Napkút Kiadó strana 15 z 18

Az isztambuli Atatürk repülőtéren járunk 2005 nyarán... A regény a török társadalom keresztmetszetét mutatja be kicsiben. Ebben a tizenöt szereplős történetben génkutató tudós, németországi vendégmunkás, kurd taxisofőr, híres szobrász, vidéki vécépucoló, az építész kamara korábbi elnöke, görög származású egyetemi tanár, muszlim identitású fejkendős török nő sorsa fonódik össze a repülőtéren. A múlt évszázadban óriásira duzzadt Isztambulról is sok apró részletet megtudhatunk. Egy ízig-vérig török regény némi társadalomkritikával fűszerezve

Három kortárs belga színművet tart az olvasó a kezében, három vígjátékot, melyekben a burleszk, a bohózat, a paródia és a tragédia elemei is fellelhetők. A humoros formában megírt színdarabok kíméletlen képet festenek korunk belga társadalmának visszásságairól, a közélet és ... Folytatás ›› a magánélet kereszteződéséről, arról, hogyan hatnak a társadalmi problémák az egyes emberek életére, hiúsítják meg azok céljait, törekvéseit, vágyait. A darabok jellemzően egy nyilvános helyen játszódnak (állomás, kiskocsma, étterem), ahol a szereplők a kényszerű várakozás űrét beszéddel próbálják meg kitölteni. A legtipikusabb szereplő a lecsúszott, tengő-lengő, bőbeszédű, sőt, a verbális láz állapotában színre lépő kisember: számára, mint Seherezádé számára is, a mesélés az egyetlen módja annak, hogy elkerülje a megsemmisülést. Elmondja kudarcát, kudarca miértjét, megpróbálja elmagyarázni, igazolni tetteinek és viselkedésének okait - nem a többi, számára ismeretlen szereplőnek, akiknek mindez teljes mértékben közömbös, hanem saját magának, ennek az önmagában hordozott ideális "én"-nek. Az egyes szereplők vallomásai így nem dialógusok, hanem egymást váltó monológok sora. E vallomások között ellentmondások fedezhetők fel, megjelenik a kétértelműség, a bizonytalanság. A különböző maszkok és paravánok mögé rejtőzött szereplők szavait a szemfényvesztés légköre hatja át. A színművek központi problémája a magány, a bensőséges emberi kapcsolatok lehetetlensége, a párkapcsolatok kudarca. A szereplők kétségbeesetten keresik az általuk elérhetetlennek vélt szerelmet. Az ellenállhatatlan humorral megírt, kívülről nézve nevetséges hősön végig derül az olvasó, miközben frusztrációja és kényszerképzetei miatt szánja is őt. Paul Emond a legsikeresebb francia nyelven alkotó belga regény-, esszé- és drámaírók egyike. Műveit számos nyelvre lefordították, drámáit Európán kívül az Egyesült Államokban és Kanadában is játsszák. Több irodalmi díj birtokosa, a Belga Királyi Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja. A(z) Ebből se lesz szerelem (Könyv) szerzője Paul Emond.

A kortárs török írónő kötete a száműzetés különböző formáit bemutató novellafüzér: az iraki háború, a batmani asszonyok, a kísérleti kutyák és Pippa, Hrant Dink és Sulukule lakosai - azokról szólnak a történetek, akiket otthonukból, hazájukból, testükből vagy lelkükből ... Folytatás ›› száműztek, de - ott van velük és általuk mindig a hazaérés, a belső otthonba térés reményébe vetett hit is. A társadalom szüntelenül felszakított sebeit elfogulatlanul feltáró, akár regényként is olvasható könyv nyelve szokatlan, eredeti. Magával ragad. Ciler Ilhan (1972) elsősorban a rövidebb próza több török és európai díjra is érdemesített mestere, de hazájában műfordítóként s kritikusként is ismert alkotó- és elemző művésze az irodalomnak. "A száműzetés - erőszakkal megnyitott szakadék ember és szülőföldje, személyisége és annak tényleges fészke között: lehetetlen feldolgozni az ebből fakadó bánatot." (Edward Said) A(z) Száműzetés (Könyv) szerzője Ilhan Ciler.

