Napkút Kiadó strana 15 z 16

Kertai Csenger könyve az egzisztenciális elveszettség megmutatkozása, feltárulása, keresés és kísérlet, amely össze próbál kapcsolni írásmódokat útkeresésekkel, olyan utak keresésével, amelyek megtartanak a világban és ki is vezetnek belőle, legalábbis irányt mutatnak. Ennyiben kritikus az „irodalmisággal” szemben is. A váltások a szövegben elnémulások és eltűnések, az eltérő megszólalások feltámadások. A szöveg lépten-nyomon megidézi Kierkegaard Vagy-vagyának hangjait, és keresi az ugrást az esztétikaiból az etikai, aztán az etikai­ból a vallási tapasztalat felé. És, mivel az útja nem rajzolódik, nem rajzolódhat ki világosan, szerencsére az sem látszik, merre vezethet tovább. Ez az előnye az elveszettségnek, a lehetőségek ígéretes és nyomasztó, kilátástalan sokasága. Megejtő bátorságról tesz mindez tanúbizonyságot, hangok vesznek el és születnek meg műnemeiben, és megmutatkozik, hogy aki elveszti életét, végül mégis megtalálja azt. Vári György

„Kezdetben vala az Ige-n”, konstatálja az író, akinek hősei elszántan vetik bele magukat az élet-halál küzdelembe.A regény egy XX. századi freskó, amelyen az Istenhez igazodó Mama és a szókimondó Nagymama a színfoltok.A szereplők mind-mind a maguk igazát keresik, de az elbeszélés polifon harmóniája az élet elsőbbségét igazolja.Az író semmi különösnek a különleges leírásával az alig valamit is különlegessé teszi; ez kétségkívül a legfőbb erénye.

"Imádom a darab nyelvhasználatát. Lindsay Anderson filmjeire, az Ifre és az O Lucky Manre emlékeztet, Malcolm McDowell-lel a főszerepben. Ő és haverjai érdekes, szinte szembesítő, számonkérő módon beszéltek egymással. Tisztára Beckett, a Godot-ra várva. Ugyanaz a kötődési lehetetlenség. Ugyanaz a vágyódás. Tetszik, ahogy Andi és Judi körbetáncolják egymást. Lenyűgöző. Mindent összevetve, mókás, különleges és derűs darab ez, amely csodálatosan kiaknázza a nyelvben rejlő lehetőségeket." (Alexis Rhone Fancher) "Hihetetlenül izgalmasnak találom, és súlyosnak, miközben mégis megmarad benne az a derű, könnyedség, ami jellemző a szerző írásaira. Fontos kérdéseket boncolgat, és maga a fikciós (nem-fikciós?) keret is bravúros." (Szűcs Anna Emília) "Örülök, hogy elolvashattam ezt a darabot. Micsoda tapasztalat!" (Hélene Cardona)

Az ezredfordulót követő években hosszú, bár kissé rendszertelen levelezésbe bonyolódtam Borgóval (György Csabával), az 1950-ben Marosvásárhelyen született, 1986 óta Magyarországon élő és dolgozó festőművésszel. A kezdetben Százhalombattán, majd az észak-magyarországi régióban (Szirmabesenyő-Miskolc-Eger térségében) tevékenykedő sokoldalú alkotóval először az 1980-as évek második felében Szentendrén találkoztam, majd több önálló kiállításának megnyitásán működhettem közre, és számos dolgozatot, kiállítás­ismertetőt, katalógusbevezetőt írtam munkásságáról. Borgó hosszú, kézzel lejegyzett, a hétköznapi történések leírása mellett szürreális látomásokat is ecsetelő, nehezen követhető levélküldeményei­re az új évezred első esztendeinek művészeti eseményeit és jelenségeit dokumentáló, személyes élményeimet rögzítő - közös szenvedélyünkre, a magyar kosárlabdasport aktuális eseményeire is figyelő -, szubjektív árnyaltságú válaszokkal reflektáltam. A 2001 és 2012 között írt Borgó-leveleimet azzal a meggyőződéssel és szándékkal adom közre - változatlan formában, csupán a legkisebb stilisztikai korrekciókkal megszerkesztetten -, hogy ezáltal a jelenkori magyar művészet összképét néhány fontos jellemzővel, mindeddig ismeretlen vonással és vonatkozással gyarapíthatom. W.

