkig öt kötetben, majdnem kétezer oldalon, százkilencvenöt esszében adta közre hedonista naplóját. Ezek közül választottunk tizenhat esszét a magyar olvasóknak. "Hedonista" napló, tehát nem hagyományos, amely lineárisan, időrendileg szabályosan, napról napra rögzíti az eseményeket. Hedonista, mert az örömről és a bölcsességről szól, élményközpontú, időrendje az élmények intenzitása, témája, tárgya bármi lehet, olvasmányok, műélmények, tárlatlátogatások, zeneművek elemzése, álmok, lelkiállapot, képzelet, emlékek, tehát nem az alkotó "külső" élettörténete, hanem "belső" lélektörténete. Ezért rendszertelenül, "összevissza" tetszés szerinti sorrendben is "fogyasztható". Montaigne és Nietzsche méltó követője hedonista naplójának olvastán a szépírás és bölcsészet különös, különleges, varázslatos ötvözetével találja magát szemben az olvasó.

Díszes társaság gyűlt össze Vénusz dombján. Lampionok, fáklyák alatt, bokrok között a karneváli forgatag, amelyben feltűnik, többek közt a Casanovának öltözött Újházy Jakab, kinek kabátzsebéből a pálos rendi Verseghy Ferenc Első egyesülés című vers-kézirata kandikál elő. S itt a hírhedett nőcsábásszal egyik szeretője, a kasztrált Bellino, avagy Teresa Lanti - aki mosócédulákra írogatja tömör létbölcseleti töredékeit, s ez a forgatagban nekünk fölöttébb mulatságos. Vagy mégsem? S: itt van/nak sziámi ikerként: Berda József Attila egy malackodó szonettbe öltözve. Feltűnik eme álarcos keringőzésben Vajda János, most karján a feleség, Bartos Róza, Rosamunda, aki sértett hitvesként kiteregeti verseiben a családi szennyest. S itt látható továbbá Vivian a varázsló Merlinnel, majd egy (névtelen) sámán a szellemlánnyal. Gyakorolnak éppen. Akárcsak a klaviatúrán ugráló lény, kit a könyv szerzője bennfentesen zongoralánynak nevez. S egy kísértet nyakában lógva: Czóbel Minka, ugyanis rövid időre medalionná változtatták. Itt látható a mitológiai Mars és e kötet dombjának névadója: Vénusz - most éppen elválaszthatatlan párként Vörösmarty vers-ritmusára táncikálnak-civakodnak; továbbá maskarás hőse e könyvnek Rim Erik és egy verses levéllel James Joyce. És még sokan mások. A svédasztalon meg: anagrammák, haikuk. Tessék, tessék!

"- Pipijja, pipijja! - Mi az, ki az? - riadt fel Nyámnyila, és azonmód kereket oldott volna, ha Ememem meg nem ragadja a lábát és csendre nem inti. - Csssst! - suttogta. - Nincs semmi vész, csak maradj csendben! Nyámnyila remegett, de már nem akart elszaladni. - Mi ez a hang? - kérdezte. - Sára beszél álmában. Felváltva motyog két szót, amit értek is - igaz, nem tudom, mit jelent -, meg egy csomó másikat, amiből viszont egy kukkot sem értek. - Pipijja, parisszija! Merköszömbevolnuzséte turemölé, pepejenci - motyogta újra Sára álmában. - Szerintem érthető. Azt mondja, mert köszön be volna húsétel a túra mellé a Jenő apukája - brillírozott Nyámnyila. - Mi van? Hogy kinek az apukája? - Én beszélem ezt a nyelvet. - Persze. Én is. Teve teveljeveseven mevegbovolonduvultávál? - Mi van a tevével? Nem értem, amit mondasz. - Pedig ugyanolyan halandzsanyelv, mint amit te beszéltél az előbb. - Én? Dehogy! - válaszolt nevetve Nyámnyila. - De inkább hallgassuk, hátha megértjük! - Pipijja, pipijja!" (részlet a könyvből)

"Sehol sem vagyok. Ezeket a szavakat nem kell szó szerint érteni: ebben a pillanatban épp hátradőlök a KLM légitársaság Amszterdam-New York járata üzleti osztályának kényelmes ülésében. Előttem a hosszú késő őszi éjszaka. 1999 novembere, elenyészik lassan a második évezred Krisztus után. Besötétedett: alattunk a maga nyugtalanságában láthatatlan Európa, amely oly régóta szenvedi egyesülését. Szemben ezzel az Európával az ország, amelyben születtem és felnőttem, pillanatok alatt hullott szét, annak ellenére, hogy európainak hitték. Nincs többé. Önállósult tagjai ottmaradtak a Balkánon, hogy mindegyik egyedül csússzon-másszon a jövője felé." (a Szerző)