11 éve már, hogy Schmidt Éva, a neves néprajzkutató nincs többé köztünk. Különleges volt élete és halála is. Állomásozó kutatóként tizenkét (1991-2003 között) évet töltött Szibériában, ahol szinte maga is hantivá lett. Több nyelvet, illetve nyelvjárást beszélt, ezért közvetlenül saját nyelvükön szólt a vizsgált népek embereihez. Személye valódi legendává vált, nem mindennapi helyet foglal el a magyar tudományos életben. Oda szánt, autentikus élete és az általa kialakított bölcseleti rendszer mitikus magasságba emeli alakját. Végrendeletében hagyatékát húsz évre zárolta, ez tovább fokozza a személye és munkássága iránti nagyfokú érdeklődést. Könyvünkkel, mely filmjeim alapján készült, az ő emléke előtt szeretnénk tisztelegni.

Szertenézni, kitekinteni, belelátni szeretnénk bele egy-egy nemzeti színműirodalom kortárs törekvéseibe. Azzal a reménnyel nézünk szét külföldi drámatájakon, hogy amit a fordítások szövegként kínálnak, utóbb viszontláthassuk valamely vagy több magyar színpadon. Rendre olyan hazai szakember keres műveket a majdani színre, aki járatos az adott irodalom e műfajában is, egyszersmind azonban a kinti választékból lehetőleg az itthon is játszhatót, érthetőt keresi a nicsak náluk adódó különbségigényével is. Dramaturgokat, rendezőket, színidirektorokat szolgál ki szándékaink szerint a sorozat ugyanakkor s ugyanúgy: a drámahíveknek és -barátoknak is nemes olvasmányt, talán irodalmi csemegéket is nyújt egy-egy válogatásunk.

A könyv megírását kettős cél vezette. A szélesebb érdeklődő közönség számára a szerző a történeti környezet ismertetésével a X-XII. századnak az uralkodásra vonatkozó eszmerendszerét tekinti át, benne a korona társadalmi jelentőségének bemutatásával - a szakma szűkebb rétege előtt a korona keltezése, valamint a kettős korona összetett programjának értelmezésére vonatkozó új javaslatok közzététele volt a célkitűzés. A könyv első részében azt a kort kívántam bemutatni - írja Eisler János -, amikor a keresztény szakrális király uralkodását Istentől eredőnek tartották, és így a király személye is a szentség szférájába emelkedett. A király koronája az Istentől nyert hatalom jelvénye volt, melyet az Egyház szolgáltatott ki. És mivel a középkor folyamán a transcendentiát az Egyház közvetítette Isten és a földi halandók között, ezzel a koronázás aktusa, liturgiája és tárgyi eszköze szükségképpen beépül a középkori államelmélet és hatalomgyakorlás megkülönböztetett mozzanatai közé. A második rész taglalja a magyar Szent Korona speciális kérdéseit. E fejezetek során a vitatott szakmai kérdések újragondolása a vezérfonal, valamint egyes részletproblémák tárgyalása: koronahasználat, a koronázások kronológiája a Német-római és a Bizánci Császárságban. Ennek fényében elemzi a szerző a fő kérdést: melyik és milyen koronával koronázták királyainkat a XI. század folyamán Szent Istvántól Szent Lászlóig. Az elemzés utal arra, hogy ez a probléma a fenti birodalmakban sem válaszolható meg teljes pontossággal.

Hogyan függ össze a szkíták, szarmaták és hunok népessége? A szerző, Szergej Gennájevics Botalov az Orosz Tudományos Akadémia egyik vezető régészeként a Déli-Urálon túli terület, a kazak sztyeppe északnyugati része és az Urál keleti lejtőinek kitűnő ismerője. Ásatásain a különböző korok, a szkíta, a szarmata, a hun, illetve a honfoglalás korabeli magyarnak tartott leletanyag is gazdagon tárul fel. Ugyanakkor történész is, aki a régészeti leletek és szakirodalom mellett otthonosan mozog a történettudomány antik forrásaiban és ezek mai olvasataiban, értékeléseiben is. Az utóbbi évtizedek sok ásatását vezette, több évtizedes kutatómunka után írta meg e könyvet. Újszerű megközelítése a szarmatákkal és a hunokkal kapcsolatban méltán tarthat számot a szakmán kívüli olvasók érdeklődésére is. A honfoglalást megelőző magyarság lakóhelyének közvetlen közeléből, ha nem annak bizonyos részéről előkerült régészeti leletek, kultúrák kapcsolatai, valamint a lehetséges etnokulturális folyamatok a magyar honfoglalást megelőző időszak vizsgálatakor is megkerülhetetlenek. A szerző annak a paradoxonnak a vizsgálatakor, hogy hol vannak a népes alánokat és gótokat legyőző hunok régészeti emlékei, ha a kortársaiknak (késő szarmatáknak, alánoknak, illetve gótoknak) tulajdonított leletek száma az övék sokszorosa, arra a következtésre jut, hogy az eddigi ún. késő szarmata típusnak meghatározott leletek tekintélyes része valójában a közép-ázsiai és európai hunok késő szarmata lakossággal összeolvadt népességének hagyatéka.