A kötetben olvasható írások vezérfonala, közös nevezője a könyvek és maga az olvasás öröme. Mivel személyes élményekről van szó, a fejezetek válogatása teljes mértékben a szerző szubjektív döntésén alapult. A könyvek kapcsán az egyes fejezetek irodalomról, történelemről, néhol képzőművészetről szólnak. Több fejezet idézi a könyvkiadás és az éremművészet sok esetben egymásra épülő, néha elválaszthatatlan kapcsolatát, így például a Nyugat folyóirat arculatának változásait. Egzotikus helyszínek (India, Arábia) mellett, néhány külföldi szerző Magyarországról alkotott személyes élménye szolgálhat érdekes tanulságul. E mellett megjelennek a magyar történelem eddig kevéssé ismert vonatkozásai csakúgy, mint a hazai kultúrtörténet különös, nem egyszer elgondolkodtató eseményei, köztük a Kádár-korszak cenzúrájának néha groteszkbe hajló döntései. Még a sportnak is jutott hely: a 20. század egyik legnagyobb hazai írójának rendhagyó tudósítása az első magyar-spanyol válogatott futballmérkőzésről.Ajánljuk ezt a kötetet azoknak, akik szeretik a könyveket, a különleges és izgalmas barangolást a hazai kultúrtörténetben, esetenként kitekintéssel a képzőművészetre.

Mindig többet akarok érezni annál, mint amit valójában érzek, és ezzel nemcsak hogy elrontom a stílust, hanem becsapom önmagam, elveszítve egy lehetséges fókuszpont élességét. Magyarul a valóságérzékem. A többi már ebből következik.A közvetlen adottságaimat, érzelmeimet is képtelen vagyok helyesen megítélni, avagy átadni magam nekik. Egy gyászról szóló filmből kell megtudnom, hogy bennem is harag és fájdalom van. Ez az a közvetlen adottság, amibe nap mint nap beleütközik a szívem, mint valami falba. Én mégis, még ebből is valamiféle spirituális szószt kotyvasztanék. Még ezt is bekenném valamilyen mázzal. Nemcsak egy tiszta hiánnyal kell megküzdenem, hanem önmagam tisztátalanságával is. Mint aki ugyanazzal a mozdulattal, amivel örök útjára bocsájtja kedvesét, tovább ás, hogy kiássa önmagát. Önmagammal szembefordult harag az ásóm, a fájdalom a súly, amely a nyélre nehezül, és kifordítja hazugságaim rögeit…Ez a kis könyv, napló túlnyomó részben azokat a reflexiókat, vallomásokat és aforizmákat tartalmazza, amelyeket feleségem halála után vetettem papírra.

A könyv a Kádár-korba röpíti vissza az olvasót: a skizoid autodafé csáberejét a fantáziadús valóság és a röghöz kötött fikció adja. A Doktor Keserű… hősei így vagy úgy, inkább akaratlanul, mint akarva, ütköznek a hatalommal, de kivétel nélkül ők húzzák a rövidebbet. A novellák közül három is a bentlakásos intézmények jellegzetes hangulatait idézi fel, háttérben a szocialista eszme kelléktárával, díszleteivel és a diáktanács látszatdemokráciájával, viszont a szálakat az Elbocsájtott Légióból ideejtőernyőzött diri tartja kézben, ügyesen manipulálva a negyedikesek kommandóját, akik leutánozzák a felnőttek világát; ha kell, a testi fenyítéstől sem riadnak vissza, a renitens elsősök feje csak úgy zúg a kokiktól, mint a Niagara-vízesés éjjel… A sodró, lendületes textusok által újra bejárhatjuk a korabeli ifjúsági szubkultúra helyszíneit, ahol a hivatalosságok elutasítása hangos és látványos, de a változás erőteljesebb szorgalmazása elsikkad.

Tizennégy év telt el a Rejtőzködő versek könyve első kötetének megjelenése óta. Úgy éreztem, eljött az idő egy második kötet anyagának a közreadására. Elhunyt nagy költőink verseivel nem ritkán találkozhatunk a szépirodalomban. Az azonban nincs eléggé a köztudatban, hogy az utolsó bő fél évszázadban hazánkban sok olyan kiváló tehetségű költő jelentkezett, akiknek a munkássága jelentősen gazdagította a magyar líra kincsestárát. Ez a gyűjtemény nem egy hivatásos irodalmár válogatása, hanem csak egy idős versbaráté, aki számára egy vers akkor jelent értéket, ha ember-, élet-, ország- és korszakismeretre tanít, és a költőnek sikerül a mondanivalója frappáns kifejezésére alkalmas formát is megtalálnia. Vállalom, hogy az ízlésem inkább konzervatív, azonban minden metrumot és rímtechnikát nélkülöző prózaversek is megtalálták a maguk helyét a válogatásomban. Természetesen lehet versek nélkül élni. De nem érdemes lemondani azokról az ismeretekről és örömökről, amelyeket csak a versolvasás adhat hozzá az életünkhöz. Hiszem, hogy a verseknek az említett szempontok szerint válogatott gyűjteménye alkalmas arra, hogy a régi versbarátoknak friss és maradandó élményeket szerezzen, és arra is, hogy új versbarátokat toborozzon. Kassai Tibor