Tudunk-e még ünnepelni? Van-e igényünk ünnepekre? Ismerjük-e ünnepeinket? Időről időre kiderül, hogy nem lehetünk meg ünnepek nélkül és nem lehetünk meg a hozzájuk tartozó hagyományok nélkül sem, melyeket többnyire elődeinktől kaptunk örökül. A régi szokásokat részben vagy egészben megtartva, megőrizve, magunk is kiegészíthetjük a mai korhoz illő újakkal a jövő nemzedék számára. A könyv célja, hogy röviden leírja azokat a kalendáriumi ünnepeinket, jeles napjainkat, melyeket a XXI. században is számon tartunk. A kis könyv tartalmazza még a jeles napokhoz kapcsolódó időjárás- és termésjóslás gyakran rigmusokba formált változatait. A Lexikon fejezetben pedig olyan fogalmak rövid magyarázata szerepel, melyeknek különösen a hagyományos ünnepekre vonatkozóan van jelentősége. Az Internet világában ma már könnyedén tájékozódhatunk egy-egy ünnepről vagy jeles napról, de itt együtt megtalálhatók a legfontosabb egyházi és világi ünnepek, a hozzájuk kapcsolódó ismeretekkel. A fényképet dr. Karácsony-Molnár Erika készítette a magyar nyelvterület élő és rekonstruált helyi szokásairól néprajzi gyűjtő- és dokumentumfilm készítő útjain.

Baley Endre gyerekversei, Vidákovich Sámuel színes illusztrációival.

A népmesék világa más és más, egyedi, és mégis annyira közös világörökségünk része. A horvátországi meséket olvasva lehetőségünk nyílik, hogy mindkét nép nyelvét - a horvát és a magyar - tanulva, átlépve a tér és idő koordinátáit, könnyeden szárnyalhatunk az irracionális mesék világában, míg a mesehőseinkkel együtt el nem jutunk a vágyvilág, illetve aranymennyországba.

A breitschwanz az asztrahánprémek legfinomabb változata. Halva született, világra jöttük után nyomban elpusztult vagy egyhetes koruk előtt leölt bárányok bőréből nyerik. Tizenöt nap elteltével a breitschwanz-fázisnak mindenestül vége. Ám némelyik báránynál a változás a hetedik, ... Folytatás ›› némelyiknél a tizedik, némelyiknél meg a tizenötödik napon áll be. Csak ebben jártasak tudják pontosan meghatározni a változás idejét, amikor a bárány leölése nem halasztható tovább. A legfontosabb azonban az, hogy a kisbárányt világra jötte után nyomban el kell különíteni, mielőtt még az anyja végignyaldosná, mert ezáltal kisimulnának selymes szőrének apró fürtjei. Úgy szól a fáma, hogy a karakül juh legfinomabb prémje az anyjuk méhéből kivett bárányoktól nyerhető. A(z) Asztrahánprém (Könyv) szerzője Dragan Velikić.

Babics Imre első három, remek kötete után elhallgatott, a nagybetűs irodalmi élet pedig gyorsan leírta. Pedig csak nem publikált, és ismeretlen helyre, a Bakony sűrűjébe költözött. Közben megszerezte és megszenvedte azt a Tudást/Gnózist, ami alkalmassá tette őt a Közvetítő szerepére. Néhány olyan művet ismerünk csak a világ irodalmában, amit nem a szerző írt, csupán médiumként működött közre. Hogy Babics Imre Gnózisa miről szól, azt csak a Jóisten tudja. Talán a világ működésének és szerkezetének megfejtéséről. A teremtés dicséretéről és egyben a létezés kudarcáról. Mindez a kilencvenes évek Magyarországának sebészpontosságú és a legfinomabb humorral átszőtt megfogalmazásában. Akciójelenetek hexameterben. Tömény szocio-metafizikai beavatási mű. Egy kiadó szerencsére rá tudta venni a "szerzőt", hogy műve - sok évnyi fiókbanállás után - szélesebb olvasóközönséghez is eljuthasson. Bátor dolog. Bár a siker biztos. Csak nem a gyors, hanem a hosszú lejáratú érvényességé. És Babics Imre tudta ezt (is). Ezért nem kapkodott. De eljött a Gnózis ideje, megjelenik végre ez a hétköznapi apokalipszist ábrázoló mű. Íme. (Jász Attila)

"Már akkor is egészen bizonytalan voltam abban, hogy tulajdonképpen milyen film is lehet/lehetne ez. Nem magamról. Nem, de magamból. Amit ki tudtam hozni. Azt gyömöszöltem bele ebbe a filmbe. Ez a film kicsit olyan lett, mint amilyen én is vagyok. Kicsit szétszórt, olykor a pátoszra, a patetikára is fogékony, no és persze csapongó. Felületes is olykor. Ha valamihez hasonlítani kellene, talán azt mondhatnám, hogy egészen, de tényleg teljesen olyan, mintha. Tudod már elnézést a megszólításért és a bizalmaskodásért, de, tudod, manapság most már ezekkel a digitális kis fényképezőgépekkel mindenki rögzíthet mozgóképet is. És pont olyan ez a film, mintha valaki állandóan magánál hordta volna a kis fényképezőgépét, esetleg, amikor otthon felejtette, a mobiltelefonjával is rögzített hozzá részleteket. És minden komolyabb tervezgetés, forgatókönyv, dialógusok nélkül. Egyszerűen csak kitette a fényképezőgépet - mozgóképfelvételre állítva - a villamos ablakába, amikor reggel munkába igyekezett, estefelé pedig munkahelyéről hazafelé zötykölődött. Vagy - a statikus képeket halmozva - csak beindította felvételt, és letette a nappali szobában az asztalra."

Egy kolozsvári származású, iszlám hitre tért magyar megalapítja az első nyomdát az Oszmán Birodalomban. Ibrahim Müteferrika kalandos életéről szól ez a történelmi regény, amelyen sok szó esik a törökországi emigrációban élő magyar fejedelemről, Rákócziról. Az olvasók megismerhetik a korabeli szultáni udvart, az ottani miniatúrafestő-műhelyeket, átélhetik a XVIII. századi Isztambul lüktetését -a gyakran pusztító tűzvészekkel, a pezsgő diplomáciai élettel. Szabadkőművesek beavatási szertartása, kerengő dervisek rituális tánca és még sok érdekes és titokzatos kép gazdagítja a meseszövést. A könyvben mindvégig együtt van jelen Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa.

A regényt(?) simán be lehetne sorolni meglévő és remekül működő kategóriákba – úgy mint időutazás, nosztalgikus visszatekintés, humoros önéletírás –, de természetesen egyik „sapka” sem lenne teljesen igaz rá. Íróját lehetne jó nevű szerzőkkel párba állítani, ám felesleges, hiszen mindből van benne egy csipetnyi, de ettől még teljesen más. A regény mint műfajmegjelölés is kérdéses, hiszen voltaképpen lazán összefűzött novellák, apró történetfüzérek egybeszerkesztett változatát olvassuk. És itt rögtön leszögezhetjük: nem holmi technikai parádéról, nyelvi-szerkesztési b(m)űvészkedésről van szó, amikor az idősíkokat váltogatja, nem, ilyen az emlékezet, voltaképpen egy nagy katyvasz, amelyben ezúttal – valami belső ösztönnek, tehetségnek engedve – az író rendet vágott. Kínosan reális, már-már zavaró módon őszinte és pontos.

"Radnóti Miklós és Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni - "drága Fif" - a sors által sajnos nagyon szűkre szabott közös élettörténete lírai, epikai, drámai, hétköznapi és hétköznapokon túli csodákban gazdag. Igazán átélni közös sorsukat, tudatosan vállalt sorsközösségüket legméltóbb módon csak a tükrök befelé fordításával, kettejük párhuzamos megszólaltatásával lehet. Vagyis egy lírai napló készítésével - egy felvonásban. A magam Fanni-naplójának megírására abban a hitben és reményben vállalkoztam, hogy annak további részeit-részleteit az olvasó a saját sorstörténetének kérdéseivel, tapasztalataival egészíti majd ki. A hétköznapok történéseinek hiteles forrása volt Radnóti Miklós Naplója, melyhez e könyv minden tekintetben igyekezett hű maradni, s mely tényekből a Radnóti házaspár hétköznapjainak minia­túrái megszülettek. Ez az írás személyes feldolgozása kettejük sorsának. Összefonódásuk egyszerre közeli és távoli mozdulat-kópiája. Megközelíteni csak a felszálló északi termikek segítségével, kéménymagasságból lépve, madárszárnyakon lehet." (a Szerző)