A szlovén kisregény, amelyet az olvasó a kezében tart, egy újszülött nyúlnak, Agninak az életeseményeit követi nyomon. Az ő szemével követhetjük a regény többi szereplőjének életét, szerelmi bonyodalmait, a rácsokon innen. 'Agni' az ógörögben tisztát, szüzet jelent, latin megfelelője az agnus, az (áldozati) bárány, akit az emberi világba vetnek. A hindu vallásban a tűz istennője, aki a testi és kozmikus tudat szimbolikus egyesítője. Műfaját tekintve nagyon sokszínű a kisregény, megtalálhatók benne az idillikus falusi élet elemei és a szerelem motívumai egyaránt, a vad ösztönök világa, a horror és a borzalmak, valamint a krimi nyomai is. A magyar olvasót talán kimondhatatlanul is egy megíratlan "József Attila-i regényre" emlékeztetheti, amelyben a ketrec rácsai között Agni (vagy bárki) képzelhet egy kis szabadságot magának, és ahol az elme tudomásul veszi az ösztönöket idebent. És épp e kettő (az ösztönök és szabadság) a regény mozgatórugói. Lukács Zsolt

Egy gépjármű hátrahagyott nyomai, az áldozat élettelen teste és az ütközés törmelékei az emlékezet gödrében. Az elhallgatás és a megmutatás szárnycsapásai, fészek mélyéről feltörő hangok. A kötetcímként megjelenő irracionális szám, a pi, a legtökéletesebb kétdimenziós alakzat kerületének és átmérőjének hányadosa, e könyvben ugyanakkor egy név jelölője is. De vajon az emberi létezés leírható-e matematikai törvényszerűségek alapján? Az életek sorát egységbe rendezhetik-e a számok, vagy csak a madárhangként elgondolt költészet képes összefüggő körökké szervezni az egymást keresztező útvonalakat, mondjuk egy apáét és a fiáét? Juhász Róbert versei mintha egy elhallgatásra késztető történet középpontja körül gravitálnának, az atyai éj sűrű és anarchikus álomködében. Áfra János

Mindig többet akarok érezni annál, mint amit valójában érzek, és ezzel nemcsak hogy elrontom a stílust, hanem becsapom önmagam, elveszítve egy lehetséges fókuszpont élességét. Magyarul a valóságérzékem. A többi már ebből következik. A közvetlen adottságaimat, érzelmeimet is képtelen vagyok helyesen megítélni, avagy átadni magam nekik. Egy gyászról szóló filmből kell megtudnom, hogy bennem is harag és fájdalom van. Ez az a közvetlen adottság, amibe nap mint nap beleütközik a szívem, mint valami falba. Én mégis, még ebből is valamiféle spirituális szószt kotyvasztanék. Még ezt is bekenném valamilyen mázzal. Nemcsak egy tiszta hiánnyal kell megküzdenem, hanem önmagam tisztátalanságával is. Mint aki ugyanazzal a mozdulattal, amivel örök útjára bocsájtja kedvesét, tovább ás, hogy kiássa önmagát. Önmagammal szembefordult harag az ásóm, a fájdalom a súly, amely a nyélre nehezül, és kifordítja hazugságaim rögeit… Ez a kis könyv, napló túlnyomó részben azokat a reflexiókat, vallomásokat és aforizmákat tartalmazza, amelyeket feleségem halála után vetettem papírra.

„Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódna és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” (Stanisaw Worcell, 1849) Somorjai Ádám ebben a tanulmányában a visegrádi országok közös vonásait foglalja össze. Tekintettel arra, hogy felismeréseit elsősorban a magyar és a lengyel történelmi tapasztalat párhuzamossága motiválta, kiadványunkban e két nyelven tájékozódhatunk a rokon vonásokról és a különbözőségekről egyaránt. Ajánljuk, hogy előbb csak a 14 térképet lapozzuk át, és ott olvasunk bele, ha valami nem érthető. Majd a szöveg végén tanulmányozzuk a táblázatot, és térjünk oda vissza a főszöveg olvasása közben. Ezt követően a főszöveget olvasgassuk, és csak akkor nézzünk bele a jegyzetekbe, amikor arra ösztönzést érzünk. Végül pedig olvassuk végig csak a jegyzeteket.

A néhai nagy tekintélyű Abdullah Avni oszmán pasa unokáját, a török Rómeó és Júlia történetének is beillő szerelemből született Leyla Hanimot, a negyed nagyasszonyát egy nap az új tulajdonosok könyörtelenül kiteszik az utcára a pasa Boszporusz menti villájához tartozó kis házból. Az egész életét a családi múltra építő öreg hölgy egy ismerős fiatal újságírónak, Yusufnak az isztambuli bohém­negyedben lévő lakásában talál átmeneti menedékre, ahol a fiú németországi török barátnője, az énekesnői karrierről álmodozó Roxy heves ellenszenvvel fogadja. Közben a Bosnyák Villa újgazdag tulajdonosait emésztő féktelen ambíciók véres családi drámába torkollnak. Miféle kegyetlen harcok folytak mindig is az otthonszerzés reményében? Ki űzött el kit? S hogy lesz bitorló az üldözöttből? Szükségképpen bűnös-e, aki erős akar maradni? És végül: miképpen lehet tovább élni, ha minden odalett? A szerző ebben a jellegzetes isztambuli életképeket felvillantó, megannyi emberi drámát magába sűrítő, különös hangulatú művében keresi a választ ezekre a nyugtalanító kérdésekre. Zülfü Livaneli történetmesélése csillogó mélabúval átszőtt szépségű, mint a téli Boszporusz vizének sodrása.

Milliók élik át, milyen újszülött, friss nagyszülőnek lenni; egy új világ fölfedezése, amelyet sokan talán a rácsodálkozás öröme nélkül élnek át. A babanapló jellemzően a szülők műfaja, nem a nagyszülőké. Győri László viszont számtalan verses és prózai kötet után könnyű tollal vállalkozik a nagyapai kiindulópont megmutatására; az olvasó vele együtt újra átélheti a nagyszülő örömeit, örömmel teli aggodalmait. Témaválasztása mellett a váltakozó nézőpontok teszik különlegessé a kötetet. A szerző a lírai koncepcióitól megszokott erős képiséget ötvözi prózai szövegeinek gördülékeny nyelvhasználatával, ennek eredményeképp pedig nem pusztán szubjektív naplót kapunk a nagyapai örömökről és kétségekről, hanem két olyan perspektíva vetülhet egymásra a fikciós térben, amelyeket másként aligha láthatunk egymás metszéspontjában.

A szlovén kisregény, amelyet az olvasó a kezében tart, egy újszülött nyúlnak, Agninak az életeseményeit követi nyomon. Az ő szemével követhetjük a regény többi szereplőjének életét, szerelmi bonyodalmait, a rácsokon innen. ’Agni’ az ógörögben tisztát, szüzet jelent, latin megfelelője az agnus, az (áldozati) bárány, akit az emberi világba vetnek. A hindu vallásban a tűz istennője, aki a testi és kozmikus tudat szimbolikus egyesítője. Műfaját tekintve nagyon sokszínű a kisregény, megtalálhatók benne az idillikus falusi élet elemei és a szerelem motívumai egyaránt, a vad ösztönök világa, a horror és a borzalmak, valamint a krimi nyomai is. A magyar olvasót talán kimondhatatlanul is egy megíratlan „József Attila-i regényre” emlékeztetheti, amelyben a ketrec rácsai között Agni (vagy bárki) képzelhet egy kis szabadságot magának, és ahol az elme tudomásul veszi az ösztönöket idebent. És épp e kettő (az ösztönök és szabadság) a regény mozgatórugói. Lukács Zsolt

Farkas Gábor számos kötetben foglalkozott már irodalomesztétikai, művelődéstörténeti, társadalomtudományos szempontból is a határon túli, köztük az erdélyi, moldvai, csángómagyar kultúrával, történelemmel, irodalommal. A legtöbb szakterületet átfogva igyekezett már eddig is feltárni és a moldvai, csángómagyar kultúrát teljes vertikumában elemezni, bemutatni: vagyis a nyelvi-nyelvészeti, historiográfiai, demográfiai, szociológiai, néprajzi, etnográfiai, nép- és magasművészeti, költészet- és lírakritikai, széptani szempontok egyidejű és sokoldalú alkalmazásával. Most e hányatott és sorvadó népcsoport főként egyház- és vallástörténeti, ekkléziasztikai és irodalomtörténeti hagyományainak az összefoglaló értelmezésére vállalkozik. Összmagyar nemzeti-önismereti és kultúrafenntartó törekvések szempontjából és érdekében is döntően fontos, hogy a magyarság eme szórványhelyzetbe taszított részéről, töredékéről minél autentikusabb képet kapjunk. Az eddigi kutatások természetesen bőséges eredményekkel szolgáltak már kitűnő erdélyi és anyaországbeli tudósaink jóvoltából, de Farkas Gábor igényes gondolati, intellektuális, mondhatni poétikai érzékenysége, párosulva rendkívüli egyháztörténeti erudíciójával és hivatástudatával – s az egyes legkiválóbb alkotók és történelmi személyiségek pályáját árnyalatosan megrajzoló témaszeretetével – kétségtelenül biztosítja e gazdag tanulmánygyűjteményének impozáns értékét és lelki-szellemi szükségességét. Bertha Zoltán